62016CJ0283[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2017. február 9. M. S. kontra P. S. High Court of Justice, Family Division (England and Wales) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 4/2009/EK rendelet - A 41. cikk (1) bekezdése - A tartással kapcsolatos ügyekben a határozatok elismerése és végrehajtása, valamint az e területen folytatott együttműködés - Határozat végrehajtása valamely tagállamban - A kérelemnek közvetlenül a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságához való benyújtása - A végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatóságának igénybevételére kötelező nemzeti jogszabály. C-283/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2017. február 9. ( 1 )

"Előzetes döntéshozatal - 4/2009/EK rendelet - A 41. cikk (1) bekezdése - A tartással kapcsolatos ügyekben a határozatok elismerése és végrehajtása, valamint az e területen folytatott együttműködés - Határozat végrehajtása valamely tagállamban - A kérelemnek közvetlenül a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságához való benyújtása - A végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatóságának igénybevételére kötelező nemzeti jogszabály"

A C-283/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England and Wales), Family Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], családjogi kollégium, Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2016. május 23-án érkezett, 2016. április 11-i határozatával terjesztett elő az előtte az

M. S.

és

P. S.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, A. Arabadjiev és C. G. Fernlund (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. S. képviseletében T. Scott QC és E. Bennet barrister, M. Barnes solicitor megbízásából,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

- a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 131., 26. o., HL 2013. L 8., 19. o., HL 2013. L 281., 29. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Németországban lakóhellyel rendelkező M. S. és az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező P. S. között tartási követelések tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A 4/2009 rendelet

3 A 4/2009 rendelet (9), (27), (31) és (32) preambulumbekezdése kimondja: [...] [...]

"(9) A tartásra jogosultak számára lehetővé kell tenni, hogy ügyükben a tagállamokban nehézség nélkül kerüljön sor határozathozatalra, és a határozat a többi tagállamban további alaki követelmények nélkül automatikusan végrehajtható.

(27) Helyénvaló továbbá a lehető legkevesebbre korlátozni a végrehajtás azon alakiságait, amelyek valószínűleg megnövelik a tartásra jogosult által viselendő költségeket. [...]

(31) A tartási követelések határokon átnyúló behajtásának megkönnyítése érdekében létre kell hozni egy, a tagállamok által kinevezett központi hatóságok együttműködését szabályozó rendszert. E hatóságoknak segítséget kell nyújtaniuk a tartási követelés jogosultjainak és kötelezettjeinek jogaiknak más tagállamban történő érvényesítéséhez a meglévő határozatok elismerése, végrehajthatóvá nyilvánítása és végrehajtása, valamint ilyen határozatok módosítása vagy határozat meghozatala iránti kérelmek benyújtása révén. A hatóságoknak továbbá információcserét kell folytatniuk a kötelezettek és a jogosultak tartózkodási helyének megállapítása, valamint szükség esetén jövedelmük és vagyonuk meghatározása érdekében. [...]

(32) [...] Az annak meghatározásához használt kritérium, hogy egy személy jogosult-e egy adott központi hatóságtól segítséget kérni, kevésbé szigorúnak kell lennie, mint az e rendeletben más helyütt alkalmazott »szokásos tartózkodási hely« kapcsoló tényezője. A »tartózkodási hely« kritériuma ugyanakkor nem jelenthet puszta ott-tartózkodást."

4 E rendelet IV. fejezete "A határozatok elismerése, végrehajthatósága és végrehajtása" címet viseli. Ez a fejezet magában foglalja a rendelet 16-43. cikkét.

5 Az említett rendelet "[a]z olyan tagállamokban hozott határozatok, amelyekre nézve a 2007. évi hágai jegyzőkönyv kötelező erővel bír" címet viselő IV. fejezetének 1. szakaszában szereplő, "Az exequatur eltörlése" című 17. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá tartozó olyan tagállamokban meghozott határozatokat a többi tagállamban külön eljárás alkalmazásának szükségessége és az elismerés megtámadásának lehetősége nélkül el kell ismerni."

6 Az említett IV. fejezet 1. szakasza ugyanezen rendelet 20. cikkét is tartalmazza. Ennek az "Iratok a végrehajtás céljából" címet viselő cikknek az (1) bekezdése pontosítja azokat az iratokat, amelyeket a végrehajtást kérőnek "az illetékes végrehajtó hatóságok rendelkezésére [kell] bocsátania".

7 A 4/2009 rendelet "A végrehajtási eljárás és a végrehajtás feltételei" címet viselő 41. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani."

8 A 4/2009 rendelet "Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés" címet viselő V. fejezete magában foglalja a rendelet 44-47. cikkét. E rendeletnek "A költségmentesség terjedelme" címet viselő 45. cikke előírja:

"Az e fejezet értelmében biztosított költségmentesség az ahhoz szükséges segítségnyújtást jelenti, hogy a felek megismerhessék és érvényesíthessék jogaikat, és garantálva legyen a központi hatóságokon keresztül vagy közvetlenül az illetékes hatóságokhoz benyújtott kérelmeik teljes körű és hatékony intézése. [...]

[...]"

9 E rendelet 49-63. cikke a rendeletnek "A központi hatóságok közötti együttműködés" címet viselő VII. fejezetében található. A 4/2009 rendelet "A központi hatóságok kijelölése" címet viselő 49. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A tagállamok az e rendelet által a központi hatóságokra ruházott feladatok ellátása érdekében központi hatóságot jelölnek ki."

10 A 4/2009 rendelet "A központi hatóságok egyedi feladatai" címet viselő 51. cikkének (1) bekezdése előírja: "A központi hatóságok segítséget nyújtanak az 56. cikk értelmében benyújtott kérelmek tekintetében. Különösen:

a) továbbítják és fogadják ezeket a kérelmeket;

b) megindítják az ilyen kérelmekkel kapcsolatos eljárásokat, vagy elősegítik azok megindítását."

11 E rendeletnek "A központi hatóságokon keresztül benyújtott kérelem" címet viselő 55. cikke értelmében:

"Az e fejezet szerinti kérelmet a kérelmező tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságán keresztül kell benyújtani a megkeresett tagállam központi hatóságához."

12 E rendeletnek a "Rendelkezésre álló kérelmek" címet viselő 56. cikke ekként rendelkezik: "(1) Azon tartásra jogosult, aki ezen rendelet alapján tartási követelések behajtását kívánja elérni, az alábbiak iránt nyújthat be kérelmet: [...] [...] (4) Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, az (1) és (2) bekezdésben említett kérelmek intézése a megkeresett tagállam joga szerint történik, és azokra az e tagállamban alkalmazandó joghatósági szabályok vonatkoznak."

b) a megkeresett tagállamban hozott vagy elismert határozat végrehajtása;

13 Ugyanezen rendelet "Hatálybalépés" címet viselő 76. cikke a következőket írja elő:

"Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

[...]

Ezt a rendelet a második albekezdésben említett rendelkezések kivételével 2011. június 18-tól kell alkalmazni, feltéve hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv ezen a napon alkalmazható a Közösségben. Ennek hiányában e rendelet a jegyzőkönyv Közösségben való alkalmazásának napjától alkalmazandó.

[...]"

Az Egyesült Királyság joga

14 A Civil Jurisdiction and Judgments (Maintenance) Regulations 2011 (a polgári jogi joghatóságról és ítéletekről [tartás] szóló, 2011. évi rendelet) 1. mellékletének 4. cikke értelmében: "1. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezésekre is figyelemmel, amennyiben a tartási kötelezettséget megállapító határozatot az Egyesült Királyságban kell végrehajtani a [4/2009] rendelet IV. fejezetének 1. szakasza alapján, a végrehajtás iránti kérelmet a következő bíróságnál kell előterjeszteni: [...] 2. A végrehajtás iránti kérelmet a Family Courthoz (családjogi bíróság) [...] ("a végrehajtó bíróság") a következő továbbítja: [...] 4. Tartási kötelezettségeket megállapító határozat végrehajtása céljából mint ha a határozatot eredetileg is a végrehajtó bíróság hozta volna".

a) Angliában és Walesben a Family Court (családjogi bíróság),

a) Angliában és Walesben a Lord Chancellor (lordkancellár),

a) a határozat azonos jogerővel és joghatással rendelkezik,

b) a végrehajtó bíróság azonos hatáskörökkel bír, és

c) a végrehajtási eljárás során vagy azzal kapcsolatban ugyanúgy lehet eljárni,

15 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az Anglia és Wales tekintetében a 4/2009 rendelet 49. cikkének megfelelően kijelölt központi hatóság a Lord Chancellor (lordkancellár, Egyesült Királyság), amely viszont végrehajtási funkcióját a Reciprocal Enforcement of Maintenance Orders Unitra (a tartással kapcsolatos végzések kölcsönös végrehajtásával foglalkozó egységre, a továbbiakban: REMO) ruházta.

Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 P. S. és M. S. 2005-ben kötöttek házasságot, és 2012-ben váltak külön. Két gyermekük van, akik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásakor 9 és 5 évesek. Házasságukat az Amtsgericht Walsrode (walsrodei kerületi bíróság, Németország) bontotta fel, amely bíróság 2014. augusztus 7-i végzésében az e két gyermekkel kapcsolatos tartási jogosultságokra irányadó intézkedéseket fogadott el (a továbbiakban: a német bíróság végzése).

17 A házasság felbontása óta M. S. és gyermekei továbbra is Németországban élnek. P. S. az Egyesült Királyságban él és dolgozik. Megtagadja a német bíróság végzésében előírt tartásdíj megfizetését, mivel - véleménye szerint - M. S. akadályozza a gyermekekkel való kapcsolattartást.

18 A kérdést előterjesztő bírósághoz, a High Court of Justice (England and Wales), Family Divisionhöz (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], családjogi kollégium, Egyesült Királyság) M. S. fordult a 4/2009 rendelet rendelkezéseire alapított, a német bíróság végzésének végrehajtása iránti kérelemmel.

19 Ez a bíróság jelzi, hogy elöljáróban azt kell meghatároznia, hogy a tartási kötelezettségekre irányadó végzés végrehajtása iránti, az alapeljárásbelihez hasonló kérelmet közvetlenül be lehet-e nyújtani a tartási kötelezettség tárgyában hatáskörrel rendelkező bírósághoz, a jelen ügyben a Family Courthoz (családjogi bíróság, Egyesült Királyság), vagy pedig, hogy azt minden esetben a 4/2009 rendelet 49. cikke szerinti központi hatósághoz, azaz a jelen esetben a Lord Chancellorhöz (lordkancellár) kell előzetesen benyújtani, aki azt majd a REMO-n keresztül továbbítja a Family Courthoz (családjogi bíróság).

20 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságok eltérő megközelítéseket alkalmaznak, és e tekintetben két ügyet említ. Az első ügyben az illetékes bíróság úgy vélte, hogy a felperes a valamely határozat végrehajtása iránti kérelmével fordulhat közvetlenül a Family Courthoz (családjogi bíróság), valamint hogy a központi hatóságon keresztüli eljárásra kötelező nemzeti szabályok minden bizonnyal hibásak. A második ügyben - amely nem határozat végrehajtására, hanem annak módosítására vonatkozott - az illetékes bíróság fenntartásait fejezte ki az előbbi ügyben hozott ítélettel kapcsolatban, és úgy vélte, hogy a felperesnek kérelmét kötelező jelleggel a központi hatóságon keresztül előterjesztenie. A kérdést előterjesztő bíróság hozzáfűzi, hogy az alapeljárás keretében az ezzel kapcsolatos kérdésre válaszul a REMO a maga részéről előadta, hogy a nemzeti jogszabály nem hibás, amikor előírja a központi hatóság kötelező igénybevételét, valamint hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket szándékosan fogalmazták meg így.

21 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint - figyelemmel mind a 4/2009 rendelet IV. fejezetében, többek között e fejezet 1. szakaszában szereplő, a Németországi Szövetségi Köztársaságra alkalmazandó rendelkezések szövegére, mind pedig az említett rendelet céljára - lehetségesnek kell lennie a tartási kötelezettségek tárgyában hozott határozat végrehajtása iránti kérelemmel közvetlenül a Family Courthoz (családjogi bíróság) fordulni, csakúgy, mint egy tisztán belső helyzet esetén.

22 A kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy ugyanakkor ezt a kérdést kétség övezi, valamint hogy a kérdés jelenleg számos ügyben merül fel az Egyesült Királyságban.

23 E körülmények között a High Court of Justice (England and Wales), Family Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], családjogi kollégium) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Olyan esetben, amikor a tartásra jogosult egy másik tagállamban meghozott, számára kedvező határozatot kíván valamely tagállamban végrehajtatni, a 4/2009 rendelet IV. fejezetében szereplő rendelkezések biztosítják-e számára a jogot, hogy a végrehajtás iránti kérelmét közvetlenül a megkeresett állam illetékes hatóságánál terjessze elő?

2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 4/2009 rendelet IV. fejezetét, hogy minden tagállam köteles olyan eljárást vagy mechanizmust biztosítani, amely biztosítja e jog elismerését?"

A Bíróság előtti eljárás

24 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdésében előírt gyorsított eljárás alkalmazását kérte. Ezt a kérelmet a Bíróság elnöke a 2016. június 27-iS-végzésében (C-283/16, nem tették közzé, EU:C:2016:482) elutasította. 2016. június 6-i határozatával a Bíróság elnöke biztosította a jelen ügy soron kívüli elbírálását.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

25 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 4/2009 rendelet IV. fejezetének rendelkezéseit akként kell-e értelmezni, hogy az a tartásra jogosult, aki számára valamely tagállamban kedvező határozatot hoztak, és aki e határozatot valamely másik tagállamban kívánja végrehajtatni, benyújthatja kérelmét közvetlenül ezen utóbbi tagállam illetékes hatóságához - például szakosított bírósághoz -, vagy pedig kérelmét ezen utóbbihoz a végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatósága révén köteles benyújtani.

26 Az e kérdésre adott válaszhoz értelmezni kell a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdését, amely a valamely tagállamban sorra kerülő olyan végrehajtási eljárásra és annak feltételeire vonatkozik, amelyek egy másik tagállamban tartási kötelezettségek tárgyában hozott határozattal kapcsolatosak.

27 E rendelkezés első mondata előírja, hogy e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra "a végrehajtás helye szerinti tagállam joga" irányadó, második mondata pedig, hogy ezt a határozatot az ebben a végrehajtás szerinti tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel "azonos feltételekkel" kell végrehajtani.

28 Az említett rendelkezés első mondatát - azzal, hogy az a végrehajtás helye szerinti tagállam jogának alkalmazására utal - első ránézésre akként lehetne értelmezni, hogy a végrehajtás szerinti tagállam a végrehajtással kapcsolatos eljárási szabályai körében előírhatja a megkeresett állam központi hatóságának kötelező igénybevételét.

29 Figyelemmel azonban ugyanezen rendelkezés második mondatának szövegére - amelynek értelmében a határozatot a végrehajtás szerinti tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel "azonos feltételekkel" kell végrehajtani -, úgy lehetne tekinteni, hogy az említett 41. cikk (1) bekezdésével ellentétes a központi hatóság kötelező igénybevétele, ha ezt a tisztán belső ügyekben nem írják elő, ahogyan ez a helyzet abban a tagállamban, ahol a kérdést előterjesztő bíróság található.

30 Következésképpen az "azonos feltételekkel" kifejezés hatályát kell vizsgálni annak vizsgálatához, hogy a polgári jogi joghatóságról és ítéletekről [tartás] szóló, 2011. évi rendelet 1. melléklete 4. cikke (4) bekezdésének a), b) és c) pontjához hasonló nemzeti szabályozás akkor is tiszteletben tartja-e a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdését, ha az M. S.-hez hasonló tartásra jogosult - ellentétben a tisztán belső kérelmekkel érintett jogosulttal - nem fordulhat közvetlenül az illetékes bírósághoz.

31 E tekintetben a 4/2009 rendelet célját, valamint azt a rendszert kell figyelembe venni, amelybe 41. cikkének (1) bekezdése illeszkedik.

32 Ami e rendelet célját illeti, az előkészítő munkálatokból, és különösen a Bizottság tartási kötelezettségekről szóló, 2004. április 15-i zöld könyvéből [COM(2004) 254 végleges] kitűnik, hogy az uniós jogalkotó a tartási kötelezettségek tárgyában a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) szereplő rendelkezéseket kívánta felváltani azokkal a rendelkezésekkel, amelyek - figyelemmel a tartási követelésekre vonatkozó rendeletet érintő különös sürgősségre - megkönnyítik, ekként pedig felgyorsítják a végrehajtást elrendelő bíróság előtti eljárást.

33 A Bíróság - ugyanebben az értelemben - emlékeztetett arra, hogy a 4/2009 rendelettel elérni kíván célkitűzés a nemzetközi tartási követelések behajtásának lehető legteljesebb mértékben való megkönnyítése (2014. december 18-iSanders és Huber ítélet, C-400/13 és C-408/13, EU:C:2014:2461, 41. pont).

34 Az egyszerűségre és a gyorsaságra irányuló e célkitűzések a 4/2009 rendelet (9) és (27) preambulumbekezdéséből is kitűnnek. Ez a (9) preambulumbekezdés kiemeli, hogy a tartásra jogosultak számára lehetővé kell tenni, hogy ügyükben a tagállamokban nehézség nélkül kerüljön sor határozathozatalra, és hogy a határozat a többi tagállamban további alaki követelmények nélkül automatikusan végrehajtható. Az említett (27) preambulumbekezdés szerint a 4/2009 rendelet egyik célja a lehető legkevesebbre korlátozni a végrehajtás azon alakiságait, amelyek valószínűleg megnövelik a tartásra jogosult által viselendő költségeket.

35 Egyebekben meg kell említeni a 4/2009 rendelet (31) és (32) preambulumbekezdését. E rendelet (31) preambulumbekezdése hangsúlyozza az uniós jogalkotónak a központi hatóságok közötti együttműködés azzal a céllal történő létrehozására irányuló szándékát, hogy megkönnyítsék a tartási követelések határokon átnyúló behajtását, valamint hogy segítséget nyújtsanak a tartási követelés jogosultjainak jogaiknak más tagállamban történő érvényesítéséhez. Az említett rendelet (32) preambulumbekezdése az e segítséghez való hozzáférést "jognak" minősíti.

36 Az a rendszer, amelybe a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, e rendelet IV. fejezetében tükrözi az egyszerűségre és a gyorsaságra irányuló említett célkitűzéseket, és a rendelet VII. fejezetében írja elő, hogy a központi hatóságok segítségét lehet kérni.

37 Ily módon ez "A határozatok elismerése, végrehajthatósága és végrehajtása" címet viselő IV. fejezet - amelybe az említett 41. cikk (1) bekezdése tartozik - egyetlen rendelkezése sem ír elő olyan különös eljárást, amely kiegészítené a tisztán belső kérelmekkel összefüggésben alkalmazandó eljárásokat, és különösen nem írja elő a tagállamok központi hatóságainak kötelező igénybevételét.

38 Az e központi hatóságok igénybevételére irányuló kötelezettség hiánya még hangsúlyosabb a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Hágában 2007. november 23-án megkötött jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban - például a Németországi Szövetségi Köztársaságban - hozott határozatok esetében. A 4/2009 rendelet IV. fejezetébe tartozó, "Az exequatur eltörlése" címet viselő 17. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy ezeket a határozatokat a többi tagállamban külön eljárás alkalmazásának szükségessége nélkül el kell ismerni. Az említett rendelet ugyanezen IV. fejezetbe tartozó 20. cikkének (1) bekezdése pontosítja azokat az iratokat, amelyeket a végrehajtást kérőnek "az illetékes végrehajtó hatóságok" rendelkezésére kell bocsátania, amely megfogalmazás arra enged következtetni, hogy az iratokat közvetlenül az illetékes hatóságoknak adják át.

39 A központi hatóságokhoz fordulást a 4/2009 rendeletnek a központi hatóságok közötti együttműködéssel kapcsolatos VII. fejezetében szereplő rendelkezések írják elő. E rendelet 51. cikkének (1) bekezdése értelmében e hatóságok segítséget nyújtanak az 56. cikk értelmében benyújtott kérelmek tekintetében, különösen e kérelmek továbbítása révén. Ezen utóbbi cikk értelmében az a tartásra jogosult, aki tartási követelések behajtását kívánja elérni, többek között a megkeresett tagállamban hozott vagy elismert határozat végrehajtása céljából "nyújthat" be kérelmet. Ebben az esetben - az említett rendelet 55. cikkének megfelelően - a tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságához fordul, amely köteles a kérelmet továbbítani a megkeresett tagállam központi hatóságának.

40 A 4/2009 rendelet (31) és (32) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 51. és 56. cikkéből kitűnik, hogy a központi hatóságokhoz az e rendelet VII. fejezetében szereplő rendelkezések alapján benyújtott, segítség iránti kérelem jogot, nem pedig kötelezettséget képez. A kérelem következésképpen fakultatív, és az csak akkor alkalmazandó, ha azt a tartásra jogosult érvényesíteni kívánja, például azért, hogy a tartásra jogosult tartózkodási helyéhez hasonló, bizonyos különös nehézségeket leküzdjön.

41 Ily módon úgy tűnik, hogy a 4/2009 rendelet az illetékes bíróságokhoz fordulás két alternatív módját írja elő, amelyek közül az egyik közvetlen - e rendelet IV. fejezetében szereplő rendelkezések alapján -, a másikra pedig a központi hatóságokon keresztül kerül sor, ha a tartásra jogosult a tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságától az említett rendelet VII. fejezetébe tartozó rendelkezések alapján segítséget kér.

42 Ezt az elemzést alátámasztja a 4/2009 rendelet V. fejezetébe tartozó 45. cikkének szövege. Ez a költségmentességre vonatkozó cikk kifejezetten különbséget tesz két választási lehetőség között, amelyek lehetővé teszik a tartásra jogosult számára, hogy a végrehajtás iránti kérelmet a központi hatóságokon keresztül, "vagy" közvetlenül az illetékes hatóságokhoz nyújtsa be.

43 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapeljárásbelihez hasonló nemzeti szabályozás által a tartásra jogosult tekintetében megállapított azon kötelezettség, hogy akkor is a megkeresett állam központi hatóságához forduljon, ha a 4/2009 rendelet IV. fejezete alapján közvetlenül az illetékes hatóságokhoz kíván fordulni, és amely kötelezettség - a kérdést előterjesztő bíróság szerint - további határidőket von maga után, ellentétes e rendelet céljával és azzal a rendszerrel összefüggésben értelmezett 41. cikkének (1) bekezdésével, amely rendszerbe az említett rendelkezés illeszkedik.

44 Következésképpen az első kérdésre azt a válasz kell adni, hogy a 4/2009 rendelet IV. fejezetének rendelkezéseit, és különösen e rendelet 41. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a tartásra jogosult, aki számára valamely tagállamban kedvező határozatot hoztak, és aki e határozatot valamely másik tagállamban kívánja végrehajtatni, benyújthatja kérelmét közvetlenül ezen utóbbi tagállam illetékes hatóságához - például szakosított bírósághoz -, és nem kötelezhető arra, hogy kérelmét ezen utóbbihoz a végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatósága révén nyújtsa be.

A második kérdésről

45 A második kérdés az első kérdésre adott igenlő válasz által a végrehajtás helye szerinti tagállamra gyakorolt következményekre vonatkozik, és még konkrétabban arra irányul, hogy fennáll-e a közvetlenül a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságához fordulást lehetővé tevő eljárás vagy mechanizmus életbe léptetésére irányuló kötelezettség.

46 Ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, nemcsak azt kell jelezni, hogy a tagállamok kötelesek-e ilyen eljárásokat vagy mechanizmust életbe léptetni, hanem azt is pontosítani kell, hogy az alapeljárásbelihez hasonló esetben milyen kötelezettség hárul a nemzeti bíróságra.

47 Valamely rendelet végrehajtását illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében ez az uniós jogi aktus teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

48 Valamely rendelet közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a hatálybalépéséhez és a jogalanyok javára vagy hátrányára való alkalmazásához nincs szükség a nemzeti jogba átültető intézkedésekre, kivéve ha a szóban forgó rendelet a tagállamokra bízza, hogy maguk hozzák meg az ahhoz szükséges jogszabályi, rendeleti, közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket, hogy az említett rendelet rendelkezései ténylegesen alkalmazhatók legyenek (2012. június 14-iAssociation nationale d'assistance aux frontières pour les étrangers ítélet, C-606/10, EU:C:2012:348, 72. pont).

49 A jelen ügyben a 4/2009 rendelet - amelyet 2011. június 18-tól kell alkalmazni - 76. cikke előírja a rendelet rendelkezéseinek a hatálybalépésének időpontjához, azaz 2009. január 20-hoz képest elhalasztott alkalmazását. E két időpont között a tagállamok feladata adott esetben nemzeti joguknak az - eljárási szabályaik kiigazítása révén történő - módosítása azzal a céllal, hogy a 4/2009 rendelettel bármiféle ellentétet elkerüljenek, valamint különösen az - M. S.-hez hasonló - tartásra jogosultak számára annak lehetővé tétele, hogy gyakorolhassák a közvetlenül a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságához forduláshoz való jogukat, ahogyan azt az említett rendelet előírja.

50 Mindenesetre a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az uniós jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén - saját hatáskörénél fogva - eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, utólagosan is, anélkül hogy előzetesen kérelmeznie vagy várnia kellene azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítésére (lásd ebben az értelemben többek között: 1978. március 9-iSimmenthal-ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 21. és 24. pont; 2010. június 22-iMelki és Abdeli ítélet, C-188/10 és C-189/10, EU:C:2010:363, 43. pont; 2015. június 4-iKernkraftwerke Lippe-Ems ítélet, C-5/14, EU:C:2015:354, 32. pont).

51 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tagállamok - adott esetben eljárási szabályaik módosítása révén - kötelesek biztosítani a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdésében előírt jog teljes érvényesülését. Mindenesetre a nemzeti bíróság feladata az e 41. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezések alkalmazása, szükség esetén eltekintve a nemzeti jog uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, következésképpen pedig annak lehetővé tétele a tartásra jogosult számára, hogy kérelmét akkor is közvetlenül a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságához nyújtsa be, ha ezt a nemzeti jog nem írja elő.

A költségekről

52 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet IV. fejezetének rendelkezéseit, és különösen e rendelet 41. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a tartásra jogosult, aki számára valamely tagállamban kedvező határozatot hoztak, és aki e határozatot valamely másik tagállamban kívánja végrehajtatni, benyújthatja kérelmét közvetlenül ezen utóbbi tagállam illetékes hatóságához - például bírósághoz -, és nem kötelezhető arra, hogy kérelmét ezen utóbbihoz a végrehajtás helye szerinti tagállam központi hatósága révén nyújtsa be.

2) A tagállamok - adott esetben eljárási szabályaik módosítása révén - kötelesek biztosítani a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdésében előírt jog teljes érvényesülését. Mindenesetre a nemzeti bíróság feladata az e 41. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezések alkalmazása, szükség esetén eltekintve a nemzeti jog uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, következésképpen pedig annak lehetővé tétele a tartásra jogosult számára, hogy kérelmét akkor is közvetlenül a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságához nyújtsa be, ha ezt a nemzeti jog nem írja elő.

Aláírások

( 1 ) Az eljárás nyelve: angol.