32014D0686[1]

2014/686/EU: A Bizottság határozata ( 2014. július 3. ) a Belgium által végrehajtott SA.33927 (12/C) (korábbi 11/NN) számú állami támogatásról A pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyeit védő garanciarendszer (az értesítés a C(2014) 1021. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2014. július 3.)

a Belgium által végrehajtott

SA.33927 (12/C) (korábbi 11/NN) számú állami támogatásról

A pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyeit védő garanciarendszer

(az értesítés a C(2014) 1021. számú dokumentummal történt)

(Csak a holland és a francia nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/686/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy a fent említett rendelkezések értelmében nyújtsák be észrevételeiket (1) és tekintettel ezen észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1) A belga állam 2011. november 7-i levelében értesítette a Bizottságot egy olyan garanciaprogram (a továbbiakban: a szövetkezeti garanciaprogram vagy az intézkedés) bevezetéséről, amely fedezi a tagsággal rendelkező természetes személyek azon elismert szövetkezetekben lévő részjegyeit, amelyek vagy a Belga Nemzeti Bank (a továbbiakban: BNB) prudenciális felügyelete alatt állnak, vagy amelyek eszközeik legalább felét az ilyen felügyelet alá tartozó intézménybe fektették be (a továbbiakban: a pénzügyi szövetkezetek).

(2) A Bizottság 2011. december 6-i levelében jelezte a belga államnak, hogy az intézkedés jogellenes állami támogatásnak (2) minősül és felszólította a belga államot, hogy tartózkodjon az intézkedés végrehajtására irányuló további lépések megtételétől. A Bizottság felkérte a belga államot, hogy tegyen észrevételeket az előzetes megállapításokról, amit a belga állam 2011. december 22-én kelt levelével meg is tett.

(3) A Bizottság 2012. április 3-i határozatával (az eljárás megindításáról szóló határozat) értesítette Belgiumot, hogy az intézkedéssel kapcsolatban kezdeményezte az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást és az 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (3) 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően felszólította Belgiumot, hogy függessze fel az intézkedést, amíg a Bizottság határozatot hoz annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről. A Bizottság felkérte Belgiumot, hogy haladéktalanul szüntessen meg minden, a szövetkezeti garanciaprogram további végrehajtására irányuló tevékenységet és tartózkodjon az intézkedés keretében történő kifizetésektől. Az eljárás kezdeményezéséről szóló bizottsági határozatot- amellyel a Bizottság felkérte az érdekelt feleket az intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére - közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4).

(4) Belgium 2012. április 24-i és 2012. május 31-i levelében időt kért az eljárás megindításáról szóló határozatra való válaszadás céljából, amely ellen a Bizottság nem emelt kifogást. Belgium 2012. június 18-i levelében megküldte az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó válaszát, amelyhez többek között mellékelte a BNB elnökének a belga pénzügyminiszter részére címzett, 2011. október 7-i levelet.

(5) 2012. augusztus 17-én az Arco csoport (a továbbiakban: ARCO (5)) is benyújtotta az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó válaszát. A Bizottság 2012. augusztus 29-én továbbította e beadványt Belgiumnak, megteremtve ezzel a tagállamnak azt a lehetőséget, hogy választ adhasson az ARCO észrevételeire. Belgium azonban 2012. október 16-án közölte, hogy nem kíván élni ezzel a lehetőséggel.

(6) A Bizottság által az intézkedésre vonatkozóan, különösen 2012. szeptember 17-én és 2013. július 24-én feltett kérdésekre Belgium 2012. december 5-én és 2013. szeptember 20-án válaszolt.

2. TÉNYÁLLÁS

2.1. A bejelentett intézkedés keletkezése

(7) A szövetkezeti garanciaprogram létrehozása egy másik állami támogatással kapcsolatos ügyben foglalt megmentési intézkedésekhez kapcsolódott.

(8) A Dexia 2008. szeptember 30-án egy a meglévő részjegytulajdonosai (egyikük az ARCO), valamint Belgium, Franciaország és Luxemburg hatóságai által jegyzett, 6,4 milliárd EUR összegű tőkeemelésről tett bejelentést. A Dexia felszámolásának körülményeit vizsgáló belga parlamenti különbizottság (a továbbiakban: a Dexia-bizottság) létrejöttét megelőzően, amikor a Dexia 2008-ban állami támogatásban részesült, a belga pénzügyminiszter elmondta, hogy az ARCO érdekében való közbenjárás iránti kérelmeket követően már 2008. szeptember-október folyamán politikai döntés született a szövetkezeti garanciaprogram bevezetéséről. Kifejtette, hogy a Dexiáról szóló megállapodás érdekében a kormánynak egyidejűleg döntenie kellett az ARCO-ról és az Ethiasról is (6). A jelenlegi belga pénzügyminiszter állításaiból az is kiderül, hogy a kötelezettségvállalást 2008-ban tették, annak biztosítása érdekében, hogy az ARCO egyetértését adja a Dexia megmentésében való részvételéhez (7).

i. Sajtóközlemények

(9) A belga kormány 2008. október 10-én a pénzügyminiszter szolgálataitól származó sajtóközleményben bejelentette, hogy az alábbiakról határozott:

- a hitelintézetek számára a meglévő betétbiztosítási rendszer fedezetét 20 000 EUR-ról 100 000 EUR-ra emelik,

- létrehoznak egy az egyéb pénzügyi termékekre (különösen a "21. üzletág" (branch 21) életbiztosítási termékekre (8) és pénzügyi szövetkezetekben lévő részjegyekre) vonatkozó hasonló programot (9).

(10) 2009. január 21-én a miniszterelnök és a pénzügyminiszter közös sajtóközleményben megerősítette az előző kormány (10) által tett kötelezettségvállalást a szövetkezeti garanciaprogram bevezetésére. (11) Az ARCO ugyanazon a napon közzétette honlapján a belga kormány sajtóközleményét. Ezzel szemben más pénzügyi szövetkezetek elhatárolódtak a pénzügyi szövetkezetekben lévő betétek és részjegyek közötti analógiától, amely a szövetkezeti garanciaprogram alapjául szolgál. (12)

ii. Jogalkotási folyamat

(11) 2008. október 15-én a belga parlament jóváhagyta azt a törvényt (13), amely lehetővé teszi a belga kormány számára a pénzügyi stabilitás megőrzésére irányuló intézkedések meghozatalát. 2008. november 14-én (14) Belgium királyi rendeletet tett közzé a hitelintézetek számára a betétbiztosítási rendszer keretében nyújtott fedezet 100 000 EUR-ra történő emeléséről és a "21. üzletág" életbiztosítási termékekre vonatkozó biztosítási garanciaprogram bevezetéséről. 2008. október 29-én a Pénzügyi Stabilitási Tanács kedvező véleményt nyilvánított a királyi rendelet tervezetéről (15).

(12) 2009. április 14-én (16) Belgium módosította a 2008. október 15-i törvényt, lehetővé téve a kormány számára, hogy királyi rendelettel egy olyan rendszert vezessen be, amely garanciát vállal a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek befizetett tőkéjére. Belgium a 2011. október 10-i királyi rendelettel (17) módosította a 2008. november 14-i királyi rendeletet. A 2011. október 10-i királyi rendelet további részleteket tartalmaz a szövetkezeti garanciaprogramról.

(13) 2011. október 7-én a BNB elnöke levelet intézett az akkori pénzügyminiszterhez, amelyben kifejtette véleményét a 2011. október 10-i király rendelet(tervezet)ről, ami a BNB szervezéséről szóló törvény alapján szükséges eljárásbeli lépés volt (18). Az elnök megjegyezte, hogy a kormány a pénzügyi piacokat érintő, hirtelen bekövetkező válság vagy rendszerszintű válsághelyzet komoly veszélye esetén törvényes úton hozhat királyi rendeletet a szövetkezeti garanciaprogramról. Az elnök véleménye szerint ezen körülmények bekövetkeztek, és a szövetkezeti garanciaprogram segítené korlátozni egy ilyen válsághelyzet hatásait (19). Ugyanakkor azonban az elnök levelében kifejezetten tartózkodott az arról való állásfoglalástól, hogy a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyei lényegében betétnek minősülnek-e (20). A levél arra is rámutatott, hogy az intézkedés problémákat vethet fel az állami támogatásoki szabályokkal való összeegyeztethetőség kapcsán (21), továbbá aggályokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a szövetkezeti garanciaprogram nem kötelező jellege "kedvezőtlen kiválasztási" problémákhoz vezethet (22).

(14) 2011. október 13-án az ARCO három szövetkezeti társasága (az ARCOFIN, az ARCOPAR és az ARCOPLUS) a szövetkezeti garanciaprogramban való részvétel iránti kérelmet nyújtott be. A belga kormány a 2011. november 7-i királyi rendelettel jóváhagyta az említett kérelmet (23). Kérelme részeként az ARCO összesen 2,05 millió EUR összegű díjat fizetett (24).

(15) 2011. december 8-án az ARCOFIN, az ARCOPAR és az ARCOPLUS közgyűlésén jóváhagyták az ügyvezető igazgatóságaiknak az önkéntes felszámolás megindítására irányuló javaslatait.

2.2. A betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv

(16) A 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) 3. cikke értelmében valamennyi tagállam:

"biztosítja, hogy területén egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessenek be és ismerjenek el hivatalosan. [bizonyos] körülmények kivételével valamely tagállamban ... engedéllyel rendelkező hitelintézet (26) kizárólag akkor gyűjthet betétet (27) , ha egy ilyen rendszer tagja."

(17) 1998-ban a belga állam átültette a 94/19/EK irányelvet a tagállami jogba és betétbiztosítási rendszert hozott létre, amely hiány esetén fedezi a betétes aggregált betéteit. A belga betétbiztosítási rendszerrel egy betétbiztosítási alapot bíztak meg. Ezt követően a belga állam a 2008. november 14-i királyi rendelettel létrehozott egy különleges védelmi alapot, amely a belga állam későbbi kezdeményezéseit fedezi (28).

(18) Eredeti formájában a 94/19/EK irányelv 7. cikke arról rendelkezett, hogy minden egyes betétes aggregált betétjét 20 000 EUR-ig kell fedezni. 2008. október 7-i ülésén az Ecofin (Gazdasági és Pénzügyi) Tanács ülésén megállapodás született, hogy a 94/19/EK irányelvben előírt betétbiztosítást meg kell emelni. A kapcsolódó sajtóközlemény szerint az Ecofin Tanács ülésén megállapodás született arról, hogy:

"egy legalább egyéves kezdeti időszakra valamennyi tagállam betétbiztosítási védelmet nyújt magánszemélyek részére legalább 50 000 EUR értékig, tudomásul véve több tagállam azon szándékát, hogy az általa biztosított minimumszintet 100 000 euróra kívánja emelni. Üdvözöljük, hogy a Bizottság a betétbiztosítási rendszerek közötti konvergencia előmozdítására sürgősen egy megfelelő javaslatot szándékozik előterjeszteni." (29).

(19) A fedezetre vonatkozóan a 2. cikk (30) előírja, hogy a betétbiztosítási rendszerek nem szolgálhatnak a hitelintézetek tőkeeszközeinek védelmére.

(20) A 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) megemelte a betétbiztosítási rendszerek fedezeti szintjét (először minimum 50 000 EUR-ra, majd 2010. december 31-re elvileg minimum és maximum 100 000 EUR-ra).

(21) A 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (32) kártalanításról rendelkezik a befektetők számára, amennyiben a befektetési vállalkozás nem tudja visszaszolgáltatni egy befektető eszközeit. Ilyen kártalanítással akkor lehet élni, amikor például egy vállalkozásnál csalás vagy gondatlanság fordul elő, illetve hibák vagy problémák merülnek fel a vállalkozás rendszereiben. A befektetőkártalanítási rendszerek azonban nem fedezik a befektetői kockázatot (például amikor egy befektető olyan értékpapírokat vásárol, amelyek értéke a későbbiekben esik).

2.3. A szövetkezetek jogi kerete Belgiumban

(22) A belga társasági törvény (33) - és különösen annak 350-436. cikke - részletesen meghatározza a szövetkezetek jogi keretét. Előírja, hogy egy adott szövetkezetnek a létesítő okiratában választania kell, hogy korlátolt felelősségű társaság (a részjegytulajdonosok veszteségei nem haladhatják meg tőkebefektetéseik összegét) vagy korlátlan felelősségű társaság formáját ölti (a részjegytulajdonosok személyesen felelősek a vállalkozás adósságáért és ezért az általuk befektetett tőkénél többet veszíthetnek).

(23) A belga társasági törvény (és különösen annak 362., 364., 366., 367. és 374. cikke) bizonyos korlátozásokat enged meg a szövetkezeti részjegyek átruházhatóságára vonatkozóan. A szövetkezeti részjegyeket a szövetkezet többi részjegytulajdonosa részére el lehet adni, a szövetkezet létesítő okirata azonban feltételeket szabhat meg az ilyen átruházáshoz. A harmadik felek részére történő átruházásokat csak bizonyos feltételek mellett lehet lebonyolítani és csak a belga társasági törvény 366. cikkében meghatározott személyek részére.

(24) A belga társasági törvény (367. cikk) arról is rendelkezik, hogy a szövetkezeti részjegytulajdonosok csak a pénzügyi év első hat hónapjában léphetnek ki a szövetkezetből. Az ilyen kilépés estében a belga társasági törvény 374. cikke előírja, hogy a szövetkezeti részjegytulajdonos jogosult a részjegyei értékére, amelyet a szövetkezet mérlege alapján határoznak meg.

(25) A belga társasági törvény a szövetkezetek általános jogi keretét határozza meg, az 1962. január 8-i királyi rendelet (34) pedig az "elismert szövetkezetek" kritériumait állapítja meg (35). Például egy elismert szövetkezet nem utasíthat el új részjegytulajdonost vagy nem zárhat ki spekulációs alapon meglévő részjegytulajdonost; a szövetkezeti részjegyek értéküktől függetlenül egyenlő jogokkal rendelkeznek; a szövetkezeti részjegytulajdonosok egyenlő szavazati joggal rendelkeznek az éves közgyűlésen; az éves közgyűlésnek kell kijelölnie az igazgatótanács és a felügyelőbizottság tagjait; a szövetkezet működési eredményét (miután minden költséget levontak) szét lehet osztani a részjegytulajdonosok között, de csak a szövetkezetekkel bonyolított ügyleteik arányában, és a szövetkezeti részjegyekre fizetett osztalék nem haladhatja meg a királyi rendelet által meghatározott bizonyos százalékot.

(26) A belga adótörvény 21. cikke előírja, hogy az elismert szövetkezetek szövetkezeti részjegyei után fizetett kamat bizonyos összegig mentesül a forrásadó alól (36).

2.4. Az intézkedés leírása

(27) A szövetkezeti garanciaprogram a szövetkezetben tagsággal rendelkező természetes személyek befizetett tőkéjét (és nem a lehetséges tőkenyereséget) fedezi 100 000 EUR összeghatárig.

(28) A hitelintézetek betétbiztosítási rendszerével ellentétben a szövetkezeti garanciaprogramban való tagság választható.

(29) Amennyiben a pénzügyi szövetkezetek részt akarnak venni a szövetkezeti garanciaprogramban, azt a pénzügyminiszternél kell kérelmezniük. A Minisztertanács egy hónapon belül határoz arról, hogy engedélyezzék-e a kérelmező pénzügyi szövetkezetnek a szövetkezeti garanciaprogramban való részvételt, szükség esetén bizonyos feltételek mellett. Az említett feltételek között az alábbiak szerepelhetnek:

a) a jövőbeli nyilvános részjegykibocsátásokat kötelezően fenn kell tartani intézményi részjegytulajdonosok részére;

b) valamennyi intézményi részjegytulajdonos kötelezettséget vállal, hogy nem von ki részjegyeket vagy a szövetkezetnek fizetett pénzt, és nem adja fel részjegytulajdonosi pozícióját, kivéve részjegyátruházások útján; valamint

c) a részjegytulajdonosok részére fizetendő éves kamatokat 4,5 %-ban maximalizálják.

(30) Miután a pénzügyi szövetkezet fedezetet kérelmezett, egy évig nem léphet ki a programból. Ezen időszak letelte után a szövetkezet részvételét három hónapos felmondási idővel megszüntetheti. Nem lesz lehetőség visszaigényelni a bármilyen formában befizetett hozzájárulásokat. Amennyiben a szövetkezet a szövetkezeti garanciaprogramból való kilépésről dönt, három évet kell várnia ahhoz, hogy újból beléphessen.

(31) Az intézkedés csak a 2011. október 10-i királyi rendelet hatálybalépése előtt kibocsátott szövetkezeti részjegyekre vonatkozik.

(32) A szövetkezeti garanciaprogram csak részjegytulajdonos természetes személyek számára áll rendelkezésre, intézményi részjegytulajdonosok számára nem.

(33) A különleges védelmi alap finanszírozása az alábbiakból származik:

i. éves hozzájárulás a védett összeg 0,15 %-ában (valamennyi résztvevő által fizetendő); valamint

ii. egyszeri belépési díj, a védett összeg 0,10 %-a (a szövetkezet által fizetendő).

(34) Emellett a pénzügyi szövetkezet kötelezhető arra, hogy a jegyzett tőkerészesedése arányában a tőkenyereségből hozzájárulást fizessen a különleges védelmi alapba. A tőkenyereségből fizetett hozzájárulás a kérdéses részjegyek eladási árai és - a pénzügyi szövetkezet szövetkezeti garanciaprogramhoz történő csatlakozásakor - a kormány által meghatározott referenciaár közötti különbség legfeljebb 10 %-ának felel meg (vagy ha a védelmi rendszer megszűnését követő hároméves időszakban nem történik eladás, a kérdéses részjegy átlagos jegyzett ára a szóban forgó három éves fordulót megelőző 30 napos időszak alatt).

(35) A különleges védelmi alap akkor kezd kifizetéseket folyósítani, ha a pénzügyi szövetkezet csődbe jut vagy a pénzügyi felügyelő értesítette a különleges védelmi alapot, hogy a pénzügyi szövetkezet már nem tudja kifizetni a kilépni szándékozó részjegytulajdonosait.

(36) Amennyiben a különleges védelmi alap nem rendelkezik elegendő eszközökkel kötelezettségei teljesítésére, a letéti hivatal - amely egy jogi státus nélküli állami szerv - előlegezi meg a szükséges eszközöket. Attól függően, hogy a csődbe jutott intézmény kötelező résztvevő vagy pénzügyi szövetkezet, az előleg visszatérítésére az alábbi módokon kerül sor:

- a kötelező résztvevők által fizetendő éves hozzájárulások 50 %-ának felosztásával,

- a pénzügyi szövetkezetek (amelyek részvétele önkéntes) által fizetendő különleges éves hozzájárulás felosztásával.

(37) Amennyiben a különleges védelmi alap igénybevételére kerül sor, az alap átveszi a szövetkezetben tagsággal rendelkező természetes személyek jogait, amelyek egyenrangúak a többi részjegytulajdonos jogaival. Ez a vonás eltér a hitelintézetek betétbiztosítási rendszerétől, ahol az alap az adott vállalkozás hitelezőivel egyenrangú.

2.5. Az ARCO bemutatása

(38) Történetileg az ARCO az Artesia Banking Corporation NV (a továbbiakban: Artesia) részjegytulajdonosa volt, amely pedig a BACOB Bank 100 %-os és a DVV biztosítási társaság 82 %-os tulajdonosa volt. Az Artesia 2001-ben a Dexiával történő összefonódása óta az ARCO a Dexia legnagyobb részvényesévé vált - körülbelül 15 %-os tulajdonosi hányaddal (37).

(39) Az ARCO elismert szövetkezeti vállalkozásokat (ARCOPAR, ARCOPLUS és ARCOFIN) tömörítő csoportnév (38). Az ARCO-nak több mint 800 000 tagja van, amelynek 99 %-a magánszemély. A részjegytulajdonos természetes személyek tőkéje az ARCOPAR-ban 1,3 milliárd EUR, az ARCOPLUS-ban 46 millió EUR és az ARCOFIN-ben 140 millió EUR volt.

(40) Az ARCOPAR, az ARCOPLUS és az ARCOFIN létesítő okirata értelmében a három gazdasági egység korlátolt felelősségű társaság (39).

(41) Mind a három gazdasági egység létesítő okirata tartalmaz a kilépni szándékozó részjegytulajdonosokra vonatkozó előírásokat.

(42) Az ARCOPAR létesítő okirata például előírja, hogy a szövetkezet korlátozhatja a kilépéseket, ha az összes szövetkezeti tőke több mint 10 %-át akarnák kivonni vagy a részjegytulajdonosok több mint 10 %-a akarna kilépni ugyanabban a pénzügyi évben (40). Az ARCOPAR-ból kilépni szándékozó részjegytulajdonos visszakapja tőkéjét. Az ARCOPAR A, B és C típusú részjegyeinek tulajdonosai (41) bónusztartalékra is jogosultak (42).

(43) Az ARCOPAR létesítő okiratának 35. cikke leírja, hogy felszámolás esetén milyen juttatásokra jogosultak az ARCOPAR részjegytulajdonosai. Lényegében ha az adósságok és a társadalombiztosítási költségek visszafizetése után az egyenleg pozitív, a részjegytulajdonosokat kifizetik (43).

(44) Az ARCO-részjegyekbe történő befektetés kockázatai szerepeltek például az ARCOPAR-nak a belga hatóságok által 2008 júniusában jóváhagyott kibocsátási tájékoztatójában, amelyet a 2008. július 7. és szeptember 30. között lezajlott tőkepiaci művelet alkalmával adtak ki. Ez a kibocsátási tájékoztató egyértelművé teszi, hogy a Dexiához kapcsolódó nyereség az ARCOPAR nettó nyereségének több mint 69 %-át tette ki a 2005/2006-os, a 2006/2007-es és a 2007/2008-as pénzügyi évben. A kibocsátási tájékoztató a tömeges kilépések kockázatára is utalt, és kihangsúlyozta, hogy a részjegytulajdonosok mindent elveszíthetnek egy felszámolás során. Ugyanakkor a vállalkozás éves jelentéseiből kiderült, hogy az ARCO befektetési célból adósságfelvétellel javított mérlegén (44).

2.6. Az eljárás megindításához vezető okok

(45) Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság előzetes következtetése az volt, hogy a bejelentett intézkedés megfelelt a négy (kumulatív) állami támogatási kritériumnak, és kétségbe vonta, hogy az intézkedést összeegyeztethetőnek lehetne nyilvánítani a belső piaccal.

(46) A Bizottság megállapította, hogy az intézkedés a belga államnak tudható be, és a finanszírozás a különleges védelmi alapon keresztül történt. E célból a Bizottság megállapította, hogy a belga jogszabályok meghatározták a résztvevők által a különleges védelmi alapba befizetendő hozzájárulás mértékét, és e források felhasználásának módját. A Bizottság emellett azt is megállapította, hogy a letéti hivatal szükség esetén pénzforrásokat előlegezett meg a különleges védelmi alapba. A Bizottság megkérdőjelezte, hogyan fizetik vissza a pénzforrásokat a letéti hivatalnak, mivel nem volt egyértelmű, hogy a pénzügyi szövetkezetek elegendő pénzeszközökkel rendelkeznek majd. A Bizottságot az a tény is foglalkoztatta, hogy a részvétel a pénzügyi szövetkezetek részére választható, ez pedig valószínűleg akadályozza a különleges védelmi alap hatékony refinanszírozását.

(47) A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a pénzügyi szövetkezetek vállalkozásoknak tekinthetők, és számukra az intézkedés szelektív előnyt biztosított. A szelektív előnyt illetően úgy tűnt, hogy a szövetkezeti garanciaprogram segítséget nyújtott a szövetkezeteknek ahhoz, hogy új tőkét vonjanak be, illetve meglévő tőkéjüket fenntartsák, meggyőzve a szövetkezet meglévő részjegytulajdonosait arról, hogy ne lépjenek ki a pénzügyi szövetkezetekből. Ez a fajta védelem különös jelentőséggel bírt a pénzügyi bizonytalanság jellemezte időszakokban, így például 2008 tavasza és a királyi rendelet elfogadásának időpontja között, amikor a pénzügyi szövetkezetek hathatós védelemben részesültek a jelentős volumenű kifizetések kockázatával szemben.

(48) A Bizottság emellett azt is megállapította, hogy a védelem széles körű volt, és Belgium a pályázó pénzügyi szövetkezetek pénzügyi helyzetétől függetlenül lehetővé tette a szövetkezeti garanciaprogramba történő belépést. Az ARCO példája azt mutatja, hogy fizetésképtelenné vált pénzügyi szövetkezetek is beléphettek a szövetkezeti garanciaprogramba, hogy majd röviddel ezt követően kezdeményezzék felszámolásukat.

(49) A Bizottság megállapította továbbá, hogy az intézkedés versenytorzító hatással járt, mivel a pénzügyi szövetkezetek a lakossági befektetések piacán versengtek, ahol olyan szelektív előnyben részesültek, amely a hasonló termékeket kínáló többi piaci szereplő számára nem volt elérhető.

(50) A Bizottság emellett úgy vélte, hogy a szövetkezeti garanciaprogram érintette a tagállamok közötti kereskedelmet. A belga piacon ugyanis számos, befektetési terméket kínáló nemzetközi szereplő aktív, és számukra nem elérhető az a piaci részesedés, amelyet a pénzügyi szövetkezetek az intézkedés jóvoltából képesek megőrizni.

(51) A Bizottság számára kérdéses volt, hogy a pénzügyi szövetkezetek pénzügyi intézményeknek minősülnek-e, és hogy e tényező érinti-e a bankokról szóló 2008. évi közlemény alkalmazhatóságát (45). A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mivel úgy tűnik, hogy a bankokról szóló 2008. évi közlemény értelmében a pénzügyi szövetkezetek nem pénzügyi intézmények, a támogatás értékelését közvetlenül a Szerződés alapján kell elvégezni.

(52) Ahhoz, hogy adott intézkedés a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető legyen a belső piaccal, szükségesnek, megfelelőnek és arányosnak kell lennie. A Bizottság kétségbe vonta, hogy az intézkedés megfelelt volna a három kumulatív feltételnek. Megkérdőjelezte, hogy a pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai számára biztosított védelem szükséges volt-e azt elkerülendő, hogy a belga gazdaságban komoly zavar jelentkezzen. A lehetséges továbbgyűrűző hatásokat illetően a Bizottság megállapította, hogy Belgium korábban már számos intézkedést bevezetett (például megemelte a betétbiztosítási rendszer keretében nyújtható fedezetet 100 000 EUR-ra, és különböző formákban [feltőkésítésre, likviditásra, értékvesztett eszközökre vonatkozó, valamint eseti intézkedések formájában] állami támogatási intézkedéseket hozott több bank esetében). A Bizottság ezért nem értette, hogy mindezen intézkedések mellett miért volt szükséges védelmet biztosítani a pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai számára.

(53) A Bizottság kétségbe vonta, hogy megfelelő intézkedés volt védelemben részesíteni a pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosait. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a pénzügyi szövetkezetek nem pénzügyi intézmények, méretükből adódóan pedig rendszerszempontból nem tűntek jelentősnek. Felkérte Belgiumot annak kifejtésére, hogy a befektetési veszteségek - amelyek például a befektetési alapok befektetőit ugyanúgy érintették - milyen csatornákon keresztül váltottak volna ki kedvezőtlen továbbgyűrűző hatásokat a belga gazdaság tekintetében.

(54) A Bizottság végezetül kétségbe vonta az intézkedés arányosságát. Egyrészről nem volt egyértelmű számára, hogy a garanciát a pénzügyi szövetkezetek méltányos ellenszolgáltatás megfizetése fejében veszik-e igénybe. Másrészről a Bizottság megállapította, hogy Belgiumnak a belépésre vonatkozó mérlegelési jogköre azzal kiegészülve, hogy a belépési eljárás keretében nem ellenőrizték az életképességet, magában hordozta, hogy a pénzügyi szövetkezetek számára csak azt követően vált vonzóvá a belépés, hogy egyértelművé vált a garancia biztosítása. Ez olyan helyzetet teremthetett, hogy a kedvezményezettek jórészt bármiféle ellenszolgáltatás nélkül vehették igénybe a garanciát. A Bizottság számára végezetül az is kérdésként merült fel, hogy a szövetkezeti garanciaprogram nem torzította-e túlzott mértékben a versenyt, hiszen mivel a versenytársak részjegytulajdonosai nem részesültek védelemben, a pénzügyi szövetkezetek könnyebben juthattak tőkéhez, illetve növelhették összrészesedésüket a lakossági befektetések piacán.

3. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI AZ ELJÁRÁST MEGINDÍTÓ HATÁROZATRÓL

3.1. Az ARCO észrevételei

(55) Az ARCO szerint a belga hatóságok átfogó csomag (a hitelintézetek takarékbetéteire vonatkozó betétbiztosítás összegének 100 000 EUR-ra emelése, valamint a biztosítási rendszer kiterjesztése a "21. üzletág" életbiztosítási termékekre és a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyekre) részeként határoztak szövetkezeti garanciaprogram létrehozásáról, amelyet 2008. október 10-én jelentettek be. Az ARCO érvelése szerint a 2008. október 10-i döntést a "21. üzletág" tekintetében a 2008. október 15-i törvénnyel és a 2008. november 14-i királyi rendelettel, míg a pénzügyi szövetkezetek által kibocsátott részjegyigazolások tekintetében a 2009. április 14-i törvénnyel és a 2011. október 10-i királyi rendelettel hajtották végre.

(56) Az ARCO állítása szerint a szövetkezeti garanciaprogram nem minősül állami támogatásnak, minthogy a pénzügyi szövetkezeteket nem juttatja szelektív előnyhöz. Az ARCO azt is felhozta érvként, hogy a Bizottság a biztosítók "21. üzletág" termékeire vonatkozó garanciaprogramja kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az nem tartalmazott állami támogatást abból kifolyólag, hogy valamennyi biztosító számára elérhető volt, vagyis nem volt szelektív (46). Az ARCO ezenfelül azt állította, hogy a szövetkezeti garanciaprogramot valamennyi pénzügyi szövetkezet azonos feltételek mellett veheti igénybe, tehát nem szelektív.

(57) Belgium észrevételeivel összhangban az ARCO azzal érvelt, hogy a pénzügyi szövetkezetek részjegyeinek minden jellemzője azt erősíti meg, hogy a részjegyek az ügyfelek ugyanazon igényeit elégítik ki, mint amelyeket a betétek, és a törvényhozó azokat ennek megfelelően kezeli. Az ARCO hangsúlyozta, hogy Belgium átterjedési hatástól tartott. Ha Belgium nem léptette volna életbe a szövetkezeti garanciaprogramot, akkor azzal aláásta volna a befektetői bizalmat, és ez akár a megtakarítási termékek teljes köre tekintetében éreztette volna kedvezőtlen hatását.

3.2. Belgium észrevételei

(58) Belgium szerint a szövetkezeti garanciaprogram nem felel meg a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésében foglalt összes kumulatív állami támogatási feltételnek, és ily módon a program nem minősül állami támogatásnak. Konkrétabban: Belgium azt állítja, hogy három állami támogatási feltétel nem teljesül. Belgium először is azzal érvelt, hogy az intézkedés kizárólag természetes személyeknek szóló támogatást foglal magában, vállalkozások támogatását nem. Emellett Belgium szerint az intézkedés nem juttatja szelektív előnyhöz a pénzügyi szövetkezeteket, végezetül pedig álláspontja szerint vitatható, hogy az intézkedés versenytorzító hatású.

(59) Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a támogatás kedvezményezetti köre nem terjed ki vállalkozásokra, Belgium azzal érvelt, hogy a hitelintézeteknek szóló standard betétbiztosítási rendszer - annak kiterjesztését, vagyis a szövetkezeti garanciaprogramot is ideértve - a Gazdasági és Pénzügyi Tanács határozatainak, a módosított 94/19/EK irányelvnek, valamint a 97/9/EK irányelvnek az alkalmazása keretében, illetve megfelelően került elfogadásra.

(60) Belgium azt az álláspontot képviselte, hogy a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyei a betétek összes jellemzőjével rendelkeznek, és vételükre is mint ilyenek kerül sor. Belgium az alábbi jellemzőket emelte ki:

i. a szövetkezeti garanciaprogram (természetes személy) kedvezményezettjei ugyanolyan védelmet érdemelnek, mint az ugyanezen üzletághoz és azonos felügyelet alá tartozó többi intézmény betétesei;

ii. adózás szempontjából a pénzügyi szövetkezetek által fizetett osztalék és a betétekre fizetett kamat egyaránt - meghatározott összeghatárig - mentesül a forrásadó alól (47);

iii. a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyek csak az adott pénzügyi szövetkezet létesítő okiratának rendelkezései szerint meghatározott összeghatárig jegyezhetnek tőkét;

iv. a pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai kizárólag a pénzügyi év első hat hónapjában léphetnek ki a gazdasági társaságból, és a kilépni szándékozó részjegytulajdonost nem illeti meg a szövetkezeti tőkenyereség pro rata része. A belga állam szerint a szövetkezeti részjegyek értéke nem tükrözi a pénzügyi szövetkezet alapul szolgáló eszközeinek értékét, vagyis a pénzügyi szövetkezetek részjegyei nem általánosságban a befektetési termékekkel, hanem kizárólag a már eleve állami garanciát élvező termékkörrel (vagyis a betétekkel és a "21. üzletág" életbiztosítási termékekkel) versengenek;

v. a pénzügyi szövetkezetek részjegyeit nyilvántartásba veszik, átruházásukra pedig csak a törvény szabta keretek között kerülhet sor (48). Tőkenyereség szerzése céljából nem értékesíthetők szabadon. A pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai mindössze szerény mértékű (adómentes) osztalékra jogosultak, amellett, hogy részjegytulajdonosi státusuk megszűnésekor ellentételezésben részesülnek;

vi. a pénzügyi szövetkezeti részjegyek nem tekinthetők vállalatok, illetve tőzsdére bevezetett társaságok részvényébe történő befektetéseknek;

vii. minthogy a pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai nem jogosultak tőkenyereségre, a pénzügyi szövetkezetek részjegyei nem minősíthetők kockázattal járó befektetésnek;

viii. a szövetkezeti garanciaprogram kizárólag természetes személyek részjegyei számára biztosít védelmet (az intézményi részjegytulajdonosok részjegyei számára nem).

(61) Az előny szelektív jellegének hiányát illetően Belgium jelezte, hogy a szövetkezeti garanciaprogram csak a 2011. október 10-ét megelőzően kibocsátott pénzügyi szövetkezeti részjegyekre vonatkozik. Belgium megjegyezte, hogy piacra lépési szándékaik megvalósításához a pénzügyi szövetkezetek ezen időpontot követően már nem használhatták fel a szövetkezeti garanciaprogramot. Belgium egyúttal tisztázta, hogy az ARCO 2008 szeptembere óta egyáltalán nem bocsátott ki új részjegyet.

(62) Belgium azt is vitatta, hogy a pénzügyi garanciaprogram hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi szövetkezetek meg tudják tartani meglévő tőkéjüket. Érvét alátámasztandó Belgium kijelentette, hogy a 2008. október 10-i sajtóközlemény mindössze egy tervezett szakpolitikai kezdeményezés volt, amely mellékesen említést tett a pénzügyi szövetkezetekről is. Belgium szerint a 2008. október 10-i sajtóközlemény nem részletes megállapodás, amelyet a pénzügyi szövetkezetek valamely kapcsolódó sajtóközleményében foglaltaknak megfelelően állítottak össze. E tekintetben Belgium saját sajtóközleményét megkülönbözteti a Lloyds-ügyben (49) említett, az Egyesült Királyság kormánya és a Lloyds által kiadott sajtóközleményektől, amelyekre a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban hivatkozott. Belgium következtetése alapján a 2008. október 10-i sajtóközlemény jellegéből adódóan nem olyan intézkedés, amely szelektív előnnyel ruházhatta fel a pénzügyi szövetkezeteket. A következő, 2009. január 21-i sajtóközleményt illetően Belgium természetesnek tartotta, hogy az ARCO a hatóságok szóban forgó sajtóközleményét azonmód feltöltötte honlapjára, hiszen akkoriban valamennyi pénzügyi szövetkezet - az ARCO-t is beleértve - szorosan nyomon követte az ügy fejleményeit.

(63) Belgium továbbra is kitartott azon álláspontja mellett, mely szerint a Bizottságnak az Ethias kapcsán alkalmazott megközelítést lenne indokolt követnie, és azt a következtetést kellene levonnia, hogy a szövetkezeti garanciaprogram nem volt szelektív. Belgium azt is érvként hozta fel, hogy a Paint Graphos-ügyben a Bíróság már elismerte a valódi szövetkezetek különleges helyzetét (50). Belgium mindenekelőtt a Paint Graphos-ügyben hozott ítélet 61. pontjára hivatkozott, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy sajátos jellemzőire tekintettel az érintett szövetkezetek "főszabály szerint nem tekinthetők olyannak, mint amelyek a kereskedelmi társaságokkal összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak".

(64) Belgium a válság kezdete óta az ARCO-ból kilépett részjegytulajdonosok számát is rendelkezésre bocsátotta. Az önkéntes felszámolási eljárást megelőző pénzügyi éveket tekintve az ARCO részjegytulajdonosai közül a 2007/2008-as pénzügyi évben 9 764-en, a 2008/2009-es pénzügyi évben 21 150-en, a 2010/2011-es pénzügyi évben pedig 23 762-en kérték tőkéjük visszatérítését.

(65) Jóllehet Belgium elismerte, hogy az állami támogatásokra vonatkozó eljárások esetében a Bizottság nem köteles részletekbe menő piacmeghatározást végezni, az intézkedés torzító hatását illetően Belgium azzal érvelt, hogy a Bizottság elmulasztotta kellő részletességgel kifejteni, hogy a pénzügyi szövetkezetek részjegyei mely pénzügyi termékekkel versengenek. Belgium lényegében azt állította, hogy a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyek számára ugyanolyan szintű védelmet kínáltak, mint bármely hasonló betéti/megtakarítási termék befektetője számára.

(66) Belgium azt is kifejtette, hogy a szövetkezeti garanciaprogram és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv ugyanazon célokat szolgálják, mégpedig az egyéni betétesek betéteinek védelmét, a betétesek bizalmának fenntartását és a pénzügyi piacok stabilitásának fokozását. Belgium szerint néhány esetben más tagállamok betétbiztosítási rendszerei szintén nyújtanak biztosítékot a "klasszikus" betéti termékek körén kívüli termékekre, és ezt a tényt a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül (51).

(67) Belgium ahhoz is ragaszkodott, hogy még ha a Bizottság azt a következtetést is vonja le, hogy a szövetkezeti garanciaprogram állami támogatást foglalt magában, a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a támogatást akkor is a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni. Meglátása szerint érdektelen, hogy az ARCO a bankokról szóló 2008. évi közlemény értelmében pénzügyi intézménynek minősül-e. A Bizottságnak ugyanis - Belgium szerint - azt az alapvető kérdést kell megválaszolnia, hogy a komoly gazdasági zavarok megelőzéséhez arányos és szükséges megoldásnak tekinthető-e a szövetkezeti garanciaprogram.

(68) Belgium azt az álláspontot képviselte, hogy az intézkedés szükséges és hatásai a minimumra korlátozódnak, amellett, hogy tehermegosztási mechanizmusok is rendelkezésre állnak.

(69) Belgium először is azzal érvelt, hogy a betétesek bizalmának megerősítéséhez megfelelő és szükséges a szövetkezeti garanciaprogram.

(70) Belgium elismerte, hogy fennállt annak elméleti lehetősége, hogy az ilyen jellegű védelmi mechanizmusok közvetett módon a mérlegükben védett betétekkel rendelkező intézmények érdekeit is szolgálták azáltal, hogy hozzájárultak egy esetleges bankostrom kialakulásának elkerüléséhez. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy a betétbiztosítási rendszerek nélkülözhetetlenek a bankostromok, illetve a pénzügyi piacok zavarainak elkerüléséhez. Belgium fenntartotta, hogy a szövetkezeti garanciaprogram elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a lakosságnak a belga pénzügyi rendszerbe vetett bizalma ne csökkenjen. Annak ténye, hogy a szövetkezeti részjegyek a megtakarítási termékek alapvető jellemzőivel rendelkeznek és a szövetkezetek által kezelt források több mint fele bankokba került befektetésre, megerősítette a betétek és a szövetkezeti részjegyek közötti hasonlóságot és kihangsúlyozta, hogy e részjegyek milyen jelentős szereppel bírnak a belga bankrendszer szempontjából. Amennyiben a pénzügyi szövetkezetek védintézkedés nélkül fizetésképtelenné válnak, az valamennyi pénzügyi intézményre és a belga gazdaságra is lavinaszerű hatást gyakorolt volna. Ha a pénzügyi szövetkezeti részjegyeket nem a klasszikus betéteket megilletővel azonos védelemben részesítik, akkor az ugyanolyan kockázatot rejtett volna magában, mint ha a betéteket nem védték volna. Ez valamennyi belga betéti termék tekintetében rendkívüli hatással lett volna a lakossági bizalomra és rendszerszintű kockázatot eredményezne. Érvelésének alátámasztására Belgium arra hivatkozott, hogy Belgium lakosságához viszonyítva jelentős azok száma (természetes személyek), akik pénzügyi szövetkezeti részesedéssel rendelkeznek (52).

(71) Belgium emellett határozott tiltakozásának adott hangot az eljárás megindításáról szóló határozat bizottsági szóhasználata, különösen pedig a - (62) preambulumbekezdésben és a 35. lábjegyzetben szereplő - "tőkeinstrumentumok" és "kockázati tőke" kifejezés alkalmazása miatt.

(72) A szövetkezeti garanciaprogram szükségességét alátámasztandó Belgium a Pénzügyi Stabilitási Tanács és a belga nemzeti bank elnökének az akkori pénzügyminiszterhez címzett, 2008. október 29-én (53), illetve 2008. október 7-én (54) kelt leveleit is benyújtotta a Bizottsághoz.

(73) Az intézkedés összeegyeztethetőségéről tett észrevételeiben Belgium az Ethiassal kapcsolatban hozott bizottsági határozatra hivatkozik. Véleménye szerint a Bizottság az Ethias javára hozott intézkedéseket - nevezetesen a betétbiztosítási rendszer "21. üzletág" termékeire történt kiterjesztését - arra hivatkozva engedélyezte, hogy azok megfelelőek és szükségesek a belga gazdaság komoly zavarainak megelőzése szempontjából.

(74) Másodsorban Belgium ismét kijelentette, hogy az intézkedés arányos. A pénzügyi szövetkezetek - többek között a különleges védelmi alaphoz történő hozzájárulásukkal - részt vesznek a teherviselésben. Belgium a garanciáért kapott ellenszolgáltatást ésszerűnek, és a védelmet élvező többi intézmény biztosítási rendszerekbe irányuló befizetéseivel azonos mértékűnek tartotta. Nem értett egyet azzal, hogy az intézkedés a szövetkezeti garanciaprogram önkéntes jellegéből adódóan aránytalan lenne.

(75) Véleménye szerint amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az intézkedés állami támogatás, akkor azt is meg kell állapítania, hogy az összeegyeztethetőnek minősíthető felszámolási támogatás. Emlékeztetett arra, hogy a 2011. november 7-i királyi rendelet egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy valamely érintett szövetkezet felszámolása esetén a különleges védelmi alapból kizárólag a felszámolásról szóló jogerős végzés kiadását és az érintett társaságok közgyűlése általi jóváhagyását követően kerülhet sor kifizetésre.

(76) Belgium emellett azon az állásponton volt, hogy mivel a természetes személyek nem vállalkozások, a Bizottság felfüggesztő rendelkezése nem terjedt ki az ARCO felszámolását követően a természetes személyek javára teljesített kifizetésekre.

(77) A Bizottságnak a határidő lejártát követően küldött, 2014. március 18-án kelt levelében Belgium további észrevételeket nyújtott be.

(78) Véleménye szerint a Bizottság nem tilthatja meg a részjegytulajdonos természetes személyeket megillető garanciák végrehajtását. A Bizottság nem kötelezheti Belgiumot a szövetkezeti garanciaprogram keretében történő kifizetések felfüggesztésére és ugyancsak nem fizettetheti vissza az említett program keretében részjegytulajdonos természetes személyek javára teljesített kifizetéseket.

(79) Valójában a részjegytulajdonos természetes személyek nem minősülnek a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak, és a részjegytulajdonos természetes személyeket megillető garanciák kifizetése nem lenne hatással az ARCO-ra vagy annak valószínűségére, hogy a belga állam visszafizettesse a szóban forgó vállalkozásoknak juttatott támogatást.

4. AZ INTÉZKEDÉS ÉRTÉKELÉSE

4.1. Az intézkedés kedvezményezettje

(80) Először is a Bizottság előzetesen hangsúlyozni szeretné, hogy az eljárást megindító határozat (18) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a szövetkezeti garanciaprogram kedvezményezetti köre a pénzügyi szövetkezetekre terjedt ki. Az intézkedéshez kapcsolódó lépések időbeli sorrendjének, valamint az intézkedés sajátosságainak alapos elemzését követően azonban megállapítást nyert, hogy - miként az ebben a szakaszban kifejtésre kerül - az intézkedés egyetlen valódi kedvezményezettjének az ARCO számított.

(81) A szóban forgó eset kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy jelentős különbség áll fenn az ARCO és a szövetkezeti garanciaprogrambeli részvételre potenciálisan jogosult, többi pénzügyi szövetkezet között.

(82) A tények ismertetéséből (55) egyértelműen kirajzolódik, hogy a szövetkezeti garanciaprogramot már a kezdetektől fogva a Dexiába történt befektetései miatt nehéz helyzetbe került ARCO igényeihez igazították. A pénzügyi szövetkezetek közül végső soron egyedül az ARCO jelentkezett, hogy részt vehessen az intézkedésben.

(83) A többi pénzügyi szövetkezetet illetően a Bizottság megjegyzi egyfelől, hogy a szövetkezeti garanciaprogram önkéntes program és a minisztertanács mérlegelési jogkörrel rendelkezett a pályázó pénzügyi szövetkezetek szövetkezeti garanciaprogramba történő felvételéről, illetve a felvételhez kapcsolódó feltételekről, másfelől pedig, hogy egyetlen másik pénzügyi szövetkezet sem pályázott, hogy csatlakozhasson a szövetkezeti garanciaprogramhoz, néhányuk pedig tevőlegesen távolmaradt a programtól. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy egyetlen másik pénzügyi szövetkezet sem szembesült befektetései kapcsán olyan horderejű problémákkal, mint amilyenekkel az ARCO a Dexiát illetően.

(84) A Bizottság ezért megállapítja, hogy a szövetkezeti garanciaprogram egyetlen valódi, gazdasági tevékenységet végző kedvezményezettje az ARCO.

4.2. Az intézkedés bejelentése és végrehajtása egyetlen beavatkozásnak minősül

(85) A Bizottság megállapítja, hogy az intézkedést a kormány 2008. október 10-én hozta meg és jelentette be (56). Egyértelmű, hogy a belga kormány azzal egyidőben hozta meg az ARCO-t szövetkezeti garanciaprogram formájában előnyhöz juttató döntését, hogy 2008-ban kidolgozta a Dexiára vonatkozó intézkedést (57). Azt követően, hogy 2009. január 1-jén megjelent egy másik, további részleteket közlő sajtóközlemény, kezdetét vette a kormány által tett kötelezettségvállalás jogi átültetése.

(86) A Bizottság megállapítja, hogy a 2008. október 10-i és a 2009. január 21-i sajtóközlemény szóhasználata - például az "eldöntött" (décidé), illetve "kötelezettség" (l'engagement) kifejezés használatával - kötelező érvényű és egyértelmű volt, ami jogos elvárást teremtett a közlemények teljesítésére vonatkozóan.

(87) A sajtóközleményeket hivatalos csatornákon is továbbították: a 2008. október 10-i sajtóközleményt a pénzügyminiszter hivatala küldte ki, míg a 2009. január 10-i sajtóközlemény esetében annak továbbítására a miniszterelnök és a pénzügyminiszter nevében került sor. Az ismétlődő sajtóbeli megjelenés révén a közölni kívánt üzenet nagyobb súlyt kapott.

(88) A Bizottság megjegyzi, hogy már a 2008. október 10-i sajtóközlemény időpontjában egyértelmű volt, hogy a szövetkezeti garanciaprogram a betétbiztosítási rendszer kiterjesztéseként kerülne kialakításra. A 2009. január 21-i sajtóközlemény további technikai részleteket tartalmazott. A 2009. január 21-i sajtóközleményt megjelenését követően az ARCO azonmód feltöltötte honlapjára. Ez utóbbi lépésre egyértelműen a részjegytulajdonos természetes személyek megnyugtatása érdekében került sor. A Bizottság emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az intézkedés az idők során változatlan maradt, mivel a 2008. október 10-i eredeti bejelentés és a királyi rendelet között eltelt időszakban tartalmát tekintve nem módosult.

(89) A Bíróság a C-399/10. P. és C-401/10. P. sz. egyesített ügyekben 2013. március 19-én hozott ítéletében (58) megállapította, hogy egy intézkedés bejelentése, illetve tényleges végrehajtása egyetlen beavatkozásnak tekinthető, amennyiben azt a bejelentés és a végrehajtás időbeli sorrendisége és célja, valamint a vállalkozás ezen beavatkozás időpontjában fennálló helyzete indokolttá teszi. A szóban forgó intézkedés esete ehhez hasonlatos: Belgium - 2008. október 10-én - intézkedést hozott, illetve jelentett be, amelyet a későbbiekben ugyanazon célból és az eredetileg megcélzott kedvezményezett tekintetében végrehajtottak. A Bizottság ráadásul a bejelentést és a végrehajtást határozataiban mindezidáig egyetlen intézkedésként kezelte, míg az előny keletkezését a bejelentés időpontjához kötötte (59). Végül a jelenlegi belga pénzügyminiszter jelentette ki 2014 májusában, hogy a szóban forgó intézkedés egy 2008-ban tett kötelezettségvállalást testesít meg (60).

(90) A (85)-(89) preambulumbekezdésben foglalt információk alapján a Bizottság megállapítja, hogy a szövetkezeti garanciaprogram bejelentése és végrehajtása egyetlen intézkedésként kezelendő.

4.3. A támogatás megléte

(91) Miként azt a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése megállapítja, "[h]a a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet".

(92) Belgium és az ARCO egyaránt azzal érveltek, hogy a Bizottságnak egy másik - nevezetesen az Ethiasról szóló - bizottsági határozat (61) alapján kell megvizsgálnia, hogy az ARCO állami támogatásban részesült-e. Az állami támogatás azonban a Szerződésben meghatározott objektív fogalom. Egy adott intézkedés abban az esetben minősül állami támogatásnak, ha megfelel az állami támogatásokra vonatkozó alábbi négy (kumulatív) feltételnek: i. az állam által vagy állami forrásból nyújtják; ii. a támogatás kedvezményezettjét szelektív előnyben részesíti; iii. (esetleg) torzítja a versenyt; valamint iv. érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(93) A Bizottságnak kötelessége elvégezni e négy feltétel vizsgálatát (lásd a (94)-(110) preambulumbekezdést).

Állami források

(94) A Bizottságnak fel kell mérnie, hogy a szövetkezeti garanciaprogram finanszírozása állami forrásokból történik-e, és e garanciaprogram az államnak tudható-e be.

(95) Az állandó ítélkezési gyakorlat (62) alapján a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik minden olyan pénzügyi eszköz, amelyet az állami hatóságok ténylegesen felhasználhatnak vállalkozások támogatására - anélkül, hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állami hatóságok vagyonába tartoznak-e, vagy sem -, feltéve, hogy e pénzügyi eszközök folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak.

(96) Állami támogatásról van szó mindenekelőtt abban az esetben, ha a források hazai jogszabályban előírt hozzájárulásokból származnak és azok kezelése, illetve elosztása e jogszabály szerint történik, még akkor is, ha azokat nem állami hatóságok kezelik. A szóban forgó támogatást nyújtó szervezet vagy vállalkozás jogállása az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából nem bizonyul meghatározó tényezőnek.

(97) A szövetkezeti garanciaprogram működését illetően a Bizottság megállapítja, hogy a részt vevő felek által fizetendő hozzájárulásról belga jogszabály rendelkezik, és ugyanez a belga jogszabály határozza meg a szóban forgó források felhasználását is. A különleges védelmi alap rendelkezésére álló források tehát még akkor is állami forrásoknak minősülnek, ha eredetileg magánforrásokból származtak.

(98) Ráadásul amennyiben szükséges, akkor a letéti hivatal - vagyis egy állami szerv - előlegezi meg az egyébként a különleges védelmi alapból történő kifizetések finanszírozásához szükséges forrásokat. Mindenesetre a szövetkezeti garanciaprogram ezen eleme a tagállami költségvetést érintő terhek kellőképpen konkrét gazdasági kockázatát jelenti ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami forrás alkalmazására került sor (63).

(99) Azt illetően, hogy az intézkedés a belga államnak tudható-e be, egyértelműen megállapítható, hogy a szövetkezeti garanciaprogram esetében nem a 94/19/EK irányelv nemzeti jogba való átültetéséről van szó. Az irányelv mindössze arra kötelezi a tagállamokat, hogy a hitelintézetek betétei tekintetében betétbiztosítási rendszereket vezessenek be, míg az irányelv 2. cikke kifejezetten úgy rendelkezik, hogy valamennyi olyan fizetőeszközt ki kell zárni a biztosítási rendszerekből történő visszafizetésekből, amely a hitelintézeti szavatoló tőke meghatározása alá tartozik. Amennyiben a tagállam egyéb pénzügyi termékek biztosítását szolgáló, másfajta visszafizetési rendszerek létrehozásáról dönt, akkor e döntése nem az uniós jogból, hanem a tagállam saját kezdeményezéséből következik (64). A Bizottság emellett megjegyzi, hogy Belgium a befektetővédelmi rendszerre hivatkozik, de ez az összehasonlítás nem kapcsolódik a tárgyhoz, mivel a befektetővédelmi rendszerek nem befektetési kockázat fedezésére szolgálnak. Miként azt a Bizottság a (21) preambulumbekezdésben már kifejtette, a befektetővédelmi rendszerek pusztán azokban az esetekben alkalmazhatók, amikor a befektetési vállalat a befektetők vagyoni eszközeit - például csalás vagy a vállalkozás rendszerében jelentkező problémából kifolyólag - nem tudja visszajuttatni.

Szelektív előny

(100) A Bizottság megállapítja, hogy a szövetkezeti garanciaprogram előnyt teremtett az ARCO számára. A Bíróság elfogadta, hogy a vállalkozások a tőkéhez való fokozott hozzáférés formájában előnyhöz juthatnak olyan körülmények között, amelyben egy tagállam által befektetők javára hozott intézkedés növeli ez utóbbiak hajlandóságát arra, hogy pénzüket meghatározott befektetésekben helyezzék el (65). Az intézkedés révén az ARCO csoport jogalanyai meg tudták tartani meglévő tőkéjüket, és a meglévő szövetkezeti részjegytulajdonosokat sikerült meggyőzni arról, hogy ne lépjenek ki a pénzügyi szövetkezetből (66), ami a Lehman Brothers csődjét azonnal követő időszak felfokozott piaci viszonyai közepette különösen jelentős előnynek minősült. Részjegytulajdonosai bizalmának megerősítése érdekében az ARCO 2009. január 21-én közzétette honlapján a belga kormány sajtóközleményét, ami egyértelműen azt mutatja, hogy az ARCO számára nagy előnyt jelentett az a tény, hogy meg tudta erősíteni a befektetők bizalmát. Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a 2008 nyarán kiadott ARCOPAR kibocsátási tájékoztató (67) utalt a pénzügyi szövetkezetből esetlegesen kilépő részjegytulajdonos természetes személyek által viselt kockázatra (68) (69).

(101) Az intézkedés továbbá egyértelműen szelektív. Először is csak pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosaira vonatkozik, és versenytárs vállalkozások által kibocsátott befektetési termékek tulajdonosaira nem. A hagyományos kötvényeket, illetve pénzpiaci alapokat vagy tőkegarantált kölcsönös befektetési alapokat kínáló pénzügyi szereplők így nem tudtak hasonló garanciát nyújtani ügyfeleik számára. Belgium úgy érvel, hogy a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyei lényegében hasonlóak a betétekhez (70). A Belgium által hivatkozott több elem is azonban általánosságban a szövetkezetekre utal és nem a pénzügyi szövetkezetekre. A pénzügyi szövetkezetek részjegyeinek Belgium által szolgáltatott leírása ezenfelül nem tartalmaz hivatkozást olyan idevágó információkra, mint például az említett instrumentumokba való befektetés kockázata (71), amely a betétekre nem jellemző.

(102) Az intézkedés szelektív jellege akkor is látható, amikor összehasonlítjuk a pénzügyi szövetkezetek számára fenntartott elbánást a többi elismert nem pénzügyi szövetkezetével. Belgium a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyek számára nyújtott különleges elbánás melletti érvelés során a Paint Graphos ítéletre támaszkodott. A Paint Graphos egy olasz bíróság által benyújtott előzetes döntéshozatali kérelem alapján hozott előzetes döntés volt. A kérelmet annak tisztázása érdekében nyújtotta be az olasz bíróság, hogy a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősíthetők-e a termelő- és munkaszövetkezeteinek biztosított adókedvezmények. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy az adókedvezményt az állami támogatásokra vonatkozó négy kumulatív kritérium alapján kell értékelni, továbbá részletes iránymutatást adott különösen annak értékelési módjára vonatkozóan, hogy az adókedvezmény szelektív előnyt jelent-e (72). A Bíróság úgy ítélte meg, hogy meg kell állapítani a következőket: i. az adókedvezmény indokolható-e az adórendszerben benne rejlő tulajdonságokkal (73); ii. megfelelő ellenőrző és felügyeleti eljárásokat hoztak-e létre (74); valamint iii. az adókedvezmény megfelel-e az arányosság elvének, és nem haladja-e meg a szükséges mértéket (75).

(103) A Bizottság álláspontja szerint Belgium érvelése azért nem fogadható el, mert az intézkedés révén juttatott előny jellege minőségileg különbözik a Bíróság által a Paint Graphos-ügyben megvizsgálttól. A Belgium által kialakított intézkedés pozitív előnyt biztosít, nem pedig adókedvezményt vagy kötelezően fizetendő díj alóli mentességet. Következésképpen nem alkalmazható az intézkedésre a Bíróság által támogatott, három részből álló szokásos elemzés, amelyet annak vizsgálatakor alkalmaznak, hogy egy adókedvezmény vagy adómentesség szelektív-e.

(104) Mindenesetre még akkor is, ha a Paint Graphos ítélet szerinti elemzés alkalmazható lenne az intézkedésre, ez utóbbi sajátos jellemzői olyanok, hogy az intézkedés szelektív jellege továbbra is fennállna.

(105) Először is a Bizottság megjegyzi, hogy a Paint Graphos-ügy valamennyi termelő- és munkaszövetkezetre utal, nem pedig egy viszonylag kis alágazatra, mint amilyen a pénzügyi szövetkezeteké. Amennyiben - ahogy Belgium állítja - a "valódi" szövetkezetek számára különleges elbánást indokolt fenntartani, akkor ezt az elbánást valamennyi elismert szövetkezetre alkalmazni kellene. A puszta tény, hogy az intézkedés kizárólag a pénzügyi szövetkezetekre vonatkozik, már önmagában elegendő az intézkedés szelektív jellegének megállapítására.

(106) Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy Belgium álláspontja szerint úgy tűnt, hogy a pénzügyi szövetkezetek 2008. október 10-től kezdve további előnyöket érdemeltek. A Bizottság megjegyzi, hogy az említett időpontot megelőzően az elismert szövetkezetek különleges helyzetükből adódóan forrásadó alóli mentesség formájában nyújtott kedvező elbánásban részesültek (76). E határozat keretében a Bizottság nem foglal állást az adókedvezmény arányosságával kapcsolatban, de úgy véli, hogy semmi nem indokolta a kiegészítő kompenzáció, illetve védelem 2008. október 10-i hirtelen bevezetését a pénzügyi szövetkezeti formával rendelkező vállalkozások javára.

(107) Végezetül a Bizottság - még ha a Belgium által javasoltak szerint el is végezte volna a Paint Graphos ítéleten alapuló elemzést - úgy véli, hogy semmi sem indokolja a korlátolt felelősségű társaságokból álló ARCO-ban részjegytulajdonos természetes személyek javára nyújtott 100 %-os garanciát (a Paint Graphos ítéleten alapuló elemzés i. pontja). Tekintettel az ilyen vállalkozásoknak a társasági jogra vonatkozó általános belga szabályok által meghatározottak szerinti jellegére, az ARCO-ban részjegytulajdonos természetes személyeknek tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy felszámolás esetén a teljes tőkéjüket elveszíthetik (77). Ezen túlmenően a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyek által jegyzett összes tőke 100 %-ának védelme nem arányos intézkedés (a Paint Graphos ítéleten alapuló elemzés iii. pontja), mivel az említett részjegytulajdonosok mindenfajta kockázattal szemben védelemben részesülnének, ami jogosulatlan előnyt teremtene azon vállalkozások javára, amelyeknek részjegytulajdonosai (78).

A verseny torzulása és a tagállamok közötti versenyre gyakorolt hatás

(108) A szövetkezeti garanciaprogram olyan előnyt biztosít a pénzügyi szövetkezetek számára, amelyben sem más, lakossági befektetési termékeket kínáló szereplők, sem egyéb elismert nem pénzügyi szövetkezetek nem részesülnek. Az intézkedésnek köszönhetően az ARCO hosszabb ideig meg tudta őrizni piaci részesedését. Az ARCO nem szenvedett el tőkekiáramlást, illetve csak később és alacsonyabb szinten, mint ahogyan az az intézkedés hiányában történt volna. Ennek eredményeképpen a többi szereplő, amelynek saját érdemei alapján kellett helytállni a versenyben és nem támaszkodhatott a szövetkezeti garanciaprogramra, nem tudott hozzájutni olyan tőkéhez, amely egyébként rendelkezésre állt volna befektetési célokra. A szövetkezeti garanciaprogram ezért torzítja a versenyt (79).

(109) Amikor egy tagállam támogatást nyújt egy vállalkozásnak, annak eredményeképpen a belső tevékenység oly módon tartható fenn, illetve fokozható, hogy a többi tagállamban alapított vállalkozások számára a piacra való (további) bejutási lehetőségek csökkennek (80). Mivel a belga piacon sok befektetési terméket kínáló nemzetközi szolgáltató tevékenykedik, az intézkedés kétségtelenül érinti az uniós szintű kereskedelmet.

Következtetés

(110) A Bizottság a (91)-(109) preambulumbekezdésben lévő elemzés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szövetkezeti garanciaprogram állami támogatást foglal magában, szelektív előnyt jelent az ARCO számára, torzítja a versenyt és érinti az Unión belüli kereskedelmet, tehát megfelel minden állami támogatási kritériumnak. Az említett elemek mindegyike fennállt legkésőbb a királyi rendelet 2011. október 10-i elfogadásakor, az intézkedés révén teremtett előny azonban már onnantól kezdve létezett, hogy a belga hatóságok 2008. október 10-én bejelentették az intézkedés létrehozását. A támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatához és szükség esetén a kedvezményezettekkel való visszafizettetéshez az előny teljes összegét kell figyelembe venni.

4.4. A támogatás összeegyeztethetősége

(111) Annak megállapítását követően, hogy a szövetkezeti garanciaprogram a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás volt, a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az említett támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e.

(112) A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által nyújtott támogatás, ezért - hacsak a Szerződés másként nem rendelkezik - tilos. A Szerződés 107. cikkének (2) és (3) bekezdése ezt követően meghatározza az összeegyeztethető támogatás két kategóriáját.

(113) Először is a Szerződés 107. cikkének (2) bekezdése felsorolja az állami támogatás azon kategóriáit, amelyek automatikusan mentesülnek a tilalom alól, a szövetkezeti garanciaprogram azonban egyik kategóriába sem tartozik bele.

(114) Másodszor a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdése több olyan támogatási kategóriát sorol fel, amely a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. Elvileg a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) vagy c) pontja lenne alkalmazható.

(115) A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjára tekintettel a Bizottság iránymutatásban fejtette ki, hogyan fogja alkalmazni az említett rendelkezésben foglalt mentességet a támogatás bizonyos típusaira. A Bizottság mindazonáltal megjegyzi, hogy az intézkedés nem felel meg az említett iránymutatásokban szabályozott támogatástípusok egyikének sem. Továbbá sem Belgium, sem az ARCO nem adta semmi jelét közös érdekű célkitűzésnek az említett rendelkezés alkalmazása céljából. A Bizottságnak ezért a támogatás lehetséges összeegyeztethetőségét kizárólag a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján kell megvizsgálnia.

(116) A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel a Bizottság megjegyzi: Belgium úgy érvel, hogy amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a szövetkezeti garanciaprogram állami támogatást foglal magában, úgy az intézkedést a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján kell értékelni. Az említett rendelkezés lehetővé teszi, hogy a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsák, amennyiben a támogatás egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez szükséges.

(117) A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében azonban azt korlátozóan kell értelmezni, hogy mi értendő az egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar alatt. A szóban forgó zavarnak az érintett tagállam gazdaságának egészét kell érintenie és nem csupán valamely régiójának vagy területe egy részének gazdaságát (81).

(118) Amikor a pénzügyi válság 2008 őszén elérte első csúcspontját, a Bizottság a bankokról szóló 2008. évi közleményben úgy határozott, hogy a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja a pénzintézetek problémáinak kezelése érdekében hozott állami támogatási intézkedések értékelésére is alkalmazható lesz (82).

(119) A pénzügyi szektoron kívül a Bizottság a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes uniós keretrendszert is kidolgozta (a továbbiakban: az ideiglenes keretrendszer) (83). Az említett keretrendszer azonban nem alkalmazandó az intézkedésre, ugyanis a reálgazdaságra irányul, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a befektetni hajlandó vállalkozások finanszírozáshoz való hozzájutásának javítása érdekében a pénzügyi válság alatt, amikor is a bankok általi finanszírozás szűkösebbé vált. Az ARCO problémája nem a banki finanszírozás hiányához kapcsolódik, hanem olyan eszközökhöz (azaz a Dexia részvényeihez), amelyeknek értékét lefelé kellett kiigazítani. Ezenfelül a szövetkezeti garanciaprogram 0 - amely egy kötelezettség 100 %-át garantálja - a 4.3. szakaszban az említett keretben kifejtett támogatási kategóriák egyikébe sem tartozik.

(120) Mivel a pénzügyi szövetkezetek a bankokról szóló 2008. évi közlemény alkalmazásában nem pénzintézetek (84), a támogatást közvetlenül a Szerződés alapján kell értékelni. Ahhoz, hogy az intézkedés megfeleljen a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdése szerinti általános összeegyeztethetőségi kritériumoknak, az alábbi feltételeket kell teljesítenie (85):

a) Megfelelőség : az intézkedésnek megfelelően célzottnak kell lennie ahhoz, hogy eredményesen meg lehessen szüntetni a gazdaságban bekövetkezett komoly zavart. Nem ez a helyzet, amennyiben az intézkedés nem minősül megfelelő eszköznek a zavar megszüntetésére.

b) Szükségesség : A támogatási intézkedés - összegében és formájában - szükséges a célkitűzés megvalósításához. Az intézkedés összegének ezért a legalacsonyabbnak kell lennie a célkitűzés megvalósításához és a legmegfelelőbb formát kell öltenie a zavar megszüntetéséhez.

c) Arányosság : Az intézkedés pozitív hatásainak kellően ki kell egyensúlyozniuk a verseny torzulásait ahhoz, hogy a torzulások az intézkedés célkitűzéseinek megvalósításához szükséges minimumra korlátozódjanak.

(121) Az intézkedés megfelelőségét illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a pénzügyi szövetkezetek által a tágabb értelemben vett gazdaságra gyakorolt hatás alapvetően különbözik a hagyományos bankok által gyakorolt hatástól, mivel a bankok ki vannak téve a bankostromnak. Amennyiben az összes bankbetéttulajdonos egyszerre döntene úgy, hogy kiveszi pénzét a bankból, a banknak valamennyi illikvid eszközét rövid idő alatt értékesítenie kellene (vagyis kényszerkiárusítás venné kezdetét), ami súlyos következményekkel járna a reálgazdaságnak nyújtott kölcsönökre nézve, valamint az eszközárak egyre nagyobb ütemű csökkenését eredményezhetné. A pénzügyi szövetkezetek azonban nem nyújtanak kölcsönt a reálgazdaság számára. Továbbá jogszabályban meghatározott joggal rendelkeznek a tagok kilépésének korlátozása érdekében (86), hogy elvben el lehessen kerülni az eszközök rendkívüli értékesítését. Ez utóbbi elem a rendszerre gyakorolt hatások tekintetében fontos különbséget jelez a betétek és a szövetkezeti részjegyek között.

(122) Az is világos, hogy a pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai jogi szempontból egy korlátolt felelősségű társaság részvényeseinek számítanak. E státusból adódóan a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyek jogilag ki vannak téve annak a lehetőségnek, hogy elveszítik befektetésük egy részét vagy egészét. A Bizottság e tekintetben azt is megjegyzi, hogy a BNB elnöke nem erősítette meg, hogy a pénzügyi szövetkezetek részjegyei hasonlóak egy hitelintézetnél elhelyezett takarékbetétekhez (87).

(123) A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a pénzügyi szövetkezetek felszámolása vagy csődje esetén a pénzügyi szövetkezetekben részjegytulajdonos természetes személyek vízesésstruktúrában (88) betöltött helye merőben eltér a hitelintézetben lévő takarékbetétek tulajdonosainak helyzetétől. A hitelintézetek olyan szabályozott jogalanyok, amelyekre vonatkozóan a szabályozó hatóság biztosítja, hogy egy bizonyos összegű tőke rendelkezésre álljon. Felszámolás vagy csőd esetén ez a tőke tompítja elsőként a csapásokat. A pénzügyi szövetkezetek részjegytulajdonosai azonban nem élveznek ilyen védelmet: a felszámolásnak vagy csődnek elsőként ők látják kárát.

(124) A (121)-(123) preambulumbekezdésben kifejtettek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szövetkezeti garanciaprogram csupán a pénzügyi szövetkezeteket és részjegytulajdonos természetes személyeiket védi korábbi befektetéseik következményeivel szemben. Ez azonban nem megfelelő intézkedés a belga gazdaság komoly zavarának megszüntetésére.

(125) Az intézkedés szükségességét illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy Belgium már amúgy is jelentős intézkedéseket hozott a belga gazdaság zavarainak megelőzése érdekében. Belgium már bevezetett más intézkedéseket a belga pénzügyi rendszer és különösen a bankok és más olyan pénzintézetek stabilizálására, amelyekbe a pénzügyi szövetkezetek befektettek. A belgiumi betétbiztosítási rendszer 100 000 EUR összegig nyújtott védelmet a betétekre, továbbá Belgium feltőkésítés, likviditási intézkedések, értékvesztett eszközökre vonatkozó intézkedések és ad hoc intézkedések formájában segítette a Fortist, a KBC-t, a Dexiát és az Ethiast. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem volt szükség egyes részjegytulajdonos természetes személyeket megvédeni a pénzügyi szövetkezetek esetében, amelyek végső soron korlátolt felelősségű társaságok.

(126) Ami a BNB elnökének levelét illeti, amelyre Belgium utalt, a Bizottság megjegyzi, hogy a levél 2011. októberi keltezésű, tehát jóval az intézkedések 2008. október 10-i bejelentése után született. A levél továbbá nem utal arra, hogy az intézkedésre a belga gazdaság komoly zavarának elkerülése érdekében van szükség, csupán annyit mond, hogy az intézkedés lehetővé tenné (89) a (rendszerszintű) válság kedvezőtlen hatásainak korlátozását. A Pénzügyi Stabilitási Tanács levelét illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az csupán a betétbiztosítási rendszer fedezeti szintjének megemelésével és a "21. üzletág" életbiztosítási termékekre vonatkozó biztosítási garanciaprogram bevezetésével foglalkozik.

(127) Az intézkedés arányosságát illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az intézkedés kialakításának módja nem nyújt elegendő védelmet a kedvezőtlen kiválasztással szemben (90). A szövetkezeti garanciaprogram önkéntes jellege az életképességi vizsgálat hiányával együtt arra teremt ösztönzőt, hogy csak akkor lépjenek be, amikor bizonyossá válik a garancia végrehajtása. Ilyen forgatókönyv esetén a kedvezményezett igénybe tudja venni a garanciát, miközben a felszámolás előtti utolsó pillanatokig nagymértékben elkerüli a garanciadíjak megfizetését.

(128) A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a szövetkezeti garanciaprogram a piac rendes működésének indokolatlan torzulását okozza. Az intézkedés révén az ARCO meg tudta őrizni piaci helyzetét a lakossági pénzügyi termékek piacán, és ennek eredményeképpen kedvezőtlen hatások érik vagy érhették azon versenytársak piaci részesedését és jövedelmezőségét, amelyek nem támaszkodhattak a szövetkezeti garanciaprogramra.

(129) Következésképpen az intézkedés nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, mivel a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában nem megfelelő, nem szükséges és nem arányos, valamint nem tartozik az állami támogatások összeegyeztethetőségét szabályozó egyetlen más rendelkezés hatálya alá sem.

4.5. A támogatás kiszámítása

(130) Az ARCO által visszafizetendő előny kiszámítása tekintetében a Bizottság az alábbi paramétereket és tényeket veszi figyelembe (91):

- az ARCO létesítő okirata alapján a tőkekiáramlás maximális összege, amely legfeljebb a teljes tőke 10 %-a vagy legfeljebb a részjegytulajdonosok alapjának 10 %-a (92),

- az a tény, hogy a szövetkezeti garanciaprogram kizárólag a részjegytulajdonos természetes személyekre vonatkozik,

- a szövetkezeti garanciaprogram sajátos kialakítása, amely egyrészt önkéntes jellegű volt, vagyis meghagyta a pénzügyi szövetkezetek döntési szabadságát a részvételre vonatkozóan, másrészt pedig még olyan pénzügyi szövetkezetek számára is lehetővé tette a programra való jelentkezést, amelyek csőd vagy felszámolás szempontjából magas kockázatúak voltak (ahogy az meg is történt, amikor 2011. december 8-án, röviddel a programba való belépésüket követően az ARCOFIN, az ARCOPAR és az ARCOPLUS közgyűlésén jóváhagyták az ügyvezető igazgatóságaiknak az önkéntes felszámolás megindítására irányuló javaslatait),

- az a tény, hogy az önkéntes felszámolás megindítását jóval megelőzően az ARCO már kritikus pénzügyi helyzetben volt, mivel - a (38), a (44) és a (82) preambulumbekezdésben leírtak szerint - nagy összegű befektetéseket eszközölt a Dexia részvényeiben, egy olyan bankéban, amelyet 2008 őszén a belga, a francia és a luxemburgi államnak kellett megmentenie a csődtől, aminek az lett a következménye, hogy a Dexia-részvények értékének minden jelentős esése hátrányosan érintette az ARCO pénzügyi helyzetét, különösen azért, mert az ARCO a Dexia megmentésében való részvételét adóssága egy részének visszavételével finanszírozta,

- valamint az a tény, hogy az ARCO 2011-ben kifizette a belépési díjat ("belépési jogot") és a garancia éves díját.

(131) Az ARCO-nak juttatott előny a tőkekiáramlás elleni védelem volt. A tőkekiáramlást az ARCO máskülönben csak úgy tudta volna megállítani, hogy alkalmazza létesítő okiratának rendelkezéseit, amint a tőkekiáramlás mértéke elérte volna tőkéjének 10 %-át (93) vagy részjegytulajdonosi alapjának 10 %-át. Ilyen mértékű kilépések vagy kiáramlás valószínűleg bekövetkezett volna, amint az ARCO vagy objektíven túlzott eladósodottsági helyzetbe, illetve csődeljárás vagy felszámolási eljárás alá került volna, vagy - szubjektívebben, a bankostrom más eseteihez (94) hasonlóan - amint a részjegytulajdonosok úgy érezték volna, hogy befektetési szempontból az ARCO többé nem biztonságos, például a Dexia pénzügyi helyzetének és piaci értékének való súlyos kitettsége miatt.

(132) A Bizottság óvatos (95) megközelítést alkalmaz az ARCO-nak juttatott előny kiszámítása során, és több időszak helyett csak egyetlen éves időszak potenciális kiáramlását veszi figyelembe. Ennek alapján eljárva a számítás a szövetkezeti garanciaprogram minimális hatását tükrözi, jóllehet a valóságban a garancia segíthetett annak megelőzésében, hogy az ARCO-nak többször is kezelnie kelljen a maximális tőkekiáramlást vagy tagkilépést. Az ARCO létesítő okirata lehetővé tette, hogy blokkolják a tőkekiáramlást, amennyiben az meghaladja a tőke 10 %-át vagy amennyiben a részjegytulajdonosok több mint 10 %-a lépett ki. A támogatási összeg kiszámításához a Bizottság feltételezi, hogy az ARCO a leghatékonyabb opciót választotta volna, vagyis azt, amely révén magasabb szintű tőkét tudtak volna megőrizni. A részjegytulajdonosok kilépéséhez kapcsolódó opciót illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy a részjegytulajdonos természetes személyek száma akkor volt a legalacsonyabb, amikor az előny keletkezett (2008. október 10-től kezdődően), amely egy újabb óvatos feltételezés, és ezeknek a részjegytulajdonosoknak tulajdonítja az említett év átlagos tőkerészesedését. A tőkekiáramláshoz kapcsolódó opció tekintetében a Bizottság arra az évre is hivatkozik, amikor a legalacsonyabb volt a tőke.

(133) A Bizottság azt is figyelembe veszi, hogy az intézkedés révén biztosított előnyt részben csökkentette az a tény, hogy az ARCO-nak - amely három jogi személyből: az ARCOPAR-ból, az ARCOFIN-ből és az ARCOPLUS-ból áll - egyszeri belépési díjat és egy évre vonatkozó garanciadíjat kellett fizetnie, jóllehet e befizetésekre csak 2011 őszén került sor, pont azt megelőzően, hogy az ARCO kezdeményezte volna az önkéntes felszámolást.

(134) Az intézkedés révén biztosított előny így tehát a következő két számítás alapján kapott összegek közül az alacsonyabb: a) a 2008. október 10-től2011. december 8-ig tartó időszak alatt a legalacsonyabb tőkéjű év tőkéjének 10 %-a, csökkentve a már kifizetett díjak teljes összegével; és b) a 2008. október 10-től2011. december 8-ig tartó időszak alatt a részjegytulajdonosok legalacsonyabb számának 10 %-a, megszorozva ugyanazon év részjegytulajdonosonkénti átlagos tőkerészesedésével, majd csökkentve a már kifizetett díjak teljes összegével.

(135) Abszolút értelemben idővel egyre emelkedik annak valószínűsége, hogy a befektetők kivonják a tőkét, ami megnehezíti a kapott előny után fizetendő kamat kiszámítását. Annak érdekében, hogy az ARCO-nak juttatott előnyt teljes egészében ki lehessen szűrni, ugyanakkor a tagállam rendelkezésére álljon a visszafizetendő kamat kiszámítására alkalmazható módszer (96), a Bizottság úgy véli, hogy az előny egésze teljes mértékben legalább 2011. december 8-tól volt elérhető, továbbá azt kéri, hogy a visszafizetendő összegekre 2011. december 8-tól a tényleges visszafizetésükig tartó időszakra számítsanak fel kamatot.

(136) Annak érdekében, hogy ellenőrizni tudja a támogatás kiszámítását, a Bizottság felkéri Belgiumot, hogy nyújtsa be a Bizottsághoz az ARCOPAR, az ARCOFIN és az ARCOPLUS részjegytulajdonosainak a 2008. október 10-től2011. december 8-ig tartó időszakban az egyes évek végén nyilvántartott számának listáját.

(137) Az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidőt követően több mint másfél évvel benyújtott kiegészítő észrevételeiken felül a belga hatóságok az ügy lényegét tekintve semmilyen új információt nem szolgáltattak. Azt állítják, hogy a Bizottság nem tilthatja meg részjegytulajdonos természetes személyek számára nyújtott garanciák végrehajtását, nem kérheti az államtól, hogy függessze fel a szövetkezeti garanciaprogram szerinti kifizetéseket, továbbá nem fizettetheti vissza az említett program keretében részjegytulajdonos természetes személyek javára teljesített kifizetéseket.

(138) Észrevételeik alátámasztására a belga hatóságok emlékeztetnek arra, hogy a részjegytulajdonos természetes személyek nem minősülnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak, és úgy vélik, hogy a részjegytulajdonos természetes személyek javára végrehajtott garancia semmilyen hatással nem volt az ARCO-ra vagy annak valószínűségére, hogy Belgium visszafizetteti a támogatást.

(139) Válaszában a Bizottság jelezte, hogy az e határozat értelmében visszafizetendő összegek valóban az ARCO javára nyújtott támogatások voltak.

(140) A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Szerződés 108. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában annak megállapítása, hogy az állam által nyújtott támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen, elegendő annak megindokolására, hogy a tagállam köteles megszüntetni a támogatást (97). A belga hatóságok ezért nem állíthatták, hogy egy összeegyeztethetetlen támogatásnak minősített garancia kifizetésére vonatkozó tilalom az uniós joggal ellentétes volt.

(141) A hatóságok ezért kötelesek voltak teljesíteni az eljárás megindításáról szóló határozatban foglalt, a szóban forgó intézkedés felfüggesztésére irányuló felszólítást, és kötelesek voltak a kifizetések teljesítésének leállítására.

(142) Következésképpen ugyancsak indokolt, hogy Belgium továbbra is tartózkodjon a támogatási intézkedés keretében való bármilyen kifizetés teljesítésétől,

Következtetés

(143) A Bizottság megállapítja, hogy a szövetkezeti garanciaprogram az ARCOPAR, az ARCOFIN és az ARCOPLUS javára nyújtott állami támogatásnak minősül, amelyet Belgium az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen hajtott végre. Belgiumnak ezért vissza kell vonnia a szövetkezeti garanciaprogram alapját képező jogszabályt (különösen a 2009. április 14-i törvényt és a 2011. október 10-i királyi rendeletet), valamint vissza kell fizettetnie az előnyt az ARCOPAR-ral, az ARCOFIN-nel és az ARCOPLUS-szal,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Belgium által az ARCO és különösen az ARCOPAR, az ARCOFIN és az ARCOPLUS pénzügyi szövetkezetek javára az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen elfogadott garanciaprogram a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

2. cikk

(1) Belgium visszafizetteti a kedvezményezettekkel az 1. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatást, amelynek összege az alábbiak közül az alacsonyabbik:

a) a 2008. október 10-től2011. december 8-ig tartó időszak alatt a legalacsonyabb tőkéjű év tőkéjének 10 %-a, csökkentve a már kifizetett díjak teljes összegével; vagy

b) a 2008. október 10-től2011. december 8-ig tartó időszak alatt a részjegytulajdonosok legalacsonyabb számának 10 %-a, megszorozva ugyanazon év részjegytulajdonosonkénti átlagos tőkerészesedésével, majd csökkentve a már kifizetett díjak teljes összegével.

(2) A visszafizettetendő összegekre 2011. december 8-tól a tényleges visszafizetésükig tartó időszakra kamatot kell felszámítani.

(3) A kamatot az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. Április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (98) V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4) Belgium az e határozatról szóló értesítés napjától kezdődő hatállyal továbbra is tartózkodik az 1. cikkben említett program keretében való bármilyen kifizetés teljesítésétől.

3. cikk

(1) Belgium megszünteti az 1. cikkben említett támogatási intézkedést, mivel az a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

(2) Az 1. cikkben említett támogatást azonnal és ténylegesen vissza kell fizettetni.

(3) Belgium biztosítja, hogy e határozatnak a határozatról szóló értesítéstől számított négy hónapon belül eleget tesz.

4. cikk

(1) Belgium az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül benyújtja a Bizottságnak az alábbi információkat:

a) az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes leírása;

b) az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.

(2) Belgium az 1. cikkben említett támogatás teljes visszafizettetéséig folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedésekről. A Bizottság egyszerű kérésére haladéktalanul benyújtja az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekre vonatkozó információkat. Belgium továbbá részletes adatokat szolgáltat a kedvezményezettek által már visszafizetett támogatási összegekről és kamatokról.

5. cikk

Ennek a határozatnak a Belga Királyság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2014. július 3-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) HL C 213., 2012.7.19., 64. o.

(2) A Belga Államtanács is felhívta a figyelmet az intézkedés potenciális állami támogatásra utaló jellegére. Lásd az Államtanács 2009. március 4-i 46.131/2. sz. véleményét.

(3) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(4) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5) Az ARCO részletesebb bemutatása a (38)-(44) preambulumbekezdésben olvasható.

(6) Lásd (http://www.dekamer.be/kvvcr/pdf_sections/comm/dexia/N031_20120125reynders.pdf) - A Dexia-bizottság - Reynders miniszterrel folytatott, 2012. január 25-i meghallgatásáról készült jegyzőkönyv, 7. és 32. oldal. E jegyzőkönyvek az alábbiakat tartalmazzák: "...2008-ban a kormány tagjai közbenjártak a Tanácsnál, hogy felkérjék az államot, hogy lépjen fel az Ethias és az ARCO érdekében. Tekintve a kialakult válsághelyzetet a kormány 2008. október 10-én és 2009. január 21-én kötelezettségvállalást tett a szövetkezeti tagsággal rendelkező természetes személyek tőkerészesedésének védelme iránt. [...] Egy politikai döntéshozatal során, egy idő után megértettem, hogy nem tudok és a miniszterelnök sem tud majd megállapodást kötni kollégáinkkal [emlékeztetőül: Franciaország és Luxemburg volt a másik két, a Dexia-ügyben érintett tagállam] és a Dexia vezetőségével, ha ezzel egyidőben nem születnek döntések az Ethiasról és az ARCO-ról. [...] Így a szövetkezeti tagok érdekében vállaltuk ezt a kötelezettséget. [...] És hogy mindezt miért három lépésben és miért olyan lassan? Mert először biztosítani kellett, hogy ebből a politikai egyetértésből megszülethessen a megállapodás szövege." ("...en 2008, des membres du gouvernement sont intervenus en Conseil restreint afin de demander à l'État d'intervenir pour Ethias et pour ARCO. Compte tenu de la situation de crise dans laquelle on était, le gouvernement s'est engagé le 10 octobre 2008 et le 21 janvier 2009 à protéger la part de capital des coopérateurs personnes physiques dans des sociétés coopératives. [...] Dans une décision politique, j'ai donc bien compris à un moment donné que je ne pourrais pas - et le premier ministre aussi à l'époque - boucler l'accord avec nos collègues [pour mémoire: la France et le Luxembourg étaient les autres États membres concernés dans le dossier Dexia] et avec la direction de Dexia - si en même temps, il n'y avait pas des décisions prises sur Ethias et sur ARCO. [...] Donc, pour les coopérateurs des coopératives, nous avions pris cet engagement .... Alors pourquoi en trois étapes et pourquoi avec pas mal de temps? Parce qu'il a d'abord fallu faire en sorte que cet accord politique puisse se traduire dans un texte.").

(7) A miniszter egy, a 2014. május 15-iTrends című folyóiratban és a honlapján is közzétett cikkben így nyilatkozott: "2008 szeptember végén az első Dexia-válság idején felkértük a Holding Communalt, az ARCO-t és az Ethiast, hogy vegyenek részt a tőkeemelésben, amelyhez nem rendelkeztek kellő fedezettel. Az ARCO és az Ethias mögött álló személyeknek garanciára volt szükségük, különben kivették volna megtakarításaikat, ami csődbe juttatta volna az ARCO-t. A garanciát az akkori helyzettel összefüggésben kell vizsgálni: az ARCO, az Ethias és a Holding Communal kénytelenek voltak részt vállalni a Dexia tőkeemelésében, mert nem volt más megoldás. 2008-at írtunk. [...] Az öt politikai pártot tömörítő szövetségi kormány megadta a kormánygaranciát. Így az ARCO megtakarításokkal rendelkező ügyfelei nem vették ki pénzüket, hiszen azt gondolták: »továbbra is támogatást kell nyújtanunk, és ha a dolgok rosszra fordulnak, ott van még a biztonsági háló.«" ("Eind september 2008, bij de eerste Dexia-crisis, werd aan de Gemeentelijke Holding, Arco en Ethias gevraagd om deel te nemen aan een kapitaalverhoging waarvoor ze het geld niet hadden. De achterban van onder andere Arco en Ethias had waarborgen nodig, anders zouden ze hun spaargeld weghalen. Dat had het faillissement van Arco betekend. Die waarborg heeft dus veel te maken met de context van dat moment. Arco, Ethias en de Gemeentelijke Holding waren verplicht om mee te gaan in de kapitaalverhoging van Dexia, omdat er geen andere oplossing was. Dat was 2008. [...] Op dat moment kende de federale wetgever - met vijf partijen - een overheidswaarborg toe. Het resultaat was dat de Arcospaarders hun geld lieten staan. Ze dachten: we moeten blijven steunen, en als het misloopt is er een vangnet.").

(8) A "21. üzletág" életbiztosítási termék meghatározása a biztosítótársaságok felügyeletéről szóló királyi rendelet I. mellékletének 21. pontjában található és a beruházási alaphoz nem kapcsolódó biztosítási termékekre vonatkozik (a "23. üzletág" (branch 23) életbiztosítási termékekkel szemben). A "21. üzletág" termékek elvileg a beruházás garantált megtérülését biztosítják, amely a biztosítótársaság befektetési eredményében való részvétellel növelhető.

(9) A sajtóközlemény az alábbi bekezdést tartalmazza: "A kormány úgy határozott, hogy az alap által nyújtott védelmet kiterjeszti a pénzügyi ágazat egyéb intézményeire (nevezetesen a biztosítótársaságokra vagy elismert szövetkezetekre), amelyek azt kérelmeznék a banki betétekhez hasonló termékekre, mint például egyes, a »21. üzletágba« tartozó életbiztosítási termékekre. Egyes szervezetek már kifejezték érdeklődésüket." ("Le gouvernement a décidé d'étendre la protection donnée par ce fonds à 'autres institutions du secteur financier (notamment des compagnies d'assurances ou des coopératives agrées) qui en feraient la demande pour des produits assimilables à des dépôts bancaires comme par exemple certains produits faisant partie de la branche 21. Certains organismes ont déjà fait part de leur intérêt").

(10) Az előző kormány 2008. december 18-án lemondott, az új kormány pedig 2008. december 30-án lépett hivatalba.

(11) Az említett sajtóközleményben a belga kormány megerősítette a szövetkezeti garanciaprogram bevezetésére irányuló kötelezettségvállalását ("a kormány megerősíti az előző kormány által tett kötelezettségvállalást az elismert szövetkezetek részjegytulajdonosai számára biztosítandó garanciarendszer létrehozására" ["le gouvernment confirme l'engagement pris par le gouvernement précédent d'offrir un régime de garantie aux associés des sociétés coopératives agréées"]). A sajtóközlemény a szövetkezeti garanciaprogram technikai részleteit is tartalmazta.

(12) Az ArgenCo a 2010. október 5-i szövetkezeti részjegyekről szóló kibocsátási tájékoztató 4. oldalán így nyilatkozott: "A szövetkezeti részjegyek nem minősülnek hitelintézet által kibocsátott adósságnak és betétnek sem. Következésképpen a részjegyeket nem fedezi egyetlen betétbiztosítási rendszer sem." ("Les actions ne peuvent être qualifiées ni de titre de créance émis par un établissement de crédit, ni de dépôts d'épargne. En conséquence, les actions ne sont pas couvertes par un système de protection des dépôts.") Hasonló üzenet olvasható a Lanbokas/Agricaisse 2009. május 15-i kibocsátási tájékoztatójának 6. oldalán, miszerint a szövetkezeti részjegyek vásárlóinak figyelembe kell venniük a betétbiztosítási rendszer védelmének hiányát.

(13) Moniteur Belge, 2008.10.17., 2008 - 3690 [2008/03425] sz. 2. kiadvány.

(14) Moniteur Belge, 2008.11.17., 2008 - 4088 [2008/03450] sz. 2. kiadvány.

(15) A Pénzügyi Stabilitási Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a betétbiztosítási rendszer kiterjesztése elengedhetetlenül fontos volt a belga pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából (A Pénzügyi Stabilitási Tanács "úgy véli, hogy a javasolt intézkedések elengedhetetlenül fontosak a belga pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése céljából és a lehető leghamarabb hatályba kell lépniük." [Le Comité de Stabilité Financière "estime que les mesures proposées sont effectivement indispensables afin de préserver la stabilité du système financier belge et doivent pouvoir entrer en vigueur dans les plus brefs délais"]).

(16) Moniteur Belge, 2009.4.21., 2009 1426 [2009/03147] sz. 1. kiadvány.

(17) Moniteur Belge, 2011.10.12., 2011 2682 [2011/205241] sz. 2. kiadvány.

(18) A szövetkezeti garanciaprogram bevezetését követően a BNB szervezéséről szóló törvényt ennek megfelelően kiigazították és bevezetésre került a 36/24. cikk (http://www.nbb.be/doc/ts/Enterprise/juridisch/F/loi_organique.pdf).

(19) "A jelen körülmények e feltételekre adnak választ oly módon, hogy az államadósság-válság, a pénzügyi piacokon jelenleg fennálló zavarok és a bankközi piacok nem megfelelő működése gazdaságunkra e rendszerszintű válság komoly veszélyét jelentik. Ennek érdekében az egyes elismert szövetkezetek tagjainak részjegyeit fedező állami garanciavállalás lehetővé teszi e válság hatásainak enyhítését." ("Les circonstances actuelles nous semblent répondre à ces conditions, en ce que la crise des dettes souveraines, les perturbations actuelles sur les marches financiers et le dysfonctionnement des marchés interbancaires font peser sur notre économie un risque grave de cette crise systémique. A cet effet, une garantie d'Etat couvrant les parts des coopérateurs de certaines sociétés coopératives agréées permettrait de limiter les effets de cette crise.").

(20) "A jogalkotó az ezzel kapcsolatos rendelkezést azzal indokolja, hogy az egyes szövetkezetek tagjainak tulajdonában lévő részjegyeket a banki betétekkel egyenlő értékűnek tartja. E vélemény a királyi rendelet módosítására irányuló törvénytervezetre korlátozódik és nem vizsgálja meg a jogalkotó által gyakorolt asszimilációt." ("Le législateur justifie cette disposition sur la base d'une assimilation des parts de coopérateurs de certaines sociétés coopératives à des dépôts bancaires. Le présent avis étant limité à l'avant-projet d'Arrêté royal, il n'examine pas l'assimilation pratiquée par le législateur.").

(21) "Első látásra nem tudjuk, hogyan győzhetnénk meg a Bizottságot arról, hogy a királyi rendelet törvénytervezete által végrehajtandó intézkedés ugyanolyan mértékben céloz-e meg minden egymással összehasonlítható piaci szereplőt, és így nem az állami támogatások szabályainak hatálya alá tartozik." ("Prima facie, il ne nous semble pas évident de convaincre à coup sûr la Commission de ce que la mesure que l'avant-projet d'Arrêté royal vise à exécuter s'adresse bien à tous les acteurs comparables du marché et ne relève donc pas du champ d'application des règles sur les Aides d'Etat.").

(22) "E fakultatív jellegből adódóan fennáll a kedvezőtlen kiválasztás kockázata, amellyel kizárólag a veszteség kockázatának erősen kitett szövetkezetek tudnak hatékonyan hozzájárulni a különleges védelmi alaphoz." ("Ce caractère facultatif donne lieu à un risque de sélection adverse par lequel seules les sociétés coopératives fortement exposées à des risques de perte contribueraient effectivement au Fonds Spécial de Protection.").

(23) Moniteur Belge, 2011.11.18., 2. kiadvány, 2011 2974 [2011/03368] sz.

(24) Az ARCOPAR összesen 1 794 102 EUR, az ARCOFIN 193 391 EUR, az ARCOPLUS pedig 63 265 EUR összeget fizetett.

(25) Az Európai Parlament és a Tanács 1994. március 30-i 94/19/EK irányelve a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 135., 1994.5.31., 5. o.).

(26) A 94/19/EK irányelv 1. cikkének (4) bekezdése szerinti fogalommeghatározás értelmében a "hitelintézet""olyan vállalkozás, amely tevékenysége betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvános gyűjtése és hitelek nyújtása saját számlára".

(27) A 94/19/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalommeghatározás értelmében a "betét""a számlán tartott pénzeszközök egyenlege, vagy szokásos banki ügyletből keletkező átmeneti helyzet eredménye, amelyet a hitelintézetnek a vonatkozó jogszabályi és szerződéses feltételek mellett vissza kell fizetnie, valamint bármely olyan tartozás, amelyet egy hitelintézet által kibocsátott okirat tanúsít".

(28) Az 50 000 EUR és 100 000 EUR közötti betétek, valamint a branch 21 életbiztosítási termékek és a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyeinek legfeljebb 100 000 EUR összegig történő fedezetére.

(29) http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/hu/ecofin/103250.pdf

(30) A 94/19/EK irányelv 2. cikke szerint: A biztosítási rendszerekből történő visszafizetésekből a következőket ki kell zárni: [...]

- valamennyi olyan fizetőeszközt, amely a "szavatoló tőke" meghatározás alá tartozik a hitelintézetek saját tőkéjéről szóló, 1989. április 17-i 89/299/EGK tanácsi irányelv 2. cikke alapján.

(31) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 2009/14/EK irányelve a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról (HL L 68., 2009.3.13., 3. o.).

(32) Az Európai Parlament és a Tanács 1997. március 3-i 97/9/EK irányelve a befektetőkártalanítási rendszerekről (HL L 84., 1997.3.26., 22. o.).

(33) Moniteur Belge, 1999.8.6., 99-2630 [99/09646]. sz. 2. kiadvány.

(34) http://www.ejustice.just.fgov.be/cgi_loi/loi_a.pl?language=nl&caller=list&cn=1962010830&la=n&fromtab=wet&sql=dt='koninklijk%20besluit'&tri=dd+as+rank&rech=1&numero=1

(35) Az 1955. július 20-i törvénnyel létrehozott Szövetkezetek Országos Tanácsa fontos szerepet játszott az elismert szövetkezetek elismerési folyamatában.

(36) Az adótörvény ugyanazon cikke más pénzügyi termékeket is felsorol, amelyek bevétele részben vagy teljesen mentesül a forrásadó alól.

(37) Forrás: "Entreprendre avec du capital coopératif: Le Groupe ARCO 1935-2005" (Vállalkozás szövetkezeti tőkével: az ARCO csoport 1935-2005); Maarten Van Dijck, Kadoc, Lannoo, 176-177. o.

(38) Meg kell jegyezni, hogy az ARCOFIN közvetlenül a 2001-es Dexia-ügylet után ideiglenesen feladta elismert szövetkezeti státusát. Az "Entreprendre avec du capital coopératif" ezt az időszakot az alábbi módon írja le: "Néhány héttel a Dexia-ügylet után az ARCO megváltoztatta szövetkezeti egységeinek létesítő okiratát, hogy lehetővé tegye azon részjegytulajdonosok számára, akik már a Dexia-ügylet előtt is részjegytulajdonosok voltak, hogy részesüljenek a Dexia csoport és az ARCO gazdasági egységeinek kedvezőbb profitkilátásaiból. [...] Az új létesítő okirat előírta, hogy a részjegytulajdonosoknak szánt minimum osztalékfizetési arány és a maximum osztalékfizetési arány attól az időponttól kezdve a rendes évi nyereség 80 %-ára, illetve 90 %-ára emelkedik. Ennek eredményeképpen az ARCOFIN osztaléka márciusban nettó 6 %-ról bruttó 8 %-ra nőtt. Mivel ez a növekedés az elismert szövetkezetek számára előírt maximum osztalék (6 %) megszegését jelentette, az ARCOFIN elvesztette elismert szövetkezeti státusát a Szövetkezetek Országos Tanácsa előtt. Ez a forrásadó-mentesség elvesztésével járt. A forrásadó levonása után a szövetkezeti részjegytulajdonosok még így is 6,8 %-os nettó osztalékot kaptak. 2005. márciusban a bruttó osztalékot felemelték 8,5 %-ra." ("Quelques mois après l'opération Dexia, le Groupe ARCO modifia les statuts de ses sociétés coopératives afin de faire participer les anciens actionnaires aux meilleures perspectives de rendement du groupe Dexia et des sociétés de l'ARCO. [...] Les nouveaux statuts prévoyaient que 80 % minimum et 90 % maximum des bénéfices annuels courants seraient payés aux actionnaires. Grâce à cela, le dividende Arcofin put, dès mars 2003, être augmenté de 6 % net à 8 % brut. Comme cette hausse entraînait un dépassement du dividende maximal légal (6 %) imposé aux sociétés coopératives reconnues, Arcofin renonça au statut de coopérative reconnue pour le Conseil national de la coopération, ce qui impliquait que l'exemption du précompte mobilier sur le dividende disparaissait. Après prélèvement de cet impôt, la majorité des actionnaires conservaient toutefois encore un dividende de 6,8 % net. En mars 2005, le dividende brut fut augmenté à 8,5 %.").

(39) http://www.groeparco.be/website/groeparco/assets/files/arcopar/ARCOPAR_20100629_FR.pdf

(40) A létesítő okirat pontosítja, hogy "...a szóban forgó kilépés visszautasítható, amennyiben a kilépés során ugyanazon folyamatban a részjegyek több mint 1/10-ét vagy a szövetkezeti tőke több mint 1/10-ét vonnák ki...." ("...cette démission peut être refusée si à la suite de la démission, plus d'1/10 des actionnaires ou plus d'1/10 du capital placé devrait disparaître au cours du même exercice...").

(41) Ezek olyan részjegyek, amelyek a Dexiával való összefonódás előtti időszakból származnak.

(42) Az ARCO a weboldalán (http://www.groeparco.be/faq/be-fr/150/detail/item/789/) a következőképpen fejti ki a bónusztartalékot: "A bónusztartalékot 2004-ben vezették be a vállalkozás létesítő okiratába. Amennyiben az ARCOPAR eredményei lehetővé tették, a gazdálkodó egység 2010-ig növelhette a bónusztartalék összegét. Azok a szövetkezeti részjegytulajdonosok, akik már 2001. július 3. előtt részjegytulajdonosok voltak [...] (vagyis A, B és C típusú részjegyek tulajdonosai), a bónusztartalék arányos részére voltak jogosultak.[...] A bónusztartalék a részjegyeik tőkeértékén felül jár. Például [...]: [X] részjegytulajdonos 100 EUR tőkeértéken lép ki, és az A, B és C részjegyek összes tőkeösszege 10 000 EUR-t tesz ki. [X] részjegytulajdonos tehát a vállalkozás összes tőkéjének 1/100-át birtokolja. Az összes bónusztartalék összege 500 EUR. Az 1/100 arány alkalmazásával 5 EUR összeghez jutunk. [X] részjegytulajdonos kilépése idején 100 EUR tőkét + 5 EUR-t kap a bónusztartalékból." ("Le concept de la 'réserve bonus' a été introduit dans les statuts en 2004. Dans la mesure où les résultats d'ARCOPAR le permettaient, un montant pouvait être ajouté, jusqu'en 2010 inclus, à une réserve particulière de la société, appelée 'réserve bonus'. Les associés qui ont adhéré à la société avant le 3 juillet 2001 [...] et qui sont, dès lors, détenteurs de parts de catégorie A, B ou C, ont droit, lors de leur démission, à une part proportionnelle de la réserve bonus [...]. Ce montant provenant de la réserve bonus s'ajoute à la valeur nominale de leurs parts. Exemple [...]: L'associé [X] démissionne pour 100 EUR de capital en catégorie A. La totalité du capital en catégorie A, B et C s'élève à 10 000 EUR. Proportion entre les deux: 100/10 000 = 1/100ème. La réserve bonus s'élève à 500 EUR. Application de la proportion: 1/100ème de 500 EUR = 5 EUR. Suite à sa démission, [X] obtient 100 EUR en capital + 5 EUR en réserve bonus.").

(43) Az ARCOPAR létesítő okiratának 35. cikke meghatározza, hogy: "Kivéve, ha a közgyűlés másképpen nem rendelkezik, a társaság minden eszközét értékesítik. Amennyiben a részesedéseket nem egyforma mértékben fizetik ki, a felszámolók oly módon állítják helyre az egyensúlyt, hogy kiegészítő befizetéseket kérnek vagy előzetes fizetéseket folyósítanak. Az adósságok és a társadalombiztosítási költségek kifizetése után az egyenleg először a részesedésekre kifizetett összegek visszatérítésére szolgál majd. Mindenesetre a felszámolás esetleges egyenlegét a vállalkozás céljainak figyelembevételével kell elosztani. (Sauf si l'Assemblée générale en décide autrement, tous les actifs de la société sont réalisés. Au cas où les parts ne sont pas toutes libérées dans la même mesure, les liquidateurs restaurent l'équilibre, soit en demandant des versements supplémentaires, soit en effectuant des paiements préalables. Après paiement des dettes et des charges sociales, le solde servira d'abord au remboursement des sommes libérées sur les parts. En tout cas, le solde éventuel de la liquidation doit être affecté en tenant compte des objectifs de la société.)".

(44) Az ARCOPAR adóssághányada (adósság/összes kötelezettség) 2011. március 31-én 19,1 %-os volt, miközben az ARCOPLUS adóssághányada 2011. március 31-én 6,5 %-ot, az ARCOFIN adóssághányada pedig 2010. december 31-én 25,9 %-ot ért el.

(45) A Bizottság közleménye - Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása (HL L 270., 2008.10.25., 8. o.).

(46) A Bizottság N256/09. sz., az Ethias szerkezetátalakítási támogatása ügyben hozott határozata (HL C 252., 2010.9.18., 5. o.). A határozat (99) preambulumbekezdése így szól: "A Bizottság megállapítja, hogy ugyan a program kiterjesztéséből az Ethiasnak előnye származott, de a program azonos feltételek mellett valamennyi piaci szereplő számára elérhető volt. A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedéssel átruházott előny nem szelektív, és ennélfogva az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében nem minősül állami támogatásnak."

(47) Lásd a (26) preambulumbekezdést és a 35. lábjegyzetet.

(48) Lásd a (23) preambulumbekezdést.

(49) Az N428/09. sz., Lloyds Banking Group szerkezetátalakítása ügy (HL C 46., 2010.2.24., 2. o.) (124) preambulumbekezdése.

(50) Lásd a C-78/08-C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2011., I-7611. o.) 61. pontját.

(51) Belgium példaként említette a 100 000 EUR összegű határérték feletti betétekre ugyancsak kiterjedő írországi betétbiztosítási rendszert, a betéteseknek és befektetőknek szóló dániai garancialapot, amelynek keretében véleménye szerint teljes körű védelemre jogosultak a nyugdíjszámlák, az ügyvédek ügyfeleinek számlái és az elhelyezést követő kilenc hónapig az ingatlanok vételárárát tartalmazó betétek, illetve a szövetkezetek ciprusi felügyeleti és fejlesztési hatóságát, amely - a belga állam szerint - a szövetkezeti takarékintézetek tagjainak tartós betétei számára biztosít védelmet.

(52) Belgium jelezte, hogy az ARCO-ban 800 000, a Cerában több mint 400 000, a Lanbokas/Agricaisse-ben 150 000, az ArgenCo-ban pedig közel 70 000. részjegytulajdonos természetes személy van.

(53) Lásd még a (11) preambulumbekezdést.

(54) Lásd még a (13) preambulumbekezdést.

(55) Lásd különösen az akkori pénzügyminiszter Dexia-bizottság előtti - a (8) preambulumbekezdésben és a 6. lábjegyzetben ismertetett - beszámolóját. Lásd még a jelenlegi pénzügyminiszternek a 7. lábjegyzetben idézett, Trends folyóiratban megjelent nyilatkozatait.

(56) Miként azt az akkori pénzügyminiszter is megerősítette a Dexia-bizottság előtti - a (8)) preambulumbekezdésben és a 6. lábjegyzetben említett - beszámolójában.

(57) "Egyidőben" ("En même temps") olvasható az akkori pénzügyminiszter 6. lábjegyzetben idézett, Dexia-bizottság előtti beszámolójában.

(58) Lásd a C-399/10. P. és C-401/10. P. sz., Bouygues SA és Bouygues Télécom SA kontra Európai Bizottság és társai egyesített ügyekben 2013. március 19-én hozott ítéletet (EBHT 2013., még nem tették közzé).

(59) Lásd például az NN11/10. sz., Irish Nationwide Building Society-ra vonatkozó tőketámogatási intézkedések ügyben hozott 2010. március 30-i bizottsági határozat (HL C 60., 2011.2.25., 6. o.) (48) preambulumbekezdését: "A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter arra vonatkozóan tett utalása alapján, mely szerint szándékában áll az INBS-t feltőkésíteni, a támogatás tényleges nyújtására 2009. december 22-én került sor"; az NN 35/10. sz., az Anglo Irish Bank harmadik feltőkésítése ügyben hozott 2010. augusztus 10-i bizottsági határozat (HL C 290., 2010.10.27., 4. o.) (41) preambulumbekezdését: "A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy a pénzügyminiszternek az Anglo feltőkésítésére vonatkozó utalása alapján a feltőkésítésre ténylegesen 2010. június 30-án került sor"; az SA.34824. sz., a Görög Nemzeti Bank feltőkésítése a Görög Pénzügyi Stabilitási Alap (Hellenic Financial Stability Fund, HFSF) által ügyben hozott 2012. július 27-i bizottsági határozat (HL C 359., 2012.11.21.,18 o.) (49) és (50) preambulumbekezdését: "A 2012. május 28-án lezárult áthidaló feltőkésítés a kötelezettségvállalási nyilatkozatban vállalt kötelezettségnek a végrehajtása, vagyis ugyanannak a támogatásnak a folytatása".Hasonló érvelés szerepel más görögországi bankokkal kapcsolatos ügyekben is: SA.34823. sz., az Alpha Bank feltőkésítése a Görög Pénzügyi Stabilitási Alap (Hellenic Financial Stability Fund, HFSF) által (HL C 357., 2012.11.20., 36. o.); SA.34825. sz., az EFG Eurobank feltőkésítése a Görög Pénzügyi Stabilitási Alap (Hellenic Financial Stability Fund, HFSF) által (HL C 359., 2012.11.21., 31. o.); SA.34826. sz.,a Piraeus Bank feltőkésítése a Görög Pénzügyi Stabilitási Alap (Hellenic Financial Stability Fund, HFSF) által (HL C 359., 2012.11.21., 43. o.).

(60) Lásd a 7. lábjegyzetet.

(61) Miként az az (56) és a (63) preambulumbekezdésben is szerepel.

(62) Lásd a C-262/12. sz., Vent de Colère-ügyben hozott ítélet (EBHT 2013., még nem tették közzé) 21. pontját; valamint a T-358/94. sz., Air France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., II-2109. o.), 63-69. pontját.

(63) Lásd a C-279/08. P. sz., Bizottság kontra Holland Királyság ügyben hozott ítélet (EBHT 2011., I-7671. o.) 111. pontját.

(64) E tekintetben lásd a C-460/07. sz., Puffer-ügyben hozott ítélet (EBHT 2009., I-3251. o.) 69-71. pontját, valamint a T-351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., II-1047. o.), 99-104. pontját.

(65) A C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 26 és 27. pontja; valamint a C-382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-5163. o.) 38. és 60-66. pontja. Lásd még a T-445/05. sz., Associazione italiana del risparmio gestito és Fineco Asset Management kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2009., II-289. o.) 131. pontját.

(66) Lásd még a jelenlegi belga pénzügyminiszternek a Trends folyóiratban közzétett és a 7. lábjegyzetben idézett nyilatkozatát.

(67) Lásd a 39. lábjegyzetet.

(68) Lásd a (44) preambulumbekezdést.

(69) Az ARCO ezenfelül előnyhöz jutott az intézkedés révén olyan mértékben, hogy a szövetkezeti garanciaprogramot felhasználhatta volna új tőke bevonzására, jóllehet a Bizottság elismeri, hogy 2008. október 10-e óta az ARCO nem élt ezzel a lehetőséggel. Ezzel ellentétben, míg más pénzügyi szövetkezetek - például az ArgenCo és a Lanbokas/Agricaisse - valóban bevontak új tőkét, kifejezetten elhatárolták magukat a 12. lábjegyzetben bemutatott szövetkezeti garanciaprogramtól.

(70) Lásd a (60) preambulumbekezdést, amely tartalmazza, hogy Belgium mit tekint a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyei fő jellemzőinek.

(71) A (44) preambulumbekezdés különösen azt mutatja, hogy az ARCO-részjegytulajdonosok olyan eszközökben való tőkeáttételes befektetéssel rendelkeznek, amelyet egyetlen vállalkozáshoz (mégpedig a Dexiához) köthető magas kockázat jellemez.

(72) Lásd az ítélet 48-76. pontját.

(73) Lásd az ítélet 67-73. pontját.

(74) Lásd az ítélet 74. pontját.

(75) Lásd az ítélet 75-76. pontját.

(76) Lásd a (26) preambulumbekezdést.

(77) Lásd az ARCOPAR részjegyekre vonatkozó, 2008 nyarán kiadott kibocsátási tájékoztatóval kapcsolatban ismertetett kockázati tényezőknek a (44) preambulumbekezdésben lévő összefoglalását.

(78) Mivel a (107) preambulumbekezdésben lévő elemzés elegendő annak demonstrálására, hogy a szövetkezeti garanciaprogram nem felel meg a Paint Graphos ítéletben említett kritériumoknak, e határozat keretében a Bizottságnak nem kell állást foglalnia arra a kérdésre vonatkozóan, hogy megfelelő ellenőrző és felügyeleti eljárásokat hoztak-e létre annak megelőzésére, hogy a gazdasági társaságok azzal a kizárólagos céllal válasszák ki és módosítsák társasági formájukat, hogy az adott társasági forma révén nyújtott bizonyos kedvezményekből előnyre tegyenek szert (a Paint Graphos ítéleten alapuló elemzés ii. pontja).

(79) Hasonló elemzésért lásd a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 29-31. pontját.

(80) Lásd a C-197/11. sz., Eric Libert és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 2013., még nem tették közzé) 76-79. pontját.

(81) Lásd a T-132/96. és T-143/96. sz., Freistaat Sachsen, Volkswagen AG és Volkswagen Sachen GmbH kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1999., II-3663. o.) 167. pontját.

(82) A Bizottság a bankokról szóló 2008. évi közlemény 11. pontjában ugyanakkor jelezte, hogy a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása nem válhat általánossá az azon időszak szerinti pénzügyi szektoron túlmenően.

(83) HL C 83., 2009.4.7., 1. o.

(84) A pénzügyi intézmények tevékenységei például a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.). I. mellékletében felsoroltak.

(85) Lásd a 730/79. sz., Philip Morris-ügyben hozott ítéletet (EBHT 1980., 2671. o.).

(86) Lásd a (41) preambulumbekezdést.

(87) Lásd a (13) preambulumbekezdést.

(88) Amikor egy vállalkozás csődbe megy, a tulajdonosok a kötelezettségstruktúrában betöltött helyük szerint veszítik el kitettségüket. Ezt nevezzük vízesésstruktúrának.

(89) A Bizottság megjegyzi, hogy a levél valóban feltételes módot (lehetővé tenné [permettrait]) használ, nem pedig a határozottabb jövő időt (lehetővé fogja tenni [permettra]).

(90) Lásd a (13) preambulumbekezdésben a BNB elnökének levelében foglalt észrevételeket is.

(91) Az egyszerűség kedvéért a Bizottság egyidőszakos modellt dolgozott ki, amely feltételezi, hogy a részjegytulajdonos természetes személyek kizárólag abban az egy időszakban tudnak kilépni. Ez egy óvatos feltételezés.

(92) Lásd a 40. lábjegyzetet.

(93) A Bizottság megjegyzi, hogy amennyiben az ARCO többi részjegytulajdonosa nem vonta volna ki pénzét, a részjegytulajdonos természetes személyek nagyobb százalékban tudtak volna pénzt kivonni. A Bizottság azonban óvatos megközelítés alkalmazása érdekében e számítások céljára 10 %-os rátát alkalmazott.

(94) A jelenlegi pénzügyi válsággal összefüggésben a bankostrom egyik jellemző esete kapcsán lásd a Northern Rock ügyet (HL C 149., 2009.7.1., 16. o.).

(95) Azaz potenciálisan alulbecsüli az előnyt.

(96) Lásd a C-403/10 P. sz., Mediaset kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2011., I-117*. o.) (összefoglaló közzététele) 126. és 127. pontját, valamint az ott idézett esetjogot.

(97) Lásd a T-384/08. sz, Elliniki Nafpigokataskevastiki és társai kontra Bizottság ügyben 2011. november 11-én hozott bírósági ítélet (EBHT II-380. o.) 133. pontját.

(98) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.