62014TJ0348[1]
A Törvényszék ítélete (kibővített kilencedik tanács), 2016. szeptember 15. Oleksandr Viktorovych Yanukovych kontra az Európai Unió Tanácsa. "Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A felperes nevének jegyzékbe vétele - Indokolási kötelezettség - Jogalap - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - Hatáskörrel való visszaélés - A jegyzékbe vétel kritériumainak be nem tartása - Nyilvánvaló értékelési hiba - A tulajdonhoz való jog. T-348/14. sz. ügy.
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített kilencedik tanács)
2016. szeptember 15. ( *1 )
"Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó - A felperes nevének jegyzékbe vétele - Indokolási kötelezettség - Jogalap - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - Hatáskörrel való visszaélés - A jegyzékbe vétel kritériumainak be nem tartása - Nyilvánvaló értékelési hiba - A tulajdonhoz való jog"
A T-348/14. sz. ügyben,
Oleksandr Viktorovych Yanukovych (lakóhelye: Doneck [Ukrajna], képviselik: T. Beazley, P. Saini és S. Fatima QC, J. Hage és K. Howard barristers, valamint C. Kennedy solicitor)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: E. Finnegan és J. P. Hix, később: J. P. Hix és P. Mahnič Bruni, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: S. Bartelt és D. Gauci, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
először a 2014/119 határozat végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 2014/216/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal (HL 2014. L 111., 91. o.) módosított, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 66., 26. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 35. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 381/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2014. L 111., 33. o.) módosított, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 66., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 36. o.; HL 2014. L 305., 117. o.), másodszor a 2014/119 határozat módosításáról szóló, 2015. január 29-i (KKBP) 2015/143 tanácsi határozat (HL 2015. L 24., 16. o.) és a 208/2014 rendelet módosításáról szóló, 2015. január 29-i (EU) 2015/138 tanácsi rendelet (HL 2015. L 24., 1. o.), harmadszor a 2014/119 határozat módosításáról szóló, 2015. március 5-i (KKBP) 2015/364 tanácsi határozat (HL 2015. L 62., 25. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5-i (EU) 2015/357 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 62., 1. o.) azon részében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben a felperes nevét felvették azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe, illetve azt e jegyzéken tartották, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács),
tagjai: G. Berardis (előadó) elnök, Czúcz O., I. Pelikánová, A. Popescu és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. április 29-i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes Oleksandr Viktorovych Yanukovych üzletember, a volt ukrán elnök, Viktor Fedorovych Yanukovych fia.
2 A jelen ügy az ukrajnai helyzetre tekintettel Kijevben (Ukrajna), a Függetlenség terén 2014 februárjában lezajlott tüntetések megtorlását követően elfogadott korlátozó intézkedések keretébe illeszkedik.
3 2014. március 5-én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozatot (HL 2014. L 66., 26. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 35. o.). A Tanács az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján ugyanaznap elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 66., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 36. o.; HL 2014. L 305., 117. o.).
4 A 2014/119 határozat (2) preambulumbekezdése kifejti:
"A Tanács 2014. március 3-án megállapodott abban, hogy a korlátozó intézkedéseket az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására, illetve az ilyen pénzeszközök visszaszerzésére összpontosítja, a jog érvényesülésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása érdekében Ukrajnában."
5 A 2014/119 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
"(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, Ukrajnában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.
(2) A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára - sem közvetlenül, sem közvetve - nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás."
6 A pénzeszközök befagyasztásának részletes szabályait ugyanezen cikk következő bekezdései határozzák meg.
7 A 2014/119 határozatnak megfelelően a 208/2014 rendelet pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések elfogadását rendeli el, és e befagyasztás részletes szabályait az említett határozatban szereplővel lényegében azonos módon határozza meg.
8 A 2014/119 határozattal és a 208/2014 rendelettel (a továbbiakban együtt: 2014. márciusi jogi aktusok) érintett személyek nevei a 2014/119 határozat mellékletében és a 208/2014 rendelet I. mellékletében (a továbbiakban: jegyzék) szereplő, azonos jegyzékeken jelennek meg, többek között a jegyzékbe vételük indokával együtt.
9 A felperes nevét a "[Yanukovych] volt elnök fia; üzletember" azonosító információval, valamint az alábbi indokolással vették fel a jegyzékbe:
"Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekmények kivizsgálására irányuló büntetőeljárás alatt álló személy."
10 2014. március 6-án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2014. márciusi jogi aktusokban előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére szóló értesítést (HL 2014. C 66., 1. o.). Ezen értesítés szerint "[a]z érintett személyek a Tanácsnál kérvényezhetik annak a határozatnak a felülvizsgálatát, amellyel felkerültek a[...] jegyzékre. A kérvényt az igazoló dokumentumokkal együtt [...] kell [el]küldeni".
11 A 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet a 2014/119 határozat végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 2014/216/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL 2014. L 111., 91. o.), illetve a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 381/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2014. L 111., 33. o.) módosította. A 2014/216 végrehajtási határozat és a 381/2014 végrehajtási rendelet módosította a felperes azonosítására vonatkozó információkat.
12 A 2014-ben folytatott levélváltásokban a felperes vitatta neve jegyzékbe vételének megalapozottságát, és felülvizsgálatot kért a Tanácstól. Emellett hozzáférést kért az említett jegyzékbe vételt alátámasztó információkhoz és bizonyítékokhoz.
13 A Tanács válaszolt a felperes felülvizsgálat iránti kérelmére. Azt állította, hogy véleménye szerint a felperessel szembeni korlátozó intézkedések a 2014. márciusi jogi aktusok indokolásában kifejtett indokok miatt továbbra is igazoltak. Ami a felperes iratbetekintési kérelmét illeti, a Tanács több, az aktába tartozó iratot közölt vele, köztük az ukrán hatóságok 2014. március 3-i (a továbbiakban: 2014. március 3-i levél), 2014. július 8-i és 2014. október 10-i iratát.
14 2015. január 29-én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/143 határozatot (HL 2015. L 24., 16. o.) és a 208/2014 rendelet módosításáról szóló, 2015. január 29-i (EU) 2015/138 tanácsi rendeletet (HL 2015. L 24., 1. o.; a továbbiakban együtt: 2015. januári jogi aktusok).
15 A 2015/143 határozat 2015. január 31-jétől pontosította a pénzeszközök befagyasztásával érintett személyek megjelölésére vonatkozó kritériumokat. Konkrétan, a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését a következő szöveg váltotta fel: "(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást. E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:
a) a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség;
b) a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb eszközökben [helyesen: pénzeszközökben], illetve az ebben való bűnrészesség."
16 A 2015/138 rendelet a 2015/143 határozatnak megfelelően módosította a 208/2014 rendeletet.
17 2015. február 2-i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest azon szándékáról, hogy fenntartja a korlátozó intézkedéseket vele szemben, közölte vele az ukrán hatóságok 2014. december 30-i iratát (a továbbiakban: 2014. december 30-i levél), valamint tájékoztatta az észrevételek előterjesztésére vonatkozó lehetőségéről. A 2015. február 17-i levelében a felperes felkérte a Tanácsot, hogy vizsgálja felül álláspontját, és mutassa be neki azokat az esetleges további bizonyítékokat, amelyek igazolják a Tanács álláspontját.
18 2015. március 5-én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/364 határozatot (HL 2015. L 62., 25. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/357 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 62., 1. o.; a továbbiakban együtt: 2015. márciusi jogi aktusok).
19 A 2015/364 határozat módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, és a felperes esetében 2016. március 6-ig meghosszabbította a korlátozó intézkedéseket. Következésképpen a 2015/364 határozat és a 2015/357 végrehajtási rendelet váltotta fel a jegyzéket.
20 E módosításokat követően a felperes nevét "a volt elnök fia, üzletember" azonosító információval és az alábbi új indoklással tartották fenn a jegyzéken:
"Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene az állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt."
21 2015. március 6-i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest a korlátozó intézkedések vele szembeni fenntartásáról.
22 A 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet utoljára a 2016. március 4-i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozat (HL 2016. L 60., 76. o.), illetve a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4-i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2016. L 60., 1. o.) módosította.
23 A 2016/318 határozat úgy módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, hogy a felperes esetében 2017. március 6-ig meghosszabbította a korlátozó intézkedéseket.
Az eljárás és a felek kérelmei
24 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 14-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
25 A Tanács 2014. szeptember 22-én benyújtotta ellenkérelmét. Ezt követően 2014. szeptember 26-án az ellenkérelem mellékleteinek kiegészítését, majd 2014. október 3-án egy kiegészítő beadványt nyújtott be. A Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 18. cikke (4) bekezdése második albekezdésének megfelelően a Tanács indokolással ellátott kérelmet is benyújtott annak érdekében, hogy e beadványok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők. A felperes közölte a bizalmas kezelés iránti kérelemmel szembeni kifogásait.
26 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 16-án benyújtott beadványában Ukrajna kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2014. november 12-i végzésével a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke engedélyezte e beavatkozást. 2014. december 22-én a Bizottság benyújtotta beavatkozási beadványát. A felperes és a Tanács az előírt határidőn belül benyújtották az azokra tett észrevételeiket.
27 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 16-án benyújtott beadványában Ukrajna kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2014. december 24-én benyújtott levelében Ukrajna tájékoztatta a Törvényszéket, hogy eláll a beavatkozástól. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke 2015. március 11-i végzésével elrendelte Ukrajna beavatkozókénti törlését.
28 A felperes a választ 2014. november 21-én, a Tanács a viszonválaszt pedig 2015. január 15-én nyújtotta be.
29 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 8-án benyújtott beadványában a felperes úgy módosította kereseti kérelmeit, hogy a 2015/143 határozat, a 2015/138 rendelet, a 2015/364 határozat és a 2015/357 végrehajtási rendelet őt érintő részében történő megsemmisítését is kérte. A többi fél a megállapított határidőn belül benyújtotta észrevételeit. A Törvényszék Hivatalához 2015. november 30-án benyújtott beadványban a felperes új bizonyítékokat terjesztett elő.
30 A kilencedik tanács javaslatára a Törvényszék eljárási szabályzatának 28. cikke alapján úgy határozott, hogy kibővített tanács elé utalja az ügyet.
31 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.
32 2016. április 5-i határozatával a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a felek meghallgatását követően a jelen ügyet és a T-346/14. sz., Yanukovych kontra Tanács ügyet az eljárási szabályzat 68. cikke alapján az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából egyesítette.
33 A Törvényszék a 2016. április 29-én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait.
34 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
- semmisítse meg először a 2014/216 végrehajtási határozattal módosított 2014/119 határozatot, valamint a 381/2014 végrehajtási rendelettel módosított 208/2014 rendeletet, másodszor a 2015/143 határozatot és a 2015/138 rendeletet, harmadszor pedig a 2015/364 határozatot és a 2015/357 végrehajtási rendeletet az őt érintő részében;
- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
35 A Tanács - a Bizottság támogatásával - azt kéri, hogy a Törvényszék:
- utasítsa el a keresetet;
- másodlagosan, a 2014. márciusi jogi aktusok részleges megsemmisítése esetén rendelje el a 2014/119 határozat joghatásainak a felperes tekintetében történő fenntartását a 208/2014 rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig, a 2015. márciusi jogi aktusok részleges megsemmisítése esetén pedig rendelje el a módosított 2014/119 határozat joghatásainak a felperes tekintetében történő fenntartását a 2015/357 végrehajtási rendelettel módosított 208/2014 rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig;
- a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. A 2014/216 végrehajtási határozattal, illetve a 381/2014 végrehajtási rendelettel módosított 2014. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről
36 A 2014/216 végrehajtási határozattal, illetve a 381/2014 végrehajtási rendelettel módosított 2014. márciusi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló keresetének alátámasztása érdekében hét jogalapra hivatkozik a felperes. Az első a jogi alap hiányán alapul. A második a hatáskörrel való visszaélésen. A harmadik az indokolási kötelezettség megsértésén. A negyedik a jegyzékbe vétel kritériumainak be nem tartásán. Az ötödik nyilvánvaló mérlegelési hibán. A hatodik jogalap a védelemhez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén, a hetedik pedig a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.
37 Az elsőként megvizsgálandó negyedik jogalapjában a felperes többek között arra hivatkozik, hogy nevének pusztán azon okból történő jegyzékbe vétele, hogy nyomozást folytatnak vele szemben, az irányadó ítélkezési gyakorlat fényében nem felel meg a 2014. márciusi jogi aktusokban foglalt kritériumoknak, amelyek az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért "felelősként azonosított személyeket" említik, és hogy mindenesetre a Tanács nem tett eleget a bizonyítási tehernek.
38 A felperes továbbá a kereseti kérelmét kiigazító beadványban azt állítja, hogy a 2015. január 31-től 2015. március 6-ig tartó időszakban - vagyis a 2015. januári jogi aktusok hatálybalépésétől a 2015. márciusi jogi aktusok hatálybalépéséig - a nevének jegyzékbe vételére vonatkozó eredeti indokok már nem feleltek meg a 2015/143 határozattal módosított jegyzékbevételi kritériumoknak.
39 A Tanács - a Bizottság támogatásával - legelőször is kiemeli, hogy az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ő feladata azon személyek egybehangzó információk alapján történő azonosítása, akik az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelős személyeknek minősíthetők, és hogy az "azonosított" kifejezésnek széles értelmet kell tulajdonítani, hogy az többek között az ilyen cselekmények miatt büntetőeljárás alatt álló személyekre is kiterjedjen.
40 Ezt követően azt állítja, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok megerősítik, hogy büntetőeljárást indítottak a felperes ellen, továbbá hogy bizonyították jelentős összegű állami pénzeszközök hűtlen kezelését és e vagyon Ukrajna területéről való jogellenes kivitelét. Továbbá kifogásolja azon állítólagos ellenőrzési kötelezettség általános alkalmazását, hogy az érintett állam szabályozása biztosítja-e a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog védelmét.
41 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása érdekében figyelembe veendő általános kritériumokat illetően, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az európai uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok - vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elegendőnek tekintett indok - kellően pontosan és konkrétan megalapozottak-e (lásd ebben az értelemben: 2015. április 21-iAnbouba kontra Tanács ítélet, C-605/13 P, EU:C:2015:248, 41. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 A jelen esetben a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében előírt kritérium úgy rendelkezik, hogy a korlátozó intézkedéseket az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek tekintetében fogadják el. Az említett határozat (2) preambulumbekezdéséből egyébiránt kitűnik, hogy a Tanács "a jog érvényesülésének [Ukrajnában való] [...] helyreállítása és támogatása érdekében" fogadta el ezeket az intézkedéseket.
43 A felperes nevét azzal az indokkal vették jegyzékbe, hogy a felperes "Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekmények kivizsgálására irányuló büntetőeljárás alatt álló személy."
44 A Tanács a felperes jegyzékbe vételével kapcsolatos indok alátámasztása érdekében a 2014. március 3-i levélre hivatkozik. E levél első része szerint az "ukrajnai bűnüldöző szervek" több büntetőeljárást indítottak az olyan bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás érdekében, amelyeket volt magas rangú tisztviselők követtek el - akiknek a nevét a levél közvetlenül ezt követően sorolja fel -, amelyekre tekintettel a fent hivatkozott jogsértések tárgyában lefolytatott nyomozás lehetővé tette a jelentős összegű állami pénzeszközök hűtlen kezelésének, valamint e pénzeszközök Ukrajnából való későbbi jogellenes kivitelének a bizonyítását. A levél második része ehhez hozzáfűzi, hogy "a nyomozás során megvizsgálják, hogy a korábbi hatóságokat képviselő más magas rangú tisztviselők is részt vettek-e ugyanilyen típusú bűncselekményekben", és hogy gondoskodni kell arról, hogy rövid határidőn belül értesítsék őket e nyomozás megindításáról. E más személyek nevei, köztük a felperesé, közvetlenül ez után szintén felsorolásra kerülnek.
45 Nem vitatott, hogy kizárólag ezen az alapon azonosították a felperest "az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként" a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdése értelmében. A 2014. március 3-i levél ugyanis - a Tanács által a jelen eljárás során előterjesztett bizonyítékok közül - az egyetlen olyan bizonyíték, amely időben megelőzi a 2014. márciusi jogi aktusokat, és ezért az említett aktusok jogszerűségét kizárólag e bizonyíték alapján kell értékelni.
46 Meg kell állapítani, hogy az említett levél - amellett, hogy valamely harmadik ország magas rangú igazságügyi hatóságától származik - csak egy általános és homályos megállapítást tartalmaz, amely korábbi magas rangú tisztviselők nevével együtt egy olyan nyomozással hozza kapcsolatba a felperes nevét, amely lényegében megállapította az állami pénzeszközök hűtlen kezelését. A levél nem szolgál semmilyen részlettel az ukrán hatóságok által lefolytatott nyomozás tárgyát képező tényállások bizonyításáról, és végképp nem a felperesnek az azok tekintetében fennálló, akár csak feltételezett, egyéni felelősségéről (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28-iAzarov kontra Tanács ítélet kontra Tanács ítélet, T-332/14, nem tették közzé, EU:T:2016:48, 46. pont; lásd tovább, analógia útján: 2015. október 26-iPortnov kontra Tanács ítélet, T-290/14, EU:T:2015:806, 43. és 44. pont).
47 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Tanács által hivatkozott, 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet (T-256/11, EU:T:2014:93, 57-61. pont), amelyet fellebbezésben a 2015. március 5-iEzz és társai kontra Tanács ítélet (C-220/14 P, EU:C:2015:147) helybenhagyott, alapjául szolgáló üggyel ellentétben a jelen esetben egyfelől a Tanács nem rendelkezett információkkal az ukrán hatóságok által a felperessel szemben konkrétan felrótt tényekről vagy magatartásokról, másrészt pedig a Tanács által hivatkozott 2014. március 3-i levél - még akkor is, ha abban az összefüggésben kerül megvizsgálásra, amelybe illeszkedik - nem minősülhet a fenti 41. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett kellően biztos ténybeli alapnak a felperes nevének azzal az indokkal történő jegyzékbe vételéhez, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért "felelősként" azonosították (lásd ebben az értelemben: 2015. október 26-iPortnov kontra Tanács ítélet, T-290/14, EU:T:2015:806, 46-48. pont).
48 Függetlenül attól, hogy milyen szakaszban volt a felperessel szemben folytatott eljárás, a Tanács nem fogadhatott volna el vele szemben korlátozó intézkedéseket az állami pénzeszközök hűtlen kezelésére vonatkozó azon tények ismerete nélkül, amelyeket az ukrán hatóságok konkrétan felróttak a felperesnek. A Tanács ugyanis csak e tények ismeretében lehetett volna képes egyrészt annak megállapítására, hogy azt az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének lehet-e minősíteni, másrészt az ukrajnai jogállamiság megkérdőjelezésére, amelynek helyreállítása és támogatása, amint arra a fenti 42. pont emlékeztetett, a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadásával elérni kívánt cél (2016. január 28-iKlyuyev kontra Tanács ítélet, T-341/14, EU:T:2016:47, 50. pont; 2016. január 28-iAzarov kontra Tanács ítélet, T-331/14, EU:T:2016:49, 55. pont).
49 Egyébiránt vitatás esetén az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 120. és 121. pont; 2013. november 28-iTanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 65. és 66. pont).
50 A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes nevének jegyzékbe vételét nem támasztja alá a 2014/119 határozatban megállapított, szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek megjelölésére vonatkozó kritériumok tiszteletben tartásának biztosításához elegendő ténybeli alap.
51 Meg kell továbbá állapítani, hogy e jogellenesség a jegyzéket felváltó és a felperes jegyzékbe vételének indokát módosító 2015. márciusi jogi aktusok hatálybalépéséig fennállt.
52 E következtetésre tekintettel nem kell a felperes arra irányuló érvéről határozni, hogy nevének a 2014. márciusi jogi aktusokkal való jegyzékbe vételét a Törvényszék nyilvánítsa jogellenesnek a 2015. január 31. és 2015. március 6. közötti időszak - vagyis a 2015. januári jogi aktusok és a 2015. márciusi jogi aktusok hatálybalépése közötti időszak - tekintetében. A 2014. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére tekintettel ugyanis ez utóbbi úgy tekinthető, hogy ezen időszakban nem vonatkoztak rá korlátozó intézkedések.
53 Következésképpen helyt kell adni a negyedik jogalapnak, és meg kell semmisíteni a 2014/216 végrehajtási határozattal módosított 2014/119 határozat felperest érintő részét anélkül, hogy a többi jogalapról határozni kellene.
54 A 2014/119 határozat megsemmisítésének következtében a felperest érintő részében meg kell semmisíteni a 381/2014 végrehajtási rendelettel módosított 208/2014 rendeletet is, amely az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése értelmében az EU-Szerződés V. címének 2. fejezete alapján elfogadott határozatot feltételez.
2. A 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított 2014. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről
55 A felperes a keresetét kiigazító beadványában kérte keresete hatályának kiterjesztését abból a célból, hogy az kiterjedjen a 2015. januári és március jogi aktusok őt érintő részükben történő megsemmisítésére.
56 A keresetét kiigazító beadványra vonatkozó észrevételeiben a Tanács egyrészt arra hivatkozott, hogy az EUMSZ 275. cikk alapján a Törvényszéknek nincs hatásköre döntést hozni a - többek között az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott - 2015/143 határozatra kiterjesztett kereseti kérelem tárgyában, másrészt arra, hogy a kereseti kérelem 2015/138 rendeletre való kiterjesztése a felperes kereshetőségi jogának hiányában elfogadhatatlan. A fennmaradó részben a Tanács vitatja a kereset kiigazításának megalapozottságát.
A Törvényszéknek a 2015/143 határozat jogszerűségi felülvizsgálatára vonatkozó hatásköréről
57 Meg kell jegyezni, hogy - amint különösen a fenti első jogalap vizsgálatából következik - a felperes anélkül, hogy az EUMSZ 277. cikk alapján alakszerű jogellenességi kifogást emelt volna, a jegyzékbevételi kritériumnak az EU-Szerződés céljaival való összeegyeztethetetlenségére hivatkozik a nevét a jegyzéken fenntartó 2015. márciusi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelme keretében. Mivel a 2015/143 határozat pontosan az említett jegyzékbevételi kritérium módosításának minősül, meg kell állapítani, hogy amennyiben a felperes a 2015/143 határozat megsemmisítését kéri, valójában azon jogellenességi kifogásra kíván hivatkozni, amely a 2015. márciusi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmének alátámasztására irányul (lásd analógia útján: 2013. szeptember 6-iPost Bank Iran kontra Tanács ítélet, T-13/11, EU:T:2013:402, 37. pont).
58 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten előírja, hogy az Unió Bírósága - e cikk első bekezdésének rendelkezéseitől eltérve - hatáskörrel rendelkezik "a Tanács által az [EU-Szerződés] V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló, [az EUMSZ] 263. cikkének negyedik albekezdése alapján hozzá benyújtott keresetek tekintetében." A Tanács állításával szemben e rendelkezés tehát valamennyi, a Tanács által az EU-Szerződés V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekkel szemben elfogadott korlátozó intézkedést előíró határozatra vonatkozik, függetlenül attól, hogy általános hatályú vagy egyedi határozatokról van szó. E rendelkezés különösen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy jogellenességi kifogás keretében - valamely egyedi korlátozó intézkedéssel szemben előterjesztett megsemmisítési kereset alátámasztása érdekében - vitassák egy általános hatályú rendelkezés jogszerűségét (2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 92. és 93. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2016. január 28-iAzarov kontra Tanács ítélet, T-331/14, EU:T:2016:49, 62. pont).
59 Ezért a Tanács állításával szemben a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a 2015/143 határozat azon része jogszerűségének vizsgálatára, amely módosítja a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését.
60 E jogellenességi kifogás vizsgálatára tehát az első, a 2015. márciusi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelem alátámasztásául szolgáló jogalap keretében kerül sor, amely jogalapban a felperes a rá alkalmazott jegyzékbevételi kritériumnak az EU-Szerződés céljaival való összeegyeztethetetlenségére hivatkozik.
A felperes 2015/138 rendelettel szembeni kereshetőségi jogának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról
61 Ami a felperes kereshetőségi jogának a Tanács által 2015/138 rendelettel szemben felhozott kérdését illeti, meg kell jegyezni, hogy a 208/2014 rendeletet csak azon részeiben módosította a 2015/138 rendelet, amelyek részletesen meghatározták azokat a jegyzékbevételi kritériumokat, amelyek alapján az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására sor kerül.
62 A 2015/138 rendelet nem jelöli meg név szerint a felperest, és azt nem is a jegyzék teljes felülvizsgálatát követően fogadták el. E jogi aktus ugyanis nem a felperes nevének jegyzékbe vételére, hanem csak az általános jegyzékbevételi kritériumokra vonatkozik, amelyeket objektíve meghatározott helyzetekre kell alkalmazni, és amelyek a személyek és szervezetek általánosan és absztrakt módon meghatározható csoportjával szemben fejtenek ki joghatásokat. Következésképpen nem érinti sem közvetlenül, sem személyében a felperest, és nem fogadható el, hogy a felperes a megsemmisítése érdekében módosíthassa kereseti kérelmeit (lásd 2016. január 28-iAzarov kontra Tanács ítélet, T-331/14, EU:T:2016:49, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 El kell fogadni a Tanács kifogását, és mint elfogadhatatlant el kell utasítani a keresetet, amennyiben az a 2015/138 rendelet megsemmisítésére irányul.
Az ügy érdeméről
64 A 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított 2014. márciusi jogi aktusok megsemmisítésére irányuló kérelmében a felperes hét jogalapra hivatkozik. Az első a jogi alap hiányán alapul. A második a hatáskörrel való visszaélésen. A harmadik az indokolási kötelezettség megsértésén. A negyedik a jegyzékbe vétel kritériumainak be nem tartásán. Az ötödik nyilvánvaló mérlegelési hibán. A hatodik jogalap a védelemhez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén, a hetedik pedig a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.
65 Legelőször a hatodik, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapot, majd a harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot, végül a többi jogalapot kell megvizsgálni a hivatkozott sorrendben.
A hatodik, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértéséről
66 Hatodik jogalapjában a felperes azt kifogásolja, hogy nem konzultáltak vele megfelelő módon nevének jegyzéken való fenntartását megelőzően, konkrétan nem rendelkezett elegendő idővel és információval, hogy vitassa nevének jegyzéken való fenntartását.
67 A Tanács - a Bizottság támogatásával - vitatja a felperes érveit.
68 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog, amelyet kifejezetten rögzít az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely Chartának az EU-Szerződés a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el, magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba való betekintés jogát, míg a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, amelyet a Charta 47. cikk elismer, azt követeli meg, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 98-100. pont).
69 Ebből következik, hogy a valamely személy, szervezet vagy szerv nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek vagy szervek jegyzékére való felvételét fenntartó határozat elfogadása keretében a Tanácsnak tiszteletben kell tartania e személy, szervezet vagy szerv előzetes meghallgatáshoz való jogát, amikor a jegyzéken történő fenntartására vonatkozó határozatban új bizonyítékokat hoz fel vele szemben, nevezetesen olyanokat, amelyek nem szerepeltek az e jegyzékre való felvételről szóló eredeti határozatban (2014. június 4-iSina Bank kontra Tanács ítélet, T-67/12, nem tették közzé, EU:T:2014:348, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd ebben az értelemben: 2011. december 21-iFranciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 62. pont).
70 A jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a felperes nevének a jegyzéken a 2015. márciusi jogi aktusokat követő fenntartása kizárólag a 2014. október 10-i levélen alapul.
71 E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy a felperes nevének a jegyzéken való fenntartásáról szóló határozat elfogadása előtt a Tanács közölte a 2014. október 10-i levelet a felperessel (lásd a fenti 17. pontot). A 2015. február 2-i levelében a Tanács továbbá közölte a felperessel azon szándékát, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket, és tájékoztatta az észrevételek előterjesztésére vonatkozó lehetőségéről (lásd a fenti 17. pontot).
72 Ebből következik, hogy a felperesnek volt hozzáférése azon információkhoz és bizonyítékokhoz, amelyekkel a Tanács a vele szembeni korlátozó intézkedések fenntartását indokolta, és megfelelő időben észrevételeket nyújthatott be (lásd a fenti 17. pontot).
73 Egyébként a felperes nem bizonyította, hogy a kapott információkkal és a Tanács állításainak megválaszolására nyitva álló idővel kapcsolatos, állítólagos nehézségek megakadályozták abban, hogy kereseti kérelmeit megfelelő időben módosítsa, illetve érveket dolgozzon ki a védelmére.
74 A fentiekből következően a bizonyítékoknak az eljárás során történő közlése elegendő volt a felperes védelemhez való joga és hatékony bírói jogvédelemhez való joga gyakorlásának biztosításához.
75 A hatodik jogalapot tehát el kell utasítani.
A harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról
76 A felperes harmadik jogalapjában arra hivatkozik, hogy egyfelől neve jegyzékbe vételének indoka nem szolgál semmilyen pontosítással azon vitatott tényeket és vele szembeni eljárást illetően, amely lehetővé tenné az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és annak Ukrajnából való jogellenes kivitelével kapcsolatos, rá vonatkozó állítás alátámasztását, másfelől pedig az említett indok sztereotip jellegű.
77 A Tanács vitatja a felperes érveit.
78 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben és az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt indokolásnak a megtámadott jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. A jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintett számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és az illetékes bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire tekintettel kell vizsgálni (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
79 Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, amennyiben azt, hogy egy aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikkben és az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Így egyfelől valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését. Másfelől az ilyen jogi aktus indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie a tényleges lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül meg kell hozni (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 Különösen a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedés indokolása nem állhat főszabály szerint csupán általános és sztereotípiákon alapuló megfogalmazásból. A fenti 79. pontban kifejtett eltérésekkel, egy ilyen intézkedésnek éppen ellenkezőleg azon különös és konkrét okokat kell megjelölnie, amelyek miatt a Tanács úgy véli, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmazandó az érdekeltre nézve (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
81 A jelen esetben egyfelől meg kell jegyezni, hogy az eredeti jegyzékbevételi indokhoz hasonlóan a 2015. márciusi jogi aktusokkal módosított indok (lásd a fenti 20. pontot) felsorolja a felperes jegyzékbe vételének alapjául szolgáló bizonyítékokat, nevezetesen azt a körülményt, hogy az ukrán hatóságok állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelése miatt büntetőeljárást folytatnak ellene.
82 Továbbá az intézkedések felperessel szembeni fenntartására előtte ismert körülmények között került sor, aki a jelen eljárás során lezajlott levélváltásokból tudomást szerzett a 2014. október 10-i levélről, amelyre a Tanács a korlátozó intézkedések vele szembeni fenntartását alapozta, és amelyben a Tanács pontosításokkal - nevezetesen a neki felrótt cselekmények részletes leírásával - szolgált nevének jegyzékbe vételére vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: Tanács kontra Bamba ítélet, C-417/11 P, EU:C:2012:718, 53. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 6-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-35/10 és T-7/11, EU:T:2013:397, 88. pont).
83 Ami másfelől a jegyzékbevételi indok állítólagosan sztereotip jellegét illeti, meg kell jegyezni, hogy habár az ezen indokban szereplő megfontolások megegyeznek azokkal, amelyek alapján a jegyzéken szereplő más természetes személyekkel szemben korlátozó intézkedéseket rendeltek el, ugyanakkor a felperes konkrét helyzetének leírására irányulnak, aki ellen a Tanács szerint - ugyanazon a címen, mint más személyek esetében is - az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezelésére vonatkozó nyomozásokkal kapcsolatos bírósági eljárások folytak (lásd ebben az értelmében: 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 115. pont).
84 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított 2014. márciusi jogi aktusok a jogilag megkövetelt módon meghatározzák azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyeken a kibocsátójuk szerint alapulnak.
85 Ezért a harmadik jogalapot el kell utasítani.
Az első, a jogi alap hiányára alapított jogalapról
86 A felperes első jogalapjában azt állítja, hogy a 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított 2014/119 határozat nem felel meg az EUSZ 29. cikkben kimondott céloknak, ezért nincs jogi alapja, és hogy a 2014/119 határozat érvénytelenségére tekintettel a 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított 208/2014 rendelet szintén érvénytelen, mivel nem létezett olyan, az EU-Szerződés V. címének 2. fejezete szerinti érvényes határozat, amely lehetővé tette volna az EUMSZ 215. cikkre való hivatkozást.
87 A Tanács vitatja a felperes érveit.
- A felperes fő, a jegyzékbevételi kritériumnak az EU-Szerződés céljaira tekintettel aránytalan jellégére alapított érvéről
88 A felperes fő érvével lényegében azt állítja, hogy a 2014/119 határozat nem az általa hivatkozott két célt - nevezetesen a jog érvényesülésének, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása Ukrajnában - követi, sem pedig a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) pontjában kimondott más céljait. Ehhez hozzáadódik, hogy a felperest érintő indokolásnak a 2015. márciusi jogi aktusokkal - a jegyzékbevételi kritérium 2015. januári jogi aktusokkal való kiterjesztését követően - történő módosítása nem volt igazolt, mivel a Tanács nem bizonyította, hogy veszélybe került a demokrácia, a jogállamiság vagy az emberi jogok Ukrajnában, vagy pedig Ukrajna fenntartható gazdasági vagy társadalmi fejlődése.
89 A 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bejegyzésében foglalt jegyzékbevételi kritériumnak a KKBP céljaival való összeegyeztethetőségét kell tehát megvizsgálni, konkrétan az említett kritérium arányosságát a fent említett elvekre tekintettel.
90 Legelőször is emlékeztetni kell arra, hogy az EU-Szerződés KKBP-vel kapcsolatos céljait többek között az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja határozza meg, amely a következőt tartalmazza:
"Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy: [...] megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a nemzetközi jog elveit".
91 Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/119 határozat (2) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
"A Tanács 2014 március 3-án megállapodott abban, hogy a korlátozó intézkedéseket az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására, illetve az ilyen pénzeszközök visszaszerzésére összpontosítja, a jog érvényesülésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása érdekében Ukrajnában."
92 Ennek alapján a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt jegyzékbevételi kritérium a követező: "Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást. E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:
a) a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség [...]".
93 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a felperes nevének jegyzékbevételi indoka a 2015. márciusi jogi aktusokat követően a következő:
"Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene az állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt. "
94 Előzetesen meg kell állapítani, hogy - amint a Tanács beadványaiban elismeri - a felperessel szembeni korlátozó intézkedéseket kizárólag a jog érvényesülésének Ukrajnában való helyreállítása és támogatása céljából fogadták el. Ezért hatástalanok a felperes arra alapított érvei, hogy a 2014/119 határozatban foglalt jegyzékbevételi kritérium nem valósítja meg a KKBP más célkitűzéseit.
95 Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozatban az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekre vonatkozóan előírt jegyzékbevételi kritérium megfelel-e az ugyanezen határozatban hivatkozott, a jog érvényesülésének Ukrajnában való helyreállítására és támogatására irányuló célnak.
96 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tunéziai és az egyiptomi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlat kimondta, hogy az ilyen, az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) és d) pontjában említett célkitűzések elérhetők a pénzeszközök befagyasztásával, melynek hatálya - ahogy jelen esetben is - az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekre és a hozzájuk kapcsolódó személyekre, szervezetekre és szervekre korlátozódik, azaz olyan személyekre, akiknek cselekményei alkalmasak a tunéziai közintézmények és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek megfelelő működésének akadályozására (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28-iTrabelsi és társai kontra Tanács ítélet, T-187/11, EU:T:2013:273, 92. pont; 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 44. pont; 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 68. pont).
97 A jelen esetben egyfelől meg kell állapítani, hogy a jegyzékbevételi kritérium a felperes tekintetében az "állami vagyon hűtlen kezelésének" bűncselekményén alapul, másfelől azt, hogy az említett kritérium olyan jogi keretbe illeszkedik, amelyet egyértelműen lehatárol a 2014/119 határozat, valamint az EU-Szerződés releváns, az említett határozatban hivatkozott és annak (2) preambulumbekezdésében meghatározott célkitűzés, nevezetesen a jog érvényesülésének Ukrajnában való helyreállítása és támogatása.
98 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása az Unió alapjául szolgáló egyik elsődleges érték, amint az az EUSZ 2. cikkből, valamint az EU-Szerződés és az Alapjogi Charta preambulumából következik. A jogállamiság tiszteletben tartása továbbá az EUSZ 49. cikk értelmében az Unióhoz való csatlakozás előfeltétele. A jogállamiság fogalmát más, a "jog uralma" megfogalmazásban tartalmazza az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt egyezmény preambuluma is.
99 A Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, valamint az Európa Tanácsnak a "Joggal a Demokráciáért" Európai Bizottságon keresztül folytatott munkái kidolgozták azon elvek és szabályok nem kimerítő jellegű listáját, amelyek a jogállamiság fogalmába tartozhatnak. Ezek között szerepel a jogszerűségnek, a jogbiztonságnak és a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elve; a független és pártatlan bíróságok; a hatékony bírósági felülvizsgálat, ideértve az alapvető jogok tiszteletben tartását és a törvény előtti egyenlőséget (lásd e tekintetben: a "Joggal a Demokráciáért" Európai Bizottság a 106. teljes ülésén [Velence, 2016. március 11-12.] elfogadott, a jogállamiság kritériumait tartalmazó listát). Továbbá az Unió külső fellépésével összefüggésben bizonyos jogi eszközök a jogállamiság fogalmába illeszkedő elvként említik többek között a korrupció elleni küzdelmet (lásd például: az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 2006/1638/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2006. L 310., 1. o.]).
