BH 2015.8.229 A csődeljárás alá került adósnál visszatartott jóteljesítési garancia (biztosíték) nem tartozik az adós csődeljárás hatálya alá eső vagyonába, arra nem terjed ki a csődegyezség hatálya [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 11. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 270. §, 271. §].

[1] A felperes és az I. r. alperes között vállalkozási szerződés jött létre 2008. február 11-én, melyben az építési munkák értékét a felek 102 500 000 Ft átalányárban határozták meg. A vállalkozási szerződés 8.1.4. pontja szerint a 10%-os pénzügyi visszatartás 50%-a (azaz a teljes 10%-ból 5%) a teljesítési biztosíték érvényességének lejártát követő 15 napon belül visszafizetésre kerül a felperes részére, míg a fennmaradó 50% nyújt fedezetet a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamára. A 8.2.1. pontban a vállalkozó 24 hónap jótállási kötelezettséget és 36 hónap szavatosságot vállalt. A felperes a vállalkozási szerződésben foglaltaknak 2008. november 11-ével eleget tett. A jótállási biztosíték (5%) összege 5 135 500 Ft, mely - felhívás ellenére - nem került a felperes részére megfizetésre.

[2] 2009. január 30. napjával az I. r. alperesből (V. Zrt.) kiválás útján létrejött a II. r. alperes (V. H. Zrt.). A kiválást tartalmazó szerződés 1.1. és 2.1. pontjai a szerződés 1. számú mellékletére utalással meghatározták, hogy a perbeli jogviszonyból eredő kötelezettségek a II. r. alperest terhelik.

[3] A II. r. alperessel szemben 2011. május 12-én, az I. r. alperessel szemben 2011. május 25-én csődeljárás indult. A felperes hitelezői igényt jelentett be a II. r. alperes csődeljárásában, azonban a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be, így hitelezőként nem vették nyilvántartásba. Az I. r. alperes csődeljárásában a felperes követelését nyilvántartásba vették, a csődegyezséget nem szavazta meg, azt azonban a bíróság jogerősen jóváhagyta a többi hitelező szavazata alapján. A felperes bejelentett teljes követeléséből a csődegyezség következtében megtérült, a jelen perben érvényesített követelésre eső hányad, 951 355 Ft.

[4] A felperes 2011. február 28-án benyújtott, utóbb módosított elsődleges keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 5 135 500 Ft vállalkozási díj, valamint ennek 2011. november 12-től a kifizetésig járó, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 301/A. §-a szerinti mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére.

[5] Az alperesek kérték a per megszüntetését a kereset időelőttiségére tekintettel. Álláspontjuk szerint a követelés még nem esedékes, mert a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamának a lejárta - 24+36 hónap - után válik esedékessé a visszatartott összeg megfizetése.

[6] Az I. r. alperes a kereset jogalapját nem vitatta, de arra hivatkozott, hogy csak a jogerősen jóváhagyott csődegyezségben szereplő 951 355 Ft összeg vonatkozásában áll fenn fizetési kötelezettsége, ez a kényszeregyezség a felperesre kiterjed.

[7] A II. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes vele szemben igényt nem érvényesíthet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Miután a csődeljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, igényérvényesítési jogosultságát elveszítette. Emiatt, valamint a szétválási okiratban foglaltak szerint, az I. r. alperessel szemben sem támaszthat igényt.

[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére, 15 napon belül, 5 135 500 Ft-ot és ennek 2011. no­vember 12-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát azzal, hogy az I. r. alperes a csődegyezségben meghatározottak szerint, 951 355 Ft összeg megfizetése esetén, további teljesítésre nem köteles. A felperesnek az I. r. alperessel szembeni, ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.

[9] Úgy ítélte meg, hogy mind a jótállás, mind a szavatosság a teljesítés időpontjától veszi kezdetét, a felek ettől azonban szerződésükben eltérhetnek. A 8.2.1. pont nyelvtani értelmezéséből arra következtetett, hogy a felek nem egymást követő, hanem párhu­zamosan folyó időtartamokban állapodtak meg. Ugyanakkor - a szerződés szövegéből következően - a hosszabb tartamú szavatossági időszak elteltével, 2011. november 11-én vált esedékessé a visszatartott összeg.

[10] Kifejtette, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően hatályos Cstv. nem tartalmazott olyan kikötést, amely szerint a felperes a perben a követelését ne érvényesíthetné amiatt, mert a II. r. alperes ellen folyamatban volt csődeljárásban hitelezői igényét szabályosan nem érvényesítette. Jogszabály ilyen tartalmú rendelkezése hiányában a jogvesztés nem állapítható meg.

[11] Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy a tőkeösszeg után a késedelmi kamat mértéke 2013. július 1. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke.

[12] Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes vonatkozásában a csődegyezség a felperesre is kiterjed, ezért az I. r. alperestől a csődegyezségben meghatározott 951 355 Ft-on túlmenően a felperes nem érvényesíthet követelést.

[13] A II. r. alperes csődeljárásában a felperes hitelezőként nem vett részt, ezért a keresetlevél beadásakor hatályos Cstv. rendelkezései alapján a teljes követelését érvényesítheti rendes bíróság előtt. Mindez nem áll ellentétben a Ptk. 337. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

[14] A felperes egyetemlegesen kérte marasztalni az alpereseket az 5 135 500 Ft összegben. Bár az I. r. alperes csak a csődegyezségben meghatározott összeg erejéig köteles teljesíteni, ez nem érinti az alperesek egyetemleges marasztalását és azt, hogy a perköltséget is egyetemlegesen kell megfizetniük.

[15] A késedelmi kamat mértékét a 2013. július 1-jén bekövetkezett törvényi módosításra tekintettel változtatta meg.

[16] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes kötelezését a perköltség viselésére is.

[17] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 1. § (2) bekezdését, 12. §-át, 20. § (1)-(2) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdését, 5. § (1)-(2) bekezdését.

[18] Felülvizsgálati kérelmében - utalva a Kúria Gfv. X. 30.427/2010/9. számú ítéletében foglaltakra - kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége volt hitelezővé válnia a II. r. alperes csődeljárásában, mert annak megindulásáról a II. r. alperes a felperest értesítette. A felperes saját mulasztása miatt nem tett eleget a nyilvántartásba vételi díj befizetése iránti kötelezettségének.

[19] Hivatkozott a Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdésére, valamint első, másodfokú és kúriai döntésekre, amelyek szerint a hitelező, ha a csődegyezségben nem vesz részt, és a csődegyezségen kívül kívánja érvényesíteni az igényét az adóssal szemben, az joggal való visszaélésnek minősül. Jelen eljárásban a felperes a csődegyezség megkerülésével kíván illetéktelen előnyhöz jutni a perbeli igényérvényesítéssel.