62011CJ0431[1]

A Bíróság (első tanács) 2013. szeptember 26-i ítélete. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Unió Tanácsa. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja - EGT-Megállapodás - Módosítási javaslat - Tanácsi határozat - A jogalap megválasztása - EUMSZ 48. cikk - Az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja. C-431/11. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. szeptember 26. ( *1 )

"A szociális biztonsági rendszerek koordinációja - EGT-Megállapodás - Módosítási javaslat - Tanácsi határozat - A jogalap megválasztása - EUMSZ 48. cikk - Az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja"

A C-431/11. sz. ügyben,

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: C. Murrell, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Dashwood QC)

felperesnek,

támogatja:

Írország (képviseli E. Creedon, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Travers BL)

beavatkozó,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Veiga, A. De Elera és G. Marhic, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik: V. Kreuschitz és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2011. augusztus 16-án benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök (előadó), M. Berger, A. Borg Barthet, E. Levits és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 6-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. március 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Keresetében Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága azt kéri a Bíróságtól, hogy egyrészt semmisítse meg az Európai Uniónak az EGT Vegyes Bizottságban az EGT-Megállapodás VI. mellékletének (Szociális biztonság) és 37. jegyzőkönyvének módosításával kapcsolatosan képviselendő álláspontjáról szóló, 2011. június 6-i 2011/407/EU tanácsi határozatot (HL L 182., 12. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat), másrészt pedig e határozat megsemmisítése esetén az új határozat elfogadásáig tartsa fenn annak joghatásait.

Jogi háttér

Az uniós jog

2. Az EUM-Szerződés harmadik része IV. címének a szabad mozgásról szóló rendelkezései közé tartozó EUMSZ 48. cikk értelmében:

"Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja:

a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából;

b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára.

[...]"

3. Az EUM-Szerződés harmadik része V. címének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló rendelkezései közé tartozó EUMSZ 79. cikk az alábbiakat mondja ki:

"(1) Az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan:

[...]

b) a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogainak meghatározása, ideértve a más tagállamokban való szabad mozgásra és tartózkodásra irányadó feltételeket is,

[...]"

4. Az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 2. cikke értelmében "[az EMUSZ] harmadik része V. címének rendelkezései, az e cím alapján elfogadott intézkedések, az e cím alapján kötött nemzetközi megállapodások rendelkezései és az Európai Unió Bíróságának az ilyen rendelkezést vagy intézkedést értelmező határozatai nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak az Egyesült Királyságra vagy Írországra".

5. Az említett jegyzőkönyv 1. és 3. cikke alapján továbbá az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt az EUM-Szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában, kivéve ha valamely javaslatnak vagy kezdeményezésnek a Tanácshoz történt benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti a Tanács elnökének, hogy részt kíván abban venni.

Az EGT-Megállapodás

6. Az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT-Megállapodás) az EK-Szerződés 238. cikke - jelenleg EUMSZ 217. cikk - alapján társulási szerződésként jött létre egyrészt az Európai Közösségek és akkori tagállamai, másrészt a EFTA akkori tagállamai, azaz az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, a Liechtensteini Nagyhercegség, a Norvég Királyság, a Svéd Királyság és a Svájci Államszövetség között.

7. A megállapodás ötödik preambulumbekezdése szerint a szerződő felek megállapodtak "az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának a lehető legteljesebb mértékű megvalósításáról az egész Európai Gazdasági Térségen [EGT] belül".

8. Az említett megállapodás 1. cikkének a szövege a következő:

"(1) Ennek a társulási megállapodásnak az a célja, hogy előmozdítsa a Szerződő Felek közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok egyenlő versenyfeltételek melletti folyamatos és kiegyensúlyozott erősödését és az azonos szabályok betartását, egy homogén [EGT] érdekében.

(2) Az (1) bekezdésben kitűzött célok megvalósítása érdekében a társulás az ebben a megállapodásban foglalt rendelkezéseknek megfelelően magában foglalja:

a) az áruk szabad mozgását;

b) a személyek szabad mozgását;

c) a szolgáltatásnyújtás szabadságát;

d) a tőke szabad mozgását;

e) egy olyan rendszer létrehozását, amely biztosítja, hogy a verseny ne torzuljon el, és szabályait mindenki egyaránt betartsa; továbbá

f) a szorosabb együttműködést más területeken, például a kutatás és fejlesztés, a környezetvédelem, az oktatás és a szociálpolitika terén."

9. Az EGT-Megállapodás 3. cikke értelmében:

"A Szerződő Felek minden megfelelő általános és különös intézkedést meghoznak azért, hogy biztosítsák az ebből a megállapodásból eredő kötelezettségek teljesülését.

Tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e megállapodás céljainak megvalósulását.

A Szerződő Felek emellett elősegítik az együttműködést ennek a megállapodásnak a keretein belül."

10. Az EGT-Megállapodás 6. cikke értelmében:

"A joggyakorlat jövőbeni fejleményeinek sérelme nélkül e megállapodás rendelkezéseit, amennyiben a lényeget illetően megegyeznek az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés, valamint az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés megfelelő szabályaival, továbbá az említett két szerződés alapján elfogadott jogi aktusokkal, végrehajtásuk és alkalmazásuk során az Európai Közösségek Bírósága által az e megállapodás aláírásának időpontja előtt hozott vonatkozó határozatoknak megfelelően kell értelmezni."

11. Ugyanezen megállapodás 7. cikke előírja:

"A megállapodás mellékleteiben vagy az EGT-Vegyesbizottság határozataiban hivatkozott vagy azokban megtalálható jogi aktusok a Szerződő Felekre nézve kötelező erejűek és a belső jog részét képezik, vagy a belső jogba át kell ültetni azokat, az alábbiak szerint:

a) egy jogi aktust, amely megfelel valamely EGK-rendeletnek, a Szerződő Felek mint ilyet, a belső jog részévé tesznek;

[...]"

12. Az EGT-Megállapodás 28. cikke, amely lényegében az EUMSZ 45. cikk tartalmának felel meg, az alábbiakról rendelkezik:

"(1) Az EK-tagállamok és az [Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA)]-államok között biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását.

(2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.

(3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy:

a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen;

b) e célból az EK-tagállamok és az EFTA-államok területén szabadon mozogjon;

c) munkavállalás céljából valamely EK-tagállam vagy EFTA-állam területén tartózkodjon az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően;

d) egy EK-tagállamban vagy EFTA-államban történő alkalmazását követően az adott állam területén maradjon.

[...]"

13. Az EGT-Megállapodás 29. cikke, amely lényegében az EUMSZ 48. cikknek felel meg, az alábbiakról rendelkezik:

"A Szerződő Felek a VI. mellékletben előírtaknak megfelelően a munkavállalók és az önálló vállalkozók szabad mozgásának biztosítása érdekében a szociális biztonság területén a munkavállalók és az önálló vállalkozók, valamint hozzátartozóik számára különösen az alábbiakat biztosítják:

a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából;

b) a juttatások kifizetését a Szerződő Felek területén lakó személyek számára."

14. Az EGT-Megállapodás "Szociális biztonság" címet viselő VI. melléklete a "Hivatkozott jogi aktusok" címében megemlíti a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendeletet (HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.), valamint az annak végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendeletet (HL L 74., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 83. o.).

15. Az EGT Vegyes Bizottság 2011. július 1-jén fogadta el a 76/2011 határozatot, amelynek célja különösen az EGT-Megállapodás VI. mellékletében szereplő 1408/71 és 574/72 rendeletekre való hivatkozás naprakésszé tétele, tekintve hogy e rendeleteket felváltotta a 2009. szeptember 16-i 988/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 43. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet), valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet. Ugyanezen határozat további célja a (22) preambulumbekezdés szerint az EGT-Megállapodás 37. jegyzőkönyvének módosítása annak érdekében, hogy annak a bizottságokat felsoroló listája tartalmazza a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottságot, amelyet a 883/2004/EK rendelet hozott létre.

A jogvita alapjául szolgáló tényállás

16. 2010. szeptember 9-én a Bizottság javaslatot nyújtott be az Európai Uniónak az EGT-Megállapodás VI. mellékletének (Szociális biztonság) és 37. jegyzőkönyvének módosításával kapcsolatosan képviselendő álláspontjáról szóló tanácsi határozatra vonatkozóan. E javaslat jogalapjaként az EUMSZ 48. cikket, az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdését és az EUMSZ 352. cikket jelölte meg.

17. 2011. március 10-én a Bizottság módosított javaslatot nyújtott be a hivatkozott jogalap megváltoztatása érdekében. E javaslat indokolása értelmében már nem szükséges azt az EUMSZ 352. cikkre alapítani, mivel a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 48. cikkben rögzített hatáskört a migráns önálló vállalkozókra is kiterjesztette.

18. 2011. június 6-án a Tanács tehát az EUMSZ 48. cikk és az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadta a megtámadott határozatot.

19. Az EGT Vegyes Bizottság a 76/2011 határozattal valósította meg az EGT-Megállapodás VI. mellékletének és 37. jegyzőkönyvének tervezett módosítását. E határozat hatálybalépéséhez mindenesetre az EGT-Megállapodásban részes egyik szerződő félnek még teljesítenie kell bizonyos alkotmányos követelményeket.

20. Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a megtámadott határozat jogalapja téves, és azt az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján kellett volna elfogadni, így a jelen kereseteket terjesztette elő.

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

21. Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- korlátozza e határozat időbeli hatályát addig, amíg a Tanács az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján új határozatot fogad el, és

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

22. A Tanács a kereset elutasítását és az Egyesült Királyságnak a költségek viselésére való kötelezését kéri.

23. A Bíróság elnöke 2012. január 10-i határozatával megengedte Írország beavatkozását az Egyesült Királyság, valamint az Európai Bizottság beavatkozását a Tanács támogatójaként.

24. A főtanácsnok indítványának ismertetését követően a Bíróság 2013. március 21-én lezárta a szóbeli szakaszt.

25. Az Egyesült Királyság a Bíróság hivatalához 2013. május 23-án benyújtott beadványával a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján a szóbeli szakasz újbóli megnyitását kérte.

26. Az Egyesült Királyság ezen kérelme alátámasztásaként előadja, hogy a főtanácsnok indítványa olyan új érveket hoz fel, amelyeket a felek egyáltalán nem vitattak meg, és amelyek befolyásolhatják a Bíróság határozatát.

27. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg (lásd a C-116/11. sz., Bank Handlowy és Adamiak ügyben 2012. november 22-én hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

28. A jelen ügyben azonban a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy rendelkezik valamennyi ahhoz szükséges elemmel, hogy döntsön az Egyesült Királyság által benyújtott kérelemről, és ezek az elemek már tárgyát képezték az előtte folyó vitáknak.

29. Következésképpen a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelmeket el kell utasítani.

A keresetről

A felek érvei

30. Az Egyesült Királyság Írország támogatásával azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozatot, mivel azt tévesen az EUMSZ 48. cikkre mint anyagi jogalapra alapították. Az Egyesült Királyság véleménye szerint ugyanis, amint azt a Bíróság a 238/83. sz. Meade-ügyben 1984. július 5-én hozott ítéletében (EBHT 1984., 2631. o.) is elismerte, e rendelkezés szabályozza az Unió azon hatáskörét, amely alapján kizárólag a tagállami állampolgár munkavállalókkal kapcsolatban hozhat intézkedéseket.

