A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló T/990. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A Szabadság, Biztonság és Jog övezetét létrehozó Amszterdami Szerződés hatályba lépését követően az Európai Unióban hangsúlyossá vált a büntetőügyekben való együttműködés az igazságügyi és a rendőri szervek között. A belső határok megszüntetésével ugyanis létrejött egy olyan határok nélküli térség, ahol a biztonság megteremtése kulcsfontosságú kérdéssé vált, és szükség volt olyan új mechanizmusok bevezetésére, amelyek kompenzálják a korábbi határellenőrzés kiesésével járó biztonsági deficitet.
Alapvető célkitűzésként fogalmazódott meg a tagállamok rendőri és igazságügyi szervei közötti együttműködés egyre szorosabbá fűzése, a segítségnyújtás formáinak gyorsítása, ennek érdekében pedig annak biztosítása, hogy az együttműködés lehetőleg közvetlenül az érintett szervek között bonyolódjon.
A határokon átnyúló bűnözés - különösen a szervezett bűnözés - elleni fellépés sikerességét az szolgálhatja, ha a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei egymással hatékonyan együttműködhetnek, illetve tevékenységüket - meghatározott feltételek érvényesülése esetén - a saját államuk határain túl is folytathatják.
a) Az Európai Unión belül működő nemzetközi rendőri együttműködés alapelveit és legalapvetőbb módjait az Amszterdami Szerződéssel módosított, az Európai Unióról szóló Szerződés (Maastricht-i Szerződés) 30. cikke határozza meg: együttműködés a rendőri, vám- és más speciális rendvédelmi szervek között bűncselekmények megelőzésében, felderítésében és nyomozásában információk gyűjtése, kezelése, elemzése és cseréje, képzések és összekötő tisztviselők cseréje, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos nyomozati technikák, módszerek közös értékelése.
b) A határokon átnyúló bűnüldözés klasszikus formáit, így a határon átnyúló megfigyelést, valamint üldözést a belső határokon a határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Schengeni Végrehajtási Egyezmény) tartalmazza. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény jelentősége tovább erősödött akkor, amikor az Amszterdami Szerződés kiegészítő jegyzőkönyve a schengeni vívmányokat az Európai Unió keretébe integrálta, és a tagállamok tekintetében - Nagy-Britannia és Írország kivételével - azonnal alkalmazandónak nyilvánította. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény rendőri együttműködést szabályozó területeit azonban - felismerve e kérdéskör jelentőségét - valamennyi uniós tagállam alkalmazza.
A jegyzőkönyv azt is egyértelműen kinyilvánítja, hogy a schengeni vívmányokat és az azok alapján meghozott intézkedéseket olyannak kell tekinteni, amelyeket valamennyi csatlakozni kívánó államnak teljes egészében teljesítenie kell. Magyarország e kötelezettséget tudomásul véve a feltételek teljesítését mind a jogalkotás, mind pedig a gyakorlati alkalmazás terén egyaránt átmeneti időszak kérése nélkül vállalta.
c) Az Európai Unió Tanácsa 2000. május 29-én fogadta el a tagállamok közötti, büntetőügyekben való kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény célja, hogy elősegítse a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezménynek és kiegészítő jegyzőkönyvének, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülését, de célja az is, hogy a segítségnyújtás jelenleg létező formáit, lehetőségeit továbbiakkal bővítse.
Az Egyezmény elsősorban a tagállamok igazságügyi szerveinek egymás közötti együttműködésének kérdéseit szabályozza, ám ahol - a nemzeti jogszabályok szerint -valamely együttműködési vagy segítségnyújtási forma végrehajtása más központi hatóság avagy rendőri vagy vámszerv hatáskörébe tartozik, ott a tagállamok számára e szervek együttműködését is lehetővé teszi.
A Tanács döntése értelmében az Egyezményt a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2002. végéig ratifikálniuk kell annak érdekében, hogy azt a gyakorlatban minél előbb alkalmazni lehessen.
A ratifikációs folyamatot megelőzően azonban a Tanács úgy ítélte meg, hogy a közös nyomozócsoportok létrehozásának jogi szabályozása olyan kiemelkedő jelentőségű a határokon átnyúló bűnözés elleni harcban, hogy azt - kiemelvén az Egyezményből - egy külön kerethatározatban (a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról) tette kötelezővé a tagállamok számára.
A kerethatározat 2002. június 20-án lépett hatályba és az Egyezmény hatályba lépéséig alkalmazandó.
d) A Magyar Köztársaság által 2000. decemberében aláírt, az ENSZ keretében létrejött transznacionális szervezett bűnözés elleni egyezménye (a továbbiakban: Palermói Egyezmény) szintén szorgalmazza a részes államok közötti nyomozócsoportok létrehozását, valamint a rendőri szervek közötti szoros együttműködés és segítségnyújtás lehetőségeinek megteremtését. Az egyezmény e tekintetben elsősorban két-vagy többoldalú megállapodás létrehozását tartja kívánatosnak. Az Európai Unió Tanácsa Palermói Egyezményt a hivatalos acquis listáján jeleníti meg, és annak aláírását a tagállamok számára kötelezővé tette.
e) Az Egyezménnyel majdnem teljes egészében azonos tartalmi elemekkel az Európa Tanács elfogadta, majd aláírásra megnyitotta a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény II. kiegészítő jegyzőkönyvét (a továbbiakban: ET II. kiegészítő jegyzőkönyv). Magyarország alá kívánja írni ezt a jegyzőkönyvet is, ily módon e nemzetközi dokumentum alapján is sürgetővé vált egy olyan törvény megalkotása, amely alapján lehetővé válik a bűnüldözést folytató szervek részvétele a közvetlen nemzetközi együttműködésben.
f) Az Európai Unió 1998. december 18-án elfogadott Egyezménye a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről (a továbbiakban: Nápoly II Egyezmény) a vámszervek közötti együttműködés keretei között szorgalmazza az olyan különleges formák alkalmazását, mint a határon átnyúló megfigyelés, a forrónyomon üldözés, az ellenőrzött szállítás, a közös nyomozócsoportok létrehozása stb.
A Nápoly II Egyezmény értelmében a tagállamok vámnyomozói kétoldalú megállapodások vagy a hasonló, illetve azonos nemzeti jogi szabályozáson alapuló eseti megegyezések szerint működnek együtt. Az együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a tagállamok és a Közösség pénzügyi, vám-előírásait sértő bűncselekményekkel kapcsolatos megelőzésre, felderítésre és nyomozásra terjed ki. A Nápoly II Egyezmény lehetővé teszi a vámszervek közötti közvetlen együttműködést, ám 3. cikkében akként rendelkezik, miszerint: ahol az egyezmény tárgyát képező bűncselekmények nyomozására vagy a nyomozás felügyeletére igazságügyi hatóság jogosult, ott ezen igazságügyi hatóság határozza meg, hogy az adott megkeresést az igazságügyi jogsegély keretében vagy - a Nápoly II egyezmény alapján - a közvetlenül vámszervek részére kell megküldeni.
Az Európai Unió a tagállamok és a tagjelöltek számára egyaránt kötelezővé teszi a tervezett vagy előkészületben levő közösségi szabályozás nyomon követését és lehetőleg a tagállamokkal azonos időben történő alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a szükséges jogszabályi feltételt még Magyarország csatlakozását megelőzően meg kellett teremteni, mivel a hatályos magyar jogban mindezidáig nem volt olyan törvény, amely a bűnüldöző szervek közötti nemzetközi együttműködésének lehetőségét biztosította volna.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A magyar büntetőeljárás tagozódása és a nyomozás elrendelésének és lefolytatásának formális módja, továbbá az ügyészség szerepe a nyomozásban (különösen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatályba lépését követően) nem teszi lehetővé, hogy Magyarország részéről a nyomozás során a rendőri szervek közvetlenül vehessenek részt a nemzetközi együttműködésben; a megkereséseket ilyen esetekben az igazságügyi jogsegély keretében az igazságügyi hatóságok útján kell előterjeszteni, illetve teljesíteni.
Ily módon e törvény a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség, valamint a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (a továbbiakban: RSZVSZ) számára a nemzetközi együttműködés azon lehetőségeit teremti meg, amelyeket a "hazai" bűnüldöző és bűnfelderítő tevékenységük során részükre a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.), a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vám tv.), a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Hőr. tv.), illetve a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatáról szóló 49/1995. (V. 4.) Korm. rendelet egyébként is biztosít. Közvetlen együttműködésre a törvényben szabályozott formákban kizárólag a büntetőeljárás keretein kívül van mód.
A büntetőeljárás során alkalmazott együttműködési formák ugyanakkor már az igazságügyi jogsegély keretébe tartoznak.
A 2. § 1. és 3. pontjához
A törvény a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség, valamint az RSZVSZ nemzetközi együttműködésének lehetőségét az Rtv.-ben, a Vám tv.-ben, a Hőr. tv.-ben és az RSZVSZ tevékenységét szabályozó kormányrendeletben rögzített feladat- és hatáskörük szerint teremti meg.
A törvény e szerveket - gyűjtőnéven - bűnüldöző szervként jeleníti meg. Nemzetközi bűnüldöző tevékenységüket ugyanakkor kizárólag a büntetőeljárás keretein kívül eső, jobbára a titkos információgyűjtés területére koncentráló bűnmegelőzés és a bűnfelderítés keretei között engedi meg.
A Rendőrség bűnüldöző feladatai ellátására nyilvánvalóan az Rtv. teremt alapot; a Vám-és Pénzügyőrség, illetve a Határőrség részére pedig a titkos információgyűjtés keretében érvényesítendő bűnüldöző feladatok ellátását a Vám tv., illetve a Hőr. tv. részint az Rtv.-re hivatkozással, részint egyes szabályok külön megjelenítésével teszi lehetővé.
Az RSZVSZ belső bűnmegelőzési feladatai körében - hasonlóképpen a törvény hatálya alá tartozó további bűnüldöző szervekhez - a titkos információgyűjtés teljes eszköztárát alkalmazhatja. E tevékenységének eljárási szabályai egyébként azonosak a bűnüldöző szervek ilyen tevékenysége során alkalmazandó rendelkezésekkel. A Kormány - az Rtv. szerint - az RSZVSZ útján gondoskodika Rendőrség, a Határőrség, a polgári védelem hivatásos szervei, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az előzőleg felsorolt szervezetek irányítását ellátó minisztériumoknak a felsorolt szervek irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos szervezeti egységei belső bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről és a bűnfelderítésről. Az RSZVSZ e bűnmegelőző-bűnfelderítő teendői körében folytatott titkos információgyűjtő tevékenysége során gyakran kényszerül az ugyanilyen feladatokat ellátó szervezetekkel való nemzetközi együttműködésre. (Tipikusan ilyen eset lehet például a határon szolgálatot teljesítők embercsempészésben való közreműködésének vagy a hatóság tagjainak korrupciós ügyekben való részvételének felfedése.) A törvény elsősorban e körülményekre tekintettel terjesztette ki hatályát a belső bűnmegelőzési, bűnfelderítési feladatokat ellátó RSZVSZ-re.
A külföldi államok együttműködésben részt vevő szerveinek megnevezését a törvény nyilvánvalóan nem tartalmazhatja; ez ugyanis országonként eltérő lehet. Ennek megfelelően a jogalkotó a gyűjtőfogalomként használt "külföldi hatóság" megjelölést tartotta célszerűnek.
E fogalom alatt mindig az adott együttműködési formában közvetlen kapcsolattartásra kijelölt vagy a megkeresés teljesítésére hatáskörrel rendelkező olyan szervet kell értenünk, amellyel a magyar bűnüldöző szerv együttműködhet.
/Az értelmező rendelkezések között szereplő további fogalmak egy-egy konkrét együttműködési formához kapcsolódnak, így azok magyarázatát az érintett §-oknál fejti ki az indokolás./
A 3. §-hoz
A törvényt csak nemzetközi szerződés megléte esetén lehet alkalmazni. Jelen törvény a nemzetközi együttműködés belső jogi kereteit teremti meg, az adott államok viszonylatában az együttműködés specifikus szabályait ugyanakkor a kétoldalú nemzetközi szerződések rendezik majd.
A nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése esetén pedig a nemzetközi szerződés az irányadó. E szempontból alkalmazandó nemzetközi szerződések az EU zárt egyezményei (a tagállamok közötti, büntetőügyekben való kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény, a Schengeni Végrehajtási Egyezmény, a Nápoly II Egyezmény, az 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény II. kiegészítő jegyzőkönyve, továbbá a Palermói Egyezmény, de ilyenek lesznek azok a kétoldalú megállapodások is, amelyeket hazánk az egyes államokkal a bűnüldöző szervek közötti együttműködés feltételeinek megteremtése érdekében köt).
Ugyanakkor az Európai Unión belül a Maastricht-i Szerződés 34. cikkének 2. bekezdésében szerepelnek olyan "jogforrások" (közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat), amelyek tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek a tagállamokat együttműködésre ösztönzik (pl. 1996. október 14-i közös állásfoglalás az Európai Unió tagállamai összekötő tisztekre vonatkozó kezdeményezéseihez közös keretek biztosításáról; a Tanács 1995. november 23-i állásfoglalása a tanúk védelméről a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben; a Tanács 1996. december állásfoglalása a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben a bírósági eljárás során együttműködő egyénekről). Ezeket Magyarországnak csatlakozást követően majd figyelembe kell venni.
Egyes esetekben (az ellenőrzött szállítás, a közös bűnfelderítő-csoport létrehozása, a fedett nyomozó alkalmazása) az együttműködés konkrét kérdéseinek rendezéséhez az érintett magyar bűnüldöző szerv és a külföldi hatóság eseti megállapodása is elengedhetetlenül szükséges.
E megállapodásoknak legalább az e törvényben meghatározott elemeket tartalmaznia kell ahhoz, hogy a bűnfelderítő-csoport akadálytalanul és aggálytalanul működhessen. Természetesen a felek megállapodása értelmében ezen túlmenő kérdésekről is rendelkezni lehet az eseti megállapodásban.
A 4. §-hoz
Az együttműködés iránti megkeresés nem teljesíthető akkor, ha az abban szereplő kérés a magyar jog szabályaival ellentétes, illetve csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.
Az állam főhatalmat gyakorol a területén tartózkodó személyekre és javakra, illetve a saját állampolgáraira vonatkozó jogokat és kötelességeket maga határozza meg. A törvény ugyanakkor pontosan felleltározza azokat az eseteket, amikor az állam a szuverenitásából eredő jogkörét más államok hatóságainak adhatja át annak érdekében, hogy a bűncselekmények elkövetését hatékonyabban felderíthesse, illetve: az olyan elkövetők elleni fellépést is biztosíthassa, akik más államok területén keresnének menedéket a bűnüldözők elől. Ezen túlmenően azonban az állam bűnüldöző jogkörébe való beavatkozás is éppúgy sértheti a magyar állam felségjogait - az ilyen együttműködésre irányuló megkereséseket természetesen el kell utasítani.
Mindezek mérlegelése a belügyminiszter feladata. A belügyminisztert a NEBEK, illetve a bűnüldöző szerv nyilvánvalóan nem minden esetben, hanem csak akkor keresi meg, ha kétségei vannak, vagy nem tud egyértelműen állást foglalni abban, hogy a külföldi állam megkeresése ellentétes-e a magyar jog szabályaival, illetve a megkeresés teljesítése csorbítja-e a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti-e biztonságát vagy sérti-e a közrendjét.
Az együttműködés alkalmazási köréből a törvény kizárja a katonai és a politikai bűncselekményeket, és szigorúan megmarad a bűnügyi felderítés keretei között. E szabályt a büntetőügyekben való együttműködésről szóló Egyezmény 2001. október 16-i kiegészítő jegyzőkönyve 9. cikkének kifejezett előírása alapján fogalmazta meg a jogalkotó. A törvény szerint ugyanakkor a cselekmény nem minősül politikai bűncselekményként, ha annak elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékéra, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest.
Ez utóbbi rendelkezésnek különös jelentősége lehet a nemzetközi terrorizmus elleni együttműködésben. E kérdéskörben szintén a belügyminiszternek van mérlegelési jogköre.
Az 5-7. §-hoz
Az együttműködés koordinátora az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvénnyel (a továbbiakban: NEBEK törvény) létrehozott Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (NEBEK). A NEBEK tevékenysége kiterjed az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL), a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete (INTERPOL), a Schengeni Információs Rendszer (SIS), valamint a bűnüldöző szervek együttműködését szabályozó két- és többoldalú nemzetközi szerződések keretében megvalósuló együttműködésre és információcserére. A Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ jogállásáról, részletes feladat- és hatásköréről, valamint a magyar bűnüldöző hatóságok és az Európai Rendőrségi Hivatal közötti nemzetközi együttműködésről szóló 4/2002. (I. 30.) BM-PM együttes rendelet 6. §-ának e) pontja értelmében a NEBEK a jogszabály által a hatáskörébe utalt feladatok ellátása keretében ellátja az együttműködés koordinációját; ugyane § m) pontja pedig a jogszabályban hatáskörébe utalt egyéb feladatok ellátására is feljogosítja.
Magyarországnak az EUROPOL-hoz való csatlakozásával (2001. október 4.) a NEBEK kiemelkedő jelentőségűvé vált az európai bűnügyi információcserében és együttműködésben, ám a nemzetközi bűnüldözési együttműködést az Európai Unió nem korlátozza kizárólag az EUROPOL keretében megvalósuló együttműködésre. Kívánatosnak tartja - és ezt meg is fogalmazza a Szervezett Bűnözés Elleni Harc Akciótervében - a szervezett bűnözés elleni harcban érintett bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködésének és információcseréjének nemzeti szintű összehangolását. Erre figyelemmel a nemzetközi információcsere egységes nemzeti kapcsolattartó központja létrehozását javasolja, amely integrálja a létező nemzeti bűnüldöző szerveket.
E szervezeti egység hazai megfelelője a NEBEK, amely magában foglalja az EUROPOL bűnüldözési, az INTERPOL bűnügyi és a későbbiekben a schengeni határellenőrzési együttműködés szerveit.
A törvény elsősorban a megkeresések küldésére és fogadására jogosult szervként jelöli meg a NEBEK-et és a megkeresések bonyolításának rendjét, tartalmi elemeit, az azokkal összefüggő garanciális elemeket szabályozza. Ezt követően a végrehajtás nyilvánvalóan azon szervek feladata, amelyek arra a magyar jog szerint hatáskörrel, illetékességgel rendelkeznek. A NEBEK a megkereséseket a teljesítésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek továbbítja. E szervek hatáskörére és illetékességére a hatályban lévő magyar jogszabályok az irányadóak. E kérdést e törvény ezért külön nem szabályozza, csak annyit mond ki: "a megkeresések teljesítése során a bűnüldöző szervek, illetve a megkeresés teljesítésében résztvevő más szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárni".
A NEBEK ugyanakkor a NEBEK törvény értelmében jogosult azoknak a személyes és bűnüldözési adatoknak a kezelésére, átvételére és továbbítására - ide értve a titkos információgyűjtéssel érintett adatok és információk körét is - amely adatkör kezelése a nemzetközi bűnüldözési szervezet hatáskörébe tartozik, illetve amelyre a bűnüldöző szervek együttműködését szabályozó két- és többoldalú nemzetközi szerződések kiterjednek. Ilyen esetekben a NEBEK maga intézkedhet a megkeresés teljesítésére.
A törvény az olyan esetekkel is számol, amikor olyan intézkedés, eljárási cselekmény végrehajtása céljából érkezik megkeresés, amelyek teljesítéséhez - a magyar jogszabályok szerint - a bíró vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges.
Ha a hazai jog szerint valamely intézkedés végrehajtásához, bűnfelderítési eszköz alkalmazásához bírói engedély vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, e jogi követelményt a nemzetközi együttműködés során is alkalmazni kell. A törvény - elsősorban garanciális okokból - kimondja: a megkeresés a jogszabályban előírt ügyészi vagy bírósági engedély hiányában nem teljesíthető. Ez általában, főszabályként azt jelenti, hogy ilyen engedély hiányában a hazai bűnüldöző szerv a megkeresés teljesítésére irányuló cselekményét meg sem kezdheti.
Ugyanakkor a titkos információgyűjtés egyes eseteiben - igaz, az ügyészi jóváhagyás megkérésével egyidejűleg - mód nyílik, mód nyílhat a teljesítés megkezdésére, ám annak eredményéről a külföldi hatóságot nem lehet tájékoztatni akkor, ha az ügyész jóváhagyása utóbb elmarad. Erre példa a törvény közvetlen információcserét szabályozó rendelkezésének az Rtv. 68. §-ára utaló szabálya [a tervezet 15. §-ának c) pontja].
A hivatkozott törvényhely szerint - halaszthatatlan intézkedésként, az ügyészi jóváhagyás megkérésével egyidejűleg - a bűnüldöző szerv adatot igényelhet az Rtv.-ben nevesített adatkezelőtől, amely megkeresést haladéktalanul teljesítenie kell; ám ha az ügyész a jóváhagyását utóbb megtagadja, a bűnüldöző szervnek az így beszerzett adatokat haladéktalanul meg kell semmisítenie. Az ilyen intézkedésre azonban csak akkor van módja a bűnüldöző szervnek, ha azt a magyar törvény kifejezetten megengedi.
Mindebből az következik: utólagos jóváhagyás hiányában nem lehet a megkereső külföldi hatóságot a teljesítés eredményéről tájékoztatni.
A 8. §-hoz
(Az együttműködési formák)
A törvény az alábbi együttműködési formákat szabályozza: a közvetlen információcsere, az ellenőrzött szállítás, a közös bűnfelderítő-csoport létrehozása, a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele, a fedett nyomozó alkalmazása; a határon átnyúló megfigyelés, a forrónyomon üldözés, az összekötő tisztviselő alkalmazása, a titkos információgyűjtés nemzetközi együttműködés alapján, a Tanúvédelmi Program alkalmazása nemzetközi együttműködés során.
A törvény tartózkodik mindazon intézkedések, eljárási cselekmények, együttműködési formák szabályozásától, amelyek büntetőeljáráshoz kapcsolódnak - lévén, hogy az ilyen hatósági intézkedéseket, jogcselekményeket érintő nemzetközi együttműködés eredendően az Nbjtv. hatálya alá tartozik; azokról tehát e törvény nem szólhat.
A jelen jogszabály kizárólag a bűnüldöző szerveknek a büntetőeljáráson kívüli, többnyire a titkos információgyűjtés területét érintő nemzetközi együttműködési formákra terjedhet ki, utalva itt azokra a formákra is, amelyeknek - a büntetőeljáráson túl - a bűnüldöző szervek bűnfelderítő tevékenysége körében is van létjogosultsága. Ilyen, valójában "kettősarculatú" jogintézményeknek tekinthetjük az információcsere, a fedett nyomozó, a közös nyomozó- vagy bűnfelderítő-csoport intézményeit, de a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött valamennyi módszerét, eszközét is.
A 9. §-hoz
A törvény lehetőséget ad arra, hogy a megkeresést a megkereső külföldi hatóság által kért módon is lehessen teljesíteni. Ennek az az oka, hogy az eljárást a megkereső állam illetékes szervei folytatják és a magyar bűnüldöző szerv által nyújtott segítséggel beszerzett bizonyítékok, megtett intézkedések a külföldi állam által folytatott bizonyítási eljárásban nyilvánvalóan csak akkor használhatók fel, ha az eljárás egyébként megfelel a külföldi államban előírt rendelkezéseknek. Nem lehet azonban a külföldi állam által kért módon teljesíteni a megkeresést, ha az a magyar jog szabályaival ellentétes. Ezt a törvény általános jelleggel mondja ki a 4. §-ának (1) bekezdésében és ezt - értelemszerűen - valamennyi együttműködési forma esetében alkalmazni kell.
A 10. §-hoz
Mivel az esetek többségében az együttműködés alapjául szolgáló ügyben a büntetőeljárást a megkereső fél arra hatáskörrel rendelkező szerve folytatja majd le, nyilvánvalóan a külföldi hatóságnak lehetnek ismeretei azokról a határidőkről, amelyek alatt a magyar fél segítségnyújtásával beszerzett adatokat még felhasználhatja. Éppen ezért a megkeresés teljesítésénél figyelembe kell venni azt a határidőt, amelyet a megkereső külföldi hatóság jelöl meg. Ha a külföldi hatóság által kért határidőn belül az illetékes magyar szerv nem tudja teljesíteni a megkeresést, akkor arról a NEBEK, illetve - ahol a magyar bűnüldöző szerv közvetlen együttműködésre jogosult - a bűnüldöző szerv a külföldi hatóságot tájékoztatja.
A 11. §-hoz
A törvény a személyes, illetve különleges adatok védelme érdekében meghatározza, hogy a NEBEK, illetve a megkeresést teljesítő magyar bűnüldöző szerv személyes, illetve különleges adatot külföldi állam részére csak a vonatkozó jogszabályok adatkezelési rendelkezései szerint adhat át. Mivel a NEBEK és a magyar bűnüldöző szervek kizárólag a reájuk vonatkozó ún. "státusztörvények" keretei között működhetnek együtt, nyilvánvalóan csak az azokban meghatározott adatkör kezelésére és átadására jogosultak.
A megkötendő egyezményeinkben ugyanakkor az adatkezelési és adatvédelmi szabályokat kiemelt figyelemmel és kellő részletességgel kell majd megjeleníteni.
A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködése során a NEBEK, illetve a magyar bűnüldöző szerv által átvett személyes adatok csak a törvényben foglalt célok érdekében használhatók fel. Ezek szerint ilyen adat a tervezetben meghatározott együttműködésre okot adó ügyekben, továbbá az ahhoz kapcsolódó szabálysértési vagy büntetőeljárásokban használható fel.
Az ilyen tartalmú rendelkezés elengedhetetlenül szükséges, hiszen a felderítés során beszerzett adat később bizonyítékul szolgálhat a felderítést követő büntető- vagy szabálysértési eljárásban. A külföldi bűnüldöző szerv többnyire azért fordul a magyar bűnüldöző szervekhez, hogy a nála hiányzó információkat és adatokat beszerezze. Az pedig mellőzhetetlen, hogy a személyes adat a felderítést követő eljárásban is felhasználható legyen. E nélkül ugyanis értelmét veszítené az adatcsere.
A személyes adatoknak az együttműködő feleken kívül, más - harmadik személy vagy szerv - részére történő átadására a magyar bűnüldöző szerv csak akkor jogosult, ha ahhoz az adatot átadó külföldi hatóság kifejezetten hozzájárul.
A 12. §-hoz
A törvényben meghatározott együttműködési formák akkor alkalmazhatók, ha azt mind a magyar, mind pedig a külföldi állam joga lehetővé teszi.
Az együttműködés ugyanis feltételezi, hogy mind a megkereső, mind pedig a megkeresett államban ismert, alkalmazott bűnfelderítési módokra épüljön.
Itt ugyanis arról van szó, hogy valamely felderítési "eszköz" alkalmazására más államban van szükség, ezért a bűnüldöző szervek egymásnak segítséget nyújtanak. A megkeresés teljesítése azonban csak úgy lehetséges, ha a megkeresett állam is szabályozza az adott eszközt.
A 13. §-hoz
A törvény kiemelkedő jelentőségű rendelkezései közé tartoznak a Magyarország területén feladatot teljesítő külföldi hatóság tagjának jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályok. A külföldi hatóság tagja magyarországi működése során a magyar jogszabályokat tiszteletben tartva, a magyar bűnüldöző szerv vezetőjének utasításai szerint járhat el. Kétségtelen az is, hogy a külföldi hatóság tagja hazánkban akkor működhet eredményesen, életének, testi épségének, biztonságának oltalma akkor garantálható, ha a magyar bűnüldöző szervek tagjai számára az Rtv.-ben biztosított egyes intézkedéseket és kényszerítő eszközöket maga is alkalmazhat. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy a külföldi "rendőr" a magyar jogszabályok és a magyar nyelv alapos ismerete nélkül nem minden esetben tud teljes mértékben jogszerűen intézkedni; de számolnunk kell azzal is, hogy Magyarországon, az együttműködés keretében többnyire a saját állama által folytatott bűnfelderítés elősegítése érdekében folytat tevékenységet.
E körülményekre tekintettel a törvény a magyar bűnüldöző szervek tagjait megillető jogköröket pusztán korlátozásokkal teszi lehetővé a külföldi hatóság tagjai számára. Így meghatározza, hogy a külföldi hatóság tagja pontosan mely intézkedéseket, illetve milyen eszközöket alkalmazhat. A törvényben konkrétan nevesített intézkedéseken, illetve kényszerítő eszközökön kívül azonban másra nem jogosult a külföldi hatóság Magyarországon működő tagja.
Egyes intézkedések során (különösen azokban az esetekben, amikor a külföldi bűnüldöző a forrónyomon üldözött, avagy - többnyire dekonspiráció esetén - a megfigyelt személy jogtalan, erőszakos fellépésének célpontjává válhat) jogos védelmi helyzetbe kerülhet. Emellett természetesen a közös bűnfelderítő csoport keretében titkos információgyűjtést végző külföldi bűnüldöző szerv tagját is érheti atrocitás szolgálat-teljesítés közben.
A nemzetközi együttműködés keretében hazánkban szolgálatot teljesítő külföldi "rendőrök" éppúgy nem foszthatók meg a legsúlyosabb, jobbára az élet ellen irányuló jogtalan támadások elhárítását szolgáló leghatékonyabb eszközöktől, akár a hasonló élethelyzetekbe kerülő magyar bűnüldözők. A külföldi hatóság tagját a jogos védelem eszközei körében - éppen az általa végzett tevékenység veszélyessége okán - a lőfegyver viselésének joga is megilleti ("alanyi jogon"), ámde lőfegyverét kizárólag jogos védelmi helyzetben használhatja. Hasonló jog illeti meg a külföldi hatóság tagját a végszükség helyzetében is.
Ennél fogva a külföldi hatóság tagjának fegyverhasználati joga némiképpen szűkebb, mind a magyar bűnüldöző szervek hivatásos állományú tagjait megillető jogosultságok köre.
Néhány hasonló jellegű előírás egyébként a Schengeni Végrehajtási Egyezményben is található, amikor a határon átnyúló megfigyelés és a forrónyomon üldözés vonatkozásában, kimondja, hogy pl. a megfigyelést, illetve az üldözést végrehajtó személy lőfegyverét magánál tarthatja, de csak önvédelmi helyzetben használhatja, magánlakásba nem léphet be, illetve a megfigyelést folytató személy a megfigyelt személyt nem foghatja el stb. [SVE. 40. cikk 3. bekezdés d)-f) pontja, illetve 41. cikk 5. bekezdés e)-f) pontjai].
A 14-16. §-hoz
(A közvetlen információcsere)
A nemzetközi információcsere a bűnüldöző szervek közötti együttműködés legalapvetőbb és legelterjedtebb formái közé tartozik. Az EUROPOL tevékenysége -, amelyhez Magyarország is csatlakozott - szinte teljes mértékben az információk cseréjén és koordinációján alapul (Egyezmény az Európai Rendőrségi Hivatalról), de erre tartalmaz előírásokat pl. az Egyezmény 7. cikke (spontán információcsere), a Palermói egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése és a Nápoly II egyezmény 10. cikke is.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 46. cikke pedig lehetővé teszi, hogy megkeresés nélkül is olyan információkat bocsássanak a tagállamok egymás rendelkezésére, amelyek a bűncselekmények elkövetésnek megakadályozása és a közrendet fenyegető cselekmények megelőzése során jelentőséggel bírhatnak.
A magyar bűnüldöző szerveket a törvény felhatalmazza arra, hogy bűncselekmény megelőzése és felderítése során közvetlenül információt cseréljenek a külföldi állam illetékes szervével, ha az információcsere az ügy szempontjából halasztást nem tűr vagy a határterületen illetékességgel rendelkező bűnüldöző szerv által kért vagy szolgáltatott információ kizárólag az adott határterülethez kapcsolódik.
Az ügy szempontjából halasztást nem tűrő lehet az információ megszerzése, ha pl. a megkezdett bűncselekmény befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének megakadályozása érdekében arra késedelem nélkül szükség van vagy az érintett adat alapján olyan intézkedést kell végrehajtani, amely utóbb már nem végezhető el, nem foganatosítható, netán az okafogyottá válik.
A határterülethez kapcsolódó információ fogalmát, tartalmát a törvény meghatározza. A gyakorlati élet azt mutatja, hogy - különösen a határterületeken - egy-egy információ késedelmes, a szokásos szolgálati út betartásával való átadása pl. a gyanúsított, elkövető elfogását gyakran kilátástalanná teheti. Ugyanakkor a központi hatóságon keresztül folyó "tudakozódás" a gyakorlati életben komikus helyzeteket is eredményezett.
Ha ugyanis a határ két oldalán szolgálatot teljesítő szervek kívánnak egymástól bűnügyi információt kérni, az adatszolgáltatás a magyar bűnüldöző szerv részéről e törvény hatályba lépést megelőzően csak a központi szerven vagy a NEBEK-en keresztül lehetséges.
A közvetlen információcsere a magyar bűnüldöző szervet kizárólag a hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyekben illeti meg, ám bármely olyan információra vonatkozhat, amely a felderítéssel, bűnmegelőzéssel összefügg és külföldre adását jogszabály nem zárja ki.
Az ilyen információk tára gyakorlatilag kimeríthetetlen, ám a legtipikusabb és leggyakrabban előforduló, legalapvetőbb adatköröket a törvény példálódzóan felsorolja.
A törvény kizárólag a közvetlen információcserét szabályozza; a NEBEK-en keresztül folyó adattovábbítást ugyanis már más törvények rendezik.
A schengeni tagállamok a belső határokon ún. közös kapcsolattartási szolgálati helyeket hoznak létre, amelyek célja, hogy megkönnyítsék az együttműködés során a kommunikációt és az információcserét.
Erre példa a francia-német határon lévő közös kapitányság is. Ennek gyakorlatilag a "kezdetleges formáját" hozta létre a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Szövetségi Kormány között a Hegyeshalom-Nickelsdorf határátkelőhely területén a közös kapcsolattartási szolgálati hely létrehozásáról szóló, Győrben, 2001. május 4-én aláírt Megállapodás (110/2001. (VI. 21.) Korm. rendelet), amely e törvény megszületésekor a határellenőrzéssel kapcsolatos információk kicserélését tette lehetővé, de mindkét fél szándékai szerint a magyar schengeni tagsággal e szolgálati helyen keresztül bonyolódik majd a bűnügyi információk cseréje is.
Az Európa Tanács és az Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek nemzetközi megállapodással (a párizsi G7 csúcs döntése; az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i Egyezmény) több olyan szervet hozott létre, amelyek a bűnüldözés egy-egy részfeladatára specializálódnak. Ezek a szervek azonban jellemzően nem a büntetőeljárás keretében, hanem azt megelőzően a bűnfelderítési szakaszban végeznek szűrő-kutató munkát. Ilyenek például a Pénzmosás Elleni Pénzügyi Akciócsoport (FATF) ajánlása alapján az ET tagállamai által létrehozott Pénzügyi (pénzmosási) Felderítő Egységek (FIU) vagy az EU Csalás Elleni Egységével (OLAF) történő együttműködésre létrehozott nemzeti szervek.
Az információcserére vonatkozó rendelkezések megfogalmazásával a magyar bűnüldöző szerveknek az e szervekkel való együttműködésére hivatott egységei által bonyolítandó információ-szolgáltatását is lehetővé teszik, mivel tagságunk, illetve csatlakozásunk hazánkra ilyen kötelezettségeket is ró (16. §).
A törvény azonban tudatosan nem nevesíti e szerveket, hiszen pl. az EU bűnüldözés területén létrejött szabályozásának fejlődése újabb és újabb ilyen szervek létrejöttét is eredményezheti. Ezért a törvény pusztán annyit mond ki: a magyar bűnüldöző szerveknek nemzetközi kötelezettségvállalás alapján létrehozott, a nemzetközi bűnüldözési szervezet központjához nem kapcsolt, a kötelezettségvállalásban meghatározott bűnmegelőzési részfeladatot ellátó szervezeti egységei önálló információcserét és együttműködést folytathatnak a külföldi állam azonos feladatot ellátó egységével.
A 17-19. §-hoz
(Az ellenőrzött szállítás)
A törvénynek az ellenőrzött szállításokra vonatkozó rendelkezései a nemzetközi bűnözői hálózatok felderítését célozzák; az ellenőrzött szállítások szükségképpen nemzetközi együttműködést kívánnak.
Erre vonatkozóan előírásokat találunk az Egyezmény 12. cikkében és a Nápoly II Egyezmény 22. cikkében vagy a Palermói egyezmény 20. cikkében, amely a különleges nyomozati módszerek egész tárházát javasolja a részes államoknak.
Az ellenőrzött szállítás lényege a következő: a titkos operációban résztvevő állam - eseti megállapodás révén - lehetővé teszi, hogy a megfigyelés alatt álló elkövető az általa birtokolt, a bűncselekménye tárgyi bizonyítási eszközét képező dolgot az ország területére hozhassa, más ország területére vihesse, az ország területén átszállíthassa annak érdekében, hogy a bűncselekmény elkövetői a lehető legszélesebb körben felderíthetők legyenek.
A csempészhálózatok felderítésének Európa-szerte igen gyakran alkalmazott módszeréről van itt szó.
A törvény az ellenőrzött szállítások magyarországi alkalmazását biztosítja amellett, hogy néhány állammal hazánknak már van erre irányuló kétoldalú megállapodása. A jogalkotó - a bűncselekményi kör megjelenítésével - nem kívánta korlátozni az ellenőrzött szállítások alkalmazhatóságának a körét; így e módszer igénybevételére valójában bármely olyan bűncselekmény esetén lehetőség nyílhat, ahol fogalmilag és gyakorlatilag e módszernek "létjogosultsága" lehet.
Az ellenőrzött szállításokat igénylő esetek nem kis hányadában egyébként a megkeresések teljesítése halasztást sem tűr. Az ilyen esetekben - éppen az ellenőrzött szállítások jellege, tartalma okán - aligha kerülhető meg a bűnüldöző szervek közvetlen kapcsolatfelvétele. A halasztást nem tűrő ügyekben a bűnüldöző szervek szakmai egyeztető munkája nem késlekedhet. Az ilyen megkeresések esetében az érdemi munkát végül is nem végző NEBEK "időt rabló" közreműködése az együttműködés, az ellenőrzött szállítások lebonyolítását gyakran kilátástalanná tenné. Az esetleges együttműködési zavarok kiküszöbölésében egyébként a megkeresett bűnüldöző szerv is lépéseket tehet, ugyanakkor az ilyen együttműködési zavarok elhárításában a közvetlen megkeresés tényéről utóbb értesített NEBEK sincs akadályoztatva.
A Magyarország területén alkalmazott ellenőrzött szállítás során a művelet irányítására és ellenőrzésére nyilvánvalóan a helyi viszonyokat jól ismerő személy, így tehát a magyar bűnüldöző szerv, pontosabban annak kijelölt tagja jogosult.
A jogalkotó - az ellenőrzött szállítások törvényességének biztosítása érdekében - nem kívánt a belső jogi szabályainkban és az ellenőrzött szállításokat szabályozó kétoldalú egyezményeinkben már egyébként is meglévő garanciális elemekhez képest további garanciákat megjeleníteni.
Ennek folytán - amiként a jelenleg hatályos szabályok szerint is - az ügyész előzetes engedélyére - az Rtv. 64. § (4) bekezdése alapján - csak akkor van szükség, ha a műveletbe fedett nyomozó bevonása válik szükségessé.
A 20-23. §-hoz
(A közös bűnfelderítő-csoport létrehozása)
A nemzetközi bűnözés egyik alapvető sajátossága, hogy az elkövetők tevékenysége több államra is kiterjed, illetve az elkövetett bűncselekmények hatása, a bűncselekmények leplezésére irányuló egyéb tevékenység igen sokszor több államot is érint. Ilyen esetekben gyakorta előfordul, hogy az egyes érintett államok bűnüldöző szervei külön-külön kezdeményeznek bűnfelderítő akciókat és csak a nemzetközi információcsere keretében kerülnek kapcsolatba más államok bűnüldöző szerveivel.
Ezen a gyakorlaton kíván változtatni az Európai Unió e tárgyban született kerethatározata (a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról), valamint az ENSZ határon átnyúló bűnözésről szóló egyezménye, továbbá a Nápoly II Egyezmény, amikor arra ösztönzik az államokat, hogy az ilyen, több államot érintő ügyekben olyan közös nyomozócsoportokat hozzanak létre, amelyekben valamennyi érintett állam bűnüldöző szerve képviseltethetné magát.
A nemzetközi dokumentumok szóhasználatával azonban meglehetősen "óvatosan" kell bánnunk, tekintve, hogy e dokumentumok általában a "nyomozás" alatt értik a titkos információgyűjtésre koncentráló "bűnfelderítés" szakaszait is.
A legtöbb európai államban nincs is olyan merev elhatárolás a két szakasz között, mint a magyar jogban. Mindezek folytán a magyar jogi szabályozás akkor felelhet meg az európai elvárásoknak, a magyar bűnüldöző szervek akkor tudnának bekapcsolódni a nemzetközi együttműködés vérkeringésébe, ha a belső jogunk mindkét szakaszban lehetővé teszi a közös egységek létrehozását. A törvény szerint, ha e csoport tevékenysége az eljárásjogi értelemben nyomozáson kívül folyó bűnmegelőzésre és bűnfelderítésre terjed ki, "közös bűnfelderítő-csoportról" van szó és ennek létrehozására a bűnüldöző szervek között közvetlenül is mód van.
A közös bűnfelderítő-csoport a tevékenységét az érintett államok illetékes szervei közötti megegyezés szerinti államban folytatja, amely rendszerint a bűncselekményekkel, az elkövetői körrel leginkább érintett állam.
A törvény a magyar bűnüldöző szervek számára biztosítja az ilyen, közös bűnfelderítő-csoportban való részvétel lehetőséget. Közös bűnfelderítő-csoport mindig eseti jelleggel, konkrét ügyre jöhet létre és azt a külföldi hatóság, illetve a NEBEK kezdeményezheti; a felderítő-csoport ugyanakkor már az érintett bűnüldöző szervek közötti megállapodással jön létre, amelyben a feladat ellátásához legszükségesebb kérdéseket kell rendezni. A törvény azokat a kérdésköröket szabályozza, amikor a bűnfelderítő-csoport Magyarországon működne. Ilyen esetekben mindig a magyar bűnüldöző szerv vezetője által kijelölt tag vezeti a nyomozást.
Az Európai Unió tagállamai, illetve az EUROPOL-lal együttműködési megállapodást kötött államok kijelölt szerveivel létrehozott, Magyarországon működő közös bűnüldöző-csoport a NEBEK-en keresztül adatot, információt vagy más technikai tanácsadást is kérhet az EUROPOL-tól; mindemellett azokat az adatokat, amelyek az ilyen közös bűnfelderítő-csoport tevékenységéből származnak, a NEBEK-en keresztül az EUROPOL részére
továbbítani kell (23. §).
Erről az Európai Unió Tanácsának az EUROPOL részéről a tagállamok által felállított közös nyomozócsoportoknak nyújtandó segítségről szóló 2000. november 30-i ajánlása rendelkezik.
A 24. §-hoz
(A bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele)
A nemzetközi együttműködés keretében folytatott, jobbára titkos információgyűjtés folytatására koncentráló felderítés igen hatékony eszköze a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele. Az erre irányuló, egyre fokozódó igényt a nemzetközi gyakorlat kétségtelenné teszi; ugyanakkor a nemzetközi bűnüldözés vérkeringésébe egyre inkább betagozódó magyar bűnüldöző szervek részéről is határozott törekvések fogalmazódnak meg a bűnüldöző szervvel együttműködő személyek nemzetközi igénybe vételét, alkalmazását illetően.
A bűnüldöző szervvel együttműködő személy a titkos információgyűjtés keretében a bűnüldöző szervvel többnyire anyagi ellenszolgáltatásért együttműködő, a bűnüldöző szerv hivatásos állományába nem tartozó olyan ("civil") személy, aki kilétét, illetve a bűnüldöző hatósággal való titkos együttműködését, a titkos információgyűjtésben való részvételét harmadik személyek előtt leplezi. Az Rtv. a bűnüldöző szervekkel titkosan együttműködő személyek körének három formáját ismeri: az informátort, bizalmi személyt és a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt [Rtv. 64. § (1) bekezdés a) pont]. A törvény mindhárom formában lehetővé teszi az együttműködést.
Az ilyen személyek alkalmazása nem tartozik a bírói engedélyt igénylő különleges titkosszolgálati eszközök sorába; igénybevételük kérdésében a bűnüldöző szerv saját hatáskörében dönthet.
E jogintézmény igen széles körben alkalmazható. Részint az alkalmazás fokozott kockázatára tekintettel, részint pedig konspirációs, illetve az érintett együttműködő személy védelmét szolgáló szakmai megfontolásokból ugyanakkor az Rtv. egyes titkosszolgálati intézkedések kapcsán (pl. az álvásárlás, a mintavásárlás esetköreiben) bevetésüket eleve kizárja.
E jogintézményre vonatkozó legalapvetőbb szabályokat - legalábbis a bűnüldöző szervek tekintetében - a titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket rögzítő Rtv. VII. fejezete tartalmazza; kétségtelen ugyanakkor, hogy a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevételére, védelmére, ellenőrzésére stb. vonatkozó részletes rendelkezéseket a titkos információgyűjtés tárgykörében született belső, "technikai" jellegű normák rögzítik.
A törvény - a jelenlegi alkalmazási korlátokat áttörve, egyébként a részletező szabályozást tudatosan kerülve - pusztán annyit rögzít, miszerint: a Magyarország területén működő közös bűnfelderítő-csoportban résztvevő kihelyezett tag külföldi bűnüldöző szervvel együttműködő személyt Magyarország területén igénybe vehet, illetve a külföldi államban működő közös bűnfelderítő-csoportban résztvevő kihelyezett magyar tag magyar bűnüldöző szervvel együttműködő személyt vehetne igénybe (24. §).
A 25-26. §-hoz
(Fedett nyomozó alkalmazása)
A nemzetközi együttműködés keretében folyó titkos információgyűjtés formái között a magyar fedett nyomozók külföldi bevetésére, illetve külföldi fedett nyomozók magyarországi alkalmazására is módot ad a törvény.
Az intézmény nemzetközi együttműködésben való alkalmazására - a hazai bűnüldöző szervek igényei mellett - a nemzetközi dokumentumok is előírásokat tartalmaznak. Az Egyezmény 14. cikke, a Nápoly II Egyezmény 23. cikke, valamint a Palermói Egyezmény 20. cikke a nemzetközi bűnüldözésben egyaránt fontos szerepet szánna a fedett nyomozóknak.
A fedett nyomozó a titkos információgyűjtés keretében közreműködő, a bűnüldöző szerv hivatásos állományában szolgálatot teljesítő, egyébként a kilétét leplező rendőr - ide értve az RSZVSZ-nél szolgálatot teljesítő rendőrt is -, határőr, pénzügyőr.
A törvény lehetővé teszi, hogy amennyiben a külföldi hatóság azt kéri, akkor a saját fedett nyomozója Magyarországon bevethető legyen, illetve magyar fedett nyomozó részükre oly módon nyújtson segítséget, hogy az a megkereső külföldi hatóság részére külföldön végez el feladatokat. Úgyszintén a magyar bűnüldöző szerv bűnmegelőző, bűnfelderítő tevékenysége során - amennyiben azt a külföldi állam joga lehetővé teszi - igénybe vehet külföldi fedett nyomozót, illetve a magyar fedett nyomozót külföldön is bevetheti.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a fedett nyomozó jogosítványai államonként eltérőek lehetnek. A magyar szabályozással ellentétben számos államban nem követhetnek el bűncselekményt a fedett nyomozók, ezért ezekről a körülményekről a nemzetközi szerződésekben pontosan rendelkezni kell.
A törvény szerint amennyiben a külföldi fedett nyomozó államának joga szerint büntetendő cselekményt követ el Magyarországon, arról haladéktalanul értesíteni kell a külföldi hatóságot.
A fedett nyomozó alkalmazására magyar központi bűnüldöző szerv és a külföldi hatóság között megkötött eseti megállapodás szerint kerülhet sor.
A 27-33. §-hoz
(A határon átnyúló megfigyelés és a forrónyomon üldözés)
A korábban már említett Schengeni Végrehajtási Egyezmény rendőri együttműködésről szóló fejezetében írt (40-41. cikk), továbbá a Nápoly II Egyezményben szereplő elvárás az, hogy a tagállamok biztosítsák a másik tagállam számára, hogy - bizonyos feltételek megvalósulása esetén - a saját területükön megkezdett megfigyelést, illetve üldözést a határt átlépve tovább folytathassák.
Ez különösen fontos egy olyan belső határok nélküli térségben, ahol az elkövető szabadon, ellenőrzés nélkül juthat át a másik állam területére és gyakorlatilag a belső határokon az ellenőrzések megszüntetésével nincs olyan "erő", amely a másik államba jutást egyáltalán megakadályozhatja. Kétségkívül hátrányosabb helyzetbe hozná a bűnüldözést a "szabad mozgást" élvező elkövetőkkel szemben, ha a határok megállásra késztetnék a rendőri szerveket. Ennek ellensúlyozására fogalmazta meg a Schengeni Végrehajtási Egyezmény - mintegy kompenzációs intézkedésként - a határon átnyúló megfigyelés és a forrónyomon üldözés intézményét. Ugyanakkor a megfigyelés folytatására mód lehet a határellenőrzés fenntartása mellett is, amelyet az ET II. kiegészítő jegyzőkönyv is szorgalmaz.
A törvény a két intézménynek a magyar bűnüldöző szervekre vonatkozó végrehajtási szabályait tartalmazza. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény ugyanis - multilaterális nemzetközi szerződéseknél igen szokatlan módon - részletes szabályozást tartalmaz; az érintett államok vonatkozásában pedig a további feltételeket a kétoldalú megállapodások tartalmazzák majd.
A megfigyelés a titkos információgyűjtés egyik módszere, amelynek célja a cselekmény elkövetésével gyanúsított, avagy az elkövetővel kapcsolatban álló, a bűneset szempontjából jelentőséggel bíró további személy mozgásának, magatartásának konspirált figyelemmel kísérése.
A "titkosnyomozás" e módszerét általában a bűncselekmény körülményeinek felderítése, a személyi és tárgyi bizonyítékok, s azok forrásainak felkutatása érdekében alkalmazzák, nem pedig közvetlenül a megfigyelt személy(ek) elfogása céljából. A módszer konspirált jellegére tekintettel, a bűnüldöző szervnek megfigyelést végrehajtó tagja kilétét, a bűnüldöző szervezethez való tartozását - hasonlóképpen a fedett nyomozókhoz - ugyanúgy leplezi.
A megfigyelt személy természetesen a megfigyelésről nem tudhat.
Ezzel szemben a forrónyomon üldözés a bűnüldözés olyan, az érintett személy által is észlelt, észlelhető nyílt módszere, amelynek lényege a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és a bűncselekmény helyszínéről menekülő elkövető szakadatlan követésében (üldözésében) mutatkozik meg; az intézkedés kétségtelen célja az elkövető elfogása. A forrónyomon üldözés nyílt jellegére tekintettel természetesen az üldöző személyeknek a bűnüldöző szervezetekhez való tartozása felől sem lehet kétsége az üldözöttnek, illetve kívülállóknak.
A "forrónyomon üldözés" intézményének akkor lesz majd szerepe, ha a belső határokon a határellenőrzés megszűnik, hiszen akkor ott már nem lesz olyan hatóság, amely a határon "áthajtani" kívánó személyt az üldöző szervek kérésére feltartóztassa. Mindaddig azonban a Határőrség ezt megteheti. Ezért a törvény e rendelkezései csak akkor lépnek hatályba, amikor már Magyarország teljes jogú schengeni taggá válik, vagyis a Tanács határozata értelmében a belső határokon az ellenőrzés megszüntethető. Ez nem esik egybe az uniós tagsággal, erre várhatóan csak azt követően kerül majd sor.
A két intézkedésforma között pusztán annyi az azonosság, hogy az intézkedésformák mindegyike a másik állam területén kezdődik, s azok - az államhatárt átszelve - a másik állam területén folytatódnak; de hasonlóság az is, hogy a bűnüldöző szervek tagjai a megfigyelt, illetve az üldözött személyt mindkét esetben egy másik állam területén követik.
A törvény a Schengeni Végrehajtási Egyezményben foglaltaknak megfelelően szabályozza, hogy Magyarország illetékes szerve - ez a halaszthatatlan szükség eseteit kivéve a NEBEK - milyen feltételekkel járulhat hozzá ahhoz, hogy a külföldi hatóság tagja hazánk területén a másik államban megkezdett megfigyelést, illetve - a másik intézkedésformára utalva - az ott megkezdett üldözést folytathassa.
E kérdéskörök szabályozásában a jogalkotó teljességgel a Schengeni Végrehajtási Egyezményben és a Nápoly II Egyezményben megfogalmazott szabályokat vette alapul. A megfigyelés főszabály szerint előzetes megkeresést igényel a másik állam részéről, ámde sürgős, halasztást nem tűrő esetekben arra is lehetőséget teremt a törvény, hogy a megfigyelésről - annak tartama alatt - a határ átlépését követően, pusztán utóbb értesítsék a magyar hatóságokat. Az értesítés módja egyébként igen egyszerű. A schengeni tagállamok ugyanis a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 44. cikke értelmében egységes rádiókommunikációs rendszert alkalmaznak.
A tettenért elkövető forrónyomon üldözése esetében az előzetes megkeresés - jellegére tekintettel - szinte minden esetben kizárt. A törvény pontosan meghatározza, hogy melyek a határátlépés feltételei.
A törvény azt is szabályozza, hogy mely bűncselekmények esetében kerülhet sor e két együttműködési formára. A törvény szerint a megfigyelésre és az üldözésre olyan bűncselekmények vonatkozásában kerülhet sor, amelyek az Rtv. 97. §-ának (1) bekezdés i) pontjában meghatározottak szerint súlyos bűncselekménynek minősülnek, vagy amelyekre a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 40. cikke, valamint Nápoly II Egyezmény eleve lehetőséget biztosít. Mivel azonban e két egyezménynek nem vagyunk részesei, a törvény - tájékoztatásul - mellékletben mutatja be az azokban felsorolt bűncselekményeket.
Fontos kiemelni: a külföldi hatóság tagja forrónyomon üldözést Magyarország területén csak akkor folytathat, ha a hivatalos minőséget tanúsító jelzéssel és a külföldi hatósághoz tartozását igazoló okirattal rendelkezik. A hivatalos minőséget tanúsító jelzés lehet például egyenruha, valamilyen jelzés az üldözést folytató személyen, vagy annak gépkocsiján. A külföldi hatóság tagja pedig akkor folytathat titkos megfigyelést Magyarországon, ha rendelkezik olyan igazolvánnyal, amellyel alkalomadtán hivatalos minőségét, a külföldi hatósághoz való tartozását a hatóság felkérésére hitelt érdemlően igazolni tudja, illetve olyan okirattal, amelyet a megfigyelés saját állama szerinti engedélyezését bizonyítja.
E rendelkezések elsősorban garanciális megfontolásokat érvényesítenek; ugyanakkor e különleges előírások a másik állam bűnüldöző szervének tagjainak védelmét is szolgálják.
Az üldözés körülményeit a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 41. cikkének 5. bekezdése g)-h) pontjai, valamint 6. bekezdése értelmében mindenkor tisztázni kell.
Ennek érdekében az üldözést végrehajtó külföldi "rendőrnek" mindenkor jelentést kell tennie azon állam hatóságainál, ahol az üldözést folytatta (ez minden részes államra vonatkozó schengeni előírás, így az üldözést foganatosítónak erről tudnia kell); sőt, a külföldi bűnüldöző az üldözött személy meghallgatásán való részvételre is felkérhető.
A 34. §-hoz
(Összekötő tisztviselő alkalmazása)
Az Európai Unió tagállamai összekötő tisztekre vonatkozó kezdeményezéseihez közös keretek biztosításáról szóló 1996. október 14-i közös fellépés a tagállamok bűnüldöző szervei egymás között folytatott együttműködésének megkönnyítése, a személyes-, illetőleg minősített adatok biztonságos továbbítása érdekében - lehetővé teszi - összekötő tisztek (tisztviselők) alkalmazását, más tagállamba kihelyezését.
Ezen tisztviselőknek igen jelentős szerepük van a nemzetközi rendőri együttműködés lebonyolításában.
Az összekötő tisztviselők kihelyezését egyébként a Maastrichti Szerződés a büntetőügyekben való rendőri együttműködés alapelemeként jeleníti meg. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 47. cikke pedig az együttműködés végrehajtásának elősegítése és gyorsítása érdekében tarja fontosnak ilyen összekötők alkalmazását.
Az összekötő tisztviselők a nemzetközi együttműködés katalizátorai, akik konkrét ügyekben egyezmények, kétoldalú megállapodások hiányában is lehetővé teszik a bűnüldöző szervek közötti szoros (személyes felügyeletük alatt zajló) együttműködést; nemzetközi előírások (Európa Tanács, EUROPOL, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a Nápoly II Egyezmény) alapján pedig egyfajta "letéteményesei" a személyes adatok továbbítása jogszerűségének, a másik állam hatóságai részére továbbított ilyen adatok védelmének.
A magyar összekötők kiküldésének lehetőségét e törvény hatályba lépéséig magas szintű jogszabály nem rendezte annak ellenére, hogy számos országban működnek összekötőink nagykövetségeinken, nemzetközi szervezeteknél (SECI) vagy közvetlenül valamely nyomozó szervnél (Németország - BKA). A bűnüldözési együttműködésben játszott szerepük okán, valamint az Európai Unió összekötők együttműködéséhez közös kereteket biztosító határozatának végrehajtása érdekében az intézmény szabályozása bűnüldözési együttműködésről szóló törvény keretében is szükségessé vált.
A törvény szerint magyar összekötő tiszt más államhoz (a magyar külképviselethez), nemzetközi bűnüldözési szervezethez (INTERPOL, EUROPOL, SECI), valamint közvetlenül külföldi hatósághoz (BKA, FBI) vezényelhető ideiglenesen (egy-egy ügyre) vagy állandó jelleggel. Ugyanakkor a külföldi összekötők állandó jellegű delegálását - a nagykövetségeken túlmenően - csak a NEBEK-hez teszi lehetővé a törvény. Konkrét ügyben azonban a NEBEK működésében résztvevő HŐR OP-hoz és VPOP-hoz, valamint az ORFK-hoz is van lehetőség külföldi összekötő delegálására.
A 35-38. §-hoz
(Titkos információgyűjtés nemzetközi együttműködés alapján)
A bűnfelderítés eszköztárában - a nemzetközi egyezmények szerint is - kiemelkedő szerepet játszanak a különleges titkosnyomozási eszközök. Az Egyezmény teljes III. címe, valamint a Palermói egyezmény 20. cikke is - a megfelelő garanciák alkalmazásával - pl. kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a távközlési eszközök lehallgatásának.
A titkos információgyűjtés a bűnfelderítés olyan különleges módja, amelynek igénybevételére speciális eljárási rend szerint kerülhet sor.
A törvény hatálya alá tartozó bűnüldöző szervek (tehát a Rendőrség, a Határőrség, valamint a Vám- és Pénzügyőrség bűnmegelőzési és bűnfelderítő tevékenységet ellátó szervei, valamint a belső bűnmegelőzési teendőket ellátó, a belügyminiszter irányítása és felügyelete alatt működő RSZVSZ) a büntetőeljárás keretein kívül alkalmazott titkos információgyűjtést a tevékenységük szabályozását szolgáló "státustörvényeik" (így az Rtv., a Hőr. tv., illetve a Vám tv.) alapján végezhetik. A titkos információgyűjtés szabályait az Rtv. rögzíti; a Hőr. tv., illetve a Vám tv. ilyen szabályokat ugyan nem fogalmaz meg, ámde e "státustörvények" a Határőrség, illetve Vám- és Pénzügyőrség nyomozás folytatására jogosult szervezeteit explicite feljogosítják az Rtv. VII. fejezetében írt, a titkos információgyűjtést szabályozó rendelkezések alkalmazására.
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot olyan szolgáltatóként nevezi meg, amely a titkos információgyűjtésre az iménti törvényekben feljogosított bűnüldöző szervek megkeresésére is végez, végezhet titkos információgyűjtést.
A bűnüldöző szervek a nemzetközi együttműködésben a jelenleg kialakult eljárási rend szerint, a jelenlegi munkamegosztás keretében bonyolítják a titkos információgyűjtésre irányuló megkeresések teljesítését. E szerint tehát a titkos információgyűjtés teljes körű lefolytatására feljogosított bűnüldöző szervek a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött formáit a Szakszolgálat segítségével, közreműködésével látják el.
A hazai bűnüldöző szervek, illetve a Legfőbb Ügyészség tapasztalatai szerint a nemzetközi együttműködést igénylő titkos információgyűjtés keretében - a "titkos lehallgatáson" túl - fokozott igény mutatkozik az Rtv. 69. §-ában szabályozott más eszközök, módszerek alkalmazása iránt is. A törvény a titkos információgyűjtés valamennyi formájának alkalmazását lehetővé teszi. Ennek folytán a magyar bűnüldöző szervek a külföldi hatóság megkeresésére magánlakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik, a magánlakásban történteket technikai eszköz segítségével megfigyelhetik, rögzíthetik, levél és egyéb postai küldemény tartalmát megismerhetik, azt technikai eszközzel rögzíthetik, illetve az Interneten vagy más számítástechnikai úton történő levelezés (E-mail) során keletkezett adatokat, információkat is megismerhetik; a rögzített adatokat pedig a megkereső külföldi hatóságnak továbbíthatják.
A "titkos lehallgatásra" irányuló nemzetközi megkeresések ugyanakkor speciális szabályozást is igényelnek. Külön szabályt kellett alkotni arra az esetre, amikor az érintett államok együttműködésében az egyik rendelkezik a lehallgatást lehetővé tevő technikai eszközzel, míg a másik nem, azonban a célszemély az ő állampolgára; de célszerűségből lehetővé kellett tenni azt is - feltéve persze, ha a jogszabályok, illetve a technikai eszközök ezt lehetővé teszik -, miszerint: a lehallgatott információt, annak megismerése nélkül a végrehajtó állam a kérelmező állam eszközére közvetlenül továbbíthassa.
Az együttműködés során átadható adatok köre kötött. Az Európai Unió Tanácsa 1995. január 17-i határozatával kötelezővé teszi a távközlési szolgáltatók számára, hogy a lehallgatással érintett távközlés tartalmán túl, a határozat mellékletében felsorolt, a híváshoz kapcsolódó és járulékos adatokat is szolgáltassák a bűnüldöző hatóságok számára.
Az EU Egyezményében ugyancsak adott a lehallgatásra irányuló nemzetközi megkeresés tartalma, amelyet a törvény szinte szó szerint átvett és csak kiegészíti a magyar sajátosságokból fakadóan szükséges adatokkal.
A törvény hatálya alá tartozó bűnüldöző szervek mindegyike - ide értve természetesen az RSZVSZ-t is (amely szervezetet az Rtv. "Megelőzési Szolgálatként" nevesít) - kizárólag az Rtv. VII. fejezetében írt eljárási rend szerint folytathatja titkos információgyűjtő feladatait. Ezt a követelményt egyébként a törvény 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés is kétségtelenné teszi, amikor kimondja: "ha a megkeresés teljesítése csak olyan eljárási cselekmény elvégzésével lehetséges, amelyhez a magyar jogszabályok szerint bírói engedély vagy az ügyész engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, azt külön törvényben meghatározott eljárási rend szerint kell beszerezni".
Emellett azonban a törvény a titkos információgyűjtés szabályozásánál külön előírja: a magyar bűnüldöző szerv csak akkor teljesítheti a megkeresést, ha a külföldi hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel rendelkezik; ugyanakkor az Rtv.-ben meghatározott bírói engedéllyel a teljesítő magyar bűnüldöző szervnek is éppúgy rendelkeznie kell. Hasonló a szabály a magyar bűnüldöző szerv által előterjesztett megkeresések esetén is: a magyar bűnüldöző szerv ugyanis kizárólag akkor fordulhat megkereséssel a külföldi hatósághoz, ha a titkos információgyűjtéshez szükséges bírói engedélyt előzetesen beszerezte.
A 39-42. §-hoz
(A Tanúvédelmi Program alkalmazása a nemzetközi együttműködésben)
Az EUROPOL a tagállami szakértők közötti, tanúvédelem tárgykörében rendezett ülésein egyre inkább szorgalmazza olyan kétoldalú megállapodások létrehozását, olyan szabályozás kialakítását, amelyek alapján a tagállamokban működő, programszerű védelmet ellátó szolgálatok a védett tanúkat a másik államban működő szolgálat védelmére bízzák. Természetesen olyan esetekről van itt szó, amikor az érintett személy védelme az adott állam területén már nem oldható meg.
Az intézmény szabályozását - lévén, hogy a Tanúvédelmi Program keretében alkalmazható speciális intézkedések kívül rekednek az igazságügyi jogsegély keretein - a jelen törvény valósítja meg.
A Program magánjogi aktuson alapuló olyan jogintézmény, amelynek büntetőeljárás-jogi aspektusa nincs. A Program keretében alkalmazott rendőri intézkedéseknek legfeljebb közigazgatási-jogi vonatkozásai tapinthatók ki.
A Programnak pusztán az elrendelés oka kapcsán van köze a büntetőeljárásokhoz: a Program hatálya alá kerülő személyek védelme ugyanis azért válhat szükségessé, mert a büntetőeljárásban való részvételük okán veszélyhelyzetbe kerülnek.
A folyamatban lévő büntetőeljárás igényeit biztosító garanciaként szerepel a törvényben, hogy az érintett külföldre költöztetése a Magyarországon folyamatban lévő büntetőeljárást nem akadályozhatja. A külföldre költöztetés önmagában azonban nem tekinthető olyan tényezőnek, amely a büntetőeljárást akadályozza. A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében ugyanis a Program hatálya alatt álló érintettet a Szolgálat útján kell idézni, de a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény értelmében is a Szolgálat köteles gondoskodni arról, hogy a terhelt vagy a tanú a hatóság vagy bíróság előtt megjelenjen (az érintett tartózkodási helyéről ugyanis a Szolgálaton kívül másnak nem lehet tudomása). Ilyen szempontból tehát irreleváns, hogy az érintett éppen bel- vagy külföldön van.
Az alapfilozófia az, hogy a megkereső államnak a tanúk, sértettek és terheltek védelmét ellátni hivatott szerve felkéri a megkeresett állam hasonló szervét, hogy a területére költöztetendő érintett védelmét lássa el; az érintett egyébként továbbra is a megkereső állam Védelmi Programjának részese marad.
Így tehát a megkeresett állam szolgálata a megkereső állam szolgálatát pusztán kisegíti az intézkedések végrehajtásában, pontosabban: a "védett helyre költöztetés" intézkedés alkalmazásában működik közre, az érintett biztonságba helyezéséhez szükséges speciális feladatokat látja el. Éppen ezért fontos, hogy a kétoldalú megállapodások vagy a tagállamok vonatkozó jogszabályai e kérdést kétségtelenül rendezzék.
A védett tanú, sértett, terhelt és e személyekhez közel állók, elsősorban az érintettek családtagjainak átköltöztetése és a védelem ellátása a magyar Tanúvédelmi Szolgálat és a külföldi állam tanúvédelmi programjáért felelős szerve közötti megállapodás szerint történhet. Az átköltözés nem végleges, annak szükségességét folyamatosan felül lehet vizsgálni. A súlyos jogsértés vagy a magatartási szabályok megszegése akár az érintett visszaköltöztetésével is járhat.
Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott Nemzetközi Büntetőbírósága Magyarországhoz is fordult már olyan kéréssel, hogy Magyarország - lehetősége szerint - biztosítsa a védett tanúk magyarországi elhelyezését és védelmét; a Nemzetközi Büntetőbíróság Statutumához való csatlakozásával egyébként Magyarország erre kötelezettséget is vállalt. A törvény ennek is megteremtette a feltételeit. Ugyanakkor a Statutum 87. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bíróság kérelmeit diplomáciai úton vagy olyan módon kell továbbítani, amelyet a részes állam megjelöl.
E tekintetben a törvény a vonatkozó nemzetközi szerződést kihirdető külön törvényben meghatározott szervre hivatkozik, amely megjelöli az erre hivatott szerveket.
A 43. §-hoz
A törvény 14. §-ának (2) bekezdésében, 29. §-ának b) pontjában, továbbá 31-33. §-aiban meghatározott rendelkezéseket kizárólag az Európai Unió tagállamainak hatóságaival való együttműködés keretében lehet alkalmazni, mivel azokra az Európai Unió olyan zárt egyezményei tartalmaznak rendelkezéseket, amelyeknek részesei csak az EU tagállamai lehetnek. Másrészt pedig az e rendelkezésben foglaltak (schengeni típusú bűnügyi információcsere, illetve a forrónyomon üldözés) a belső határok mellett az ellenőrzések megszüntetésével válik relevánssá.
Az Európai Unió tagállamai részére fenntartott adatbázisból (pl. a Schengeni Információs Rendszer) származó, az együttműködés keretében szolgáltatható adat kizárólag az Európai Unió szervezeteinek, illetve tagállamai hatóságainak adható át. Ezek a rendszerek ugyanis az EU közös adatbázisai, amelyek valamennyi tagállam részéről tartalmaznak bűnügyi adatokat és ezeket kizárólag az egységes térségen belül kell és lehet alkalmazni.
A 44-49. §-hoz
(Módosuló jogszabályok)
A törvény módosuló jogszabályai körében megjelenített törvények, törvényhelyek jelenleg nem vagy nem teljes körben teszik lehetővé a jelen törvényben foglalt rendelkezések érvényesülését, mindenekelőtt a hazai bűnüldöző szervek tagjainak külföldi alkalmazását, illetve más állam bűnüldöző szerve tagjainak magyarországi bevetését, továbbá a nemzetközi együttműködés keretében folytatott adatszolgáltatás a jelenleginél közvetlenebb, ám ugyanarra az adatkörre vonatkozó formáit.
Ezen anomáliák feloldása érdekében a jelen törvény a NEBEK törvényt, az Rtv.-t, illetve a Vám tv.-t módosította.
Az információcserével összefüggésben pedig azon törvények módosítására is sor került, amelyek az adatszolgáltatást jelenleg csak a NEBEK-en keresztül tették lehetővé. E törvényekbe belekerültek - a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló jogszabályokra, illetve az ilyen tárgyú nemzetközi szerződésekre utalással- a bűnüldöző szervek közvetlen információcseréjének lehetőségét megteremtő normarészletek.
Ennek érdekében a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény, a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény, illetve a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény módosítására került sor.
A Megelőzési Szolgálat elnevezésének változását a törvényben meg kell jeleníteni. Több jogszabály - így az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, illetve a Vám tv. - "Megelőzési Szolgálat" elnevezéssel említette azt a szervezetet, amely a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 75. §-a szerint - egyébként ugyanilyen elnevezéssel - belső bűnmegelőzési és bűnfelderítő feladatokat végez.
Az említett teendőket egyébként a Belügyminisztérium szervezeti keretei között működő "Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata" elnevezésű szervezet (a továbbiakban: RSZVSZ) látja el. Ugyanakkor az imént hivatkozott jogszabályokban, illetve az RSZVSZ tevékenységét szabályozó kormányrendeletben, illetve az állami irányítás egyéb, a szervezet tevékenységére vonatkozó jogi eszközeiben a két elnevezés - gyakran jogbizonytalanságot okozva - keveredik; bár az RSZVSZ elnevezés gyakoribbnak mondható.
Ennek érdekében van szükség a meghatározott technikai jellegű módosításokra, amelyekkel a Megelőzési Szolgálat elnevezés helyébe Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata elnevezés lépne.
Az 50. §-hoz
(Hatályba lépés)
A törvény - az alábbi szabályok kivételével - a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lép hatályba.
A törvény 3. §-ának (3) bekezdése, valamint 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése ugyanakkor később, csupán a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba, mivel azok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek feltételezik az uniós tagságot.
Ennek folytán a magyar bűnüldöző szerv az Európai Unió tagállamainak kijelölt szerveivel legfeljebb az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napjától működhet együtt az Európai Uniót létrehozó Szerződés 34. cikkének 2. bekezdésében meghatározott közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat alapján. Ugyanezen naptól alkalmazható a törvény ama rendelkezése is, amely a határon átnyúló megfigyelés alapjául szolgáló bűncselekmények azon körét jeleníti meg, amelyet a határellenőrzés fokozatos megszüntetéséről 1985. június 14-én kelt Schengeni Végrehajtási Egyezmény 40. cikke, valamint a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés tárgyában 1997. december 18-án elfogadott Nápoly II Egyezmény jelenít meg.
Végül pedig az Európai Unió Tanácsának a Schengeni Végrehajtási Egyezmény Magyarország általi teljeskörű alkalmazását jóváhagyó határozatának kihirdetése napján lépnek hatályba a tervezetnek a forrónyomon üldözés lehetőségét megteremtő 31-33. §-ai, mivel ez az együttműködési forma feltételezi az ellenőrzések megszüntetését a belső határokon.