BH+ 2010.11.487 A végrendeleti tanú személye önmagából az okiratból kell hogy beazonosítható legyen. A tanú aláírása nem helyettesíthető nevének kezdőbetűjével, olvashatatlan írásjellel, az ügyvéd foglalkozású tanú aláírását az ügyvédi bélyegző sem pótolja [Ptk. 629. §, Pp. 196. §].

A 2006. november 30-án elhunyt R. D. örökhagyónak a felperes a törvényes öröklésre jogosult testvére. Az örökhagyó a K.-án 2005. december 5-én kelt írásbeli magánvégrendeletében általános örökösévé az alperest nevezte. Az egy lapból és egy oldalból álló végrendeletet tanúként az okiratot szerkesztő ügyvéd, valamint R. V. írták alá.

Az örökhagyó hagyatékát: az ö.-i 280. hrsz-ú ingatlant, a HOA-715 forgalmi rendszámú Suzuki Swift Sedan személygépjárművet, az ö.-i postahivatalnál változott 15571874-5. számú OTP takarékbetétkönyvben lévő 1 548 950 forint betéti összeget és időközi kamatait - a felperes mint törvényes örökös által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság - az eljárt közjegyző hagyatékátadó végzését részben megváltoztatva - az alperes részére ideiglenes hatállyal tekintette átadottnak.

A felperes keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását több okból kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a végrendeleten az okiratot szerkesztő és azt tanúként aláíró ügyvédnek nem az aláírása, hanem csak a kézjegye szerepel, ezért a végrendelet alaki hibás.

Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az elsődleges kérelem tárgyában a Pp. 213. § (2) bekezdése szerint részítélettel határozott. Megállapította, hogy néhai R. D. K.-án 2005. december 5-én kelt végrendelete érvénytelen.

Ítéletének indokolásában elsődlegesen arra utalt, hogy a más által írt írásbeli magánvégrendelet érvényességét a törvény szigorú alaki feltételek meglétéhez köti - Ptk. 629. § -, a végrendeleti tanúk feladata az örökhagyó névaláírásának hitelesítése, mellyel azt is tanúsítják, hogy a név aláírója azonos az örökhagyóval. Aláírásnak általában a teljes név feltüntetése minősül.

Megítélése szerint dr. S. Zs. tanú aláírása nem felel meg a végrendelet alakiságára vonatkozó, a Ptk. 629. §-ában foglalt feltételeknek. A végrendelet nem tartalmazza a tanú teljes nevét, az előnyomott - "tanúk neve" - szöveg után feltüntetett írásjelek még betűhiányos, kusza vonalvezetésű aláírásnak sem felelnek meg. A tanúnak a kézjegye és címe feltüntetése mellett ügyvédi bélyegzője és a bélyegző-lenyomaton egy rövidített szignós aláírása is megtalálható az okiraton, de a tanú aláírását az ügyvédi bélyegző használata sem pótolja. A tanú olvashatatlan írásjelű kézjegyére tekintettel a végrendeletet alaki okból érvénytelennek minősítette.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét azzal a helyesbítéssel hagyta helyben, hogy "néhai R. D. 2005. december 5. napján kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek egymás közötti viszonylatában érvénytelen". Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és az arra alapított jogi következtetésekkel is mindenben egyetértett. A jogerős ítélet indokolásában kiemeltek szerint az aláírás szokásos módja a családi és az utónév együttes, de egymástól elkülönülő lejegyzése, ami lehet kusza vonalvezetésű, tartalmazhat betűkihagyást, s nem feltétlenül kell olvashatónak lennie, viszont tartalmaznia kell az aláíró személy teljes nevét. A kézjegy ezzel szemben - írni tudó személy esetében - rendszerint egy tagból álló rövid, aláírást helyettesítő jelcsoport.

A másodfokú bíróság - hivatkozással a Legfelsőbb Bíróság által irányított egységes ítélkezési gyakorlatra (EBH 2006.1412. számú elvi határozat) - kifejtette, hogy az adott esetben a felismerhetetlen, a kezdőbetűk azonosítására is alkalmatlan egy tagból álló jelkombináció alapján a tanú személye nem azonosítható; továbbá a dr. S. Zs. ügyvéd nevét tartalmazó bélyegzőlenyomat sem alkalmas a végrendeleti tanú személyének beazonosítására, mert "az azon elhelyezett szignó" is eltér az aláírásnak szánt kézjegytől, a bélyegző az okiratot szerkesztő és azt ellenjegyző ügyvédre utal. Az a körülmény pedig, hogy a végrendeleten alkalmazott névmegjelölés a tanú szokásos aláírási formája, nem változtat azon a tényen, hogy ez a kézjegy nem felel meg a végrendeleti tanú aláírásával szemben támasztott szigorú követelményeknek. Ennek hiányában - az elsőfokú bírósággal egyetértve - úgy ítélte meg, hogy a végrendelet nem felel meg a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt - az alakiságára vonatkozó - szabályoknak.

A jogerős részítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság részítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős részítélet a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontját, a Pp. 196. § (1) bekezdés b) pontját, valamint a bizonyítékok mérlegelésének szabályát tartalmazó Pp. 206. §-át sérti. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályokból tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a végrendeleti tanú névleírása nem tekinthető aláírásnak, s ezért a végrendelet alaki hibában szenved. Az eljárás során nem merült fel olyan bizonyíték, amelyből okszerűen levonható olyan következtetés: a végrendeleten szereplő aláírás nem dr. S. Zs. tanúkénti aláírása. A Pp. 196. § (1) bekezdésében foglaltakra utalással hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat egységes atekintetben: ha a szokásos aláírásból csak a kezdőbetű olvasható, de nyilvánvaló, hogy a használt jel az egész névaláírást kívánja jelenteni, azt aláírásnak és nem kézjegynek kell tekinteni; vita esetén más okiratokkal vagy e célból készült aláírásokkal kell összehasonlítani. Mindezekből álláspontja szerint következik, hogy a perbeli végrendelet a 196. § (1) bekezdése szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül és megfelel a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek is, figyelemmel arra, hogy a tanúként aláíró ügyvéd nevét és címét a bélyegzőlenyomat tartalmazza, így a tanú személye egyértelműen beazonosítható.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása.