BH 2011.4.113 A vezetői megbízás visszavonásához a törvény nem kíván meg olyan súlyos okot, mint amit a munkáltatónak a jogviszony megszüntetése, vagy fegyelmi intézkedése esetén kell igazolnia [Kjt. 23. §].

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, ezért igazgatóhelyettesi beosztásban való továbbfoglalkoztatását és elmaradt vezetői pótléka megfizetését igényelte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2005. június 30-án 2005. július 31-ei hatállyal visszavonta a felperes öt éve fennálló igazgatóhelyettesi vezetői megbízását. A felperes kérésére ezt azzal indokolta, hogy az iskola tagozatain folyó általános műveltséget megalapozó (közismereti) tantárgyak oktatásának irányítását, a tantestület munkájának pedagógiai összefogását nem látta el kifogástalanul, és ez egyre több feszültséget okozott a tantestület munkájában, ami a záró tantestületi értekezleten is kifejezésre jutott.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a felperes a feladatait nem megfelelően látta el. A vezetői megbízásának visszavonásában a közismereti tárgyak oktatásának irányításával kapcsolatos hiányosságok konkrétan szerepeltek, a pedagógiai munka összefogása pedig az általános igazgatóhelyettes feladatát képezi, mivel nem a tantestület munkájának vezetéséről vagy irányításáról van szó, ami egyértelműen az igazgató feladata. Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a záró tantestületi értekezleten is elhangzott a felperes munkájával kapcsolatos kifogás szóban és írásban is a munkaközösségek vezetői részéről, amely tény szintén szerepelt a megbízás visszavonásának indokolásában.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként adott esetben az volt megállapítható, hogy a felperessel szemben a 2004-2005. tanévben, de különösen az érettségi időszakot megelőzően, és az érettségi vizsgák alatt általános elégedetlenség és bizalomvesztés alakult ki. Valamennyi tanúvallomásból kitűnt, hogy erről az igazgató részére jelzések történtek. Ez megalapozottan vethette fel a változtatás igényét figyelembe véve azt is, hogy a vezetői megbízás bizalmi munkakör, a közalkalmazotti jogviszony fennmaradása mellett ezért annak visszavonásához a törvény nyilvánvalóan nem követel meg olyan súlyos okot, illetve vétkes kötelezettségszegést, amit a munkáltatónak felmentés, vagy fegyelmi intézkedés esetén kell bizonyítania. Az alperes a vezetői megbízás visszavonását bár részben összefoglaló módon jelölte meg, de az - M. M. munkaközösség vezető tanévzáró értekezleten tett felszólalására is tekintettel - a világos indokolás törvényi követelményének megfelel, és az abban foglaltak valóságát és okszerűségét a perben csatolt iratok és tanúvallomások kellően alátámasztották. Az "összefogását" nem vitásan összefoglaló megjelölés, miszerint az igazgatóhelyettes felperes nem látta el megfelelően az iskola tagozatain folyó általános műveltséget megalapozó (közismereti tárgyak) oktatásának irányítását; valamint ez a tantestület munkájának pedagógiai, a közismereti tárgyak oktatásának irányításával hozható összefüggésbe. Ugyanakkor az irányítással összefüggő komplex vezetői feladatokat mereven nem lehet elválasztani. Adott esetben az is bizonyítást nyert, hogy a felpereshez forduló kollégák az egyébként tanügyigazgatás körébe tartozó - tankönyvellátás, érettségi vizsgák megszervezése - feladatokkal összefüggésben sem kaptak megfelelő irányítást. Azt a körülményt pedig, hogy a felperes a közismereti tantárgyak oktatásának irányításával kapcsolatos feladatait nem látta el kifogástalanul, valamennyi tanúvallomás alátámasztotta.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte. Indítványozta a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek az eredeti igazgatóhelyettesi beosztásban történő továbbfoglalkoztatására kötelezését. Elmaradt vezetői pótlék címén 2005. augusztus 1-jétől 2008. július 31-éig terjedő időszakra 1 405 600 forint megtérítését kérte azzal, hogy 2008. augusztus 1-jétől havi 40 000 forinttal számolva kötelezze a bíróság az alperest az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig az elmaradt vezetői pótlék viselésére.

A felülvizsgálati érvelés szerint az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság jogszabálysértést valósított meg a bizonyítékok okszerűtlen, illetve a logika szabályaival ellentétes mérlegelésével, ezáltal megsértette a Pp. 206. §-ában foglaltakat. A jogerős ítélet az előírt valóság, és különösen az okszerűség követelményének fennállását nem vizsgálta, e törvényi kógens feltételről nem foglalt állást. Az alperesnek nem csupán a visszavonás indokának valóságát kellett volna bizonyítania, hanem abból annak okszerűségének is következnie kellett volna. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vonta vizsgálat alá a felperes munkaköri leírását, és nem vetette össze a felperes terhére rótt indokokkal, illetve a tanúvallomásokkal.

Tanúbizonyítással utólagosan olyan mulasztásokat rótt a jogerős ítélet a felperes terhére, amelyek nem szerepeltek a vezetői megbízás visszavonásában. Az alperes igazgatója a keresetlevél, illetve az első tárgyalásra történő idézés kézhezvételét követően rendkívüli munkaközösség-vezetői értekezletet tartott, amelynek egyetlen témája a felperes kereseti kérelme volt. Ezzel a jegyzőkönyvvel az alperes pontosan azt bizonyította, hogy a vezetői megbízás visszavonása idején annak közlésekor és írásba foglalásakor nem állt fenn olyan indok, amely alapján a vezetői megbízást jogszerűen vissza lehetett volna vonni.

A munkáltatói intézkedés nem tartalmaz a felperes tanügyigazgatás területén ellátandó feladataira vonatkozó kifogást, amivel a tanúvallomások az indokolást kiegészítették. Az alperes utólag, a per során, rosszhiszeműen a vezetői megbízás visszavonásának indokait kiegészítette, megváltoztatta, ezáltal megtévesztette a bíróságot. Nem felel meg a tényeknek, hogy a felperes munkájával kapcsolatos kifogás "szóban és írásban is hangot kapott" volna a munkaközösségek vezetői részéről a záró nevelőtestületi értekezleten, bár ezt az ítélet indokolása tényként állapítja meg. Kizárólag M. M. jelezte (szóban), hogy az "elvégzendő feladatokat a felelős igazgatóhelyettestől többségében késve" kapja meg, mindenféle magyarázat, eligazítás nélkül. A tanúvallomásból azonban egyértelműen kiderült, hogy ez a tankönyvellátással kapcsolatos feladatok körében fordult elő. Nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy bármelyik munkaközösségi vezető írásban kifogásolta volna a felperes vezetői munkáját. Ezt egyetlen tanú sem állította, illetve ilyen dokumentumot az alperes nem csatolt. Aggályosnak tartotta a felperes, hogy a munkaköri leírásban egyértelműen szétválasztott tanügyigazgatási, és a pedagógiai munka irányítása feladatköröket az első-, mind a másodfokú bíróság összekeverte. A tanügyigazgatási feladatok közé tartozik a tankönyvellátás, illetve az érettségi vizsgák lebonyolításának megszervezése, amely feladatok ellátása körében mulasztást a vezetői megbízás visszavonása nem tartalmazott még utalás formájában sem.