Korrupciós bűncselekmények az új büntetőkódexben (HVG-ORAC, 194 A/5 oldal, 2014)
Kiadással kapcsolatos információk
© Hollán Miklós Tudományos főmunkatárs (MTA TK JTI),
egyetemi docens (NKE-RTK), 2014
© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014
A kézirat lezárva: 2014. július 1.
Lektorálta: Prof. Tóth Mihály
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon -
a kiadó engedélye nélkül közölni.
ISBN 978-963-258-256-6
Budapest, 2014
A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása
Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője
Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu
Szakmai szerkesztő: dr. Gábor Zsolt
Olvasószerkesztő: Nagy Márton
Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva
Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.
Rövidítések jegyzéke
1878. évi Btk. - 1878. évi V. törvény
1961. évi Btk. - 1961. évi V. törvény
1978. évi Btk. - 1978. évi IV. törvény
1979. évi Btké. - 1979. évi 5. törvényerejű rendelet
Alaptörvény - Magyarország Alaptörvénye
Alkotmány - 1949. évi XX. törvény
BKv - büntető kollégiumi vélemény
Btké. - 2012. évi CCXXIII. törvény
Nmj. - 1979. évi 13. törvényerejű rendelet
Ptké. - 2013. évi CCLII. törvény
régi Ptk. - 1959. évi IV. törvény
Szabs. tv. - 2012. évi II. törvény
EUMSz. - Európai Unió Működéséről szóló Szerződés
- 15-16/17 -
Előszó
Hajnóczy József a Martinovics-összeesküvés egyik jeles ideológusa a XVIII. század végén készült alkotmánytervében keserű beismerést tett: "a megvesztegethetőség tárgyában sokat gondolkoztam, de egyetlen olyan törvényt sem ismerek, amelyik tökéletesen megfelelő volna. Ha a törvényt ki lehet játszani, akkor jobb, ha egyáltalán meg sem hozzák. Megtiltani az ajándékokat annyit jelent, mint a megvesztegethető bírókat még óvatosabbakká, még ravaszabbakká tenni, s akik egykor kevés természetbeni ajándékkal is megelégedtek, azok most - ha nem látja senki - nagyobb értékű dolgokat fognak elfogadni." Szavait igazolta az az annak idején széles körben elterjedt történet is, mely szerint Szvetics Jakab, a Királyi Tábla elnöke, amikor Mária Terézia felrótta neki a korrupt ítélkezésről terjedő mendemondákat, készséggel elismerte, hogy ő maga is szokott a peres felektől ajándékot kapni. Hozzátette azonban, hogy ez nem teszi részrehajlóvá, mert a juttatásokat számolatlanul gyűri ugyanabba a zsebébe, s így soha nem derül ki, melyik fél próbált nagyobb összeggel kedvezni neki.
Ezzel nyilván tökéletesen rendben lévőnek vélte a dolgot.
A vesztegetések jellegzetes színterei az idők folyamán változtak ugyan, de napjaink világát is át-átszövik a korrupció különféle formái. Rangos tanácskozások sora igyekszik feltárni a politikai, igazgatási, gazdasági vesztegetések fortélyait, társadalmi szintjeit (pl. elítélt, megtűrt, sőt akár elfogadott, a "társadalmi gyakorlat részévé vált" jelenségekről számot adva), s ennek során egymástól gyakran eltérő definíciókísérletek százai születnek. E tekintetben ez a könyv sem kivétel, de szerencsére a szerző a következő oldalakon olvasható fogalomfelépítésében inkább jó érzékkel szintetizál, mintsem sokadik újítóként próbál fellépni.
A gyakori kriminológiai vizsgálatok mellett ritkábbak a jelenség legveszélyesebb formáit, a Btk.-ban szabályozott kriminális korrupció esetköreit érintő elemzések.
A különféle kommentárokon kívül átfogó munka az utóbbi évtizedekben nem született, Kránitz Mariann 1988-ban megjelent kitűnő könyvében is némiképp háttérbe szorul a ma már nem is teljesen aktuális dogmatikai elemzés a társadalmi összefüggések kiemelése, pontos jellemzése mögött.
- 17/18 -
Örülnünk kell tehát ennek a hézagpótló új kismonográfiának. Nagy szükség van olyan munkára, amelynek szerzője alapos elméleti felkészültséggel, egyszersmind jó gyakorlati érzékkel rendszerezi, "szálakra bontja" a hivatali és gazdasági vesztegetés tényállási elemeit. Közben folyamatos szellemi készenlétre készteti az olvasót, hangot ad esetenkénti kételyeinek is, jobbítónak szánt felvetéseitől, "de lege ferenda-javaslataitól" nem riasztja vissza az új Btk. kíméletért esdeklő zsenge életkora. Ellenkezőleg, a könyv végére érve meggyőzi az olvasót arról, hogy a kodifikátorok első próbálkozásait gyakran nem az egységes és igazságos alkalmazás által megkívánt kiérlelt bölcsesség jellemzi.
A monográfiát persze nem feltétlenül folyamatosan kell olvasni. Jól tagolt szerkezete, könnyen áttekinthető felépítése közelebb vihet az éppen aktuális napi jogalkalmazási és -értelmezési problémák megoldásához is, s reménykedjünk, hogy ennek során mindeközben nem lesz okunk a jól ismert szemrehányásra: "minden benne van, csak az nem, amire éppen választ várnánk".
Hollán Miklós könyve tehát segíthet tovább haladni azon a hosszú és kanyargós úton, ami a korrupció igazán hatékony ellenszereinek megtaláláshoz, alkalmazásához, majd egyszer talán legalább részbeni feleslegessé válásához is vezethet.
Oda, ahol utódaink talán már nem cinkos mosollyal kísért összekacsintással, hanem értetlen fejcsóválással idézik majd fel Hofi Géza pár éve még örök érvényűnek szánt definícióját: "Korrupció az - amiből kihagynak…"
- 18/19 -
Szerzői előszó
A korrupció olyan (már a görög mitológiában is tükröződő) társadalmi probléma, amely a XXI. század elején talán minden eddiginél élénkebben jelenik meg a közéleti és tudományos diskurzusban. A hazai vagy világsajtó lassan már szinte minden héten tudósít egy új korrupciós botrány kipattanásáról (korrupciós gyanúról). A legfontosabb ügyek szálai pedig számos államban (pl. Franciaország, Csehország, Horvátország) a legmagasabb állami körökhöz, illetve a legnagyobb cégekhez (Siemens, Lockheed, Danone) is elértek.
A korrupció legveszélyesebb (vagy legalábbis hivatalosan annak nyilvánított) szegmense a korrupciós bűnözés, azaz a korrupciós bűncselekmények összessége. A kismonográfia célja a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos hazai büntetőtörvények, kapcsolódó jogszabályok és joggyakorlat, valamint a jogirodalom részletes feldolgozása.
A kifejtés alapjául a 2013. július 1. napján hatályba lépett 2012. évi C. törvény (Btk.) rendelkezései szolgálnak. Az elemzés fókuszában azon újdonságok állnak, amelyek az új kódex rendelkezéseit az 1978. évi Btk. megfelelő tényállásaihoz képest jellemzik. Az új kódex rendelkezéseit minden esetben összevetem az 1978. évi Btk. utolsó "időállapotával" és ennek kapcsán azt is megvizsgálom, hogy a korábbi rendelkezésekkel kapcsolatos felsőbírósági iránymutatások, eseti döntések és jogirodalmi álláspontok mennyiben tarthatók fenn az új kódex alkalmazása esetén. A mű abban a kérdésben is segítséget nyújt a jogalkalmazóknak, hogy a 2013. július 1. napját megelőzően elkövetett cselekmények esetén a régi vagy az új kódexet kell alkalmaznia (természetesen kizárólag a korrupciós bűncselekmények szabályozásának változásait tekintetbe véve).
A kismonográfia elsősorban a büntetőjog-tudomány dogmatikai módszerét alkalmazza, ennek segítségével azonban nemcsak joganyagot rendszerezi, hanem olyan problémákra is megoldási javaslatokat keres, amelyek felmerülése a joggyakorlatban ma még csupán várható. Alkalmaztam a büntetőjog-tudomány más módszereit is, de az azokban rejlő lehetőségek - éppen a mű kismonográfia jellegéből eredően - nem kerültek teljes körű kiaknázásra. A munka nem tartalmaz részletes jogtörténeti részt, de a jogértelmezés elősegítése végett, a szabályozás előzményeit illetően számos esetben mélyreható visszatekintést végez. Nem elemzi behatóan a
- 19/20 -
szabályozás nemzetközi jogi alapjait, hanem azokra csak akkor tér ki, ha azok különös relevanciával bírtak az elemzés tárgyát képező rendelkezések megalkotása vagy értelmezése során. Nem tartalmaz a joganyag átfogó reformjára vonatkozó javaslatot, hiszen az új kódex a kötet lezárásakor még alig egy éve lépett hatályba. A vonatkozó rendelkezéseket azonban jogpolitikai szempontból is értékelem, illetve ennek alapján a hatályos szabályozás kisebb korrekciójára vonatkozó de lege ferenda javaslatokat is megfogalmaztam.
A kismonográfia azoknak a bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek és rendőröknek kíván nélkülözhetetlen segítőtársa lenni, akik napi munkájuk során szembesülnek a korrupciós bűncselekményekre vonatkozó új rendelkezések alkalmazásának komplex feladatával. A könyvet haszonnal forgathatják azok a köztisztviselők is, akiket (mint hivatalos személyeket) büntetőjogi felelősség terhel, ha a vesztegetést (vesztegetés elfogadását) követnek el vagy a mások által elkövetett ilyen cselekményeket nem jelentik fel. A mű tananyagot képez majd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azon kurzusain is, amelyeken a korrupció megelőzésével foglalkozó speciális szakembereket (ún. integritás-tanácsadókat) képeznek.
Köszönettel tartozom Tóth Mihálynak, hogy elvállalta a kötet lektorálását és annak elkészítését már ezt megelőzően - pl. az ún. Agrobank-ügyben született ítéletek rendelkezésre bocsátásával - is segítette. A korrupcióval kapcsolatos szakmai érdeklődésem felkeltésében közrehatottak azok a nemzetközi, illetve EU-támogatással zajló projektek, amelyekben Ligeti Katalin, illetve Kis Norbert kért fel közreműködésre. A korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos számos előtanulmány a szerző 2009-2012 közötti időszakra elnyert Bolyai Ösztöndíjának támogatásával készült. Nagy segítségemre voltak azok az észrevételek és tanácsok, amelyeket a mű kéziratára Szomora Zsolt, Dinók Henriett, Dávid Lilla és Janicsák Márta kollégáim tettek. Köszönöm feleségemnek, hogy türelemmel viselte és támogatta a könyv kéziratának elkészítését, illetve édesanyámnak a kézirat előzetes olvasószerkesztőként való elolvasását. A jogirodalom megszerzésében - ahogy más munkáim esetén is - mindig komoly segítséget nyújtott Elek Judit, az MTA TK Jogtudományi Intézetének könyvtárvezetője.
Budapest, 2014. július 1.
Dr. Hollán Miklós
- 20/21 -
1. Alapvetés
"A korrupciót [...] ahogy az elefántot is,
habár nehéz meghatározni,
de nem nehéz felismerni, amikor észleljük"[1]
1.1. Röviden a korrupcióról
1.1.1. A korrupció fogalma
1.1.1.1. Módszertani megfontolások
A korrupció ugyan nem büntetőjogi fogalom[2], de meghatározása magától értetődően felvetődik akkor, ha valaki belekezd a korrupciós bűncselekmények témakörének elemzésébe. Alig van azonban olyan kifejezés, "amelyet annyian annyiszor és olyan eltérő értelemben használnak nap mint nap anélkül, hogy jelentésének pontos meghatározására a legcsekélyebb kísérletet is tennék, mint a korrupció"[3]. A korrupció is olyan fogalom, mint "a demokrácia vagy a terrorizmus; a konkrét esetekben viszonylag biztosan tudjuk használni, de rögvest nehézségeink támadnak, ha pontos definíciót kell adnunk, hogy pontosan mit is értünk alatta"[4].
A korrupciónak egyébként még a társadalomtudományi szakirodalomban is többféle fogalma létezik, országonként, sőt sok esetben szerzőnként eltérő megfogalmazással és tartalommal. A szakirodalom egyik összegző műve a korrupció fogalmának három fő megközelítési módjaként a közhivatalhoz, a piaci folyamatokhoz és a közérdek fogalmához kötődő definíciókat különíti el.[5] A kismonográfia keretei között azonban nem szükséges még ezen legismertebb koncepciók részletesebb bemutatása (így azok elemzése és értékelése) sem. Sokkal gyümölcsözőbb ugyanis, ha - más tanulmányok mintájára[6] - ezek ismeretében meghatározom saját kutatásom célkitűzésének megfelelő korrupció fogalmat.
- 21/22 -
A kismonográfia a korrupció olyan fogalmára épül, amelynek célja a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos kérdések elemzése. Erre figyelemmel, a fogalom kialakítását erőteljesen befolyásolja azon igény, hogy abból ne maradjanak ki a korrupciós bűncselekmények olyan esetei, amelyekre a társadalomtudományi definíciók nem mindig vannak figyelemmel. Számos definíció ugyanis a hivatalos személyek kötelességszegésével kapcsolatos cselekményekre koncentrál[7], figyelmen kívül hagyva olyan eseteket, amikor az előnyt hivatali kötelesség teljesítéséért adják, illetve gazdálkodó szervezet vezető tisztviselője kéri. Másrészt a korrupció fogalma nem is lehet azonos terjedelmű a korrupciós bűncselekmények fogalmával, mivel ez egyben annak elismerését is jelentené, hogy a kismonográfia szempontjából nincs is szükségünk a két kategória különtartására. Márpedig hatályos jogunk alapján nem tagadható, hogy vannak a korrupciós bűncselekményekével azonos mechanizmuson alapuló, ugyanolyan káros társadalmi hatásokkal rendelkező cselekmények (pl. a hálapénz), amelyek a büntetni rendeléshez szükséges veszélyességgel nem rendelkeznek (vagy kriminalizálásukat nem tartják célszerűnek, illetve az praktikusan nem vihető keresztül).
1.1.1.2. A fogalom meghatározása
A kismonográfia vonatkozásában irányadó definíció szerint a korrupció előny kérése (elfogadása), illetve adása (vagy ígérete) annak érdekében, hogy valaki a hatalmával a megbízója (a közösség vagy az állam) kárára visszaéljen, beleértve ebbe a piaci verseny torzítását is. Korrupciónak minősülnek az olyan előnyök is, amelyek más általi elfogadása vagy adása megkérdőjelezi a hatalom gyakorlójának megbízóhoz való hűségét, az ügyfelek (üzletfelek) iránti elfogulatlanságát, illetve a tisztességes piaci versenyt.
A korrupció legtágabb definícióinak kiindulópontja a hatalommal való visszaélés[8], ami azonban önmagában nem elegendő a fogalom megfelelően pontos körülhatárolásához. Ha a korrupcióhoz csak ennyi kellene, akkor annak fogalmába szinte minden politikusok, köztisztviselők vagy cégvezetők által elkövetett társadalomra veszélyes cselekmény beletartozna. Korrupciónak minősülne pl. egy ellenzéki politikus vagy egy a
- 22/23 -
hatalomnak kényelmetlen újságíró megöletése vagy egy értelmetlen és pazarló állami presztízsberuházás elindítása is.
A fogalom pontosabb meghatározására törekszik az a definíció, amely szerint a hatalommal kapcsolatos visszaélés csak akkor minősül korrupciónak, ha azzal valakinek valamilyen előnyt kívánnak szerezni.[9] Ez ugyan kirekeszti a fogalomból a kényelmetlen újságíró megöletését, de magában foglal olyan eseteket is, amikor a hatalommal való visszaélés elkövetője és kedvezményezettje azonos (pl. hivatali sikkasztás[10], bennfentes információkkal visszaélés[11]) vagy pedig előnyben olyan személy részesül, aki ezért ellenszolgáltatást nem nyújt - és nem is kell nyújtania (pl. a hozzátartozók jól fizető állami állásokban való elhelyezése, azaz a nepotizmus).
Erre figyelemre tartjuk helyesebbnek a korrupció olyan még szűkebb meghatározását, amely szerint az előny a hatalommal való visszaélés (pl. döntéshozatal) tényleges, elvárt vagy feltételezett ellenszolgáltatását képezi.[12] Erre figyelemmel viszont nem tekinthető korrupciónak a hivatali sikkasztás és a nepotizmus sem[13], mivel ezekben az esetekben a döntés kedvezményezettje ellenszolgáltatást nem ad (és azt nem is kell nyújtania). A korrupció fogalma azonban ettől még magában foglalja azt az esetet, amikor a politikus kampányának támogatásáért cserébe a kliens később állami megrendelést kap.
1.1.2. A korrupció fogalmi elemei és fajtái
A korrupció "komplex" jelenség[14], azaz rendkívül heterogén magatartástípusok összessége. Az egyes korrupciós típusok okaikat, következményeiket, büntetőjogi megítélésüket, illetve megelőzésüket tekintve (számos aspektust illetően) különbözőek. A korrupció fajtáinak sokféle csoportosítása ismert[15], a következőkben csak a büntetőjogi szempontból relevanciával bíró kategóriákat kívánom bemutatni elsősorban a korrupció fogalmi elemeihez kötve.
- 23/24 -
1.1.2.1. A hatalom
I. A hatalommal rendelkező személy fogalma nem szűkíthető le a közhatalom gyakorlóira (pl. köztisztviselőkre, rendőrökre, vámosokra stb.), hanem ebbe a kategóriába tartozik bárki, aki a társadalmi munkamegosztásban olyan helyzetben van, hogy dönthet bizonyos javak (jogosultságok) elosztásáról.[16] A hatalommal rendelkező személy tehát lehet közhivatalnok, óvodavezető, magáncég árubeszerzője, biztonsági őr vagy egy sportcsapat kapusa is.
A korrupció tartalmát alapvetően az előnyt kérő (elfogadó) fél státusa határozza meg.[17] Ennek körében részemről a közszférában és a magánszektorban tevékenykedő (foglalkoztatott) személyek korrupciója közötti megkülönböztetést tartom alapvetőnek, még akkor is, ha a hazai büntetőjogi szabályozás nem ezen a megkülönböztetésen alapul.[18]
A közszféra korrupciójának egyik része a hivatali korrupció, amikor a megvesztegetett (megvesztegetendő) személy valamely állami szervnél (pl. közigazgatás, rendőrség) közhatalmat gyakorol. Hivatali korrupcióról van szó akkor is, ha a konkrét döntés (virágok beszerzése a házasságkötő terembe az anyakönyvezető által) nem tekinthető közhatalmi jogkör gyakorlásának, de azzal összefügg.[19] A közszféra korrupciója körébe tartozik azonban az is, amikor olyan személyt vesztegetnek meg, aki szolgáltató jellegű költségvetési intézménynél (óvoda, iskola, kórház), illetve (döntő mértékben) állami tulajdonban vagy befolyás alatt lévő cégnél tevékenykedik.
A magánszektor körében az előnyt elfogadó személy státusa alapján különbséget kell tenni az üzleti és a nonprofit alapon működő szervezetekkel kapcsolatos korrupció között. A jelentősebb hányadot természetesen az első csoportba tartozó (elsősorban a gazdasági társaságokhoz kötődő) korrupció képezi. A második kategóriába sorolható azonban, amikor egy szakszervezet "lefizetett" tisztviselője nem képviseli a tagok érdekeit. Ha egy sportcsapat kapusa ellenszolgáltatás fejében vesztésre "hozza ki" a meccset, akkor cselekménye a vonatkozó szerződéstől függően sorolható be.
- 24/25 -
A korrupció e két fajtájának elhatárolása az előnyt elfogadó személy státusán alapul. A közszféra korrupciójának körébe tartozik, ha egy nagyvállalat vezetője a tevékenységhez szükséges engedély megszerzése végett megvesztegeti a hivatalnokot, még akkor is, ha az előny a magánszektorba befektetett összegből vagy abban elért nyereségből származik.
E két kategóriával átfedésben helyezhető el a politikai korrupció, ha annak fogalmát (ahogy részemről is teszem) a politikusok által vagy azok vonatkozásában elkövetett korrupciós cselekmények megjelölésére használjuk. A politikai korrupció tehát nem azonosítható a hivatali korrupcióval, hanem annak fogalmán túlnyúlhat[20], hiszen az előbbi körébe az is beletartozik, amikor valaki pl. (választástól való távolmaradás végett) a parlamentben képviselettel nem rendelkező párt vagy szervezet vezetőjét vesztegeteti meg. Nem minősül viszont politikai korrupciónak, ha a közigazgatás "szakmai állományába" tartozó közhivatalnokot vagy egy rendőrjárőrt vesztegetnek meg, illetve a korrupció egy nonprofit szervezet megrendelésének megszerzését célozza.
II. A korrupció alapjául szolgáló hatalom általában mástól ered, így főszabály szerint egy (tágabb értelemben vett) megbízó-megbízott viszony fennállását feltételezi. Ilyen pl. az állam és a közszolgálati tisztviselő, illetve a tulajdonos és a menedzser közötti kapcsolat. Erre figyelemmel jellemzik az irodalomban a korrupciót úgy, hogy a "származtatott hatalom" rendeltetésellenes felhasználása, "hűtlenség a hűség álarcában".[21] A korrupció általam elfogadott fogalma azonban nem feltételezi azt, hogy a megvesztegetett személy a hatalmat valaki más nevében gyakorolja. A passzív vesztegető olyan is lehet, aki a hatalmat saját jogán bírja, ilyen lehet pl. az egyéni vállalkozó vagy a gazdasági társaság egyedüli tagja. Ilyen esetekben a korrupció általában a hatalom egyik fajtájával, nevezetesen a piaci pozícióval való visszaélést szolgálja.
III. A korrupció fogalmába nemcsak azok az esetek tartoznak bele, amikor az előnyt tényleges hatalommal rendelkező személy fogadja el. Korrupciónak minősül az is, ha olyan személy fogad el előnyt, aki őt - legalábbis állítása szerint - meg nem engedett módon befolyásolni képes. Az ilyen előny elfogadása is megingathatja ugyanis a hatalom gyakorlójának kötelességteljesítésébe vetett bizalmat.
- 25/26 -
1.1.2.2. Az esetleges döntés tárgya alapján
Az előny az esetek legtöbbjében valamilyen döntés ellenértékét képezi, ha a korrupció fogalma az előny és a döntés kapcsolatát nem is feltételezi. A döntés tárgya alapján elkülöníthető
- a közhatalmi,
- a gazdálkodással kapcsolatos, ezen belül a közbeszerzési, illetve
- a választási
korrupció.
Ez a felosztás összefügg az előnyt kérő (elfogadó) fél státusán alapuló megkülönböztetéssel, de attól bizonyos esetekben (ahogy majd látni fogjuk) elkülönül.
I. A közhatalmi korrupció esetén a jogtalan előnyért megvásárolt döntés valamilyen engedély kiadása, bírság kiszabásának (végrehajtásának) mellőzése, illetve az eljárás gyorsítása (esetleg lassítása). A közhatalmi korrupció szükségképpen hivatali korrupció, de az utóbbi a közhivatalnok más, pl. gazdálkodással kapcsolatos döntéséhez is kapcsolódhat.
II. A) A gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés legfontosabb esete az, amikor a megvesztegetett személy a piacon hozzáférhetőnél drágább vagy rosszabb minőségű árut rendel meg a megbízója részére. Idetartozik azonban az is, amikor a beszerzési vezető úgy rendel meg valamilyen árut vagy szolgáltatást, hogy a szállító őt jogtalan előnyben részesíti, de a munkáltató nem szenved kárt. Gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés az is, ha a korrupcióval megvásárolt döntés nem egy megrendelés odaítélése, hanem éppen a kedvezőbb ajánlat megtételétől való tartózkodás.
A gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés nemcsak a magánszektorban, hanem a közszférában is előfordulhat, így különösen a közbeszerzések, illetve a közvagyon üzemeltetéséről (értékesítéséről) hozott döntések tekintetében.[22] Számos más esetben - ha nem is szólok gazdálkodással kapcsolatos korrupcióról, de - a korrupt közhatalmi döntéseknek is végső soron gazdasági mozgatórugója van. Erre jó példa, amikor egy parlamenti képviselő azért kezdeményez törvénymódosítást, hogy az adott szektor szabályozási környezetét az őt pénzelő vállalati csoport érdekében alakítsa át.
Gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés nemcsak az üzleti céllal létrehozott, hanem a nonprofit alapon működő társaságok esetén is elképzelhető, különösen pl. a jótékonysági feladatok ellátásához szükséges beszer-
- 26/27 -
zések tekintetében. Másik oldalról viszont üzleti alapon működő cég kapcsán sem csak gazdálkodással kapcsolatos korrupció képzelhető el. Nem minősül ugyanis annak, ha az üzleti alapon működő cég vezetőjét a jótékonysági adományok (a reklám és adózási szempontból semleges) elosztásánál jogtalan előnyök befolyásolják.
A gazdálkodással kapcsolatos korrupciónak vertikális és horizontális esete van. Az első esetkörbe azok az esetek tartoznak, amikor az eladó és vevő, megrendelő és szolgáltató nevében eljáró személyek korrumpálják egymást. A gazdálkodással kapcsolatos horizontális korrupció pedig az, amikor valamely céget előny adásával tartanak vissza a versenytársai attól, hogy részt vegyen a versenyben, illetve az is, ha a piac szereplői rögzítik az árakat és az ebből eredő előnyt szétosztják maguk között.
B) A gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés különös esete a közbeszerzési korrupció, amely a közpénzek elköltésével kapcsolatos olyan ügyeket jellemzi, amelyekre általában speciális eljárási és döntési szabályok vonatkoznak. A közbeszerzési korrupciónak is vertikális, illetve horizontális formája különíthető el.
A vertikális közbeszerzési korrupció esetén a megvesztegetett személy a közbeszerzési döntés jogosultja (az ajánlatkérő). A korrupciós cselekmény célja ilyenkor minden esetben az, hogy az ajánlatkérő képviselője a vesztegető javára eltérjen a közbeszerzési döntés során irányadó mérlegelési szempontoktól, így a cselekmény minden esetben kötelességszegésre irányul.
A vertikális közbeszerzési korrupció általában a közszféra korrupciója körébe tartozik, ezen belül minősülhet akár hivatali korrupciónak, amennyiben arról közhatalmi jogkört gyakorló szervnél dolgozó személy dönt.[23] Ha valaki az Országgyűlés meghatározó befolyása alatt álló olyan jogi személy vezetőjét vesztegeti meg, amelyet közérdekű (de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű) tevékenység folytatása céljából hoztak létre[24], akkor a cselekmény ugyan a közszektor korrupciója körébe tartozik, de nem minősül hivatali korrupciónak. Magánszektorba tartozik a vertikális közbeszerzési korrupció, ha a közbeszerzési rezsim alkalmazására olyan gaz-
- 27/28 -
dálkodó szervezet köteles, amely döntően állami támogatásból megvalósuló projektet menedzsel.[25]
Az ún. horizontális közbeszerzési korrupció esetén a megvesztegetett személy a közbeszerzésben részt vevő piaci szereplő (az ajánlattevő). A korrupcióval megvásárolt döntés pedig - a gazdálkodással kapcsolatos horizontális korrupció esetéhez hasonló módon - nem egy megrendelés odaítélése, hanem éppen a megrendelőnek kedvezőbb ajánlat megtételétől való tartózkodás. A horizontális közbeszerzési korrupció elkövetői a közbeszerzési eljárás befolyásolása érdekében megállapodást kötnek, amely alapján az eljárás nyertesét maguk közül előre kijelölik. A kijelölt nyertes előre egyeztetett legkedvezőbb (de a piaci árat így is jelentősen meghaladó) ajánlatot tesz, a többiek pedig ennél is rosszabb (drágább) ajánlatokat adnak be (vagy formai hibákkal elintézik az eljárásból való kizárásukat). Azt az összeget pedig, amivel a nyertes ajánlata a piaci árat meghaladja, felosztják egymás között.
III. Választási korrupció esetén a jogtalan előnyöket a választóknak biztosítják szavazatukért vagy a távolmaradásért. A választási korrupciót általában politikusok, illetve politikai pártok kampányában közreműködők valósítják meg. A választási korrupció egyébként - évszázados tapasztalat alapján - szorosan kapcsolódik a politikai korrupcióhoz, hiszen a választási vesztegetéshez szükséges pénzt sokan a hivatali idejük alatt korrupcióval szedik össze. Egy még komplexebb - és korántsem ritka - esetben egyes gazdálkodó szervezetek arra figyelemmel támogatják bizonyos politikusok kampányát, hogy az majd hatalomra kerülve állami megrendeléseknél vagy akár közhatalmi döntéseknél nekik kedvezzen.
1.1.2.3. Az előny
A korrupció fogalmába tartozó előny nemcsak vagyoni, hanem személyes is lehet.[26] A korrupció legalább az egyik részt vevő (a hatalommal bíró) személy számára előnyös ügylet: a megvesztegetett hivatalos személy hozzájut a készpénzhez, a sportautóhoz vagy éppen a szexuális együttléthez. A korrupció megvalósulásának számos - az előnyök cseréjét jelentő - esetében mindkét abban részt vevő személy "jól jár", hiszen hozzájut a neki szükséges javakhoz (az általa vágyott helyzetbe kerül). A vesztegető
- 28/29 -
megkapja tehát az építési engedélyt vagy az állami megrendelést, illetve elengedik a rá kiszabott bírságot. Vannak azonban a korrupciónak olyan esetkörei is, amelyből kizárólag az előnyt kérő vagy azt elfogadó személynek származik előnye, pl. amikor a közhivatalnok az engedély kiadását előny nyújtásától teszi függővé.
1.1.2.4. A hatalom és az előny kapcsolata
A hatalom és az előny kapcsolatát tekintve a korrupció fogalmának magját a hatalommal való visszaélés ellenértékeként elfogadott vagy adott előny jelenti. Ez lényegében az a cselekmény, amely a kezdetekben és az államok legtöbbjében is korrupciónak minősül.[27] A korrupció fogalmába beletartozik azon eset is, amikor az előny csak a kötelességszegő döntés meghozatalának veszélyét idézi elő.
Korrupcióról van szó ott is, amikor a hivatalos személy kötelességét csak akkor teljesíti, ha azért előnyt adnak. Ilyen lehet pl., amikor a köztisztviselő utal arra, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő beruházásra csak akkor adja ki az építési engedélyt, ha azért anyagi ellenszolgáltatásban részesül.
Korrupciósnak tekinthetők az olyan cselekmények is, amelyeket a hatalommal való visszaélés látszata jellemez. A közszolgálati tisztviselőknek pl. olyan előnyöket is tilos elfogadniuk, amelyek nem irányulnak kötelességszegés kiváltására, de megkérdőjelezik a tőlük egyébként elvárható elfogulatlanságot (pártatlanságot).
1.1.2.5. A korrupció résztvevői: aktív és passzív korrupció
A korrupció mindig több, azaz legalább két személyt feltételez[28], de a korrupció fogalmához nem szükséges, hogy ezek mindegyike cselekedjen, illetve az sem, hogy mindkettejük cselekménye korrupciónak minősüljön. A korrupció fogalma magában foglalja az olyan eseteket is, amikor csak az egyik személy cselekménye minősül korrupciónak, azaz pl. a vesztegetés az előny kérésével vagy ígéretével valósul meg, de a korrupció fogalma által feltételezett másik személy az előny kérését vagy ígéretét visszautasítja.
