927/B/1997. AB határozat
jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 373. § (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az elővásárlási jog átruházására, illetve átszállására vonatkozó rendelkezéseit kifogásolta.
Az egyik indítványozó álláspontja szerint a Ptk. 373. § (4) és (5) bekezdése az Alkotmány 70/A. §-ába ütközően, hátrányosan különbözteti meg a magánszemélyeket a jogi személyekkel szemben, anélkül, hogy ennek bármilyen jogi vagy gazdasági indoka volna. Értelmezése szerint a jogi személyek átalakulásakor, egyesülésekor, beolvadásakor a jogutódot illeti meg az elővásárlási jog, mivel ezt nem tiltja meg a Ptk. Emellett a jogi személyek más jogi személyt is kijelölhetnek az elővásárlási jog gyakorlására, s ezért ellenértéket fogadhatnak el. A magánszemélyek azonban - a diszkriminatív szabályozás miatt - nem ruházhatják át és nem örökölhetik az elővásárlási jogot.
A másik indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ával, valamint 9. § (1) bekezdésével tartja ellentétesnek a Ptk. 373. § (4) bekezdését, mert az kizárólag a gazdálkodó szervezetek számára biztosítja az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személy kijelölésének jogát.
A harmadik indítványozó a 373. § (4) bekezdésének "gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult" szövegrésze megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmány 70/A. §-ra és 9. § (1) bekezdésére hivatkozva.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Az eljárás során az Alkotmánybíróság megkeresésére kifejtette álláspontját az igazságügy-miniszter.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor az Alkotmány következő rendelkezéseit vette figyelembe:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az indítványok a Ptk. alábbi rendelkezéseit érintették:
"373. § (4) Az elővásárlási jog átruházása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - semmis, gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult.
(5) Az elővásárlási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az örökösökre nem száll át."
"685. § c) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;"
III.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. Az indítványok alapján az Alkotmánybíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a Ptk. 373. § (4) és (5) bekezdése jogalanyok közötti alkotmányellenes megkülönböztetést tartalmaz-e.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlően (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, vagyis az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [Először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
Bár az Alkotmány az emberi, illetve állampolgári jogokkal kapcsolatban fogalmazza meg a diszkrimináció tilalmát, az a személyekre általában, így a jogi személyekre is vonatkozik. A jogi személy számára is biztosított tehát, hogy alkotmányos jogait megkülönböztetés nélkül érvényesíthesse. [Először: 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 1441/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 510, 511.]
Az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált jogegyenlőségi tétel az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján a tulajdonhoz való jogra és az abból folyó egyéb, meghatározott vagyoni jogokra is vonatkozik. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára nézve diszkriminációtilalmat fogalmaz meg. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.] A polgári jogi jogalanyok között a vagyoni jogviszonyok körében tett megkülönböztetés - kellő súlyú alkotmányos indok hiányában - alkotmányosan megengedhetetlen. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből és 70/A. §-ából tehát az következik, hogy a polgári jogi szabályozás során a polgári jogi jogviszonyok alanyait - az azonos szabályozási koncepción belül - egyenlőnek kell tekinteni. A tulajdonvédelem és a jogegyenlőség követelménye kiterjed a polgári jogilag tulajdonnak nem minősülő vagyoni értékű jogokra is. [53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261, 263.; 25/1993. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1993, 188, 192.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 250.]
2. Az elővásárlási joggal kapcsolatos jogutódlás kérdéseit a Ptk. 373. § (4) és (5) bekezdése szabályozza. A (4) bekezdés főszabályként tiltja az elővásárlási jog átruházását (engedményezését), és az ilyen jogügyleteket semmisnek nyilvánítja. Ugyanakkor két kivételt is megfogalmaz: egyrészt törvény lehetővé teheti az átruházást, másrészt, ha az elővásárlásra jogosult gazdálkodó szervezet, akkor az kijelölheti az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személyt. Így a gazdálkodó szervezetnek mint elővásárlásra jogosultnak arra van lehetősége, hogy az elővásárlási jog fennállása alatt bármely más természetes vagy jogi személyt - ingyenesen vagy visszterhesen - feljogosítson arra, hogy a tulajdonoshoz intézett nyilatkozattal a szerződésbe belépjen.
A Ptk. 373. § (5) bekezdése általános szabályként kimondj a, hogy az elővásárlási jog nem száll át az örökösre, vagyis legkésőbb a jogosult halálával megszűnik.
Ez a szabály nem zárja ki minden esetben azt, hogy egyetemes jogutódlás alkalmával a jogutódra szálljon a jogelődöt megillető elővásárlási jog. Megengedi, hogy törvény eltérően rendelkezzen, és kifejezetten nem tiltja meg, hogy a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok átalakulásakor az elővásárlási jog átszálljon a jogutódra.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a Ptk. a szerződéses viszonyokban az elővásárlási jogot a jogosult oldalán főszabályként személyhez kötődő, forgalomképtelen jognak tekinti. Önmagában nem lehet átruházni sem élők között, sem halál esetére. Az elővásárlási jog, illetve annak gyakorlásának átruházhatatlansága azonban nem feltétlenül érvényesülő szabály. A Ptk. 373. § (4) bekezdése a joggyakorlás átruházását tekintve a gazdálkodó szervezeteket juttatja előnyösebb helyzetbe más jogalanyokkal szemben, az (5) bekezdése pedig az egyetemes jogutódlást tekintve nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok esetében az elővásárlási jog átszállhat-e a jogutódra.
3. A Ptk. 373. § (4) bekezdése a gazdálkodó szervezetek számára biztosítja az elővásárlási jog gyakorlásának átruházását. Ez a rendelkezés a szerződéses viszonyok egy részében értékelhető különbségtételnek. A törvényen alapuló elővásárlási jog esetében - a Ptk. felhatalmazása alapján - a törvényhozó döntésétől függ, hogy miként rendelkezik az elővásárlási jog, illetve annak gyakorlása átruházásáról. A szerződéses viszonyok közül a tőzsdei ügyletekre - szintén a Ptk. felhatalmazásának megfelelően - speciális szabályok vonatkoznak. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 323. §-ának második mondata így rendelkezik: "Tőzsdei ügyletben kikötött opció vagy elővásárlási jog átruházható és az örökösökre is átszáll." Vagyis ez a rendelkezés - a gazdasági, forgalmi viszonyok változásához igazodva - minden jogalany tekintetében biztosítja az elővásárlási jog forgalomképességét, ha a jogügylet tárgya a tőzsdei ügyletben kikötött opció vagy elővásárlási jog.
A többi szerződéses ügylet tekintetében fennálló különbségtételt az Alkotmánybíróság nem találta önkényesnek. Jogállamban legitim jogalkotási cél a vagyoni ügyletek, a forgalom biztonsága. Mivel az elővásárlási jog, illetve a jog gyakorlásának esetleges átruházása a tulajdonos rendelkezési jogát érinti, lényeges szempont, hogy a tulajdonos a vásárlásra jogosult személyéről információval rendelkezzen. Ellenkező esetben nem tud eleget tenni a Ptk. 373. § (1) bekezdésének, amely így rendelkezik: "Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna." Az Alkotmánybíróság jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy a mindenki számára hozzáférhetően nyilvántartott gazdálkodó szervezeteknek a többi jogalanytól eltérő kezelése nem önkényes. Ezért a Ptk. 373. § (4) bekezdése nem sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseit.
4. A 373. § (5) bekezdéséből következik, hogy természetes személy jogosultak esetében az elővásárlási jog legkésőbb a jogosult halálával megszűnik, és mint személyhez kötődő jogosultság nem része a hagyatéknak. Ugyanakkor ez a szabály nem rendelkezik a jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok körében bekövetkező általános jogutódlásról.
Jelen esetben a szabályozás nem tesz különbséget a természetes személyek között. A 373. § (5) bekezdése a természetes személyek és más jogalanyok számára hoz létre eltérő jogi feltételeket. A jelen ügyben vizsgált szabályozás két különböző jogalanyi körhöz kapcsolódó, egymástól eltérő jogintézményeket (természetes személyek utáni öröklés, jogi személyek jogutódlása) érintően állapít meg különböző feltételeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből azonban nem következik, hogy a természetes személyek utáni öröklésre és a jogi személyek jogutódlására azonos törvényi szabályozásnak kell vonatkoznia. Ezért a Ptk. 373. § (5) bekezdése nem sérti az Alkotmány indítványokban hivatkozott rendelkezését.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2006. szeptember 5.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró