BH+ 2014.4.169 Engedményezőtől kapott értesítés esetén, ha az adós az engedményesnek teljesít, nincs kitéve kétszeres teljesítés kötelezettségének még akkor sem, ha az engedményezés érvénytelensége tárgyában per van folyamatban [Pp. 3. § (3) bek., 328. § (4) bek.].

A perben nem álló A. Kft. 2009. november 2-án árut értékesített az alperesnek nettó 52 028 500 Ft értékben. Az erről kiállított számlát az alperes átvette, fizetési kötelezettségének azonban nem tett eleget. Az árut továbbértékesítette a K. Kft.-nek, amely az áru ellenértékét, 52 553 928 Ft-ot az alperes számlájára átutalta azzal, hogy azt az alperes utalja tovább az A. Kft.-nek, levonva 525 428 Ft-os költségét. A továbbutalásra nem került sor. A K. Kft. nyilatkozata szerint az alperestől a pénzt nem kapta vissza, az az árut nem szállította le neki.

A K. Kft. az alperes ügyvezetőjét feljelentette. A büntető ügyben a kft. pótmagánvádlóként 52 553 928 Ft erejéig polgári jogi igényt terjesztett elő. A pótmagánvádló a vádat 2012. szeptember 6-án ejtette, a bíróság pedig az alperes számláján lévő 52 553 928 Ft erejéig elrendelt zár alá vételt feloldotta.

Az A. Kft. 2010. december 29-én az alperessel szemben fennálló 52 028 500 Ft tőke és kamatkövetelését az L. Kft.-re engedményezte, ezzel az L. Kft. az A. Kft.-vel szemben fennálló 52 007 500 Ft összegű követelését kiegyenlítettnek tekintette. Az engedményezésről az engedményező az alperest székhelyén, illetve ügyvezetőjének jogi képviselője útján értesítette. Az alperes ügyvezetőjének jogi képviselőjeként eljáró ügyvédi iroda az értesítést átvette, míg az alperes nem.

Az L. Kft. 2012. február 10-én az alperessel szembeni 52 007 500 Ft összegű követelését kamataival, az igényérvényesítés költségeivel együtt a felperesre engedményezte. Az értesítés megküldésre került mind az alperesnek, mind az alperes ügyvezetőjének jogi képviselője részére.

Az A. Kft. az L. Kft.-vel 2010. december 29-én megkötött engedményezési szerződés érvénytelenségére hivatkozással utóbb keresetet nyújtott be a járásbíróságon, ez az eljárás a jelen perben hozott jogerős ítélet meghozatalakor még folyamatban volt.

A felperes módosított keresetében 52 007 500 Ft és annak 2009. december 3-ától járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Többek között hivatkozott arra, hogy az A. Kft. és az L. Kft. közötti engedményezés nem szabályszerű, az okirat nem alkalmas az engedményezés megtörténtének igazolására. Az engedményezésről szabályszerűen nem értesítették, mert az ügyvédi irodának a társaságot illetően nem volt képviseleti jogosultsága. Az L. Kft. és a felperes között létrejött engedményezéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a 2012. február 10-án kelt okirat csak értesítés az engedményezésről, de az engedményezés ténye igazolásra nem került.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 51 527 500 Ft-ot és ennek 2009. december 3-ától a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint a perköltséget.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Tényként rögzítette, hogy az adásvételi szerződés az A. Kft. és az alperes között létrejött, az árut az alperes átvette. Ezt igazolja az alperes aláírásával és bélyegzőjével ellátott csatolt fuvarlevél, az alperes elismerése, az, hogy az A. Kft. számláját az alperes befogadta, a vételárat könyveiben tartozásként kimutatta. A tartozást az alperes egyébként a fellebbezésében is elismerte. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy megállapítása nem az alperes ügyvezetőjének büntető eljárásban tett nyilatkozatán alapul, hanem a fent megjelölt bizonyítékokon, illetve nyilatkozatokon.

A másodfokú bíróság rámutatott, a 2010. december 29-én kelt engedményezési szerződést a felek írásba foglalták és az egyértelműen tartalmazza, hogy az A. Kft. az L. Kft.-re engedményezte az alperessel szemben fennálló 52 028 500 Ft tőke és kamatkövetelését. A szerződés létrejöttét az A. Kft. törvényes képviselője sem cáfolta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az engedményezés az adós irányában absztrakt jogviszony, annak esetleges érvénytelensége csak az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki. Az érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja (EBH 2003.868). Az engedményezésről az értesítést az engedményező közvetlenül az alperesnek megküldte, bár azt többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kézbesíteni. Az értesítést azonban az az ügyvédi iroda átvette, amely az alperes törvényes képviselőjét a perbeli adásvételi szerződéssel kifejezetten összefüggő büntető perben képviselte. Okszerű következtetés mellett az ügyvédi iroda az értesítést az alperes törvényes képviselőjének átadta. Egyébként is az engedményezésről történő értesítés kézbesítése a peres eljárás ideje alatt is megtörtént.

A felperes és az L. Kft. közötti engedményezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság kifejtette, annak létrejöttéhez kétség nem férhet, mert az engedményezésről történő értesítést mind az engedményező, mind az engedményes aláírta. Az értesítést a felperes az alperesnek, valamint az alperes törvényes képviselőjének jogi képviseletét ellátó ügyvédi irodának is tértivevénnyel megküldte. Az értesítést az alperes a perben is megkapta. Az engedményezési szerződések a másodfokú bíróság szerint létrejöttek, hatályosultak és a beszámítást követően az elsőfokú bíróság helyes összegben marasztalta az alperest.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően.

Kifejtette, a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik, mert nem tudta igazolni, hogy az engedményezések láncolata megvalósult. Az A. Kft. az engedményezés érvénytelenségének megállapítása iránt a járásbíróság előtt pert indított. Így az alperes értesülése az engedményezésről nemcsak hogy nem hiteltérdemlő, hanem annak érvényességét maga az engedményező vitatja. Az engedményezés igazolására becsatolt okiratok alaki és tartalmi hiányosságokban szenvednek. Az alperes álláspontja szerint jogszabálysértően nem adtak helyt a perben eljárt bíróságok az eljárás felfüggesztése iránti kérelmének. Az engedményezés érvényessége tárgyában folyó per ugyanis előkérdése a jelen jogvita eldöntésének. Az érvénytelenség megállapítása esetén az engedményező az összeget az alperestől követelheti, így az alperes lényegében kétszeres teljesítésre lenne kötelezve [Ptk. 328. § (4) bekezdés].

Az alperes állította, a bíróságok helytelenül értelmezték a Pp. 3. § (3) bekezdésében írt bizonyítási kötelezettséget. A felperest terheli a követelés fennálltának bizonyítása. Az alperes társaság vezető tisztségviselőjének az ellene folyó büntetőeljárásban igazmondási kötelezettség nélkül tett vallomása a jelen ügyben bizonyítékként nem értékelhető. Az ott tett nyilatkozatát a perben nem tartotta fenn. A bíróságok tévesen nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a magánvádló törvényes képviselője a büntetőeljárásban azért lépett fel, mert az árut a címzett nem kapta meg. Ha pedig az áru leszállításra nem került, úgy a felperes követelése alaptalan.