BH 2018.10.282 A felperes bank devizaalapú kölcsönszerződésből eredő, alperesek által vitatott, kereseti követelésének alátámasztására a felülvizsgált elszámolás nem szolgálhat. Az elszámolásnak az adósok tartozására vonatkozó adatai nem kötik a perben eljáró bíróságokat. Kizárólag a pénzügyi intézmény által a fogyasztó terhére a különnemű árfolyamok, valamint az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés alkalmazásával tisztességtelenül felszámított, és így az adósok által túlfizetett összeg az, ami további jogvita tárgyát már nem képezheti [2014. évi XL. tv. (DH2) 3. § (1) bek., 4. § (1) bek., 18. § (5) bek., 37/A. §, 38. § (6) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A hitelező felperes az I-II. rendű alperes adósokkal és a III. rendű alperes készfizető kezessel 2005. július 20-án kötött CHF alapú kölcsönszerződést 2009. október 16-án azonnali hatállyal felmondta és felszólította az alpereseket 12 644 113 forint tartozás megfizetésére. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben (a továbbiakban: DH1) rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2) szerint az elszámolási kötelezettségét teljesítette. A felülvizsgált elszámolása szerint 2015. február 1-jei elszámolási fordulónappal a követelése 26 608 272 forint: 16 061 764 forint tőke, 8 050 480 forint ügyleti kamat, 2 496 028 forint késedelmi kamat.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes a keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni a felülvizsgált elszámolása alapján a 2016. február 1-jén fennálló 29 085 669 forint - 16 061 764 forint tőke, 9 030 714 forint ügyleti kamat, 3 993 191 forint késedelmi kamat - és a tőke után 2016. február 2-ától évi 12% késedelmi kamat megfizetésére.

[3] Az alperesek az ellenkérelmükben érvénytelenségi kifogást emeltek, a tartozásukat 2016. augusztus 31-én 17 320 709 forint, abból 9 869 233 forint tőke összegben elismerték.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletében egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 17 320 709 forint és 2016. szeptember 1-jétől a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére részletekben, 2017. január 10-ig 10 000 000 forint, 2017. február 1-jétől havi 50 000 forint összegben történő teljesítéssel azzal, hogy bármely részlet elmulasztása esetén a tartozás egy összegben esedékes. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a kölcsönszerződés érvénytelen, emiatt az azon alapuló felülvizsgált elszámolást figyelmen kívül hagyta. A keresetet az alperesek által elismert összegben ítélte alaposnak.

[5] A másodfokú bíróság a felperes és az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettségét 13 193 725 forintra, abból 9 869 233 forint után 2016. szeptember 1-jétől évi 12%, 3 324 492 forint után évi 6% késedelmi kamatra leszállította, a részletfizetést nem érintette. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés érvénytelenségére tévesen vont le jogkövetkeztetést. Az érvényes szerződés felmondás folytán a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 321. § (1) és a 319. § (2) bekezdése szerint a jövőre nézve megszűnt. A felülvizsgált elszámolás szerinti tőketartozást a felperes a keresetében növelte 2015. február 2-től a kölcsönszerződés VI.2. pont szerint számított (6% ügyleti + 6% késedelmi) 12% késedelmi kamattal. Az elszámolás törvényi szabályai szerint a felmondáskor a követelését 11 826 814 forintban jelölte meg. A másodfokú bíróság szerint a felperes a perben a felmondáskor közölt tartozást meghaladó, 16 061 764 forint tőketartozást nem igazolt. Az elszámolás folytán a tartozásnak csökkennie kellett volna. A szerződés megszűnését követően ügyleti kamat nem volt felszámítható. A másodfokú bíróság szerint a felperes a követelésének az összegszerűségét nem bizonyította. Emiatt az alperesek marasztalását a felmondás időpontjához kapcsolódóan általuk elismert 9 869 233 forint tőkére és 3 324 492 forint kamatra leszállította, a késedelmi kamat esedékességi időpontját és a részletfizetését fellebbezés hiányában nem érintette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesek keresete szerinti marasztalását kérte.

[7] Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

A Kúria döntése és jogi indokai

[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[9] A Kúria előrebocsátja, hogy a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok - a megsértettként megjelölt jogszabályhely és a jogszabálysértés tartalmi körülírása, a kifejtett jogi álláspont - keretei között bírálhatta felül [Pp. 270. § (1), 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3.-4., BH 2017.232.].

[10] Az a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vita tárgya, hogy a perbeli devizaalapú, a DH1 és DH2 törvények hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés érvényes és a felperes felmondása folytán 2009. október 16-án megszűnt. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a szerződésből eredő, késedelmes követelésként a felperes által még nyilvántartott tartozásra a 38. § (6) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgált elszámolás mennyiben irányadó a felperes perben vitatott követelésének az alátámasztására, annak mely adatai kötik a bíróságot.

[11] A Kúria nem értett egyet a felperes jogi álláspontjával, miszerint az eljárt bíróságoknak a felülvizsgált elszámolása adataiból kellett volna kiindulniuk a kereset érdemi elbírálásakor. A felperes bank - alperesek által vitatott - kereseti követelésének az alátámasztására a felülvizsgált elszámolás nem irányadó, annak a devizaalapú kölcsönszerződésből eredő, késedelmes követelésként még nyilvántartott tartozásra vonatkozó adatai nem kötik a bíróságot.

[12] A DH2 törvény 18. § (5) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy ha panasz előterjesztésére nem kerül sor, azt követően az elszámolás nem vitatható. E szabály a normatív úton rendezett kérdésekre tekintettel csak az elszámolás eredményeként megjelölt túlfizetés a vitathatatlanságát jelenti. A DH1 törvény 3. § (1) és 4. § (2) bekezdése a devizaalapú kölcsönszerződésekben a különnemű árfolyamok alkalmazását előíró, és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésre vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességtelen voltát, semmisségét mondta ki, e szerződési feltételeket küszöbölte ki mind a múltra, mind a jövőre nézve, és a DH2 törvény 3. § (1) és 4. § (1) bekezdése e két semmis kikötés alkalmazásából eredő fogyasztói sérelmeket orvosolta a pénzügyi intézmények elszámolási kötelezettségének előírásával. A jogalkotó által normatív úton eldöntött kérdésnek az ún. árfolyamrés, illetve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések jogi megítélése, semmissége, az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból származó "túlfizetés" ténye és a túlfizetésnek a jogszabályban meghatározott elszámolási elvek és szabályok szerint számított - fogyasztói követelésként elszámolt - összege tekinthető [DH2 törvény 5. § (1), (8) bekezdés]. Ez következik a Kúria jogegységi tanácsa által az 1/2016. PJE határozat indokolásának III/1. c) és IV/2. c) pontjaiban kifejtettekből is.