A Fővárosi Törvényszék Mf.637417/2011/4. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 59. §, 80. §, 2010. évi XLIII. törvény (Ksztv.) 2. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 2. §, 18. §, 21. §, 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 11. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

A Fővárosi Törvényszék,

Mint másodfokú bíróság

49.Mf..../2011/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az Andrási Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Andrási László ügyvéd) által képviselt felperes neve (....) felperesnek - a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Pál Lajos ügyvéd) által képviselt Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma (...) alperes ellen tartós külszolgálat megszüntetése valamint felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 36.M..../2010/13. számú ítélete ellen a felperes által 15. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az illetékre vonatkozó rendelkezés kivételével - helybenhagyja.

A felperes t terhelő kereseti illetéket 900.000 (Kilencszázezer) Ft-ra felemeli és kötelezi felperest, hogy fizessen meg az állam javára, az adóhatóság külön felhívására 900.000 (Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezés i eljárási illetéket is.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 190.500 (Százkilencvenezer-ötszáz) Ft - áfát is tartalmazó - másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg és és a per főtárgyában helytálló az abból levont jogi következtetése és - az illeték összegére vonatkozó rendelkezés kivételével - helyes az érdemi döntése is. Ítéletét a hivatkozott jogszabályok megfelelő alkalmazásával kellően részletesen megindokolta, amivel a másodfokú bíróság is egyetértett.

A Fővárosi Törvényszék ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján a helyes indokaira tekintettel, annak szükségtelen megismétlése nélkül hagyta helyben. Ítéletének részletes indokolását az említett rendelkezés alapján mellőzi és a felperesi fellebbezéssel kapcsolatban csupán a következőket emeli ki:

A tartós külszolgálat megszüntetése tárgyában a másodfokú bíróság a felperes fellebbezési érvelésével szemben az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettekkel értett egyet.

Alaptalanul hivatkozott felperes a kihelyezés visszavonása jogellenességének alapjaként az indokolási kötelezettség elmulasztására. A 104/2003. (VII.18.) Korm. rendelet 21. § (5) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy "amennyiben a külszolgálat a 18. § (2) bekezdés b.) pontja szerint a kihelyezés visszavonásával szűnik meg, a kihelyezést visszavonó okiratban ... a kihelyezés visszavonásának indokairól is tájékoztatni kell a kihelyezettet".

A perbeli esetben az említett tájékoztatás megtörtént, hiszen a munkáltatói intézkedés a külszolgálat megszüntetésének okaként a Korm. rendelet 18. § (2) bekezdés b.) pontjában foglaltak ill. a 20. § b.) pontja alapján különösen fontos szolgálati érdeket jelölt meg a döntése indokaként.

A Korm. rendelet 2. § 11. pontja határozza meg a szolgálati érdek fogalmát, azonban az, hogy mi minősül különösen fontos szolgálati érdeknek az éppen aktuális külügyi viszonyok értékelése függvényében - mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helytállóan rögzítette - nem tartozhat a bíróság hatáskörébe, hiszen az nyilvánvalóan a munkáltatói jogkör gyakorlójának a Ktv. 59. § (2) bekezdés szerinti mérlegelési jogkörébe tartozó döntés, aminek bírósági felülvizsgálatára a jogszabály lehetőséget nem ad.

Nem fogadható el az a fellebbezési érvelés sem, miszerint az alperes által a per során különösen fontos szolgálati érdekként megjelölt körülmény - a Külügyminisztérium és a Magyar Köztársaság külképviseletei működőképességének fenntartása, feladataik folyamatos ellátásának biztosítása - nem felel meg a 104/2003. (VII.18.) Korm. rendelet 2. § 11.) pontjában meghatározott szolgálati érdek fogalmi kritériumainak.

Alperes helytállóan hivatkozott e körben arra, hogy a külügyminiszternek a minisztérium működésének feltételeit meghatározott keretből kell biztosítania, ami nem a nemzetgazdasági miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés, hanem a 212/2010. (VII.1.) Korm. rendelet 11. § értelmében a miniszternek az intézmény irányítás körébe tartozó feladata.