217/B/1998. AB határozat

a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozók kérelmet nyújtottak be a hadigondozásról szóló - az 1997. évi XIX. törvény 3. §-ával módosított - 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 10. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára és e rendelkezés megsemmisítésére. A Hdt. 10. §-a az egyösszegű térítés feltételeit szabályozza.

Az indítványozók álláspontja szerint a Hdt. 10. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, mert az egyösszegű térítésre jogosultak körét szűken határozza meg. Véleményük szerint a Hdt. 10. § (1) bekezdésében szereplő azon feltételek, hogy az jogosult egyösszegű térítésre akinek a korabeli pénzellátását megszüntették, szüneteltették, vagy az erre irányuló kérelmét elutasították, nem fedi le a jogosultnak tekinthető személyek teljes körét. Kérelmük indokolásaképpen előadták, hogy az egykori "hadirokkantak, hadiözvegyek nem minden esetben fordultak írásban a kérelmükkel a hadigondozó hatósághoz, ilyen esetekben az elutasítás is többnyire szóbeli volt." Voltak továbbá olyanok "akik nem is mertek hadigondozásba vétel iránti kérelmükkel a hadigondozó hatósághoz fordulni, nehogy a hadigondozó hatóság megbélyegző határozata az élet más területein is hátrányos helyzetbe hozza őket". Kifejtették, hogy a Hdt. 10. § (1) bekezdése nem számol az egykori fenyegetett helyzettel, azzal, hogy politikai üldözéstől félve sokan nem adtak be kérelmet, így azok most a Hdt. alapján - igazolás hiányában - elesnek az egyösszegű térítéstől. Ugyan így elesnek az egyösszegű térítéstől azok a hadiárvák, akik kiskorukra tekintettel nem nyújthattak be kérelmet.

Az indítványozók álláspontja szerint az az özvegy, akinek férje egykor a haza védelme érdekében az életét áldozta, vagy az, aki testi épségét veszítette el, illetve az árván, keresőképtelen szülőkkel maradt gyerekek az államtól joggal várnak gondoskodást, hiszen a sérelem épp alkotmányos kötelezettség, nevezetesen a haza védelme miatt következett be. A Hdt. vizsgálni kért rendelkezése a korábbi diszkriminációt más formában fenntartja, a 10. § (1) bekezdésbe foglalt korlátozó rendelkezés (azaz csak az jogosult egyösszegű térítésre akinek a pénzellátást megszüntették, szüneteltették, illetve kérelmét elutasították) azt eredményezi, hogy az egyes sérelmet szenvedettekre nem terjed ki a "jogaik helyreállítása".

Az indítványozó végül utalt arra, hogy a Hdt. nem fogalmazza meg az igazolás módját, így jelenleg a hatóságok az igazolásokat ötletszerűen kérik. Ez is oka annak, hogy több jogosult is kiesik az ellátási rendszerből.

Az indítványozók később újabb kérelmet nyújtottak be a Hdt. 10. § (2) bekezdésébe foglalt "térítés mértéke" emelése iránt. Véleményük szerint ha a Hdt. -a módosítások következtében - újabb jogosultságot állapít meg, akkor azt visszamenőleg 1994-től a Hdt. hatálybalépése napjától el kell ismerni, nem pedig a módosítás hatálybalépésétől. A térítés mértékének nem visszamenőleges emelése diszkriminációt eredményez. Az indítványozók ezirányú kérelmüket az 1997. évi XIX. törvénnyel történő módosítás kapcsán fogalmazták meg.

2. Az indítvány benyújtását követően a Hdt. 10. § (1) bekezdését az 1998. évi LVI. törvény, majd a 2000. évi CIV. törvény módosította. A megváltozott jogszabályi rendelkezésekre tekintettel az Alkotmánybíróság nyilatkozatra hívta fel az indítványozókat, hogy kérelmüket fenntartják-e.

Az indítványozók az Alkotmánybíróság által megadott határidőn belül úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is kérik az alkotmányossági vizsgálatot. Az egyik indítványozó elismerte ugyan, hogy a "2000. évi CIV. törvény az előtte megjelent két módosítással együtt azt eredményezte, hogy teljessé vált az a személyi kör, amely az 1994. évi XLV. törvény 10. §-ának diszkriminatív szövegezése folytán az egyösszegű térítésre jogosultak köréből kihagyottakkal együtt ... az őt megillető térítés jogosultjává válhatott", ugyanakkor az alkotmányossági probléma - véleménye szerint - azért áll fenn továbbra is, mert a térítés összegének meghatározása nincs arra tekintettel, hogy ennek a jogosultságnak már 1994-től fenn kellett volna állni. Véleménye, hogy az egyösszegű térítést az 1994. és 2000. közötti időszak inflációs különbözetével kell meghatározni.

A másik indítványozó sem vonta vissza eredeti kérelmét, viszont azt - a fentiekkel hasonlóan - kiegészítette: a Hdt. eredeti szövegének a hatálybalépése és a 2000. évi CIV. törvény által történő módosítás közötti időszak alapján az egyösszegű térítés emelését kérte.

Mindkét indítványozó véleménye az, hogy a megváltozott törvényi rendelkezés ellenére az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző megkülönböztetés fennáll, mert a jogosultak körének bővülésével gyakorlatilag kevesebb vásárlóerejű egyösszegű térítést kaptak mint azok, akiknek a jogosultsága már 1994-ben egyértelmű volt.

II.

1. Az Alkotmány indítványozó által felhívott rendelkezése szerint:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. A Hdt.-nek az egyösszegű térítésre irányadó jelenleg hatályos szabályai szerint:

"Egyösszegű térítés

Hdt. 10. § (1) Az a hadirokkant, hadiözvegy, volt hadiárva, volt hadigyámolt és volt hadigondozott családtag, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították, továbbá aki ez irányú kérelmét politikai okból elő sem terjesztette, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapítottak meg. A pénzellátás politikai okból történő megszüntetése, szüneteltetése, illetve elutasítása bizonyítására dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata elfogadható.

(2) A térítés mértéke:

(3) A hadirokkant részére kifizetett egyösszegű térítés összege a hadirokkant járadékosztályba sorolásának változására tekintettel nem módosítható.

(4) Volt hadiárva, akit szülője halála miatt, volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt, volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként hadigondozásba vettek, vagy aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt."

III.

1. Az Alkotmánybíróság a 2/1998. (II.4.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) - a Hdt. több rendelkezésének a vizsgálata során - érintette a Hdt. 10. §-át, illetve a 10. § (1) bekezdését is. (ABH 1998. 41.) E rendelkezések alkotmányosságát azonban az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta. A Hdt. 10. §-ával összefüggésben az indítványozók a konkrét ügyek felülvizsgálatára irányuló kérelmet terjesztettek elő, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat -hatáskör hiányában - visszautasította. (ABH 1998. 41., 57.) Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a Hdt. 10. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást pedig - az 1997. évi XIX. törvény által történő módosításra tekintettel - megszüntette. (ABH 1998. 41. 58.)

Megállapítható tehát, hogy jelen ügyben az indítványozók az alkotmányossági vizsgálatot a Hdt. 10 §-át érintően olyan összefüggésben kérték, amellyel az Alkotmánybíróság a 2/1998. (II. 4.) AB határozatában érdemben nem foglalkozott. Mivel a jelen indítvány alapvetőn nem a jogalkalmazói gyakorlatot sérelmezi, hanem normakontroll eljárásra irányul, ezért az érdemi eljárásnak nincs akadálya.

2. A Hdt. 10. § (1) bekezdése az egyösszegű térítésre jogosultság feltételeit határozza meg, e rendelkezés a Hdt. eredeti szövegének hatálybalépése óta több ízben változott. A módosítások a jogosulti kör folyamatos bővítését, kiterjesztését eredményezték.

A Hdt. 10. § (1) bekezdésének eredeti rendelkezései szerint: "Az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva, akinek az 1949. január 1-je előtt megállapított hadigondozotti pénzellátását ezen időpontot követően politikai okból megszüntették, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult." A Hdt. 10. § (1) bekezdésének első jelentős módosítást az 1997. évi XIX. törvénnyel megállapított szöveg eredményezte. Az 1997. április 12-től hatályos szöveg értelmében: "Az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapítottak meg. A politikai okból történő megszüntetés, szüneteltetés, illetve elutasítás bizonyítása dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata alapján is megállapítható."

A jelen ügyben az indítványozók a Hdt. 10. § (1) bekezdésének a fönti - az 1997. évi XIX. törvénnyel megállapított - szövege alkotmányossági vizsgálatát kérték. A normaszöveggel kapcsolatos kifogásuk lényege, hogy diszkriminatív az a szabályozás amely igazolható elutasítást kíván meg az egyösszegű térítésre való jogosultság megállapíthatóságához, mivel többen csak szóbeli elutasításban részesültek, illetve mások - az egykori politikai üldöztetéstől félve be sem adtak kérelmet. E személyi kör - vélik az indítványozók - a normaszövegből eredő diszkrimináció következtében nem részesülhet a hadigondozotti ellátás egyösszegű térítési formájában.

Az indítvány benyújtását követően a Hdt. 10. § (1) bekezdését módosította az 1998. évi LVI. törvény. E módosítás a hadirokkant, hadiözvegy, és volt hadiárva mellett jogosultságot teremtett a volt hadigyámolt és a volt hadigondozott családtag részére, továbbá pontosította - [a Hdt. újonnan megállapított 10. § (4) bekezdésében] azt, hogy ki tekinthető hadiárvának.

Ezt a módosítást követte a 2000. évi CIV. törvény által megállapított szöveg, amely a jogosulti kört tovább bővítette. A 2000. évi CIV. törvény által történt módosítás eredményeként az is jogosult egyösszegű térítésre aki: "ez irányú kérelmét politikai okból elő sem terjesztette" [a Hdt. 10. § (1) bekezdésének hatályos szövegrésze.]

A fenti jogszabályi változások alapján megállapítható, hogy jelen ügyben az indítványozó által eredetileg megjelölt sérelmet a törvényalkotó orvosolta, a jogosulti kört épp abban a vonatkozásban terjesztette ki (hadigyámolt, volt hadigondozott családtag, vagy aki a hadigondozotti pénzellátását politikai okból elő sem terjesztette), amelynek hiánya tekintetében az indítványozók az Alkotmánybírósághoz fordultak. Amennyiben igazolás szükséges, annak bizonyítását is nagymértékben megkönnyítette a törvényalkotó, hiszen dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata is elegendő.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a Hdt. jelenleg hatályos 10. § (1) bekezdése az indítványozók által eredetileg felvetett sérelmeket orvosolta, az általuk jelölt diszkrimináció a hatályos törvényi rendelkezések alapján nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványozóknak a jogosulti kör tekintetében megfogalmazott kérelmét elutasította.

3. Az Alkotmánybíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy a hadigondozotti ellátás egyösszegű térítésre jogosultak körének a kiterjesztésekor a jogalkotónak - az Alkotmány 70/A. §-ából - keletkezik-e olyan kötelezettsége, amely alapján a törvény eredeti szövegének hatálybalépése és a módosítása(i) közötti időszak inflációs különbözetét figyelembe vegye. A térítés mértékét a Hdt. 10. § (2) bekezdése határozza meg.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést több határozatában és több szempontból értelmezte. Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rámutatott: Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. (ABH 1990. 46., 48.) A 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy ha nem eleve jogosultak megkülönböztetéséről van szó, akkor csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz az ne minősüljön önkényesnek. (ABH 1991. 58., 62.)

A 65/1997. (XII. 18.) AB határozat (ABH 1997. 391., 394.) összefoglalva az ezirányú alkotmánybírósági gyakorlatot megállapította, hogy sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel lévő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbséget tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 555., 556.].

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem áll fenn az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció sérelme amiatt, hogy a törvényhozó a hadigondozotti ellátás jogosultjainak kibővítésekor az egyösszegű térítés mértékét nem igazította az inflációhoz.

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy "a haza védelme során elszenvedett sérelmek, veszteségek teljes megtérítésére az azokat elszenvedő állampolgároknak nincs alanyi joga, de a jogalkotó rendszerint a károk teljes megtérítését rendeli el békeidőben." (ABH 1998. 41., 54.) A Hdt. 10. § (1) bekezdésének fentebb bemutatott módosításai az egykor sérelmet szenvedettek egyre nagyobb körét vonta be a jogosultak közé. Ez alapján megállapítható, hogy az állam - erre irányuló alanyi jogi jogosultság fennállta nélkül is - a meglévő igényeket figyelembe vette.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány 70/A. §-ából nem következik, hogy a Hdt. 10. § (1) bekezdésébe foglalt jogosultság kiterjesztésekor a törvényhozó a Hdt. 10. § (2) bekezdése szerinti térítés mértékét a törvény eredeti hatálybalépése és a módosítás közötti időszak inflációs különbözetének figyelembevételével határozza meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogosultság mértékének ezirányú differenciálása a törvényhozó mérlegelési körébe tartozó kérdés. A jogszabály alkotmányossági megítélésére önmagában nem hat ki, hogy az új jogosultak belépése és az eredeti jogosultság megnyílta között inflációs hatás érvényesült. Ennek feltétlen figyelembevételére az állam az Alkotmány alapján nem köteles. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése által tiltott önkényes, és ezáltal alkotmányellenes megkülönböztetés a Hdt. 10. § (2) bekezdése vonatkozásában ezért nem áll fenn.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Hdt. 10. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

Budapest, 2001. szeptember 3.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró