62014CJ0005[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. június 4. Kernkraftwerke Lippe-Ems GmbH kontra Hauptzollamt Osnabrück. Finanzgericht Hamburg által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 267. cikk - Az alkotmányosság vizsgálatára irányuló közbenső eljárás - Annak vizsgálata, hogy valamely nemzeti jogszabály megfelel-e mind az uniós jognak, mind pedig az érintett tagállam alkotmányának - A nemzeti bíróság azon lehetősége, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé - A hasadóanyag felhasználására kivetett adó beszedését előíró nemzeti szabályozás - 2003/96/EK és 2008/118/EK irányelv - EUMSZ 107. cikk - EAK 93., EAK 191. és EAK 192. cikk. C-5/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2015. június 4. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 267. cikk - Az alkotmányosság vizsgálatára irányuló közbenső eljárás - Annak vizsgálata, hogy valamely nemzeti jogszabály megfelel-e mind az uniós jognak, mind pedig az érintett tagállam alkotmányának - A nemzeti bíróság azon lehetősége, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé - A hasadóanyag felhasználására kivetett adó beszedését előíró nemzeti szabályozás - 2003/96/EK és 2008/118/EK irányelv - EUMSZ 107. cikk - EAK 93., EAK 191. és EAK 192. cikk"

A C-5/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Hamburg (Németország) a Bírósághoz 2014. január 7-én érkezett, 2013. november 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Kernkraftwerke Lippe-Ems GmbH

és

a Hauptzollamt Osnabrück

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

tagjai: M. Ilešič (előadó) tanácselnök, A. Ó Caoimh, C. Toader, E. Jarašiūnas és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. november 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Kernkraftwerke Lippe-Ems GmbH képviseletében J. Lüdicke és G. Roderburg Rechtsanwälte,

- a Hauptzollamt Osnabrück képviseletében C. Schürle és I. Schmidtke, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze és K. Petersen, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében S. Hartikainen és J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében R. Lyal és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2015. február 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 267. cikk, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.) 14. cikkének, a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.) 1. cikke (1) és (2) bekezdésének, az EUMSZ 107. cikknek, az EAK 93. cikk első bekezdésének, az EU-, az EUM- és az EAK-Szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 3. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett EAK 191. cikknek, valamint az EAK 1. cikk második bekezdésével és az EAK 2. cikk d) pontjával összefüggésben értelmezett EAK 192. cikk második bekezdésének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Kernkraftwerke Lippe-Ems GmbH (a továbbiakban: KLE), a lingeni (Németország) Emsland atomerőmű üzemeltetője és a Hauptzollamt Osnabrück (a továbbiakban: Hauptzollamt) között a KLE által a hasadóanyag-adóról szóló 2010. december 8-i törvény (Kernbrennstoffsteuergesetz) (BGBl. 2010 I, 1804. o., a továbbiakban: KernbrStG) alapján az e társaság által az említett erőmű atomreaktorában 2011 júniusában felhasznált üzemanyagkötegek után fizetendő hasadóanyag-adó tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2003/96 irányelv

3 A 2003/96 irányelv (2), (3), (6) és (7) preambulumbekezdése így szól: [...]

"(2) A villamos energia és az ásványolajon kívüli egyéb energiatermékek minimum [helyesen: minimális] adómértékét megszabó közösségi rendelkezések hiánya káros hatással lehet a belső piac megfelelő működésére.

(3) A belső piac megfelelő működése és az egyéb közösségi politikák célkitűzéseinek elérése megköveteli, hogy a legtöbb energiatermékre, beleértve a villamos energiát, a földgázt és a szenet is, közösségi szinten minimum [helyesen: minimális] adómértékeket állapítsanak meg.

(6) [Az EK-]Szerződés 6. cikkével összhangban a környezetvédelmi követelményeket be kell építeni az egyéb közösségi politikák meghatározásába és végrehajtásába.

(7) Az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének aláírójaként a Közösség megerősítette a Kiotói Jegyzőkönyvet. Az energiatermékek, és adott esetben a villamos energia adóztatása egyike a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzései megvalósítását szolgáló eszközöknek."

4 Ezen irányelv 1. cikke kimondja:

"A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára."

5 Ugyanezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Ezen irányelv alkalmazásában »energiatermékek« a következők: (2) Ezen irányelvet kell alkalmazni a következő termékre is: A 2716 KN-kód alá tartozó villamos energia. (3) Ha az energiatermékeket üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel, akkor azok kivételével, amelyekre ezen irányelv adómértéket határoz meg, a felhasználásnak megfelelően kell adóztatni, s az adómérték a hozzá legközelebb álló tüzelő-, fűtőanyag vagy üzemanyag adómértéke. Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként vagy hígítóanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált terméket a hozzá legközelebb álló üzemanyag adómértékével kell megadóztatni. Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely egyéb olyan szénhidrogént, kivéve a tőzeget, amelyet tüzelő-, fűtőanyagként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel, a hozzá legközelebb álló energiatermék adómértével kell megadóztatni. (4) Ezen irányelvet nem lehet a következőkre alkalmazni: [...] (5) Ezen irányelvben a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozásokat a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2001. augusztus 6-i 2031/2001/EK bizottsági rendeletben [HL L 279., 1. o., a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra] szereplő kódokra való hivatkozásoknak kell tekinteni. Az ezen irányelvben említett termékekre vonatkozó Kombinált Nómenklatúra szerinti kódok frissítéséről szóló határozatot évente egyszer kell meghozni a 27. cikkben meghatározott eljárással összhangban. A határozat nem eredményezhet változást az ezen irányelvben alkalmazott minimum adómértékekben, és nem eredményezheti valamely energiaterméknek vagy villamos energiának az irányelvhez hozzáadását, illetve törlését."

a) az 1507-1518 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;

b) a 2701, 2702 és 2704-2715 KN-kódok alá tartozó termékek;

c) a 2901 és a 2902 KN-kód alá tartozó termékek,

d) a 29051100 KN-kód alá tartozó termékek, amelyek nem szintetikus eredetűek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;

e) a 3403 KN-kód alá tartozó termékek;

f) a 3811 KN-kód alá tartozó termékek;

g) a 3817 KN-kód alá tartozó termékek;

h) a 3824 90 99 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják.

b) az energiatermékek és a villamos energia következő felhasználásai: [...]

- nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek,

- energiatermékek kettős felhasználása.

6 A 2003/96 irányelv 4. cikke előírja:

"(1) Azon adómértékek, amelyeket a tagállamoknak a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum [helyesen: minimális] adómértékek.

(2) Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték-adó [a továbbiakban: héa]) tekintetében megállapított teljes teher."

7 Ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerint: "A [jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i] 92/12/EGK [tanácsi] irányelvben [(HL L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.)] meghatározott, jövedéki termékek adómentességet élvező felhasználásáról szóló általános rendelkezéseken túl és más közösségi rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok az alábbiakat mentesítik a harmonizált jövedéki adó alól, azzal a feltétellel, hogy biztosítják az ilyen kivételek helyes és egyszerű alkalmazását, és megakadályoznak minden csalást, adókikerülést vagy visszaélést: [...]"

a) villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia, és a villamosenergia-előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia. A tagállamok környezetvédelem-politikai célzattal azonban e termékeket adókötelessé tehetik, anélkül hogy be kellene tartaniuk az ezen irányelvben meghatározott minimum [helyesen: minimális] adómértékeket. Ilyen esetben e termékek adózását nem kell figyelembe venni a villamos energia 10. cikkben meghatározott minimum [helyesen: minimális] adómértékének kielégítése céljából

A 2008/118 irányelv

8 A 2008/118 irányelv (9) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

"Mivel a jövedéki adó meghatározott termékek fogyasztását terheli, nem vethető ki a bizonyos körülmények között megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott jövedéki termékekre."

9 Ezen irányelv 1. cikke előírja: "(1) Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli: [...] (2) A jövedéki termékekre a tagállamok speciális célú egyéb közvetett adókat is kivethetnek, amennyiben azok megfelelnek a jövedéki adó és a [héa] esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, kivetésére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi adószabályoknak, nem értve ide a mentességekre vonatkozó rendelkezéseket. (3) A tagállamok adót vethetnek ki: Az ilyen adók kivetése azonban nem járhat a határátlépéshez kapcsolódó alakiságokkal a tagállamok közötti kereskedelemben."

a) a [2003/96] irányelv hatálya alá tartozó energiatermékek és villamos energia;

a) jövedéki terméknek nem minősülő termékekre;

b) szolgáltatásnyújtásra, ideértve a jövedéki termékekkel kapcsolatos szolgáltatások nyújtását is, amelyek forgalmi adóként nem határozhatók meg.

10 A 2008/118 irányelv 47. cikke értelmében:

"(1) A [92/12] irányelv 2010. április 1-jével hatályát veszti.

[...]

(2) A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat az erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni."

A német jog

11 A Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvénye (Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland) 100. §-ának (1) bekezdése ekként rendelkezik:

"A bíróságok, ha valamely jogszabályt, amelynek érvényessége a határozathozatal során jelentőséggel bír, alkotmányellenesnek vélnek, kötelesek az eljárást felfüggeszteni és a Bundesverfassungsgericht [(szövetségi alkotmánybíróság)] döntését kérni [...]."

12 A KernbrStG "Adókötelezettség, adóterület" című 1. §-a előírja:

"(1) Azt a hasadóanyagot, amelyet villamos energia kereskedelmi célú előállításához használnak fel, hasadóanyag-adó terheli az adóterületen. A hasadóanyag-adó az adókódex értelmében vett fogyasztási adó.

(2) Az adóterület a Németországi Szövetségi Köztársaság területe [...]."

13 A KernbrStG "A törvényben használt fogalmak meghatározása" című 2. §-a a következőképpen rendelkezik: "A jelen törvény alkalmazásában:

1. hasadóanyag: keverékek, ötvözetek, kerámia termékek és vegyületek formájában is;

a) a plutónium-239 és a plutónium-241,

b) az uránium-233 és az uránium-235,

2. üzemanyagköteg: több üzemanyagpálcából álló egység, amelynek formájában a hasadóanyagot behelyezik az atomreaktorba;

3. üzemanyagpálca: azon geometriai forma, amelyben a burkolóanyaggal befedett hasadóanyagot behelyezik az atomreaktorba;

4. láncreakció: azon folyamat, amelyben a neutronok a hasadóanyag elemeinek maghasadása révén más neutronokat szabadítanak fel, ezek pedig a hasadóanyag más elemeinek maghasadását váltják ki;

5. atomreaktor: üzemanyag-kötegek vagy üzemanyag-pálcák, valamint más műszaki összetevők olyan geometriai elrendezése, hogy az lehetővé tegye ellenőrzött önfenntartó láncreakció megvalósítását;

6. üzemeltető: hasadóanyag maghasadása révén villamos energia kereskedelmi előállítására szolgáló létesítmény üzemeltetésére vonatkozó engedély jogosultja."

14 E törvény "Adómérték" című 3. §-a 145 euróban állapítja meg a plutónium-239, a plutónium-241, az uránium-233, illetve az uránium-235 egy grammja után fizetendő adót.

15 Az említett törvény "Adóztatandó tényállás, az adófizetésre kötelezett személy" című 5. §-a előírja:

"(1) Adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az üzemanyagköteget vagy üzemanyagpálcát először az atomreaktorba helyezik, és önfenntartó láncreakció indul be. [...]

(2) Az adót az üzemeltető köteles megfizetni."

16 Ugyanezen törvény "Adóbevallás, az adó felszámíthatósága" című 6. §-a (1) bekezdésében előírja, hogy az adófizetésre kötelezett bevallást köteles benyújtani, amelyben kiszámítja a fizetendő adót.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 2011 júniusában a KLE önfenntartó láncreakció beindításához üzemanyagkötegeket használt fel az Emsland atomerőmű reaktorában.

18 A KLE 2011. július 13-án kelt, hasadóanyag-adóra vonatkozó bevallást adott be a Hauptzollamtnak, amelyben a 2011. január 1-je óta hatályos KernbrStG rendelkezéseinek megfelelően az ezen adó címén fizetendő 154117745 euró összeget számított ki.

19 A KLE ezt követően felszólalási eljárást kezdeményezett e bevallással szemben. A 2011. november 16-i határozattal elutasították kérelmét. A KLE 2011. november 30-án keresetet nyújtott be e határozattal szemben a Finanzgericht Hamburghoz (hamburgi adóügyi bíróság). 2013. augusztus 28-i adómegállapító határozatával a Hauptzollamt megváltoztatta a fizetendő adó összegét, 154117455 euróban állapítva meg azt. Ezen határozat képezi az alapeljárás tárgyát.

20 A kérdést előterjesztő bíróság által adott információkból kiderül, hogy az alapeljárás felei különösen azon kérdésben nem értenek egyet, hogy a KernbrStG összeegyeztethető-e az uniós joggal.

21 A KLE úgy ítéli meg, hogy először is a 2008/118 és 2003/96 irányelv a villamos energia mint végtermék adóztatását, és nem a villamos energia előállítása céljából felhasznált energiaforrások utáni jövedéki adó egyidejű kivetését engedélyezi. Másodsorban a KLE úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 107. cikkel ellentétes a KernbrStG, mivel e törvény érinti a különböző villamosenergia-termelők közötti versenyt azáltal, hogy a villamos energia atomerőművekben való előállításának adóztatását eredményezi, míg egyrészt a villamos energia előállításának más, olyan módjai, amelyek nem okoznak CO2-kibocsátást, másrészt pedig azon módjai, amelyek ilyen kibocsátásokat eredményeznek, nem kerülnek adóztatásra. Harmadsorban a KernbrStG, amennyiben arra ösztönzi a villamos energia termelőit, hogy a villamos energiának a CO2-kibocsátás csökkentése szempontjából kedvezőtlenebb előállítási módjait válasszák, összeegyeztethetetlen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével együttesen értelmezett EUMSZ 191. és azt követő cikkekkel. Végül a KLE szerint a KernbrStG ellentétes az EAK 93. cikkből eredő logikával, valamint az EAK 191. és EAK 192. cikkben, valamint a jegyzőkönyvben megfogalmazott, a villamos energia atomenergiából - amely nem idéz elő CO2-kibocsátást - való előállításának előmozdítására irányuló célkitűzéssel.

22 A Hauptzollamt úgy ítéli meg, hogy a 2008/118 irányelv csak a jövedéki termékek tagállamok közötti mozgására vonatkozik, és hogy a 2003/96 irányelv nem tartalmaz a hasadóanyagra alkalmazandó szabályokat. Úgy ítéli meg, hogy a KernbrStG nem minősül az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatási intézkedésnek, és hogy mindenesetre az EUM-Szerződés e rendelkezése nem biztosíthatja a KLE számára a hasadóanyag-adóra vonatkozó 2011. július 13-i bevallásának megsemmisítéséhez fűződő jogot. Az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése továbbá lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy szabadon határozhassanak magának az atomenergia igénybevételének az elvéről, és ez utóbbi használatára adót vessenek ki. A Hauptzollamt szerint az EAK-Szerződés rendelkezéseivel sem ellentétes a KernbrStG, amennyiben nem az Európai Atomenergia-közösséget (EAK) jelöli meg a hasadóanyag-adó megfizetésére kötelezett személyként, és a tulajdonhoz való jogát sem sújtja ezzel az adóval. A Hauptzollamt úgy ítéli meg, hogy a rendelkezések nem érintik a tagállamok azon hatáskörét sem, hogy meghatározzák az energiaellátásuk módjait, sem azon hatáskörüket, hogy alkalmazzák az atomerőművek üzemeltetésével kapcsolatos adókat.

23 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül továbbá, hogy a Finanzgericht Hamburg egy párhuzamos eljárásban azzal a kérdéssel fordult a Bundesverfassungsgerichthez, hogy a KernbrStG megfelel-e a Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvényének.

24 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság azon kérdést teszi fel, hogy lehet-e előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel fordulni a Bírósághoz, miközben a Bundesverfassungsgericht előtt indult eljárás folyamatban van.

25 Elsőként megállapítja, hogy ha a Bundesverfassungsgerichtnek - amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a szövetségi törvények alkotmányosságának felülvizsgálata és adott esetben azok érvénytelenítése felett - meg kellene állapítania a KernbrStG érvénytelenségét és ex tunc alkalmazhatatlanságát, a KLE-nek a hasadóanyag-adóra vonatkozó 2011. július 13-i bevallását is meg kellene semmisítenie ezen okból, és az uniós jog értelmezése a továbbiakban nem lenne irányadó az alapeljárás eldöntésére. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy a Bundesverfassungsgericht megkeresése nem teszi számára lehetővé, hogy abból az előfeltevésből induljon ki, hogy nem kell alkalmaznia ezt a törvényt, és hogy következésképpen már nem merül fel az a kérdés, hogy e törvény megfelel-e az uniós jognak, mivel az említett törvény mindaddig érvényes marad, amíg a Bundesverfassungsgericht az ellenkezőjéről nem dönt. Egyebekben e törvény érvénytelenségét és alkalmazhatatlanságát ez utóbbi csak a jövőre nézve mondhatja ki.

26 Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvénye 100. §-a (1) bekezdésének első mondatát úgy értelmezi, hogy e rendelkezés megtiltja a bíróságok számára, hogy érdemben határozzanak, amíg a Bundesverfassungsgericht nem hozta meg a határozatát, azonban nem tiltja meg a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket.

27 Harmadsorban a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy ha az uniós jog előzetes döntéshozatal iránti kérelem útján való értelmezése csak a Bundesverfassungsgericht által hozott, a KernbrStG alkotmányosságát megállapító határozat meghozatalát követően kérhető, az eljárás teljes időtartama több év is lehet. Márpedig e tekintetben figyelembe kell venni az ésszerű határidőn belüli határozathozatal tiszteletben tartásának kötelezettségét.

28 E körülmények között a Finanzgericht Hamburg felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Lehetővé teszi-e az [EUMSZ] 267. cikk első bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 267. cikk második bekezdése valamely tagállam bírósága számára, hogy az előtte egy nemzeti jogszabály jogszerűségével összefüggésben az uniós jog értelmezése tárgyában felmerülő kérdéseket akkor is az Európai Unió Bírósága elé terjessze, ha a tagállami bíróságnak nemcsak kétségei vannak a jogszabály uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, hanem ezen túlmenően arra a meggyőződésre jutott, hogy a nemzeti jogszabály ellentétes a nemzeti alkotmánnyal, és ezért egy párhuzamos ügyben már a jogszabályok alkotmányellenessége tárgyában a nemzeti jog alapján egyedül dönteni hivatott alkotmánybírósághoz fordult, amely azonban még nem hozott határozatot?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén [...]:

2) Ellentétes-e a jövedéki adók harmonizálása céljából és az energiatermékek és a villamos energia tekintetében az Európai Unióban elfogadott [2008/118] és [2003/96] irányelvekkel az olyan nemzeti adó bevezetése, amelyet a villamos energia kereskedelmi célú előállításához felhasznált hasadóanyagra vetnek ki? Az bír-e jelentőséggel, hogy elvárható-e, hogy a nemzeti adó a villamos energia árán keresztül áthárítható legyen a fogyasztókra, és adott esetben mi értendő áthárítás alatt?

3) Tiltakozhat-e valamely vállalkozás az olyan adóval szemben, amelyet a tagállam bevételszerzés céljából a hasadóanyag villamos energia kereskedelmi célú előállításához történő felhasználására vet ki, azzal a kifogással, hogy az adó kivetése az EUMSZ 107. cikk szerinti, az uniós joggal ellentétes támogatásnak minősül? Tiltakozhat-e valamely vállalkozás az olyan adóval szemben, amelyet a tagállam bevételszerzés céljából a hasadóanyag villamos energia kereskedelmi célú előállításához történő felhasználására vet ki, azzal a kifogással, hogy az adó kivetése az EUMSZ 107. cikk szerinti, az uniós joggal ellentétes támogatásnak minősül? Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén, az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatási intézkedésnek minősül-e a [KernbrStG], amely alapján csak olyan vállalkozásokra vetnek ki adót bevételszerzés céljából, amelyek hasadóanyagot felhasználva állítanak elő villamos energiát kereskedelmi célból? Milyen körülmények bírnak jelentőséggel annak vizsgálatakor, hogy más vállalkozások, amelyekre nem vetnek ki adót ugyanilyen módon, hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak-e?

4) Ellentétes-e a német hasadóanyag-adó kivetése az EAK-Szerződés rendelkezéseivel?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

29 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amelynek kétségei vannak valamely nemzeti jogszabálynak mind az uniós joggal, mind pedig az érintett tagállam alkotmányával való összeegyeztethetőségét illetően, elveszíti azon lehetőséget, vagy adott esetben mentesül azon kötelezettség alól, hogy az e jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdésekkel a Bírósághoz forduljon, azon tény miatt, hogy e jogszabály alkotmányosságának vizsgálatára irányuló közbenső eljárás van folyamatban az e vizsgálat lefolytatására jogosult nemzeti bíróság előtt.

