A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5367/2010/13. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 7. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 233. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 1. §, 40. §, 43. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 41. §, 42. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 59. §, 2009. évi VI. törvény (Európai Szociális Karta) 1. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 76. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §, 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 18. §] Bírók: Homoki Lászlóné, Kulisity Mária, Papp Jánosné

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

36.M.5367/2010/13.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság

az Andrási Ügyvédi Iroda (címe.) által képviselt

felperes neve (felperes címe)

a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt

alperes neve (alperes címe)

kártérítés és jogellenes felmentés jogkövetkezményei iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) Ft. és 75.000.- (hetvenötezer) Ft. Áfa perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az állam javára - külön felhívásra - fizessen meg 840.726 (nyolcszáznegyvenezer - hétszázhuszonhat) Ft. eljárási illetéket.

Az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de az elsőfokú bíróságnál három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A felek a jogorvoslati határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezésnek tárgyaláson kívül történő elbírálását. Amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, vagy az csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, illetőleg csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I N D O K O L Á S

A bíróság a per adatai, a felperes személyes meghallgatása, valamint a becsatolt okiratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperes a felperest 2009. szeptember 1. napjától - a felperes fennálló közszolgálati jogviszonya keretében - beosztott diplomataként a ...i külképviseletre helyezte ki. A kihelyező okiratban a külszolgálat befejezésének várható éveként 2013. lett megjelölve. Az alperes 2010. július 28. napján kelt okiratban 2010. augusztus 4. napján értesítette a felperest, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 76. § (1) és (3) bekezdése alapján 2010. július 6. napjától a közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.

Tekintettel az alperes költségvetésének helyzetére, a rendelkezésre álló források elégtelenségére, mely az intézmény működését veszélyezteti, a mintegy 6 milliárd forint hiány kezelésére ... helyettes államtitkár javaslatot készített az alperes 2010. évi és hosszabb távú működőképességének biztosításához szükséges intézkedésekre. Többek között javasolta vezetői döntés alapján a külképviseleten foglalkoztatott diplomaták létszámának munkakör-összevonás alapján történő csökkentését azonnali alkalmazással. A javaslat alapján 2010. július 27-i, illetve augusztus 31-i, szeptember 30-i hatállyal berendelésre került a felperes, egy takarítói és egy nagyköveti titkárnői munkakörben foglalkoztatott alkalmazott, valamint egy hivatalsegéd munkakörben foglalkoztatott alkalmazott, egy további beosztott diplomata áthelyezésre került. Státuszuk átmenetileg betöltetlen maradt, feladatkörük ellátását az alperes munkakör-átcsoportosítással oldotta meg. A felperes és a másik beosztott diplomata munkaköri feladatait három alkalmazott között osztották szét.

Az alperes a 2010. augusztus 4. napján kelt, a felperesnek 2010. augusztus 16-án átadott értesítésében közölte a felperessel, hogy tartós külszolgálata 2010. augusztus 31. napjával megszüntetésre került a 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 18.§ (2) bekezdés b) pontja, valamint a 20.§ (1) bekezdés g) pontja alapján különösen fontos szolgálati érdekből. Az okirat ezen kívül egyéb indokolást nem tartalmazott.

A felperest 2010. szeptember 1. napjával véglegesen áthelyezésre került az ... állományába sajtóreferens munkakörbe. Ezt követően az alperes 2010. október 18. napján kelt és közölt intézkedésével a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a felmentéssel megszüntette. A felmentési idő 2010. október 20. napjától 2010. december 20. napjáig tartott. Az alperes a felmentést nem indokolta.

A felperes 2010. november 17. napján keresetlevelet terjesztett elő. Módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a tartós külszolgálata megszüntetésének jogellenességét és kötelezze az alperest a 2010. szeptember 1. napjától december 20. napjáig terjedő időszakra járó külföldi ellátmányának megfelelő összeg: 6.112.- EUR és 273.779.- forint kártérítés megfizetésére. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a kormánytisztviselői jogviszonya indokolás nélküli megszüntetése jogellenes és az alperes kötelezését 33 havi átlagkeresetének megfelelő átalány kártérítés, mindösszesen 59.568.498.- Ft. megfizetésére. Hivatkozásképpen előadta, hogy az alperes nem tett eleget a 104/2003 (VII. 18.) Korm. rendeletben foglalt indokolási kötelezettségének, holott a kormányrendelet 21. § (5) bekezdése kifejezetten előírja a visszavonás indokairól való tájékoztatási kötelezettséget. Nem volt olyan különösen fontos szolgálati érdek, amely a tartós külszolgálata megszüntetését szükségessé tette volna. Az alperes által tett intézkedések sorozatából logikusan következik, hogy a külszolgálata megszüntetése csak az első lépés volt a köztisztviselői jogviszonya megszüntetéséhez. Kifejtette, hogy az alperes ezen intézkedése nem elégíti ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sem. Ebben a körben a felperes a keresetét elsődlegesen kártérítés jogcímén tartotta fenn, másodlagosan pedig az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozott. A felperes előadta továbbá, hogy a Ktv. a kormányrendelet mögöttes szabályának minősül és, hogy a Ktv. munkáltatói intézkedések indokának világosságával, valóságával és okszerűségével kapcsolatos rendelkezéseit a külszolgálat visszavonásáról rendelkező munkáltatói intézkedés vonatkozásában is alkalmazni kell, valamint, hogy a külszolgálat megszüntetésére csupán a kihelyező okiratban szereplő külszolgálat várható befejezéseként megjelölt évben, azaz jelen esetben 2013-ban kerülhetett volna sor. A jogalkotó maga különbséget tesz a szolgálati érdek két fokozata között, a különösen fontos szolgálati érdek megvalósulását a bíróság mérlegelési jogkörében vizsgálhatja. .

A felperes a jogellenes jogviszony megszüntetés kapcsán előadta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke megteremti a munkavállalók védelmét az indokolatlan elbocsátással szemben és ezen rendelkezéshez a Módosított Európai Szociális Charta a 24. cikkében értelmező magyarázatot fűz, és egyebek mellett rögzíti, hogy a Charta elfogadói elismerik a foglalkoztatás megszűnése esetén a dolgozók jogát ahhoz, hogy a munkaviszonyukat ne lehessen megszüntetni tényleges indok nélkül, valamint azon dolgozók jogát a kártérítésre, vagy megfelelő segítségre, akiknek a munkaviszonyát tényleges ok nélkül szüntették meg. A Lisszaboni szerződés 6. cikkének (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése folytán ezeket a rendelkezéseket a bíróságnak kötelezően alkalmaznia kell. E nemzetközi (közösségi) jogi kötelezettség sorrendben megelőzi a nem nemzetközi kötelezettségen alapuló hazai szabályokat. Hivatkozott továbbá ... indokolására, mellyel a törvényt az Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldte.