EH 2011.2373 A "konzorciális szerződés" megkötésével a konzorcium tagjainak jogi helyzete nem változik, a közbeszerzési eljárásban ügyféli minősége a konzorciumnak nem, csak a tagjainak állapítható meg. [2003. évi CXXIX. tv. 317. §, 323. §, 334. §, 4. §, 52. §].[1]

A felperes 2008. július 18. napján közzétett "útburkolat felújítás I., útburkolat felújítás II." tárgyban gyorsított meghívásos közbeszerzési eljárást indított, amelyre többek között a D. Konzorcium (a továbbiakban: konzorcium) részvételre jelentkező nyújtott be jelentkezést. A konzorcium az ún. "konzorciális megállapodás"-sal jött létre, tagjai a D. A. Kft. és a H. Ú. Kft. voltak. A megállapodásban rögzítést nyert, hogy a konzorciumot a közbeszerzési eljárásban a konzorciumvezető társaság (D. A. Kft.) ügyvezetője képviseli, aki felhatalmazást kapott kötelezettségvállalásra, nyilatkozattételre, a vitás kérdésekben való döntésre és a pályázatok aláírására.

A felperes, mint ajánlatkérő a konzorcium részvételre jelentkezését, hiánypótlási eljárás lefolytatását követően érvénytelenné nyilvánította. E döntés ellen a konzorcium jogorvoslati kérelemmel élt, amelyet utóbb visszavont.

Az alperes mindkét tárgyú közbeszerzési eljárással kapcsolatosan - miután erről a feleket tájékoztatta - a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 334. § (2) bekezdés alapján a jogorvoslati eljárásokat folytatta. Ezt követően 2008. szeptember 1. napján meghozott határozataival a felperest marasztaló határozatot hozott. A Kbt. 317. § (1) bekezdése és 323. § (1) bekezdése, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdése értelmezése során hangsúlyozta, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtására való jogosultság nem a jogi személyiségtől vagy jogképességtől függ, hanem a közbeszerzési eljárásban való részvétel lehetőségétől, amelyet a Kbt. 52. §-a a konzorcium részére biztosít.

Az alperesi határozatok ellen előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Ítélete indokolása szerint a határozatokat mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból megalapozottnak találta. Hangsúlyozta, hogy a konzorcium jogi személyiséggel nem rendelkezik, de ezt az ügyféli minőséghez a Ket. 15. § (1) bekezdése nem követeli meg. A Kbt. 4. § 31. pontjában rögzített "részvételre jelentkező" fogalmat összevetve a Kbt. 323. § (1) bekezdésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a konzorcium, mint részvételre jelentkező jogorvoslati kérelmet is benyújthat a közbeszerzési eljárás során.

Nem látta akadályát annak, hogy a Kbt. 334. § (2) bekezdése szerint az alperes a kérelem visszavonása esetén is folytassa az eljárást.

Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a Legfőbb Ügyészség az alperesi határozatok ellen óvást jelentett be, amelyeket az alperes elutasított.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és a felperesi beavatkozó terjesztett elő fellebbezést, kérvén annak megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát, arra hivatkozással, hogy a konzorcium a konzorciális szerződéssel nem válik a Kbt. és a Ket. szerinti jogalanyi kör részesévé. A konzorcium által benyújtott kérelem alapján az alperes jogorvoslati eljárást nem folytathatott volna le.

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.

Ítélete indokolásában kiemelte, hogy a Kbt. 317. §-a, 323. § (1) bekezdésének speciális rendelkezése a Ket. általános szabályainak alkalmazását kizárják, ezért a Ket. 15. §-ának kisegítő alkalmazására sem látott lehetőséget.

A részvételre jelentkező jogorvoslati kérelem benyújtására jogosult, azonban a konzorcium a 4. § 1. és 31. pontjában felsorolt személyi körbe nem tartozik, nem önálló jogalany, a konzorciális szerződés kötelmi jogviszony. Sem a Kbt., sem más törvények a konzorciumot jogalanyisággal, jogképességgel nem ruházzák fel, a konzorcium a saját nevében nem szerezhet jogokat, nem vállalhat kötelezettséget.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 568 §-a és azt követő paragrafusaiban szabályozott polgári jogi társaság szabályait a konzorciumi tagok egymás közötti jogviszonyára lehet alkalmazni, ezért az alperes a konzorciumnak, mint polgári jogi társaságnak "részjogképességére" a perben sikerrel nem hivatkozhatott. Megjegyezte, hogy a gazdasági társaságról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szabályai szerint sem tekinthető a konzorcium jogi személynek, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak.

A tagok szerződésének a közbeszerzési eljárásban való részvétel szempontjából annyiban volt jelentősége, hogy a konzorcium képviselője a tagok nevében a közbeszerzési eljárásban nyilatkozatokat tehetett. Annak ellenőrzésekor, hogy a jelentkezés megfelel-e a kiírás feltételeinek, a konzorciumot, mint közös részvételre jelentkezőt kellett az ajánlatkérőnek megvizsgálnia, mert a Kbt. 4. § 31. pontjába foglalt előírást csak a konzorciumi tagok teljesítik. Ez okból a konzorcium nevében a képviselő - a tagok jogorvoslati eljárás megindítására őt felhatalmazó nyilatkozta hiányában - jogorvoslati kérelem benyújtására nem volt jogosult.

A konzorcium nem önálló jogalany, saját neve alatt jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, egyéb törvényi felhatalmazás hiányában jogorvoslati kérelem előterjesztésére nem volt jogosult, ezért nem volt joghatályosan előterjesztett kérelem, ennek hiányában olyan eljárás, amelyet az alperes Kbt. 334. § (2) bekezdése alapján folytathatott volna, így az alperes hivatalbóli eljárása során jogszerű határozatot nem hozhatott.

Végezetül megjegyezte, hogy a jogorvoslati kérelem visszavonása egyben azt is jelentette, hogy az előterjesztők a közbeszerzési eljárás jogszerűségének vizsgálatát már nem kívánták, ez okból az alperesnek a kérelem hiányainak pótlására, azaz az eljárás folytatására már nem volt lehetősége, a másodfokú bíróság az alperes új eljárásra kötelezését mellőzte. Döntése következményeként az ajánlatkérőt marasztaló határozat jogszerűségét nem vizsgálta, mint ahogy a konzorcium megnevezésében jelentkező eltérést sem.

A jogerős ítélet ellen az alperes és a felperesi beavatkozó egyaránt felülvizsgálati kérelemmel élt.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság

új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint mind a Kbt., mind a Ket. rendelkezései alapján megállapítható a konzorcium tekintetében az ügyfélképesség, jogosultság a jogorvoslati kérelem benyújtására. A Fővárosi Ítélőtábla a jogosultsági kört jogsértő módon leszűkítette. Ezt alátámasztandó, idézte az Európai Bíróság által C-57/01. számú ügyben hozott ítéletét, amely szerint biztosítani kell, hogy legalább azon személyeknek legyen lehetőségük a jogorvoslati eljárás igénybevételére, akiknek érdekében áll vagy állt a közbeszerzési szerződés elnyerése és állítólagos jogsértést szenvedtek vagy fennáll ennek kockázata. Kitért arra is az ítélet, hogy a közös ajánlatot tévő csoportok számára is biztosítani kell a jogorvoslati eljárás lehetőségét. Megítélése szerint a hazai jogalkotó ez irányú harmonizációs kötelezettségének eleget tett. A Kbt. 323. § (1) bekezdése nem adott taxatív jellegű felsorolást arra, hogy kik jogosultak az alperes előtti jogorvoslati kérelem benyújtására. Ugyanakkor a részvételre jelentkezőt, mint ilyenre jogosultat kifejezetten nevesítette. Ezen rendelkezésre tekintettel kétséget kizárólag megállapítható a konzorcium ügyfélképessége, jogorvoslati kérelem benyújtására vonatkozó jogosultsága.

A másodfokú bíróság tévesen olyan kérdéseket is vizsgált, amelyekre a jogvita nem terjedt ki, ugyanis nem volt a közigazgatási és a peres eljárásnak sem tárgya, hogy a konzorcium, mint ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásában részvételi jelentkezést jogosult volt-e benyújtani.

A Kbt. 4. § 1. és 31. pontjából, továbbá a Kbt. 52. §-ának szabályzásából nem vonható le olyan következtetés, hogy a konzorciumok ne nyújthatnának be részvételi jelentkezést, vagy ne tehetnének ajánlatot. A Kbt. meghatározásai minimális tartalmi követelményt jelentenek, a konzorcium mintegy specifikus polgárjogi társaság ezen elvárásoknak eleget tesz. A jogképesség megállapításához tehát elegendő, hogy polgári jogviszonyoknak alanya lehet, jogokat, kötelezettségeket szerezhet.

A Kbt. 52. §-a alapján specifikus feltételrendszer szerint van lehetőség közös jelentkezés, illetve ajánlat benyújtására, ebből következően a jogorvoslati jog is megilleti azokat, akik jogosultak részvételi jelentkezés, illetve ajánlat benyújtására. A konzorciumot, mint ajánlattevő csoportot a jogorvoslathoz való jog az európai gyakorlat szerint is megillette.

Összegezve, rámutatott az alperes, hogy a Kbt. 323. § (1) bekezdése és a mögöttes jogszabályként alkalmazandó Ket. 15. § (1) bekezdése szerint nem jogszabályi feltétele az ügyfélképességnek és a jogorvoslati kérelem benyújtásának a jogi személyiség és az elismert jogképesség.

A felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemben támadott részében történő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes jogsértően járt el, amikor a kérelem visszavonására tekintettel a jogorvoslati eljárást a Pp. 334. § (2) bekezdésére alapozottan hivatalból folytatta, a Ket. 2. § (1) bekezdésére ütközően, sértve ezzel az ügyfelekkel történő egyenlő bánásmód követelményét. Az alperes a kérelem visszavonása után nem valószínűsítette, hogy akár a kérelemben előadott, akár azon túli, vélt jogsértések fennállnak, avagy fennállhattak volna. Tévesen helyezkedett döntéshozó hatóságként az ügyfél szerepébe, átvéve annak nyilvánvalóan megalapozatlan kérelmét.

Amennyiben a konzorcium nem jog, - illetve ügyfélképes és jogorvoslati kérelmet sem terjeszthetett volna elő, úgy az egész eljárás nem indulhatott volna el, a Döntőbizottságnak a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania. Ügyfélképesség hiányában az eljárás lefolytatásának nem volt helye, ezáltal annak sem, hogy a hatóság a Kbt. 334. § (1) és (2) bekezdésére alapozottan az eljárást folytathassa.

Az alperes a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kéreleméhez, míg a felperesi beavatkozó az alperesi felülvizsgálati kéreleméhez kapcsolódóan a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.

A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelmek kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közbeszerzési eljárás során a konzorciumnak az ügyfélképessége megállapítható-e, ehhez képest jogosult-e jogorvoslati kérelem benyújtására, avagy sem. Amennyiben nem, a konzorcium jogorvoslati kérelme visszavonása esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság az eljárást folytathatja-e.

A Kbt. 317. § (1) bekezdése értelmében a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt vizsgálta, hogy a Kbt. az ügyfélképesség, ebből fakadóan a jogorvoslatot előterjeszteni jogosultak kapcsán tartalmaz-e olyan speciális rendelkezéseket, amely a jogvita mikénti megítélésére alapot adnak.

A Kbt. 323. § (1) bekezdése értelmében a jogorvoslati eljárás megindítására kérelmet nyújthat be az ajánlatkérő, az olyan ajánlattevő, részvételre jelentkező, vagy egyéb érdekelt (a továbbiakban: kérelmező) akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti.

A peradatokból egyértelműen következik, hogy a konzorcium részvételre jelentkezőként tett ajánlatot, és mint ilyen konkrét jogsérelemre alapozottan terjesztette elő jogorvoslati kérelmét. Egyéb érdekeltnek (pl. a szerződés teljesítéséhez igénybe venni kívánt alvállalkozó) nem minősíthető.

Az ajánlattevői, illetve részvételre jelentkezői személyi kört a Kbt. 4. § 1. és 31. pontja pontosan és félre nem érthető módon határozza meg. E szerint ajánlattevő, illetőleg részvételre jelentkező lehet az természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy személyes joga szerint jogképes szervezet, aki, illetőleg amely a közbeszerzési eljárásban ajánlatot tesz, részvételi jelentkezést nyújt be. Minthogy a Kbt. idézett rendelkezései összevétéséből meghatározható a jogorvoslati kérelmet előterjesztők köre, ezért a jogvita elbírálásánál az egyébként mögöttes szabályként jelentkező Ket. 15. § (1) bekezdése (az ügyfél fogalmának meghatározása) nem bír jelentőséggel.

A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az ügyfélképesség nem vagy nem feltétlenül kötődik jogképességhez, jogi személyiséghez, önálló jogalanyisághoz, azonban függ a közbeszerzési eljárásban való részvételtől vagy annak lehetőségétől.

A Kbt. 52. §-a, a közbeszerzési eljárásban való részvételt megkönnyítendő, az ajánlattevők részére lehetővé teszi annak eldöntését, hogy milyen jelentkezési formát választanak. E szerint több ajánlatkérő közösen is tehet ajánlatot. Az ajánlatkérő az ajánlattételt nem kötheti a gazdasági társaság, illetőleg meghatározott jogi személy alapításához, a közös ajánlatot tevő nyertesektől azonban ezt megkövetelheti, ha a szerződés teljesítése érdekében indokolt. Két részvételre jelentkező gazdasági társaság a Kbt. 52. §-ában adott felhatalmazással élve konzorciumi formát választott. Az ezt szabályozó "konzorcionális szerződés" a szerződő felek belső, magánjogi viszonyát érintette, a szerződés megkötését közös gazdasági érdek motiválta, az érintettek egy konkrét feladat ellátására vállaltak érdekközösséget. Önmagában az a körülmény, hogy a konzorcium nevében, képviseletében egy, a szerződésben rögzített személy vagy szervezet járt el, személyközösséget a szerződésben résztvevők között nem eredményez. Az adott cél érdekében való közös fellépés a társaságok belső függetlenségét szintén nem érinti. Az, hogy a jogszabály a közbeszerzési eljárás részvételre jelentkezőjeként a közös név alatti megjelentést biztosítja, még nem jelenti azt, hogy a konzorcium önálló jogalany lenne, saját neve alatt jogokat szerezne, avagy szerződésre, kötelezettségvállalásra csak a kötelemre alapozottan jogosult volna.

A jogorvoslati jogosultságot a Kbt. nem a jogi személyiségtől, annak hiányától vagy jogképességtől teszi függővé, azonban a jogorvoslat előterjesztésére jogosultak körét pontosan meghatározza. A közös ajánlattétel lehetősége a konzorciumot ajánlattevői pozícióba nem emeli, részére a jogorvoslat jogát nem biztosítja. A Legfelsőbb Bíróság, egyezően a Fővárosi Ítélőtábla okfejtésével hangsúlyozza, nincs olyan speciális jogi norma, amely a konzorciumot jogalanyisággal felruházná, ügyféli minősége pedig csak a konzorcium tagjainak állapítható meg. A részvételre jelentkezés érvénytelenné nyilvánítása a konzorcium tagjainak jogát érinti, így a Kbt. 323. § (1) bekezdése szerint jogorvoslati kérelem előterjesztésére is a tagok jogosultak.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogorvoslati eljárás igénybevételének joga nem sérült, hiszen ezen jogával a konzorcium bármely tagja vagy mindegyike élhet.

Az alperes és az elsőfokú bíróság is kiterjesztően értelmezte az irányadó jogszabályokat, amikor a közös ajánlat lehetőségéből azt a következtetést vonta le, hogy a konzorciumot önmagában is megilleti a közbeszerzési eljárásban a jogorvoslat lehetősége.

A közbeszerzési szabályok a közösségi joggal nem ütköznek, lévén az ügyfélképességet széleskörűen elismerik, az ajánlattevői csoportok jogorvoslati eljárásban való részvételi jogát nem korlátozzák. A jogsérelmet szenvedett ettől, illetve végső soron a bírói út igénybevételének lehetőségétől nincs elzárva azáltal, hogy ez a jogorvoslat nem a konzorciumot, hanem annak tagjait önállóan illeti meg.

A Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatának terjedelméhez kapcsolódóan a Legfelsőbb Bíróság a következőket tartja szükségesnek kiemelni:

A Kbt. 334. § (1) bekezdése szerint, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása során a kérelem, illetőleg a kezdeményezés alapján vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást az érdemi határozat (340. §) meghozatala előtt, ezek vonatkozásában is eljár hivatalból.

A (2) bekezdés kimondja, a Közbeszerzési Döntőbizottság a kérelem visszavonása esetén az eljárást folytatja, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a jogsértés valószínűsíthető.

A felperesi beavatkozó a jogerős ítélet ez irányú megállapításait tévesen értelmezte, amely miatt a felülvizsgálati kérelmében foglaltak sem foghattak helyt.

A Kbt. 334. § (2) bekezdése egyértelműen alapot ad a kérelem visszavonása esetén is az eljárás folytatására, de csak akkor, hogy ha annak jogszabályi feltételei a Döntőbizottság szerint fennállnak. Ebben az esetben tehát kizárólag az bírhat jelentőséggel, megindult-e a jogorvoslati eljárás, amennyiben igen, a Döntőbizottságnak nemcsak az eljárás folytatására, hanem érdemi határozat hozatalára is lehetősége, joga van. Természetszerűen nem kizárt, hogy bármely érintett a határozat megállapításait vitássá tegye. A konzorciumnak önálló jogi státusza az eljárásban nem volt, így jogorvoslati kérelem előterjesztésére sem volt jogosult, azaz a kérelem nem az arra jogosulttól származott. Ennek következményeit az alperes eltérő jogi álláspontja miatt nem vonta le.

A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben kifejtetteket, miszerint jogorvoslati kérelem előterjesztésére jogosultság hiányában joghatályosan előterjesztett kérelem sem volt, ekként olyan eljárás sem, amelyet az alperes az idézett jogszabályi rendelkezés alapján lefolytathatott volna.

A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.075/2010.)