702/B/2002. AB határozat

az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 15. § (1) bekezdésének második mondata, valamint (8) és (9) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 15. § (1) bekezdésének második mondata, valamint (8) és (9) bekezdései alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Etv.) - a 2001. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Etvm.) 1. §-ával megállapított - 15. § (1) bekezdésének második mondata, valamint (8) és (9) bekezdései alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál.

Az indítványozó az Etv. 15. § (1) bekezdésének második mondatát ellentétesnek tekintette az Alkotmány 63. § (3) bekezdésében, valamint 2. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésekkel. Kifejtette, hogy az Alkotmány 63. § (3) bekezdése értelmében a társadalmi szervezetek (egyesületek) megalakulására és működésére vonatkozó minden lényeges előírást - így elsődlegesen a megalakulásukra és a bírósági nyilvántartásba vételükre vonatkozó rendelkezéseket - "az előírt módon elfogadott törvényben kell megállapítani." Az Etv. 15. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt szabályozásához kapcsolódóan azt kifogásolta, hogy az, a társadalmi szervezet bírósági nyilvántartásba vételére irányuló kérelem mellékleteként az igazságügyminiszter rendeletében meghatározott okiratok csatolását írja elő. Hivatkozott arra, hogy az Etv.-nek az Etvm.-mel történt módosítását megelőző rendelkezései törvényi szinten szabályozták a társadalmi szervezetek (egyesületek) megalakulására és bírósági nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat, "a Kormány vagy annak tagja a nyilvántartásba vétel tartalma tekintetében érdemi szabályozási jogosítványokat nem kapott." "A módosítás következtében előállt tehát az a helyzet, hogy az Alkotmány 63. § (3) bekezdése szerint csak az országgyűlési képviselők kétharmados többségével elfogadható egyesülési jogi szabályok gyakorlati érvényesíthetősége a mindenkori kormány tagjának rendeleti szintű szabályozásától függ."

Az Etv. támadott rendelkezése lehetővé teszi az igazságügy-miniszter számára, hogy érdemben beavatkozhasson a nyilvántartásba vétel iránti eljárásba, "[a] nyilvántartáshoz szükséges, esetleg csak a Kormány által irányított vagy felügyelt szervezetektől beszerezhető okiratok (pl. hatósági engedélyek) körének rendeleti meghatározása ugyanis történhet az aktuális politikai érdekek szerint is." "A Kormány a miniszter útján tehát nehezítheti, könnyítheti vagy az egyes szervezetek közötti esetleges különbségekre tekintettel akár differenciálhatja is a nyilvántartásba vételt, sőt akár lehetetlenné teheti az egyesület, társadalmi szervezet megalakítását."

Mindezekből az indítványozó szerint az következik, hogy az Etv. 15. § (1) bekezdésének második mondata "azáltal, hogy a kétharmados törvényi szabályozás garanciális jellegét lerontva miniszteri szintű szabályozásnak enged teret az egyesülési jog gyakorlásának lehetőségét érintő érdemi jogalkotási hatáskör biztosításával", sérti az Alkotmány 63. § (3) bekezdését, valamint 2. § (1) bekezdését.

Az Etv. 15. § (8) bekezdésének első mondatában szereplő, "az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott adatokra való törvényi hivatkozás" az indítványozó álláspontja szerint, a fent kifejtett indokokra tekintettel szintén alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 63. § (3) bekezdését, valamint 2. § (1) bekezdését. Véleménye szerint az Etv. 15. § (8) bekezdésének fenti rendelkezése egy olyan utaló szabály, amely jogalkotó hatáskört teremt az igazságügy-miniszter számára arra, hogy rendeleti úton határozza meg azokat az adatokat, amelyeket a társadalmi szervezetek nyilvántartása tartalmazhat. Ezzel "a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételét és tartását alapvetően meghatározó kérdésben biztosít parttalan jogot a rendeleti szabályozásnak, mellőzve ismét a garanciális kétharmados törvényi szabályozást."

Az Etv. 15. § (8) és (9) bekezdésében foglalt szabályozás az indítványozó véleménye szerint ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság "elvével". A vitatott szabályozással összefüggésben az indítványozó azt kifogásolta, hogy az a társadalmi szervezetek nyilvántartásának "teljes körű, a rendeleti szabályozásra történt átruházással még csak nem is ismert körűen tágas, bármikor bővíthető adatkörének" a nyilvánosságát biztosítja anélkül, hogy ezt a közérdek indokolná. Az Etv. 15. § (9) bekezdésében foglalt szabályozás az indítványozó nézete szerint önmagában is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Véleménye szerint "[a]z állampolgárok legszemélyesebb adatai közé tartozik, hogy társadalmi aktivitásukat hol, melyik szervezetben fejtik ki, ha erre vállalkoznak." Bár az Etv. 15. § (9) bekezdése értelmében a szervezet tagjait feltüntető, a szervezet alapszabályának a mellékletét képező tagnyilvántartás nem nyilvános, "[a] bírósági nyilvántartásban azonban szerepeltetni rendeli a törvény." Ebből az indítványozó megállapítása szerint az következik, hogy ha a széles nyilvánosság ugyan nem is, de az állam megismerheti az állampolgárok társadalmi szervezethez való tartozását. "Ez az állampolgárok számára alkotmányellenes mértékű kiszolgáltatottsággal jár, s egyben lehetővé teszi politikai, érdek-képviseleti és egyéb szervezethez való tartozás vagy ahhoz történt valamikori tartozás alapján való nyilvántartásaik kialakítását, ezzel együtt az állam általi megfigyelésüket, befolyásolásukat, megfélemlítésüket."

Az indítványozó véleménye szerint az Etv. 15. § (9) bekezdésében hivatkozott "tagnyilvántartás" társadalmi szervezetek általi elkészítése, annak "a társadalmi szerv adataiként a bírósági nyilvántartás részekénti előírása" a gyakorlatban nem teljesíthető jogszabályi rendelkezés, ami sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) "elveit".

Az indítványozó mindezekre tekintettel a támadott törvényi rendelkezések "ex tunc" hatállyal történő megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. (...)

(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

2. Az Etv. indítvánnyal támadott rendelkezései:

"15. § (1) A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet (a továbbiakban: kérelem) a társadalmi szervezet képviseletére jogosult személy köteles benyújtani a társadalmi szervezet székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz, illetőleg a Fővárosi Bírósághoz (a továbbiakban együtt: bíróság). A kérelemhez csatolni kell az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott okiratokat. (...)

(8) A nyilvántartás tartalmazza az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott adatokat, köztük a társadalmi szervezet képviselőjének nevét, lakóhelyét. A nyilvántartás fennálló, illetve törölt adatai, valamint a bírósághoz benyújtott iratok - a (9) bekezdésben meghatározott kivétellel - nyilvánosak, ideértve a még el nem bírált kérelmet és mellékleteit is, azokat bárki megtekintheti és azokról feljegyzést készíthet.

(9) A társadalmi szervezet alakuló ülésének jelenléti íve, valamint a társadalmi szervezet tagjairól készült - az alapszabály mellékletét képező - nyilvántartás nem nyilvános. (...)."

3. A Jat. vizsgálatba bevont rendelkezései:

"8. § (1) A miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet."

"15. § (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. (...)"

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először az indítványnak az Etv. 15. § (1) bekezdése második mondatának alkotmányellenességét állító részét vette vizsgálat alá, s e körben azt vizsgálta, hogy a támadott törvényi rendelkezés az indítványozó által kifejtett indokok alapján sérti-e az Alkotmány 63. § (3) bekezdését, illetve 2. § (1) bekezdését.

