A Győri Törvényszék Pf.20491/2018/5. számú határozata szerződés létrehozása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 206. §, 2000. évi II. törvény (Öotv.) 1. §, 2. §, 3. §, 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet 3. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 313/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet (Öotv. Vhr.) 2. §, 4. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Soproni Járásbíróság P.21165/2016/20., *Győri Törvényszék Pf.20491/2018/5.*, Kúria Pfv.20927/2019/9. (BH 2021.1.14), 3288/2021. (VII. 7.) AB végzés

***********

Győri Törvényszék

2.Pf.20.491/2018/5. szám

A Győri Törvényszék Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda (dr. Kiss Dániel Bálint ügyvéd, által képviselt .. (...) felperesnek Fleckné dr. Fekete Judit kamarai jogtanácsos által képviselt képviselt ... (...) I.r. és ... (...) II.r. alperes ellen szerződés létrehozása iránt a Soproni Járásbíróság előtt folyamatba tett perében Sopronban, 2018. év április hó 24. napján P.21.165/2016/20. sorszám alatt hozott ítélet ellen felperes részéről 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I.r. alperesnek 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget. Ezt meghaladóan felperes viseli a másodfokú eljárással felmerült költségeit.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A járásbíróság ítéletével felperes keresetét elutasította, kötelezte felperest I. r. alperesnek 127.000 Ft perköltség megfizetésére.

Ítéletében azt vizsgálta, hogy I. r. alperesnek van-e szerződéskötési kötelezettsége. A Ptk. 198. § (2) bekezdése és 206. § (1) bekezdése körében azt rögzítette, hogy jogszabály előírhatja a szerződéskötési kötelezettséget, szerződéskötési kötelezettség azonban nem csak jogszabály, hanem a felek szerződése alapján is keletkezhet. Szerződéskötési kötelezettséget jogszabály humanitárius, szociális megfontolásból és fogyasztói érdekek védelmében hoz létre. Ezek a szerződések olyan speciális jogviszonyhoz kapcsolódnak, ahol valamelyik félnek, illetve a féllel kapcsolatban lévő harmadik személynek érdeke fűződik a szerződés megkötéséhez. A bíróság tényként állapította meg, hogy a szerződő felek 2006-ban nem állapodtak meg abban, hogy a szerződés lejártát követően ismételten szerződést kötnek, kifejezetten azt rögzítették a szerződés 47. pont f) pontjában, hogy a szerződés megszűnik amennyiben a szerződés időtartama lejár. A feleket tehát szerződésen alapuló szerződéskötési kötelezettség nem terhelte. 2011. decemberében vagy 2012. januárjában nem volt olyan jogszabályi kitétel, amely utalt volna arra, hogy az önkormányzatot (I. r., alperest) szerződéskötési kötelezettség terhelné a praxisjog jogosultjával szemben. Utalt a 2000. évi II. tv. 1. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés c) pontjára, 2. § (3) bekezdésére, valamint a Vhr. 2. § (1) bekezdés c) pontjára, 4. § (1) bekezdésére, Rögzítette, hogy különbséget kell tenni a Vhr. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti praxisengedély, valamint a törvény 1. § (2) bekezdés c) pontja szerinti praxisjog között. A praxisjog egy vagyoni értékű jog, amely adásvételi szerződés útján megvásárolható, és elidegeníthető. Mivel vagyoni értékű jog, azt a hatóság nem vonhatja el annak tulajdonosától. A praxisengedély ezzel szemben a hatóságnak azon határozata, amellyel a praxisjog jogosultját feljogosítja a praxisjog meghatározott körzetben történő gyakorlására. Azt is rögzítette, hogy az Öo. tv. 1. § (2) bekezdés c) pontja, valamint a 18/2000. (II.25.) Korm. r. 3. § (1) bekezdése alapján a működési jog megszerzése csak jogi előfeltétele annak, hogy az önkormányzat valamely orvost házorvosként foglalkoztasson, a háziorvosi körzetben végzendő tevékenység az önkormányzattal való megállapodástól függ.

Az önkormányzat köteles gondoskodni az egészségügyi alapellátásról, és szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy kivel köt feladatellátási szerződést. A jogszabályok nem teremtenek az önkormányzat számára olyan kötelezettséget, hogy a működtetési jogot megvásárló orvossal szerződést kell kötnie (BDT.2013.2876.).

Megállapította, hogy az I. és II. r. alperesek között fennállt szerződés időtartamában a háziorvosi működést a 18/2000.(II.25.) Korm. r. szabályozta, mely 2011. december 31. napjáig volt hatályban. Ezen jogszabály sehol nem rögzíti azt, hogy az önkormányzatnak a praxisjog jogosultjával kötelező volna szerződést kötnie. 2012. január 1. napján lépett hatályba a 313/2011. (XII.23.) Korm. rendelet, mely 4. § (6) bekezdése csupán 2012. július 1. napjától hatályos, július 1. napjáig (6) bekezdés nem létezett. Ez a jogszabályi rendelkezés az I. és II. r. alperesek között megkötött szerződés megszűnését követő fél évvel lépett hatályba, így a bíróság megítélése szerint jelen jogviszonyban nem alkalmazható. A jogszabály nem teszi lehetővé, hogy a bíróság azt állapítsa meg, hogy visszamenőleg visszaható hatállyal alkalmazható, és azt állapítsa meg, hogy a szerződés ezen kitétel alapján folytatódott.

A szerződéskötési kötelezettségnél konkrétan a jogszabálynak meg kell jelölnie, hogy kinek és milyen típusú szerződést kell megkötnie. Jelen esetben ilyen kitétel nem olvasható.

A jogszabály csak lehetőséget teremt a szerződés meghosszabbítására, de csak akkor, ha a szerződés még nem szűnt meg, azaz az meghosszabbítható, folytonossá tehető. Ezen túlmenően tényként állapította meg, hogy a feladatellátási szerződést 2006-ban nem felperes és I. r. alperes kötötte hanem a két alperes, azaz felperestől elkülönülő önálló gazdasági társaság. Ilyen módon sincs lehetőség a szerződés folytatására amiatt sem, hogy mások voltak a szerződő felek. Mindezeket meghaladóan arra is utalt, hogy éppen felperes zárkózott el a szerződés megkötésétől, vagy a szerződés módosításától, azaz folytatásától, hiszen olyan téves jogi álláspontot képviselt, hogy a feladatellátási szerződés megkötése nélkül is tevékenykedhet az adott körzetben. Mindössze másfél évvel később gondolta úgy felperes, hogy a korábban felajánlott szerződést mégis meg kívánja kötni alperessel. Hivatkozott az elsőfokú bíróság eseti határozatokra melyek szintén azt rögzítik, hogy nincs az önkormányzatnak olyan kötelezettsége, hogy az adott körzetben praxisjoggal rendelkező orvossal köthet csak szerződést (BH.2014.246.) I. r. alperesnek tehát diszkrecionális döntése, hogy az adott területre vonatkozóan melyik orvossal köt feladatellátási szerződést.

Az ítélet ellen felperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegese az ítélet megváltoztatását, alperes marasztalását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet az Alaptörvény XII. cikkének (1) bekezdésébe, XIII. cikkének (1) bekezdésébe, a 2000. évi II. tv. 1. § (2) bekezdés c) pontjába, 2. § (3) bekezdésébe, valamint a 313/2011. (XII.23.) Korm. r. 4. § (6) bekezdésébe, a Ptk. 198. §

(2) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. I. r. alperes szerződés-hosszabbítási kötelezettsége fennáll. Felperes praxisjoggal és praxisengedéllyel rendelkezik, a soproni 7. számú gyermekorvosi körzet praxisjogát érvényes adásvételéi szerződés útján vásárolta. A praxisjog fogalmi eleme mind az adott körzet, mind pedig a területi ellátási kötelezettség. Ebből adódóan felperes nem csupán egy - adott körzethez nem tapadó - praxisjogot vásárolt meg, hanem éppen a soproni 7. számú házi gyermekorvosi körzet praxisjogát. A perbeli feladat-ellátási szerződés ebből adódóan egy olyan atipikus megbízási szerződés, amelynek alanyai rögzítettek. Vagyis nem csupán a feladat-ellátási szerződés köti össze a szerződés alanyait, hanem az adott körzet is. Téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása, mely szerint "a működési jog megszerzése csak jogi előfeltétele annak, hogy az önkormányzat valamely orvost háziorvosként foglalkoztasson, a háziorvosi körzetben végzendő tevékenység az önkormányzattal való megállapodástól függ".