- 29/30 -
Abból a szempontból, hogy a korrupció résztvevői miként kapcsolódnak a jogtalan előnyhöz, passzív és aktív korrupciót lehet megkülönböztetni. A passzív korrupció körébe az előny kérése vagy elfogadása sorolható, míg az utóbbi az előny adását vagy ígéretét öleli fel. Az aktív vagy passzív kifejezések nem azt jelzik, hogy ki kezdeményezte a korrupciós kapcsolatot, az ugyanis nemcsak az aktív, hanem a passzív oldal magatartását követően is létrejöhet (pl. előny kérése esetén).
A passzív és az aktív korrupció általában együttesen fordul elő, de a fentiek szerint önállóan is lejátszódhat. Ha ugyanis az ügyfél nem reagál arra, hogy a közhivatalnok tőle hivatali kötelessége teljesítéséért előnyt kér, akkor csak passzív vesztegető van, aktív nincsen. Ha pedig a jogtalan előny ígéretét a közhivatalnok nem fogadja el, akkor az aktív vesztegető mellett nincs szó passzív vesztegetőről.
1.1.3. A korrupció hátrányos következményei
A korrupció elleni büntetőjogi fellépés szükségességének és módjának elemzése előtt nyilvánvalóan nem nélkülözhető a korrupció hátrányainak áttekintése sem. Ebben a körben is helyes megközelítés, hogy a komplex jelenséget nemcsak egészében, hanem egyes formáira[29] lebontva is górcső alá vesszük.
1.1.3.1. A korrupció hátrányos következményei általában
A korrupció a fogalmában szereplő előnyre tekintettel legalább az egyik abban résztvevő számára kedvező hatásokkal is járhat. Az egyéni előnyöket azonban - legalábbis egy demokratikus jogállamban - össztársadalmi szinten sokkal jelentősebb negatív következmények írják felül. Amint ugyanis arra Hankiss máig ható érvénnyel rámutatott: a "korrupció társadalmi csapda, […] minél többen szállnak be a játékba, annál inkább csökken a profit és a végén mindenki többet fizet ugyanazokért a javakért és szolgáltatásokért, mint amennyit az eredetileg fizetett"[30].
A korrupció leggyakrabban erőforrásokat von el a közösségtől, aminek iskolapéldája, amikor az éhezők segélyezésére szánt anyagi erőforrás korrupciós előnyök következtében teljes egészében illetéktelen zsebekbe
- 30/31 -
vándorol.[31] Más esetekben az erőforrások legalább részben eljutnak azokhoz, akiknek azt szánták, de a közösség a korrupció következtében drágábban jut hozzá egy adott szolgáltatáshoz. Idesorolható azon eset, amikor a megrendelő képviselője azért fogadja el az autópálya építési költségeinek túlszámlázását, hogy a különbözeten a beszállítóval osztozzon.[32] A korrupció káros hatása az is lehet, hogy annak segítségével az egyes gazdasági szereplők olyan törvényeket szavaztatnak meg, amelyek a meglévő köz- és magánvagyont (gazdasági lehetőségeket) úgy osszák újra, hogy abból ők teljesítmény, verseny és főleg kockázat nélkül gazdagodjanak (ez az ún. járadékvadászat).[33] A korrupt tisztviselő vagy ügyintéző "kizsákmányolja a közösséget"[34], ami sok esetben lényegében az adófizetők pótlólagos adóztatását jeleneti.[35]
A korrupció káros hatásainak másik csoportja a hatékonyságcsökkenés fogalma köré csoportosítható. A legkirívóbb esetekben a korrupció akár halálos tömegszerencsétlenséghez is vezethet, pl. állítólag ilyen üzelmek tették lehetővé Kínában olyan iskolaépületek megépítését, amelyek egy földrengésnél kártyavárként dőltek össze.[36] A hivatalnokok a döntések előkészítésénél előnyben fogják részesíteni azokat a beruházásokat, amelyek ugyan a közösség számára nem (annyira) szükségesek, de jobb lehetőséget teremtenek a korrupciós előnyök kérésére.[37] A korrupció káros hatással van az állami szervek és gazdálkodó szervezetek hatékony működésre is, így pl. a korrupt köztisztviselők vagy ügyintézők (további előnyök megszerzésének reményében) hajlamosak az ügyintézést tovább lassítani.[38] Káros hatásaként jelentkezik a korrupciós kapcsolatok kialakítására, titkos üzemeltetésére fordított energia is (pl. konspiráció, előszobáztatás, szívességek láncolata)[39], amit produktív tevékenységre vagy rekreációra is lehetne fordítani.
- 31/32 -
A korrupció számos esetben akadályozza a minden ember azonos méltóságából eredő esélyegyenlőség érvényesülését[40], mégpedig a korrupciós viszony mindkét oldalán.[41] A gazdasági szférában jogosulatlan versenyelőnyt biztosít[42], más esetekben pedig lehetőséget ad olyan döntések megvásárlására, amelyek áruba bocsátását a közösség nem tartja helyesnek. Ha ugyanis normatív kritériumok alapján a várakozási lista sorrendjét csak a beteg állapotától (életkorától) függően lehet kialakítani, akkor ebben a vonatkozásban a kapcsolatoknak vagy az anyagi teherbíró képességnek nem lehet szerepe. A korrupció egyenlőséget sértő hatásának közvetett megjelenése az, amikor az ún. korrupciós szakmák képviselői (ha minimális bejelentett jövedelmük van) előnyben részesülnek a szociális-segélyek[43] megítélésénél.
1.1.3.2. A korrupció egyes fajtáinak társadalmi hátrányai
A különböző korrupciós fajták társadalmi hátrányai eltérőek és különböző súlyúak[44], ebben a tekintetben elsősorban a közszféra és a magánszektor korrupciója tér el, de jelentősége lehet annak is, hogy adott cselekménytípus esetén a hatalom és az előny miként kapcsolódik egymáshoz.
I. Amikor a közhivatalnok az előny fejében olyan döntést hoz, ami ellentétes a működésére vonatkozó szabályokkal, a korrupció az őt terhelő kötelességek teljesítéséhez fűződő érdeket sérti. Kötelességszegés lehet valamely törvénysértő engedély kiadása, illetve valamilyen bírság mellőzése vagy a szabályozott ügyintézési sorrendtől való eltérés.[45]
A közhivatalnok kötelességei azonban nem öncélúak, hanem azok valamilyen más érdeket szolgálnak. Erre figyelemmel a kötelességszegéssel megvalósuló hivatali korrupciónak további káros következményei lehetnek. Ezek súlya elsősorban attól függ, hogy a megszegett kötelesség milyen jellegű közérdek védelmét szolgálja[46], így súlyos vagy akár katasztrofális következményei lehetnek pl. járványüggyel, bűnüldözéssel vagy a már hivatkozott építésbiztonsággal kapcsolatos korrupciónak.
- 32/33 -
Az állami bevételeket és kiadásokat érintő (pl. adóbevételekkel vagy közbeszerzésekkel kapcsolatos) korrupció káros hatásai könnyen számszerűsíthetők is. Viszonylag egzaktan megállapítható ugyanis, hogy mennyiben károsítja az állami vagyont egy adókedvezmény jogosulatlan megítélése, ugyanolyan minőségű termék drágábban történő megrendelése, illetve egy ingatlan piaci ára alatt való értékesítése. Ebben a vonatkozásban külön érdekesség az, hogy a vesztegetési összeg általában az államot ért kár meghatározott (10-25) százaléka.
A hivatali kötelesség nemcsak közösségi, hanem egyéni érdekek védelmét is szolgálhatja. Így pl. egy beruházás (pl. szemétégető) korrupción alapuló jogszabályellenes engedélyezése hátrányosan érintheti a közegészséget, illetve a természetes és az épített környezet védelméhez fűződő érdeket. Annak következtében azonban sérülhet vagy veszélybe is kerülhet azon ingatlanok tulajdonosainak (használóinak) egészsége és vagyona is, akik a beruházás közelében laknak.
A korrupció által sértett egyéni érdekek sok esetben nem a mögöttes közösségi érdekhez, hanem csak a kötelesség teljesítéséhez kapcsolódik. Az állami vagyon károsodása hiányában is sérül a gazdasági érdeke annak a versenytársnak, aki jobb ajánlata ellenére azért esett el egy állami megrendeléstől, mert nem folyamodott korrupcióhoz. Az említett építési ügyben pedig a korrupcióhoz nem folyamodó másik (a területre biofarmot tervező) beruházónak az érdeke akkor is sérül, ha a szemétégető egyébként az előírásoknak megfelelt. Akár az ügyintézési sorrendre vonatkozó előírások megszegése mögött is lehetnek egyedi sértettek, akik pl. a korrupció következtében nem kaptak időben engedélyt.
Az egyéni érdeksérelem könnyen kimutatható a hivatali korrupció azon fajtájánál, amikor a hivatalos személy a kötelessége teljesítését jogtalan előny adásától teszi függővé. Ilyen esetekben ugyanis az ügyfél olyan hivatali cselekményért fizet korrupciós felárat, ami egyébként ingyen vagy méltányos térítési díj ellenében járna neki. Ilyen esetekben azonban a kötelesség mögött álló (az építési szabályok betartásához) fűződő érdek nem sérül. A közhivatalnokok működésébe vetett bizalom azonban igen, hiszen egyikük a pozíciójából eredő hatalmát az állampolgároknak igazságtalan költségeket okozva "zsarolásszerűen" használta fel.
A vesztegetés bizonyos eseteiben, különösen akkor, ha az ügyfél ügyében már döntés született, az előny elfogadásával a kötelesség teljesítéséhez fűződő érdek nem sérül (és nem kerül veszélybe sem). Ilyenkor azonban
- 33/34 -
a korrupció a közhivatal viselőibe vetett bizalmat sérti[47], hiszen a hivatali működésével összefüggésben az előny elfogadása azt a látszatot kelti, hogy az ügyet előny ígérete által befolyásoltan intézte el. Még akkor is, ha adott ügyben minden anyagi és eljárási szabályt maximálisan betartott, és a rá bízott esetleges mérlegelési jogkörrel megfelelően élt.
II. A magánszektorban a gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés általában olyan magatartásként jelentkezik, amelyben a megvesztegetett személy - saját maga részére való előnyszerzés végett - megszegi a munkaadójához fűződő hűség követelményét. Ennek következtében számszerűsíthető hátrány általában a korrupt ügyintéző cégét éri, hiszen ugyanazon áruért többet fizet, illetve ugyanolyan áron rosszabb minőségű áruhoz jut.[48] A megbízónál jelentkező kárnak (a beszállítónál jelentkező haszonnak) itt is általában bizonyos része a vagyonkezeléssel megbízott személynek kifizetett jogtalan előny. Emellett sérülhet a vesztegető versenytársainak érdeke is, akik lemaradnak egy olyan tényleges megrendelésről, amelyet a piaci folyamatok zavartalan működése alapján ők nyertek volna el.
Ha az ügyintéző azonos minőségű és árú termékek (szolgáltatások) közül az egyiket a korrupciós előnyre tekintettel választja ki, az őt alkalmazó cég vagyoni érdeke (és az iránta való hűség követelménye) látszólag nem sérül. A piaci verseny szabályozó szerepe azonban torzulást szenved, ráadásul a vesztegetési összeg (előbb vagy utóbb) beépül a termékek és szolgáltatások árába, így azt neki vagy később más vásárlónak már meg kell fizetnie.[49] Végső soron tehát a termékek (szolgáltatások) ára - éppen a korrupcióhoz szükséges összeg előteremtése miatt - meghaladja a piaci alapon szükségeset.
- 34/35 -
1.2. A korrupciós bűncselekmények fogalma és fajai
1.2.1. A korrupciós bűncselekmények fogalma
A korrupció egyik legveszélyesebb (vagy legalábbis hivatalosan annak nyilvánított) szegmense a korrupciós bűnözés, azaz a korrupciós bűncselekmények összessége.[50]
1.2.1.1. Korrupciós bűncselekmények tágabb és szűkebb értelemben
A korrupciós bűncselekmény fogalmát a jogirodalom kétféle - tágabb és szűkebb - értelemben is használja.[51]
A szükségképpen (azaz in abstracto) korrupciós bűncselekmény azt jelenti, hogy nemcsak az elkövetett konkrét cselekmény, hanem a jogalkotó által büntetni rendelt cselekménytípus is megfelel a korrupció fogalmának (pl. vesztegetés, befolyással üzérkedés, illetve befolyás vásárlása).
A nem szükségképpen (azaz in concreto) korrupciós bűncselekmények esetén viszont csak a konkrét cselekmény korrupciós jellegű, a bűncselekménytípus fogalmát meghatározó törvényi tényállás viszont nem. Korrupciós jelleggel adott esetben elvileg bármilyen bűncselekmény elkövethető, de vannak törvényi tényállások (így pl. hazai büntetőjogunkban a hivatali visszaélés[52], a hűtlen kezelés[53], illetve a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban[54]), amelyek elkövetésénél gyakran megjelenik a korrupció eleme.
Nem tartom szükségképpen korrupciós jellegűnek azokat a tényállásokat sem, amelyeknek egyes változatai felelnek meg a korrupció fogalmának (ilyen a bitorlás[55], illetve választás rendje elleni bűncselekmény[56]).
- 35/36 -
A kismonográfia - eltérő megjelölés hiányában - a szükségképpeni változatra használja a korrupciós bűncselekmény terminológiát.
1.2.1.2. A korrupciós bűncselekmények fogalma
A korrupciós bűncselekmények köre országról országra változik[57], illetve az adott ország (így hazánk) jogfejlődésének különböző szakaszaiban is eltérő.[58]
A korrupció elleni büntetőjogi védelmet hazánkban is a tényállások hatókörének kiterjesztése (azaz a kriminalizáció) jellemezte.[59] A büntetőjogi védelem kezdetben az igazságszolgáltatást (a bíráskodást) érintette, majd kiterjedt a közigazgatásra is.[60] Ezt követően - egyes állami feladatok magánosításával párhuzamosan - a korrupciós bűncselekmények hatókörét kiterjesztették a gazdasági szféra egy részére, majd a szocializmus alatt lényegében annak egészére, illetve azon túl is (pl. az egyesületekre).[61] A kriminalizációs hullám - elsősorban nemzetközi és európai uniós kötelezettségekre[62] tekintettel - a rendszerváltás után is folytatódott, így az 1978. évi Btk.-ban megjelentek a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények[63], illetve büntetendővé vált a befolyás vásárlása.[64]
A korrupciós bűncselekmények fogalmának tartalma természetesen a Btk. hatálybalépésével is számos tekintetben megváltozott.[65] Az új kódex azonban a fogalom meghatározásának módszertana tekintetében is alapvetően eltér a hazai jogfejlődésünk összes korábbi időszakától.
I. A Btk. előtti korszak büntetőkódexei ugyanis a korrupciós bűncselekmények fogalmát nem használták, hanem csak egyes korrupciós bűn-
- 36/37 -
cselekményekről, azaz jogtalan előny követeléséről vagy elfogadásáról[66], vesztegetésről[67], illetve befolyással üzérkedésről[68] rendelkeztek.
Az 1978. évi Btk. szövege nem tartalmazott utalást korrupciós bűncselekményekre. A jogalkotó a vesztegetést és a befolyással üzérkedést és a közérdekű bejelentő üldözését a kódex a közélet tisztasága elleni bűncselekmények című közös szerkezeti egységbe sorolta.[69] A miniszteri indokolás alapján azonban kiderült, hogy a vesztegetés és a befolyással üzérkedés is kifejezetten korrupciós bűncselekménynek minősült, míg a közérdekű bejelentő üldözése nem.[70] Erre figyelemmel a korrupciós bűncselekmény fogalma ebben az időszakban nem képezett ugyan tételes jogi kategóriát, de nem is tekinthető kizárólagosan tudományos fogalomnak sem.
A büntetőjog tudománya ebben az időszakban is használta[71], sőt akkor is használhatta volna a korrupciós bűncselekmény fogalmát, ha azt a kódex miniszteri indokolása nem is tartalmazta volna. Részemről éppen a korrupciós bűncselekmények tudományos fogalma alapján állapítottam meg, hogy a közérdekű bejelentő üldözése - a tényállásában szereplő előny hiányában - a tudományos rendszerben sem korrupciós, hanem a hivatalos (más közszolgálatot ellátó, illetve közérdek védelmében eljáró) személyek elleni bűncselekmény.[72]
II. A Btk. XXVII. fejezete kifejezetten a "korrupciós bűncselekmények" címet viseli. Ez azt jelenti, hogy a korrupciós bűncselekmény - hazai jogunkban először - tételes jogi fogalomként jelentkezik.[73] Erre figyelemmel tudományos kérdésként elsődlegesen az e fejezetbe sorolt tényállások közös - és egyben más deliktumoktól elhatároló - vonásainak feltárása merül fel.
- 37/38 -
A jogirodalomban képviselt egyik álláspont szerint a korrupciós bűncselekmények közös jogi tárgyukra (a közélet tisztaságára) tekintettel különülnek el a kódexben.[74] Ezzel azonban nincs összhangban, hogy a közélet tisztaságát jogi tárgyként egyetlen esetben, mégpedig a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása[75] kapcsán említi a Btk. javaslatának indokolása.[76] Ennek tényállása viszont a Btk. rendszerében nem a korrupciós, hanem "a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények" közé tartozik.[77]
A közélet tisztasága fogalom ráadásul - magas absztrakciós fokából eredő bizonytalansága miatt - legfeljebb a jogi tárgy rendszerezési funkciójának ellátására alkalmas, a jogalkalmazás terén nem nyújt segítséget. A korrupciós tényállásokban szereplő bizonytalan tartalmú kategóriák (pl. az előny jogtalansága) értelmezéséhez, álláspontom szerint a közélet tisztaságánál jóval konkrétabb és az egyes korrupciós szférák tekintetében elkülönülő[78] jogi tárgyak meghatározása szükséges. Erre figyelemmel viszont, a korrupciós bűncselekmények elsősorban nem is jogi tárgyuk, hanem sokkal inkább más tényállási elemeik alapján tekinthetők egymáshoz hasonló tényállásoknak.
A hatályos jog vonatkozásában további elemzést igénylő kérdésként merülhet fel, hogy vannak-e a kódexben olyan bűncselekmények, amelyek csak a tételes jog alapján vagy csak tudományos szempontból minősülnek korrupciósnak. Az általam választott módszertani megfontolások[79] és a kismonográfiában használt fogalmak[80] alapján mindkét kérdésre tagadó választ kell adni. Nem kizárt azonban, hogy más szerzők saját definíciójuk alapján ezen kérdéseknél eltérő következtetésre jutnak.
- 38/39 -