EH 2016.12.M27 A munkavállaló korábbi, írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált valamely magatartása önállóan nem képezheti később felmondás indokát, de egy hasonló magatartás miatt történő munkaviszony megszüntetés (felmondás) megalapozottságát alátámaszthatja [2012. évi I. tv. 64. §, 66. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2004. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában óvoda-pedagógus munkakörben.
[2] Az óvodában kialakult gyakorlat szerint a munkavállalók a gyermekek által el nem fogyasztott ételt vödrökben összegyűjthették, és a munkáltató engedélyével állataik számára hazavihették.
[3] Az óvodában a munkavállalók közül többen rendszeresen úgy étkeztek, hogy térítési díj fizetése nélkül alkalmanként fogyasztottak a gyermekek ebédjéből. Sz. I. igazgató 2012. augusztus 31-én kiadott utasításában előírta az óvodavezetőnek, hogy rendszeresen ellenőrizze a munkavállalók étkezését. Ennek az óvodavezető két alkalommal eleget tett, melynek során tapasztalta, hogy 12-13 fő, köztük a felperes is térítési díj befizetése nélkül vette igénybe az intézményi étkezést.
[4] Az igazgató 2013. május 10-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest. Eszerint a 2013. május 6-án tartott táskaellenőrzés alkalmával a táskájában a gyermekek által el nem fogyasztott ételt találtak, amit el akart vinni az intézményből. Felhívták a figyelmét arra, hogy ez már a második figyelmeztetése, a következő a munkaviszony megszüntetését vonhatja maga után.
[5] 2013. május 21-én az igazgató által összehívott nevelőtestületi értekezleten kiderült, hogy több óvónő úgy ült le ebédelni a gyerekekkel, hogy nem fizette be az étkezési díjat. Ezt a felperes és mások is elismerték. Az értekezleten az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben ez a továbbiakban is előfordul, annak hátrányos következményei lesznek.
[6] A 2013. május 30-án kelt és 31-én kézbesített felmondással az alperes 50 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokát képezte többek között, hogy a felperes 2013. május 21-én a rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből, továbbá indok volt az is, hogy május 6-án táskaellenőrzés során bebizonyosodott, hogy az intézményből jogellenesen kb. 3-4 adagnyi mennyiségű élelmiszert próbált kivinni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeként 332 414 forint felmondási időre járó távolléti díj kártérítésként történő megfizetését, 289 200 forint 2 havi végkielégítés megfizetését kérte. Álláspontja szerint a felmondás nem volt szabályszerűen közölt, a felmondási idő nem részletezett, indokai alaptalanok és nem okszerűek.
[8] Előadta, hogy a gyermekétkeztetés során keletkezett maradék jogszabály szerint hulladék, melynek kezelése nincs megoldva, szóbeli engedéllyel lehetett azt elszállítani. A táskaellenőrzés alkalmával is ilyen maradék elszállításáról (grízes tészta és leves) volt szó.
[9] Nem vitatta, hogy térítési díj megfizetése nélkül étkezett, ez minden esetben olyan gyermekek után történt, akik aznap hiányoztak az intézményből, ezért az ebédjüket hulladékként kidobták volna. Rajta kívül még 9 fő ezt a gyakorlatot folytatta.
[10] Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen elkésettségre hivatkozással a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 528 540 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[12] A felmondás okai közül a táskaellenőrzésről és az ételfogyasztásról szóló indokokat valósnak ítélte. Megállapította, hogy amiatt, hogy a táskaellenőrzéskor a gyermekek étkeztetésére szánt élelmiszereket találtak a felperesnél, már írásbeli figyelmeztetést kapott, így ezen indok a kétszeres értékelés tilalmába ütközött.
Az pedig nem volt vitás, hogy a felperes a 2013. május 21-én tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből. A felmondás indoka ebben a körben azonban okszerűtlen figyelemmel arra, hogy az alperes a többi munkavállalóval szemben e magatartás miatt szankciót nem alkalmazott.
[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd első- és másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes, az eljárási és fellebbezési illetéket az állam viseli.
[14] Rögzítette, hogy az igazgató utasítást adott ki amiatt, hogy térítési díj megfizetése nélkül étkeznek a munkavállalók a gyermekek ételéből, amelyről mindenki tudott. A felperes a személyes előadása során is elismerte, hogy ennek ellenére a továbbiakban is rendszeresen, hetente kétszer a gyermekek ételét fogyasztotta. A tanúvallomásokból megállapíthatóan a felperes többször haza is vitt a gyermekeknek szánt élelmiszerből, nemcsak a munkáltató által engedélyezett hulladékot, hanem emberi fogyasztásra is alkalmas élelmiszereket.
[15] A 2013. május 6-án tartott táskaellenőrzéskor a munkáltató arról is tudomást szerzett, hogy a felperes élelmiszert vitt haza, mert a táskájában aznap talált élelem a gyermekek étkeztetésére szánt volt. Emiatt az alperes figyelmeztetésben is részesítette.
A munkáltatói jogkör gyakorlójának ezt követően, a 2013. május 21-én tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten jutott a tudomására, hogy a munkavállalók - köztük a felperes - továbbra is rendszeresen fogyasztanak a gyermekeknek szánt élelmiszerből, melyet a felperes is elismert. Korábbi magatartását ugyan már szankcionálta a munkáltató a figyelmeztetéssel, de akkor még a felperes magatartását nem találta munkaviszony megszüntetésre alkalmas oknak. A nevelőtestületi ülésen tudomására jutott körülmény értékelésekor azonban ezen korábbi magatartását súlyosító körülménynek jogszerűen tekinthette. Ezért okszerűen szankcionálhatta a tudomására jutott újabb felperesi magatartást oly módon, hogy a munkaviszonya megszüntetéséről döntött.
[16] Önmagában az, hogy más munkavállalók is elismerték, hogy fogyasztottak a gyermekek élelmiszeréből, még nem teszi okszerűtlenné a felmondást, mert a többi munkavállaló esetében nem volt olyan előzmény, hogy a munkáltató arról értesült volna, hogy élelmiszert visznek ki az intézményből. Az igazgató értekezleten történt közlése a munkaviszony jövőbeli megszüntetéséről nem zárja ki, hogy a felperessel szemben más szankciót alkalmazzon.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[18] Jogszabálysértésként az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp). 221. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (2) bekezdés, 66. § (1) és (2) bekezdés megsértésére hivatkozott.
[19] Hangsúlyozta, hogy a felperes által tanúsított jogellenes élelmiszer-kivitel, valamint a gyermekek ételéből való önkényes étkezés két különböző magatartás. R. E. igazolta vallomásával, hogy az ételmaradékokat az alperes munkavállalói hazavihették. Az nem volt bizonyított, hogy a felperesnél a táskaellenőrzéskor talált étel érintetlen, a gyermekek által el nem fogyasztott, emberi fogyasztásra alkalmas ételnek minősült volna.
[20] Az igazgató utasítása a térítési díj nélkül történő munkavállalói étkezéseket tiltotta, tehát nem a maradék fogyasztásáról szólt. Ez a magatartás semmilyen esetben sem szolgálhat az előző magatartás súlyosító körülményeként, mivel azzal nem azonos.
Mindezekre tekintettel a törvényszék az eset körülményeit nem kellő körültekintéssel vizsgálta, ezért hibás következtetést vont le.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[23] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[24] A munkáltató a felmondását az Mt. 66. § (2) bekezdésben felhozott indokok közül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő okra alapította, melynek valóságát és okszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján neki kellett bizonyítani.
[25] A felmondás jogszerűségéről levont jogkövetkeztetés vonatkozásában téves a felperes Pp. 221. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése megsértésére történő hivatkozása. A törvényszék a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat, a tanúk vallomását, a felperes közvetlen felettese és a munkáltatóijogkör-gyakorló perbeli előadását a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően a bizonyítékok egybevetése alapján összességükben jogszerűen értékelte, és mérlegeléséről a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően, indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott. Mérlegelése megfelelt a logika szabályainak, és nem minősült iratellenesnek vagy kirívóan okszerűtlennek. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a törvényszék által értékelt tanúvallomásokból megállapítható volt, hogy a felperes 2013. május 6-án nem maradékot, hanem a gyermekek étkeztetésére szánt élelmiszert akart kivinni az intézményből.
[26] A táskaellenőrzés során tapasztaltak miatt a munkáltató írásbeli figyelmeztetést alkalmazott, melyben foglalt magatartás a bírói gyakorlat szerint később nem képezheti felmondás indokát, azonban a munkaviszonynak egy hasonló magatartás miatt történő megszüntetése indokoltságát alátámaszthatja (BH 1999.332.).
[27] A 2013. május 6-i és a 2013. május 21-i felperesnek felrótt magatartás a gyermekeknek szánt élelmiszerből történő jogellenes elvételnek minősült. A két cselekményt azt teszi hasonlóvá, hogy a felperes mindkét esetben ellenérték nélkül, tehát tilalmazottan vett el a gyermekeknek járó ételből.
[28] A felperes nem vitatta, hogy 2013. május 21-én értesült a munkáltató arról, hogy a korábbi igazgatói utasítást és az azt követő ellenőrzéseket követően is változatlanul fogyasztott a gyermekek ételéből, ezért okszerű a törvényszék következtetése arról, hogy a május 6-i hasonló cselekményt követően ezen ismeret birtokában jogszerűen alkalmazhatott rendes felmondást a munkáltató azon munkavállalójával szemben, aki nemcsak a munkahelyén fogyasztott a gyermekek ételéből, hanem azt otthon is megtette.
[29] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv. I. 10.120/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kosik Barbara ügyvéd
Az alperes: Géza Fejedelem Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde
Az alperes képviselője:
Dr. Viszló László ügyvéd
A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.173/2015/3.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.615/2014/8.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.173/2015/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A le nem rótt 52.800 (ötvenkettőezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes 2004. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában óvoda-pedagógus munkakörben.
Az óvodában kialakult gyakorlat szerint a munkavállalók a gyermekek által el nem fogyasztott ételt vödrökben összegyűjthették, és a munkáltató engedélyével állataik számára hazavihették.
Az óvodában a munkavállalók közül többen rendszeresen úgy étkeztek, hogy térítési díj fizetése nélkül alkalmanként fogyasztottak a gyermekek ebédjéből. Sz. I. igazgató 2012. augusztus 31-én kiadott utasításában előírta az óvodavezetőnek, hogy rendszeresen ellenőrizze a munkavállalók étkezését. Ennek az óvodavezető két alkalommal eleget tett, melynek során tapasztalta, hogy 12-13 fő, köztük a felperes is térítési díj befizetése nélkül vette igénybe az intézményi étkezést.
Az igazgató 2013. május 10-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest. Eszerint a 2013. május 6-án tartott táskaellenőrzés alkalmával a táskájában a gyermekek által el nem fogyasztott ételt találtak, amit el akart vinni az intézményből. Felhívták a figyelmét arra, hogy ez már a második figyelmeztetése, a következő a munkaviszony megszüntetését vonhatja maga után.
2013. május 21-én az igazgató által összehívott nevelőtestületi értekezleten kiderült, hogy több óvónő úgy ült le ebédelni a gyerekekkel, hogy nem fizette be az étkezési díjat. Ezt a felperes és mások is elismerték. Az értekezleten az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben ez a továbbiakban is előfordul, annak hátrányos következményei lesznek.
