BH 2008.7.188 Az élettársi kapcsolat fennállása, valamint annak időbeli határai - mint az élettársi közös szerzésre alapított kereset jogalapja - tekintetében helye van közbenső ítélet meghozatalának [Pp. 213. §, Ptk. 578/G. és 685/A. §].

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek 1994. november hónaptól 2002. május 5. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.

Az elsőfokú közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta és az alperes javára 6000 forint fellebbezési eljárási költséget állapított meg.

A jogerős közbenső ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek között 1986-1987. évben kapcsolat alakult ki, amely a későbbiekben szerelmi, majd szexuális kapcsolatra is kiterjedt: a felperes rendszeresen eljárt az alperes lakására és ott is aludt, a felek közös programokon és nyaralásokon is részt vettek, amelyeket az alperes finanszírozott. Az alperes azonban a felperessel fennálló szerelmi kapcsolata mellett más nőkkel is tartott fenn szerelmi kapcsolatot.

Az alperes korábban szövetkezeti elnök volt, 1994-ben nyugállományba vonult majd ezt követően, 1994 őszén a felek élettársi kapcsolatot létesítettek egymással és a felperes az alperes tulajdonát képező D., R. u. z. szám alatti ingatlanba költözött. Ezt követően az élettársi kapcsolat 2002. május 5. napjáig folyamatosan fennállott a peres felek között, de annak tartama alatt az alperes más nővel is külföldi egzotikus utakon vett részt.

A felperes már korábbiakban is úgy tekintette, hogy élettársi kapcsolatban él az alperessel, arra való hivatkozással, hogy alkalmanként a felperesnél töltötte az éjszakát, és a felperessel huzamosabb időn át közös kirándulásokat, autóutakat is tettek. Emiatt a N. L. szerkesztőségét is megkereste 1987-ben, mert tájékozódni kívánt arról, hogy élettársi kapcsolatot létesítése esetén milyen feltételek mellett számíthat az élettársi közös vagyon megosztására.

A felperes keresetében a felek 1989 januárjától 2002. május 5. napjáig terjedő időszakban keletkezett élettársi közös vagyon megosztása jogcímén az alperes arra való kötelezését kérte, hogy fizessen meg neki 2 128 500 Ft ingó vagyon értékkülönbözetet, 787 500 Ft közös beruházási költséget, továbbá - az alperes által neki már átadott 150 000 Ft beszámítása után még őt megillető - 850 000 Ft közös gazdálkodásból származó jövedelmet, tehát összesen 3 766 000 Ft-ot, valamint annak 2002. november 1. napjától kezdődően a kifizetésig járó kamatát.

Az alperes a kereset jogalapját elismerte, a felek élettársi kapcsolatának a kezdő időpontját azonban csak 1994 őszében ismerte el, és a kereseti kérelem összegszerűségét is vitatta.

A perben eljárt bíróságok a már lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a felek közötti élettársi kapcsolat kezdő időpontja és fennállásának időtartama tárgyában közbenső ítélettel döntöttek.

Ennek során arra voltak figyelemmel, hogy az élettársi kapcsolat fennállásának ténye és megszűnésének időpontja a peres felek egyező előadása alapján meghatározható volt ugyan [Pp. 163. § (2) bek.], a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerinti élettársi kapcsolat az alperes által elismert 1994. őszi időpontnál évekkel korábban: 1989 januárjában kezdődött.

A bizonyítási terhet, illetve a bizonyítási anyag értékelését megnehezítette, hogy a felperes maga is különböző időpontokat jelölt meg az eljárás során: a keresetlevelében 1988-ban, a per első tárgyalásán már 1989 telében, a 4. sorszámú beadványában pedig 1989 végében határozta meg kapcsolatuk kezdetét, míg a 15. sorszám alatti jegyzőkönyvben az alperes testvérének: dr. G. I.-nek a vallomása után úgy nyilatkozott, hogy "én most nem tudom megjelölni, hogy mely időponttól kezdődött a közös gazdálkodás".

Mindezek miatt a perben eljárt bíróságok a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült egyéb bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapították meg, és mindezek alapján a felperes - reá nézve kedvezőbb - tényállítását nem látták bizonyítottnak.

A tanúvallomások egy része, nevezetesen B. E. L., B. E.-né, B. I. és V. S.-né vallomása ugyanis értékelhetetlen volt azért, mert a nevezett tanúkat a felperes a kihallgatásuk előtt felkereste, őket a tanúzásra mintegy felkérte, megjelölve azt is, hogy az élettársi kapcsolat kezdő időpontját kívánja velük bizonyítani, és B. I. tanú elismerte azt is, hogy a peranyag megismerésére egy egész éjszakát fordított.

A tanúk további része: K. Z., S. I. és K. J.-né a felek kapcsolatáról igen kevés információval rendelkezett, az együttélés kezdő időpontjáról és annak időtartamáról tudomásuk nem volt, a felperes volt kollégája: O. K.-né pedig az élettársi kapcsolat kezdetéről csupán a felperestől értesült. Ezen tanúk nyilatkozatának azért nincs jelentősége, mert azt, hogy a felek között 1994 őszét megelőzően már szerelmi kapcsolat volt, az alperes is elismerte, tehát az általuk igazolt tényekből nem vonható le következtetés arra, hogy a felek már 1994. előtt együtt éltek.

A felperes fiának és testvérének: S. Zs.-nek és Z. I.-nének a vallomása ezzel szemben aggályos volt azért, mert egyikőjük sem tudott nyilatkozni az élettársi kapcsolat megszakadásának időpontjára, hanem csupán annak a kezdetére vonatkozóan, jóllehet az az esemény, amire emlékeztek 14-15. évvel ezelőtt történt, a másik pedig csak egy évvel korábban. A felperesnek Z. I.-né vallomása után tett észrevétele e kétségeket megerősítette, annak kijelentésével, hogy a tanúnak nem kellett emlékeznie arra, hogy mikor szakadt meg az életközösség, hiszen azt nem vitatják.

A felperes által a N. L.-hoz intézett levél, mint bizonyíték szintén nem elegendő. Ez a megkeresés 1997-ben történt, amikor a felek már az alperes elismerése szerint is 3 éve élettársi kapcsolatban éltek.

Mindemellett a peranyag alapján megállapítható, hogy a vitás időszakban az alperesnek más nőkkel volt kapcsolata (K. K.-né, F. S., Sz. A., F. Z. és N. M.-né tanúk vallomása). Az utóbbi tanú azt is vallotta, hogy 1991 őszéig élettársa volt az alperesnek. A más nőkkel való alperesi kapcsolatot a 18. sorszámú jegyzőkönyvben a felperes is elismerte, de szerinte azután, hogy közöttük kapcsolat létesült, az alperesnek N. M.-néval már nem volt viszonya (3. sorszámú jegyzőkönyv 2004. szeptember 7. napján tartott tárgyalás). Ezt viszont a tanú vallomása cáfolta és egyúttal ezzel kizárta azt is, hogy 1991. előtt a felek között élettársi kapcsolat állt volna fenn.

Mindezeket mérlegelve a perben eljárt bíróságok arra a meggyőződésre jutottak, hogy az élettársi kapcsolat kezdeteként az alperes által elismert időpont fogadható el.

Nem értett egyet a másodfokú bíróság a felperes azon fellebbezési érvelésével, mely szerint az élettársi kapcsolat fennállásának időtartama tárgyában nem lett volna helye közbenső ítélet hozatalának.

A perbeli esetben ugyanis a felek közötti jogvita a jogalap és a mennyiség, az összegszerűség vonatkozásban elkülöníthető, hiszen a jogalap körébe tartozik a jogviszony időbeli keretének megállapítása is. Az elsőfokú bíróság döntése világosan és egyértelműen fogalmaz, amikor az élettársi kapcsolat fennálltát és annak időbeli kereteit pontosan meghatározza, mindez nem csak a határozat indokolásából derül ki. A közbenső ítélet meghozatalával a jogvita azért egyszerűsödik le, mert a továbbiakban az elsőfokú bíróságnak már csupán a közbenső ítélet által meghatározott időbeli keretek között szerzett vagyontárgyak sorsát kell vizsgálnia.