100 Márpedig, noha nem zárható ki, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének tényállását megvalósító egyes magatartások alkalmasak a jogállamiság veszélyeztetésére, nem fogadható el, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének bármely, valamely harmadik országban elkövetett tényállása igazolja az Uniónak ezen országban a jogállamiság helyreállítása és támogatása céljából a KKBP területén fennálló hatáskörei keretében történő beavatkozását. Ahhoz, hogy megállapítható legyen az, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezelése alkalmas az Uniónak a KKBP keretében a jogállamiság helyreállítása és támogatása céljából történő fellépésének igazolására, legalábbis az szükséges, hogy a vitatott tények alkalmasak legyenek az érintett ország intézményi és jogi alapjainak veszélyeztetésére.
101 Ezzel összefüggésben a jegyzékbevételi kritérium csak akkor tekinthető az uniós jogrenddel összeegyeztethetőnek, amennyiben olyan értelmet kaphat, amely összeegyeztethető azon magasabb szintű szabályok követelményeivel, amelyeket tiszteletben kell tartania, különösen az ukrajnai jogállamiság helyreállítására és támogatására irányuló céllal. Egyebekben ezen értelmezés lehetővé teszi azon széles mérlegelési mozgástér tiszteletben tartását, amellyel a Tanács a jegyzékbe vétel általános kritériumainak meghatározása terén rendelkezik, emellett biztosítja az uniós jogi aktusok jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
102 Ezért az említett kritériumot úgy kell értelmezni, hogy az nem elvont módon vonatkozik az állami pénzeszközök hűtlen kezelését megvalósító bármely cselekményre, hanem az állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelésének olyan tényállásaira vonatkozik inkább, amelyek - a hűtlen kezeléssel érintett pénzeszköz vagy vagyon összegére vagy típusára, vagy a hűtlen kezelés elkövetésének összefüggéseire tekintettel - legalábbis alkalmasak Ukrajna intézményi és jogi alapjainak veszélyeztetésére, nevezetesen a jogszerűség, a végrehajtó hatalom önkényessége tilalma, a hatékony bírósági felülvizsgálat és a törvény előtti egyenlőség elvének, és végső soron a jogállamiság ezen országban való tiszteletben tartásának veszélyeztetésére (lásd a fenti 100. pontot). Ezen értelmezés szerint a jegyzékbevételi kritérium megfelel az EU-Szerződés irányadó céljainak és arányos azokkal.
- A felperes által felhozott további érvekről
103 Először is felperes azt állítja, hogy a jog érvényesülésének helyreállítására és támogatására irányuló célt először elkésetten vették figyelembe, nevezetesen a Külügyek Tanácsának Ukrajnáról szóló, 2014. március 3-i következtetései alkalmával.
104 Amennyiben ezen érvvel a felperes azt kívánja állítani, hogy politikai megfontolások indokolták nevének jegyzékbe vételét, meg kell jegyezni, hogy a jogállamiság helyreállítására és támogatására irányuló célra való hivatkozás állítólagos elkésettségére alapított érv önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy a 2014. márciusi jogi aktusok elfogadása során a Tanács nem a jogállamiság Ukrajnában való helyreállítására és támogatására irányuló - kinyilvánított és jogszerű - célra támaszkodott, továbbá hogy az említett cél nem is indokolta a felperessel szembeni intézkedéseknek a 2015. márciusi jogi aktusokkal való fenntartását.
105 Amennyiben ezen érvvel a felperes valójában hatáskörrel való visszaélésre alapított kifogást hoz fel, elegendő megjegyezni, hogy az a második jogalap alább következő vizsgálatának tárgyát képezi.
106 Másodsorban a felperes azt állítja, hogy a jegyzékbevételi kritériumnak a 2015. januári jogi aktusokkal (lásd a fenti 15. pontot) való kierjesztése nem értelmezhető helyesen úgy, mint amely azt jelenti, hogy egy egyszerű nyomozás elegendő az említett kritérium teljesüléséhez. Ha értelmezhető lenne így, a Tanács az ukrán hatóságokra ruházta volna azon jogkört, hogy az Unió bármely felülvizsgálata nélkül határozzanak az uniós korlátozó intézkedések elrendeléséről.
107 E tekintetben, habár az uniós bíróság megállapította, hogy az, hogy valamely személyt bűncselekményért felelős személyként azonosítanak, nem vonja maga után szükségszerűen az ilyen bűncselekményben való bűnösséget megállapító ítéletet (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, C-220/14 P, EU:C:2015:147, 71. és 72. pont), a fenti 49. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból azonban kiderül, hogy vitatás esetén az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni.
108 A jelen esetben a 2015. januári jogi aktusokkal módosított 2014. márciusi jogi aktusokban megállapított jegyzékbevételi kritérium a 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítéletnek (T-256/11, EU:T:2014:93) megfelelően lehetővé teszi a Tanács számára, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt indult nyomozást mint adott esetben korlátozó intézkedések elfogadását igazoló elemet figyelembe vegyen, azon körülmény sérelme nélkül, hogy - a fenti 107. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat és a jegyzékbevételi kritérium fenti 89-102. pontban szereplő értelmezése fényében - pusztán az, hogy valaki ellen hűtlen kezelés bűncselekménye miatt nyomozást folytatnak, önmagában nem igazolja a Tanács EUSZ 21. és 29. cikke szerinti fellépését. Így a jegyzékbevételi kritérium nem értelmezhető úgy, hogy az ukrán hatóságokra ruházza az intézkedések elrendelésére vonatkozó döntés jogkörét.
109 Harmadsorban a felperes azt állítja, hogy nem felel meg a KKBP célkitűzéseinek a kritérium 2015. januári jogi aktusokkal való kiterjesztése, amely az alábbi személyek jegyzékbe vételére irányul: "az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek [...] a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb pénzeszközökben, illetve az ebben való bűnrészesség".
110 Márpedig elegendő megállapítani, hogy a jegyzékbevételi kritérium ilyen kiterjesztése nem releváns a jelen esetben, mivel a felperes neve kizárólag azon okból szerepelt a jegyzéken, hogy az ukrán hatóságok állami vagyon vagy pénzeszközök hűtlen kezelése miatt folytattak ellene büntetőeljárást, és nem közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés miatt.
111 Negyedsorban a felperes kétségbe vonja a 2014. februári eseményeket követő ukrajnai rendszerváltás szabályszerűségét. Arra hivatkozik, hogy számos bizonyíték van arra, hogy a jelenlegi ukrajnai rendszer maga is veszélyezteti a demokráciát és a jogállamiságot, valamint sérti, és kész arra, hogy rendszeresen sértse az emberi jogokat, továbbá hangsúlyozza, hogy nem részesült az ukrán nyomozó hatóságok vagy bíróságok részéről tisztességes, független és pártatlan bánásmódban. Egyfelől Ukrajnában a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog hiányára, másfelől az ezen országban fennálló borzalmas emberi jogi helyzetre hivatkozik.
112 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy Ukrajna az Európa Tanács tagja 1995 óta, és ratifikálta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt, továbbá hogy az új ukrán rezsimet mind az Unió, mind pedig a nemzetközi közösség legitimként ismerte el. A Tanács tehát nem követett el hibát, amikor a felperessel szemben állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelésével kapcsolatos állítások tárgyában folytatott büntetőeljárás létével kapcsolatban ezen ország magas rangú igazságügyi hatósága által szolgáltatott bizonyítékokra támaszkodott anélkül, hogy az ukrán rezsim és igazságszolgáltatási rendszer jogszerűségét és legitimitását kétségbe vonta volna.
113 Kétségkívül nem zárható ki, hogy amennyiben a felperes olyan bizonyítékokat szolgáltat, hogy a vele szemben felhozott vádak nyilvánvalóan hamisak vagy közvetettek, a Tanácsnak meg kell vizsgálnia a neki adott információkat, és adott esetben az információ vagy a bizonyíték kiegészítését kell kérnie.
114 Mindazonáltal a felperes a jelen esetben egyrészt a vele szembeni politikai üldöztetésre hivatkozik, amelyet a vele szembeni vádak mennyisége bizonyít, mivel egyes vádemelések hamisak és politikai megfontolásokkal indokoltak voltak, másrészt a jelenlegi rezsim tagjainak számos nyilvános nyilatkozatára, amelyek a felperest különböző jogsértésekben bűnösként tüntetik fel, harmadsorban a vele szemben folytatott bírósági eljárások keretében elkövetett eljárásjogi jogsértésekre. Általánosabban kétségeit fejezi ki az új ukrán rezsim legitimitását és az ukrán igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét, valamint az emberi jogok ukrajnai helyzetét illetően.
115 Márpedig ezek az elemek nem alkalmasak a felperessel szemben az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének pontosan meghatározott tényállására vonatkozóan felhozott vádak valószínűségének vitatására, amely a negyedik jogalap alább következő vizsgálatának tárgyát képezi, továbbá annak bizonyítására sem elegendők, hogy a felperes sajátos helyzetét az ukrán igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban általa hivatkozott problémák befolyásolták az ellene folytatott, a vele szembeni korlátozó intézkedések elfogadását megalapozó eljárások során. Ezért a jelen ügy körülményei mellett a Tanács nem volt köteles lefolytatni az ukrán hatóságok által számára szolgáltatott bizonyítékok további vizsgálatát.
