BH 2016.9.230 A munkáltatót büntetőjogi felelősség terheli az általa foglalkoztatott munkavállaló testi sérülést és/vagy maradandó fogyatékosságot, esetleg halált eredményező üzemi balesetéért, ha a munka végzése során előálló baleseti veszélyhelyzetet nem maga teremtette meg, de annak bekövetkeztét a tőle elvárható pontosságot tanúsítva - e munkavégzés körülményeinek ellenőrzésével vagy ellenőriztetésével - észlelhette volna, s erről e munkavállalóját tájékoztatva a baleset elkerülhető lett volna.

A munkáltatónak a munkavédelmi jogszabályon nyugvó baleset-megelőzési célú ellenőrzési és tájékoztatási kötelességét az sem szünteti meg, ha a munkavédelmi jogszabályok alapján több munkáltatónak ugyanazon munkahelyen történő munka végzése esetén a munkavégzés feltételeinek összehangolásával összefüggő baleset-megelőző intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség rajta kívül mást is terhelt, aki azt ugyancsak elhanyagolta [Btk. 165. §, 8. §; 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 54. § (7) bek. b) pont, 40. § (2) bek.].

[1] A terheltet az elsőfokú bíróság foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont I. fordulat] mondta ki bűnösnek, és ezért 150 napi tétel - napi tételenként 5000 forint - összesen 750 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 3000 forintra enyhítette. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és a pénzbüntetés összegének megfizetésére 15 havi részletfizetést engedélyezett.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

[4] a terhelt egyéni vállalkozóként 2010 októberétől egy generálkivitelező alvállalkozójaként vett részt az E. Hotel felújítási munkálataiban.

[5] Ennek keretében a terhelt munkavállalóival - H. G. sértettel és M. G.-vel - 2011. április 11-én reggel az építőipari foglalkozási szabályok hatálya alá tartozó tevékenységet végzett.

[6] A terhelt munkavállalói a terhelt utasítása alapján a csőszigetelést ellenőrizték a földszint és az emelet között kialakított gépészeti szerelőalagútban.

[7] Az utolsó gépészeti szervizhelyiség padozatán az építkezésen közreműködő másik kft. dolgozói a szálloda műszaki igazgatójának kérésére 2010 októberében egy kb. 1×1,3 méteres áttörést alakítottak ki azért, hogy összeköttetést létesítsenek a gépházzal. Az áttörést a szerelőszint műszaki rajza nem jelezte, az az eredeti építési terveken nem szerepelt.

[8] Az áttörést a kialakítást követően lefedték és biztonságos módon elhatárolták.

[9] 2011. február 11. és 2011. április 11. napja között ismeretlen személy a lefedéshez és az elhatároláshoz használt tárgyakat eltulajdonította, és az áttörést egy mindössze 12,5 mm vastagságú gipszkartonlappal fedte le.

[10] A terhelt az áttörésről tudott, azonban a 2011. április 11-i munkavégzés előtt nem ellenőrizte vagy nem ellenőriztette a munkavégzés helyszínét, és azt, hogy a leesés elleni védelem biztosítva van-e a szerelőalagútban. A födémáttörés tényéről sem tájékoztatta a munkavállalóit.

[11] H. G. sértett 2011. április 11-én abban a helyiségben végzett munkát, ahol a födémáttörés volt, eközben rálépett az áttörést fedő gipszkartonlapra, mivel nem tudta, hogy alatta nincs padozat, és mintegy 4 métert zuhanva a gépház padlójára esett.

[12] A leesés következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló, ténylegesen 2-6 hét gyógytartamú, közvetett életveszélyt okozó sérüléseket szenvedett, melyek közül a 10., 11., 12. csigolyák összenyomatásos törései a csigolyatestek csontos összenyomódását okozták, aminek következtében maradandó fogyatékosság alakult ki. A sértett rokkantnyugdíjazásra került, össz-baleseti egészségkárosodása 40%.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát, ezen belül a terhelt felmentését indítványozta.

[14] Indokai szerint a jogerős ítéletben megállapított tényekből - két különböző ok alapján is - a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára lehet következtetést vonni.

[15] Egyfelől az indítvány utalt rá, hogy a 2011. április 11-én hatályos, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 40. § (2) bekezdése szabályozta az azonos munkahelyen dolgozó különböző munkáltatók munkavégzésének összehangolására vonatkozó munkavédelmi szabályokat. Eszerint ilyen esetben az összehangolás megvalósításáért a szerződésben megjelölt, annak hiányában a fővállalkozó, a tényleges irányítást gyakorló, vagy a fő felelősséget viselő szervezet, mindezek hiányában pedig az a felelős, akinek érdekében a munka folyik.

[16] Az indítvány szerint a bíróság azért nem fogadta el a védő ezen hivatkozását az alapeljárásban, mert csak a konkrét munkaterületet - azaz a szervizfolyosó területét - tekintette munkahelynek. Ez azonban nem felel meg a munkahely Mvt. 87. § 5. pontjában körülírt fogalmának.

[17] A terhelt álláspontja szerint a sértett sérülése miatt büntetőjogi felelősséggel az tartozik, aki a munkavállalók tevékenységének összehangolásáért és a munkavédelmi feladatok ellátásáért felel. Jelen esetben neki róható fel a közvetlen veszélyhelyzet kialakulása is.

[18] Az indítvány szerint ugyancsak a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára kell következtetni abból a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tényből is, miszerint a veszélyforrást szabályosan megjelölő és elhatároló tárgyakat ismeretlen személy a balesetet megelőzően eltávolította, és az áttörést egy 12,5 mm vastag gipszkartonlappal fedte le.

[19] Ez a személy tehát kifejezetten álcázta a veszélyforrást, és az ítélet még annak lehetőségét is nyitva hagyta, hogy a szabályos elhatárolást az ismeretlen személy csak a baleset napján távolította el.

[20] Ebben az esetben a terheltet még csak hanyag gondatlanság sem terheli. Gondatlanság hiányában pedig a munkavédelmi szabály megszegése önmagában nem teremt alapot a büntetőjogi felelősség megállapításához.

[21] A terhelt álláspontja szerint tehát az életet, testi épséget vagy egészséget közvetlenül veszélyeztető helyzet nem a terhelt, hanem más személy foglalkozási szabálysértése miatt alakult ki, így azért a terhelt nem tartozik büntetőjogi felelősséggel (BH 2011.29.).

[22] Végül az indítvány megjegyezte: a büntetőjogi felelősséget nem alapozza meg a keletkezett eredménynek csupán az absztrakt lehetőségére vonatkozó előre láthatóság; a terhelt részéről pedig - az eset körülményeire tekintettel - hiányzik a tőle elvárhatóság is.

[23] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[24] Az ügyészi álláspont szerint az ítéleti tényállásban nem szerepel, hogy azon a munkaterületen, ahol a terhelt munkavállalói dolgoztak, a baleset idején más munkavállalók is dolgoztak volna, amely körülmény megalapozta volna a különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű munkavégzésének összehangolását.