836/B/1990. AB határozat

az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló módosított 32/1969. (IX. 30.) Kormányrendelet 2.§ (1)-(5) és (7) bekezdés c) pontja, illetve a végrehajtásáról rendelkező módosított 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 3. § (1) bekezdés i) pontja, továbbá Vác Város Tanácsa 1984. évi 2. rendelete 2. § (1) bekezdés b) és g) pontjai alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelem vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítéséről szóló jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására benyújtott indítványok tárgyában - azokat egyesítve - meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló módosított 32/1969. (IX. 30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 2.§ (1)-(5) és (7) bekezdés c) pontja, illetve a végrehajtásáról rendelkező módosított 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 3. § (1) bekezdés i) pontja, továbbá Vác Város Tanácsa 1984. évi 2. rendelete 2. § (1) bekezdés b) és g) pontjai alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

Az indítványozók a rendelkező részben leírt jogszabályok felsorolt rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kérték, mert azok ellentétesek a földről szóló módosított 1987. évi I. tv. 23.§-ával, az Alkotmány 9. és 10. §-ával és a jogalkotásról rendelkező 1987. évi XI. tv. 1. § (2) bekezdésével. Dr. F. L. indítványozó szerint az R. és a Vhr. említett jogtételei sértik a magántulajdonnak és a köztulajdonnak az Alkotmány 9. §-ában deklarált egyenjogúságát és az Alkotmány 10. §-át, amely a kizárólagos állami tulajdon körének meghatározását csak törvényben teszi lehetővé. Dr. S. A. indítványozó Vác Városi Tanács 1984. évi 2. rendelete 2. § (1) bek. b) és g) pontjai alkotmányellenességének megállapítását is kérte, mert azok szerinte - az elidegenítési tilalom alá eső házingatlanok tételes felsorolásával - túlterjeszkednek a Vhr. 3.§ (1) bekezdés i) pontjában szabályozott felhatalmazáson.

Az Alkotmánybíróság indítványozók tartalmilag összefüggő beadványait egyesítve a következőket állapította meg.

1. A földről szóló 1987. évi I. tv. 23. §-a magánszemélyek tulajdonszerzésének korlátozását csak törvényben teszi lehetővé. Indítványozók szerint a sérelmezett rendelkezések korlátozzák a magánszemélyek tulajdonszerzési jogát azáltal, hogy egyes állami ingatlanok megvásárlását nem teszik lehetővé, pontosabban megállapítják, hogy az állami tulajdonban lévő házingatlanok értékesítésének melyek a feltételei. Miután ez nem törvényben történik, így ellentétes a földtörvény hivatkozott szakaszával, ezáltal sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 1. § (2) bekezdéseit.

2. Az Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy az indítvánnyal érintett jogtételek nem a magánszemélyek tulajdoni tárgyainak negatív meghatározását jelentik, hanem az állam tulajdonában lévő vagyontárgyak elidegenítéséről rendelkeznek. Lényegében arról szólnak, hogy az állam, mint tulajdonos, a tulajdonában lévő vagyontárgyak közül melyek értékesítését látja indokoltnak. A szóbanforgó jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely általános érvénnyel tiltaná a magánszemélyeknek, hogy állami tulajdonban lévő házingatlan tulajdonjogát megszerezzék. A kérdés tehát az, rendelkezhet-e az állam a tulajdonában lévő vagyontárgyakról? E kérdést az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB határozatában érintette: "Az állam olyan javakat privatizálhat és reprivatizálhat, amelyek tulajdonában vannak. Mind a privatizáció, mind a reprivatizáció tulajdonosi döntés. Az Alkotmány 10. § (2) bekezdéséből következően is az állam privatizálási és reprivatizálási joga elvileg korlátlan, ez a joga tulajdonosi szabadságából és csakis abból következik. Privatizációra vagy reprivatizációra tehát az állam erre vonatkozó döntése nélkül vagy attól eltérő feltételekkel senkinek nincs alanyi joga."

A magántulajdonnak és a köztulajdonnak egyenjogúsága azt is jelenti, hogy a tulajdonról szóló rendelkezés joga minden tulajdonost egyformán megillet, következésképpen - az 1. pont alatt kifejtettekre figyelemmel - indítványozó álláspontja téves.

Az állam azon döntése, hogy egyes vagyontárgyainak elidegenítését korlátozza, nem jelenti azt, hogy a meghatározott fajtájú vagyontárgyak az állam kizárólagos tulajdonát képezik, azaz, hogy ilyen vagyontárgyakon magánszemély nem, csak kizárólag az állam szerezhet tulajdonjogot.

3. Az R. 2. § (7) bek. és Vhr. 3.§ (1) bek. i) pontjának szövege az 1988. évi módosítás eredménye, amely lehetőséget biztosított a tanácsoknak e kérdéskör helyi kiegészítő szabályozására, megengedve a tanácsoknak a saját kezelésben lévő állami tulajdonú házingatlanok elidegenítésének további korlátozását.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a felhatalmazás a helyi tanácsok mérlegelésére bízta, hogy a kezelésükben lévő házingatlanok felett rendelkezzenek. Ez a szabály része annak a folyamatnak, amely a helyi hatóságoknak önkormányzatként való elismeréséhez vezetett. A tanácsok e felhatalmazás eredményeképpen jogot kaptak arra, hogy a kezelésükben lévő házingatlanokról hasonlóan rendelkezzenek, mint az állam - a korábbiakban leírtaknak megfelelően - a saját tulajdonáról. Ez azáltal sem vált alkotmányellenessé, hogy a tanácsok jogutódjaként létrejöttek az önkormányzatok, sőt összhangban van a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 1. § (1) bekezdésével, a 77.§ (1) bekezdésével, a 80. § (1) bekezdésével és így az Alkotmány 12. § (1) bekezdésével és a 44/A. § (1) bekezdésének b) pontjával.

Budapest, 1991. január 21.

Dr. Vörös Imre s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.

alkotmánybíró