BH 2017.4.117 Közösségi sérelem esetén a közösség tagja abban az esetben jogosult személyiségi jogi jogsértés miatti igényérvényesítésre, ha az a személyisége lényegét érintő, a Ptk.-ban nevesített csoportot képző tulajdonság miatt éri. A fegyveres szervek szolgálati nyugdíjba vonult hivatásos állományú tagjai nem alkotnak olyan közösséget, akiknek e csoporthoz tartozása személyiségük lényeges vonását képezi. Ennek hiányában csak a sérelmezett közléssel közvetlenül, egyedileg érintett személy rendelkezik kereshetőségi joggal [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. §, 2:54. § (1) bek., 2:54. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény alapján a felperes szolgálati viszonya 2004. december 15-én felmentéssel, nyugállományba helyezés mellett szűnt meg.

A belügyminiszter 2014. április 2-án a Népszabadság című újságban megjelent nyilatkozatában foglalkozott a szolgálati nyugdíjasokkal.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a belügyminiszter a Népszabadságnak adott interjúban valótlanul állította, hogy minden egyes szolgálati nyugdíjas ügyét megvizsgáltatta és vizsgálata során nem talált olyan ügyet, amelyben ne merült volna fel valamilyen visszaélés gyanúja. Álláspontja szerint ezzel a belügyminiszter megsértette becsületét és jóhírnevét. A jogsértés miatt 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a belügyminiszter a Népszabadság című újságnak 2014. április 2-án adott interjújában valótlanul állította, hogy minden egyes szolgálati nyugdíjas ügyét megvizsgáltatta és a vizsgálat során nem találtak olyan ügyet, amelyben ne merült volna fel valamilyen visszaélés gyanúja. Ezzel megsértette a szolgálati nyugdíjas felperes személyiségi jogait a becsületre és a jóhírnévre vonatkozóan. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 500 000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[5] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:54. § (5) bekezdése alapján elfogadta a felperes kereshetőségi jogának fennállását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes - az egészségügyi okból szolgálati nyugdíjba került rendőrök közösségének tagjaként - személyében alappal lépett fel jelen perben a jogsértés megállapítása iránt.

[6] A felperes a perben bizonyította, hogy ügyét nem vizsgálták felül, ezért a nyilatkozat valótlan. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:42. §, 2:43. § és a 2:45. §-a alapján megállapította, hogy ezzel sérült a felperes becsülethez és jóhírnévhez fűződő joga.

[7] A felperes egészségügyi okok miatt került nyugállományba, ugyanakkor a belügyminiszter kijelentéséből a csalás árnyéka vetült a nyugdíjazásra. Visszaéléssel gyanúsítani olyan személyek közösségét, amelynek minden tagja személy szerint azonosítható, konkrét nevek említése nélkül is sértőnek tekinthető, ezért az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (1) és (3) bekezdése alapján mérlegeléssel 500 000 forint sérelemdíjat állapított meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

[9] Az ítélőtábla kifejtette: a Ptk. 2:54. § (5) bekezdése nem korlátlan igényérvényesítésre jogosít, a közösséget ért sértésnek összefüggésben kell állnia a közösség tagja személyiségének lényeges vonásával. Ennek hiányában a kollektív személyiségi jogi sérelem nem szankcionálható. Az egészségügyi okból szolgálati nyugdíjba került rendőrök e szempont alapján a kollektív személyiségi jogi sérelem védelmét nem élvezik, mert ez a jogi tényen alapuló ismérv lehet ugyan közös, de a személyiség lényeges vonását nem képezi. Ennek a tulajdonságnak a személyösszességet összetartó közös tulajdonságnak kell lennie, amely egyben az egyén személyiségének meghatározó lényegi része. A szolgálati nyugdíjba vonulás ténye az identitás szempontjából nem csoportképző tulajdonság. A sérelmet a közösség tagjára nem vezeti át, mert nem olyan személyiségbe beépült tulajdonság, amely egyben közösségteremtő erővel is rendelkezik.

[10] A Ptk. 2:54. § (1) bekezdése, valamint a Kúria PK 12. és PK 13. számú állásfoglalása figyelembevételével tévesnek tartotta a felperes hivatkozását, miszerint az alperes kijelentése egyben a felperes személyére is vonatkozik, mert rá nézve még burkolt utalást sem tartalmaz, a sajtóközlemény tartalmából nem ismerhető fel. A szolgálati nyugdíjba vonulással kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó általánosságban tett kijelentés nem sérti a felperes személyiségi jogait. A felperes által hivatkozott eseti döntések (BH 1998.330., BH 1994.8.) jelen ügyre nem alkalmazhatóak, mert az azokban megállapított tényállás szerint a kijelentések konkrét személyeket jelöltek meg, akiknek a személye a szöveg tartalma alapján beazonosítható volt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és keresetének megfelelően becsülete és jóhírneve megsértésének megállapítását, továbbá az alperes 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését kérte.

[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem megalapozott.

[14] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti sem az Alaptörvény, sem a Ptk. rendelkezéseit a következők miatt.

[15] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

A XV. cikk (2) bekezdése szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

[16] A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. A (2) bekezdés alapján az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A 2:43. § d) pontja a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a becsület és a jóhírnév megsértése. A 2:45. § (1) bekezdése a becsület megsértését jelenti különösen, ha az más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. A becsület megsértése az adott személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas magatartással, kijelentéssel valósítható meg. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A jóhírnév megsértése abban az esetben állapítható meg, ha valakinek a személyéről nyíltan vagy burkoltan közölnek vagy híresztelnek valótlan tényeket.