31. Ezzel szemben, amennyiben a megtámadott határozat a 883/2004 rendelet rendelkezéseit kívánja nemzetközi megállapodással kiterjeszteni az Izlandi Köztársaságra, a Liechtensteini Nagyhercegségre és a Norvég Királyságra, a szociális biztonság területén többletjogokat biztosítana a harmadik országok állampolgárainak. Ebből következően egy ilyen aktust az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontjára kellett volna alapítani, amely éppen a "tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok" jogait meghatározó intézkedések elfogadását teszi lehetővé. Egyébiránt az EUM-Szerződés ez utóbbi rendelkezése szolgált alapul egyéb, olyan analóg intézkedések elfogadásához is, amelyek e jogokat olyan harmadik országok állampolgáraira terjesztették ki, mint - többek között - az Algériai Demokratikus Népköztársaság, Izrael Állam, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Marokkói Királyság és a Tunéziai Köztársaság.

32. Az Egyesült Királyság hozzáteszi, hogy az EUM-Szerződés említett rendelkezései közül valamelyiknek jogalapként való kiválasztása jelentősen eltérő törvényhozási eljárásra vezet, amely messzemenő következménnyel jár mind az Egyesült Királyság, mind Írország számára.

33. Eltérően az EUMSZ 48. cikk alapján hozott intézkedésektől, az EUMSZ 79. cikk alapján elfogadott intézkedések különösen csak akkor alkalmazandók az említett tagállamokra, ha azok a (21.) jegyzőkönyv rendelkezései alapján élnek a részvételi lehetőségükkel.

34. Következésképpen a megtámadott határozatnak az EUMSZ 48. cikkre alapított téves jogalap alapján történő elfogadása megfosztja az Egyesült Királyságot és Írországot azon lehetőségüktől - amelyet az elsődleges uniós jog biztosít számukra -, hogy ne vegyenek részt olyan határozat elfogadásában, amely a szociális biztonság terén a jogokat kiterjeszti az EFTA-állampolgárokra, és az ne legyen számukra kötelező.

35. A Tanács, elismerve, hogy az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdését ténylegesen arra használták, hogy a szociális biztonság területén jogokat biztosítsanak harmadik országok állampolgárainak, a Bizottság támogatásával úgy véli, hogy e jogalap nem megfelelő a megtámadott határozat elfogadásához.

36. Az EGT-Megállapodás szövegében ugyanis semmi sem utal arra, hogy e megállapodást az EUMSZ 79. cikk értelmében vett "közös bevándorlási politika" keretében kötötték volna meg, "amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése".

37. A Tanács szerint továbbá az a feltételezés, hogy az EGT-Megállapodásnak a megtámadott határozat által javasolt módosítása a bevándorlást illető uniós politika körébe tartozik annak minden következményével - azaz a Dán Királyság kizárásával, valamint az Egyesült Királyság és Írország azon lehetőségével, hogy ne vegyen részt abban -, ellentétes azon kötelezettségekkel, amelyeket az Unió az EGT-Megállapodás értelmében az EFTA-tagállamokkal szemben vállalt, és veszélyeztetheti a fő célkitűzésének teljesülését, vagyis a teljes EGT-n belüli belső piac lehető legteljesebb megvalósítását.

38. Erre tekintettel a Tanács úgy véli, hogy amennyiben a megtámadott határozat a szociális biztonsági rendszerek koordinációja területén az EGT-ben tagsággal rendelkező EFTA-államokra kívánja kiterjeszteni az új uniós vívmányokat, és amennyiben e vívmányok, amelyek tényleges szabad mozgást biztosítanak az említett államok polgárai számára az Unió területén, nélkülözhetetlenek az EGT-Megállapodás fő célkitűzésének megvalósításához, akkor jelen esetben az uniós álláspont elfogadásához az EUMSZ 48. cikk a megfelelő jogalap.

39. Az Egyesült Királyság válaszában tovább fejtegeti annak indokait, hogy miért nem hajlandó elfogadni a megtámadott határozatnak a 883/2004 rendelet EGT-Megállapodásba történő beillesztésére vonatkozó javaslatát. E tekintetben az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy e rendelet, különösen az EGT-Megállapodás VI. mellékletében szereplő 1408/71 rendelethez képest, az uniós szociális biztonsági szabályozás személyi hatályát az "inaktív" polgárokra is kiterjesztette. Az Egyesült Királyság azonban ellenzi a szociális biztonsági rendszer kiterjesztését a harmadik államok nem aktív polgáraira, és egyébként éppen ez okból döntött úgy, hogy nem vesz részt a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2010. november 24-i 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 344., 1. o.) elfogadásában.

40. A Tanács azzal az indokkal vitatja ezt az elemzést, hogy az 1408/71 rendelet - amely 1981 óta az önálló vállalkozókra is alkalmazandó volt - a gazdaságilag nem "aktív" polgároknak már több olyan kategóriáját is lefedte, mint a nyugdíjasok, a diákok és a fizetés nélküli szabadságon lévők. Következésképpen semmilyen különbség nem mutatkozik az említett rendelet és a 883/2004 rendelet személyi hatálya között.

41. Egyébiránt a Tanács kifejezett kérése ellenére az Egyesült Királyság nem adott meg konkrét adatokat azon személyek számát és kategóriáit illetően, akikre jelenleg kiterjedne a 883/2004 rendelet hatálya, viszont nem tartoznak a 1408/71 rendelet hatálya alá.

A Bíróság álláspontja

42. Előzetesen meg kell állapítani, hogy, amint a főtanácsnok indítványának 31. pontjában kifejtette, az eljárás minden résztvevője egyetért abban, hogy a Tanács eljárásjogi szempontból helyesen alapította az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésére a megtámadott határozatot.

43. Ezzel szemben, amit az Egyesült Királyság kérelmében vitat, az az EUMSZ 48. cikk mint az említett határozat elfogadásának anyagi jogalapja.

44. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ezek közé tartozik különösen a jogi aktus célja és tartalma (a C-130/10. sz., Parlement kontra Tanács ügyben 2012. július 19-én hozott ítélet 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45. Jelen esetben a megtámadott határozat célja, amint az preambulumbekezdéseiből, valamint egyetlen cikkéből kitűnik, az EGT Vegyes Bizottságban az EGT-Megállapodás VI. mellékletének és 37. jegyzőkönyvének módosításával kapcsolatosan képviselendő uniós álláspont elfogadása.

46. A megtámadott határozat célja, amint arra a jelen ítélet 15. pontja is emlékeztetett, különösen egyrészt az EGT-Megállapodás VI. mellékletében szereplő 1408/71 és az 574/72 rendeletekre való hivatkozás naprakésszé tétele, tekintve hogy e rendeleteket felváltotta a 883/2004 és a 987/2009 rendelet, másrészt a 883/2004/EK rendelet által létrehozott, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság felvétele az ugyanezen megállapodás 37. jegyzőkönyvének bizottságokat felsoroló listájára.

47. Ebből adódóan a megtámadott határozat célja annak biztosítása, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatos, a 883/2004 és a 987/2009 rendelettel módosított uniós vívmányok az EGT-Megállapodásban részes EFTA-államokban is alkalmazhatók legyenek.

48. Amennyiben a megtámadott határozat az EGT-Megállapodásban foglalt, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatos szabályok módosítására irányul, e határozat hátterét képező összefüggést és különösen e megállapodás célját és tartalmát szintén figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy az EUMSZ 48. cikk megfelelő jogalapját képezi-e az említett határozat elfogadásának.

49. E tekintetben először is emlékeztetnünk kell arra, hogy az EGT-Megállapodás az Unió és az EFTA-államok között a társuló felek közötti különleges és kiváltságos kapcsolaton alapuló szoros társulást hoz létre.

50. Ahogy ugyanis a Bíróság korábban egyértelművé tette, az EGT-Megállapodás - amelynek az Egyesült Királyság és Írország is részese - egyik fő célja az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának lehető legteljesebb megvalósítása az EGT egészében, úgy, hogy az Unió területén megvalósított belső piac kiterjedjen az EFTA államaira (a C-452/01. sz., Ospelt és Schlössle Weissenberg ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-9743. o.] 29. pontja).

51. A jelen ügyet illetően az EGT-Megállapodás 28. cikke többek között biztosítja a munkavállalók szabad mozgását a tagállamok és az EFTA-államok között, valamint 29. cikke lényegében az EUMSZ 45. cikkel és az EUMSZ 48. cikkel megegyező szóhasználattal biztosítja az ahhoz kapcsolódó szociális biztonsági jogok elismerését.

52. Az EGT-Megállapodás által létrehozott társulás e vonatkozásban kiterjed e megállapodás 1. cikke (2) bekezdésének f) pontja szerinti szorosabb együttműködésre a szociálpolitika terén, és ezen megállapodás 3. cikke megköveteli, hogy a felek az együttműködést ne csak az említett megállapodás keretein belül segítsék elő, hanem tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e megállapodás céljainak megvalósulását.

53. Szintén hangsúlyozni kell, hogy az említett megállapodás 7. cikke értelmében, az EGT-Megállapodás mellékleteiben vagy az EGT Vegyes Bizottság határozataiban hivatkozott jogi aktusok a Szerződő Felekre nézve kötelező erejűek, és a belső jogba át kell ültetni azokat.

54. A 7. cikk a) pontja különösen az uniós rendeletekkel kapcsolatban kifejezetten azt írja elő, hogy a szerződő felek e jogi aktust "mint ilyet", a belső jog részévé teszik, vagyis anélkül, hogy e célból átültető intézkedésre lenne szükség.

55. Következésképpen, ahogy a Bizottság helyesen rámutatott, a megtámadott határozat közvetlen szabályozási célja nem kizárólag a három érintett EFTA-állam állampolgárainak szociális jogaira, hanem ugyanígy az uniós polgárokat az említett tagállamokban megillető szociális jogokra is irányul. Másként fogalmazva, az említett határozat által szándékozott módosítás alapvetően nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az izlandi, liechtensteini és norvég állampolgárok az Unió területén élvezhessék a 883/2004 és a 987/2009 rendeletből származó jogokat, hanem ugyanakkor a tagállamok azon állampolgárainak érdekét is szolgálja, akik az említett államokban részesülhetnek e jogokban.

56. Mindezek után meg kell állapítani, hogy a jelen ügyet illetően az EGT-Megállapodás megkötésekor az akkor hatályos 1408/71 rendelet került bele az említett megállapodás VI. mellékletébe és 37. jegyzőkönyvébe, ami által az EGT egészére kiterjedt az abban foglalt, szociális biztonsági rendszereket illető szabályozás.

57. Márpedig, amennyiben a megtámadott határozat az 1408/71 rendeletre való hivatkozást az azt felváltó 883/2004 rendeletre való hivatkozásra kívánja cserélni, hangsúlyozni kell, hogy e határozat alapvető szempontból az EGT-Megállapodás szerződő felei által vállalt kötelezettségek, valamint - tiszteletben tartva az integráció e megállapodás hatálybalépését követően elért szintjét - lehetőséget ad arra, hogy a szociális jogoknak az EGT-Megállapodás által már 1992-től kívánt és megvalósított kiterjesztése az érintett államok polgárai érdekében fennmaradjon.

58. Így a megtámadott határozat pontosan azon intézkedések közé illeszkedik, amelyekkel az uniós belső piac lehető legteljesebb mértékben kiterjed az EGT-re, olyan módon, hogy az említett államok állampolgárai ugyanolyan szociális feltételek mellett részesülnek a személyek szabad mozgásához való jogában, mint az uniós polgárok.

59. A megtámadott határozat által szándékolt módosítás hiányában ugyanis a személyek szabad mozgáshoz való joga az EGT-ben nem gyakorolható az Unióban előírtakkal azonos szociális feltételek mellett, ami kétségtelenül hátrányosan érintené a társulás fejlesztését, valamint az EGT-Megállapodás céljainak megvalósítását.

60. Ebből következik, hogy a szociális biztonsági rendszerek Unión belüli szabályozásának naprakésszé tételét és egyszerűsítését - amelyekre az 1408/71 rendelet 883/2004 rendelettel való felváltásával éppen a megtámadott határozat irányul - szükségszerűen az EGT szintjén is követni kell.

61. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot, tekintettel az annak hátterét képező összefüggésekre, érvényesen lehetett az EUMSZ 48. cikkre alapítani.

62. Ezek után a teljesség igényével hangsúlyozni kell, hogy - az Egyesült Királyság és Írország érvelésével ellentétben - az olyan intézkedés, mint a megtámadott határozat, nem fogadható el az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdése alapján.

63. Először is, ahogy a főtanácsnok indítványának 39-41. pontjában megállapította, e rendelkezést összefüggéseiben, vagyis az EUM-Szerződés V. címének "A határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák" címet viselő 2. fejezetével, valamint ugyanezen cikk (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni, amely utóbbi egy közös uniós bevándorlási politika kialakítására irányul, amelynek "célja a migrációs hullámok hatékony kezelése [...], méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok [...] állampolgárai számára [...], valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem".

64. Márpedig az olyan intézkedés, mint a megtámadott határozat, figyelembe véve az EFTA-államokkal való társulás fejlesztésének összefüggését, amely e határozat hátterét képezi, valamint e társulás céljait, nyilvánvalóan nem összeegyeztethető az ilyen célkitűzésekkel.

65. Nem lehet kizárni továbbá, hogy az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésére való hivatkozás, amely alapján az Egyesült Királyság és/vagy Írország dönthet úgy, hogy nem vesz részt az intézkedések elfogadásában, az EGT-Megállapodás jelen ítélet 52. pontjában hivatkozott 3. cikkének megsértésével gyakorlatilag képes veszélyeztetni az említett megállapodás céljainak megvalósulását. Egy ilyen hivatkozás azt eredményezné, különösen abban az esetben, ha az említett tagállamok és az érintett EFTA-államok között semmilyen megállapodás nem jön létre, hogy két párhuzamos, szociális biztonsági rendszereket koordináló rendszer létezne egymás mellett.

66. Az Egyesült Királyság és Írország által felhozott azon érvnek, amely szerint a jelen ügyben indokolt az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésére való hivatkozás, tekintve hogy e rendelkezésre az uniós jogalkotó már alapított hasonló határozatokat egyéb harmadik államok vonatkozásában, a jelen ügyben nem lehet helyt adni.

67. E tekintetben ugyanis elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus jogalapját nem más, adott esetben hasonló jellemzőkkel rendelkező uniós jogi aktusok jogalapjára, hanem az adott jogi aktus saját céljára és tartalmára tekintettel kell meghatározni (lásd különösen a C-94/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1. o.] 50. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

68. A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 48. cikk mint anyagi jogalap alapján helyes volt a megtámadott határozat elfogadása.

69. Következésképpen, tekintve hogy a kereset megalapozatlan, el kell utasítani azt.

A költségekről

70. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács kérte az Egyesült Királyság költségek viselésére való kötelezését, és ez utóbbi pervesztes lett, őt kell a költségek viselésére kötelezni. Ezen eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján a jelen eljárás beavatkozói maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) A Bíróság Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát kötelezi a költségek viselésére.

3) Írország és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.