1514/B/1991. AB határozat

a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat 14. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel - a rendelet mellékleteként - közzétett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) 14. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel hatályba léptetett Országos Építésügyi Szabályzatnak (Szabályzat) a 14. §-a szerint:

(1) Az építési teleknek és az építési területnek, területnek közterületről -külterületen legalább magánútról - gépjárművel közvetlenül megközelíthetőnek kell lennie. A külterületi zártkerti földrészletek magánútról is megközelíthetők.

(2) Ha az építési telek másként nem alakítható ki, a közúti megközelítés legalább három méter széles teleknyúlvánnyal is biztosítható. A nyúlványos teleknek a nyúlvány nélkül is a Szabályzat övezeti előírásai szerinti méretűnek kell lennie.

[A 14. § (1) bekezdésében a "magánút" kifejezés a "saját használatú út" kifejezés helyébe lépett, az 1/1992. (I. 6.) KTM rendelet mellékletének 2. pontja alapján.]

Az indítványozó szerint a Szabályzat ismertetett rendelkezései a tulajdonhoz kapcsolódó jogosítványokat, a tulajdonnal való rendelkezést és használati jogosultságot korlátozzák.

Mivel a tulajdonjog mint alkotmányos alapjog lényeges tartalmát érintik, ellentétben állnak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal.

Arra is hivatkozott az indítványozó, hogy a Szabályzat 14. §-a, amely az "építési telek" fogalmát meghatározza, ellentétben áll a Polgári Törvénykönyvnek a telki szolgalomra vonatkozó 166-170. §-aival, ezek között kiemelten a 167. §, illetve a 170. § (1) bekezdésének rendelkezéseivel.

II.

Az indítvány nem alapos.

1. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

A tulajdonjog nem korlátozhatatlan jogosultság. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése eleve teret enged az alapjogok törvényi korlátozásának.

A rendelkezési jog korlátozását eredményező szabályozás során azonban - amint arra már többször rámutatott az Alkotmánybíróság - az alapvető jognak csak az elkerülhetetlenül szükséges és az elérni kívánt célhoz képest aránytalannak nem tekinthető korlátozása felel meg az alkotmányosság követelményeinek.

Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) egységesen és átfogóan szabályozza az építésügyi igazgatást, valamint az állami szerveknek, a társadalmi szervezeteknek, a szövetkezeteknek, más jogi személyeknek és az állampolgároknak az építésüggyel kapcsolatos alapvető jogait és kötelezettségeit (1. §).

A törvény, az 1. §-ban megfogalmazott céljának megvalósításához, előírásokat tartalmaz a regionális tervek, rendezési programok, rendezési tervek elkészítéséhez, a telekalakításhoz és az építési tilalomhoz.

Az Ét. a már ismertetettek szerint, a telekalakítás általános szabályait tartalmazza, míg a végrehajtásáról szóló 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) felhatalmazása alapján közzétett Szabályzat az építésügyi igazgatás körébe tartozó fogalommeghatározásokat és szabályokat állapítja meg.

A szabályzat közzétételére felhatalmazott környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, az Ét. és a Vhr. rendelkezéseinek figyelembevételével, további követelményeket határozott meg a területfelhasználási előírásokban (Szabályzat 1-47. §). Ezek közé tartozik "Az építmények elhelyezésére szolgáló földrészletek" (Szabályzat 13-14. §) megállapítása is.

A Szabályzat 13. § (1) szerint:

A területfelhasználási egységeken a jellemző rendeltetésüknek, valamint az övezeti előírásoknak megfelelő földrészletek (építési telkek, építési területek, területek) alakíthatók ki.

A Szabályzat 13. § (5) bekezdése szerint:

Az építési telkek és építési területek kialakításának feltételeit - a Szabályzat előírásainak keretei között - a rendezési terv, ennek hiányában - az érdekelt szakhatóságok eseti előírásainak figyelembevételével - az építésügyi hatóság határozza meg.

Az Alkotmánybíróság az említett jogszabályi rendelkezéseket összefüggésükben vizsgálva azt állapította meg, hogy az építési telek kialakítására, megközelítésére vonatkozó - indítvánnyal támadott - előírások összhangban vannak azokkal a rendelkezésekkel, amelyeknek célja egy adott terület rendeltetésének megfelelő település, beépítés kialakítása. Az építési teleknek és az építési területnek megközelíthetőségére vonatkozó Szabályzati előírások kiadása nem ellentétesek a szükséges és arányos korlátozás követelményével, s egyben elkerülhetetlenül indokoltnak is tekinthetők az érdekösszeütközésbe kerülő személyek tulajdonhoz való alapjogát védő rendelkezések megfelelő megállapításához. A sérelmezett rendelkezések éppen a későbbi jogviták - köztük a Ptk. 167. § alkalmazására okot adó helyzetek -megelőzését szolgálják.

2. Az építési telek fogalmát a telekalakításról szóló többször módosított 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 1. § b) pontja határozza meg:

építési telek: a város (község) igazgatási területének beépítésre kijelölt részén lévő, az építésügyi szabályoknak és a város- (község-) rendezési terveknek megfelelően kialakított - létesítmények elhelyezésére szolgáló - földrészlet.

A Szabályzat 14. § (1) és (2) bekezdése az építmények elhelyezésére szolgáló földrészletek kialakításának szabályát tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Szabályzat hivatkozott §-a nem áll ellentétben a többször módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) telki szolgalomra vonatkozó rendelkezéseivel (Ptk. 166-170. §-ai), ugyanis más a jogvédte tárgy mindkétféle esetben. A telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa a más tulajdonában lévő és a szolgalommal terhelt ingatlant meghatározott terjedelemben használhatja, vagy a kötelezettet más módon valaminek az eltűrésére késztetheti.

Az Alkotmánybíróság más ügyben hozott határozatában (1312/B/1991. sz.) már rámutatott arra, hogy önmagában nem alkotmányellenes az, ha korlátozásokról szóló részletszabályok megállapítására a Kormány - törvényből nyert felhatalmazása alapján - az építésügyi miniszter részére további felhatalmazást adott. Az Alkotmánybíróság ugyanis az ún. szubdelegálást csak a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek 1988. január 1-jei hatálybalépését követően megalkotott és hatályosuk rendelkezések esetében tekinti alkotmánysértő rendelkezésnek. Mind az építésügyről szóló törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet, mind pedig az építésügyi miniszter rendelete (Szabályzat) ezen időpontot megelőzően keletkezett és lépett hatályba, az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések ez okból sem tekinthetők alkotmánysértőnek.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1993. április 21.

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Ádám. Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró