A bizalmi vagyonkezelés, Úmjs. 6. (HVG-ORAC, 344 B/5 oldal, 2014)

Kiadással kapcsolatos információk

© Dr. B. Szabó Gábor, 2014

© Dr. Illés István, 2014

© Dr. Kolozs Borbála, 2014

© Dr. Menyhei Ákos, 2014

© Dr. Sándor István, 2014

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014

A kézirat lezárva: 2014. július 31.

Az adó, illeték és számvitel részt lektorálták:

Dr. Magyar Csaba

Dr. Radnai Éva

Vértesy Katalin

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2064-7514

ISBN 978 963 258 251 1

Budapest, 2014

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A műben alkalmazott rövidítések feloldása

Art. - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)

Áfa - általános forgalmi adó

Áfa tv. - az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)

BDT - Bírósági Döntések Tára

Be. - a büntető eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)

BGB - Bürgerliches Gesetzbuch vom 18. August 1896, Németország

BH - Bírósági Határozatok, a Magyarország Kúriájának lapja

Bszt. - a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.)

Btk. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)

Bvktv. - a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.)

Bvkpü. r. - a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Bvkpü. r.)

Ctv. - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásáról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.)

D. - Digesta Iustiniani

DCFR - Draft Common Frame of Reference (Közös Hivatkozási Rendszer)

EBH - Elvi Bírósági Határozatok

EGT - Európai Gazdasági Térség

ENSZ - Egyesület Nemzetek Szervezete (United Nations)

EU - Európai Unió

GATT - General Agreement on Tariff and Trade (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény)

Hágai

Egyezmény - Convention on the Law Applicable to Trusts and On Their Recognition

Hipa - helyi iparűzési adó

Hipa tv. - a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hipa tv.)

Hpt. - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)

IBFD - International Bureau of Fiscal Documentation

Inytv. - az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)

Itv. - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)

KEHI - Kormányzati Ellenőrzési Hivatal

Ket. - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)

Kollbeftv. - a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kollbeftv.)

Kt. - 1875. évi XXXVII. törvény a kereskedelmi törvénykönyvről (a továbbiakban: Kt.)

MiFID - Markets in Financial Instruments Directive

MNB - Magyar Nemzeti Bank

MNB tv. - a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.)

Mtj. - Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata (1928)

NAV - Nemzeti Adó- és Vámhivatal

Nmjtvr. - a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.)

Nvtv. - a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.)

OECD - Organisation for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet)

OLAF - Office Européen de Lutte Anti-Fraude (Európai Csalásellenes Hivatal)

OR - Obligationenrecht (Svájc 1881/83)

PECL - Principles of European Contract Law

PGR - Personen- und Gesellschaftsrecht (Liechtenstein, 1926)

PK - Polgári Kollégium

Pmt. - a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.)

Pp. - A Polgári perrendtartásról szóló - többször módosított - 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)

Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.)

régi Ptk. - a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)

Szja - személyi jövedelemadó

Szja tv. - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.)

Szt. - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.)

Tao. - társasági adó (a továbbiakban: Tao.)

Tao tv. - a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.)

Tpt. - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.)

Ütv. - az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.)

Vbt. - a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.)

Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)

WTO - World Trade Organization (Kereskedelmi Világszervezet)

A szerzők rövid bemutatása

B. Szabó Gábor 1992 óta gyakorló ügyvéd, 2011 óta az ECOVIS Balogh-B. Szabó-Jean és Társai Ügyvédi Iroda egyik senior partnere. Fő működési területe a társasági és adójog mellett a nemzetközi adótervezés, valamint a magán-, illetve családi vagyonok hatékony kezelési módozatainak kidolgozása. A hazai bizalmi vagyonkezelés egyik gyakorló úttörője. 1996 óta tagja az International Tax Planning Association (ITPA), 2012 óta a Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) nevű nemzetközi szakmai szervezeteknek. Alapító tagja a STEP magyarországi szervezetének, annak elnökhelyettese és egyben titkára. Aktívan közreműködött az új Ptk. bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó részének kidolgozásában. Folyamatosan publikál különféle szakmai folyóiratokban angol és magyar nyelven, valamint hazai és nemzetközi konferenciák, szakmai rendezvények rendszeres előadója. A Budapesti Ügyvédi Kamaránál korábban betöltött tisztségéből fakadóan az egyik szószólója az ügyvédségre és a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályok harmonizálásának.

Illés István PhD-hallgató és óraadó a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, valamint oktató a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelölt-képzésén és gyakorló ügyvéd is egyben a Réti, Antall és Társai PwC Legal Ügyvédi Irodában. Kutatási területét a bizalmi vagyonkezelés képezi, de szoros együttműködésben vizsgálja a trustokat és a velük analóg jogintézményeket is a bostoni Suffolk University Law Schoollal, ahol 2013-ban LL.M. fokozatot szerzett. 2008 óta munkálkodik a bizalmi vagyonkezelés magyarországi meghonosításán, és közreműködött a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szerződésének megalkotása során a szabályozási koncepció kialakításához vezető kutatásban. E tevékenység keretében számos tanulmánya és más publikációja jelent meg. A Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) tagjaként jelenleg is a bizalmi vagyonkezelés hazai elfogadottságát igyekszik növelni.

Kolozs Borbála adójogász, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos segédmunkatársa és az ELTE Jogi Továbbképző Intézetének adójogi szakjogász képzésének előadója. Fő kutatási területe az adómorál, az általános forgalmi adó, a jövedelemadók és a nemzetközi adózás. Kutatási tevékenységet külföldön - többek között - Hongkongban (Hong Kong University és Chinese University of Hong Kong), Kínában (Sun Yat-Sen University és Xiamen University), Malajzában (Monash University Sunway Campus), Ausztráliában (University of New South Wales és Monash University), az Amerikai Egyesült Államokban (Georgetown University Law Center) és Ausztriában (Vienna University of Economics and Business) folytatott. Rendszeresen publikál angolul és ad elő nemzetközi konferenciákon, résztvevője nemzetközi szervezetek (OECD) által szervezett szakmai konzultációknak, több külföldi adózási dokumentációs központ (IBFD, Tax Analysts), levelező tagja, angol nyelvű adózási adatbázisok szerkesztője és szerzője. A szerző a borbalakolozs@gmail.com e-mail címen érhető el.

Menyhei Ákos, a Hajdu és Menyhei Ügyvédi Iroda alapító partnere, 1995-ben szerezte meg jogi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Egyetemi tanulmányai során ösztöndíjasként a Genti Egyetemen (Belgium) és a Közép-európai Egyetemen nemzetközi jogot, EU-jogot, nemzetközi kereskedelmi jogot és a nemzetközi választottbíráskodás jogát hallgatta. A szakmai pályafutása első éveiben elsősorban a szellemi alkotások joga, a társasági jog, a kereskedelmi jog, a pénzügyi jog és az öröklési jog területén szerzett tapasztalatokat, majd később érdeklődése az adójog felé fordult. Menyhei Ákos nemzetközi adójogi ismereteinek továbbfejlesztése érdekében 2013-ban elvégezte a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem által szervezett nemzetközi adójogi LL.M. programot, ahol LL.M. fokozatot szerzett. Társszerzője a "Limits to Tax Planning" című könyvnek (Linde Verlag 2013), továbbá a Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) tagja, valamint a STEP Hungary egyik alapítója és elnöke. Rendszeresen előad és publikál magyar és angol nyelven adózással, adótervezéssel és bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos témakörökben.

Sándor István egyetemi docens az ELTE ÁJK Római Jogi és Összehasonlító Jogi Tanszékén, valamint a KRE ÁJK Polgári Jogi és Római Jogi Tanszékén, továbbá gyakorló ügyvéd is (Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda). A pályafutása során számos külföldi egyetemen (Bécs, Padova, Berlin, Trier, Göttingen, Groningen, Helsinki) és kutatóintézetben (a müncheni Leopold-Wenger-Institute für Rechtsgeschichte, a londoni Institute of Advanced Legal Studies, a lausanne-i Institut suisse de droit comparé) folytatott kutató tevékenységet. Az új Ptk. kodifikációjának előkészítése során 1998 és 2002 között a dologi jogi munkacsoport titkára, míg 2010 és 2012 között a jogi személyek munkacsoport tagja volt. Számos gyakorlati kézikönyv és tanulmány szerzője, társzerzője, valamint jelentős nemzetközi jogászi szervezet, így többek között a Selden Society, az International Bar Association, az Interlegal és a Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) tagja.

Előszó

Az új Polgári Törvénykönyv VI. könyvében, a megbízási típusú szerződések körében került szabályozásra a bizalmi vagyonkezelési szerződés. A magyar jogban ugyan kialakultak különböző szerződéses modellek az idegen vagyon kezelésére és a rendszerváltozást követően az állami tulajdon vonatkozásában ezeknek tételes jogai alapjai is voltak, azonban az új Ptk. jelentős változást eredményezett. Az angolszász trust és a német jogterületen ismert Treuhand egyes vonásait is megjelenítő szerződéstípus várhatóan a magyar gazdasági életben és a joggyakorlatban is számos újdonságot eredményez majd.

Egy új jogintézmény bevezetése esetén a jogalkalmazó számos bizonytalansággal szembesülhet. A kézkönyv megírása során arra törekedtünk, hogy az elméleti és gyakorlati tapasztalataink alapján útmutatót adjunk a bizalmi vagyonkezelés magyarországi alkalmazására vonatkozóan.

A kézikönyv részletesen bemutatja a vagyonkezelés polgári jogi vonatkozásait, az engedélyeztetéssel, ellenőrzéssel kapcsolatos közigazgatási előírásokat, és lehetőség szerint mindenhol áttekintettük az egyes gazdasági mozzanatok adózási és illeték-vonatkozásait. Ezen túlmenően külön figyelmet szenteltünk a bizalmi vagyonkezelés határokon átnyúló aspektusaira is.

A kézikönyv megírásával szeretnénk a bizalmi vagyonkezelési konstrukció meghonosítását elősegíteni a magyar gazdasági életben, és hozzájárulni az egyes jogértelmezési problémák kezeléséhez. Sok esetben ehhez a külföldi minták rövid bemutatását is felhasználtuk, amely indokolt, mivel a vagyonkezelésnek nemzetközileg napjainkra számos általános elve alakult ki, amelyekre a külföldi befektetők elvárásai miatt érdemes figyelmet fordítani.

Budapest, 2014. július 31.

A szerzők

A bizalmi vagyonkezelésről általában

"Úgy, mint az elefántot, a trustot is könnyű felismerni, de nehéz leírni."

(D. J. Hayton)

1. Miről szól a könyv?

Témánk a vagyonkezelés, gondolhatnánk. Ez részben igaz is, hiszen a bizalmi vagyonkezelés elnevezésben is megjelenik a fogalom. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. A vagyonkezelésnek valóban a bizalmi vagyonkezelés - illetve az angolszász világban a trust - az alapintézménye, felhasználási területei azonban messze túlmutatnak a szűkebb értelemben vett vagyonkezelési tevékenységen. Mielőtt ezekre rátérünk, vizsgáljuk meg először a vagyonkezelés fogalmát, hogy megérthessük, pontosan mi a célunk és a szándékunk ezzel e könyvvel.

1.1. A vagyonkezelés fogalma

A vagyonkezelés szóval számtalanszor találkozhatunk a hétköznapi életben. Nem véletlen, hogy a köznyelv is széles körben ismeri és alkalmazza. Hazánkban elsősorban a közjog területén bukkant fel eddig, mégpedig az állami és önkormányzati vagyonkezelés területén. A vagyonkezelés így nemcsak a jogászok, hanem mindenki számára ismeretes, elég, ha a különféle - elsősorban szintén állami vagy önkormányzati - vagyonkezelő cégekre gondolunk. Közülük is talán az egyik legismertebb a híres-hírhedt ÁPV Rt., azaz az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság.

A vagyonkezelés azonban nem marad meg az állami-önkormányzati szférában. A kapitalizmussal együttjáró egyik alapvető igény volt, hogy - adott esetben - a tulajdonjog gyakorlását is át lehessen engedni harmadik személy részére úgy, hogy a vagyon (köz)gazdasági értelemben vett "haszonhúzója" ne változzon meg. A kellően csúnya szóval élve "bértulajdonos" igénybevételét néha az egyszerű kényelem, máskor a sziklaszilárd gazdasági racionalizmus követelte meg. Az állami oldal mellett létezik tehát magán-vagyonkezelés is, sőt a nemzetközi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy ez egy lényegesen hatalmasabb terület. Elég, ha a befektetési alapokra vagy más intézményesített befektetési formákra gondolunk.

A vagyonkezelés fogalmához azonban még mindig nem kerültünk közelebb. Az első pillantásra látszik, hogy a vagyonkezelés egy olyan komplex feladat, amely nagymértékben függ a kezelt vagyon jellegétől, összetételétől, a vagyonkezelési jogviszony tartalmától (különösen a vagyonkezelő jogaitól és kötelezettségeitől) és a gazdasági haszonhúzók, azaz az ún. kedvezményezettek számától és érdekeitől, valamint a vagyonkezelő számára biztosított esetleges diszkrecionális jogok (pl. kedvezményezett-kijelölési jog) terjedelmétől. A vagyonkezelői szerepkörök is ennek megfelelően sokszínűek lehetnek. A sokszínűség mellett viszont meg tudjuk egyáltalán határozni, hogy pontosan mit is értünk a vagyonkezelés fogalma alatt?