30 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk hatáskört biztosít a Bíróságnak előzetes döntés meghozatalára mind a Szerződések és az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak értelmezése, mind ezen aktusok érvényessége tekintetében. E cikk második bekezdése előírja, hogy valamely nemzeti bíróság ilyen kérdéseket terjeszthet a Bíróság elé, ha úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, e cikk harmadik bekezdése pedig azt, hogy a bíróság köteles a Bírósághoz fordulni, ha határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.

31 Először is az EUMSZ 267. cikkből az következik, hogy noha bizonyos körülmények között előnyös lehet, ha az ügy tényállása világos, és ha a tisztán nemzeti jogi problémákat a kérdések Bíróság elé terjesztésével egyidejűleg rendezik (lásd: Irish Creamery Milk Suppliers Association és társai ítélet, 36/80 és 71/80, EU:C:1981:62, 6. pont; Meilicke-ítélet, C-83/91, EU:C:1992:332, 26. pont; JämO-ítélet, C-236/98, EU:C:2000:173, 31. pont), a nemzeti bíróságok a lehető legszélesebb lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó, az ő döntésüket igénylő kérdés merül fel (lásd különösen: Mecanarte-ítélet, C-348/89, EU:C:1991:278, 44. pont; Cartesio-ítélet, C-210/06, EU:C:2008:723, 88. pont; Melki és Abdeli ítélet, C-188/10 és C-189/10, EU:C:2010:363, 41. pont; A-ítélet, C-112/13, EU:C:2014:2195, 35. pont).

32 Másodsorban a Bíróság megállapította, hogy az uniós jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén - saját hatáskörénél fogva - eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, utólagosan is, anélkül hogy előzetesen kérelmeznie vagy várnia kellene azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítésére (lásd különösen: Simmenthal-ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 21. és 24. pont; Filipiak-ítélet, C-314/08, EU:C:2009:719, 81. pont, Åkerberg Fransson ítélet, C-617/10, EU:C:2013:105, 45. pont; A-ítélet, C-112/13, EU:C:2014:2195, 36. pont).

33 Az uniós jog természetében rejlő követelményekkel ugyanis összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan - akár alkotmányjogi jellegű -rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené az uniós jog érvényesülését azáltal, hogy megfosztja az e jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy az uniós normák teljes érvényesülésének esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezések alkalmazását mellőzze (lásd: Simmenthal-ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 22. pont; Factortame és társai ítélet, C-213/89, EU:C:1990:257, 20. pont, valamint lásd ebben az értelemben: Križan és társai ítélet, C-416/10, EU:C:2013:8, 70. pont). Ilyen helyzet állna elő akkor, ha egy uniós jogi rendelkezés és egy nemzeti jogszabály közötti ellentmondás esetén az összeütközés feloldása nem az uniós jog alkalmazására hivatott bíróság számára lenne fenntartva, hanem egy másik, saját mérlegelési jogkörrel felruházott hatóság számára, még akkor is, ha az uniós jog teljes érvényesülésének ilyen akadálya csak átmeneti lenne (lásd: A-ítélet, C-112/13, EU:C:2014:2195, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Harmadszor, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a nemzeti bíróság, amelynek az uniós joggal kapcsolatos jogvitát kell eldöntenie, és amely úgy véli, hogy valamely nemzeti rendelkezés nemcsak hogy ellentétes az uniós joggal, de alkotmányellenes is, nem veszti el az EUMSZ 267. cikkben előírt azon lehetőségét, illetve nem mentesül az ott előírt azon kötelezettsége alól, hogy az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatos kérdésekkel a Bírósághoz forduljon, azon tény miatt, hogy valamely belső jogi szabály alkotmányellenességének megállapítása az alkotmánybírósághoz kötelezően benyújtandó keresettől függ. Az uniós jog érvényesülését ugyanis veszélyeztetné az, ha az alkotmánybírósághoz benyújtandó kötelező kereset létezése meggátolná az uniós jog által szabályozott jogvitával kapcsolatban eljáró nemzeti bíróságot abban, hogy éljen az EUMSZ 267. cikkben részére biztosított azon lehetőséggel, hogy az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatos kérdéseket terjesszen a Bíróság elé azzal a céllal, hogy dönthessen arra vonatkozóan, hogy valamely nemzeti szabály azzal összeegyeztethető-e, vagy sem (Mecanarte-ítélet, C-348/89, EU:C:1991:278, 39., 45. és 46. pont; Melki és Abdeli ítélet, C-188/10 és C-189/10, EU:C:2010:363, 45. pont; A-ítélet, C-112/13, EU:C:2014:2195, 38. pont).

35 E megfontolások összességéből a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az EUMSZ 267. cikkel létrehozott, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködési rendszer működése és az uniós jog elsőbbségének elve azt igényli, hogy a nemzeti bíróság - az eljárás általa megfelelőnek tartott bármely pillanatában, és akár az alkotmányosság vizsgálatára irányuló közbenső eljárást követően is - szabadon fordulhasson a Bírósághoz az általa szükségesnek tartott bármely kérdéssel előzetes döntéshozatal céljából (A-ítélet, C-112/13, EU:C:2014:2195, 39. pont).

36 Márpedig a jelen ítélet 31-35. pontjában kifejtett indokok miatt az uniós jog érvényesülését veszélyeztetné és az EUMSZ 267. cikk hatékony érvényesülését rontaná, ha amiatt, hogy az alkotmányosság vizsgálatára irányuló közbenső eljárás van folyamatban, a nemzeti bíróság akadályoztatva lenne abban, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljon a Bírósághoz, és az uniós jogot azonnal a Bíróság döntésének vagy ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazhassa (lásd ebben az értelemben: Simmenthal-ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 20. pont).

37 Ami azon körülményt illeti, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvénye 100. §-a (1) bekezdésének első mondata - azonfelül, hogy előírja azon bíróság számára, amely valamely törvényt alkotmányellenesnek ítél meg, azon kötelezettséget, hogy ez utóbbi törvény alaptörvénynek való megfelelőségére vonatkozó kérdést a Bundesverfassungsgericht határozatára utalja - azon kötelezettséget is előírja, hogy felfüggessze az eljárást, emlékeztetni kell arra, hogy valamely nemzeti eljárási szabály létezése nem kérdőjelezheti meg a nemzeti bíróságok azon lehetőségét, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak a Bírósághoz, amennyiben - akárcsak az alapügyben - kétségeik vannak az uniós jog értelmezését illetően (Križan és társai ítélet, C-416/10, EU:C:2013:8, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ami végül a Bundesverfassungsgericht előtt indított eljárás hatását illeti az uniós jog értelmezésének az alapeljárás eldöntése szempontjából releváns jellegére, rá kell mutatni, hogy amennyiben ezen eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az alapügyben szereplő rendelkezések alkotmányosságának kérdésétől függetlenül felvetik azon nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdést is, amely a hasadóanyag használatára adó beszedését írja elő, nem nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (lásd ebben az értelemben: Filipiak-ítélet, C-314/08, EU:C:2009:719, 43. és 45. pont).

39 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amelynek kétségei vannak valamely nemzeti jogszabálynak mind az uniós joggal, mind pedig az érintett tagállam alkotmányával való összeegyeztethetőségét illetően, nem veszíti el azon lehetőséget, vagy adott esetben nem mentesül azon kötelezettség alól, hogy az e jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdésekkel a Bírósághoz forduljon, azon tény miatt, hogy e jogszabály alkotmányosságának vizsgálatára irányuló közbenső eljárás van folyamatban az e vizsgálat lefolytatására jogosult nemzeti bíróság előtt.

A második kérdésről

40 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy egyfelől a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját, másrészt pedig a 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

41 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kiderül, hogy a Finanzgericht Hamburg elsőként azt a kérdést teszi fel, hogy a hasadóanyagot a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő mentesség alá kell-e sorolni. A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést is felteszi, hogy amennyiben e hasadóanyagra nem vonatkozik e mentesség, kell-e analógia útján mégis alkalmazni azt.

42 Másodsorban e bíróság arra vár választ, hogy a KernbrStG által bevezetett adó a 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan jövedéki adónak minősül-e, amely közvetetten terheli a 2003/96 irányelv alá tartozó villamosenergia-fogyasztást, vagy pedig a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, e termékre kivetett egyéb közvetett adó, és abban az esetben, ha ezen rendelkezések valamelyikének hatálya alá tartozik, megfelel-e ezen adó a 2003/96 irányelv, illetve a 2008/118 irányelv rendelkezéseinek. A Finanzgericht Hamburg kérdése különösen arra vonatkozik, hogy az a tény, hogy az adóterhet az adófizetésre kötelezett személyektől eltérő személyek viselik, vagy sem, meghatározó-e a 2008/118 irányelv 1. cikke tekintetében történő minősítése szempontjából, és hogy ebből a célból szükséges-e a felhasznált hasadóanyag és az előállított villamos energia mennyisége közötti arányosság.

A 2003/96 irányelvről

43 Azon kérdés sérelme nélkül, hogy az EK 93. cikk (jelenleg EUMSZ 113. cikk) alapján elfogadott, a 2003/96 irányelvhez hasonló másodlagos jogi aktusokat kell-e a hasadóanyagra alkalmazni, amely anyag az EAK-Szerződésnek az atomenergia közös piacára vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, meg kell állapítani, hogy e fűtőanyag semmiképp nem tartozik az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő mentesség hatálya alá.

44 A 2003/96 irányelv 1. cikke szerint ugyanis a tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót kötelesek megállapítani az energiatermékekre, mivel az irányelv célja - amint az az irányelv (2) és (3) preambulumbekezdéséből következik - az, hogy uniós szinten minimum adómértékek kerüljenek megállapításra az energiatermékek legtöbbjének vonatkozásában.

45 Az említett irányelv 14. cikke kimerítően határozza meg a tagállamok számára az energiatermékek és a villamos energia adóztatása keretében előírt kötelező mentességeket (lásd ebben az értelemben: Fendt Italiana ítélet, C-145/06 és C-146/06, EU:C:2007:411, 36. pont).

46 Továbbá a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja, amennyiben kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék az ezen irányelvben előírt adó alól "a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek[et] és villamos energi[át], és a villamosenergia-előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energi[át]", egyértelműen meghatározza a mentesség alá tartozó termékeket (lásd ebben az értelemben: Flughafen Köln/Bonn ítélet, C-226/07, EU:C:2008:429, 29. pont).

47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza az "energiatermékek" ezen irányelv alkalmazásában vett fogalmát, és a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozással kimerítő jelleggel állítja össze az e fogalommeghatározás alá tartozó termékek listáját.

48 Márpedig elegendő rámutatni arra, hogy a KernbrStG-ben szereplő hasadóanyag - mivel nem szerepel e listán - nem minősül a 2003/96 irányelv alkalmazása szerinti "energiaterméknek", és ennélfogva nem tartozik az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő mentesség alá.

49 Ezért nem kell meghatározni, hogy e termék a 2003/96 irányelv hatálya alá tartozik-e, vagy pedig ki van az alól zárva ezen irányelv 2. cikke (3) és (4) bekezdésének rendelkezései értelmében.

50 A KLE azt állítja, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő mentességet analógia útján mégis alkalmazni kell a hasadóanyagra, mivel ezen irányelv célja a villamos energia egységes adóztatására irányuló cél megvalósítása, amellyel ellentétes lenne az ezen energia utáni adó, valamint az előállítási forrása utáni adó egyidejű beszedése. Továbbá az európai uniós jogalkotó nem szándékosan nem vette fel e hasadóanyagot az említett irányelv szerinti energiatermékek listájára, amennyiben nem számíthatott arra, hogy a tagállamok a KernbrStG-hez hasonló intézkedést fogadnak el, amely - mivel kizárólag a villamos energia azon előállítási módjára vezet be adót, amely nem eredményez CO2-kibocsátást - ellentétes az e kibocsátások csökkentésére irányuló uniós politikával, valamint ugyanezen irányelv (6) és (7) preambulumbekezdésével.

51 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a KLE által hivatkozott érvek alapján nem lehet azon elv fennállására következtetni, amellyel ellentétes a villamos energia fogyasztása utáni adó és az ezen energia előállítási forrásait terhelő adó egyidejű beszedése. Az energiatermékek közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló tanácsi irányelvtervezet (HL 1997. C 139., 14. o.) indoklásának - a KLE által hivatkozott - 5. oldalából ugyanis legalábbis kiderül, hogy "két módon kerülhet a villamos energia az adórendelkezések hatálya alá: a villamos energia termeléséhez használt fűtőanyagok megadóztatása (inputadó) vagy magának a villamos energiának a megadóztatása (outputadó) révén". Ezen előfeltevésből nem következik, hogy e két mód alapvetően kölcsönösen kizárja egymást, mivel az Európai Bizottság elismerte kiegészítő jellegüket, fenntartva ez említett javaslatban a tagállamok azon lehetőségét, hogy "a környezetvédelmi szempontból nem kívánatos fűtőanyagok esetén az [outputadót] egyéb (nem harmonizált) inputadóval egészítsék ki". Egyebekben e szövegből az sem következik, hogy a Bizottság szándéka arra irányult volna, hogy a tagállamok számára azon kötelezettség bevezetését javasolja, hogy az adózás harmonizált rendszere alá nem tartozó termékeket mentesítse minden adó alól.

52 Továbbá az, hogy valamely nemzeti szabályozás esetlegesen nem felel meg a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós politikának, nem igazolhatja e rendelkezések azon értelmezését, mely szerint azok az ezen irányelv értelmében vett energiatermékeken és villamos energián kívüli más termékekre is vonatkoznak, mivel ez a 2003/96 irányelv 2. cikke (1) bekezdése és 14. cikke (1) bekezdése a) pontja hatályának az uniós jogalkotó egyértelmű szándékával szemben történő radikális módosításának minősülne.

53 A jelen ítélet 51. és 52. pontjában szereplő megfontolásokból következik, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt mentességet nem lehet analógia útján alkalmazni a KernbrStG-ben szereplő hasadóanyagra.

54 Ezért a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

A 2008/118 irányelvről

55 Ami azon kérdést illeti, mely szerint a KernbrStG által bevezetett adó a 2008/118 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének értelmében vett, a villamos energia utáni "jövedéki adónak" minősül-e, vagy az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelemben vett, az e terméket terhelő "egyéb közvetett adónak", meg kell állapítani, hogy az említett irányelv nem határozza meg a fogalmakat.

56 A 2008/118 irányelv (9) preambulumbekezdéséből mindazonáltal kitűnik, hogy a jövedéki adó meghatározott termékek fogyasztását terheli, vagyis közvetett adó. Továbbá ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy e rendelkezés azon jövedéki adóra irányul, amely közvetlen vagy közvetett módon különösen a 2003/96 irányelvben szereplő energiatermékek és villamos energia fogyasztását terheli.

57 E tekintetben meg kell állapítani, hogy - amint arra a német kormány és a Bizottság rámutatott - az energiatermékek és a villamos energia különleges esetében a 2003/96 irányelv 4. cikke, amely előírja a tagállamok számára azon kötelezettséget, hogy tartsák tiszteletben e termékek bizonyos minimális adómértékeit, útmutatással szolgál a 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő adók jellege tekintetében. Ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a tagállamok által az érintett termékekre alkalmazott "adómértéket" úgy határozza meg, mint "a szabad forgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve [héa]) tekintetében megállapított teljes teher."

58 Ami az "egyéb közvetett adók" 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmát illeti, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés - amelynek célja, hogy figyelembe vegye a tagállamok e területre vonatkozó adózási hagyományainak sokszínűségét és a közvetett adózásnak a nem költségvetési politikák végrehajtása érdekében történő gyakori alkalmazását - lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a minimális jövedéki adón felül más, speciális célokat szolgáló közvetett adókat is bevezessenek (lásd analógia útján: Bizottság kontra Franciaország ítélet, C-434/97, EU:C:2000:98, 18. és 19. pont).

59 Ebből következik, hogy az "egyéb közvetett adók" 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma azon közvetett adókra vonatkozik, amelyek az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt termékek fogyasztását terhelik, az ez utóbbi rendelkezés értelmében vett "jövedéki adó" kivételével; és amelyeket speciális célból vetnek ki.

60 Ezért annak meghatározásához, hogy a KernbrStG által bevezetett adó a 2008/118 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének vagy 1. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, legelőször is azt kell megvizsgálni, hogy ezen adó a 2003/96 irányelvben szereplő villamosenergia-fogyasztását közvetlenül vagy közvetetten terhelő közvetett adó-e.

61 A Bíróság ezzel kapcsolatban az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 1992. október 19-i 92/82/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 19. o.) - amelyet a 2003/96 irányelv váltott fel - hatálya alá tartozó egyes üzemanyagok tekintetében kimondta, hogy az ezen üzemanyagok fogyasztását terhelő adónak kell tekinteni azon, a környezet védelmére irányuló és a légi közlekedésre kivetett nemzeti adót, amelyet a használt repülőgéptípus átlagos járatának üzemanyag-fogyasztására, valamint szénhidrogén- és nitrogénoxid-kibocsátására vonatkozó adatok alapján számítanak ki, amennyiben közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn az üzemanyag-fogyasztás és az e fogyasztás során kibocsátott szennyező anyagok között (lásd ebben az értelemben: Braathens-ítélet, C-346/97, EU:C:1999:291, 22. és 23. pont).

62 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a KernbrStG-ban bevezetett adó egyrészt akkor fizetendő, amikor az üzemanyagköteget vagy üzemanyagpálcát először az atomreaktorba helyezik, és önfenntartó láncreakció indul be a villamos energia kereskedelmi termelése céljából, másrészt pedig ezen adót a felhasznált hasadóanyag mennyisége alapján számítják ki, és egy közös adómértéket írtak elő e fűtőanyag minden típusára vonatkozóan.

63 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által adott tájékoztatás szerint az atomerőmű reaktora által termelt villamos energia mennyisége nem függ közvetlenül a felhasznált hasadóanyag mennyiségétől, hanem a felhasznált fűtőanyag természete és tulajdonságai, valamint az érintett reaktor teljesítményének szintje szerint változhat. Egyébként, amint a Bizottság megjegyzi, a KernbrStG által bevezetett adó az önfenntartó láncreakció beindulása következtében beszedhető, anélkül hogy szükségképpen sor kerülne bizonyos mennyiségű villamos energia termelésére és következésképpen fogyasztására.

64 Továbbá, a Braathens-ítélet (C-346/97, EU:C:1999:291) alapjául szolgáló ügyben szereplő adótól eltérően, amelyet közvetlenül szedtek be egyes légiközlekedési vállalkozásoktól, a KernbrStG által bevezetett adót nem közvetlenül a jövedéki termék fogyasztójától szedik be, hanem a villamos energia termelőjétől. Kétségtelen, hogy ezen adó gazdasági terhét - amint azt a főtanácsnok indítványának 61. pontjában megjegyzi - főszabály szerint teljes egészében közvetetten a végfogyasztó viselheti, ha a termelő belefoglalja annak összegét a szabad forgalomba bocsátott termék minden egységének árába oly módon, hogy az adó semleges legyen az említett termelőre nézve. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság által ezzel kapcsolatban ismertetett elemzésből kiderül, hogy a KernbrStG által bevezetett adó nem szedhető be teljes egészében a villamos energia végfogyasztójától, többek között e termék sajátos jellege miatt, amely nem teszi lehetővé e termék meghatározott egysége eredetének meghatározását, valamint a Németországban hatályos villamosenergia-árképzési politika miatt, amelyet az jellemez, hogy ezen ár lényegében a Villamosenergia-tőzsdével folytatott tárgyalásokból eredő egységes ár.

65 E megfontolásokra tekintettel nem áll fenn a Braathens-ítélet (C-346/97, EU:C:1999:291) értelmében vett közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolat a hasadóanyag felhasználása és az atomerőmű reaktorában termelt villamos energia fogyasztása között. Ezen adó nem tekinthető úgy sem, mint amelyet a villamos energia szabad forgalomba bocsátásának időpontjában e termék mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számítanak ki a 2003/96 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

66 Következésképpen a KernbrStG által bevezetett adó, amely nem a 2003/96 irányelvben szereplő villamos energia, vagy más jövedéki termék fogyasztását terheli közvetlenül vagy közvetetten, nem tartozhat sem a 2008/118 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének, sem pedig ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének hatálya alá.

67 Ebből következik, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

68 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját és a 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

A harmadik kérdésről

69 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése lényegében arra irányul, hogy EUMSZ 107. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő, igenlő válasz esetén pedig úgy kell-e értelmezni e rendelkezést, hogy az ilyen adó megfizetésre kötelezett személyek vitathatják annak beszedését azzal az indokkal, hogy az e cikkben tiltott állami támogatásnak minősül.

70 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése "a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott [...] támogatás[okra]" vonatkozik.

71 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás fogalma a szubvencióénál általánosabb, mivel nem csupán a pozitív juttatásokat foglalja magában, mint amilyenek maguk a szubvenciók, hanem azon beavatkozásokat is, amelyek - különböző formákban - enyhítik a vállalkozás költségvetésére rendszerint nehezedő terheket, és amelyek így - anélkül, hogy a szó szoros értelmében vett szubvenciók lennének - ugyanilyen természetűek és azonos hatásúak (lásd: Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítélet, C-143/99, EU:C:2001:598, 38. pont; Paint Graphos és társai ítélet, C-78/08-C-80/08, EU:C:2011:550, 45. pont; Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732, 71. pont).

72 Ebből következően az az intézkedés, amellyel a hatóságok olyan előnyös adójogi bánásmódot biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezetteket, mint a többi adóalanyt, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül (Banco Exterior de España ítélet, C-387/92, EU:C:1994:100, 14. pont; Paint Graphos és társai ítélet, C-78/08-C-80/08, EU:C:2011:550, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése tiltja az olyan támogatásokat, amelyek "bizonyos vállalatok[at] vagy termelési ágazatok[at] előnyben részesít[enek]", vagyis szelektívek.

74 A szelektivitás feltételének értékelését illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerint azt kell meghatározni, hogy egy adott jogrendszer keretében valamely nemzeti intézkedés előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos árukat az említett rendszer által kitűzött célra tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő más vállalkozásokhoz vagy árukhoz képest (Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítélet, C-143/99, EU:C:2001:598, 41. pont; British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C-487/06 P, EU:C:2008:757, 82. pont; Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732, 75. pont).

75 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozások között indokai vagy célkitűzései szerint, hanem azt annak hatásai alapján, tehát az alkalmazott módszerektől függetlenül határozza meg (British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C-487/06 P, EU:C:2008:757, 85. és 89. pont; Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732, 87. pont).

76 A KLE e tekintetben lényegében azt állítja, hogy a KernbrStG a villamosenergia-termelés céljából felhasznált energiaforrások adórendszerébe illeszkedik, vagy legalábbis a villamosenergia-termelés céljából felhasznált olyan energiaforrások adórendszerébe, amelyek nem járulnak hozzá a CO2-kibocsátáshoz. A KernbrStG-nek az a hatása, hogy a villamosenergia-termeléshez felhasznált energiaforrások közül csak a hasadóanyag kerül megadóztatásra.

77 Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatára figyelemmel, a Bíróság rendelkezésére álló adatokból nem következik, hogy függetlenül attól, hogy - az e bíróság által adott információk szerint - a németországi energiaágazatot a szabályozások nagy száma és az állami intézkedések halmozódása jellemzi az adózás terén, e szabályozások és intézkedések hatásaira tekintettel azonosítható lenne olyan adórendszer, amelynek célja a villamosenergia-termeléshez felhasznált energiaforrások, vagy a villamosenergia-termeléshez felhasznált olyan energiaforrások megadóztatása lenne, amelyek nem járulnak hozzá a CO2-kibocsátáshoz.

78 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból viszont az következik, hogy a KernbrStG elfogadásához vezető törvényjavaslat indokolásának megfelelően e törvény meghatározott, nevezetesen 2011. január 1-jétől 2016. december 31-ig terjedő időszakra adót vezetett be a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználása után, mégpedig olyan adóbevételek megteremtése céljából, amelyeknek - a költségvetési konszolidációval összefüggésben és a "szennyező fizet" elv alkalmazásával - többek között azon teher csökkentéséhez kell hozzájárulniuk, amelyet a hasadóanyagok használatából származó radioaktív hulladékok tárolására szolgáló Asse II. bányatelep szükséges rehabilitációja jelent a szövetségi költségvetés számára.

79 Márpedig meg kell állapítani, hogy a hasadóanyagot felhasználó villamosenergia-termeléstől eltérő villamosenergia-termelést nem érinti a KernbrStG-ben létrehozott rendszer, és hogy az e rendszerben kitűzött célra tekintettel e termelés semmiképpen nincsen hasonló ténybeli és jogi helyzetben a hasadóanyagot felhasználó villamosenergia-termeléshez, mivel egyedül ez utóbbi termelés során keletkeznek ilyen felhasználásból eredő radioaktív hulladékok.

80 Ebből következik, hogy a KernbrStG nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív intézkedésnek, és ezért nem minősül az e rendelkezésben tiltott állami támogatásnak.

81 E körülmények között a harmadik kérdés második részére nem kell válaszolni.

82 A harmadik kérdésre következésképpen azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

A negyedik kérdésről

83 A kérdést előterjesztő bíróság által adott információkból kiderül, hogy a negyedik kérdése lényegében arra irányul, hogy az EAK 93. cikk első bekezdését, a jegyzőkönyv 3. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett EAK 191. cikket, valamint az EAK 1. cikk második bekezdésével és az EAK 2. cikk d) pontjával összefüggésben értelmezett EAK 192. cikk második bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

84 Az EAK 93. cikk első bekezdését illetően meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy megszüntessenek egymás között minden behozatali és kiviteli vámot, vagy azokkal azonos hatású díjat, továbbá a behozatalra, illetve a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozást az EAK-Szerződés atomenergia közös piacára vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozó áruk és termékek vonatkozásában.

85 Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a KernbrStG által bevezetett adó, amely nem minősül vámnak, vagy a behozatalra, illetve a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak, az e rendelkezés értelmében vett, vámmal azonos hatású díjnak minősül-e.

86 E tekintetben az EAK 93. cikk - az EAK-Szerződés II. címének 9. fejezete alá tartozó többi rendelkezéssel együtt - az általános közös piac szerkezetének alapját képező jogi fogalmaknak egy nagymértékben specializálódott területre való alkalmazását jelenti (lásd ebben az értelemben: 1/78 határozat, EU:C:1978:202, 15. pont).

87 Valamely nemzeti adó vámmal azonos hatású díjnak történő minősítését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilalmát azok a folyamatos igazgatási jellegű alaki követelményekkel súlyosbított akadályok indokolják, amelyeket a határok átlépése okán kivetett, bármilyen csekély összegű adóterhek az áruk szabad mozgása előtt képeznek (lásd analógia útján: Orgacom-ítélet, C-254/13, EU:C:2014:2251, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88 Vámmal azonos hatású díjnak minősül minden olyan pénzügyi teher, legyen az bármilyen csekély összegű, amelyet egyoldalúan vetnek ki - bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja -, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak (lásd ebben az értelemben: Stadtgemeinde Frohnleiten és Gemeindebetriebe Frohnleiten ítélet, C-221/06, EU:C:2007:657, 27. pont; Orgacom-ítélet, C-254/13, EU:C:2014:2251, 23. pont).

89 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vámmal azonos hatású díj lényeges jellemzője azon körülményben rejlik, hogy azt kifejezetten a behozott termékre vetik ki, míg a hasonló hazai termékre nem (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Franciaország ítélet, 90/79, EU:C:1981:27, 12. és 13. pont; Orgacom-ítélet, C-254/13, EU:C:2014:2251, 28. pont).

90 A Bíróság azonban elismerte, hogy az olyan teher, amely a más tagállamból behozott terméket sújtja, holott nincsen azonos vagy hasonló nemzeti termék, nem minősül vámmal azonos hatású díjnak, ha a termékek származási helyétől függetlenül alkalmazott objektív szempontok szerint, általános jellegű belső teherként következetesen érint bizonyos termékkategóriákat (lásd ebben az értelemben: a Bizottság kontra Franciaország ítélet, 90/79, EU:C:1981:27, 14. pont; CRT Franciaország International ítélet, C-109/98, EU:C:1999:199, 13. pont).

91 Márpedig meg kell állapítani, hogy a KernbrStG által bevezetett adót nem amiatt szedik be, hogy a hasadóanyag határt lép át, hanem - amint e törvény 1. §-ának (1) bekezdéséből következik - a kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez történő felhasználása folytán, e fűtőanyag származási helyének megkülönböztetése nélkül. A KernbrStG ugyancsak nem tesz ilyen különbséget az adómérték, illetve az adófizetésre kötelezett személy tekintetében.

92 Ebből következik, hogy a KernbrStG által bevezetett adó nem minősül az EAK 93. cikk első bekezdése értelmében vett, vámmal azonos hatású díjnak.

93 A jelen ítélet 90. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel e megállapítást nem cáfolja a KLE azon állítása, mely szerint Németországban csekély mennyiségű hasadóanyag érhető el.

94 Ami az EAK 191. cikket és a jegyzőkönyv 3. cikkének első bekezdését illeti, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezések együttes alkalmazásából eredően az EAK, annak követelései, bevételei és egyéb vagyona mentes mindenfajta közvetlen adó alól.

95 E tekintetben rá kell arra mutatni, hogy a KernbrStG a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására vet ki adót, és nem e fűtőanyagra vet ki egy közvetlen adót.

96 Mivel az EAK 86. cikk alapján e hasadóanyag az EAK tulajdona, akkor az EAK 87. cikk alapján annak használati és hasznosítási joga a tagállamokat, személyeket és vállalkozásokat illeti meg, amennyiben az szabályszerűen került a birtokukba.

97 Ebből következik, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett EAK 191. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

98 Egyebekben a KLE a tárgyaláson lényegében azt állította, hogy a német adójog szerint a jövedéki termékek biztosítékként szolgálnak az azokat terhelő jövedéki adó megfizetése tekintetében. Így az EAK mint a hasadóanyag tulajdonosa lehetne felelőssé tehető azért, hogy az adófizetésre kötelezett személy megfizesse a KernbrStG által bevezetett adót. Márpedig e helyzet ellentétes lenne a jegyzőkönyv 3. cikkével.

99 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fent említett érv, amelyet először a Bíróság előtt tartott tárgyaláson hoztak fel és vitattak meg, nem szerepel sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, sem pedig az érintettek által benyújtott írásbeli észrevételekben. E körülmények között és az erre vonatkozó pontosabb és részletesebb adatok hiányában a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a hozzá benyújtott aktából nem tűnik ki kellő egyértelműséggel, hogy ezen adat bír-e jelentőséggel az alapeljárás szempontjából, és így hasznos-e a kérdést előterjesztő bíróság számára, amely a bírósági határozatért felelősséggel tartozó nemzeti bíróságként a leginkább képes megítélni az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira tekintettel a Bíróság elé terjesztett kérdések jelentőségét (lásd ebben az értelemben: Flughafen Köln/Bonn ítélet, C-226/07, EU:C:2008:429, 37. és 38. pont).

100 Ami végül az EAK 192. cikk második bekezdését illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az EAK-Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.

101 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a KernbrStG által bevezetett adó hatása az-e, hogy veszélyezteti az EAK azon, az EAK 1. cikk második bekezdésében, illetve az EAK 2. cikk d) pontjában megfogalmazott célkitűzésének megvalósítását, amely az atomenergia-ipar gyors létrehozásához és növekedéséhez szükséges feltételek megteremtésére, illetve az EAK azon feladatának teljesítésére irányul, hogy gondoskodjon annak összes felhasználójának megfelelő érccel és nukleáris anyaggal való rendszeres és méltányos ellátásáról.

102 E tekintetben egyfelől rá kell mutatni, hogy az EAK 192. cikk második bekezdésének és az EAK 1. cikk második bekezdésének együttes alkalmazása nem jár azzal a következménnyel, hogy a hasadóanyag-felhasználásuk mértékének fenntartására vagy növelésére kötelezze a tagállamokat, sem pedig hogy megtiltsa nekik e felhasználás megadóztatását, aminek hatásaként e felhasználás költségesebbé, és következésképpen kevésbé vonzóvá válna.

103 Másrészt az EAK 2. cikk d) pontjában szereplő kötelezettség végrehajtása az EAK-Szerződés II. címe 6. fejezetének tárgyát képezi, amely az ércekkel, nyersanyagokkal és különleges hasadóanyagokkal való ellátásra vonatkozó közös rendszert megállapító EAK 52-76. cikket tartalmazza (ENU kontra Bizottság ítélet, C-357/95 P, EU:C:1997:144, 2. pont).

104 Márpedig a bíróság rendelkezésére álló adatokból nem következik, hogy a KernbrStG által bevezetett adó, amely - a KLE állítása szerint - kétségtelenül azzal a hatással jár, hogy költségesebbé teszi a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználását, az e rendelkezésekben megállapított tagállami kötelezettségek megsértését jelenti, vagy általában sérti az e rendszerrel kapcsolatos elveket, különösen az EAK 52. cikkben kimondott, a forrásokhoz való egyenlő hozzáférés elvét, vagy az EAK 67. és az EAK 69. cikkben kimondott, árképzésre vonatkozó elveket. Ugyanis, amint a Bizottság azt kifejtette, ezen adó nem érinti az atomerőművek üzemeltetőinek fűtőanyaggal való ellátását, mivel nem a hasadóanyag beszerzését, hanem annak felhasználását terheli.

105 Ebből következik, hogy ezen adó nem veszélyeztetheti az EAK azon, az EAK 2. cikk d) pontjában előírt feladatának teljesítését, hogy gondoskodjon e Közösség összes felhasználójának érccel és nukleáris anyaggal való rendszeres és méltányos ellátásáról.

106 A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EAK 93. cikk első bekezdését, a jegyzőkönyv 3. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett EAK 191. cikket, valamint az EAK 1. cikk második bekezdésével és az EAK 2. cikk d) pontjával összefüggésben értelmezett EAK 192. cikk második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

A költségekről

107 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amelynek kétségei vannak valamely nemzeti jogszabálynak mind az uniós joggal, mind pedig az érintett tagállam alkotmányával való összeegyeztethetőségét illetően, nem veszíti el azon lehetőséget, vagy adott esetben nem mentesül azon kötelezettség alól, hogy az e jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdésekkel az Európai Unió Bíróságához forduljon, azon tény miatt, hogy e jogszabály alkotmányosságának vizsgálatára irányuló közbenső eljárás van folyamatban az e vizsgálat lefolytatására jogosult nemzeti bíróság előtt.

2) Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

3) Az EUMSZ 107. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

4) Az EAK 93. cikk első bekezdését, az EU-, az EUM- és az EAK-Szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 3. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett EAK 191. cikket, valamint az EAK 1. cikk második bekezdésével és az EAK 2. cikk d) pontjával összefüggésben értelmezett EAK 192. cikk második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a hasadóanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására adó beszedését írja elő.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.