EH 2008.1782 Az élettársi kapcsolat fennállása, valamint annak időbeli határai - mint az élettársi közös szerzésre alapított kereset jogalapja - tekintetében helye van közbenső ítélet meghozatalának [Pp. 213. §; Ptk. 578/G. és 685/A. §].
Pertörténet:
Berettyóújfalui Járásbíróság P.20339/2004/60., Debreceni Törvényszék Pf.21636/2006/5., Kúria Pfv.20784/2007/5. (BH 2008.7.188, *EH 2008.1782*)
***********
Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek 1994. november hónaptól 2002. május 5. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.
Az elsőfokú közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta és az alperes javára 6000 forint fellebbezési eljárási költséget állapított meg.
A jogerős közbenső ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek között 1986-1987. évben kapcsolat alakult ki, amely a későbbiekben szerelmi, majd szexuális kapcsolatra is kiterjedt: a felperes rendszeresen eljárt az alperes lakására és ott is aludt, a felek közös programokon és nyaralásokon is részt vettek, amelyeket az alperes finanszírozott. Az alperes azonban a felperessel fennálló szerelmi kapcsolata mellett más nőkkel is tartott fenn szerelmi kapcsolatot.
Az alperes korábban szövetkezeti elnök volt, 1994-ben nyugállományba vonult, majd ezt követően, 1994 őszén a felek élettársi kapcsolatot létesítettek egymással és a felperes az alperes tulajdonát képező D., R. u. z. szám alatti ingatlanba költözött. Ezt követően az élettársi kapcsolat 2002. május 5. napjáig folyamatosan fennállott a peres felek között, de annak tartama alatt az alperes más nővel is külföldi egzotikus utakon vett részt.
A felperes már korábbiakban is úgy tekintette, hogy élettársi kapcsolatban él az alperessel, arra való hivatkozással, hogy alkalmanként a felperesnél töltötte az éjszakát, és a felperessel huzamosabb időn át közös kirándulásokat, autóutakat is tettek. Emiatt a N. L. szerkesztőségét is megkereste 1987-ben, mert tájékozódni kívánt arról, hogy élettársi kapcsolatot létesítése esetén milyen feltételek mellett számíthat az élettársi közös vagyon megosztására.
A felperes keresetében a felek 1989 januárjától 2002. május 5. napjáig terjedő időszakban keletkezett élettársi közös vagyon megosztása jogcímén az alperes arra való kötelezését kérte, hogy fizessen meg neki 2 128 500 Ft ingó vagyon értékkülönbözetet, 787 500 Ft közös beruházási költséget, továbbá - az alperes által neki már átadott 150 000 Ft beszámítása után még őt megillető - 850 000 Ft közös gazdálkodásból származó jövedelmet, tehát összesen 3 766 000 Ft-ot, valamint annak 2002. november 1. napjától kezdődően a kifizetésig járó kamatát.
Az alperes a kereset jogalapját elismerte, a felek élettársi kapcsolatának a kezdő időpontját azonban csak 1994 őszében ismerte el, és a kereseti kérelem összegszerűségét is vitatta.
A perben eljárt bíróságok a már lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a felek közötti élettársi kapcsolat kezdő időpontja és fennállásának időtartama tárgyában közbenső ítélettel döntöttek.
Ennek során arra voltak figyelemmel, hogy az élettársi kapcsolat fennállásának ténye és megszűnésének időpontja a peres felek egyező előadása alapján meghatározható volt ugyan [Pp. 163. § (2) bek.], a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerinti élettársi kapcsolat az alperes által elismert 1994. őszi időpontnál évekkel korábban: 1989 januárjában kezdődött.
A bizonyítási terhet, illetve a bizonyítási anyag értékelését megnehezítette, hogy a felperes maga is különböző időpontokat jelölt meg az eljárás során: a keresetlevelében 1988-ban, a per első tárgyalásán már 1989 telében, a 4. sorszámú beadványában pedig 1989 végében határozta meg kapcsolatuk kezdetét, míg a 15. sorszám alatti jegyzőkönyvben az alperes testvérének: dr. G. I-nek a vallomása után úgy nyilatkozott, hogy "én most nem tudom megjelölni, hogy mely időponttól kezdődött a közös gazdálkodás".
Mindezek miatt a perben eljárt bíróságok a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült egyéb bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapították meg, és mindezek alapján a felperes - reá nézve kedvezőbb - tényállítását nem látták bizonyítottnak.
(A tanúvallomások egy része, nevezetesen B. E. L., B. E.-né, B. I. és V. S.-né vallomása ugyanis értékelhetetlen volt azért, mert a nevezett tanúkat a felperes a kihallgatásuk előtt felkereste, őket a tanúzásra mintegy felkérte, megjelölve azt is, hogy az élettársi kapcsolat kezdő időpontját kívánja velük bizonyítani, és B. I. tanú elismerte azt is, hogy a peranyag megismerésére egy egész éjszakát fordított.)
A tanúk további része: K. Z., S. I. és K. J.-né a felek kapcsolatáról igen kevés információval rendelkezett, az együttélés kezdő időpontjáról és annak időtartamáról tudomásuk nem volt, a felperes volt kollégája: O. K.-né pedig az élettársi kapcsolat kezdetéről csupán a felperestől értesült. Ezen tanúk nyilatkozatának azért nincs jelentősége, mert azt, hogy a felek között 1994 őszét megelőzően már szerelmi kapcsolat volt, az alperes is elismerte, tehát az általuk igazolt tényekből nem vonható le következtetés arra, hogy a felek már 1994. előtt együtt éltek.
A felperes fiának és testvérének: S. Zs.-nek és Z. I.-nének a vallomása ezzel szemben aggályos volt azért, mert egyikőjük sem tudott nyilatkozni az élettársi kapcsolat megszakadásának időpontjára, hanem csupán annak a kezdetére vonatkozóan, jóllehet az az esemény, amire emlékeztek 14-15. évvel ezelőtt történt, a másik pedig csak egy évvel korábban. A felperesnek Z. I.-né vallomása után tett észrevétele e kétségeket megerősítette, annak kijelentésével, hogy a tanúnak nem kellett emlékeznie arra, hogy mikor szakadt meg az életközösség, hiszen azt nem vitatják.
A felperes által a N. L.-hoz intézett levél, mint bizonyíték szintén nem elegendő. Ez a megkeresés 1997-ben történt, amikor a felek már az alperes elismerése szerint is 3 éve élettársi kapcsolatban éltek.
Mindemellett a peranyag alapján megállapítható, hogy a vitás időszakban az alperesnek más nőkkel volt kapcsolata (K. K.-né, F. S., Sz. A., F. Z. és N. M.-né tanúk vallomása). Az utóbbi tanú azt is vallotta, hogy 1991 őszéig élettársa volt az alperesnek. A más nőkkel való alperesi kapcsolatot a 18. sorszámú jegyzőkönyvben a felperes is elismerte, de szerinte azután, hogy közöttük kapcsolat létesült, az alperesnek N. M.-néval már nem volt viszonya (3. sorszámú jegyzőkönyv 2004. szeptember 7. napján tartott tárgyalás). Ezt viszont a tanú vallomása cáfolta és egyúttal ezzel kizárta azt is, hogy 1991. előtt a felek között élettársi kapcsolat állt volna fenn.
Mindezeket mérlegelve a perben eljárt bíróságok arra a meggyőződésre jutottak, hogy az élettársi kapcsolat kezdeteként az alperes által elismert időpont fogadható el.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság a felperes azon fellebbezési érvelésével, mely szerint az élettársi kapcsolat fennállásának időtartama tárgyában nem lett volna helye közbenső ítélet hozatalának.
A perbeli esetben ugyanis a felek közötti jogvita a jogalap és a mennyiség, az összegszerűség vonatkozásban elkülöníthető, hiszen a jogalap körébe tartozik a jogviszony időbeli keretének megállapítása is. Az elsőfokú bíróság döntése világosan és egyértelműen fogalmaz, amikor az élettársi kapcsolat fennálltát és annak időbeli kereteit pontosan meghatározza, mindez nem csak a határozat indokolásából derül ki. A közbenső ítélet meghozatalával a jogvita azért egyszerűsödik le, mert a továbbiakban az elsőfokú bíróságnak már csupán a közbenső ítélet által meghatározott időbeli keretek között szerzett vagyontárgyak sorsát kell vizsgálnia.
A jogerős közbenső ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása, másodsorban pedig a másodfokú bíróság közbenső ítéletének a részbeni hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a részbeni megváltoztatása és a felek élettársi kapcsolata kezdő időpontjának 1989. évben történő meghatározása iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdését és 685/A. §-át, valamint a Pp. 163-164. §-ait, 206. §-át és 213. §-ának (3) bekezdését sérti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerint az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, azzal, hogy ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni és a közös háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít, a Ptk. 685/A. §-a értelmében pedig élettársaknak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személy minősül.
I.1. A perben eljárt bíróságok a peres felek egymással ellentétes és a felperes önmagában is ellentmondásos személyes előadásának, a kihallgatott tanúk egymással ugyancsak ellentétes vallomásának, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes, és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történő értékelése alapján, megalapozottan állapították meg a Ptk. 685/A. §-ában meghatározott fogalmi elemeknek megfelelő, és a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerinti közös tulajdonszerzést eredményező élettársi jogviszony felek közötti fennállásának tényét, valamint annak időbeli kereteit.
Ennek során a Pp. ún. egyszerűbben bizonyítandó tényekre vonatkozó 163. §-a (2) bekezdésének, valamint a bizonyítási teher Pp. 164. §-a (1) bekezdésében foglalt főszabályának a helyes alkalmazásával alapították a peres felek egyező előadására az élettársi kapcsolat fennállására és a megszűnésének időpontjára vonatkozó ténymegállapításukat, és az alperes tagadásával szemben helyesen értékelték a felperes terhére annak a bizonyítatlanságát, hogy az élettársi jogviszony az alperes által elismert időpontnál korábban kezdődött.
A Pp. 270. §-ának (2) és 275. §-ának (3) bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tényállás megállapításának a módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye.
2. Téves a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a perben közbenső ítélet kizárólag a felperes érdekében, akkor lett volna hozható, ha az alperes nem csupán az élettársi jogviszony kezdő időpontját, hanem a fennállásának tényét is vitássá tette volna, mert ennek hiányában a határozata nem a közbenső ítélet, hanem a részítélet tartalmi elemeinek felel meg, anélkül azonban, hogy a részítélet elleni jogorvoslati jogosultságot biztosítaná.
A Pp. 213. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság egyes kereseti kérelmek felől vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részei felől külön ítélettel is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség és ha a többi kereseti kérelem vagy beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani, a hivatkozott § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet) és ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére (mennyiségére) vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.
A felperes egyetlen kereseti kérelme a felek 1989 januárjától 2002. május 5. napjáig terjedő időszakban keletkezett élettársi közös vagyonának a megosztására irányult. Ez a kereseti kérelem pedig az élettársi jogviszony teljes tartama alatt közösen megszerzett valamennyi vagyontárgy vonatkozásában csak egységesen dönthető el.
Az előbbi törvényhely alapján tehát a felperes "egyes kereseti kérelmei felől vagy a kereseti kérelmének önállóan elbírálható egyes részei felől" külön ítélettel: ún. részítélettel történő határozat hozatalának a lehetősége a perben részben fogalmilag, részben pedig eljárásjogi akadályok miatt nem kerülhetett szóba.
Ezen az egységes kereseti kérelmen belül nem a felperest megillető követelés összegének (mennyiségének), hanem a keresettel érvényesített joga fennállásának, tehát a követelése jogalapjának a körébe tartozik annak a mikénti megítélése is, hogy e jogosultsága milyen konkrétan behatárolt időszakra vonatkozóan áll fenn.
Az utóbb idézett törvényhelyhez fűződő ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az élettársi közös vagyon megosztására irányuló perben a felek közötti jogvita a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében - a jogerős közbenső ítélet helyes jogi okfejtése szerint - elkülöníthető, és ilyen esetben nem csupán a Ptk. - fentebb idézett - 685/A. §-a szerinti tartalmi követelményeknek megfelelő élettársi jogviszony fennállása tényének, hanem e jogviszony időbeli kereteinek a meghatározása is a jogalap körébe tartozik, míg a követelés összegszerűsége (mennyisége) tárgyában a bíróság már csupán az említett időbeli keretek között fennálló élettársi jogviszony tartama alatt megszerzett vagyontárgyak körének, értékének és a közös szerzéshez való hozzájárulás arányának a vizsgálata alapján dönt.
Helyesen fejtette ki a jogerős közbenső ítélet azt is, hogy a bíróság hivatalból is jogosult közbenső ítélettel határozni és nem köti a felek ez irányú kérelme sem. Szabadon bírálja el, hogy fennállnak-e a közbenső ítélet hozatalának törvényes feltételei, és e feltételek fennállása esetén lényegében célszerűségi szempontokat kell mérlegelnie annak a vizsgálatakor, hogy indokolt-e a jogalap körében a külön határozat meghozatala. A közbenső ítélet célja a jogvita leegyszerűsítése, ennek következtében a per elhúzódásának megakadályozása és a peres felek megkímélése esetleg később feleslegesnek bizonyuló költségektől.
Az élettársi jogviszony fennállása tényének, valamint időbeli kereteinek az ún. közbenső ítélettel előzetesen történő megállapítása a jogviszony időbeli keretein kívül eső vagyoni igények vonatkozásában - annak tartalmát tekintve - kétségkívül a kereset elutasításának minősül. A közbenső ítélet, valamint a részítélet és az ítélet ellen viszont a Pp. egymással azonos rendes és rendkívüli jogorvoslati jogosultságot biztosít, és e jogorvoslati jogosultságok közül a felperes a fellebbezés és felülvizsgálati kérelem előterjesztésére való jogosultságát ki is merítette. Alaptalanul hivatkozik tehát arra, hogy a közbenső ítélet meghozatala folytán a jogorvoslathoz való joga sérelmet szenvedett.
II. Helyesen hivatkozik ugyan a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy nem zárja ki az élettársi jogviszony megállapíthatóságát önmagában az, hogy az együttélés ideje alatt a felek valamelyike más személlyel is közelebbi kapcsolatot tart fenn.
Alaptalanul érvel viszont azzal, hogy a peres felek együttélése az 1994. évet megelőző időszakban az alperes 1991 őszével bezárólag N. M.-néval bizonyítottan fennálló élettársi kapcsolata és a jogerős ítélet által helyesen kiemelt egyéb körülmények ellenére is megfelelt az élettársi jogviszony Ptk. 685/A. §-a által meghatározott fogalmi elemeinek.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanis számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályok alkalmazására - az egyéb feltételek meglétében is - csak akkor kerülhet sor, ha legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen (BH 1998/12/588.). Nem állapítható meg ezért az élettársi kapcsolat fennállása az ítélkezési gyakorlat szerint olyan esetben, amikor a felek ugyan közösen eljártak szórakozni, közösen utaztak külföldre, és e költséges utazások anyagi terheit az egyik fél fedezte, ugyanakkor nem éltek közös háztartásban - szoros érzelmi kapcsolatuk ellenére - és saját jövedelmükkel önállóan rendelkeztek, és nincs lehetőség az élettársak, illetőleg a közös háztartásban élő más hozzátartozók közös szerzésének a megállapítására akkor sem, ha a közösség abban áll, hogy egy lakásban lakva egymást az élet fenntartásához szükséges körön belül gazdaságilag is támogatják, rokoni, érzelmi alapon kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára (BH 1986/2/62., 1998/2/83-I., lásd Tóth Aladárné in: A családjog kézikönyve 2. kötet 698. és 706. old.).
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az 1994. november hónapját megelőző időszak vonatkozásában a peres felek közötti kapcsolat az élettársi jogviszony törvényes tartalmi elemeinek nem felelt meg, ezért a jogviszony kezdő időpontjának a jogerős közbenső ítélet általi meghatározása anyagi jogi jellegű jogszabályt nem sért.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit - az érdemi döntés helyes indokaira a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján utalva - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.