EH 2011.2335 I. A megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés vagy megtévesztés felismerésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai irányadóak azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. Az utóbbi hat hónapos határidő a megállapodás megkötésétől számítandó jogvesztő határidő [Mt. 7. §, 11. §].
II. Megtámadási határidőre vonatkozó szabályra az elévülés szabályai az irányadók, amelyet a bíróságoknak hivatalból kell figyelembe venni [Mt. 11. § (2) bekezdés].
Pertörténet:
Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.394/2008/23., Kecskeméti Törvényszék Mf.21526/2009/7., Kúria Mfv.10766/2010/6. (*EH 2011.2335*)
***********
A felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás szerint az 1950. június 20-án született felperes 1969. január 27-étől állt az alperes alkalmazásában, legutolsó munkakörében humán szolgáltató szakelőadó volt.
Az alperes és a felperes az M-É. Program keretei között 2007 májusában megállapodást kötött, a határozatlan idejű munkaviszonyt 2007. június 1-jétől 2009. július 23-áig határozott időtartamúvá alakították át. Megállapították, hogy a munkaviszony az utolsó napon külön intézkedés nélkül az Mt. 86. § c) pontja alapján megszűnik, a felperest sem végkielégítés, sem felmondási idő nem illeti meg. Az alperes a felperest a programban való részvétel teljes időtartamára a munkavégzési kötelezettsége alól mentesítette, mely időtartamra átlagkeresetet állapított meg.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. tv. módosításáról rendelkező 2007. évi CLVI. tv. módosította a nyugdíjazás feltételeit, amely a felperest is érintette. Ennek következtében a felperes az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeinek 2010. június 21-étől felelt meg, amelyre figyelemmel 2008. január 14-én kelt levelében kérte az alperestől a közöttük létrejött megállapodás módosítását.
Az eredménytelen egyeztetését követően a felperes 2008. május 27-én keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, amelyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az M-É. Programra vonatkozó megállapodás meghosszabbodik az előrehozott öregségi nyugdíjba vonulásának határidejével a 60. életéve betöltéséig, tehát 2010. június 20-áig, másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a megállapodás érvénytelen, közös téves feltevésre alapítva azt megtámadta.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetése szerint a prémium évek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. tv. (Pép. tv.) rendelkezéseit a 100%-os állami tulajdonú M.-re és a dolgozókra az ágazati miniszter
nem terjesztette ki, ezért az ő vonatkozásukban a törvény módosítása - mely szerint a prémiumévek programban résztvevők határozott idejű jogviszonya, amennyiben a határozott idő lejártakor még nem érné el az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzésének feltételeit, ez esetben a megszerzés időpontjáig meghosszabbodik - nem alkalmazható.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a munkáltatóval létrejött megállapodást 2008. január 14-én már megtámadta közös téves feltevés miatt. A bíróság érvelése szerint önmagában az, hogy a jogalkotó utóbb - a felektől függetlenül - a felperes esetében a nyugdíjba vonulás és előrehozott öregségi nyugdíj szabályait módosította, nem alapozza meg a felperes állítását, hogy a munkáltatóval közös téves feltevésre alapítottan kötötték meg a megállapodást, ezért az érvénytelenségre hivatkozása alaptalan.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a munkaszerződés módosulása megállapítása iránt előterjesztett elsődleges kereseti kérelmet elutasító megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta, míg a peres felek között 2007. május hónapban létrejött megállapodás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a peres felek között 2007. május hónapban megkötött megállapodás érvénytelen, és az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően az iratokat azzal küldte vissza az elsőfokú bíróságnak, hogy a követelés összegére (mennyiségére) folytassa a tárgyalást.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon jogkövetkeztetését, mely szerint a Pép. tv. rendelkezései az alperesnél nem alkalmazhatók.
Helytállónak találta a felperes hivatkozását, amely szerint a felek közös téves feltevése volt, hogy a munkaszerződés-módosításban meghatározott időpontban a felperes jogosultságot szerez az előrehozott öregségi nyugdíjra, és addig a szolgálati idő megszerzése mellett ellátatlan sem marad. A szerződő felekben nem volt bizonytalanság a tekintetben, hogy a nyugdíjszabályok nem változnak. Ezen feltevés hiányában pedig a munkaszerződést nem módosították volna. Ebből következően a felek közös téves feltevésben voltak, emiatt a munkaszerződés-módosítás érvénytelen.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a felperes maga szorgalmazta a csoportos létszámcsökkentésben érintetté válását, és kérte az M-É. Programban való részvételét azért, mert - a megállapodás megkötésekor hatályos jogszabályok alapján - ellátatlan időszak nélkül, nyugellátásra szerezhetett volna jogosultságot.
Az alperes álláspontja szerint az M-É. Program alapján nem volt garantált, hogy a program végeztével, azaz a határozott idejű munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló bizonyosan ellátott lesz. A programban való részvétel lehetősége az érintett, a feltételeknek megfelelő munkavállalótól nem tagadható meg még akkor sem, ha a megállapodás lejárta és a nyugellátásra való jogszerzés közé ellátatlan időszak ékelődik.
Az alperes alaptalannak találta azt a megállapítást, hogy a feleknek egyaránt célja volt, hogy a felperes ne maradjon ellátatlan, és további szolgálati időt szerezzen. A munkáltató nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a megállapodás megkötésekor a felperes biztos ellátottsága határozta volna meg a szerződéskötési akaratát, sem olyat, hogy közös és utóbb tévesnek minősült feltevés hiányában a munkaszerződést nem módosították volna. Az alperes számára nem volt a megállapodás megkötésének lényeges feltétele, hogy a munkavállaló a nyugdíja megszerzéséig bizonyosan ellátott legyen, valótlan, hogy enélkül az előfeltétel nélkül a megállapodást ne kötötte volna meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
Az Mt. 7. § (1) bekezdése alapján a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, illetőleg, ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá.
Az Mt. 11. § (2) bekezdése szerint az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet.
A becsatolt iratok szerint a peres felek a munkaszerződés-módosítást 2007 májusában írták alá, az 2007. június 1-jétől hatályosult. A munkavállaló a munkaszerződés-módosítás érvénytelenségére - közös téves feltevésre alapítottan - először 2008. január 14-én, az alpereshez intézett levelében hivatkozott.
Az Mt. 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés vagy megtévesztés felismerésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai irányadóak azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. Az utóbbi hat hónapos határidő a megállapodás megkötésétől számítandó jogvesztő határidő, tehát amennyiben az érintett a tévedést később ismerte fel, ha ezen felismerés eredményeként 30 napon belül ugyan, de hat hónap elteltével támadta meg a megállapodást, abban az esetben erre jogszerűen már nem volt lehetősége.
A 2007 májusában megkötött munkaszerződés-módosítás megtámadására nyitva álló határidő legkésőbb 2007. december 1-jével lejárt. Minthogy a hivatkozott határidőn belül a felperes a megállapodást, a munkaszerződés módosítását nem támadta meg, azt érvényesnek kell tekinteni.
Függetlenül attól, hogy az alperes a peres eljárás során nem vitatta, miszerint a felperes a megtámadás jogával határidőben élt, az Mt. 7. § (3) bekezdésében foglalt megtámadási határidőre vonatkozó szabályra az elévülés szabályai az irányadók, amelyet a bíróságoknak hivatalból kellett volna figyelembe venniük [Mt. 11. § (2) bekezdés]. Az eljárt bíróságok - eltérő jogi álláspontjuk miatt - helytelenül bírálták el érdemben a felperes keresetét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős rész-közbenső ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a peres felek között 2007. május hónapban létrejött megállapodás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a peres felek között 2007. május hónapban megkötött megállapodás érvénytelen, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta; egyebekben a jogerős rész- közbenső ítéletet nem érintette.