62016CJ0620[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2019. március 27. Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - EUMSZ 258. cikk - 2014/699/EU határozat - A lojális együttműködés elve - Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése - Elfogadhatóság - A felrótt magatartásnak az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor fennálló hatásai - Az Európai Unió nemzetközi fellépésének egységességét és koherenciáját érintő folyamatos hatások - Az érintett tagállam által az indokolással ellátott véleménynek való megfelelés érdekében hozott intézkedések elegendősége - A Németországi Szövetségi Köztársaság által a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén a 2014/699/EU határozatban megfogalmazott uniós állásponttal ellentétesen leadott szavazat, valamint az ezen álláspont és a szavazati jogok gyakorlásának e határozatban megállapított szabályai ellen az említett tagállam által kifejezett ellentmondás. C-620/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. március 27. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - EUMSZ 258. cikk - 2014/699/EU határozat - A lojális együttműködés elve - Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése - Elfogadhatóság - A felrótt magatartásnak az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor fennálló hatásai - Az Európai Unió nemzetközi fellépésének egységességét és koherenciáját érintő folyamatos hatások - Az érintett tagállam által az indokolással ellátott véleménynek való megfelelés érdekében hozott intézkedések elegendősége - A Németországi Szövetségi Köztársaság által a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén a 2014/699/EU határozatban megfogalmazott uniós állásponttal ellentétesen leadott szavazat, valamint az ezen álláspont és a szavazati jogok gyakorlásának e határozatban megállapított szabályai ellen az említett tagállam által kifejezett ellentmondás"

A C-620/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2016. november 29-én

az Európai Bizottság (képviselik: W. Mölls, Havas L., J. Hottiaux és J. Norris-Usher, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatja:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: R. Liudvinaviciute-Cordeiro és J.-P. Hix, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: T. von Danwitz, a hetedik tanács elnöke, a negyedik tanács elnökeként eljárva, K. Jürimäe, C. Lycourgos, Juhász E. és C. Vajda (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. július 4-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2019. január 9-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezménynek (COTIF) és függelékeinek egyes módosításaira vonatkozóan az Európai Unió nevében képviselendő álláspont meghatározásáról szóló, 2014. június 24-i 2014/699/EU tanácsi határozatban (HL 2014. L 293., 26. o.) megfogalmazott állásponttal ellentétesen szavazott a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén, és mivel mind az említett állásponttal szemben, mind pedig a szavazati jogok gyakorlásának az e határozatban előírt szabályaival szemben nyilvánosan ellentmondását fejezte ki - nem teljesítette az e határozatból és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

A COTIF

2 Az 1999. június 3-i vilniusi jegyzőkönyvvel módosított, 1980. május 9-i nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény (a továbbiakban: COTIF; kihirdette: az 1986. évi 2. tvr.) 2006. július 1-jén lépett hatályba. A COTIF-nak részes fele 49 állam - köztük, a Ciprusi Köztársaság és a Máltai Köztársaság kivételével az Európai Unió valamennyi tagállama -, amelyek az OTIF-ot alkotják.

3 A COTIF 2. cikkének 1. §-a értelmében az OTIF célja a nemzetközi vasúti fuvarozás előmozdítása, fejlesztése és megkönnyítése minden szempontból, különösen pedig egységes jogrendszer kialakítása a nemzetközi vasúti fuvarozással összefüggő különböző jogterületeken.

4 Az OTIF felülvizsgálati bizottságának főszabály szerint tagja a COTIF valamennyi részes fele. A COTIF 17. cikke 1. §-ának a) és b) pontja szerint az OTIF felülvizsgálati bizottsága határoz hatásköreinek keretein belül a COTIF módosítására irányuló javaslatokról, és megvizsgálja ezenfelül azokat a javaslatokat, amelyeket az OTIF Közgyűlése elé terjesztenek döntéshozatalra. Az OTIF e két szervének a COTIF módosítására vonatkozó hatásköreit ugyanezen egyezmény 33. cikke határozza meg.

5 A COTIF VI. címe alatt, amely a "[COTIF] módosítása" címet viseli, ezen egyezménynek a "Hatáskör" című 33. cikke a következőképpen rendelkezik: "[...] 2. § A Közgyűlés határoz a[...] [COTIF] módosítására irányuló javaslatokról, ha a 4-6. §-ok nem írják elő más szerv hatáskörét. [...] 4. § A Közgyűlésnek a 3. § első mondata szerinti döntéseit figyelembe véve, a [Felülvizsgálati] Bizottság dönt a következő rendelkezések módosítására vonatkozó javaslatokról: [...] [...]"

a) 9. cikk és a 27. cikk 2-5. §-ai;

d) CUV Egységes Szabályok, kivéve az 1., 2., 4. cikkeket, a 8-15. cikkeket, a 17-19. cikkeket, a 21. és a 23-25. cikkeket [helyesen: kivéve az 1., 4., 5., valamint a 7-12. cikket];

6 A COTIF-nak "A Bizottságok határozatai" című 35. cikke értelmében:

"1. § [A COTIF-ra] vonatkozó, a Bizottság által elhatározott módosításokat a Főtitkár közli a tagállamokkal.

2. § [A COTIF] módosításai, amelyekről a Bizottság határozott, minden tagállam számára azt a hónapot követő tizenkettedik hónap első napján lépnek hatályba, amelyben a Főtitkár a tagállamokat a módosításokról értesítette. [...]

3. § A [Felülvizsgálati] Bizottság által elhatározott, [a COTIF] Függelékeire vonatkozó módosítások minden tagállam tekintetében attól a hónaptól számított tizenkettedik hónap első napján lépnek hatályba, amelyben a Főtitkár a tagállamokat értesítette a módosításról. [...]

[...]"

7 A COTIF 38. cikke 2. §-ának megfelelően az Európai Unió mint a COTIF-hoz csatlakozott regionális szervezet olyan mértékben gyakorolhatja a COTIF tagjai tekintetében a COTIF értelmében megillető jogokat, amilyen mértékben ezek a saját hatáskörébe tartozó kérdésekre vonatkoznak. A COTIF 38. cikkének 3. §-ából következik, hogy az Uniót annak érdekében, hogy az ezen egyezmény 35. cikkének (2) és (4) §-ában előírt szavazati és kifogásolási jogát gyakorolhassa, annyi szavazat illeti, amennyivel azok a tagjai rendelkeznek, amelyek egyben az OTIF-nak is tagállamai. A tagállamok jogaikat, különösen szavazati jogukat, csak az említett 38. cikk 2. §-a szerinti mértékben gyakorolhatják.

A csatlakozási megállapodás

8 Az Európai Unió és a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet között az Európai Uniónak az 1999. június 3-i vilniusi jegyzőkönyvvel módosított, 1980. május 9-i nemzetközi vasúti fuvarozási egyezményhez (COTIF) való csatlakozásáról szóló, 2011. június 23-án Bernben aláírt megállapodás (HL 2013. L 51., 8. o.; a továbbiakban: csatlakozási megállapodás) a 9. cikke értelmében 2011. július 1-jén lépett hatályba.

9 A csatlakozási megállapodás 6. cikke értelmében:

"(1) Az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozó döntések során az Unió tagállamainak [a COTIF] szerinti szavazati jogát az Unió gyakorolja.

(2) Az Unió és tagállamai megosztott hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozó döntések esetén vagy az Unió, vagy annak tagállamai szavaznak.

(3) [A COTIF] 26. cikkének (7) bekezdésére is figyelemmel, az Unió [a COTIF] feleinek is minősülő tagállamaival egyenlő számú szavazattal rendelkezik. Amennyiben az Unió él szavazati jogával, tagállamai nem szavazhatnak.

(4) Az Unió, eseti alapon, tájékoztatja [a COTIF] szerződő feleit azokról az esetekről, amikor - a közgyűlés és más döntéshozó testület napirendjén szereplő különböző témákra vonatkozóan - gyakorolni fogja a fenti (1) és (3) bekezdésben meghatározott szavazati jogát. E kötelezettség a levélváltás formájában hozott döntésekre is vonatkozik. A tájékoztatás elküldésekor elegendő időt kell biztosítani az OTIF főtitkára számára az információk és tárgyalási anyagok továbbítására vagy a levélváltás formájában hozott döntések elfogadására."

Az uniós jog

A 2013/103/EU határozat

10 A csatlakozási megállapodást az Unió nevében az Európai Uniónak az 1999. június 3-i vilniusi jegyzőkönyvvel módosított, 1980. május 9-i nemzetközi vasúti fuvarozási egyezményhez (COTIF) való csatlakozásáról szóló, az Európai Unió és a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet közötti megállapodás aláírásáról és megkötéséről szóló, 2011. június 16-i 2013/103/EU tanácsi határozattal (HL 2013. L 51., 1. o.) hagyták jóvá.

11 Az említett határozat 5. cikke előírja, hogy "[a]z OTIF üléseinek előkészítésére, valamint az üléseken való képviseletre és szavazásra vonatkozó belső megállapodásokat e határozat III. melléklete tartalmazza."

12 Az említett határozat III. melléklete az Európai Unió Tanácsa, a tagállamok és a Bizottság által az OTIF szerinti eljárások során alkalmazandó belső megállapodásokkal foglalkozik, hogy végrehajtásra kerüljön az a rendelkezés, miszerint "az [EU] és az [EUM-]Szerződéssel és a[...] Bíróság[...] ítélkezési gyakorlatával összhangban az Unió és tagállamai nemzetközi képviseletének egységessége a nemzetközi kötelezettségek végrehajtási szakaszában is követelmény", amint az az említett melléklet bevezető albekezdéséből következik.

13 Az említett melléklet "Koordinációs eljárás" című 2. pontja a következőket írja elő: "[...] [...]

2.2. A koordinációs üléseken megállapodnak azokról az állásfoglalásokról [helyesen: álláspontokról], amelyeket csak az Unió nevében, vagy adott esetben az Unió és tagállamai nevében képviselnek. Ezeken az üléseken összehangolhatják a tagállamok kizárólagos hatáskörükkel kapcsolatos állásfoglalásait [helyesen: álláspontjait], amennyiben a tagállamok erről megállapodnak.

2.6. Abban az esetben, ha a Bizottság és a tagállamok a koordinációs üléseken nem tudnak megállapodni egy közös álláspontban - többek között a hatáskörmegosztással kapcsolatos nézeteltérések miatt -, akkor a kérdést az Állandó Képviselők Bizottsága és/vagy a Tanács elé kell terjeszteni".

14 Ugyanezen mellékletnek a "Nyilatkozatok és szavazás az OTIF ülésein" című 3. pontja a következőket fejti ki:

"3.1. Amennyiben a napirendi pont olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak, a Bizottság szólal fel és szavaz az Unió nevében. Kellő koordinációt követően a tagállamok szintén felszólalhatnak annak érdekében, hogy támogassák és/vagy kiegészítsék az Unió álláspontját.

3.2. Amennyiben a napirendi pont olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartoznak, a tagállamok szólalnak fel és szavaznak.

3.3. Amennyiben a napirendi pont olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek mind nemzeti, mind uniós hatáskörbe tartozó elemeket tartalmaznak, az elnökség és a Bizottság fejti ki a közös álláspontot. Kellő koordinációt követően a tagállamok felszólalhatnak annak érdekében, hogy támogassák és/vagy kiegészítsék a közös álláspontot. Az esetnek megfelelően a tagállamok vagy a Bizottság szavaz az Unió és annak tagállamai nevében a közös állásponttal összhangban. A hatásköri erőviszonyok figyelembevételével határozzák meg (pl. elsősorban tagállami vagy elsősorban uniós hatáskör), hogy ki szavaz.

3.4. Amennyiben a napirendi pont olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek mind nemzeti, mind uniós hatáskörbe tartozó elemeket tartalmaznak, és a Bizottság és a tagállamok nem tudtak megegyezni a 2.6. pontban említett közös álláspontról, a tagállamok és a Bizottság olyan ügyekben szólalhatnak fel és szavazhatnak, amelyek egyértelműen az ő hatáskörükbe tartoznak.

3.5. Olyan ügyekben, amelyeknél nem született megegyezés a Bizottság és a tagállamok között a hatáskör megosztásáról, vagy ha nem sikerült elérni az uniós állásponthoz szükséges többséget, mindent meg kell tenni a helyzet tisztázása, illetve az uniós álláspont kialakítása érdekében. Ennek eléréséig és kellő koordináció után a tagállamok és/vagy adott esetben a Bizottság jogosulttá válik a felszólalásra azzal a feltétellel, hogy a kifejtett álláspont nem érinti a jövőbeli uniós álláspontot, összhangban van az uniós politikákkal és a korábbi uniós álláspontokkal, valamint megfelel az uniós jognak.

3.6. [...]

A tagállamok és a Bizottság képviselői komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy közös álláspontot alakítsanak ki, és azt megvédjék az OTIF-munkacsoportok keretében folytatott megbeszélések során."

A 2014/699 határozat

15 A 2014/699 határozat 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a COTIF] felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén az Unió nevében képviselendő álláspont megfelel az e határozat mellékletében foglaltaknak". Az említett határozat 1. cikkének (2) bekezdése értelmében "[a]z e határozat mellékletében szereplő kisebb módosításokat az Uniót a felülvizsgálati bizottságban képviselő küldöttek a Tanács további határozata nélkül elfogadhatják".

16 A 2014/699 határozat mellékletének 3. pontja az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének egyes napirendi pontjaival kapcsolatban szól az Unió és tagállamai közötti hatáskörmegosztásról, a szavazati jog gyakorlásáról, valamint az ajánlott összehangolt álláspontról.