116 Egyébként pedig amennyiben a felperes érvelésének vizsgálata azt jelentené, hogy a Törvényszéknek határoznia kellene az ukrán rendszerváltozás jogszerűségéről, és vizsgálnia kellene a különböző nemzetközi szervek értékeléseinek megalapozottságát, ideértve a Tanács politikai értékeléseit, meg kell állapítani, hogy az ilyen vizsgálat nem tartozik a Törvényszék által a jelen ügy tárgyát képező jogi aktusok felett végzett felülvizsgálat hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2013. április 25-i 2013, Gbagbo kontra Tanács ítélet, T-119/11, EU:T:2013:216, 75. pont).
- Az első jogalapra vonatkozó következtetés
117 A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt jegyzékbevételi kritérium megfelel a KKBP - EUSZ 21. cikkben megfogalmazott - céljainak, amennyiben az az ukrán állami pénzeszközök olyan hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekre irányul, amely alkalmas a jogállamiság veszélyeztetésére Ukrajnában.
118 Ugyanezen következtetést kell levonni a 208/2014 rendelet megsemmisítésére irányuló kereseti kérelem tekintetében. E rendelet az EU-Szerződés V. címének 2. fejezete alapján elfogadott határozatban előírt, a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedést rendel el, és így megfelel az EUMSZ 215. cikknek, amennyiben létezik az említett cikk értelmében vett érvényes határozat.
119 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A második, a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
120 A felperes második jogalapjában arra hivatkozik, hogy a Tanács valódi célja az volt a kérdéses korlátozó intézkedésekkel, hogy behízelegje magát az állítólagosan átmeneti ukrán rezsimnél az Unió számára kedvezőbb kormány kialakítása érdekében, ez pedig az Unió politikai célja, nem pedig a jog érvényesülésének Ukrajnában való helyreállítására és támogatására irányuló cél. Ezt alátámasztja, hogy a Tanács nem állapította meg, hogy a felperessel szemben bármely büntetőeljárás folyna az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és Ukrajnából való jogellenes kivitelével kapcsolatban.
121 Ami konkrétan a 2015. januári és március jogi aktusokat illeti, a hatáskörrel való visszaélés még nyilvánvalóbb, amennyiben egyfelől a Tanács kiszélesítette a jegyzékbevételi kritériumokat ahelyett, hogy törölte volna a felperes nevét a jegyzékről, másfelől pedig e kritériumok kiszélesítése révén lényegében az e kritériumok feletti teljes felülvizsgálatot az ukrán kormányra ruházta.
122 A Tanács vitatja a felperes érveit.
123 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus kizárólag akkor számít hatáskörrel való visszaélésnek, ha tárgyilagos, lényeges és egybehangzó jelek alapján állítható, hogy az aktust azzal a kizárólagos vagy legalábbis meghatározó céllal hozták, hogy olyan célokat érjenek el vele, amelyek a hivatkozott céloktól eltérnek, vagy hogy a Szerződés által az adott ügy körülményeire való felkészülésre előírt különleges eljárást kijátsszák (lásd: 2009. október 14-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-390/08, EU:T:2009:401, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
124 A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2014. márciusi jogi aktusok - eredeti megfogalmazásukban és a 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított változatukban egyaránt - az ukrán jogállamiság támogatása érdekében korlátozó intézkedéseket írnak elő az ukrán állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekkel szemben.
125 Az első jogalap keretében megfogalmazott következtetéseknek megfelelően meg kell állapítani, hogy egyfelől a 2014/119 határozat által követett cél megfelel az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyik célkitűzésnek, másfelől hogy e cél a vitatott intézkedések révén érendő el.
126 Ezért a felperes nem bizonyította, hogy a 2014. márciusi jogi aktusok elfogadásával vagy azoknak 2015. januári és március jogi aktusokkal való módosításával a Tanács elsődlegesen más célt követett, mint a jog érvényesülésének helyreállítása és támogatása Ukrajnában.
127 E következtetést nem vonja kétségbe azon, a felperes által hivatkozott körülmény, hogy a kérdéses korlátozó intézkedések egyúttal - de facto vagy szándékosan - előnyben részesítették Ukrajna és az Unió egymáshoz való közeledését.
128 Egyebekben meg kell azt is jegyezni, hogy a büntetőeljárások állítólagos hiánya, vagy az Ukrajnában folytatott, egyszerű előzetes nyomozás léte olyan körülmény, amely nem elegendő a Tanács hatáskörrel való visszaélésének alátámasztására, mivel a Tanács - amint a negyedik jogalap vizsgálatából (lásd a fenti 131-153. pontot) következik - szilárd ténybeli alapra támaszkodva szerzett tudomást a felperesnek felrótt tényekről, és mivel e tények igazolhatták a jogállamiság helyreállítása és támogatása céljából történő beavatkozást Ukrajnában.
129 Ehhez hasonlóan a felperes állításaival szemben egyfelől meg kell jegyezni, hogy a 2015. januári jogi aktusokkal a Tanács nem szélesítette ki a jegyzékbevételi kritériumokat, hanem a "hűtlen kezelés" fogalmának pontosítására szorítkozott, és hogy a jegyzékbevételi kritérium pontosítása semmiképpen nem irányadó a felperes neve 2014. márciusi jogi aktusokkal (lásd a fenti 50-52. pontot) történő eredeti jegyzékbe vétele jogszerűségének értékelése tekintetében, nem jelenti tehát nevének jegyzékről való törlését. Másfelől, amint az a fenti 108. pontban megállapításra került, a jegyzékbevételi kritérium nem értelmezhető úgy, hogy az ukrán hatóságokra ruházza a kérdéses korlátozó intézkedések elrendelésére vonatkozó döntés jogkörét.
130 A második jogalapot tehát el kell utasítani.
A negyedik, a jegyzékbevételi kritériumok be nem tartására alapított jogalapról
131 A felperes a negyedik jogalappal azt állítja, hogy nevének jegyzékbe vétele nem tartotta tiszteletben a jegyzékbe vételre vonatkozóan a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozatban megállapított kritériumokat.
132 A Tanács vitatja a felperes érveit.
- A felperes fő érvéről
133 A felperes fő érvében lényegében azt állítja, hogy nevének jegyzékbe vételre vonatkozóan a 2015. márciusi jogi aktusokkal módosított indokok nem felelnek meg a 2015. januári jogi aktusokkal módosított jegyzékbevételi kritériumoknak.
134 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy 2015. március 7-től a felperes a 2015. márciusi jogi aktusokkal - a 2015. januári jogi aktusokkal "pontosított" 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt jegyzékbevételi kritérium alapján - bevezetett, új korlátozó intézkedések hatálya alatt áll. A 2015/364 határozat ugyanis nem egy egyszerű megerősítő jellegű jogi aktus, hanem olyan önálló döntés, amelyet a Tanács a 2014/119 határozat 5. cikkének harmadik bekezdésében előírt időszakos felülvizsgálat végén fogadott el.
135 A felperes neve 2015. márciusi jogi aktusokkal való jegyzékbe vételének jogszerűségét tehát mindenekelőtt a 2015. januári jogi aktusokkal pontosított jegyzékbevételi kritériumra, majd a jegyzékbevételi indokra, végül az említett jegyzékbe vétel alapjául szolgáló bizonyítékokra figyelemmel kell elvégezni.
136 Ami legelőször is a jegyzékbevételi kritériumot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 2015. januári jogi aktusokkal módosított ezen kritérium előírja, hogy a kérdéses korlátozó intézkedések többek között az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért "felelősként azonosított" személyekre alkalmazandók, ideértve "az ukrán hatóságok által" az ukrán állami vagyon vagy pénzeszközök hűtlen kezeléséért "folytatott nyomozás alatt álló személyeket" (lásd a fenti 15. pontot). Továbbá, amint az első jogalap keretében pontosításra került, az említett kritériumot úgy kell értelmezni, hogy az nem elvont módon vonatkozik az állami pénzeszközök hűtlen kezelésére irányuló bármely cselekményre, hanem az állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelésének olyan tényállásaira vonatkozik inkább, amelyek alkalmasak a jogállamiság Ukrajnában való tiszteletben tartásának veszélyeztetésére (lásd a fenti 102. pontot).
137 Ami ezt követően a felperes nevének jegyzékbe vételére vonatkozó indokot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy 2015. március 7-től a felperes azzal az indokkal szerepel a jegyzéken, hogy "az ukrán hatóságok állami vagyon vagy pénzeszközök hűtlen kezelése miatt folytattak ellene büntetőeljárást" (lásd a fenti 20. pontot).
138 Ami végezetül azokat a bizonyítékokat illeti, amelyek alapján a felperes nevét felvették a jegyzékbe, meg kell jegyezni, hogy - amint a Tanács elismeri - a felperes nevének jegyzékbe vételére vonatkozó, módosított indok jogszerűségét elsősorban a 2014. október 10-i levélre tekintettel kell megítélni, amely beszámol a felperes elleni különböző nyomozások során bekövetkezett fejleményekről.
139 E levél egy, a felperessel szemben indított büntetőeljárás keretében állami pénzeszközök hűtlen kezelésének minősített tényállásával kapcsolatban folytatott és neve jegyzékbe vételének alapjául szolgáló előzetes nyomozást említ. E nyomozás konkrétan két bűncselekményre irányult: egyrészt adó és más fizetési kötelezettségek elkerülése többek között okirat hamisítás révén, másrészt a hozzáadottértékadóval összefüggő fiktív adóhitel révén állami pénzeszközök hűtlen kezelésének kísérlete.