A 2013. május 30-án kelt és 31-én kézbesített felmondással az alperes 50 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokát képezte többek között, hogy a felperes 2013. május 21-én a rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből, továbbá indok volt az is, hogy május 6-án táskaellenőrzés során bebizonyosodott, hogy az intézményből jogellenesen kb. 3-4 adagnyi mennyiségű élelmiszert próbált kivinni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeként 332.414 forint felmondási időre járó távolléti díj kártérítésként történő megfizetését, 289.200 forint 2 havi végkielégítés megfizetését kérte. Álláspontja szerint a felmondás nem volt szabályszerűen közölt, a felmondási idő nem részletezett, indokai alaptalanok és nem okszerűek.
Előadta, hogy a gyermekétkeztetés során keletkezett maradék jogszabály szerint hulladék, melynek kezelése nincs megoldva, szóbeli engedéllyel lehetett azt elszállítani. A táskaellenőrzés alkalmával is ilyen maradék elszállításáról (grízes tészta és leves) volt szó.
Nem vitatta, hogy térítési díj megfizetése nélkül étkezett, ez minden esetben olyan gyermekek után történt, akik aznap hiányoztak az intézményből, ezért az ebédjüket hulladékként kidobták volna. Rajta kívül még 9 fő ezt a gyakorlatot folytatta.
Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen elkésettségre hivatkozással a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 528.540 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját az alperes viseli, és kötelezte az alperest részilleték megfizetésére, míg a felperest terhelő illetékről megállapította, hogy azt az állam viseli.
A felmondás okai közül a táskaellenőrzésről és az ételfogyasztásról szóló indokokat valósnak ítélte. Megállapította, hogy amiatt, hogy a táskaellenőrzéskor a gyermekek étkeztetésére szánt élelmiszereket találtak a felperesnél, már írásbeli figyelmeztetést kapott, így ezen indok a kétszeres értékelés tilalmába ütközött.
Az pedig nem volt vitás, hogy a felperes a 2013. május 21-én tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből. A felmondás indoka ebben a körben azonban okszerűtlen figyelemmel arra, hogy az alperes a többi munkavállalóval szemben e magatartás miatt szankciót nem alkalmazott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd első- és másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes, az eljárási és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Rögzítette, hogy az igazgató utasítást adott ki amiatt, hogy térítési díj megfizetése nélkül étkeznek a munkavállalók a gyermekek ételéből, amelyről mindenki tudott. A felperes a személyes előadása során is elismerte, hogy ennek ellenére a továbbiakban is rendszeresen, hetente kétszer a gyermekek ételét fogyasztotta. A tanúvallomásokból megállapíthatóan a felperes többször haza is vitt a gyermekeknek szánt élelmiszerből, nemcsak a munkáltató által engedélyezett hulladékot, hanem emberi fogyasztásra is alkalmas élelmiszereket .
A 2013. május 6-án tartott táskaellenőrzéskor a munkáltató arról is tudomást szerzett, hogy a felperes élelmiszert vitt haza, mert a táskájában aznap talált élelem a gyermekek étkeztetésére szánt volt. Emiatt az alperes figyelmeztetésben is részesítette.
A munkáltatói jogkör gyakorlójának ezt követően, a 2013. május 21-én tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten jutott a tudomására, hogy a munkavállalók – köztük a felperes – továbbra is rendszeresen fogyasztanak a gyermekeknek szánt élelmiszerből, melyet a felperes is elismert. Korábbi magatartását ugyan már szankcionálta a munkáltató a figyelmeztetéssel, de akkor még a munkáltató a magatartását nem találta munkaviszony megszüntetésre alkalmas oknak. A nevelőtestületi ülésen tudomására jutott körülmény értékelésekor azonban ezen korábbi magatartását súlyosító körülménynek jogszerűen tekinthette. Ezért okszerűen szankcionálhatta a tudomására jutott újabb felperesi magatartást oly módon, hogy a munkaviszonya megszüntetéséről döntött.
Önmagában az, hogy más munkavállalók is elismerték, hogy fogyasztottak a gyermekek élelmiszeréből, még nem teszi okszerűtlenné a felmondást, mert a többi munkavállaló esetében nem volt olyan előzmény, hogy a munkáltató arról értesült volna, hogy élelmiszert visznek ki az intézményből. Az igazgató értekezleten történt közlése a munkaviszony jövőbeli megszüntetéséről nem zárja ki, hogy a felperessel szemben más szankciót alkalmazzon.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Jogszabálysértésként az 1952. évi III. törvény (Pp). 221. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bekezdés, 66. § (1) és (2) bekezdés megsértésére hivatkozott.
Hangsúlyozta, hogy a felperes által tanúsított jogellenes élelmiszer-kivitel, valamint a gyermekek ételéből való önkényes étkezés két különböző magatartás. R. E. igazolta vallomásával, hogy az ételmaradékokat az alperes munkavállalói hazavihették. Az nem volt bizonyított, hogy a felperesnél a táskaellenőrzéskor talált étel érintetlen, a gyermekek által el nem fogyasztott, emberi fogyasztásra alkalmas ételnek minősült volna.
Az igazgató utasítása a térítési díj nélkül történő munkavállalói étkezéseket tiltotta, tehát nem a maradék fogyasztásáról szólt. Ez a magatartás semmilyen esetben sem szolgálhat az előző magatartás súlyosító körülményeként, mivel azzal nem azonos.
Mindezekre tekintettel a törvényszék az eset körülményeit nem kellő körültekintéssel vizsgálta, ezért hibás következtetést vont le.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A munkáltató a felmondását az Mt. 66. § (2) bekezdésben felhozott indokok közül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő okra alapította, melynek valóságát és okszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján neki kellett bizonyítani.
A felmondás jogszerűségéről levont jogkövetkeztetés vonatkozásában téves a felperes Pp. 221. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése megsértésére történő hivatkozása. A törvényszék a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat, a tanúk vallomását, a felperes közvetlen felettese és a munkáltatóijogkör-gyakorló perbeli előadását a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően a bizonyítékok egybevetése alapján összességükben jogszerűen értékelte, és mérlegeléséről a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően, indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott. Mérlegelése megfelelt a logika szabályainak, és nem minősült iratellenesnek vagy kirívóan okszerűtlennek. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a törvényszék által értékelt tanúvallomásokból megállapítható volt, hogy a felperes 2013. május 6-án nem maradékot, hanem a gyermekek étkeztetésére szánt élelmiszert akart kivinni az intézményből.
A táskaellenőrzés során tapasztaltak miatt a munkáltató írásbeli figyelmeztetést alkalmazott, melyben foglalt magatartás a bírói gyakorlat szerint később nem képezheti felmondás indokát, azonban a munkaviszonynak egy hasonló magatartás miatt történő megszüntetése indokoltságát alátámaszthatja (BH 1999.332.).
A 2013. május 6-ai és a 2013. május 21-ei felperesnek felrótt magatartás a gyermekeknek szánt élelmiszerből történő jogellenes elvételnek minősült. A két cselekmény azt teszi hasonlóvá, hogy mindkét esetben ellenérték nélkül, tehát tilalmazottan vett el a gyermekeknek járó ételből.
A felperes nem vitatta, hogy 2013. május 21-én értesült a munkáltató arról, hogy a korábbi igazgatói utasítást és az azt követő ellenőrzéseket követően is változatlanul fogyasztott a gyermekek ételéből, ezért okszerű a törvényszék következtetése arról, hogy a május 6-ai hasonló cselekményt követően ezen ismeret birtokában jogszerűen alkalmazhatott rendes felmondást a munkáltató azon munkavállalójával szemben, aki nemcsak a munkahelyén fogyaszt a gyermekek ételéből, hanem azt otthon is teszi.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A munkavállaló korábbi, írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált valamely magatartása önállóan nem képezheti később felmondás indokát, de egy hasonló magatartás miatt történő munkaviszony megszüntetés (felmondás) megalapozottságát alátámaszthatja.
Z á r ó r é s z
A Kúria a pervesztes felperes által le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § alapján döntött.
Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így az erről szóló határozathozatalt a Kúria a Pp. 79. § (1) bekezdés alapján mellőzte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. október 19.
Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró