62010CJ0551[1]

A Bíróság (nagytanács) 2012. november 6-i ítélete. Éditions Odile Jacob SAS kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Vállalkozások összefonódása a könyvkiadói piacon - 4064/89/EK rendelet - Eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet - Hatástalan indokolás. C-551/10 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2012. november 6. ( *1 )

"Fellebbezés - Vállalkozások összefonódása a könyvkiadói piacon - 4064/89/EGK rendelet - Eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet - Hatástalan indokok"

A C-551/10. P. sz. ügyben,

az Éditions Odile Jacob SAS (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: O. Fréget, M. Struys, M. Potel és L. Eskenazi ügyvédek)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2010. november 24-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: A. Bouquet, O. Beynet, és S. Noë, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Lagardère SCA (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: A. Winckler, F. de Bure és J.-B. Pinçon ügyvédek)

beavatkozó az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, R. Silva de Lapuerta, A. Rosas, M. Berger és E. Jarašiūnas tanácselnökök, Juhász E. (előadó), J.-C. Bonichot, A. Prechal és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. december 13-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2012. március 6-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével az Éditions Odile Jacob SAS (a továbbiakban: Éditions Odile) azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-279/04. sz., Éditions Jacob kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 13-án hozott ítéletét (az EBHT 2010., II-185. o.), a továbbiakban: megtámadott ítélet), amely ítélettel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Hivatalos Lapjában összefoglaló formájában 2004. április 28-án közzétett, a valamely összefonódást a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2004. január 7-i 2004/422/EK bizottsági határozat (COMP/M.2978 - Lagardère/Natexis/VUP ügy) (HL L 125., 54. o., a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.

2 A vitatott határozatban az Európai Közösségek Bizottsága engedélyezte, hogy a Vivendi Universal Publishing SA európai kiadói vagyonába tartozó eszközöket a Lagardère SCA (a továbbiakban: Lagardère) a Natexis Banques Populaires SA (a továbbiakban: NBP) és annak leányvállalatai, a Segex SARL (a továbbiakban: Segex), az Ecrinvest 4 SA (a továbbiakban: Ecrinvest 4), továbbá az Investima 10 SAS (a továbbiakban: Investima 10) közvetítésével felvásárolja a Vivendi Universal Publishing SA (a továbbiakban: VUP) kiadói vagyonának eszközeit, feltéve hogy a Lagardère a hivatkozott határozat II. mellékletében felsorolt kötelezettségvállalásokat teljes körűen betartja.

3 Ez az ügy a VUP európai kiadói vagyonába tartozó eszközök - amely eszközöket a Lagardère és a Wendel Investissement SA (a továbbiakban: Wendel Investissement) vásárolt fel - eladásában érdekelt különböző szereplők által indított eljárások sorába illeszkedik, amely ügyek a hivatkozott összefonódásra vonatkozó eljárás során a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó, C-404/10. P. sz., 2012. június 28-án hozott ítélet alapjául, valamint a Wendel Investissement-nak az átruházott eszközök egy részének vevőjeként való jóváhagyására vonatkozó C-553/10. P. és C-554/10. P. sz. egyesített ügyekben 2012. november 6-án hozott ítélet alapjául szolgáltak.

Jogi háttér

4 Az 1997. június 30-i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o., helyesbítve a HL 1998. L 40., 17. oldalon; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.; helyesbítve a HL 1990. L 257., 13. oldalon; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 137. o.; a továbbiakban: 4064/89 rendelet) "Az összefonódások értékelése" 2. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: "(1) Azon összefonódásokat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak, az alábbi rendelkezések szerint kell értékelni, hogy megállapítható legyen, összeegyeztethetők-e a közös piaccal, vagy sem. Az értékelés elkészítése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie: (2) Valamely összefonódást, amely nem hoz létre, vagy nem erősít meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani. (3) Valamely összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani. [...]"

a) a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartásának és továbbfejlesztésének szükségességét, tekintettel többek között valamennyi érintett piac szerkezetére, és a Közösségen belüli, illetve azon kívüli vállalkozások által támasztott tényleges vagy potenciális versenyre;

b) az érintett vállalkozások piaci helyzetét, valamint gazdasági és pénzügyi erejét, a szállítók és felhasználók számára nyitva álló választási lehetőségeket, hozzáférésüket a készletekhez és piacokhoz, a piacra lépés bármilyen jogi vagy más akadályát, az érintett áruk és szolgáltatások iránti kereslet-kínálat alakulását, a közbenső és végső fogyasztók érdekeit, valamint a műszaki és gazdasági fejlődés fejleményeit, feltéve hogy ez a fogyasztók számára előnyös, és nem akadályozza a versenyt.

5 A 4064/89 rendeletnek "Az összefonódás fogalmának meghatározása" című 3. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Vállalkozások összefonódása jön létre, ha: (3) E rendelet céljának megfelelően az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más egyéb eszközök testesítik meg, amelyek akár külön-külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel adnak lehetőséget egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen: (4) Az irányítást olyan személyek vagy vállalkozások szerzik meg, amelyek: (5) Nem minősül összefonódásnak:

a) két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvad; vagy

b) egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy akár értékpapírok, akár vagyoni érdekeltség vásárlásával, szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több vállalkozás egésze vagy részei felett. [...]

- egy vagy több vállalkozás

a) a vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga révén;

b) olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett.

a) ezen jogok tulajdonosai vagy ezen szerződések kedvezményezettjei; vagy

b) noha nem tulajdonosai ezen jogoknak, illetve nem kedvezményezettjei ezen szerződéseknek, de jogukban áll a belőlük származó jogok gyakorlása.

a) ha hitelintézetek vagy más pénzügyi intézmények vagy biztosítótársaságok, amelyek szokásos tevékenységük során saját számlájukra vagy mások számlájára folytatott értékpapír-kereskedelmet vagy -ügyleteket végeznek, ideiglenes jelleggel értékpapírokat birtokolnak, amelyeket továbbértékesítési céllal egy vállalkozásban szereztek, feltéve hogy nem gyakorolják az értékpapírokhoz kapcsolódó szavazati jogokat a vállalkozás versenymagatartásának meghatározására, illetve hogy az ilyen szavazati jogokat csak a vállalkozás vagy a vállalkozás eszközei teljes vagy részleges értékesítésének, illetve az értékpapírok értékesítésének előkészítése céljából gyakorolják, és az értékesítés a vásárlás napját követő egy éven belül megtörténik; ezt az időszakot a Bizottság kérelemre kiterjesztheti abban az esetben, ha az ilyen intézmények vagy társaságok igazolni tudják, hogy az értékesítést ésszerű módon nem lehetett lebonyolítani a kijelölt határidőn belül;

[...]"

6 A szóban forgó rendelet "Az összefonódások előzetes bejelentése" című 4. cikke így szól:

"(1) Az e rendeletben megjelölt, közösségi léptékű összefonódásokat a Bizottságnál a megállapodás megkötését, vagy a nyilvános ajánlat bejelentését, vagy ellenőrző részesedés [helyesen: irányítást biztosító részesedés] megszerzését követő egy héten belül be kell jelenteni. Ez a hét az említett események közül az első megtörténtével kezdődik.

(2) Valamennyi, a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében összeolvadásból vagy a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében közös irányítás megszerzéséből létrejött összefonódást, az esettől függően, az összeolvadásban részt vevő feleknek, vagy a közös irányítást szerzőknek együtt kell bejelenteniük. Minden más esetben a bejelentést az a személy vagy vállalkozás köteles megtenni, amely egy vagy több vállalkozás felett teljes vagy részleges irányítást szerez.

[...]"

7 A hivatkozott rendelet "A bejelentés megvizsgálása és az eljárás megindítása" című 6. cikkének értelmében: "(1) A Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja. Az összefonódás megvalósulásához szükséges és közvetlenül kapcsolódó korlátozások az összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat hatálya alá tartozónak tekintendők. (2) Ha a Bizottság megállapítja, hogy az érintett vállalkozások által végzett módosítást követően a bejelentett összefonódás többé nem támaszt súlyos kétségeket az (1) bekezdés c) pontjának értelmezése szerint, akkor a Bizottság úgy határozhat, hogy az összefonódást az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. A Bizottság az (1) bekezdés b) pontja szerinti határozatához csatolhatja azokat a feltételeket és kötelezettségeket, amelyek célja az érintett vállalkozások által a Bizottsággal szemben vállalt, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megteremtő kötelezettségek betartásának biztosítása. [...]"

a) Ha arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett összefonódás nem tartozik e rendelet hatálya alá, akkor ezt határozatával rögzíti.

b) Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a bejelentett összefonódás - jóllehet e rendelet hatálya alá tartozik - nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, akkor nem kifogásolja azt, és kinyilvánítja annak összeegyeztethetőségét a közös piaccal.

c) A (2) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás e rendelet hatálya alá tartozik, és komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz. A 9. cikk sérelme nélkül, az ilyen eljárást a 8. cikk (1)-(4) bekezdésében előírt határozattal zárja le, hacsak az érintett vállalkozások nem bizonyítják a Bizottságnak kielégítő módon, hogy felhagytak az összefonódással.

8 E rendelet "Összefonódások felfüggesztése" című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az 1. cikkben meghatározott közösségi léptékű, vagy a 4. cikk (5) bekezdése alapján a Bizottság által vizsgálandó összefonódás nem valósulhat meg bejelentése előtt, vagy míg a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 8. cikk (1) bekezdése vagy a 8. cikk (2) bekezdése alapján hozott határozat, vagy a 10. cikk (6) bekezdése szerinti vélelem a közös piaccal összeegyeztethetőnek nem nyilvánította [helyesen: vagy a 8. cikk (2) bekezdése alapján hozott határozattal, vagy a 10. cikk (6) bekezdése szerinti vélelem alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nem nyilvánították].

[...]

(5) Bármilyen, az (1) bekezdés megsértésével végrehajtott ügylet érvényessége a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja vagy a 8. cikk (2) és (3) bekezdése szerint hozott határozattól, vagy a 10. cikk (6) bekezdése szerint felállított vélelemtől függ.

[...]"

9 A 4064/89 rendelet "A Bizottság határozathozatali hatásköre" című 8. cikke így rendelkezik: "[...] (2) Ha a Bizottság megállapítja, hogy - a vállalkozások által szükség szerint elvégzett módosítások után - valamely bejelentett összefonódás megfelel a 2. cikk (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, illetve a 2. cikk (4) bekezdésében említett esetekben a[z EGK-]Szerződés 85. cikke (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek, akkor határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. A határozatához csatolhatja azokat a feltételeket és kötelezettségeket, amelyek célja az érintett vállalkozások által a Bizottsággal szemben vállalt, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megteremtő kötelezettségek betartásának biztosítása. Az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat ezenkívül tartalmazza az összefonódás megvalósításához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozásokat. (3) Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely összefonódás megfelel a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételnek, vagy - a 2. cikk (4) bekezdésben említett esetekben - a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja. (4) Amennyiben az összefonódást már megvalósították, a Bizottság a (3) bekezdésben foglaltak szerinti határozattal vagy egy külön határozattal előírhatja az egyesített vállalkozások vagy eszközök szétválasztását vagy a közös irányítás megszüntetését vagy bármilyen egyéb intézkedést, amely a hatékony verseny feltételeinek helyreállítására alkalmas lehet. (5) A Bizottság a (2) bekezdés szerint hozott határozatát visszavonhatja, amennyiben: (6) Az (5) bekezdésben említett esetben a Bizottság a (3) bekezdés szerinti határozatot hozhat, anélkül hogy kötné a 10. cikk (3) bekezdésében szereplő határidő."

a) az összeegyeztethetőségről szóló nyilatkozat téves információn alapult, amiért az egyik érintett vállalkozás a felelős, vagy ha azt megtévesztéssel szerezték meg; vagy

b) az érintett vállalkozások a határozathoz fűzött bármelyik kötelezettségüket megsértik.

10 Az hivatkozott rendelet "Az eljárás megindításának és a határozatok meghozatalának határideje" című 10. cikke a következőket írja elő:

"[...]

(2) A bejelentett összefonódásokra vonatkozó, 8. cikk (2) bekezdése szerinti határozatokat meg kell hozni, amint úgy tűnik, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett súlyos kétségek - különösen az érintett vállalkozások által végrehajtott módosítások eredményeként - megszűntek, de legkésőbb a (3) bekezdésben meghatározott határidőre [helyesen: határidőn belül].

(3) A 8. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül a 8. cikk (3) bekezdése szerint a bejelentett összefonódásokkal kapcsolatos határozatokat legkésőbb az eljárás megindításának napjától számított négy hónapon belül meg kell hozni.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott határidőt kivételesen fel lehet függeszteni, ha - olyan körülmények miatt, amelyekért az összefonódásban érintett vállalkozások egyike felelős - a Bizottságnak a 11. cikk szerinti [helyesen: a 11. cikk alkalmazásával hozott] határozattal információt kellett kérnie, vagy a 13. cikk szerinti [helyesen: a 13. cikk alkalmazásával hozott határozattal] vizsgálatot kellett elrendelnie.

[...]

(6) Amennyiben a Bizottság a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja vagy a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján nem hozott döntést az (1), illetve (3) bekezdésben megjelölt határidőn belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az összefonódást a 9. cikk sérelme nélkül a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították."

11 A szóban forgó rendelet "Pénzbírságok" című 14. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A Bizottság határozattal a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett személyekre, vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira 1000 [euró]tól 50000 [euró]ig terjedő bírságot szabhat ki, ha szándékosan vagy hanyagságból: [...] (2) A Bizottság határozattal az érintett vállalkozások 5. cikk szerinti teljes forgalmának 10%-át meg nem haladó mértékű pénzbírságot szabhat ki a (3) cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett személyekre vagy az érintett vállalkozásokra, ha azok akár szándékosan, akár gondatlanságból: [...]"

a) elmulasztják valamely összefonódás 4. cikknek megfelelően történő bejelentését;

b) helytelen vagy félrevezető információt szolgáltatnak a 4. cikk szerinti bejelentésben;

a) nem tesznek eleget egy, a 7. cikk (4) bekezdése vagy a 8. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján határozattal rájuk rótt kötelezettségnek;

b) a 7. cikk (1) bekezdését megsértve összefonódást léptetnek életbe [helyesen: valósítanak meg], vagy figyelmen kívül hagynak egy, a 7. cikk (2) bekezdése alapján hozott határozatot;

c) a 8. cikk (3) bekezdése alapján határozattal a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított összefonódást valósítanak meg, vagy pedig nem hozzák meg a 8. cikk (4) bekezdése szerint határozattal elrendelt intézkedéseket.

A jogvita előzményei

12 A jogvita alapját képező tényállás - amelyet a megtámadott ítélet 10-59. pontja tartalmaz - a következőképpen foglalható össze:

"10 2002. szeptember 25-én a Vivendi Universal SA [(a továbbiakban: Vivendi Universal)] úgy határozott, hogy átruházza leányvállalata, a [VUP] vagyonába tartozó eszközöket.

11 A Lagardère SCA (a továbbiakban: Lagardère) jelentkezett ezen, a VUP részesedéseiből és irányítási eszközeiből álló [...] vagyon (a továbbiakban: céleszközök) megszerzésére.

12 Megállapították [helyesen: kiderült] azonban, hogy azon átruházási ütemterv, amelyet a céleszközöket a lehető leghamarabb átruházni és ellenértéküket megkapni kívánó [Vivendi Universal] meghatározott, tervezett átruházás nem egyeztethető össze a hatáskörrel rendelkező versenyhatóságok általi előzetes jóváhagyásához szükséges alakiságok ütemezésével.

13 Ennélfogva a Lagardère felkérte a[z NBP-t], hogy az egyik, a céleszközök VUP-tól való megszerzésére létrehozott leányvállalata útján lépjen a helyébe, majd miután a Lagardère megkapta a céleszközök tervezett átruházására vonatkozó jóváhagyást, adja el azokat neki.

14 Miután a Lagardère kötelezettséget vállalt az NBP-vel szemben arra, hogy maga viseli a tervezett összefonódás megvalósítását lehetővé tévő ügyletekkel járó összes kockázatot, az NBP 2002. október 8-i levelében elfogadta a Lagardère felkérését.

15 A Lagardère és az NBP benyújtotta a céleszközök NBP általi megszerzésének alapvető feltételeit [a Bizottsághoz], amely azokat jóváhagyta.

16 2002. október 14-én az NBP és a Lagardère egy »Accords NBP/Groupe Lagardère relatifs à VUP« (az NBP és a Lagardère csoport között a VUP-pal kapcsolatosan létrejött szerződések) című megállapodást írt alá, amelynek »Felvásárlási Szervezet« (»HOLDCO«) című I. fejezete az alábbi kikötéseket tartalmazta:

17 A Lagardère ezt követően a [Vivendi Universal] elé terjesztette a céleszközök megszerzésére vonatkozó ajánlatát, amely tartalmazta a Lagardère NBP vagy e csoport bármely szerve általi helyettesítését.

18 A [Vivendi Universal] úgy határozott, hogy tárgyalásokba kezd Lagardère-rel a céleszközök eladása céljából.

19 2002. október 23-i közös sajtóközleményében a Lagardère és a NBP a következőket nyilatkozta:

»A NBP a [Lagardère] kérésére és a [Vivendi Universallal] [...] teljes egyetértésben működik közre a VUP felvásárlásának folyamatában [...]

A NBP fellépése a [...] 4064/89 rendelet 3. cikke (5) bekezdése a) pontjának keretébe illeszkedik, amely lehetővé teszi valamely pénzügyi intézmény anélkül szerezhet meg valamely vállalkozást, hogy ezt a Bizottságnak engedélyeznie kellene [...] (mivel az ilyen ügylet nem minősül összefonódásnak).«

20 2002. október 29-én a [Vivendi Universal] jóváhagyta a VUP európai és latin amerikai - Brazília kivételével - könyvkiadói tevékenységeiből álló céleszközök Lagardère-nek való eladását.

21 2002. december 3-án az Investima 10 [...] - az NBP 100%-os irányítása alatt álló Segex Sarl [a továbbiakban: Segex] egyedüli tulajdonában álló leányvállalat, az Ecrinvest 4 SA [a továbbiakban: Ecrinvest 4] 100%-os tulajdonában álló leányvállalata - a céleszközök megszerzésére vonatkozó írásbeli vételi ajánlatot tett a VUP-nak. E vételi ajánlat értelmében az Investima 10 kötelezettséget vállalt arra, hogy a céleszközök felvásárlására vonatkozó szerződést köt a VUP-pal, amennyiben az utóbbi a vételi ajánlatban fogalt lehetőséggel élni kíván.

22 Ugyanezen a napon egyrészről a Segex és az Ecrinvest 4, másrészről a Lagardère olyan átruházási szerződést (a továbbiakban: átruházási szerződés) kötöttek, amelynek alapján a Lagardère az Ecrinvest 4 útján a tervezett összefonódás Bizottság általi jóváhagyását követően felvásárolhatta a céleszközökkel rendelkező Investima 10 teljes tőkéjét alkotó valamennyi részvényét a fent hivatkozott szándéknyilatkozat VUP általi érvényesítése esetén.

23 Az átruházási szerződés értelmében a Segexnek át kellett ruháznia a Lagardère-re egyrészt az Ecrinvest 4 Segex tulajdonában lévő valamennyi részvényét, másrészt pedig a Segexnek az Ecrinvest 4-gyel szemben fennálló két folyószámla-követelését, a Segex által a Lagardère-re történő tulajdonátruházásuk időpontjában érvényes összegben.

24 Az átruházási szerződés 3. cikke (2) bekezdésének i) pontja pontosította, hogy az Ecrinvest 4 részvényei és a Segexnek az Ecrinvest 4-gyel szemben fennálló két folyószámla-követelése tulajdonjogának Lagardère-re való átruházása csak az Ecrinvest 4 Lagardère általi felvásárlásának a hatáskörrel rendelkező versenyhatóságok általi engedélyezését követő időpontban jöhet létre.

25 Az átruházási szerződés 3. cikke (3) bekezdése első és második albekezdésének értelmében a céleszközök tulajdonjogának a céleszközök tulajdonosa, az Investima 10 tőkéjét alkotó részvényeinek Lagardère-re való átruházása formájában történő megszerzésének legkésőbb a bejelentett összefonódást engedélyező határozat meghozatala időpontjától számított harminc napon, vagy ha ez a nap nem munkanap, az azt követő első munkanapon belül kellett megtörténnie.

26 Az átruházási szerződés 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése továbbá úgy rendelkezett, hogy az Ecrinvest 4 részvényei tulajdonjogának Lagardère-re való átruházása az átruházás napján az ezen átruházáshoz szükséges alakiságok Segex általi teljesítésével valósul meg.

27 Az átruházási szerződés 1. cikke (2) és (3) bekezdésének második és negyedik albekezdése pontosította, hogy a Segexnek az Ecrinvest 4-gyel szemben fennálló két folyószámla-követelése tulajdonjogának átruházása az átruházás időpontjában valósul meg, és hogy ettől az időponttól kezdve a Lagardère lép a Segexnek mint az Ecrinvest 4 hitelezőjének a helyébe.

28 Az átruházási szerződés 3. cikke (1) bekezdése második és harmadik albekezdésének értelmében:

»[...] a részvények [és követelések] eladása határozott, végleges és visszavonhatatlan, és a szóban forgó részvények, valamint követelések tulajdonjoga [Lagardère-re] való átruházásának időpontját a hatáskörrel rendelkező versenyhatóságok határozatai meghozatalának időpontja határozza meg.

A felek elismerik, hogy a részvények [és követelések] tulajdonjogának átruházása az átruházás időpontja előtt nem jöhet létre, és hogy következésképpen a [Segex] a [tulajdonában lévő] részvényeket [és követeléseit] nem adhatja el sem részben, sem egészben, illetve azokat nem adhatja biztosítékba, továbbá nem bocsáthat ki semmiféle olyan értékpapírt, amely haladéktalanul vagy a jövőre nézve hozzáférést biztosíthat az Ecrinvest 4 alaptőkéjének egy részéhez vagy szavazati jogaihoz, továbbá nem vállalhat kötelezettséget a jövőre nézve, vagy azon feltétellel, hogy a fent felsorolt ügyletek közül bármelyiket végrehajtja.«

29 Az átruházási szerződés 7. melléklete a következőképpen sorolja fel az Investima 10 igazgatóságának azon döntéseit, amelyeket a felügyelő bizottsága elé kell terjesztenie, hogy az utóbbi adott esetben gyakorolni tudja vétójogát: Az [e]szközök társasági szerveinek kijelölése; Árkiigazítási kikötések és a [felvásárlásra vonatkozó szerződés] aktíváira és passzíváira biztosítékkal kapcsolatos kikötések végrehajtása; A [felvásárlásra vonatkozó szerződésben] szabályozott bármilyen elővásárlási jog, eladási vagy vételi ajánlat, közös kibocsátás vagy a részesedésekkel kapcsolatos hasonló kibocsátás végrehajtása; Osztalékelőleg fizetése.«

»1. Az [e]szközök egészének vagy részének a[z Investima 10] által nem irányított harmadik személyek részére bármilyen módon való eladása vagy átruházása, illetve szétdarabolása, vagy az [e]szközök egészének vagy részének vagy az ahhoz tartozó tőke ilyen harmadik személy részére való biztosítékba adása, vagy a jövőre nézve, illetve azon feltétellel történő kötelezettségvállalás, hogy ezen ügyletek közül bármelyiket végrehajtja, az [Investima 10] által a jelen szerződés aláírásának időpontjában kötött valamely megállapodás végrehajtásának kivételével;

30 A felek az átruházási szerződés 2. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapodtak a részvények összesített eladási áráról, valamint a két követelés eladási áráról. E rendelkezéseknek megfelelően a Lagardère 2002. december 3-án kifizette a Segexnek a részvények és a két követelés árát.

31 A Segex folyószámla-előleget nyújtott az Ecrinvest 4-nek ahhoz, hogy az utóbbi ugyanilyen összegű folyószámla-előleget nyújthasson az Investima 10 részére annak érdekében, hogy az Investima 10 megszerezhesse a céleszközöket, feltéve hogy a VUP a vételi ajánlattal élve eladja a céleszközöket.

32 A Lagardère kötelezettséget vállalt arra, hogy kártalanítja a Segexet, az Ecrinvest 4-t és az Investima 10-t minden olyan kárért, amelyet az átruházási szerződés végrehajtása okozhat, a csalás és a súlyos gondatlanság esetét kivéve.

33 A Lagardère utasította a Crédit agricole Indosuez SA-t, hogy a Segex javára alapítson első felszólításra szóló biztosítékot a Segexszel szemben vállalt kötelezettségei fedezésére. Ennek érdekében a Lagardère kötelezettséget vállalt arra, hogy kifizeti a Crédit agricole Indosuez részére az összes olyan garancialehívási összeget, amelyet e pénzintézetnek teljesítenie kell.

34 Végül a Lagardère egyetemleges kezességet vállalt a Investima 10-zel annak érdekében, hogy a VUP főbérlője részére biztosítsa, hogy az Investima 10 kifizeti a VUP-csoport kiadói tevékenységei többségének egy helyre történő csoportosítására szolgáló épület bérleti díját.

35 A Lagardère a céleszközök felvásárlására vonatkozó bejelentés tervezetét 2002. december 10-én nyújtotta be a Bizottsághoz.

36 2002. december 20-án a VUP elfogadta az Investima 10 részére nyújtott vételi ajánlatát, és ugyanazon a napon az Investima 10 megkötötte a VUP-pal a céleszközök felvásárlására vonatkozó szerződést.

37 2003. április 14-én a Lagardère a 4064/89 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával bejelentette a Bizottságnak a céleszközök felvásárlására vonatkozó tervezetét.

38 A hivatkozott rendelet 4. cikke (3) bekezdésének értelmében e bejelentést 2003. április 17-én az alábbi közlemény formájában tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 92., 9. o.): [...]«

»1. 2003. április 14-én a Bizottsághoz a [4064/89 rendelet] 4. cikkének megfelelően egy olyan összefonódás-tervezetről szóló bejelentés érkezett, amely révén a [Lagardère] a hivatkozott rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) [pontjának] értelmében részvényvásárlás útján irányítást szerez az [NBP] által irányított Investima 10 által irányított [VUP France] vállalkozás egésze felett.

39 A Bizottság - miután 2003. június 5-i határozatában (HL C 137., 14. o. [...]) megállapította, hogy a részére bejelentett tervezett összefonódás súlyos kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében - a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján megindította az összefonódás részletes vizsgálatára vonatkozó eljárást.

40 A [hivatkozott] határozat (6)-(8) preambulumbekezdésében [...] a Bizottság a következőket állapította meg:

»(6) A Lagardère által a [céleszközök] felvásárlására kialakított tervnek meg kellett felelnie az eladó azon kívánságának, amely abból állt, hogy az összefonódás minél előbb megvalósíthassa és megkaphassa a vételárat. Ezért annak érdekében, hogy megfeleljen e gyorsasági követelménynek, az [NBP] a Lagardère kérésére részt vett a [céleszközök] felvásárlásának folyamatában.

(7) 2002. december 3-án az [NBP] a kötelező erejű eladási szerződést kötött a Lagardère-rel, amely lehetővé tette a Lagardère számára, hogy - miután a Bizottság engedélyezi az összefonódást - (az Ecrinvest 4-en keresztül) a [céleszközöket] birtokló Investima 10 alaptőkéjét alkotó összes részvényének tulajdonjogát megszerezze. Ugyanezen a napon a Lagardère e részvények felvásárlási árát haladéktalanul és előre kifizette a Segex részére, amely az Ecrinvest 4 alaptőkéjét alkotó összes részvényének tulajdonosa.

(8) Következésképp az összefonódás a 4064/89 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében egyedüli irányítást megvalósító felvásárlás [...]«

41 A 4064/89 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének értelmében a Bizottság kifogásközléseket intézett a Lagardère-hez. Mivel a Lagardère az erre megadott határidőn belül nem szolgáltatta az összes kért információt, a Bizottság a 4064/89 rendelet 11. cikke (5) bekezdésének alapján 2003. június 16-án és augusztus 8-án két információkérésre vonatkozó határozatot fogadott el.

42 Következésképpen a 4064/89 rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében meghatározott alaposabb vizsgálati eljárás megindításától számított, a hivatkozott rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával a Bizottság részére valamely összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségének megállapítására előírt négy hónapos határidőt a Bizottság e rendelet 10. cikke (4) bekezdésének értelmében két alkalommal felfüggesztette.

43 A felek beadványaiból kitűnik, hogy az Investima 10 Editis SA-vá [a továbbiakban: Éditis] alakult át 2003. október 14-én.

44 2003. október 27-én a Bizottság kifogásközlést intézett a Lagardère-hez, amelyben ismertette vele a bejelentett összefonódás által felvetett versenyjogi problémákat, amelyre a Lagardère 2003. november 17-én válaszolt.

45 Következésképpen a Lagardère 2003. december 2-án a céleszközök továbbruházására vonatkozó kötelezettségvállalások formájában számos korrekciós intézkedést tartalmazó javaslatot terjesztett a Bizottság elé.

46 2003. december 22-én a vállalkozások közötti összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság a Bizottság által a 4064/89 rendelet 19. cikke (3) bekezdésének alkalmazásával elé terjesztett, a bejelentett összefonódás-tervezetet feltételek kikötésével engedélyező határozattervezettel kapcsolatosan egyhangúlag kedvező véleményt nyilvánított.

47 A 4064/89 rendelet8. cikke (2) bekezdésének értelmében elfogadott [vitatott] határozattal a Bizottság engedélyezte a bejelentett összefonódást [...] azzal a feltétellel, hogy a Lagardère teljes mértékben betartja a határozat II. mellékletében ismertetett kötelezettségvállalásait.

48 A [vitatott] határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy egyedül a VUP és a [Lagardère által irányított Hachette Livre SA (a továbbiakban: Hachette)] volt az a két társaság, amely képes volt a önállóan biztosítani saját fejlődését, mivel a könyvkiadáson kívül teljes körű kereskedelmi tevékenységet (értékesítés és forgalmazás) folytatott, valamint népszerű zsebkönyvsorozatokkal rendelkezett. Az összes többi csoport többé-kevésbé a VUP-tól és/vagy az Hachette-től függött bizonyos tevékenységeiket - így különösen kereskedelmi tevékenységüket - tekintve. A francia nyelvű kiadói piac két legnagyobb vállalkozása tevékenységeinek összeolvadásával a bejelentett összefonódás horizontális, vertikális és konglomerátumspecifikus versenyellenes hatásokat hozna létre.

49 A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy korrekciós intézkedések hiányában a [szóban forgó] összefonódás több ágazati piacon olyan erőfölény létrejöttéhez vagy megerősödéséhez vezetne, amelynek következtében a hatékony verseny jelentősen korlátozódna.

50 Kötelezettségvállalásai értelmében a Lagardère-nek a céleszközök összességét az alábbiakban felsorolt eszközök kivételével tovább kellett ruháznia (a továbbiakban: továbbruházott eszközök) [...]:

[...]

51 A továbbruházott eszközök a VUP világméretű forgalmának körülbelül 60-70%-át és a VUP által a [szóban forgó] összefonódással (a továbbiakban: összefonódás) érintett francia nyelvű kiadói piacokon elért forgalom körülbelül 70-80%-át képviselték.

52 A [vitatott] határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Lagardère kötelezettségvállalásai szinte teljesen megszüntették az összes olyan, a teljes francia nyelvű piacon a [szóban forgó] összefonódás feleinek tevékenységei között fennálló horizontális átfedést, amelyen az összefonódás erőfölényt hozott létre vagy erősített meg, a referenciakönyvek piacának kivételével, amelyen mindazonáltal a Lagardère azon eszközeinek értéke, amelyek eladásába beleegyezett, nagyobb volt, mint az Hachette eredeti piaci részesedése [...].

53 A Bizottság szerint továbbá amennyiben az eladás egyetlen felvásárló részére történik, akkor a felajánlott kötelezettségvállalások megszüntetik a [vitatott] határozatban elemzett, az egyesült jogalany francia nyelvű könyvkereskedelem - és különösen az értékesítés és a forgalmazás - területén kialakuló összesített méretéből fakadó, és az érintett piacokon erőfölényt létrehozó vagy megerősítő, vertikális és konglomerátumspecifikus hatások zömét.

54 A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Lagardère által felajánlott kötelezettségvállalások tükrében a [szóban forgó] összefonódás a közös piacon nem hozza létre vagy erősíti meg az egyesült jogalany erőfölényét.

55 A Bizottság következésképpen úgy határozott, hogy amennyiben a 4064/89 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése értelmében teljesülnek a Lagardère által felajánlott kötelezettségvállalások, akkor a rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kizárólagos irányítás [Lagardère általi] megszerzése összeegyeztethető a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló [1992. május 2-i] megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.).

56 A [vitatott] határozatot a 4064/89 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával az Európai Unió Hivatalos Lapjában összefoglaló formájában [...] 2004. április 28-án tették közzé.

57 A Lagardère több, a továbbruházott eszközöket felvásárolni kívánó vállalkozással - köztük [a fellebbezővel] - is felvette a kapcsolatot. A [fellebbező] jelezte az ezen ügylet iránti érdeklődését.

58 2004. május 28-án a Lagardère és a Wendel Investissement [...] egyetértésre jutott a továbbruházott eszközök felvásárlására vonatkozó megállapodás tervezetében.

59 2004. június 4-i levelével a Lagardère kérte a Bizottságot, hogy hagyja jóvá a [Wendel Investissement-t] eszközeinek vevőjeként."

13 2004. augusztus 27-i faxában a [fellebbező] kérelmére közölte vele a [Wendel Investissement-nak] a Bizottság a továbbruházott eszközök vevőjeként való jóváhagyásáról szóló 2004. július 30-i határozatot.

14 A "Nouvel Editisnek" nevezett továbbruházott eszközök tulajdonjogának a Wendel Investissement részére való átruházására 2004. szeptember 30-án került sor.

15 2004. november 8-án benyújtott keresetlevelével a fellebbező előterjesztette a jóváhagyásról szóló 2004. július 30-i határozat megsemmisítése iránti keresetet.

16 A Törvényszék a T-452/04. sz., Éditions Jacob kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 13-i ítéletével (EBHT 2010., II-4713. o.) megsemmisítette e határozatot.

17 A T-237/05. sz., Éditions Odile Jacob kontra Bizottság ügyben 2010. június 9-én hozott ítéletével (EBHT 2010., II-2245. o.) a Törvényszék megsemmisítette a Bizottság 2005. április 7-i azon határozatát, amellyel az elutasította a felperes arra irányuló kérelmét, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján az összefonódásra vonatkozó bizonyos dokumentumokhoz hozzáférést kapjon abból a célból, hogy azokat felhasználhassa a keresetének alátámasztásához.

18 A C-404/10. P. sz., Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben 2012. június 28-án hozott ítéletével a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék fent hivatkozott Éditions Odile Jacob kontra Bizottság ügyben 2010. június 9-én hozott ítéletét, és elutasította a Törvényszék elé terjesztett, a Bizottság 2005. április 7-i határozatának megsemmisítés iránti keresetet.

A Törvényszék előtti eljárás

19 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. július 8-án benyújtott keresetlevelével a fellebbező a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

20 A fellebbező kilenc jogalapra hivatkozott a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elutasított, a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmeinek alátámasztása végett.

A felek kereseti kérelmei

21 Fellebbezésével az Odile Jacob azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére, ideértve mind az elsőfokú eljárásban, mind a jelen fellebbezéssel felmerült költséget.

22 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, valamint

- a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

23 A Lagardère azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, valamint

- a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

24 Fellebbezésében az Odile Jacob négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az összefonódás fogalmának értékelése, valamint az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet minősítése során, vagyis azon ügylet tekintetében, amelynek révén a céleszközöket átruházták az NBP-re. A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy a Bizottság által elkövetett eljárási jogsértéseket nem szankcionálta jogkövetkezményekkel. A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy az indokolás hiányát nem szankcionálta jogkövetkezményekkel. A negyedik jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a valamely erőfölényes helyzet létrejöttének vagy megerősödésének értékelése tekintetében releváns jogi szempontokat.

25 Mivel az első két jogalap fedi egymást, azokat együttesen kell megvizsgálni.

Az arra vonatkozó, első és második jogalapról, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot egyrészt az összefonódás fogalmának értékelése, valamint az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet minősítése során, másrészt azzal, hogy a Bizottság által elkövetett eljárási jogsértéseket nem szankcionálta jogkövetkezményekkel

A felek érvei

26 Az Odile Jacob első jogalapjában arra hivatkozik, hogy az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylettervezetet elszigetelten vizsgálta, anélkül hogy figyelembe vette volna azon, egymásra épülő jogi tranzakciók összességét, amely a Lagardère által a céleszközök feletti irányításszerzéshez vezetett, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az összefonódások ellenőrzésének általános célját, amelynek lényege bizonyos jogi tranzakciók összességét alátámasztó gazdasági tényállás felderítése. Az Odile Jacob szerint a Törvényszék nem vizsgálta meg e tranzakciók összességét, így többek között azt a jogügyletet, amelynek lényege, hogy valamely vállalkozást átmenetileg felvásárol egy másik jogalany egy olyan megállapodás alapján, amely a szóban forgó tevékenységnek egy végleges felvásárló számára történő jövőbeli eladását írja elő, amelynek következtében a végleges felvásárló - a jelen esetben a Lagardère - kizárólagos vagy közös irányítást szerez az átruházott eszközök felett. A 4064/89 rendelet 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott kivételt megszorítóan kell értelmezni.

27 Az Odile Jacob azt kifogásolja, hogy a Törvényszék engedélyezte az összeolvadás ellenőrzését kijátszó "készre tartási ügylet" szerződéses létrehozását. Ez a jogalany nem független, mivel a Lagardère meghatározó befolyást gyakorolhat rá, illetve igazgatósága bizonyos szerződéses mozgástérrel rendelkezik. Az átruházási szerződés - amely a Lagardère-rel szemben feladatokat és kötelezettségeket ró a részvényesekre és az új jogalany igazgatóságára - megfosztaná függetlenségüktől azon jogalanyokat, amelyek a szerződést megkötötték.

28 A Bizottság és a Lagardère úgy véli, hogy a jelen jogalap hatástalan, mert a vitatott határozat célja nem a 2002 decemberétől fennálló tényállás vizsgálata, hanem a Lagardère által a VUP feletti irányítás megszerzésére vonatkozó, 2003. április 14-én bejelentett ügylet közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata volt. Következésképpen az átmeneti birtokolást biztosító ügylet minősítése és a minősítésből fakadó következmények függetlenek a jogügyletet a kötelezettségvállalásoktól függően engedélyező megtámadott határozat érvényességétől, és nem érintik azt. A Lagardère állítása szerint a Bizottság csak abban az esetben tilthat meg valamely összefonódást, ha az olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amely jelentősen akadályozza a versenyt a közös piacon. A bejelentés elmulasztása vagy az engedély nélküli összefonódás csak a 4064/89 rendelet 14. cikke szerinti bírság kiszabásával szankcionálható.

29 A második jogalapban az Odile Jacob azzal érvel, hogy azáltal, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az összefonódás 4064/89 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti határidőn belüli be nem jelentése miatt csak bírság kiszabására került sor, ám a Bizottság nem vonta vissza a vitatott határozatot, a megtámadott ítélet jogellenessé vált. Ez a pénzbírság ugyanis csak a vállalkozásokra alkalmazható, a maga a Bizottság által elkövetett eljárási jogsértésekre nem. A 2003. április 14-i bejelentés az átruházási szerződés aláírásától számított több mint négy hónapra történt, amelynek következményeképpen a felek a 4064/89 rendelet megsértésével idő előtt valósították meg az összefonódást.

30 A Törvényszék ezeket az eljárási jogsértéseket nem szankcionálta jogkövetkezményekkel, és ennélfogva jóváhagyta Bizottság által elkövetett, hatáskörrel való visszaéléssel egyenértékű jogsértést, vagyis a jogszabályok kijátszását, amely ellentétes a 4064/89 rendeletnek mind a terjedelmével, mind a célkitűzésével. A hivatkozott határidők be nem tartása lehetővé tette, hogy a Bizottság ne vizsgálja meg a szóban forgó összefonódást megfelelő időben, hogy az összefonódás vizsgálatra nyitva álló határidőt kétszer mesterségesen felfüggessze, és hogy a Lagardère haladéktalanul kifizethesse a vételárat az eladónak, amelynek révén Lagardère versenyelőnyt szerzett versenytársaival szemben.

31 A Bizottság úgy véli, hogy a második jogalap egyszerre hatástalan és megalapozatlan.

32 A Bizottság szerint a fellebbező nem bizonyította, hogy az állítólagos eljárási jogsértések milyen módon hathattak volna ki a vitatott határozat érvényességére. A 4064/89 rendelet egyetlen rendelkezése sem ad lehetőséget arra, hogy a Bizottság egy állítólagos eljárási jogsértés szankcionálása címén - függetlenül attól, hogy azt a Bizottság vagy a bejelentő fél követte-e el - a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítsa az összefonódást.

A Bíróság álláspontja

33 Meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 162. pontjában megállapította, hogy a céleszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet minősítése semmiképpen sem befolyásolja a vitatott határozat jogszerűségét.

34 A Törvényszék a megtámadott ítélet 164. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy mindenesetre még ha felételezzük is, hogy a szóban forgó eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet lehetővé tette a Lagardère számára, hogy 2002 decemberétől kizárólagos vagy az NBP-vel közös irányítást szerezzen a céleszközök felett, ez a körülmény nem befolyásolja a vitatott határozat jogszerűségét, és elutasította e jogalapot mint hatástalant.

35 A Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor ezen következtetésre jutott.

36 Az Odile Jacob keresete ugyanis csak a vitatott határozat - amellyel a Bizottság a szóban forgó összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította - megsemmisítésére irányult.

37 Még ha felételezzük is, hogy a 2002 decemberében megvalósított tranzakciók lehetővé tették a Lagardère számára, hogy már ezen időszakban kizárólagos vagy az NBP-vel közös irányítást szerezzen a céleszközök felett, ez a körülmény sem járhatott volna más következménnyel, mint annak megállapításával, hogy a szóban forgó összefonódást késedelmesen jelentették be, amellyel, vagy esetlegesen - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 154. pontjában rámutatott - annak megállapításával, hogy ezen összefonódást a 4064/89 rendelettel ellentétesen idő előtt valósították meg.

38 Ugyan az ilyen megállapítások következményeképpen a hivatkozott rendeletben meghatározott szankciók - így különösen a 4064/89 rendelet 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának vagy (2) bekezdésének megfelelően bírság - szabhatók ki, ám nem vezethetnek a vitatott határozat megsemmisítéséhez, mivel azok egyáltalán nem befolyásolják a szóban forgó összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

39 Emlékeztetni kell ugyanis, hogy a 4064/89 rendelet 7. cikkének (5) bekezdése azt írja elő, hogy bármilyen, a bejelentését, illetve a közös piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítását megelőzően végrehajtott ügylet érvényessége a bejelentés vizsgálatát vagy az alaposabb vizsgálati eljárást követően a Bizottság által hozott határozattól függ. Márpedig a megtámadott ítélet 47. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság a vitatott határozattal bizonyos feltételek mellett engedélyezte a szóban forgó összefonódást.

40 Következésképpen ahhoz, hogy a Törvényszék a vitatott határozat jogszerségéről érdemben határozzon, szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy a Lagardère a szóban forgó, az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet révén kizárólagos vagy az NBP-vel közös irányítást szerzett-e a céleszközök felett. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a Törvényszék erre a kérdésre csak a teljesség kedvéért tért ki.

41 Hozzá kell fűzni, hogy ebből következően a fellebbezőnek az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet esetleges hatásaira vonatkozó összes jogalapja és érve ugyancsak hatástalan.

42 Ennélfogva az első jogalapot mint hatástalant, a második jogalapot pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

Az arra vonatkozó, harmadik jogalapról, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a vitatott határozat indokolásának hiányát nem szankcionálta jogkövetkezményekkel

A felek érvei

43 Az Odile Jacob úgy véli, hogy a Törvényszéknek szankcionálnia kellett volna a vitatott határozatnak az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylettel kapcsolatos indokolásának hiányát.

44 A Törvényszék azáltal, hogy jóváhagyta, hogy a Bizottság a 4064/89 rendelet kötelező jellegű rendelkezései alóli kivétel alkalmazásával kapcsolatosan egyáltalán nem tett eleget indokolási kötelezettségének, lehetővé tette az egyenlő bánásmód elvének, valamint a jogbiztonság elvének megsértését. A Lagardère tehát előnyösebb helyzetben volt azon versenytársaiéhoz képest, akik részt vettek a céleszközök eladásában, és ezzel megsértette az eszközök eladására meghirdetett pályázaton részt vevők közötti egyenlőség elvét. A Bizottság indokolás nélkül nem térhetett volna el az összefonódások terén fennálló állandó határozathozatali gyakorlatától anélkül, hogy meg ne sértette volna a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét.

45 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fellebbező egyáltalán nem bizonyította, hogy a vitatott határozat, illetve a megtámadott ítélet ennyiben nem tartalmaz az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügyletre vonatkozó indokolást. Mindenesetre a Bizottság rámutat, hogy az eszközök átmeneti birtoklásának minősítésére vonatkozó kérdések egyáltalán nincsenek hatással a vitatott határozat rendelkező részére. Függetlenül attól, hogy milyen az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet minősítése, vitathatatlan, hogy a szóban forgó, 2003. április 14-én bejelentett összefonódás ténylegesen összefonódásnak minősült, és ezért a Bizottság nem köteles indokolást vagy magyarázatot nyújtani az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylettel kapcsolatosan. A Törvényszék által kifejtett többi indokolás felesleges lett volna, és egyébként sem szolgálhatott volna a megtámadott ítélet indokolásának kétségbevonására.

A Bíróság álláspontja

46 Az Odile Jacob érvelése azon állításával, miszerint a Törvényszéknek szankcionálnia kellett volna a vitatott határozatnak az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylettel kapcsolatos indokolásának hiányát, azon előfeltételezésen nyugszik, miszerint ezen ügylet minősítése kihathat a vitatott határozat jogszerűségére.

47 Márpedig a jelen ítélet 47-50. pontjából kitűnik, hogy az eszközök átmeneti birtoklását biztosító ügylet minősítése nem hat ki a vitatott határozat jogszerűségére.

48 Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely jogi aktus meghozatala során valamely európai uniós intézmény nem köteles állást foglalni azokkal a tényezőkkel kapcsolatban, amelyek egyértelműen másodlagosak, és nem kell esetleges feltételezésekbe sem bocsátkoznia. Az ilyen határozat indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie a tényleges lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül azt meg kell hozni. Így a Bizottság nem sérti meg az indokolási kötelezettségét akkor, ha nem csatol a határozatához pontos indokolást az összefonódás néhány olyan szempontjának értékelését illetően, amely nyilvánvalóan nem kapcsolódik oda, nincs jelentősége, vagy egyértelműen másodlagos az utóbbi értékeléséhez (lásd a C-413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-4951. o.], 167. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

49 Amennyiben a Bizottság valamely összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánít a 4064/89 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján, az indokolási követelménynek eleget tesz, ha e határozat egyértelműen kifejti azon okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy gondolja, hogy a szóban forgó összefonódás - adott esetben az érintett vállalkozások által elvégzett módosítások után - nem hoz létre vagy nem erősít meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna (lásd a fent hivatkozott Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben hozott ítélet 168. pontját).

50 E körülmények között a megtámadott ítélet 234-240. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a vitatott határozat (6), (7) és (989)-(1003) preambulumbekezdésére támaszkodva megvizsgálta e határozat indokolását, és arra a következtetésre jutott, hogy ezen indokolás megfelelő.

51 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

Az erőfölényes helyzet létrejöttének vagy megerősödésének, valamint a kötelezettségvállalások megfelelő voltának értékelése tekintetében releváns jogi szempontok figyelmen kívül hagyására vonatkozó, negyedik jogalapról

A felek érvei

52 A negyedik jogalap - amely a szóban forgó összefonódás elemzésekor elkövetett téves jogalkalmazásra vonatkozik - két részből áll.

- A negyedik jogalap első részéről

53 Az Odile Jacob szerint a Törvényszék azáltal, hogy úgy ítélte meg, hogy az Éditis szétdarabolása nincs hatással a szóban forgó összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére, nem értékelte megfelelően az erőfölény létrehozását vagy megerősítését az érintett piacon. Egy, a piacon erőfölénnyel nem rendelkező duopólium egyik vállalkozásának szétdarabolása esetében a Törvényszék nem zárhatta ki elviekben, hogy a piacon tevékeny két versenytárs egyikének meggyengülése a másik versenytárs erőfölényének létrejöttéhez vagy megerősítéséhez vezethet. Következésképpen a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie az Éditis szétdarabolásának az erőfölény létrejöttére gyakorolt hatását.

54 A Bizottság szerint a Törvényszék semmiféle olyan jogszabályra nem hivatkozott, miszerint elviekben kizárt, hogy a piacon tevékeny két versenytárs egyikének meggyengülése a másik versenytárs erőfölényének létrejöttéhez vezessen. A Törvényszék pusztán arra emlékeztetett, hogy az erőfölény létrehozása vagy megerősítése a releváns kritérium, és hogy a szétdarabolás fogalma - amely túlzó - önmagában nem elegendő szempont az erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének azonosításához, amely jelenség több elem összességének eredménye. A Törvényszék tehát megfelelően elemezte az Éditisnek a továbbruházott eszközök eladását követően kialakuló, versenynyomás gyakorlására vonatkozó képességét.

55 A Lagardère úgy véli, hogy a céltársaság szétdarabolását nem lehet az erőfölény értékelése érdekében a kötelezettségvállalások keretében figyelembe venni. Először ugyanis a Bizottságnak azt kell értékelnie, hogy a bejelentett összefonódás erőfölényt hoz-e létre vagy erősít-e meg. Ebben a szakaszban a felek által felajánlott kötelezettségvállalásokat a Bizottság nem veszi figyelembe, és a bejelentett összefonódást egészében veszi figyelembe. A Bizottság csupán a második és harmadik szakaszban - vagyis utólagosan - vizsgálja meg, hogy a kötelezettségvállalások lehetővé teszik-e az azonosított versenyjogi problémák megoldását, és hogy e kötelezettségvállalások ténylegesen megvalósításra kerülnek-e. Ennélfogva a céltársaság állítólagos szétdarabolása a kötelezettségvállalások elemzéséből következne, és ezért irreleváns a potenciális erőfölény értékelésének szakaszában.

- A negyedik jogalap második részéről

56 Az Odile Jacob a szóban forgó összefonódás feltételekkel való engedélyezését lehetővé tévő kötelezettségvállalások megfelelő voltával kapcsolatosan úgy véli először is, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a hatékony verseny helyreállításának és továbbfejlesztésének szükségességét. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy nem állapította meg, hogy a kötelezettségvállalások szövege lehetőséget adott a verseny fenntartása "vagy" továbbfejlesztése közötti választásra. A fellebbező szerint ugyanis e két feltétel - amint azt a 4064/89 rendelet (13) preambulumbekezdése kimondja - kumulatív. A közös piacon fennálló hatékony verseny nemcsak hogy alacsonyabb szintű lehet az összefonódást megelőző verseny szintjénél, hanem a piac szerkezetének is lehetővé kell tennie, hogy a verseny e szintje rövid időn belül ténylegesen emelkedjen.

57 Másodszor, a Törvényszék tévesen értékelte a továbbruházott eszközök vevőjének képességét arra, hogy fenntartsa a hatékony versenyt. Az Odile Jacob szerint egy olyan pénzügyi felvásárló, amely nem rendelkezik tapasztalatokkal az érintett piacon, és amelynek csoportjai állandóan változnak, nem képes arra, hogy az érintett kiadói piacon fenntartsa vagy továbbfejlessze a hatékony versenyt. Ennélfogva az Éditis strukturálisan meggyengülhet, és a Törvényszék - azáltal, hogy nem szankcionálja a Bizottságot amiatt, hogy nem követelte meg, hogy legyen egy előzetes vevő - oly módon alkalmazta tévesen a jogot, hogy az megkérdőjelezheti a szóban forgó összefonódást.

58 A fellebbező a kötelezettségvállalások hatékonyságával kapcsolatosan hangsúlyozza, hogy a megtámadott ítélet helyesen elemezte a szóban forgó összefonódás portfólió- és konglomerátumspecifikus hatásait, de nem vizsgálta, hogy jogi szempontból kielégítőek-e a Lagardère által felajánlott kötelezettségvállalások. A Törvényszék ezzel jóváhagyta a "töredezett" megközelítést, amely csupán az egyes piacokon fennálló piaci átfedéseket vizsgálta, anélkül hogy átfogóbb módon figyelembe vette volna az összefonódásnak az érintett piacok összességére gyakorolt hatását, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben tette.

59 A Bizottság szerint a fellebbező a negyedik jogalap alátámasztása végett téves előfeltételezésre támaszkodik. A 4064/89/EGK tanácsi rendelet és a 447/98/EK bizottsági rendelet alapján elfogadható jogorvoslati lehetőségekről [helyesen: korrekciós intézkedésekről] szóló bizottsági közlemény (HL 2001. C 68., 3. o., a továbbiakban: korrekciós intézkedésekről szóló közlemény) csupán a verseny "helyreállítására" és "fenntartására" hivatkozik annak érdekében, hogy e jogorvoslatok biztosítani tudják, hogy a versenynek a szóban forgó összefonódást megelőzően fennálló szintje fennmaradjon vagy helyreálljon. Mindazonáltal egyáltalán nem a verseny ezen szintjének a piacok tervezésének vagy gazdasági tervezésének szellemében való javításáról van szó.

60 A Bizottság a továbbruházott eszközök vevőjének képességével kapcsolatosan rámutat, hogy ez az érv valójában a tényállás Törvényszék általi elemzését vitatja. Mindenesetre valamely potenciális versenytárs csupán olyan piaci szereplő, aki versenytársként nincs még jelen az adott piacon, ám rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel és ösztönzőkkel. Márpedig a jelen ügyben az Éditis olyan önálló vállalkozás, amely az összes ahhoz szükséges eszközzel - vagyis a céleszközök nagyjából 80%-ával, valamint saját igazgatási, menedzsment és logisztikai struktúráival - rendelkezik, hogy az érintett piacon versenytárs legyen. A Törvényszék tehát helyesen ítélte úgy, hogy a pénzügyi felvásárló nem feltétlenül volt híján a megkövetelt tapasztalatnak, mivel az Éditis aktuális vezetőire támaszkodhatott.

61 Másodlagosan a Bizottság megjegyzi, hogy a jelen ügyben fennálló helyzet egyértelműen különbözik azon esetektől, amikor az előzetes vevőt a Bizottság választja ki. Az utóbbi esetben olyan esetekről van szó, amelyekben az átruházott eszközök önmagukban nem minősülnek életképes piaci szereplőnek, ám a vevőtől függően azzá válhatnak. Márpedig nem ez a helyzet áll fenn a szóban forgó összefonódás tekintetében, amely esetben az Éditis az érintett piacokon életképes és a Lagardère-rel való versenyben álláshoz szükséges erőforrásokkal rendelkező piaci szereplő. Az Odile Jacobnak az erőfölényt létre nem hozó duopólium sajátosságaira vonatkozó érve irreleváns, mivel ez az elem nem szerepel a korrekciós intézkedésekről szóló közleménynek a végleges vevő kiválasztásával szemben felállított szempontok között.

62 A Lagardère által felajánlott kötelezettségvállalások jogilag kielégítő jellegével kapcsolatosan a Bizottság hangsúlyozza azt a tényt, hogy az előzőleg a VUP tulajdonában lévő márkákra vonatkozó eszközök és piaci helyzet meglehetősen szűk keresztmetszete - amelyet a Lagardère a kötelezettségvállalásokat követően is megtartott - kizárja, hogy e piaci helyzet a Lagardère-nek a szóban forgó összefonódást megelőzően fennálló helyzetével összeadva portfólióhatást vagy konglomerátumspecifikus hatást hozzon létre. Ugyanis az összefonódást megelőzően a Lagardère tulajdonában lévő márkák és a különböző kiadói piacokon fennálló piaci helyzetének keresztmetszete nem fog jelentősen bővülni a megtartott céleszközök hozzáadása miatt, miközben a francia nyelvű piacokon tett kötelezettségvállalásokat követően az Éditis tulajdonában lévő márkák és a különböző kiadói piacokon fennálló piaci helyzetének keresztmetszete lényegében az összefonódást megelőzően a VUP tulajdonában lévő márkák és piaci helyzet keresztmetszetéhez hasonló.

63 A Lagardère hangsúlyozza, hogy a 4064/89 rendelet egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely kimondaná, hogy valamely összefonódásnak vagy az abból eredő kötelezettségvállalásoknak szükségszerűen a fennálló verseny szintjének emelkedéséhez kell vezetnie. Nem követelhető meg, hogy e kötelezettségvállalások lehetővé tegyék a versenynek az eredeti versenyhelyzethez képest történő továbbfejlesztését.

64 A Lagardère úgy véli, hogy a továbbruházott eszközök vevője kiválasztásának feltételek jóváhagyására vonatkozó érvek elfogadhatatlanok.

65 A Lagardère az általa felajánlott kötelezettségvállalásokkal és a bármilyen, az érintett piacok összességén fennálló piaci részesedések hozzáadása megtiltásának kérdésével kapcsolatosan rámutat, hogy a Törvényszék a tényállás értékelése alapján helyesen állapította meg, hogy e kötelezettségvállalások ténylegesen az új jogalany súlyának megfelelő csökkentéséhez, valamint az összes potenciális "skálahatás" jelentős csökkentéséhez vezettek. Következésképpen az ezzel kapcsolatosan felajánlott kötelezettségvállalások megfelelőek.