140 E körülmények mellett először is meg kell jegyezni, hogy e levél, amely azon bizonyítéknak minősül, amelyre a Tanács a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadása érdekében támaszkodott, elegendő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában a felperessel szemben állami vagyon vagy pénzeszközök hűtlen kezelése miatt büntetőeljárások folytak.
141 Másodsorban azt kell tehát megvizsgálni, hogy a felperes nevének a 2015. márciusi jogi aktusokat követően a jegyzéken amiatt való fenntartása, hogy ilyen bűncselekmények miatt folyt ellene büntetőeljárás, megfelel-e a 2015. januári jogi aktusokkal pontosított és az első jogalap keretében értelmezett (lásd a fenti 136. pontot) jegyzékbevételi kritériumnak.
142 A felperesnek felrótt és a 2014. december 30-i levélben ismertetett bűncselekményekre figyelemmel, egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy a korrupció elleni küzdelem fontos eszköze az olyan gazdasági bűncselekmények üldözése, mint az állami pénzeszközök hűtlen kezelése, és hogy a korrupció elleni küzdelem az Unió külső fellépésével összefüggésben a jogállamiság fogalmába illeszkedő elvnek minősül (lásd a fenti 99. pontot).
143 Másfelől meg kell jegyezni, hogy a felperesnek felrótt bűncselekmények szélesebb összefüggések közé illeszkednek, amelyben a volt ukrán kormányzat nem elhanyagolható részét azzal gyanúsítják, hogy súlyos bűncselekményeket követtek el az állami források kezelése terén, és súlyosan veszélyeztették ezáltal az ország intézményi és jogi alapjait, és különösen a jogszerűségnek, a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának, a hatékony bírósági felülvizsgálatnak és a törvény előtti egyenlőségnek az elvét veszélyeztetve (lásd a fenti 100-101. pontot).
144 Ebből következően a kérdéses korlátozó intézkedések - összességükben és a felperes volt ukrán kormányzathoz, és különösen a volt elnökhöz közeli helyzetére tekintettel - hatékonyan hozzájárulnak ahhoz, hogy elősegítsék az állami pénzeszközök ukrán intézményekkel szemben elkövetett hűtlen kezelése bűncselekményeinek üldözését, és lehetővé teszik, hogy az ukrán hatóságok egyszerűbben visszatéríttessék az e személyek által elkövetet hűtlen kezelésből származó előnyt. Abban az esetben, ha a bírósági eljárások megalapozottnak bizonyulnak, lehetővé válik a volt rezsim tagjai által állítólagosan elkövetett korrupció jogi eszközökkel való megtorlása, és ez hozzájárul a jogállamiság fenntartásához ezen országban (lásd ebben az értelemben a fenti 96. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
145 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a felperes nevének a 2014. október 10-i levélben szereplő bizonyítékok alapján a 2015. márciusi jogi aktusokkal történő jegyzékbe vétele megfelel a 2015. januári jogi aktusokkal módosított, és azon cél fényében értelmezett jegyzékbevételi kritériumnak, amely e kritérium alapjául szolgál, nevezetesen a jog érvényesülésének Ukrajnában való helyreállítása és támogatása.
- A fellebbező által felhozott további érvekről
146 A felperes legelőször is azt állítja, hogy egyszerű nyomozás folyt ellene, amely - mivel nem képezte bírósági eljárás tárgyát - nem felelt meg a jegyzékbevételi kritériumnak.
147 E tekintetben egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy a 2015. januári jogi aktusokkal módosított 2014. márciusi jogi aktusokban megállapított jegyzékbevételi kritérium lehetővé teszi a Tanács számára, hogy az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt indult nyomozást mint adott esetben korlátozó intézkedések elfogadását igazoló elemet figyelembe vegyen. Másfelől meg kell állapítani, hogy a fenti 41. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a Tanácsnak kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát elegendő ténybeli alappal bizonyítani, függetlenül attól, hogy a felperes ellen folytatott előzetes nyomozás az ukrán büntetőeljárásjogi kódex értelmében vett, valódi bírósági eljárás keretébe illeszkedett-e (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28-iKlyuyev kontra Tanács ítélet, T-341/14, EU:T:2016:47, 50. pont; 2016. január 28-iAzarov kontra Tanács ítélet, T-331/14, EU:T:2016:49, 55. pont).
148 Kétségtelen, hogy a bírósági eljárásnak az ukrán büntetőeljárási kódex szerinti megindítása olyan elemnek minősül, amelyet a Tanács figyelembe vehet az uniós szintű korlátozó intézkedések elfogadását igazoló tények fennállásának megállapítása céljából, valamint annak megítélése céljából, hogy szükséges-e ilyen intézkedéseket elfogadni a nemzeti hatóságok által hozott intézkedések hatásainak biztosítsa érdekében. A korlátozó intézkedések elfogadása ugyanakkor a Tanács hatáskörébe tartozik, amely a KKBP céljaira tekintettel önállóan dönt az ilyen intézkedések elfogadásának szükségességéről és célszerűségéről, az érintett harmadik ország hatóságainak erre irányuló kérelmétől és az azok által nemzeti szinten hozott bármely más rendelkezéstől függetlenül, feltéve hogy az az irányadó ítélkezési gyakorlat értelmében biztos ténybeli alappal rendelkezik (lásd a fenti 41. pontot).
149 Ezen túlmenően a felperes egyfelől azt állítja, hogy a 2014. december 30-i levélben szereplő megállapítással szemben, az adó és más fizetési kötelezettségek elkerülése nem minősül az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének, másfelől azon, az említett levélben szereplő vád, amely szerint állami pénzeszközök hűtlen kezelését kísérelte meg, nem alátámasztott, és mivel bűncselekmény elkövetésére vonatkozó kísérletre vonatkozik, nem felel meg a jegyzékbevételi kritériumnak.
150 Mindazonáltal - jóllehet sajnálatos, hogy a Tanács nem szerzett be pontosabb információkat a felperessel szembeni vádakról - az utóbbi által felhozott érvek nem cáfolják az ukrán hatóságok által folytatott nyomozás létét, sem az ukrán hatóságok által folytatott nyomozás alapjául szolgáló azon tények valószínűségét, amelyek alapján a Tanács elfogadta a kérdéses korlátozó intézkedéseket. Ezen érvek inkább az olyan eljárásjogi szempontok vitatására irányulnak, mint a valódi "bírósági eljárás" hiánya, illetve az említett hatóságok által a felperessel szemben felhozott vádak - ideértve a neki felrótt cselekmények ukrán büntetőjog szerinti minősítését - megcáfolására, e kérdés ezen állítások megalapozottságát érinti.
151 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács feladata nem az, hogy vizsgálja a felperessel szemben folytatott nyomozások megalapozottságát, hanem kizárólag az, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel vizsgálja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat megalapozottságát (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, C-220/14 P, EU:C:2015:147, 77. pont).
152 Végül a felperes azt állítja, hogy a Tanácsnak az Ukrajnában fennálló sajátos helyzetre figyelemmel különösen szigorúan felül kellett volna vizsgálnia a jelen ügyben szereplő korlátozó intézkedések elfogadásának ténybeli alapját. Különösen a következő körülményekre támaszkodik: először arra, hogy Ukrajna nem uniós tagállam; másodszor a rá vonatkozó állítások politikai töltetére; harmadszor a kérdéses vádirattal kapcsolatos előrelépések hiányára; negyedszer a vádemelés szakaszát követően a határozatok elfogadása során a kiegyensúlyozott és tisztességes eljárások hiányára Ukrajnában; ötödször arra, hogy a bíróságok már megállapították, hogy az ukrán hatóságok által adott bizonyos információk hamisak voltak; hatodszor pedig arra, hogy a Tanács bizonyos határidővel rendelkezett az újbóli megnevezését igazoló bizonyítékok és információk benyújtására és/vagy vizsgálatára.
153 Ezeket az érveket a Törvényszék az első jogalap vizsgálata keretében már elutasította (lásd a fenti 111-116. pontot). Amennyiben ezen érvek annak megállapítására irányulnak, hogy a Tanács e tekintetben nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, a lenti ötödik jogalap keretében kerülnek megvizsgálásra.
Az ötödik, a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapról
154 A felperes ötödik jogalapjában azt állítja, hogy a Tanács nem támaszkodhatott joggal kizárólag a valamely tagállam vagy harmadik ország által tett állításokra, és hogy köteles maga is megvizsgálni a vele közölt állítások pontosságát. A Tanács tehát nyilvánvaló értékelési hibát vétett, amikor alá nem támasztott állításokra támaszkodott a felperes nevének jegyzékbe vétele és azon való fenntartása érdekében.
155 A Tanács vitatja a felperes érveit.
156 Meg kell állapítani, hogy a fenti 41. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Tanács teljesítette a rá háruló bizonyítási terhet. A 2015. márciusi jogi aktusok elfogadása során ugyanis a Tanács olyan, jobban alátámasztott információkkal rendelkezett az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatban, amelyek az ukrán hatóságok szerint indokolták a nyomozás megindítását a felperessel szemben. A Tanács e tényekről különösen a 2014. december 30-i levélből szerzett tudomást, amelyet az említett aktusok elfogadása előtt közöltek a felperessel.
157 Továbbá, mivel a felperes jegyzékbe vétele az ukrán bíróságnak a 2014. december 30-i levélben ismertetett aktusán - nevezetesen az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének bűncselekményére vonatkozó nyomozás megindításán - alapult, nem róható fel a Tanácsnak, hogy nem vizsgálta meg, hogy az ország egyik legmagasabb rangú igazságügyi hatóságától származó és e nyomozások létét megerősítő információk helyesek és alátámasztottak voltak-e (lásd a fenti 111-116. pontot).
158 Egyebekben a Tanács feladata nem az, hogy vizsgálja a felperessel szemben folytatott nyomozások megalapozottságát, hanem kizárólag az, hogy e nyomozásokra tekintettel vizsgálja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat megalapozottságát (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, C-220/14 P, EU:C:2015:147, 77. pont), amit azon bizonyítékok alapján tett meg a 2015. márciusi jogi aktusok elfogadása során, amelyek megerősítik az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének pontosan meghatározott cselekménye miatti büntetőeljárások létét.
159 A fentiekre tekintettel az ötödik jogalapot el kell utasítani.
A hetedik, a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jogalapról
160 A felperes a hetedik jogalapjában azt állítja először is, hogy a korlátozó intézkedéseket úgy rendelték el vele szemben, hogy megsértették azokat a megfelelő biztosítékokat, amelyek lehetővé tették volna számára a Tanács előtti védekezést. Másodsorban ezen intézkedéseket a jegyzékbevételi kritériumot megsértve fogadták el. Harmadsorban a jegyzékbevételi indok már nem írta elő az ukrán közpénzek Ukrajnából való illegális kivitelének bűncselekményét. Negyedsorban a Tanács nem bizonyította, hogy a vagyon teljes befagyasztása - a vagyon részleges befagyasztásával szemben - arányos volt a jelen esetben, figyelembe véve egyrészt azt, hogy a felperessel szemben felhozott vádakból nem derült ki, hogy az állítólagosan hűtlen kezeléssel érintett ingatlanokat eladták, vagy azok másképpen már nem szerezhetők vissza, másfelől pedig az, hogy a pénzeszközök befagyasztása nem indokolt az állítólagosan hűtlen kezeléssel érintett vagyonnak a 2014. december 30-i levélben megnevezett értékén felül.
161 A Tanács vitatja a felperes érveit.
162 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az első és a második érvet a Törvényszék a hatodik, illetve a negyedik jogalap keretében már megvizsgálta és elutasította.
163 A felperes harmadik érvét is el kell utasítani, amely szerint a jegyzékbevételi indok már nem írja elő az ukrán közpénzek Ukrajnából való illegális kivitelének bűncselekményét. Ugyanis, noha az ukrán közpénzek Ukrajnából való illegális kivitelét már nem tartalmazza a 2015. márciusi jogi aktusokkal módosított jegyzékbevételi indok, az állami pénzeszközök hűtlen kezelésére való hivatkozás - amennyiben megalapozott - önmagában elegendő a felperessel szembeni korlátozó intézkedések igazolására.
164 Ami a negyedik, lényegében a korlátozó intézkedések aránytalanságára alapított érvet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve, mint az uniós jog alapelve, megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne lépjék túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt célok megvalósításához. Így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, az okozott hátrányok pedig a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 205. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
165 A jelen esetben igaz, hogy a felperes tulajdonhoz való jogát korlátozták, mivel többek között nem rendelkezhet az Unió területén található pénzeszközeiről, kivéve különleges engedélyek alapján, és mivel semmilyen pénzeszköz és gazdasági forrás nem bocsátható - sem közvetlenül, sem közvetetten - a rendelkezésére.
166 E tekintetben - amint az első és a negyedik jogalap keretében a Törvényszék megállapította - legelőször is emlékeztetni kell arra, hogy egyfelől a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt jegyzékbevételi kritérium megfelel a KKBP célkitűzéseinek, másfelől a felperes nevének jegyzékbe vétele megfelel a jegyzékbevételi kritériumnak (lásd a fenti 89-117. és 135-145 pontot).
167 Továbbá el kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint egyfelől nem állította, hogy az állítólagos hűtlen kezeléssel érintett ingatlanokat eladták, vagy azok másképpen már nem szerezhetők vissza, másfelől pedig a pénzeszközök befagyasztása nem indokolt az állítólagos hűtlen kezeléssel érintett vagyonnak a 2014. december 30-i levélben megjelölt értékén felül.
168 Amint a Tanács kiemeli, meg kell ugyanis állapítani, hogy egyfelől az e levélben említett számok csak jelzéssel szolgálnak a hűtlen kezeléssel érintett vagyon értékéről, másfelől a gyakorlatban bármely, a befagyasztott pénzeszközök összegének korlátozására irányuló kísérletet rendkívül bonyolult - ha nem lehetetlen - megvalósítani.
169 Egyebekben a korlátozó intézkedések által okozott kellemetlenségek a célkitűzésekhez képest nem túlzottak, figyelembe véve egyfelől azt, hogy ezen intézkedések jellegüknél fogva ideiglenes és visszafordítható jelleggel rendelkeznek, és ezért nem sértik a tulajdonhoz való jog "lényeges tartalmát", másfelől pedig azt, hogy az alapvető kiadások, bírósági költségek vagy pedig az érintett személyek rendkívüli kiadásainak fedezése érdekében azoktól el lehet térni (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 209. pont).
170 Ezért a hetedik jogalapot, és következésképpen a kereset egészét el kell utasítani, amennyiben az a felperes neve 2015. márciusi jogi aktusokkal való jegyzéken tartásának megsemmisítésére irányul.
A 2014/119 határozat joghatásainak fenntartásáról
171 Másodlagosan a Tanács azt kéri, hogy a 2014. márciusi jogi aktusok részleges megsemmisítése esetén a Törvényszék a jogbiztonság érdekében állapítsa meg, hogy a 2014/119 határozat joghatásai a 208/2014 rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig fennmaradnak. Egyúttal azt kéri, hogy a 2015. márciusi jogi aktusok részleges megsemmisítése esetén a módosított 2014/119 határozat joghatásai a 2015/357 végrehajtási rendelettel módosított 208/2014 rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig fennmaradjanak.
172 A felperes vitatja a Tanács kérelmét.
173 Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék egyfelől az eredeti változatában megsemmisítette a 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet a felperest érintő részében, másfelől elutasította a keresetet, amennyiben az a 2015/138 rendelet és a 2015. márciusi jogi aktusok felperest érintő része ellen irányult.
174 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amint a fenti 134. pontban kifejtésre került, a 2015/364 határozat nem egy egyszerű megerősítő jellegű jogi aktus, hanem olyan önálló döntés, amelyet a Tanács a 2014/119 határozat 5. cikkének harmadik bekezdésében előírt időszakos felülvizsgálat végén fogadott el. E körülményekre tekintettel, habár a 2014. márciusi jogi aktusok felperest érintő részükben történő megsemmisítése azt jelenti, hogy a felperes nevének jegyzékbe vételét a 2015. márciusi jogi aktusok hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozóan törölni kell, e megsemmisítés alapján azonban nem vitatható ugyanezen jegyzékbe vétel jogszerűsége az említett hatálybalépést követő időszak tekintetében.
175 Következésképpen nem szükséges a Tanácsnak a 2014/119 határozat joghatásainak fenntartására vonatkozó kérelemről határozni.
A költségekről
176 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (2) bekezdése értelmében több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról.
177 A jelen esetben, mivel a Tanács a keresetlevélben foglalt megsemmisítés iránti kérelem tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az e kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére. Mivel a felperes pervesztes lett a kereseti kérelmet kiigazító beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelmet illetően, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell az e kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
178 Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Bizottság tehát maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék - a 2014/119 határozat módosításáról szóló, 2015. március 5-i (KKBP) 2015/364 tanácsi határozat, valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5-i (EU) 2015/357 tanácsi végrehajtási rendelet hatálybalépéséig - megsemmisíti a 2014/119 határozat végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 2014/216/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal módosított, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozatot, valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 381/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelettel módosított, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendeletet, amennyiben azok Oleksandr Viktorovych Yanukovych nevét felvették azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék a keresetlevélben foglalt megsemmisítés iránti kérelem tekintetében az Európai Unió Tanácsát kötelezi saját költségein kívül az O. V. Yanukovych részéről felmerült költségek viselésére.
4) A Törvényszék a kereseti kérelmet kiigazító beadványban foglalt megsemmisítés iránti kérelem tekintetében O. V. Yanukovych-ot kötelezi saját költségein kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.
5) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Berardis
Czúcz
Pelikánová
Popescu
Buttigieg
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 15-i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
Az eljárás és a felek kérelmei
A jogkérdésről
1. A 2014/216 végrehajtási határozattal, illetve a 381/2014 végrehajtási rendelettel módosított 2014. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről
2. A 2015. januári és március jogi aktusokkal módosított 2014. márciusi jogi aktusoknak a felperest érintő részükben történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről
A Törvényszéknek a 2015/143 határozat jogszerűségi felülvizsgálatára vonatkozó hatásköréről
A felperes 2015/138 rendelettel szembeni kereshetőségi jogának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról
Az ügy érdeméről
A hatodik, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértéséről
A harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról
Az első, a jogi alap hiányára alapított jogalapról
- A felperes fő, a jegyzékbevételi kritériumnak az EU-Szerződés céljaira tekintettel aránytalan jellégére alapított érvéről
- A felperes által felhozott további érvekről
- Az első jogalapra vonatkozó következtetés
A második, a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
A negyedik, a jegyzékbevételi kritériumok be nem tartására alapított jogalapról
- A felperes fő érvéről
- A fellebbező által felhozott további érvekről
Az ötödik, a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapról
A hetedik, a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jogalapról
A 2014/119 határozat joghatásainak fenntartásáról
A költségekről
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62014TJ0348 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62014TJ0348&locale=hu