A Fővárosi Törvényszék K.34491/2008/10. számú határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2007. évi I. törvény (Szmtv.) 1. §, 2. §, 3. §, 5. §, 113/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Szmvhr.) 24. §, 37. §] Bíró: Fábián Judit

Fővárosi Bíróság

20.K.34.491/2008/10.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság dr. Babó József ügyvéd (cím.) által képviselt felperes(cím.) , a dr. Kontér Tamás igazgató (hivatkozási szám: 106-TK-13129/1/2008.) által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal(cím.) alperes ellen bírósági határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A bíróság az alperes 106-TK-13129/1/2008. számú, 2008. augusztus 29. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi az első fokú határozatra is kiterjedően.

Az eljárási illetéket a magyar állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A felperes 2007. november 30. napján érkezett a Magyar Köztársaság területére a ...ban kiállított C típusú, tíz napra szóló ... számú ... vízummal, amely 2007. november 29. napjától 2007. december 28. napjáig volt érvényes. 2007. december 14. napján a felperes magyarországi menekültkénti elismerésére irányuló kérelmet terjesztett elő. Az ügyben eljáró Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóság Menekültügyi Osztálya az eljárást megszüntette 2008. április 1. napján kelt végzésével, tekintettel arra, hogy a menekülési körülményeinek feltárása érdekében tartandó meghallgatáson a felperes nem jelent meg, illetve távolmaradását nem mentette ki. A felperes 2008. április 15. napján nyújtotta be magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmét, melyet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóság, mint első fokú szerv a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (továbbiakban: Szmtv.) 7. § (2) bekezdése, és a 14. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 106-1-28185/14/2008.TK. számú határozatával utasított el, mert azt állapította meg, hogy a felperes magyarországi megélhetését biztosító anyagi fedezettel nem rendelkezett, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát nem értékelte igazoltnak a tartózkodás teljes időtartamára, valamint megállapította, hogy a házasságkötésre a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében került sor.

A határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, melyben úgy nyilatkozott, hogy a tolmácsolás során adódhattak félreértések, ezért az általa elmondottakat tévesen fordították le. A tartózkodásának jogalapját házassági anyakönyvi kivonattal megfelelően igazolta, egészségbiztosítását pedig magánbiztosítóval kötött szerződés útján oldotta meg.

Mindezekre figyelemmel született meg az alperes 106-TK-13129/1/2008. számú, 2008. augusztus 23. napján kelt határozata, mely a felperes fellebbezését elutasította, és az első fokú határozatot helybenhagyta. Egyben megállapította, hogy a felperes magyarországi tartózkodási joga megszűnt. A határozat jogszabályi hivatkozással alátámasztottan kifejtette azt, hogy a felperes nem vitatottan az első fokú eljárás során benyújtotta a ... Anyakönyvi Hivatal által .... anyagkönyvi számon 2008. március 31. napján kiállított házassági anyakönyvi kivonatot, mely szerint 2008. március 29. napján ...on a magyar állampolgár ... (született: ....) házasságot kötött. A 2008. május 6. napján foganatosított személyes meghallgatása során a felperes úgy nyilatkozott, hogy a magyarországi tartózkodás érdekében tette ezt. Az életközösség fennállására irányuló kérdésekre a házastársával ellentétes válaszokat adtak, még a meghallgatást közvetlenül megelőző időszak vonatkozásában is (például reggeli). A határozat rögzítette, hogy a házastársak közös nyelvet nem beszélnek, a felperes ugyanis úgy nyilatkozott, hogy ... nyelvet beszél, míg házastársa kizárólag a magyar nyelvet említette. A közös jövőre vonatkozóan nem volt konkrét elképzelésük. A fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy tolmácsolási nehézségek, és dialektusbeli különbségek miatt fordították le tévesen a válaszait, azonban a jegyzőkönyvben aláírásával igazolta azt, hogy az általa értett, és beszélt ... nyelven készült el az általa elmondottak rögzítése, és a benne foglaltak a valóságnak megfelelnek. A határozat utalt arra, hogy a jegyzőkönyvet helybenhagyólag a felperes aláírta, így erre történő későbbi hivatkozása alaptalan. Ezért a határozat rögzítette, hogy a családtagi jogállás fennállását, habár a felperes igazolta, de megállapítható, hogy a házasságot kizárólag a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében kötötték. A határozat rögzítette az Európai Unió Tanácsának 97/C 382/2001. számú, 1997. december 4. napi állásfoglalását az érdekházasságok ellen alkalmazandó intézkedésekről. Ezzel kapcsolatosan kifejtették, hogy ez felsorolja azokat az általánosságnak mondható tényezőket, amelyek különösen alapot adnak annak feltételezésére, hogy érdekházasságról van szó. Ezek közé tartozik az a tény, hogy a házastársak nem egybehangzóan nyilatkoznak személyi adataikról, első találkozásuk körülményeiről, vagy egyéb fontos, őket érintő személyes adatról, ha nem beszélnek egy mindkettejük által beszélt nyelven, továbbá az egyik fél a házasságból eredő kötelességéhez nem járul hozzá megfelelően. Az állásfoglalás kitér arra is, hogy az információk honnan származhatnak az érdekházasság megállapításához, és ide sorolja az érintettek, vagy harmadik fél nyilatkozatát, írott dokumentációkban található információkat, és a lefolytatott vizsgálat során szerzett információkat. A hivatkozott állásfoglalás értelmében, amennyiben a fenti tényezők az említett források által alátámasztottak, akkor ez azt eredményezi, hogy a tartózkodási jogosultság megszűnik. A beutazás körülményeire, a közös nyelv hiányára, valamint a megismerkedés, és házasságkötés kapcsán feltett kérdésekre adott ellentétes válaszokra, továbbá a másik személyére vonatkozó, szinte teljesen hiányos ismeretekre tekintettel az érdekházasság fennállását az alperesi hatóság megállapította, és ezért azt is rögzítette, hogy ez kizárólag a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében történt. Egyebekben a határozat rögzítette azt, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható a felperes házastársa az Szmtv. 7. § (1) bekezdésében foglalt keresőtevékenység folytatását megfelelően igazolta, és a felperes magyarországi lakóhelye is igazolt. A határozat tehát kizárólag azért utasította el a felperes kérelmét, mert azt állapította meg, hogy hamis tényt közölt, és nyilatkozata szerint a házasságot a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében létesítette csak.

A határozattal szemben a felperes jogi képviselője útján keresetet terjesztett elő. Ebben kifejtette azt, hogy az alperesi határozat álláspontja szerint anyagi jogszabálysértő. Véleménye szerint iratellenes az a megállapítás, hogy érdekházasságot kötött a felperes, ugyanis ez az eljárás során bizonyítást nem nyert, ugyanis fennáll az életközösség. Egyebekben utalt arra, hogy egyetlen jogszabályi alapja sincs annak, hogy a házasságukat érdekházasságnak nyilvánítsa az alperes, ezért nem lehetett volna a kérelmüket elutasítani. Kifejtette, hogy az Európai Unió Tanácsának állásfoglalása nem kötelezően alkalmazandó jogi aktus, illetve nincs is közvetlen hatálya a magyar jogban. De, ha ez még így is lenne, akkor is kellene a felperes vonatkozásában alkalmazandó Szmtv-nek konkrét előírásokat tartalmaznia, ha az érdekházasság a jogalkotói szándék szerint tényleg elutasítási oknak számítana. Ilyen előírás azonban nincsen. A felperes igaza alátámasztásául csatolta a 20.K.31.121/2008/10. számú ítéletet, mely az mondja ki, hogy az alperes csak azokat a feltételeket vizsgálhatja, amit a jogszabály előír, így jelen ügyben ez úgy alkalmazható, hogy a közokirattal alátámasztott házasságról azt, hogy érdekházasság, és ezért nem engedélyezik a felperes tartózkodását az alperes nem utalhat a határozatában, hiszen egyetlen jogszabályi előírás sem tartalmaz ezzel kapcsolatosan megállapítást. Azzal, hogy ezt a körülményt az alperes vizsgálja a felperesi álláspont szerint túlterjeszkedik hatáskörén, és illetékességén. Egyebekben a felperes jogi képviselője utalt arra, hogy a Fővárosi Bíróság előtt hasonló jogkérdésben ítéletek születtek 27.K.30.727/2007., 24.K.30.785/2009., valamint 21.K.34.642/2008/6. számon, amely a felperesi okfejtést fogadva el az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezték. Mindezekre figyelemmel kérte a felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését az első fokú határozatra is kiterjedően, és az alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezését.