ÍH 2010.102 SIKKASZTÁS ÉS CSALÁS MEGÁLLAPÍTÁSA

A sikkasztással halmazatban a csalást is megvalósítja a gazdasági társaság ügyvezetője, aki a telephelyén tárolásra rábízott kukoricát eladja, majd jogosulatlanul továbbra is számlákat állít ki a tárolási díjról és azt felveszi [Btk. 317. § (1) bek. 1. fordulat, 318. § (1) bek. 1 fordulat].

A B. Városi Bíróság F. B. vádlottat bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bekezdés I. fordulat, (5) bekezdés a) pont], folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés I. fordulat, (5) bekezdés a) pont] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §).

Ezért halmazati büntetésül 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el, és kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

1. F. B. vádlott 2005-2007. évben őstermelőként mint magánszemély mezőgazdasági termelő és szolgáltató tevékenységet végzett. Emellett ügyvezetője volt az A-K. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, melynek a tulajdonában állt Ú. külterületén egy telephely, amelyen terménytárolók voltak. Ezen kívül a vádlott ügyvezetése alatt állt az ugyancsak mezőgazdasági tevékenységet végző Q. Kereskedelmi és Termeltető Bt. A vádlott mint őstermelő, 2005-ben intervenciós felvásárlás keretében eladott a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon (MVH) keresztül az Európai Uniónak 1300 tonna takarmánykukoricát, és vállalta annak a saját rendelkezése alatt álló raktárban való, más árutól elkülönítetten történő tárolását is, amelyre sor is került.

A vádlott 2006. október 10-én kötött adásvételi szerződéssel a Q. Bt. nevében eljárva eladta az intervenciós készletként raktározott kukoricát a B. Kft.-nek, amely azt a H. Közraktározási Zrt.-nek felajánlotta közraktározásra. A kukorica 2007. november 10. napjától már a közraktározási szerződés keretében került tárolásra a vádlotti telephelyen, majd 2007-ben átszállításra került a B. Kft. t.-i telepére.

A vádlott e cselekményével a Magyar Államkincstárnak összesen 33 353 094 Ft kárt okozott, amely megtérült.

2. A vádlottnak az intervenciós gabona raktározása vonatkozásában kötelező volt nyilvántartást vezetni, s az erről készült készletjelentéseket havonta egyszer meg kellett küldenie az intervenciós ügynökségnek, azaz az MVH-nak. Az MVH ennek alapján teljesítési igazolást állított ki, amelyet megküldött a vádlottnak, aki pedig az alapján a tárolási díjról számlát nyújthatott be az MVH-nak. A vádlott a valótlan tartalmú készletjelentésekkel az MVH-t jogtalan haszonszerzés miatt tévedésbe ejtette, s 2006. októbere és 2007. február hónapja között 5 alkalommal, mindösszesen 2 415 203 forint tárolási díjat vett fel jogtalanul, amely a kincstárnál vezetett számláról került kifizetésre, és a 4/5-öd részét az unió megtérítette Magyarországnak. A Magyar Államkincstárnak és az Európai Uniónak okozott fenti kár nem térült meg.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a csalás, valamint a magánokirat-hamisítás bűncselekmények vádja alóli felmentésért, valamint enyhítésért.

A B. Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében a vádlottat a folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) bekezdés I. fordulat, (5) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette, a főbüntetést 1 évre enyhítette, a foglalkozástól eltiltást pedig mellőzte. Ezen túlmenően a vagyonelkobzás összegét 2 272 706 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság kisebb mértékben helyesbítette a tényállást. Ennek keretében a tényállás 1. pontjában megállapított elkövetési értéket 33 269 712 forintban állapította meg, a tényállás 2. pontjában a Magyar Államkincstártól jogosulatlanul felvett raktározási díj összegét pedig 2 272 706 Ft-ban határozta meg, valamint mellőzte a tényállás 2. pontjából a jogtalan haszonszerzési célzat megállapítását.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott magatartása "egy és ugyanazon intervenciós raktározási szerződéshez kapcsolódott, egy és ugyanazon "sértett" vagyoni érdekeit sértette. Az 1. pontot érintően azáltal, hogy a kezelésére, raktározására rábízott intervenciós kukoricát, mint számára idegen dolgot eladta, a 2. pontban foglalt cselekvőségével az ennek kapcsán a sikkasztással okozott hiányt leplezte, amikor ettől az időtől kezdve változatlanul megküldte az MVH-nak a készletjelentéseket, és jogosulatlanul felvette ezen valótlan tartalmú igazolások kapcsán, miután az MVH a teljesítést elfogadta az általa kiállított számla alapján neki kiutalt tárolási díjakat".

A sikkasztással okozott kárt leplező magatartásnak csalásként történő értékelését a másodfokú bíróság ugyanazon tény, körülmény kétszeres értékelésének tekintette, s figyelemmel a sikkasztás és a csalás specifikus tényállási elemeire, a két bűncselekményt egymással specialitás viszonylatában állónak értékelte, amely esetben bűnhalmazat megállapításának nincs helye.

Ezért a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a havi készletjelentések megküldésével, majd a teljesítés visszaigazolása alapján kiállított számlák benyújtásával a vádlott nem jogtalan haszonszerzési célzatból cselekedett, hanem mindez a sikkasztás leplezését szolgálta. Ezen jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság 29. számú Büntető Kollégiumi véleményében kifejtettekkel is alátámasztani látta, amely szerint "az idegen vagyon kezelésével megbízott személy azzal, hogy a sikkasztás, által okozott hiányt (kárt, vagyoni hátrány) a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti, vagy csökkenti, a sikkasztás mellett a csalást nem követi el". A másodfokú bíróság álláspontja szerint a sikkasztást leplező, megtévesztő magatartással okozott kár a sikkasztás bűncselekménye tekintetében kárként nem értékelhető, hanem csak súlyosító körülményként vette figyelembe s a vádlottat a csalás bűncselekménye alól bűncselekmény hiányában felmentette.

A másodfokú bíróság ugyanakkor a vagyon elleni bűncselekmény leplezése érdekében elkövetett magánokirat-hamisítást valóságos halmazatnak tekintette azzal az indokolással, hogy az más érdekeket sért.

Tévesnek tartotta továbbá a megyei bíróság a mellékbüntetés alkalmazását, mert a vádlott az intervenciós készletre a raktározási szerződést őstermelőként, magánszemélyként kötötte meg, a szerződésen az aláírásán kívül egyik társas vállalkozásának megnevezése és pecsétje sem szerepel, s mivel a cselekmény elkövetésekor hatályos büntető törvény nem tette lehetővé egyéni vállalkozók esetén a gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől történő eltiltást, így az erre vonatkozó rendelkezést mellőzte. Álláspontja szerint ugyanis az, hogy a közraktározásra kötött szerződést a kft. nevében kötötte meg, a sikkasztás bűncselekményén kívül eső, büntetlen utócselekmény.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a csalás bűntette alóli felmentés miatt, bűnösségének e bűncselekményben történő megállapítása érdekében.