Magyarországon ez ideig nem igazán foglalkozott a jogtudomány azzal, hogy kimunkálja a vagyonkezelés fogalmának elméleti hátterét. Elmulasztotta ezt annak ellenére, hogy az állami és önkormányzati területen már régóta léteznek vagyonkezelésre kidolgozott mechanizmusok, és egyes szolgáltatók is már jó ideje végeznek vagyonkezelési résztevékenységeket (elsősorban megbízási szerződés alapján). A közös eleme ezeknek a jogi technikáknak, hogy a vagyonkezelő több-kevesebb önállósággal a tulajdonjoghoz kapcsolódó egyes részjogosítványokat (használat, hasznosítás vagy rendelkezés joga) gyakorol a kezelt vagyon felett. Az állami és önkormányzati vagyonkezelés alapján a vagyonkezelő például gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat a vagyonkezelés tárgya felett, de el nem idegenítheti azt, és csak rendkívül korlátozott mértékben terhelheti meg, míg a befektetési vállalkozás portfóliókezelési tevékenysége keretében a saját nevében, de az ügyfele javára és terhére köthet szerződéseket a kezelt vagyonnal összefüggésben. A vagyonkezelés ezért a tulajdonjogból fakadó (rész)jogosítványok gyakorlásában határozható meg, függetlenül az alapul fekvő jogviszony természetétől.

A vagyonkezelés tehát a tulajdonosi jogok gyakorlásával járó tevékenységet foglalja magában. El kell viszont határolnunk a tiszta tulajdonosi joggyakorlástól, hiszen tartalmilag mindkettő a tulajdonjogból fakadó jogosítványok gyakorlását jelenti. Az elhatárolás a joggyakorlás irányán keresztül tehető meg. A vagyonkezelő ugyanis sohasem a saját javára végzi a tulajdonosi jogok gyakorlását, hanem valaki más érdekében, aki a bizalmi vagyonkezelés esetében a kedvezményezett, egy hagyományos megbízási szerződés esetén pedig a megbízó. A tulajdonos ezzel szemben a saját javára gyakorolja az őt megillető jogosultságokat, ezért nem is terhelik a vagyonkezelőre egyébként jellemző speciális kötelezettségek [mint a lojalitási kötelezettség, amit a 4.1.5.3. (b) pontban tárgyalunk]. A haszonélvezet alapján kifejtett tevékenység például szintén ezért nem tekinthető vagyonkezelésnek, hiszen a haszonélvező is a saját és nem a dolog tulajdonosának javára jár el.

Összefoglalóan tehát a vagyonkezelés

- egy adott dolog, dolgok csoportja, vagy egyéb jogok felett (ún. kezelt vagyon),

- a tulajdonjogból fakadó egy vagy több részjogosítvány (birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezési jog) gyakorlását jelenti,

- a vagyonkezelőtől különböző személy javára.

A definícióból is látható, hogy számos jogintézmény képes vagyonkezelési célokat szolgálni. Ilyenek például az egyszerű megbízási szerződéstől kezdve a legbonyolultabb és közjogilag is erősen regulált struktúrák, mint a portfoliókezelés vagy a befektetési alapok.

A könyvnek nem tárgya - és nem is lehet tárgya - a vagyonkezelésről ilyen általánosságban, az állami/önkormányzati és a magán-vagyonkezelést is magában foglalóan értekezni. Az ok kettős. Egyrészt a vagyonkezelés komplex, multidiszciplináris jelenség, amely számos szakterülettel áll közvetlen kapcsolatban. Másrészt pedig - bár meglepőnek tűnhet - a magyar jogirodalom még nem is áll erre készen. Hogy miért? Azért, mert bár a Ptk. hatálybalépését megelőzően is adottak voltak egyes vagyonkezelési résztevékenység elvégzésére alkalmas intézmények (pl. a már említett megbízás vagy befektetési alap), a klasszikus magánjogi gondolkodást nem hatotta át a teljes körű és önálló vagyonkezelést lehetővé tevő struktúrák iránti igény. A vagyonkezelés így csak erősen korlátozott megoldásokat lehetővé tevő intézményekbe ágyazva létezett, és vajmi keveset foglalkozott vele a dogmatika.

A bizalmi vagyonkezelés színre lépésével azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. E szerződéstípus, melyhez ihletet az angolszász trustok adtak, az érdeklődés homlokterébe állította a vagyonkezelést. A jelenség nem meglepő, hiszen a bizalmi vagyonkezelés (és a trust) valamennyi vagyonkezelési jogintézmény alaptípusa. A vagyonkezelési tevékenység csak benne tud teljes pompájában megjelenni, és az intézmény elemzése is elképzelhetetlen a vagyonkezelési tevékenység behatóbb vizsgálata nélkül. Ebből a szemszögből válik ezért világossá az is, hogy a korábbi jogtudomány miért nem foglalkozott behatóbban a vagyonkezeléssel. A bizalmi vagyonkezelés ugyanis az a szerződéstípus, ami a legteljesebben foglalja magában a vagyonkezelési tevékenységet, ezért nélküle olyan lett volna a vagyonkezelés jellemzése, mintha pusztán az udvarhölgyek alapján próbálnánk meg leírni egy szépségversenyt.