17 Az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének 4. és 7. napirendi pontját illetően, amelyek a COTIF 12. cikkének, valamint a COTIF-nak a nemzetközi vasúti forgalomban engedélyezett járművekre vonatkozó szerződésekkel kapcsolatos egységes szabályokra (CUV) vonatkozó D. függeléke (CUV) 2. és 9. cikkének a módosításaira irányuló javaslatokat érintik (a továbbiakban: szóban forgó módosítások), a 2014/699 határozat mellékletének 3. pontja a következőket írja elő:

"4. pont: a COTIF részleges felülvizsgálata - alapegyezmény

[...]

Hatáskör: megosztott.

Szavazati jog gyakorlása: tagállamok.

Ajánlott összehangolt álláspont:

[...]

A 12. cikk (Ítéletek végrehajtása. Melléklet) módosításai támogatandók, mivel az »üzembentartó« fogalommeghatározásának az uniós jogszabályoknak megfelelő módosítására irányulnak.

[...]

7. pont: Az F. függelék [helyesen: A D. függelék] (CUV) részleges felülvizsgálata

[...]

Hatáskör: megosztott.

Szavazati jog gyakorlása: Unió.

Ajánlott uniós álláspont: A 2. és 9. cikk módosításai támogatandók, mivel az uniós jogszabályoknak ([a közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv (vasúti biztonsági irányelv) módosításáról szóló, 2008. december 16-i] 2008/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL 2008. L 345., 62. o.]) megfelelően egyértelműsítik az üzembentartó és a karbantartásért felelős szervezet feladatait. [...]

[...]"

A pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás

18 2014. augusztus 4-i levelében a Bizottság felkérte a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy adjon magyarázatot az OTIF felülvizsgálati bizottságának 2014. június 25-én és 26-án tartott 25. ülésén tanúsított magatartására.

19 2014. november 12-i válaszában a Németországi Szövetségi Köztársaság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az általa tanúsított magatartás teljes mértékben jogos és jogszerű volt, mivel a szóban forgó módosítások egyike sem tartozik az Unió hatáskörébe, hiszen utóbbi belső hatáskörét az érintett területeken nem gyakorolta.

20 2015. május 29-én a Bizottság az EUMSZ 258. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indított, felszólító levelet küldve a Németországi Szövetségi Köztársaság részére, amelyben azt állította, hogy ez a tagállam az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén tanúsított magatartásával nem teljesítette a 2014/699 határozatból és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. A Bizottság ezenfelül megjegyezte, hogy abból, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság saját állítása szerint kifejezetten úgy vélte, hogy magatartása jogszerű volt, arra lehet következtetni, hogy e tagállam hasonló körülmények között a jövőben hasonló magatartást tanúsíthat.

21 2015. július 7-i válaszában a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatta a Bizottság állításait.

22 A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) 12. közgyűlésén a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezménynek (COTIF) és függelékeinek egyes módosításaira vonatkozóan az Európai Unió nevében képviselendő álláspont meghatározásáról szóló, 2015. szeptember 18-i (EU) 2015/1734 tanácsi határozat (HL 2015. L 252., 43. o.) elfogadásakor a Németországi Szövetségi Köztársaság nyilatkozatot tett (a továbbiakban: 2015. szeptember 17-i nyilatkozat), amelyet a Tanács jegyzőkönyvébe vettek fel, és az a következőket fejti ki:

"[A Németországi Szövetségi Köztársaságnak] az a jogi álláspontja, hogy a 8. (A COTIF részleges felülvizsgálata - alapegyezmény), 10. (A D. függelék (CUV UR) részleges felülvizsgálata) és 13. (Felülvizsgált és egységes szerkezetbe foglalt magyarázó jelentés) pont vonatkozásában a [2015/1734] határozat[t]al ellentétesen is jogosult szavazni. Ennek az az oka, hogy az Unió nem rendelkezik hatáskörrel e tekintetben. Az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás a[...] Bíróság[...] előtt folyamatban lévő C-600/14. sz. ügy (Németország kontra Tanács) tárgyát képezi. [A Németországi Szövetségi Köztársaság] a Bíróság határozathozataláig az OTIF közgyűlésében a szavazati jogát - jogi álláspontját fenntartva, és a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások sérelme nélkül - a tanácsi határozattól nem eltérve fogja gyakorolni, jóllehet megítélése szerint a határozat jogellenes."

23 2015. december 11-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben megismételte a felszólító levelében kifejtett álláspontját. A Bizottság felszólította a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy tegyen meg minden, ahhoz szükséges intézkedést, hogy az indokolással ellátott vélemény kézhezvételét követő két hónapon belül az abban foglaltaknak eleget tegyen, különösen pedig hagyja abba az ugyanezen indokolással ellátott véleményben leírt állítólagos jogsértő gyakorlatokat.

24 2016. február 1-jei levelével a Németországi Szövetségi Köztársaság válaszolt a fenti indokolással ellátott véleményre, amelyben megismételte a felszólító levélre adott válaszában kifejtett álláspontját.

25 Tekintettel arra, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az előírt határidőn belül nem tette meg az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, a Bizottság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

26 A Bíróság elnöke 2018. január 3-i határozatával megengedte a Tanács számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

A 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítélet (C-600/14, EU:C:2017:935)

27 2014. december 22-én a Németországi Szövetségi Köztársaság keresetet indított a Bíróság előtt, amely a 2014/699 határozatnak többek között a szóban forgó módosításokat érintő részében történő részleges megsemmisítésére irányult. Jogalapjai először is az Unió hatáskörének hiánya miatt az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében előírt hatáskör-átruházás elvének, másodszor az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettségnek, harmadszor pedig az EUSZ 4. cikknek a hatékony bírói jogvédelem elvével összefüggésben értelmezett (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elvének az állítólagos megsértésén alapultak.

28 2017. december 5-iNémetország kontra Bizottság ítéletével (C-600/14, EU:C:2017:935), amelyet a jelen ügy írásbeli szakaszát követően hoztak, a Bíróság elutasította a Németországi Szövetségi Köztársaság keresetét, valamint az e tagállam által előterjesztett három jogalapot.

A keresetről

Az elfogadhatóságról

29 A 2017. február 8-i külön iratban a Németországi Szövetségi Köztársaság a Bíróság eljárási szabályzatának 151. cikke értelmében a jelen keresettel kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogást emelt. 2017. május 10-i határozatával a Bíróság, a főtanácsnok meghallgatását követően, úgy döntött, hogy e kérelem az ügy érdemében való döntéshozatal során kerül megvizsgálásra, és felhívta a Németországi Szövetségi Köztársaságot ellenkérelem benyújtására.

