A Szegedi Ítélőtábla Bhar.388/2009/4. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 57. §, 317. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 397. §, 398. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Mezőlaki Erik

Kapcsolódó határozatok:

Békéscsabai Járásbíróság B.163/2008/37., Gyulai Törvényszék Bf.208/2009/5., *Szegedi Ítélőtábla Bhar.388/2009/4.* (ÍH 2010.102), Szegedi Járásbíróság B.1961/2010/8., Békéscsabai Járásbíróság B.130/2015/72., Gyulai Törvényszék Bf.275/2016/9., Kúria Bfv.292/2018/8., 3138/2019. (VI. 13.) AB végzés

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Bhar.II.388/2009/4.

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N

A Szegedi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Szegeden, 2010. február 4. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság 2009. szeptember 2. napján kihirdetett 2.Bf.208/2008/5. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a

az alábbiak szerint:

a vádlott bűnösségét

folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés I. fordulat, (2) bekezdés c) pont, (6) bekezdés b) pont] is m e g á l l a p í t j a .

A vádlott sikkasztásként értékelt cselekményét sikkasztás bűntettének [Btk. 317. § (1) bekezdés I. fordulat, (2) bekezdés c) pont, (6) bekezdés b) pont]

m i nő s í t i .

A vádlott főbüntetését 1 (egy) év 4 (négy) hónap börtönre s ú l y o s í t j a , és a vádlottat 2 (kettő) év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra is í t é l i .

Egyebekben a másodfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a .

I N D O K O L Á S :

A Békéscsabai Városi Bíróság az 1.B.163/2008/37. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bekezdés I. fordulat, (5) bekezdés a) pont], folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés I. fordulat, (5) bekezdés a) pont] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §).

Ezért halmazati büntetésül 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el, és kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

1.) A vádlott 2005-2007. évben őstermelőként mint magánszemély mezőgazdasági termelő és szolgáltató tevékenységet végzett. Emellett ügyvezetője volt az (1. sz. gazdasági társaság)-nak, melynek a tulajdonában állt (Település) külterületén egy telephely, amelyen terménytárolók voltak. Ezen kívül a vádlott ügyvezetése alatt állt az ugyancsak mezőgazdasági tevékenységet végző (2. sz. gazdasági társaság). A vádlott mint őstermelő, 2005-ben intervenciós felvásárlás keretében eladott a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon (MVH) keresztül az Európai Uniónak 1300 tonna takarmánykukoricát, és vállalta annak a saját rendelkezése alatt álló raktárban való, más árutól elkülönítetten történő tárolását is, amelyre sor is került.

A vádlott 2006. október 10-én kötött adásvételi szerződéssel a (2. sz. gazdasági társaság) nevében eljárva eladta az intervenciós készletként raktározott kukoricát a (3. sz. gazdasági társaság)-nak, amely azt a (4. sz. gazdasági társaság)-nak felajánlotta közraktározásra. A kukorica 2007. november 10. napjától már a közraktározási szerződés keretében került tárolása a vádlotti telephelyen, majd 2007-ben átszállításra került a (3. sz. gazdasági társaság) (település)-i telepére.

A vádlott e cselekményével a Magyar Államkincstárnak összesen 33.353.094,- Ft kárt okozott, amely megtérült.

2.) A vádlottnak az intervenciós gabona raktározása vonatkozásában kötelező volt nyilvántartást vezetnie, s az erről készült készletjelentéseket havonta egyszer meg kellett küldenie az intervenciós ügynökségnek, azaz az MVH-nak. Az MVH ennek alapján teljesítési igazolást állított ki, amelyet megküldött a vádlottnak, aki pedig az alapján a tárolási díjról számlát nyújthatott be az MVH-nak. A vádlott a valótlan tartalmú készletjelentésekkel az MVH-t jogtalan haszonszerzés miatt tévedésbe ejtette, s 2006. októbere és 2007. február hónapja között 5 alkalommal, mindösszesen 2.415.203,- Ft tárolási díjat vett fel jogtalanul, amely a kincstárnál vezetett számláról került kifizetésre, és a 4/5-öd részét az unió megtérítette Magyarországnak. A Magyar Államkincstárnak és az Európai Uniónak okozott fenti kár nem térült meg.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a csalás, valamint a magánokirat-hamisítás bűncselekmények vádja alóli felmentésért, valamint enyhítésért.

A Békés Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 2.Bf.208/2009/5. számú ítéletében a vádlottat a folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) bekezdés I. fordulat, (5) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette, a főbüntetést 1 évre enyhítette, a foglalkozástól eltiltást pedig mellőzte. Ezen túlmenően a vagyonelkobzás összegét 2.272.706,- Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság kisebb mértékben helyesbítette a tényállást. Ennek keretében a tényállás 1. pontjában megállapított elkövetési értéket 33.269.712,- Ft-ban állapította meg, a tényállás 2. pontjában a Magyar Államkincstártól jogosulatlanul felvett raktározási díj összegét pedig 2.272.706,- Ft-ban határozta meg, valamint mellőzte a tényállás 2. pontjából a jogtalan haszonszerzési célzat megállapítását.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott magatartása "egy és ugyanazon intervenciós raktározási szerződéshez kapcsolódott, egy és ugyanazon "sértett" vagyoni érdekeit sértette. Az 1. pontot érintően azáltal, hogy a kezelésére, raktározására rábízott intervenciós kukoricát, mint számára idegen dolgot eladta, a 2. pontban foglalt cselekvőségével az ennek kapcsán a sikkasztással okozott hiányt leplezte, amikor ettől az időtől kezdve változatlanul megküldte az MVH-nak a készletjelentéseket, és jogosulatlanul felvette ezen valótlan tartalmú igazolások kapcsán, miután az MVH a teljesítést elfogadta az általa kiállított számla alapján neki kiutalt tárolási díjakat" (ítélet 4. oldal utolsó bekezdése és 5. oldal első bekezdése).

A sikkasztással okozott kárt leplező magatartásnak csalásként történő értékelését a másodfokú bíróság ugyanazon tény, körülmény kétszeres értékelésének tekintette, s figyelemmel a sikkasztás és a csalás specifikus tényállási elemeire, a két bűncselekményt egymással specialitás viszonylatában állónak értékelte, amely esetben bűnhalmazat megállapításának nincs helye.

Ezért a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a havi készletjelentések megküldésével, majd a teljesítés visszaigazolása alapján kiállított számlák benyújtásával a vádlott nem jogtalan haszonszerzési célzatból cselekedett, hanem mindez a sikkasztás leplezését szolgálta. Ezen jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság 29. számú Büntető Kollégiumi véleményében kifejtettekkel is alátámasztani látta, amely szerint "az idegen vagyon kezelésével megbízott személy azzal, hogy a sikkasztás, ... által okozott hiányt (kárt, vagyoni hátrány) a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti, vagy csökkenti, a sikkasztás mellett a csalást nem követi el". A másodfokú bíróság álláspontja szerint a sikkasztást leplező, megtévesztő magatartással okozott kár a sikkasztás bűncselekménye tekintetében kárként nem értékelhető, hanem csak súlyosító körülményként vette figyelembe (ítélet 6. oldal), s a vádlottat a csalás bűncselekménye alól bűncselekmény hiányában felmentette.