3150/2015. (VII. 24.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kecskeméti Törvényszék 2.Bf.387/2014/20. számú jogerős ítélete, valamint a Kiskunhalasi Járásbíróság 7.B.424/2012/105. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a Kecskeméti Törvényszék 2.Bf.387/2014/20. számú jogerős ítélete, valamint a Kiskunhalasi Járásbíróság 7.B.424/2012/105. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Az indítványozók közös beadványukban előadták, hogy ellenük büntetőeljárás volt folyamatban kiskorú veszélyeztetése és más bűncselekmények miatt. Az eljáró bíróságok első és másodfokon is bűnösségüket mondták ki. Az indítványozók állítása szerint azonban a bíróságok olyan bűncselekmény miatt ítélték el őket, amelyet nem követtek el. Beadványukban részletezték, hogy a sérelmezett bírói ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikke, a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményét, mert a bíróságok nem vették figyelembe a gyermek által elmondottak és a valóság közt feszülő ellentmondást. Az ítéletet olyan szakértő véleményére alapították, aki a teljes iratanyagot elvesztette, ezáltal ellenőrizhetetlenné vált a teljes szakvélemény. Mindemellett a szakértő nem rendelkezett a szakvélemény elkészítéséhez szükséges kompetenciával. A támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a bírói út az indítványozók részére csupán formálisan volt biztosítva, a bizonyítás egyoldalúan csupán a terhelő bizonyítékokra folyt, a mentő körülmények bizonyítására alkalmuk és lehetőségük nem volt, a sértett által előadottakat kétség nélkül fogadták el igaznak, ezáltal nem volt biztosítva a fegyverek egyenlősége, amely része a tisztességes eljárásnak. Mindezeken felül a sérelmezett ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, mert az indítványozók által a fellebbezésben hivatkozott körülményeket nem vizsgálták, bizonyítási indítványaikat sorra elutasították, ezzel pedig kiüresítették a jogorvoslat lényegét. A tisztességes eljáráshoz való jog azáltal is sérült, hogy a fogvatartás garanciális szabályait figyelmen kívül hagyták.

[3] Az indítványozók jelezték, hogy az ügyben felülvizsgálati eljárást kezdeményeznek.

[4] Az Alkotmánybíróságnak - az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadásáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek.

[5] Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozók az alapul szolgáló ügyben elítéltek, érintettségük megállapítható. Jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették, e törvényi feltétel csak a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, így a felülvizsgálati eljárás nem tartozik ebbe a körbe. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (3) bekezdése értelmében azonban az Abtv. 56. §-a szerinti befogadási eljárást az alkotmányjogi panasz alapján akkor is le kell folytatni, ha az alkotmányjogi panasz benyújtása mellett az indítványozó felülvizsgálatot is kezdeményezett. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz benyújtására 60 nap áll rendelkezésre. A bíróság tájékoztatása szerint a jogerős ítéletet vétív nélkül kézbesítették az indítványozóknak. Az indítványozók állítása szerint a sérelmezett ítéletet 2014. december 30-án vették át, míg alkotmányjogi panaszukat 2015. február 27-én - határidőben - terjesztették elő.

[6] Az Abtv. 29. §-a szerinti tartalmi vizsgálat során az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy az indítványozók részben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét állítva kérték az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése azonban nem alapjogot tartalmaz, annak az egyedi érintettek vonatkozásában fennálló sérelme önmagában nem valósulhat meg, így arra alkotmányjogi panasz nem alapítható. (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]; 3237/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19])

[7] Jelen ügyben azonban az indítványozók az Alaptörvény valamennyi felhívott rendelkezése - így a XXIV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) bekezdése, és a XXVIII. cikk (7) bekezdése - tekintetében sem adtak elő olyan alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást, mely a bírói döntések érdemi megváltoztatását eredményező alapjogi sérelem fennálltát valószínűsítenék, valójában a bizonyítékok mérlegelése nyomán kialakult bírói álláspont megváltoztatását, végső soron annak kimondását kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy bűnösségük nem áll fenn. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, önmagában a bírósági joggyakorlat tartalmának (annak, hogy a rendes bíróságok a tényeket miként értékelték, milyen bizonyítási eszközöket vettek igénybe), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok ítélkezési tevékenységéhez tartozó kérdésekben állást foglaljon. (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 3110/2015. (VI. 23.) AB végzés Indokolás [14])

[8] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-ában foglaltak hiányára tekintettel, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja értelmében visszautasította.

Budapest, 2015. július 13.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/736/2015.