A felek érvei

30 A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a kereset elfogadhatatlan.

31 A Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy az e keresetben vitatott magatartás valamennyi hatását kifejtette, amikor az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülése véget ért, vagyis a Bizottság által az indokolással ellátott véleményében meghatározott határidő lejárta előtt. Márpedig a Bíróságnak a 2005. október 27-iBizottság kontra Olaszország ítéletből (C-525/03, EU:C:2005:648), valamint a 2007. október 11-iBizottság kontra Görögország ítéletből (C-237/05, EU:C:2007:592) eredő ítélkezési gyakorlatának megfelelően a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlan, ha az érintett tagállamnak felrótt magatartás az említett határidő lejártakor már nem vált ki többé joghatásokat.

32 A Németországi Szövetségi Köztársaság e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 258. cikkben előírt, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás célja pontosan az, hogy a tagállamok abbahagyják azokat a jogsértéseket, amelyek hatásai az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor még fennállnak, és hogy azokat semmi esetre se ismételjék meg. Márpedig a vitatott magatartása semmilyen olyan negatív következményhez nem vezetett, amelyet el lehetett vagy kellett volna hárítani.

33 E tagállam szerint ugyanis szavazati jogának gyakorlása semmilyen hatással nem volt az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén hozott határozatok értelmére, amint azt a Bizottság elismerte, és az Uniónak sem sértette jóhírnevét, hitelességét vagy egységes képviseletét a nemzetközi közösség tagjai között. Mindenesetre az Unió a 2014/699 határozat elfogadására irányuló eljárást úgy szervezte meg, hogy megakadályozta a Németországi Szövetségi Köztársaságot abban, hogy bírói jogvédelemben részesüljön e határozattal szemben, és ezért hozzájárult az említett ülésen kialakult véleménykülönbséghez.

34 Továbbá a Németországi Szövetségi Köztársaság az EUMSZ 258. cikk második bekezdésének szövegére támaszkodva azt állítja, hogy a Bizottság csak akkor fordulhat a Bírósághoz kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel, ha az érintett tagállam a meghatározott határidőn belül nem tesz eleget az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak. Az EUMSZ 258. cikkre ugyanis eljárási szabályként olyan megszorító értelmezésnek kellene vonatkoznia, amely garantálja a jogbiztonságot. Hasonlóképpen, a Németországi Szövetségi Köztársaság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amelyből következik, hogy a Bizottság nem indíthat kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet a Bíróság előtt, ha az érintett tagállam az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejárta előtt abbahagyta a jogsértést (2003. június 5-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-145/01, EU:C:2003:324, 15. pont).

35 Márpedig a Németországi Szövetségi Köztársaság szerint az Unió arculatát ért állítólagos sérelmet már nem lehet orvosolni. E tagállam vitatja továbbá a Bizottság azon állítását, miszerint semmilyen intézkedést nem tett annak érdekében egyrészt, hogy orvosolja a jelen ügyben a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban vitatott magatartás következményeit, másrészt pedig, hogy a jövőbeli fellépésére vonatkozó kételyeket eloszlassa. A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis arra hivatkozik, hogy a 2015/1734 határozat elfogadásakor a 2015. szeptember 17-i nyilatkozattal - megállapítva egyúttal, hogy ez a határozat jogellenes és hogy jogában áll a két pontot illetően ellene szavazni - jelezte, hogy a 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítélet (C-600/14, EU:C:2017:935) Bíróság általi kihirdetéséig nem gyakorolja a vitatott pontokat illetően szavazati jogát, és elhatárolódik az Unió álláspontjaitól. Vagyis e tagállam már azelőtt abbahagyta a Bizottság által az indokolással ellátott véleményében kifogásolt gyakorlatot, hogy az említett véleményben megjelölt határidő folyása elkezdődött volna.

36 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy nem kötelezhető nyilvános bocsánatkérésre vagy a jogi elemzéséről való lemondásra azért, hogy utólag orvosolják az Unió jóhírnevét és hitelességét állítólag ért sérelmet. Mindenesetre a felszólító levélben, illetve az indokolással ellátott véleményben semmi nem sugallja azt, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az ilyen bocsánatkérések elmulasztásával megsértette az uniós jogot. Ezenfelül, ahhoz, hogy egy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadható legyen, a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján nem elegendő, hogy valamely tagállam és a Bizottság között jogi kérdésben véleménykülönbség álljon fenn, amennyiben e tagállam az említett különbségek ellenére a Bizottság elemzésének eleget tesz. Ez annál is inkább alkalmazandó, ha az ilyen véleménykülönbségekkel járó jogi kérdés már a Bíróság előtti eljárás tárgyát képezi, akárcsak a jelen ügyben.

37 Egyébiránt a Németországi Szövetségi Köztársaság kifogásolja, hogy a Bizottság keresetlevelének pontos hatályát illetően kételyeket táplált, ellentétben azokkal a követelményekkel, miszerint a keresetlevelet kellőképpen világosan kell megfogalmazni. A Bizottság ugyanis első alkalommal a válaszában fejtette ki azt, hogy e tagállamnak a 2014/699 határozat megsértését csak az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének 4. és 7. napirendi pontját illetően rója fel.

38 A Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaság által emelt elfogadhatatlansági kifogás elutasítását kéri.

A Bíróság álláspontja

39 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikk második bekezdésének kifejezéseiből kitűnik, hogy ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kötelezettségszegés fennállását következésképpen a tagállamban az e határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni (lásd különösen: 2017. május 4-iBizottság kontra Luxembourg ítélet, C-274/15, EU:C:2017:333, 47. pont).

40 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyaránt kitűnik, hogy az EUMSZ 258. cikkben előírt eljárás az EUM-Szerződéssel vagy egy másodlagos jogi aktussal a valamely tagállam tekintetében előírt kötelezettségek utóbbi általi megszegésének objektív megállapításán alapul, és annak a meghatározását is lehetővé teszi, hogy valamely tagállam megsértette-e az adott ügy esetében az uniós jogot (2018. február 22-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 61. és 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 A Németországi Szövetségi Köztársaság két okból vitatja a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatóságát.

42 Először is úgy véli, hogy a neki felrótt kötelezettségszegés egy múltbeli magatartásra vonatkozik, amely az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejárta előtt kifejtette hatásait, ezért lehetetlen volt számára azt e határidőn belül abbahagyni.

43 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén tanúsított magatartását rója fel, azaz az e tagállam által az említett bizottságon belül leadott szavazatot, valamint az általa egyrészt a 2014/699 határozatnak, másrészt pedig az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének a megsértésével kifejtett álláspontot.

44 Az így felrótt kötelezettségszegés abból áll, hogy állítólag nem vették figyelembe az Uniónak az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott tanácsi határozatban szereplő álláspontját, amely rendelkezés egy egyszerűsített eljárást ír elő az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására, mivel ez utóbbi részt vesz az érintett nemzetközi megállapodás alkalmazására vagy végrehajtására vonatkozó jogi aktusoknak az e megállapodással létrehozott döntéshozó szervben való elfogadásában (2015. október 6-iTanács kontra Bizottság ítélet, C-73/14, EU:C:2015:663, 65. pont). Ez az állítólagos kötelezettségszegés tehát az Unió külső fellépésének területébe illeszkedik, és konkrétabban egy olyan megállapodással létrehozott nemzetközi szerv döntéshozatali folyamatához kapcsolódik, amelynek az Unió részes fele, és e szerven belül az Uniót a 2014/699 határozat felhatalmazta hozzájárulások megtételére.

45 Márpedig a jelen esetben a Németországi Szövetségi Köztársaságnak felrótthoz hasonló, az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott tanácsi határozattal kapcsolatos jogsértésnek a hatásai az Unió külső fellépésének egységességére és koherenciájára nemcsak belső, hanem nemzetközi szinten is megnyilvánulnak, és pontosan ezeknek az érdekeknek a biztosítása képezi az említett rendelkezés alapján elfogadott határozat célját (lásd ebben az értelemben: 1994. november 15-i1/94 [A WTO-egyezmény mellékletét képező megállapodások] vélemény, EU:C:1994:384, 108. pont; 2005. június 2-iBizottság kontra Luxembourg ítélet, C-266/03, EU:C:2005:341, 60. pont; 2005. július 14-iBizottság kontra Németország ítélet, C-433/03, EU:C:2005:462, 66. pont; 2010. április 20-iBizottság kontra Svédország ítélet, C-246/07, EU:C:2010:203, 73. pont).

46 Hozzá kell tenni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság állításával ellentétben az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott tanácsi határozattal kapcsolatos kötelezettségszegés káros hatásai nem a nemzetközi szervezet adott szervének döntéshozatali folyamatára korlátozódnak, amelybe a vitatott magatartás illeszkedik, hanem általánosabban az Uniónak az említett nemzetközi szervezeten belüli nemzetközi fellépésében nyilvánulnak meg.

47 Az ilyen kötelezettségszegés az érintett konkrét döntéshozatali folyamaton kívül különösen az Unió külső fellépésének egységességét és koherenciáját kérdőjelezheti meg.

48 E körülmények között, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érvét el kellene fogadni, ebben az esetben bármely tagállam, amely magatartásával sérti az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott határozat célkitűzésének megvalósítását, elkerülhetné a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást amiatt, hogy ez a kötelezettségszegés már kifejtette hatásait, aminek következtében a tagállamok saját hibájukból hasznot húzhatnának.

49 Ilyen esetben a Bizottság számára tehát lehetetlen lenne az, hogy az őt az EUMSZ 258. cikk alapján megillető hatáskörök keretén belül az érintett tagállammal szemben a Bíróság előtt fellépjen azért, hogy megállapíttassa az ilyen kötelezettségszegést és az EUSZ 17. cikk értelmében rá bízott, a Szerződések őre feladatának teljes mértékben eleget tegyen.

50 Ráadásul az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott határozat megsértése miatt valamely tagállammal szemben indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlanságának megállapítása káros lenne mind az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdése alapján a határozatok kötelező jellegére, mind pedig általánosságban azon értékek tiszteletben tartására tekintettel, amelyeken az Unió az EUSZ 2. cikknek megfelelően alapul, és amelyek között szerepel többek között a jogállamiság.

51 A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis, miután részt vett a 2014/699 határozathoz hasonló, az Unió álláspontját megállapító határozatról szóló tanácskozásokon és a Tanácson belüli szavazásban, e határozattól annak elfogadását követően elhatárolódhat, és egyúttal biztosítékkal rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság az ilyen kötelezettségszegés ellen nem indíthat a Bíróság előtt az EUMSZ 258. cikk szerinti keresetet.

52 Ebből következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén tanúsított vitatott magatartásának egyik joghatása sem tekinthető ezen ülés végén megszűntnek. Ezt a magatartást úgy kell tekinteni, hogy az hatásokat váltott ki az említett ülésen túl az Unió OTIF-on belüli nemzetközi fellépésének egységességére és koherenciájára.

53 Ebből következik, hogy tekintettel arra a sajátos összefüggésre, amelyhez a vitatott magatartás kapcsolódik, a Németországi Szövetségi Köztársaság a jelen kereset elfogadhatóságának vitatása érdekében nem hivatkozhat a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó olyan ítélkezési gyakorlatra, amelyet pusztán az Unió belső ügyeinek összefüggésében fogadtak el, és amelyből következik, hogy elfogadhatatlan az olyan kereset, amely a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos uniós szabályozásokkal összefüggő kötelezettségszegés megállapítására irányul, ha az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor a vitatott hirdetmény vagy a vitatott szerződések már valamennyi hatásukat kifejtették (2005. október 27-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-525/03, EU:C:2005:648, 12-17. pont; 2007. október 11-iBizottság kontra Görögország ítélet, C-237/05, EU:C:2007:592, 33-35. pont).

54 A Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott azon körülményt illetően, miszerint az Unió a 2014/699 határozat elfogadására irányuló eljárást úgy szervezte meg, hogy megakadályozta őt abban, bírói jogvédelemben részesüljön e határozattal szemben, az ilyen kifogás a jelen kereset érdemi vizsgálatának, nem pedig az elfogadhatósága vizsgálatának hatálya alá tartozik.

55 Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az EUMSZ 258. cikk második bekezdése alapján minden ahhoz szükséges intézkedést megtett, hogy az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak az abban előírt határidőn belül eleget tegyen, ezért a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresete elfogadhatatlan.

56 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ilyen állítás összemosódik a kötelezettségszegés érdemi vizsgálatával, amennyiben annak elemzése a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülését követően tanúsított magatartásának ellenőrzését vonja maga után (lásd analógia útján: 2005. április 14-iBizottság kontra Luxembourg ítélet, C-519/03, EU:C:2005:234, 20. pont). Következésképpen ezen állítás megalapozottsága az említett kötelezettségszegés érdemi elemzéséhez tartozik.

57 A Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott azon körülményt illetően, miszerint már nem lehetséges az Unió jóhírnevének és hitelességének állítólagos megsértését orvosolni, az bizonyítottságának a feltételezésével sem vezethet a jelen kereset elfogadhatatlanságához. Amint arra a főtanácsnok indítványának 62. pontjában rámutatott, nem fogadható ugyanis el az, hogy valamely tagállam olyan kész tényekre hivatkozhasson, amelynek ő az előidézője, hogy kibújjon a Bíróság előtti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alól (1973. február 7-iBizottság kontra Olaszország ítélet, 39/72, EU:C:1973:13, 10. pont).

58 Végül el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Bizottság keresetlevelének pontatlanságával kapcsolatban megfogalmazott kritikát.

59 E tekintetben a keresetlevél 15-19. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság e tagállamnak kizárólag az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének 4. és 7. napirendi pontját illetően rója fel a 2014/699 határozatnak, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének megsértését. A Bizottság ugyanis keresetlevelében csak annyiban hivatkozott a 2014/699 határozat mellékletére, amennyiben ez a melléklet a COTIF-nak az említett ülés 4. és 7. napirendi pontjában érintett módosításaira vonatkozik, és a tényállás összefoglalójában e két napirendi pontra hivatkozott, amelyeket a Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatott.

60 A fenti megfontolásokból következik, hogy a Bizottság által előterjesztett kereset elfogadható.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

61 Első kifogásával a Bizottság azt rója fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy az megsértette a 2014/699 határozatot, amikor az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén az ezen ülés 4. és 7. napirendi pontját illetően az Unió által az említett határozatban megfogalmazott állásponttal szemben szavazott és nyilvánosan kifogásolta a szavazati jog Unió általi gyakorlását.

62 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a 2014/699 határozat az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdésével összhangban teljes egészében kötelező mind az uniós intézmények, mind pedig a tagállamok tekintetében. A Bizottság hozzáteszi, hogy az a tény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság e határozat ellen szavazott a Tanácsban és az említett határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet indított a Bíróság előtt, nem érinti ugyanennek a határozatnak a kötelező jellegét és a tagállamokra e tekintetben háruló kötelezettségeket.

63 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik ugyanis, hogy a tagállamok nem hatalmazhatják fel magukat arra, hogy egyoldalúan kiegyenlítő vagy védelmi intézkedéseket hozzanak, amelyek arra irányulnak, hogy orvosolják az uniós jognak a vitatott jogi aktust elfogadó intézmény általi esetleges megsértését. E tekintetben, amíg a Bíróság nem semmisíti meg a 2014/699 határozatot, vagy nem függeszti fel annak végrehajtását, a Németországi Szövetségi Köztársaság köteles annak megfelelni. Máskülönben az uniós jog következetes és egységes alkalmazása, amely az uniós rendszer alapvető jellemzője, szenvedne csorbát.

64 Ezenfelül a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság számára nem volt sem lehetetlen, sem pedig célszerűtlen, hogy ideiglenes intézkedéseket kérjen. Ez az intézmény hangsúlyozza, hogy az EUM-Szerződés teljes jogorvoslati rendszert hozott létre, amely - amint az az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikkből kitűnik - lehetővé teszi a sürgős helyzetek kezelését. Az ezzel kapcsolatos esetleges nehézségek, mint például amelyekre e tagállam hivatkozott, nem hatalmazzák fel a tagállamokat arra, hogy egyoldalúan, az uniós jog megsértésével járjanak el.

65 Ebben az összefüggésben a Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak megvolt a lehetősége arra, hogy megfelelő időben ideiglenes intézkedéseket kérjen.

66 A Németországi Szövetségi Köztársaság által a 2014/699 határozattal szemben emelt jogellenességi kifogást illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok nem hivatkozhatnak valamely jogi aktus jogellenességére az olyan kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban, amely e jogi aktus végrehajtásának hiányára vonatkozik. Ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazandó minden általános hatályú jogi aktusra, függetlenül attól, hogy az érintett tagállam a címzettje volt-e, vagy sem.

67 Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított második kifogásával a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azzal, hogy az Unió álláspontjával ellentétesen szavazott az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén, eltávolodott az Unió által leadott szavazattól, és a szavazati jogának gyakorlását kérte, miközben e jogot az Unióra ruházták, továbbá zavart idézett elő a szavazás eredményét illetően, és megsértette az Unió hitelességét, jóhírnevét, nemzetközi képviseletének egységességét, valamint általánosságban az arculatát. Ez a magatartás következésképpen sértette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elvét.

68 A Bizottság első kifogását illetően a Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatja azt a tényt, hogy nem felelt meg a 2014/699 határozatban foglaltaknak, amennyiben az a szóban forgó módosításokra vonatkozik. Ugyanakkor úgy véli, hogy e határozat releváns rendelkezéseire nem lehet vele szemben hivatkozni, mivel azok a 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítélet (C-600/14, EU:C:2017:935) alapjául szolgáló ügyben korábban kifejtett okok miatt jogellenesek.

69 Ebben az összefüggésben ez a tagállam kifejti, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatával - amelyből következik, hogy valamely irányelv vagy a tagállamoknak címzett valamely határozat jogellenességére a tagállamok az ilyen jogi aktus végrehajtásának hiányára alapított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel szemben védekezési jogalapként nem hivatkozhatnak - nem ellentétes az, hogy az EUMSZ 277. cikknek megfelelően jogellenességi kifogást emelhessen a 2014/699 határozat, azaz egy olyan általános hatályú jogi aktus ellen, amelyet címzettjeivel az e határozat tiszteletben tartásának hiányával kapcsolatos, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során nem közöltek.

70 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy közbenső jelleggel hivatkozhat a 2014/699 határozat jogellenességére a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében, tekintettel különösen arra, hogy de facto nem állt módjában bírói jogvédelmet kérni e határozattal szemben az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének megnyitása előtt.

71 A tárgyaláson a Németországi Szövetségi Köztársaság formálisan visszavonta az EUMSZ 277. cikk alapján a jogellenességi kifogásra vonatkozó érvet. Mindazonáltal jelezte, hogy közbenső jelleggel továbbra is hivatkozni szándékozik a 2014/699 határozat jogellenességére, mivel lehetetlen volt számára bírói jogvédelmet kérni e határozattal szemben az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének megnyitása előtt.

72 Mindenesetre a Németországi Szövetségi Köztársaság a COTIF 12. cikkének módosítását illetően, amely az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülése 4. napirendi pontjának tárgyát képezi, hangsúlyozza, hogy nem sértette meg a 2014/699 határozatot, mivel ez a határozat csupán egy "[a]jánlott összehangolt álláspontot" határoz meg, és mivel e 4. napirendi pontot illetően előírja, hogy a tagállamok szavazati jogot gyakorolnak. E tagállam emlékeztet arra, hogy az ajánlás az EUMSZ 288. cikk ötödik bekezdése alapján nem kötelező. A D. függelék (CUV) 2. és 9. cikkének módosítását illetően, amely az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülése 7. napirendi pontjának tárgyát képezi, az említett tagállam azt állítja, hogy habár a 2014/699 határozat rendelkezik az Unió szavazati jogának gyakorlásáról, az Uniónak az álláspontokra vonatkozó ajánlások meghatározására kellett korlátozódnia, mindenféle kötelező erő nélkül.

73 Egyébiránt a Németországi Szövetségi Köztársaság azt sugallja, hogy azon súlyos hibák miatt, amelyek a 2014/699 határozatot érintik, az egy nem létező jogi aktus, amelyre mint ilyenre a Bíróság hivatalból történő vizsgálatának kellene vonatkoznia.

74 A Bizottság második kifogását illetően, amely az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének megsértésén alapul, a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy ez az intézmény nem bizonyította sem az Európai Unió hitelességének és jóhírnevének tényleges sérelmét, sem pedig azt, hogy az ilyen jogsértést a vitatott magatartás okozta. Éppen ellenkezőleg, a Németországi Szövetségi Köztársaság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az Uniónak az OTIF-hoz való csatlakozása - amely új kihívásokat jelentett az OTIF számára - valamint az uniós intézményeknek az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésére való készülődését jellemző sietség idézte elő a zavart az e szerven belüli szavazás során.

A Bíróság álláspontja

75 A 2014/699 határozat tiszteletben tartásának hiányára alapított első kifogást illetően a Bizottság keresetleveléhez mellékelt, az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésére vonatkozó jegyzőkönyv 31-36. oldalának értelmezéséből következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az ezen ülés 4. és 7. napirendi pontját illetően az Uniónak az e határozatban kifejtett álláspontjától eltérő véleményt fogalmazott meg és ezen állásponttal szemben szavazott. Az említett ülés jegyzőkönyve 33-36. pontjának értelmezéséből továbbá az következik, hogy ez a tagállam az említett 7. napirendi pontot illetően a szavazati jognak az Unió által az említett határozatban előírt gyakorlása kapcsán az egyet nem értését fejezte ki.

76 A Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatja ezeket a tényeket. Arra hivatkozik ugyanakkor először is, hogy mivel a 2014/699 határozat az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének 4. és 7. napirendi pontját illetően "ajánlott összehangolt állásponto[ka]t" határoz meg, és e 4. napirendi pontot illetően a tagállamoknak szavazati jogot biztosít, nem sértette meg ezt a határozatot.

77 Ez az érv nem fogadható el.

78 Jóllehet a 2014/699 határozat mellékletének 3. pontjában meghatározott álláspontokat az "[a]jánlott összehangolt álláspont" kifejezés előzi meg, ezt a határozatot az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján hozták, amely rendelkezés a megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozó "határozat" elfogadását írja elő. Márpedig az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdésének megfelelően "[a] határozat teljes egészében kötelező".

79 Továbbá a 2014/699 határozat tartalmának vizsgálatából következik, hogy e határozat az 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően "[a COTIF] felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén az Unió nevében képviselendő álláspont[ot]" kötelező jelleggel írja elő - amint arról a "módosítás[ok] támogatandók", "[a]z Unió [...] nem támogathatja [...] és [...] javasolja" vagy az "Unió [...] képvisel" kifejezések alkalmazása tanúskodik - az ezen ülés 4. és 7. napirendi pontját illetően az Unió álláspontjának a 2014/699 határozat melléklete 3. pontjában való meghatározása érdekében.

80 Az Unió e határozattal megfogalmazott álláspontjának kötelező jellegét megerősíti e határozat 1. cikkének (2) bekezdése, amely az OTIF felülvizsgálati bizottságában az Unió képviselőinek kizárólag az említett határozat mellékletében szereplő "kisebb módosítások[...]" elfogadását teszi lehetővé. Hozzá kell tenni egyébként, hogy a 2014/699 határozatot kötelező erejű jogi aktusként az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában tették közzé.

81 Egyébiránt a 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítéletben (C-600/14, EU:C:2017:935) az e határozat jogszerűségének a Bíróság részéről a Németországi Szövetségi Köztársaság által az ezen ítélet alapjául szolgáló kereset alátámasztására hivatkozott jogalapokra tekintettel történő felülvizsgálata ugyanis azt feltételezi, hogy az említett határozat megtámadható jogi aktusnak minősül, amennyiben kötelező joghatások kiváltására irányul.

82 Ebből következik, hogy a 2014/699 határozat egy olyan jogi aktus, amely kötelező joghatásokat vált ki, mivel meghatározza az Unió által az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülése során képviselendő álláspontot egyrészt a Bizottságnak, másrészt pedig a tagállamoknak, amennyiben előírja számukra az említett álláspont megvédését (lásd ebben az értelemben: 2009. október 1-jeiBizottság kontra Tanács ítélet, C-370/07, EU:C:2009:590, 44. pont).

83 Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság a jelen ítélet 75. pontjában leírt magatartása miatt megsértette az Uniónak az e határozatban megfogalmazott álláspontját, valamint az említett ülés 7. napirendi pontját illetően a szavazati jog gyakorlásának az említett határozatban előírt szabályait.

84 Másodszor, a 2014/699 határozatnak az amiatt fennálló jogellenességére alapított érv sem fogadható el, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem részesülhetett bírói jogvédelemben e határozattal szemben az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének megnyitása előtt.

85 Amint arra a főtanácsnok indítványának 84. pontjában rámutatott, a jogállamiságon alapuló Unióban az intézményei jogi aktusainak jogszerűségét vélelmezni kell. Mivel a 2014/699 határozat elfogadásra került, azt a Németországi Szövetségi Köztársaság köteles volt tehát tiszteletben tartani és végrehajtani (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 20-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-177/06, EU:C:2007:538, 36. és 38. pont).

86 Az a tény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság ezt követően a 2014/699 határozat jogszerűségét is vitatta az EUMSZ 263. cikk alapján a Bíróság előtt többek között a hatékony bírói jogvédelem elvének állítólagos megsértése miatt, semmiben nem módosítja e határozat kötelező jellegét.

87 A vitatott magatartás ugyanis a 2014/699 határozat elleni megsemmisítés iránti keresetnek a Németországi Szövetségi Köztársaság általi előterjesztése előtti időpontban következett be. Ez a tagállam egyébiránt nem kérte sem e határozat végrehajtásának felfüggesztését, sem pedig a Bíróság által az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján ideiglenes intézkedések elfogadását, ezért a megsemmisítés iránti keresetnek e 278. cikk alapján semmilyen halasztó hatálya nem volt.

88 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely tagállam nem hatalmazhatja fel magát arra, hogy egyoldalúan olyan kiegyenlítő vagy védelmi intézkedéseket hozzon, amelyek arra irányulnak, hogy orvosolják az uniós jogi szabályok valamely intézmény általi állítólagos megsértését (lásd ebben az értelemben: 2009. február 12-iBizottság kontra Görögország ítélet, C-45/07, EU:C:2009:81, 26. pont).

89 Mindenesetre a Bíróság már kimondta, hogy az EUM-Szerződés által létrehozott jogorvoslati rendszer különbséget tesz az EUMSZ 258. és 259. cikk által előírt jogorvoslatok - amelyek annak a megállapítására irányulnak, hogy valamely tagállam nem teljesítette a rá háruló kötelezettségeket -, illetve az EUMSZ 263. és EUMSZ 265. cikkben szereplő jogorvoslatok között, amelyek az uniós intézmények jogi aktusai vagy mulasztásai jogszerűségének ellenőrzésére irányulnak. E jogorvoslatok eltérő célokat követnek, és eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. Valamely tagállam tehát az említett Szerződés kifejezett felhatalmazó rendelkezése hiányában nem hivatkozhat eredményesen a neki címzett határozat vagy az irányelv jogellenességére védelmi jogalapként az e határozat vagy ezen irányelv végrehajtásának elmulasztásából eredő kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset során. Ezen állásponttól csak akkor lehet eltérni, ha a szóban forgó jogi aktusnak olyan különösen súlyos és nyilvánvaló hibái vannak, amelyek miatt a jogi aktus nem létezőnek tekinthető (2012. október 18-iBizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet, C-37/11, EU:C:2012:640, 46. pont; 2016. október 11-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-601/14, EU:C:2016:759, 33. pont).

90 A Németországi Szövetségi Köztársaság állításával ellentétben ugyanez az ítélkezési gyakorlat alkalmazandó mutatis mutandis a jelen esetben a 2014/699 határozatot illetően, jóllehet ez a tagállam formálisan nem volt e határozat címzettje. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak ugyanis az említett határozatot kibocsátó Tanács tagjaként szükségszerűen tudomása volt erről, és teljes mértékben lehetősége volt ugyanezen határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet indítani az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt két hónapos határidő tiszteletben tartásával, amint azt egyébként a 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítélethez (C-600/14, EU:C:2017:935) vezető ügyben tette.

91 Ami a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvét illeti, miszerint a 2014/699 határozat nem létező jogi aktusnak minősül amiatt, hogy az OTIF felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének 4. és 7. napirendi pontját illetően a puszta ajánlások minőségével rendelkezik kötelező erő nélkül, meg kell jegyezni, hogy 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítéletével (C-600/14, EU:C:2017:935) a Bíróság elutasította az e tagállam által indított, részleges megsemmisítés iránti keresetet, azonban nem állapította meg - ahogy azt hivatalból megtehette volna - e határozat létezésének hiányát. E körülmények között az említett határozat nem minősíthető a jelen ítélet 89. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett nem létező jogi aktusnak. Mindenesetre hozzá kell tenni, hogy az említett érvet el kell utasítani, mivel az a jelen ítélet 78-82. pontjában már jelzett okok miatt a 2014/699 határozat téves értelmezésén alapul.

92 Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított második kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezésből, amely a lojális együttműködés elvét írja elő, kitűnik, hogy az Unió és a tagállamok kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában (2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítélet, C-600/14, EU:C:2017:935, 105. pont).

93 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy különösen egy olyan megállapodást vagy egyezményt illetően, amelynek tárgya részben az Unió, részben pedig a tagállamok hatáskörébe tartozik, szoros együttműködést kell biztosítani a tagállamok és az uniós intézmények között, mind a tárgyalási és szerződéskötési folyamat során, mind a vállalt kötelezettségek teljesítése során. Ez az együttműködési kötelezettség az Unió nemzetközi képviselete egységességének a követelményéből ered (2010. április 20-iBizottság kontra Svédország ítélet, C-246/07, EU:C:2010:203, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94 Következésképpen a Tanács által az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott határozat tagállamok általi tiszteletben tartása az Unió képviseletének egységességére vonatkozó követelmény sajátos kifejeződése, amely a lojális együttműködés kötelezettségéből ered.

95 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén tanúsított vitatott magatartásával - amint arról ezen ülés jegyzőkönyve tanúskodik - a 2014/699 határozat elfogadása ellenére kételyt táplált az Unió azon képességével kapcsolatban, hogy valamely álláspontot kifejezzen és tagállamait nemzetközi szinten képviselje. Különösen az a tény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen az ülésen elhatárolódott az Uniónak az e határozatban kialakított álláspontjától, azzal a kockázattal jár, hogy gyengíti az Uniónak az OTIF-on belüli tárgyalási pozícióját az említett ülés során megvitatott és a kapcsolódó témákat illetően.

96 Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érve, miszerint a 2015. szeptember 17-i nyilatkozatban minden kételyt eloszlatott a jövőbeli magatartását illetően oly módon, hogy kizárta azt a veszélyt, hogy a neki felrótt magatartás megismétlődhet. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy - amint azt a Bizottság a keresetlevélben jelezte - a Németországi Szövetségi Köztársaság az indokolással ellátott véleményre adott, 2016. február 1-jei válaszában nem oszlatta el ezen intézménynek az ismétlődés veszélyével kapcsolatos félelmeit, hanem éppen ellenkezőleg, a vitatott magatartás jogszerű jellegét hangsúlyozta, mivel a 2014/699 határozat e tagállam szerint jogellenes, és semmilyen kötelező hatást nem vált ki. Egyébiránt a Németországi Szövetségi Köztársaság ebben az összefüggésben nem a 2015. szeptember 17-i nyilatkozatra, hanem a 2014/699 határozat elfogadásakor tett korábbi nyilatkozatra támaszkodott, amelyből az következik, hogy ez a tagállam az OTIF felülvizsgálati bizottságában olyan álláspontot fog elfogadni, amely eltér az e határozatban szereplőtől.

97 Végezetül a Németországi Szövetségi Köztársaság nem állította a Bíróság előtt, hogy tájékoztatta az OTIF hatáskörrel rendelkező szerveit a 2015. szeptember 17-i nyilatkozat tartalmáról, és azt sem, hogy e szervezetnél a jövőbeli magatartását tisztázta.

98 Ebből következik, hogy az említett tagállam magatartásával kárt okozott az Unió nemzetközi fellépésének hatékonyságában, valamint nemzetközi szinten az Unió hitelességében és jóhírnevében.

99 A Németországi Szövetségi Köztársaság nem igazolhatja magatartását sem a lojális együttműködés kötelezettsége tiszteletben tartásának az uniós intézmények általi esetleges megsértésével (lásd ebben az értelemben: 2009. február 12-iBizottság kontra Görögország ítélet, C-45/07, EU:C:2009:81, 26. pont), sem pedig az Unió OTIF-hoz való csatlakozásához kapcsolódó nehézségekkel.

100 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a 2014/699 határozatban megfogalmazott állásponttal ellentétesen szavazott az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén, és mivel mind az említett állásponttal szemben, mind pedig a szavazati jogok gyakorlásának az e határozatban előírt szabályaival szemben nyilvánosan ellentmondását fejezte ki - nem teljesítette az e határozatból és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

101 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen eljárási szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, miszerint az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket, úgy kell határozni, hogy a Tanács maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel az OTIF felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezménynek (COTIF) és függelékeinek egyes módosításaira vonatkozóan az Európai Unió nevében képviselendő álláspont meghatározásáról szóló, 2014. június 24-i 2014/699/EU tanácsi határozatban megfogalmazott állásponttal ellentétesen szavazott a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) felülvizsgálati bizottságának 25. ülésén, és mivel mind az említett állásponttal szemben, mind pedig a szavazati jogok gyakorlásának az e határozatban előírt szabályaival szemben nyilvánosan ellentmondását fejezte ki - nem teljesítette az e határozatból és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

3) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.