EH 2008.1852 Az eljárás tárgyául szolgáló egyetlen vagyon elleni bűncselekmény elkövetése is alapja lehet az üzletszerű elkövetés megállapításának, ha a terheltet az eljárást megelőzően - az elbírált cselekménnyel közvetlen időbeli kapcsolatban elkövetett - ugyanolyan vagy hasonló több bűncselekmény miatt más büntetőeljárás(ok)ban jogerősen elítélték [Btk. 137. § 9. pont, 318. §].
Kapcsolódó határozatok:
Nyíregyházi Járásbíróság B.1387/2006/28., Nyíregyházi Törvényszék Bf.761/2007/4., Kúria Bfv.417/2008/6. (*EH 2008.1852*, BH 2009.6.170)
***********
A városi bíróság ítéletével K. M. I. r. terheltet bűnösnek mondta ki - jelentős kárt okozó - társtettesként és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, továbbá bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért halmazati büntetésül két év négy hónapi börtönbüntetésre, kétévi közügyektől eltiltásra ítélte, és vele szemben 3 000 000 millió forint vagyonelkobzást rendelt el.
Az ítéleti tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt a terhére az eljárás tárgyát képező bűncselekmény elkövetése előtt büntetve nem volt, azonban azt követően - de még a felülvizsgálattal érintett elsőfokú ítélet meghozatala előtt - négy esetben ítélték el jogerősen. Két ügyben az eljárt bíróságok folytatólagosan elkövetett csempészet vétsége miatt, egy ügyben 4 rb. csalás bűntettének kísérlete, 2 rb. csalás vétségének kísérlete, valamint 8 rb. közokirat-hamisítás bűntette, 8 rb. magánokirat-hamisítás vétsége, 7 rb. szerzői jogok megsértésének vétsége, 27 rb. szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétsége, egy ügyben pedig csalás vétsége és magánokirat-hamisítás vétsége miatt szabtak ki vele szemben büntetést; három alkalommal pénzbüntetést, egy alkalommal pedig börtönbüntetést. E - jogerős határozatokkal elbírált - bűncselekmények elkövetési ideje a 2002. szeptember 26. és 2005. szeptember 27. napja közötti időszak volt.
A terhelt 2003-tól kezdődően vagyon elleni bűncselekményekből tartotta fenn magát.
2003. június 17-ét megelőzően megállapodott a III. r. terhelttel, hogy megvásárolja tőle annak Lexus típusú személygépkocsiját 6 000 000 forint vételárért. A vételár felét kifizette és a járművet birtokba vette. Az írásba foglalt adásvételi szerződésben a vevő nevét nem töltötték ki, és azt keltezéssel sem látták el, mert K. M. közölte társával, hogy a vételár másik felét kölcsönből fogja fedezni, s minthogy ő nem kaphat hitelt, azt más veszi majd fel, ezért annak a nevére kerül majd a gépkocsi is.
Az I. r. terhelt rábírta a II. r. terheltet, hogy helyette a gépjármű vételárának kifizetéséhez kölcsönt igényeljen. Megállapodásuk alapján a II. r. terhelt 2003. június 17-én a K. P. Rt. sértetthez kérelmet nyújtott be 3 000 000 forint kölcsön folyósítása iránt, azzal, hogy azt egy gépkocsi 6 000 000 forintos vételárának kiegyenlítésére kívánja fordítani. Kérelméhez csatolta azt a hamis munkáltatói igazolást, amelyet az I. r. terhelt készített, és amely szerint a II. r. terhelt egy kft. alkalmazottja havi 170 000 forint nettó jövedelemmel. A kölcsönkérelem elbírálásához a pénzintézet rendelkezésére bocsátotta azt a 2003. július 1-jei keltezésű hamis tartalmú adásvételi szerződést is, amelyben vevőként a II. r. terhelt szerepelt.
A bank a kölcsönszerződést ezek alapján megkötötte, a 3 000 000 forintot átutalta és azt 2003. július 16-án az I. r. terhelt vette fel. A kölcsön visszafizetése azonban egyik terheltnek sem állt a szándékában, és arra lehetőségük sem lett volna.
A hamis tartalmú adásvételi szerződést a gépjármű tulajdonjogának átírása érdekében a II. r. terhelt 2003. július 4. napján egy okmányirodában benyújtotta, ahol ennek alapján a tulajdonosváltozás bejegyzése a jármű forgalmi engedélyébe, majd a központi gépjármű-nyilvántartásba ennek alapján megtörtént.
A törlesztő részletek fizetésének elmulasztása miatt a pénzintézet a járművet visszavette, és 2 675 000 forintért értékesítette, így kára részben megtérült.
Az ítélet ellen az I r. terhelt és védője által a közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentés, a csalást illetően az üzletszerűen elkövetettkénti minősítés mellőzése, valamint a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést elbírálva a megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítéletek ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapozva.
