BH 2006.6.188 I. Önkormányzati bérlakás vételára kifizetésének céljára a vételre jogosultnak adott készpénzjuttatás esetén az ajándék tárgya nem a készpénz, hanem - a vételár valamint az annak egyösszegű teljesítésére tekintettel nyújtott árengedmény arányában számított - ingatlanhányad.

II. Az örökbefogadó által az örökbefogadottnak kiskorúsága idején nyújtott ajándék visszakövetelésére önmagában az örökbefogadás felbontása nem ad alapot [Ptk. 579. §, 582. §; Csjt. 57. §; 32/1969. (IX. 30.) Korm. r. 5. §].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes édesanyja: S. P.-né 1986-tól élettársak voltak. Az együttélés tartama alatt a peres felek között apa - lánya kapcsolat alakult ki, és az alperes édesanyjának az 1992-ben bekövetkezett halála után a felperes előbb az alperes gyámja lett, majd 1994-ben őt örökbe is fogadta. A felek között igen jó kapcsolat volt mindaddig, amíg a felperes új élettársi kapcsolatot nem létesített, amelyből később gyermeke is született. Ezt követően a kapcsolatuk fokozatosan megromlott elsősorban amiatt, hogy az alperes a megváltozott körülményeket egyre nehezebben dolgozta fel és viselte el, majd végül 2000-ben a felperes élettársával közös lakásából az anyai nagymamájához: Zs. P.-néhez költözött. Ezt követően a felperes keresete alapján indult perben hozott ítéletével a bíróság az örökbefogadást felbontotta.

A perbeli 37 m2 alapterületű, egyszobás komfortos önkormányzati bérlakás egyedüli bérlője az alperes néhai édesanyja volt, majd az a bérlő halála után, az 1993. május 9-én kelt adásvételi szerződéssel az alperes nevére került megvételre 123 168 forint vételár ellenében. A lakás megvásárlásával kapcsolatos ügyintézést a felperes végezte és a lakás vételárát is ő maga fizette be.

A felperes keresetében ajándék visszakövetelésének jogcímén a lakásra vonatkozó tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérte, arra való hivatkozással, hogy a lakás vételárát abban a téves feltevésben ajándékozta az alperesnek, hogy vele szoros érzelmi kötődésben, családi kapcsolatban maradnak, e feltevése azonban az alperes magatartása miatt és az örökbefogadás felbontásával utóbb végleg meghiúsult, ezért az ajándék helyébe lépett értékként a lakás tulajdonjogát alappal igényelheti.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az ítélete indokolásának a jogi okfejtése szerint bizonyítást nyert a perben az, hogy a lakás vételárát a felperes ajándékozta az alperesnek, az ajándék visszakövetelésének a feltételei azonban a felperes által megjelölt jogcímen nem állnak fenn. A felperes ugyanis nem is bizonyította azt, hogy az ajándékozáskor kifejezetten vagy a külvilág, illetve a megajándékozott alperes által felismerhetően kinyilvánította volna azt, hogy bármiféle egyoldalú feltevés, illetve az alperessel szembeni elvárás indította volna az alperes megajándékozására, sőt az ajándékozáskor nem volt, és nem is lehetett abban a helyzetben, hogy az ajándékozásra indító feltevését az akkor csupán 10 éves alperes által felismerhetően közvetlenül kinyilvánítsa. Éppen ellenkezőleg: a felek kapcsolatából arra lehetett következtetni, hogy a felperes az ajándékot érzelmi alapon, az alperesről való gondoskodás jegyében nyújtotta. Ebben az időben ugyanis a felperesben még fel sem merülhetett, hogy az alperessel való kapcsolata nem lesz tartós családi kapcsolat, hiszen ekkor a felperes még csupán az alperes gyámja volt, az alperes felperes általi örökbefogadására pedig csak később, 1994 novemberében történt meg, így a felperes az ajándékot az általa hivatkozott feltételhez nem is köthette.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A döntését azzal indokolta, hogy téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi okfejtése, mely szerint a felek között ingatlan-ajándékozási szerződés jött volna létre, hiszen a felperes a perbeli ingatlannak sohasem volt a tulajdonosa, ezért annak tulajdonjogát ajándék visszakövetelése jogcímén sem szerezheti meg. A per adatai szerint a perbeli lakás bérlője az alperes édesanyja volt, aki 1992. július 12-én elhunyt. Gyermeke - az alperes - ekkor 9 éves volt, a felperes pedig - aki 1986 óta élettársi viszonyban élt a bérlővel - a lakásba 1992. július 15-én jelentkezett be ideiglenes jelleggel. A lakás megvásárlására 1993. május 4-én került sor és az alperes a lakás tulajdonjogát az akkor hatályos 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. §-ának b) pontja alapján, tehát jogszabály alapján szerezte meg. A hivatkozott jogszabályhely c) pontja - egyéb feltételek meglétében - a gyermeket követő sorrendben az élettárs részére is lehetőséget biztosított ugyan a lakás megvásárlására, e feltételek meglétét azonban nem kellett vizsgálni, mert az alperesnek, mint a bérlő leszármazójának a vásárlási joga az egyéb jogosultakét megelőzte. Minthogy ajándékozás jogcímén sem a bérleti jog, sem pedig a vételi jog nem engedhető át (BH 1996.318 és BH 2002.181), a vételár kifizetésével a felperes nem ingatlant, hanem csupán készpénzt ajándékozott az alperesnek, a lakásingatlan azonban az ajándék helyébe lépett értéknek nem tekinthető, hiszen az saját jogán származott az alperesre. Ebből következően az ajándék visszakövetelése feltételeinek a megléte érdemben nem vizsgálható, ezen a jogcímen a felperes keresete jogalappal nem bírt.

A felperes igényt tarthat ugyan az általa kifizetett vételár visszafizetésére, ebben a körben azonban széles körű elszámolás szükséges. A per adatai szerint ugyanis a felperes a lakásra beruházott, azt azonban ő maga hasznosította és az ebből származó jövedelmet maga használta fel. Ezzel összefüggő igényeiket a felek külön perben, megfelelő jogcím megjelölésével, egymással szemben érvényesíthetik.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala iránt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság egyesbírája a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Téves ugyan a jogerős ítélet indokolása, az érdemi döntése viszont helytálló.

I. 1. Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi okfejtése, mely szerint a perbeli ingatlan részben sem minősülne a felperes alperes részére adott ajándékának azért, mert annak a felperes sohasem volt a tulajdonosa és annak tulajdonjogát az alperes a jogszabályon alapuló vásárlási joga alapján, adásvétel jogcímén szerezte meg.

A Legfelsőbb Bíróság - ági örökléssel kapcsolatos - PK 81. számú állásfoglalásának az analóg alkalmazásán alapuló bírói gyakorlat ugyanis - a felperes helyes felülvizsgálati érvelése szerint - egységes abban, hogy nem a készpénz, hanem az annak felhasználásával megszerzett ingatlan vagy más vagyontárgy minősül ajándéknak az ún. meghatározott célra történő készpénz-ajándékozás esetén, tehát akkor, ha az adott vagyontárgy megvásárlásához a lemenőnek valamelyik felmenője adta a vételárat, mégpedig akkor is, ha a vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak, és akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges készpénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyat vásároljon. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő a szerződésben sem vevőként, sem ajándékozóként nem szerepel, és az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) vevő félként a lemenőt jegyzik be. Ilyen esetben ugyanis a felmenő és a lemenő is egyetértenek abban, hogy az ajándék tárgyát nem a készpénz, hanem az annak felhasználásával megszerzett vagyontárgy képezi, de az általános életfelfogás is az, hogy a felmenő és a lemenő a meghatározott vagyontárgyra irányuló ajándékozási szerződés lebonyolításának a módját egyszerűsíti le. Ebből következően meghatározott célra - pl. ingatlan vásárlására adott készpénz ajándékozása esetén az ajándékozó - ha annak törvényes feltételei fennállnak - az ajándékba adott pénzen vásárolt dolgot követelheti vissza (Pfv. II. 22.666/1998. - BH 2000/7/302.).