A Bíróság álláspontja

66 A negyedik jogalap első része tekintetében meg kell jegyezni, hogy 4064/89 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése azt a feladatot ruházza a Bizottságra, hogy biztosítsa, hogy az ellenőrzése alá tartozó összefonódások nem hoznak létre vagy nem erősítenek meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna.

67 A Bizottságnak tehát nem feladata - amint azt a fellebbező sugallni szeretné -, hogy tökéletes versenyrendszert hozzon létre, és hogy a gazdasági szereplők helyett eldöntse, hogy kinek kellene tevékenységet folytatnia a piacon.

68 A hivatkozott rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a Bizottságnak figyelembe kell vennie a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartásának és fejlesztésének szükségességét. Ez olyan követelmény, amely fontos eleme a Bizottság által elvégzendő értékelésnek, ám nem módosítja az ugyanezen cikk (2) bekezdésében meghatározott szabályt.

69 Az Éditis állítólagos szétdarabolása tekintetében - a fellebbező álláspontjával ellentétben - a Törvényszék nem zárta ki elviekben, hogy egy, a piacon erőfölénnyel nem rendelkező duopólium egyik vállalkozásának szétdarabolása esetében a piacon tevékeny két versenytárs egyikének meggyengülése a másik versenytárs erőfölényének létrejöttéhez vagy megerősítéséhez vezethet.

70 A megtámadott ítélet 285-287. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék csupán annak megállapítására vonatkozott, hogy az eredetileg a VUP összesített forgalmának 60%-át kitevő céleszközök és a többi céleszköz Lagardère által való megtartása, vagyis a szóban forgó felek különböző érintett ágazati piacokon fennálló eredeti helyzetének módosulása önmagában nem volt elegendő indok annak megállapítására, hogy az összefonódás nem hozott-e létre vagy nem erősített-e meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódott volna.

71 Végül meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 290. pontjában úgy ítélte meg, hogy Éditis szétdarabolása nem bizonyított, illetve a hivatkozott ítélet 293. pontjában hozzáfűzte, hogy mindenesetre a Nouvel Éditis versenyképessége a továbbruházott eszközök vevője mennyire képes a hatékony versenyt fenntartani és továbbfejleszteni. Az a puszta tény, hogy az Éditis szétdarabolásra került önmagában nem képez olyan szempontot, amely alapján megállapítható lenne potenciális meggyengülése a piacon.

72 Ennélfogva a negyedik jogalap első részét el kell utasítani.

73 A negyedik jogalap első része tekintetében az Odile Jacob arra sem hivatkozhat, hogy a Törvényszék tévesen értékelte volna a pénzügyi felvásárló képességeire vonatkozó kötelezettségvállalásokat.

74 A Bizottságnak nem feladata, hogy saját maga válassza ki a továbbruházott eszközök olyan átvevőjét, aki elméletben megfelelhetne az adott piacon fennálló tökéletes verseny megfelelő feltételeinek.

75 A korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 49. pontjából kitűnik, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások hatékonyságának biztosítása érdekében a felvásárlónak történő értékesítéshez a Bizottság előzetes jóváhagyása szükséges.

76 Következésképpen a Bizottságnak csupán arra van lehetősége, hogy a részére bejelentett átvevőt jóváhagyja, vagy sem, valamint hogy a hivatkozott közlemény 49. pontjának megfelelően megvizsgálja, hogy ez utóbbi olyan életképes, meglévő vagy potenciális, a felektől független és hozzájuk nem kapcsolódó versenytárs-e, aki rendelkezik pénzügyi forrásokkal, bizonyított szakértelemmel és ösztönzőkkel ahhoz, hogy az elidegenített üzletet a felekkel versenyben álló aktív versenyző erőként fenntartsa és fejlessze.

77 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 341-343. pontjában úgy ítélte meg, hogy a továbbruházott eszközök vevője megfelelt a Lagardère kötelezettségvállalásai 10. pontjában meghatározott szempontoknak.

78 Ezen túlmenően még ha a pénzügyi felvásárló nem is rendelkezik korábbi tapasztalattal az érintett piacon, hivatalukban tarthatja az eladott jogalany aktuális vezetőit, vagy akár más, a szóban forgó ágazatban elérhető szakértelemmel rendelkező személyeket toborozhat.

79 Azon tényre vonatkozóan, hogy a Törvényszék nem elemezte a továbbruházott eszközök előzetes vevője kinevezésének feltételeit, az Odile Jacob azt állítja, hogy ezen eszközök életképessége a felvásárló személyétől függött, mivel annak egy legalább olyan hatékony versenytársnak kellett volna lennie, mint a Lagardère, annak elkerülése végett, hogy a duopólium által létrehozott egyensúly elkerülhetetlen megbomlása ne vezethessen az új jogalany erőfölényének létrejöttéhez.

80 A Törvényszékkel egyetértve meg kell jegyezni, hogy a fellebbező nem bizonyítja, hogy miért kellett volna a jelen ügyben kezdeti vevőt kinevezni.

81 A korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 20. pontja úgy rendelkezik, hogy bizonyos esetekben az eszközök eladásának életképessége függ a felvásárló kilététől. Ilyen körülmények között a Bizottság csak akkor engedélyezi az összefonódást, ha a felek vállalják, hogy mindaddig nem hajtják végre a bejelentett ügyletet, amíg nem kötöttek az eladott eszközökre vonatkozóan kötelező érvényű megállapodást a Bizottság által jóváhagyott előzetes vevővel.

82 Márpedig amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 290. és 291. pontjában megállapította, az Éditis az érintett piacokon életképes és a Lagardère-rel való versenyben álláshoz szükséges erőforrásokkal rendelkező piaci szereplő volt. Nem volt tehát szükség előzetes vevő kijelölésére az eszközök életképességének megőrzése érdekében.

83 Végül a Bizottságnak a portfólió- és konglomerátumspecifikus hatások létezésére vonatkozó megállapításaira figyelemmel a Lagardère kötelezettségvállalásainak megfelelő voltára vonatkozó utolsó érv kapcsán elegendő rámutatni, hogy - amint az a megtámadott ítélet 296-300. pontjából is kitűnik - a fellebbező már az elsőfokú eljárás során hivatkozott erre az érvre, amit a Törvényszék ezen ítélet 302-321. pontjában elemezett is.

84 Az Odile Jacob a téves jogalkalmazásra hivatkozva tulajdonképpen a tények Törvényszék általi értékelését vonja kétségbe.

85 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek csak a tények megállapítására van hatásköre - kivéve azt az esetet, amikor a hozzá benyújtott iratokból megállapításainak tárgyi pontatlansága következne -, valamint e tények értékelésére. A tények értékelése tehát - amennyiben az eléje terjesztett bizonyítékokat a Törvényszék nem ferdítette el - nem minősül jogkérdésnek, amit, mint ilyet, a Bíróságnak kellene felülvizsgálnia (lásd különösen a C-289/11. P. sz., Legris Industries kontra Bizottság ügyben 2012. május 3-án hozott ítélet 51. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

86 A jelen ügyben az Odile Jacob állításait nem a tényeknek Törvényszék általi, az ügy irataiból eredő megállapításának ténybeli pontatlanságára, és nem is az elé terjesztett tények elferdítésére hivatkozik. A fellebbező magát a tények, a bizonyítékok és az azokra vonatkozó érvek Törvényszék általi értékelését kifogásolja, és ezzel valójában a Törvényszéknek a Bizottság által a szóban forgó összefonódás portfólió- és konglomerátumspecifikus hatásainak kiküszöbölése érdekében a Lagardère által a többszöri eladásokat követően elfogadott jogorvoslatok megfelelő voltára vonatkozó elemzését vonja kétségbe.

87 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy ezt az érvet mint a fellebbezés szakaszában elfogadhatatlant el kell utasítani.

88 Ebből következik, hogy a negyedik jogalapot mint részben megalapozatlant és mint részben elfogadhatatlant el kell utasítani.

89 Mivel a fellebbező által hivatkozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

90 Az eljárási szabályzat 184. cikkének 2.§-a értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének 1. és 2. §-a alapján, amely rendelkezés e szabályzat 184. cikkének 1. §-a és 190. cikkének 1.§-a értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Odile Jacobot, mivel pervesztes lett, a Bizottság és a Lagardère kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság az Éditions Odile Jacob SAS-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.