Álláspontja szerint tévesen minősítették a bíróságok a csalási cselekményt üzletszerűen elkövetettnek, mivel azok az eljárások, amelyekre tekintettel voltak e minősítés kapcsán, még nem zárultak le. Tévedtek akkor is, amikor a közokirat-hamisítás bűncselekményében védence bűnösségét megállapították. A II. r. terhelt ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy a gépkocsinak tulajdonosa legyen; erre nézve nem tévesztette meg senki, így az adásvételi szerződést vevőként tulajdonszerzési szándékkal írta alá, tehát a II. r. terhelt tulajdonosi minőségének feltüntetése a gépjármű okmányaiban nem valótlan adat.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Álláspontja szerint a közokirat-hamisítás bűntette kapcsán kifejtettek az irányadó tényállást támadják; ami a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett. Az üzletszerűség megállapításánál sem tévedtek az eljárt bíróságok; azt egyetlen bűncselekmény elkövetése is megalapozhatja, ha az elkövető ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat-elhatározása egyértelműen felismerhető. Ezt az akarat-elhatározást pedig más eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése is igazolhatja.
A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében kifejtette, hogy a súlyosabb minősítés megállapítása a folyamatban lévő büntetőeljárásokra alapozva az ártatlanság vélelmének sérelmét jelenti.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
A jogerős ítélet tényállása szerint a gépkocsi új tulajdonosának személyére vonatkozóan, a közokiratokba bejegyzett adat valótlan. Így a védő az indítványában a közokirat-hamisítás bűntette kapcsán az irányadó tényállásban rögzített tényeket vitatta. Ezért az indítványnak a jogerős ítéletben közokirat-hamisításként értékelt cselekményre vonatkozó részével - a felülvizsgálat kizártsága miatt - a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott.
A tényállás támadásának kizártságánál fogva a védőnek a bizonyítás lefolytatására vonatkozó indítványa sem teljesíthető.
Az indítvány egyebekben sem megalapozott.
Az üzletszerűségnek a törvény szerint két együttes feltétele van: egyrészt az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, másrészt a rendszeres haszonszerzésre törekvés.
Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy az üzletszerűséget egyetlen bűncselekmény elkövetése is megalapozhatja, ha az elkövető szándéka - a rendszeres haszonszerzésre törekvés több bűncselekmény elkövetése révén - ebből is egyértelműen megállapítható. Ez a következtetés levonható a más eljárásban az elkövető terhére megállapított ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények kapcsán is.
Helyesen hivatkozott az indítványozó arra, hogy a megtámadott határozatok meghozatalakor jogerősen még el nem bírált bűncselekmények a jelen ügyben elbírált bűncselekmény minősítése során nem figyelembe vehetők. Azonban az I. r. terhelt bűnösségét több rendbeli vagyon elleni bűncselekmény miatt két ügyben is jogerősen megállapították az eljárt bíróságok még az előtt, hogy a felülvizsgálat alapját képező ügyben az elsőfokú határozat meghozatalára sor került volna. A jelen ügyben elbírált bűncselekmény elkövetési ideje ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetési ideje közé illeszkedett. Így - ahogy arra a másodfokú bíróság indokolásában helyesen utalt - megalapozott volt az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, miszerint az I. r. terhelt a bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedett. Nem sértettek tehát büntető anyagi jog szabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhére megállapított vagyon elleni bűncselekményt üzletszerűen elkövetettnek minősítették.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint helye van felülvizsgálatnak akkor is, ha ugyan a bűncselekmény minősítése törvényes, azonban a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
A terhelttel szemben a vagyonelkobzás alkalmazására a terhére megállapított - és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett - csalási cselekmény kapcsán került sor. Ennek jogszabályi alapját az elsőfokú bíróság a Btk. 77/B. § (1) bekezdésében jelölte meg, anélkül, hogy annak bármelyik pontját felhívta volna. A hivatkozott törvényhely a) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett; míg a c) pont szerint a vagyonelkobzást arra a vagyonra kell elrendelni, amely az ilyen módon szerzett vagyon helyébe lépett.
Az ügyben a kölcsönként felvett - és bűnös úton szerzett - pénz helyébe a Lexus típusú gépkocsi lépett, így a vagyonelkobzást egyéb feltételek teljesülése mellett is csak a gépkocsira vonatkozóan lehetett volna elrendelni.
A Btk. 77/C. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve akkor kell elrendelni, ha a vagyon már nem lelhető fel. A jelen ügyben tehát akkor lehetett volna a gépkocsi elkobzása helyett a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve elrendelni, ha a gépkocsi nem lelhető fel.
A vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseket értelmezve azonban a Legfelsőbb Bíróság a BKv. 69. számú véleményében úgy foglalt állást, hogy a vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása; ezért nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra, amit a sértettnek kell kiadni, vagy amely már a sértetthez visszajutott.
A kérdéses gépkocsit az eljárás során magánfélként is fellépő sértett visszakapta és értékesítette. Így nyilvánvaló, hogy a gépkocsi vagyonelkobzásának nincs helye. De nincs helye a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezett elrendelésének sem, hiszen a bűnös úton szerzett vagyon elvonása megtörtént.
Mindezekre figyelemmel törvénysértően került sor az ügyben a vagyonelkobzás alkalmazására a terhelttel szemben.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és az I. r. terhelttel szemben alkalmazott ezt az intézkedést mellőzte; egyebekben viszont a megtámadott határozatokat terheltre vonatkozóan hatályban fenntartotta.