A vitatott törvényi rendelkezés értelmében a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételére irányuló kérelemhez csatolni kell az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott okiratokat. Az indítványozó azért tekintette az idézett törvényi rendelkezést alkotmányellenesnek, mert álláspontja szerint az ellentétes az Alkotmány 63. § (3) bekezdésében foglalt, az egyesülési jog szabályozására nézve kétharmados törvényi szabályozást előíró alkotmányi rendelkezéssel, mivel "az egyesülési jog gyakorlásának lehetőségét érintő" lényeges kérdésben (nyilvántartásba vételre irányuló kérelem mellékletét képező okirati kör meghatározása) jogalkotó hatáskört biztosít az igazságügyminiszternek. Az indítványozó érvelése alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy az Etv. Etvm.-mel történt módosítását megelőzően hatályos rendelkezései nem biztosítottak a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételének tartalma vonatkozásában érdemi szabályozási jogosítványokat a Kormány, illetve annak tagja részére, a társadalmi szervezetek megalakulására, a bírósági nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályokat maga az Etv. tartalmazta törvényi szinten. Az Etv. támadott rendelkezése a korábbi szabályozási szintet megváltoztatva az igazságügy-miniszter részére olyan jogalkotó hatáskört (szabályozási jogosítványt) biztosít, amely révén érdemben lehetősége van a nyilvántartásba vételre irányuló eljárásba beavatkozni, a rendeletében meghatározott, a nyilvántartásba vételre irányuló kérelem mellékleteként csatolandó okirati kör meghatározásával szélsőséges esetben akár lehetetlenné is teheti a társadalmi szervezet (egyesület) megalakítását.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az Etv. 15. § (1) bekezdésének második mondatában hivatkozott igazságügy-miniszteri rendelet a 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: R.), amely a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól rendelkezik. Az R. 2. számú melléklete határozza meg azt az okirati kört, amelyet a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele iránti kérelem mellékleteként csatolni kell. Az R. 2. számú mellékletét a 24/2001. (XII. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Rm.) 5. § (2) bekezdésének c) pontja iktatta be az R. rendelkezései közé, az Etvm. hatálybalépésével, 2002. január 1-jével egyidejűleg. Az R. már az Etv. Etvm.-mel történt módosítását megelőzően is hatályban volt, ezt alkalmazták az eljáró bíróságok a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére irányuló nem peres eljárásokban. Az Etv. támadott rendelkezésével a törvényalkotó egy olyan utaló szabályt alkotott, amely az R.-re történő utalással, garanciális jelleggel törvényi szinten is rögzíti azt, hogy a nyilvántartásba vételre irányuló kérelem mellékletét képező okirati kört milyen jogszabály tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság a 6/2001. (III. 14.) AB határozatában (ABH 2001, 93.) - az Etv. 4. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatához kapcsolódóan - megállapította, hogy "az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító mindazon jogszabályi feltételeket, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba vételi eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben." (ABH 2001, 93.)

E határozatának az indokolásában az Alkotmánybíróság rámutatott: "Az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító garanciális rendelkezések megléte elengedhetetlen. Alkotmányjogi jelentősége van az egyesülési szabadság zavartalan gyakorlását, a törvényesen megalakult társadalmi szervezet tényleges működésének megkezdését biztosító időtényezőnek is. A törvényalkotó alkotmányos kötelessége, hogy tiszteletben tartsa, elismerje, védje és biztosítsa az egyesülési jog zavartalan gyakorlását. A törvényeknek megfelelő védelmet kell nyújtaniuk az alapvető alkotmányos jogok érvényesülését akadályozó eljárások indokolatlan elhúzódásával szemben.

Az Alkotmánynak megfelelő jogszabályi feltételek megállapítása a törvényalkotó jogkörébe tartozik." (ABH 2001, 93, 104.)

Az Etvm. megalkotása során a jogalkotó figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 6/2001. (III. 14.) AB határozatában foglalt azon alkotmányos kötelezettségére, hogy a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban olyan eljárási rendet alakítson ki, amely biztosítja, hogy a nyilvántartásba vételi eljárások ne húzódjanak el.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Etv. támadott rendelkezése a fent jelzett alkotmányos kötelezettség teljesítését mozdítja elő.

Az Etv. vitatott rendelkezése egy olyan törvényi utaló szabály, amely - az általa utalt szabályként felhívott R. 2. számú mellékletében foglalt okirati körre történő utalással - egyértelműen meghatározza a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolandó okiratokat, elkerülendő az ennek hiányából eredő későbbi hiánypótlásokat, melyek az eljárás meghosszabbodását eredményezhetik.

A Jat. 8. § (1) bekezdése értelmében a miniszter - jelen ügy kapcsán az R., illetve az Rm. tekintetében az igazságügy-miniszter - nem rendelkezik eredeti jogalkotási hatáskörrel. A miniszter kizárólag a feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján adhat ki rendeletet. A Jat. 15. § (1) bekezdése alapján a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. E rendelkezés értelemszerűen irányadó a felhatalmazáson alapuló miniszteri rendelet megalkotására is, azaz ez esetben is tartalmaznia kell a felhatalmazást adó jogszabályi rendelkezésnek a Jat. 15. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi elemeket.

Az R. megalkotására nem az Etv. támadott törvényi rendelkezése adott felhatalmazást az igazságügy-miniszternek, az erre vonatkozó felhatalmazást az egyes minisztertanácsi rendeletek egyesülési joggal kapcsolatos rendelkezéseinek módosításáról szóló 41/1989. (V. 7.) MT rendelet 3. §-a tartalmazta. (Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés határozta meg a Jat. 15. § (1) bekezdésében foglalt" tartalmi elemeket, a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit.)

Ezen túlmenően az Etv. támadott törvényi rendelkezése - tekintettel arra, hogy az R. megalkotására nem ez alapján került sor - értelemszerűen nem tartalmazza azokat a tartalmi elemeket sem, amelyeket a Jat. 15. § (1) bekezdése a felhatalmazó rendelkezés esetében kötelezően előír.

Mindezekből következően nem helytálló tehát az indítványozó azon érvelése, mely szerint az Etv. támadott rendelkezése érdemi szabályozási jogosítványt (jogalkotó hatáskört) biztosít az igazságügy-miniszter részére a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételének "tartalma tekintetében". Az Etv. vitatott szabálya egyfelől nem tekinthető érdemi szabályozást jogalkotásra való felhatalmazást) tartalmazó rendelkezésnek, másfelől a jogalkotásra (rendeletalkotásra) való felhatalmazást nem az Etv. támadott rendelkezése tartalmazza, hanem azt más jogszabály - az időközben már hatályon kívül helyezett, 41/1989. (V. 7.) MT rendelet 3. §-a - tartalmazta.

De nem helytálló az indítványozó azon érvelése sem, hogy az Etv. Etvm.-mel történt módosítását megelőzően a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásba vételére vonatkozó előírások kizárólag kétharmados törvényi szinten, az Etv. rendelkezései keretében lettek volna szabályozva, mivel a bírósági nyilvántartásba vétel ügyviteli szabályait már az Etv. Etvm.-mel történt módosítását megelőzően is az R. szabályozta rendeleti szinten.

Az indítványozó által állított alkotmányellenességhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a 27/1993. (IV. 29.) AB határozatának (ABH 1993, 444.) az indokolásában már kifejtette:

"Az egyesülési jog az alapvető jogok körébe tartozik, ezért az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint e jogra vonatkozó szabályokat is csak törvény állapíthatja meg. Az Alkotmány idézett 63. § (3) bekezdése pedig az egyesülési jogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát kívánja meg. Az egyesülési jog gyakorlására, illetve az e jog gyakorlásával létrehozható egyesület (a törvényi szóhasználattal a továbbiakban: társadalmi szervezet) alapítására, szervezetére, működésére, felügyeletére és megszűnésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket az Egytv. tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy »nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentós korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is«. Nagy fontosságú új állásfoglalásként fogalmazta meg az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában azt is, hogy »ott, ahol az Alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg. Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozzon meg. Az Alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet«". (ABH 1993, 444.)

Az Alkotmánybíróság a 27/1993. (IV. 29.) AB határozatának az indokolásában hivatkozott 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában (ABH 1991, 297.) arra is rámutatott továbbá, "hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy - az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően - törvénybe kell-e foglalni vagy sem." (ABH 1991, 297, 300.)

Ebből következően tehát annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező adott szabályozás törvényi szintre tartozik-e, meghatározó jelentősége van a vizsgált konkrét szabályozás alkotmányos alapjoggal fennálló kapcsolatának, e kapcsolat "intenzitásának", szorosságának.

Mindezekből következően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 63. § (3) bekezdésének rendelkezéseiből nem következik, hogy az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében szabályozott egyesülési jog alapján, az Etv. törvényi rendelkezéseinek megfelelően létrejövő társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásba vételének ügyviteli szabályait, ennek részeként a nyilvántartásba vétel iránti kérelem mellékleteként csatolandó okirati körre vonatkozó rendelkezéseket kétharmados többséggel elfogadott törvény keretében kellene a jogalkotónak szabályoznia.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Etv. 15. § (1) bekezdésének támadott rendelkezése - mint az R. fent jelzett jogszabályi rendelkezésére utaló szabály - nem sérti az Alkotmány 63. § (3) bekezdését,

Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy az Etv. vitatott rendelkezése nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt és az indítványozó által felhívott jogállamiság alkotmányi rendelkezésével.

Mindezekből következően az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványi részt, amely az Etv. 15. § (1) bekezdése támadott rendelkezésének az Alkotmány 63. § (3) bekezdésével és 2. § (1) bekezdésével fennálló ellentétét állította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az Etv. 15. § (8) bekezdése, az indítványozó által kifejtett indokokra tekintettel sérti-e az Alkotmány 63. § (3) bekezdését.

Az Etv. 15. § (8) bekezdése értelmében a nyilvántartás tartalmazza az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott adatokat, köztük a társadalmi szervezet képviselőjének nevét, lakóhelyét. Ezzel összefüggésben az indítványozó azt kifogásolta, hogy a támadott törvényi rendelkezés első mondatában az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott adatokra való hivatkozás - az Etv. 15. § (1) bekezdésénél már kifejtett indokokra tekintettel - alkotmányellenes. Az indítványozó nézete szerint a vitatott rendelkezés rendeleti szinten "szabályozási jogot" teremt az igazságügy-miniszter részére a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartása adattartalmának a meghatározására. Ezzel a törvényalkotó az indítványozó érvelése szerint a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vétele és nyilvántartásban tartása tekintetében "parttalan jogot" biztosított a rendeleti szintű szabályozásnak, illetve mellőzte a garanciális kétharmados törvényi szintű szabályozást.

Az Alkotmánybíróság e helyütt is rámutat arra, hogy a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásban szereplő adatainak körét az Etv. Etvm.-mel történt módosítását megelőzően is az R. tartalmazta, igazságügy-miniszteri rendelet szintjén. Az Etv. 15. § (8) bekezdésének vitatott rendelkezése - az Etv. 15. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt törvényi rendelkezéshez hasonlóan - utaló szabályt tartalmaz, s nem teremt "szabályozási jogot" (jogalkotási felhatalmazást) az igazságügy-miniszter számára a tárgybani szabályozásra nézve. Az Alkotmánybíróság a jelen határozatának 1. pontjában már kifejtett indokok alapján megállapította, hogy az Alkotmány 63. § (3) bekezdéséből nem következik az, hogy a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásban szereplő adatainak a körét a jogalkotó kétharmados törvényben köteles szabályozni.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány azon részét, amely az Etv. 15. § (8) bekezdésének az Alkotmány 63. § (3) bekezdésébe ütközését állította, elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság végezetül megvizsgálta azt is, hogy az Etv. 15. § (8) és (9) bekezdésében foglalt szabályozás ellentétben áll-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos rendelkezésével.

Az indítványozó az Etv. 15. § (8) és (9) bekezdéseiben foglalt szabályozást lényegében azért tekintette alkotmányellenesnek, mert az a nélkül, hogy ezt a közérdek indokolná teljeskörűen, és bárki számára biztosítja "a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásba vételéhez, illetve tartásához előírt" adatok nyilvánosságát. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a rendeleti szintű szabályozással bármikor bővíthető a nyilvántartásban szereplő adatkör, ezáltal még szélesebb körben lehetnek nyilvánosak az ebben szereplő adatok. Ezen túlmenően az indítványozó az Etv. 15. § (9) bekezdésével összefüggésben azt is kifogásolta, hogy ez lehetőséget ad az állam számára arra, hogy az állampolgárok társadalmi szervezethez való tartozását mint az állampolgárok személyes adatát megismerhesse. Ezáltal pedig lehetővé válik az állam számára az erre vonatkozó nyilvántartás kialakítása, az állampolgárok megfigyelése, befolyásolása, zaklatása. További kifogásként arra is hivatkozott az indítványozó, hogy az Etv. 15. § (9) bekezdése a gyakorlatban végrehajthatatlan rendelkezést tartalmaz a tagnyilvántartás elkészítése és annak a társadalmi szervezetek adataként a bírósági nyilvántartásban való szerepeltetése vonatkozásában. Ezzel összefüggésben az indítványozó a Jat. "elveinek" a sérelmét is állította.

Az Alkotmánybíróság ezen indítványi rész vizsgálata során is megállapította, hogy az Etv. 15. § (8) és (9) bekezdésének indítványozó által támadott szabályozása nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezésekkel.

Az Alkotmánybíróság ezen indítványi részhez kapcsolódóan megjegyzi, hogy a jogalkotó döntési kompetenciájába tartozik annak a meghatározása, hogy milyen körben és kik számára biztosítja a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásának a fennálló, illetve törölt adataiba - ideértve a még el nem bírált kérelmeket és ezek mellékleteit is - való betekintést, illetve az ezekről történő feljegyzés készítésének a lehetőségét. A társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásban szereplő adatainak kezelésére is értelemszerűen irányadóak a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezései.

A támadott szabályozással összefüggésben az indítványozó által indítványában kifejtett indokok alkotmányossági problémát nem vetnek fel.

Az Etv. vitatott szabályozása a társadalmi szervezet képviselőjének neve, lakóhelye - mint a képviselő személyes adata - tekintetében az Avtv. rendelkezéseinek megfelelően törvényi szintű felhatalmazást ad ezen adatok kezelésére. A közhitelű nyilvántartás adatai főszabályként nyilvánosak, azonban a törvényalkotó a fő szabály alóli kivételként kizárja a nyilvánosság köréből a tagok személyes adatát (név, lakcím) tartalmazó alakuló ülés jelenléti ívét, illetve a tagokról készített nyilvántartást, biztosítva ezáltal a társadalmi szervezetek tagjainak anonimitáshoz fűződő érdekét.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján hatáskörén kívül esik a jogszabályok célszerűségi vizsgálata, illetve azok hatályosulásának a vizsgálata.

Az indítványozó által az Etv. 15. § (9) bekezdésében foglalt vitatott szabályozáshoz - az ezzel összefüggésben kifejtett indítványozói érveléshez kapcsolódóan - az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Etv. 15. § (4) bekezdése és az R. egyértelműen meghatározzák, hogy mely adatok változását kell a társadalmi szervezet képviselőjének a bíróság felé bejelentenie. A tagok személye (az ebben bekövetkezett változás) nem minősül ilyen adatnak. Az R. 1. számú melléklete tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzendő adatok körét, ebből kitűnően a társadalmi szervezet tagjainak személye nem képezi részét a nyilvántartásba bejegyzett adatoknak. Mindezekből következően megállapítható tehát, hogy a társadalmi szervezetek adatait tartalmazó bírósági nyilvántartás sem bejegyzett, sem törölt, sem pedig módosított adatként nem tartalmazza a társadalmi szervezet tagjainak személyét, és ennek az adatnak a nyilvántartásban való szerepeltetésére vonatkozó kötelezettséget az Etv. 15. § (9) bekezdése sem ír elő a nyilvántartást vezető bíróság részére.

Az indítványozó a Jat. "elveinek" sérelmére is utalt az indítványában, azonban ezzel összefüggésben nem jelölte meg, hogy mely törvényi rendelkezés ("elv") sérelmét állítja, és azt sem, hogy az állított sérelmet milyen indokkal látja fennállónak, továbbá hogy ez álláspontja szerint milyen alkotmányi rendelkezés sérelmét idézi elő. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság e körben alkotmányossági vizsgálatot nem folytatott le.

Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2004. október 18.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró