62005CJ0194_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. december 18-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 75/442/EGK és 91/156/EGK irányelv - A »hulladék« fogalma - Ismételt felhasználásra szánt kifejtett föld és kövek. C-194/05. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. december 18. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 75/442/EGK és 91/156/EGK irányelv - A »hulladék« fogalma - Ismételt felhasználásra szánt kifejtett föld és kövek"

A C-194/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. május 2-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Bambara avvocato, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Fiengo avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, U. Lőhmus, J. N. Cunha Rodrigues, A. Ó Caoimh (előadó) és P. Lindh bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: J. Swedenborg tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. január 17-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. március 22-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság - mivel a környezetről szóló, 2001. március 23-i 93. sz. törvény (a GURI 2001. április 4-i 79. száma., a továbbiakban: 93/2001. sz. törvény) 10. cikke, valamint a kormánynak az infrastruktúrák és stratégiai termelőlétesítmények, továbbá a termelőtevékenységet fellendítő egyéb beavatkozások tárgyában adott felhatalmazásról szóló, 2001. december 21-i 443. sz. törvény (a GURI 2001. december 27-i 99. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 443/2001. sz. törvény) 1. cikkének (17) és (19) bekezdése kizárta a hulladékokra vonatkozó nemzeti szabályozás hatálya alól a töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként történő tényleges ismételt felhasználásra szánt kifejtett földet és köveket, az olyan szennyezett helyekről és a meliorizált területekről származó anyagok kivételével, amelyek szennyezőanyag-koncentrációja meghaladja a hatályos jogszabályokban előírt határértékeket - nem teljesítette az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvből (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.) (a továbbiakban: irányelv) eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

2 Az irányelv 1. cikkének a) és c) pontja értelmében ezen irányelv alkalmazásában: [...]

"a) hulladék: az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.

A Bizottság a 18. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően legkésőbb 1993. április 1-jéig jegyzéket készít azokról a hulladékokról, amelyek az I. mellékletben felsorolt hulladékkategóriákba tartoznak. Ezt a jegyzéket időről időre áttekinti, és ha szükséges, ugyanezen eljárás szerint kijavítja;

c) birtokos: a hulladék termelője, vagy az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van".

3 Az irányelv 1. cikkének e) és f) pontja a hulladékártalmatlanítás, illetve -hasznosítás fogalmát úgy határozza meg, mint bármely olyan művelet, amelyet ugyanezen irányelv II. A., illetve II. B. melléklete felsorol.

4 Ugyanezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá: [...] [...] (2) Az egyes hulladékkategóriákkal való gazdálkodást külön irányelvekben különös vagy kiegészítő rendelkezésekkel lehet szabályozni."

b) a következő hulladékok, amennyiben ezekre más jogszabályok vonatkoznak: [...]

ii) ásványi erőforrások kutatása, fejtése, kezelése és tárolása során, valamint a kőfejtők üzemeltetése eredményeként jelentkező hulladék;

5 A Bizottság elfogadta a 75/442 irányelv 1. cikke a) pontjának alkalmazásában a hulladékjegyzék megállapításáról szóló, 1993. december 20-i 94/3/EK határozatot (HL 1994. L 5., 15. o.). Ezt a jegyzéket (a továbbiakban: európai hulladékjegyzék) a 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról szóló, 2000. május 3-i 2000/532/EK bizottsági határozat (HL L 226., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 151. o.) tette naprakésszé. A 2000/532 határozattal létrehozott európai hulladékjegyzék több alkalommal módosult, legutóbb a 2001. július 23-i 2001/573/EK tanácsi határozat (HL L 203., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 165. o.) módosította. E jegyzék tartalmazza az "Építkezésből és bontásból származó hulladékok (beleértve a szennyezett területekről kitermelt földet)" című 17. fejezetet, amely alatt szerepel többek között a 17 05 szakasz, melynek címe "föld (beleértve a szennyezett területekről származó kitermelt földet), kövek és kotrási meddő", amelyen belül található a 17 05 03. sz. "veszélyesanyag-tartalmú föld és kövek" rovat, illetve a 17 05 04. sz. "a 17 05 03 alá be nem sorolt föld és kövek" rovat.

A nemzeti szabályozás

6 A hulladékokról szóló 91/156/EGK irányelv, a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv, valamint a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 1997. február 5-i 22. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 1997. február 15-i 38. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 22/97. sz. törvényerejű rendelet) 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja az alábbiak szerint rendelkezik: "E rendelet értelmében:

a) hulladék: az A. mellékletben felsorolt kategóriákhoz tartozó bármely anyag vagy tárgy, amelynek birtokosa attól megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles."

7 A fenti rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a rendelet hatálya alól kizár bizonyos anyagokat vagy nyersanyagokat, amennyiben ezekre más, különös jogszabályok vonatkoznak, melyek között szerepel ugyanezen bekezdés b) pontjában az "ásványi erőforrások kutatása, fejtése, kezelése és tárolása során, valamint a kőfejtők üzemeltetése eredményeként jelentkező hulladék".

8 A 93/2001. sz. törvény 10. cikke a 22/97. sz. törvényerejű rendelet 8. cikkének (1) bekezdését az alábbi f bis) ponttal egészítette ki:

"a töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként ténylegesen felhasznált kifejtett föld és kövek, az olyan szennyezett helyekről és a meliorizált területekről származóak kivételével, amelyek szennyezőanyag-koncentrációja meghaladja a hatályos jogszabályokban előírt határértékeket".

9 A 443/2001. sz. törvény 1. cikkének (17) bekezdése akként rendelkezik, hogy a 22/97. sz. törvényerejű rendelet 8. cikke (1) bekezdésének f bis) pontját úgy kell értelmezni, hogy "a kifejtett - különösen a bányajáratokból kifejtett - föld és kövek nem tekinthetők hulladéknak, következésképpen ki vannak zárva az említett törvényerejű rendelet hatálya alól, még akkor is, ha a termelési ciklus folyamán fejtési, fúrási és építkezési tevékenységből származó szennyező anyaggal fertőződtek, amennyiben össztömegük átlagos szennyezőanyag-koncentrációja nem haladja meg a hatályos jogszabályokban előírt határértékeket".

10 Továbbá ugyanezen cikk (19) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A (17) bekezdésben foglalt anyagok vonatkozásában töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként történő tényleges felhasználásnak tekintendő az ipari termelési cikluson kívüli rendeltetés is, beleértve a kifejtett kövek tömedékelését, valamint más területre történő lerakását, bármilyen jogcímen is engedélyezte azt az illetékes közigazgatási hatóság, amennyiben a (18) bekezdésben foglalt határértékeket nem lépik túl, és e lerakást az érintett terület környezeti újrarendezésének megfelelően végzik."

11 Az Olaszországnak az Európai Közösségben való tagsága alapján fennálló kötelezettségeinek végrehajtásáról szóló, 2003. október 31-i 306. sz. törvény (a GURI 2003. november 15-i 266. száma; a továbbiakban: 306/2003. sz. törvény) 23. cikkével az olasz jogalkotó módosította a 443/2001. sz. törvény 1. cikkének (17) és (19) bekezdését.

A pert megelőző eljárás

12 A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a 93/2001. sz. törvény 10. cikke és a 443/2001. sz. törvény 1. cikkének (17) és (19) bekezdése (a továbbiakban: a vitatott rendelkezések) együttesen sérti az irányelvet, az EK 226. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indított.

13 Mivel az olasz hatóságok nem válaszoltak a 2002. június 27-i felszólító levelére, a Bizottság 2002. december 19-én indokolással ellátott véleményt adott, amelyben felhívta az Olasz Köztársaságot arra, hogy az - ugyanaznap történt - kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

14 A fent említett, indokolással ellátott véleményre adott 2003. március 5-i válaszuk keretében az olasz hatóságok megküldték a Bizottságnak a földkifejtésre vonatkozó nemzeti szabályozás módosításának tervezetét.

15 A 2003. június 25-i közös találkozón a Bizottság azt állította, hogy az említett törvénytervezet továbbra is szűken értelmezi a hulladék fogalmát, ily módon tehát ellentétes az irányelvvel.

16 2004. február 3-i levelükkel az olasz hatóságok megküldték a Bizottságnak a 2003. március 5-i levelükben közölt módosításokat tartalmazó 306/2003. sz. törvény szövegének másolatát.

17 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a helyzet továbbra sem kielégítő, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A keresetről

Az elfogadhatóságról

18 Ellenkérelmében az Olasz Köztársaság mindenekelőtt azt állítja, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a Bizottság nem vette tekintetbe azon módosításokat, melyeket a 2003. október 31-én elfogadott és 2003. november 30-án, tehát a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen kereset benyújtása előtt, hatályba lépett 306/2003. sz. törvény vezetett be.

19 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd különösen a C-168/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8227. o.] 24. pontját és a C-23/05. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. október 27-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9535. o.] 9. pontját).

20 Másrészt az EK 226. cikk alkalmazásával kötelezettségszegés megállapítása iránt indított kereset tárgyát behatárolja az említett rendelkezésben foglalt pert megelőző eljárás, ezért a kereset csak a pert megelőző eljárásban megjelölt kifogásokon alapulhat (lásd e tekintetben a C-152/98. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-3463.o.] 23. pontját és a C-221/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2005. szeptember 22-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-8307. o.] 38. pontját).

21 Márpedig jelen ügyben a 306/2003. sz. törvény által bevezetett módosításokra csak az indokolással ellátott véleményben megjelölt határidő lejártát követően került sor.

22 Noha a Bizottság úgy véli, hogy e módosítások nem eredményezték az olasz szabályozás irányelvvel történt összehangolását, hangsúlyozta ugyanakkor mind válaszában, mind a tárgyalás folyamán, hogy a jelen kereset keretein belül nem kíván e törvény ellen fellépni.

23 Ilyen körülmények között, mivel az EK 226. cikk alapján indított kereset tárgya nem a pert megelőző eljárásban megjelöltektől eltérő kifogásokon alapul, az Olasz Köztársaság által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

24 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a vitatott rendelkezések a priori és általános jelleggel kizárják a hulladékokról szóló nemzeti szabályozás hatálya alól az egyes ismételt felhasználási műveletekre szánt kifejtett földet és köveket, aminek következtében ezen anyagok vonatkozásában az irányelv hulladékkezelésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.

25 Márpedig a Bizottság úgy véli, hogy az európai hulladékjegyzékben szereplő kifejtett föld és kövek olyan anyagoknak tekinthetők, amelyektől birtokosuk megválni szándékozik, és a hulladék fogalmának az irányelv 1. cikkének a) pontjában szereplő meghatározása alá tartoznak. A vitatott rendelkezések nem korlátozzák az irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések alkalmazásának kizárását a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kifejezetten leírt esetekre, hanem általánosabb kizárásról rendelkeznek.

26 Az Olasz Köztársaság álláspontja szerint a hulladék közösségi fogalma alóli ésszerű kivételeknek tekintendők az olyan melléktermékek, melyektől a vállalkozás nem szándékozik hulladék formájában "megválni". A Bíróság e fogalomra vonatkozó ítélkezési gyakorlatának figyelmes olvasata ugyanis rávilágít: annak elengedhetetlen feltétele, hogy valamely maradékanyag mellékterméknek és ne hulladéknak minősüljön, nem az, hogy ezen érintett anyagokat ugyanazon termelési eljárás során használják fel, mint amelynek eredményeként létrejöttek, hanem hogy bizonyosan ismételten felhasználják azokat előzetes átalakítás nélkül. E tekintetben a Bizottság a C-457/02. sz. Niselli-ügyben 2004. november 11-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-10853. o.) 52. pontjának téves értelmezéséből indul ki, amely a hulladék kategóriája alóli általános kivételek jogszerűségének elvetésére szorítkozik a szóban forgó anyagok tényleges ismételt felhasználása konkrét vizsgálatának hiányában.

27 E tagállam úgy véli, hogy mellékterméknek kell minősíteni az olyan maradékanyagokat, amelyeket biztosan és előzetes átalakítás nélkül használnak fel egy másik termelés során, mint amelynek eredményeként létrejöttek, ha az ismételt felhasználási eljárás vagy az eredeti termeléssel egy időben történik, vagy ésszerű időn belül, vagyis még azt megelőzően teszi lehetővé az ismételt felhasználás biztosítását, hogy a maradékanyagok tárolása kárt okozhatna.

28 Az Olasz Köztársaság a vitatott rendelkezések és az ország kommunikációs hálózatát érintő közmunkákra vonatkozó nagyszabású projekt megvalósítása közötti kapcsolatot hangsúlyozza, amelyhez a kifejtett föld és kövek használata elengedhetetlen, mivel ez kétségkívül e projekt legfontosabb része, ami garantálja azok tényleges ismételt felhasználását. Ilyen biztosítékot eredményez továbbá e projekt egyes részei felelőseinek e munkák elvégzése tekintetében vállalt kötelezettsége.

29 Ennek keretén belül, korántsem általános kizárásról rendelkezve, a vitatott rendelkezések az említett projekt és az érintett munkák kivitelezésének ellenőrzése által határolják körül azon eseteket, amelyekben a kifejtett föld és kövek nem tartoznak a hulladékokra vonatkozó szabályozás hatálya alá, mivel egy olyan koherens terv szerint, amely előzetes jelleggel és speciális módon mérlegeli a környezetre és az egészségre gyakorolt hatást, ismételten felhasználandó anyagoknak tekinthetők.

A Bíróság álláspontja

30 Érvelésével a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a vitatott rendelkezések ellentétesek az irányelvvel és különösen annak 1. cikke a) pontjával, mivel sértik a "hulladék" irányelv értelmében alkalmazandó fogalmát, kizárva ezzel az irányelvnek a hulladékkezelésre vonatkozó rendelkezéseit álültető nemzeti szabályozás hatálya alól az egyes ismételt felhasználási műveletekre szánt kifejtett földet és köveket.

31 A fenti 1. cikk a) pontjának meghatározása szerint "hulladék""az [irányelv] I. melléklet[é]ben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles".

32 Ezt a meghatározást a fenti melléklet a hulladéknak minősülő anyagok és tárgyak jegyzékével pontosítja és illusztrálja. Ez a jegyzék azonban csak iránymutatás jellegű, a hulladékminősítés mindenekelőtt a birtokos magatartásán és a "megválni" kifejezés jelentésén alapul (lásd e tekintetben a C-129/96. sz. Inter-Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-7411. o.] 26. pontját; a C-1/03. sz., Van de Walle és társai ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7613. o.] 42. pontját és a C-252/05. sz. Thames Water Utilities ügyben 2007. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-3883. o.] 24. pontját).

33 A "megválni" kifejezést nemcsak az irányelv alapvető célkitűzésére figyelemmel kell értelmezni, amely a harmadik preambulumbekezdés értelmében "az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen", hanem az EK 174. cikk (2) bekezdése alapján is. E rendelkezés szerint "[a] Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul [...]". Következésképp az irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti "megválni" kifejezést és a "hulladék" fogalmát tehát nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd e tekintetben a C-418/97. és C-419/97. sz., ARCO Chemie Nederland és társai egyesített ügyekben 2000. június 15-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4475. o.] 36-40. pontját és a fent hivatkozott Thames Water Utilities ügyben hozott ítélet 27. pontját).

34 Bizonyos körülmények utalhatnak anyagtól vagy tárgytól való "megválást" jelző cselekedet, szándék vagy kötelezettség meglétére az irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében (a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben hozott ítélet 83. pontja). Ez a helyzet különösen, ha a felhasznált anyag termelési vagy fogyasztási maradékanyag, azaz olyan termék, amelynek nem ez volt a rendeltetése (lásd e tekintetben a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben hozott ítélet 84. pontját és a fent hivatkozott Niselli-ügyben hozott ítélet 43. pontját).

35 Így a Bíróság pontosította, hogy a gránitkifejtőből származó törmelék, amely nem a kifejtő által elsődlegesen keresett termék, főszabály szerinti hulladéknak tekintendő (e tekintetben lásd a C-9/00. sz., Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben 2002. április 18-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-3533. o., a továbbiakban: a Palin Granit ügyben hozott ítélet] 32. és 33. pontját).

36 Egyébiránt valamely anyag feldolgozási módja vagy felhasználási módja nem meghatározó abból a szempontból, hogy hulladéknak minősül-e, vagy sem (lásd a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben hozott ítélet 64. pontját és a C-176/05. sz. KVZ retec ügyben 2007. március 1-jén hozott ítélet [EBHT 2007., I-1721. o.] 52. pontját).

37 A Bíróság így egyrészt azt pontosította, hogy az irányelv II. A. és II. B. mellékletében foglalt ártalmatlanítási, illetve hasznosítási műveletek valamelyikének végrehajtása önmagában még nem teszi lehetővé a kérdéses művelet tárgyát képező anyag vagy tárgy hulladékká minősítését (lásd e tekintetben különösen a fent hivatkozott Niselli-ügyben hozott ítélet 36. és 37. pontját), másrészt pedig azt, hogy a hulladék fogalma nem zárja ki az ismételt gazdasági felhasználásra alkalmas anyagokat és tárgyakat (lásd e tekintetben különösen a C-304/94., C-330/94., C-342/94. és a C-224/95. sz., Tombesi és társai egyesített ügyekben 1997. június 25-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-3561. o.] 47. és 48. pontját). Az irányelv által felállított felügyeleti és gazdálkodási rendszer célja ugyanis, hogy minden olyan tárgyra és anyagra vonatkozzon, amelytől a birtokosa megválik, akkor is, ha ezek piaci értékkel rendelkeznek, és újrafeldolgozás, hasznosítás vagy ismételt felhasználás céljából üzletszerűen gyűjtik őket (lásd különösen a fent hivatkozott Palin Granit ügyben hozott ítélet 29. pontját).

38 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik azonban az is, hogy egyes esetekben a - nem elsősorban termelési célú kitermelés vagy gyártás során keletkezett - javak, anyagok, illetve nyersanyagok nem maradékanyagnak, hanem mellékterméknek minősülhetnek, amelytől a birtokosa az irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében nem "megválni" szándékozik, hanem amelyet adott esetben az azt előállító gazdasági szereplőtől eltérő gazdasági szereplők igényeinek kielégítésére, számára kedvező feltételekkel, egy későbbi folyamat során kíván felhasználni vagy forgalomba hozni - feltéve, hogy ez az ismételt felhasználás biztos, nem tesz szükségessé előzetes átalakítást, és illeszkedik a termelési vagy felhasználási folyamatba (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Palin Granit ügyben hozott ítélet 34-36. pontját, a C-114/01. sz., AvestaPolarit Chrome ügyben 2003. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8725. o.] 33-38. pontját; a fent hivatkozott Niselli-ügyben hozott ítélet 47. pontját; a C-416/02. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-7487. o.] 87. és 90. pontját, valamint a C-121/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-7569. o.] 58. és 61. pontját).

39 Ennélfogva az anyag termelési maradékanyag jellegén alapuló szemponton kívül az anyag előzetes átalakítási művelet nélküli ismételt felhasználásának valószínűségi foka is releváns szempontnak minősül annak értékeléséhez, hogy az említett anyag az irányelv értelmében hulladék-e, vagy sem. Ha az érintett anyag ismételt felhasználásának egyszerű lehetőségén túlmenően a birtokosnak gazdasági előnye származik belőle, az ismételt felhasználás valószínűsége magas. Ilyen esetben a kérdéses anyag már nem lehet olyan teher, amelytől a birtokosa "megválni" szándékozna, hanem valódi termék (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Palin Granit ügyben hozott ítélet 37. pontját és a fent hivatkozott Niselli-ügyben hozott ítélet 46. pontját).

40 Ha azonban egy ilyen ismételt felhasználás tartós, tehát a birtokos számára terhet jelentő, és esetlegesen - az irányelv által pontosan korlátozni kívánt - környezetkárosító tárolási műveleteket tesz szükségessé, nem minősülhet biztosnak és csak többé-kevésbé hosszú távon előre tervezhetőnek tekinthető, így a kérdéses anyagot főszabály szerint hulladéknak kell tekinteni (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Palin Granit ügyben hozott ítélet 38. pontját és a fent hivatkozott AvestaPolarit Chrome ügyben hozott ítélet 39. pontját).

41 Azt, hogy valóban az irányelv értelmében vett "hulladékról" van szó, ennek megfelelően valamennyi körülményre figyelemmel kell ellenőrizni, figyelembe véve az irányelv célkitűzését, és ügyelve arra, hogy annak hatékony érvényesülése ne sérüljön (lásd e tekintetben a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben hozott ítélet 88. pontját és a fent hivatkozott KVZ retec ügyben hozott ítélet 63. pontját, valamint a C-235/02. sz., Saetti és Frediani ügyben 2004. január 15-én hozott végzés [EBHT 2004., I-1005. o.] 40. pontját).

42 Jelen ügyben tény, hogy a vitatott rendelkezések az irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatálya alól kizárják a kifejtett földet és köveket, amennyiben ezen anyagok egyrészt e rendelkezések értelmében nem szennyezettek, másrészt töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként történő tényleges felhasználásra szánják őket, "beleértve a kifejtett kövek tömedékelését, valamint bármely jogcímen engedélyezett, más területre történő lerakását".

43 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy, amint az a jelen ítélet 5. és 31. pontjából következik, az európai hulladékjegyzékben szereplő "föld és kövek"-et az irányelv értelmében "hulladéknak" kell tekinteni, amennyiben azoktól birtokosuk megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.

44 Mivel az irányelv semmilyen döntő szempontot nem határoz meg arra vonatkozóan, hogyan állapítható meg a birtokos arra irányuló szándéka, hogy az adott tárgytól vagy anyagtól megváljon, közösségi rendelkezések hiányában a tagállamok szabadon választhatnak a nemzeti jogba átültetett irányelvekben megállapított tényállási elemek bizonyításának módozatai között, ami azonban nem veszélyeztetheti a közösségi jog hatékony érvényesülését (lásd a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben ítélet 41. pontját és a fent hivatkozott Niselli-ügyben hozott ítélet 34. pontját). Így a tagállamok meghatározhatnak például különféle hulladékkategóriákat különösen azok kezelése szervezésének és ellenőrzésének megkönnyítése céljából, amennyiben az irányelvből vagy az ezen hulladékokra vonatkozó egyéb közösségi jogi rendelkezésekből eredő kötelezettségeiket teljesítik, és az irányelvből eredő kötelezettségeket átültető szövegek hatálya alól kizárt esetleges kategóriák megfelelnek az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak (lásd e tekintetben a C-62/03. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2004. december 16-án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 12. pontját).

45 Az Olasz Köztársaság lényegében úgy véli, hogy a vitatott rendelkezésekkel érintett anyagokat, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, nem kifejtésből származó maradékanyagnak, hanem mellékterméknek lehet tekinteni, amelytől a birtokosa, azon szándékánál fogva, hogy ezek ismételten felhasználásra kerüljenek, nem szándékozik az irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében "megválni", ezáltal az említett rendelkezések nem korlátozzák az irányelvből eredő, a hulladékkezelés tárgyában fennálló kötelezettségeket.

46 Egyebekben, figyelembe véve a jelen ítélet 33. pontjában felidézett, a hulladék fogalmának tág értelmezésére vonatkozó kötelezettséget és a Bíróságnak a jelen ítélet 34-40. pontjában említett ítélkezési gyakorlatának követelményeit, azon érvelést, amelyet az olasz kormány előterjesztett azon melléktermékekkel kapcsolatban, melyektől a birtokosa nem kíván megválni, azokra az esetekre kell korlátozni, amelyek során a javak, anyagok vagy nyersanyagok ismételt felhasználása, beleértve az azt előállító gazdasági szereplőktől eltérő gazdasági szereplők igényeinek kielégítését is, nem egyszerűen esetleges, hanem biztos, nem tesz szükségessé előzetes átalakítást, és illeszkedik a termelési vagy felhasználási folyamatba.

47 Jelen ügyben a vitatott rendelkezések, különösen a 443/2001. sz. törvény 1. cikkének (19) bekezdése, nyilvánvalóan helyzetek széles körére vonatkoznak, beleértve azt az esetet is, amikor a kifejtett földet és köveket egy másik területre rakják le.

48 Nem zárható ki továbbá, ellentétben azzal, amit lényegében az Olasz Köztársaság sugall, hogy a vitatott rendelkezésekben foglalt "tényleges ismételt felhasználás" csak egy számottevő, sőt határozatlan időtartam elteltét követően valósul meg, ily módon a szóban forgó anyagok esetében tartós raktározási műveleteket tesz szükségessé. Márpedig, amint az a jelen ítélet 40. pontjából következik, e műveletek terhet jelenthetnek a birtokos számára, továbbá esetlegesen az irányelv által pontosan korlátozni kívánt környezetkárosításhoz vezethetnek.

49 Továbbá, amint az többek között a jelen ítélet 36. és 37. pontjából következik, valamely anyag felhasználási módja nem meghatározó abból a szempontból, hogy hulladéknak minősül-e, vagy sem. Következésképpen abból az egyetlen körülményből, hogy a szóban forgó anyagokat ismételten fel fogják használni, nem lehet arra következtetni, hogy nem tekinthetők az irányelv értelmében "hulladéknak".

50 Az ugyanis, hogy a jövőben mi történik valamely tárggyal vagy anyaggal, önmagában nem befolyásolja annak esetleges hulladékjellegét, amelyet az irányelv 1. cikke a) pontjának megfelelően az e tárgy vagy anyag birtokosának a megválási cselekedetéhez, szándékához vagy kötelezettségéhez képest határoznak meg (lásd e tekintetben a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben hozott ítélet 64. pontját és a fent hivatkozott KVZ retec ügyben hozott ítélet 52. pontját).

51 Úgy tűnik tehát, hogy a vitatott rendelkezések valójában egy előfeltevéssel élnek, amelynek értelmében az általuk érintett helyzetekben a kifejtett föld és kövek melléktermékeknek tekintendők, melyek a birtokosuk számára, annak azon szándékánál fogva, hogy ezek ismételten felhasználásra kerüljenek, gazdasági előnyt vagy értéket képviselnek, nem pedig terhet, amelytől meg kívánna szabadulni.

52 Márpedig, még ha bizonyos esetekben e feltevés meg is felelhet a valóságnak, nem lehet általános előfeltevés az, hogy a kifejtett föld és kövek birtokosa olyan előnyhöz juthat ezek ismételt felhasználása folytán, amely meghaladja az azon egyszerű tényből származó előnyt, hogy meg is szabadulhat ezektől.

53 Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy garantálható, hogy a vitatott rendelkezések által érintett anyagokat tényleg ismételten felhasználják töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként, tekintve, hogy az Olasz Köztársaság e célból alkotott egyetlen különös szabályra sem hivatkozott, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések az olasz jogban a hulladékként történő minősítés alól kivonják a maradékanyagot, amely mindazonáltal megfelel az irányelv 1. cikkének a) pontjában foglalt meghatározásnak.

54 Ezen utóbbi rendelkezés nemcsak a "hulladék" fogalmának az irányelv értelmében vett meghatározását nyújtja, hanem a 2. cikk (1) bekezdésével együtt az irányelv hatályát is meghatározza. Az említett 2. cikk (1) bekezdése ugyanis meghatározza, milyen típusú hulladékok és milyen feltételekkel kerülnek vagy kerülhetnek ki az irányelv hatálya alól, míg főszabály szerint minden, e meghatározásnak megfelelő hulladék az irányelv hatálya alá tartozik. Márpedig a belső jog minden olyan rendelkezése, amely általános jelleggel korlátozza az irányelvből eredő kötelezettségek terjedelmét az irányelv 2. cikke (1) bekezdésében megengedetten túl, szükségszerűen sérti az irányelv hatályát (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítélet 11. pontját), veszélyeztetve ezzel az EK 174. cikk hatékonyságát (lásd e tekintetben a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ügyben hozott ítélet 42. pontját).

55 Jelen ügyben, még ha feltételezzük is, hogy, amint arra az Olasz Köztársaság hivatkozott a tárgyalás folyamán, a vitatott rendelkezésekkel érintett műveletekre a közmunkák megvalósítására - mint például a töltések és alagutak építésére - vonatkozó nemzeti szabályozás ugyancsak irányadó, e tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy az ilyen típusú munka és az ennek során alkalmazott anyagok főszabály szerint nem tartoznak az irányelv hatálya alól a 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kivétel körébe.

56 Végezetül e tagállam azon érvével kapcsolatban, mely szerint a hulladékokra vonatkozó szabályozás alkalmazása azt jelenti, hogy a hulladékok ártalmatlanítását biztosító vagy az ezek szállítására, vagy összegyűjtésére jogosult vállalkozásoknak részt kell venniük a szóban forgó munkákban, ami jelentősen megnövelheti azok költségeit, a Bizottság helyesen emelte ki, hogy e helyzet az olasz szabályozásból, nem pedig az irányelvből ered. Bejelentési vagy adott esetben engedélyezési kötelezettségeinek sérelme nélkül, a hulladék birtokosa egyszerűen saját maga értékesítheti vagy ártalmatlaníthatja azt, az irányelv rendelkezéseinek megfelelően. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az irányelvet nemcsak a hulladéknak az e területre szakosodott vállalkozások által történő ártalmatlanítása és hasznosítása vonatkozásában kell alkalmazni, hanem a hulladéknak az ezeket előállító vállalkozások által az előállítás helyén történő ártalmatlanítása és hasznosítása vonatkozásában is (a fent hivatkozott Inter-Environnement Wallonie ügyben hozott ítélet 29. pontja).

57 E körülmények között a Bizottság keresetének helyt kell adni.

58 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - mivel a vitatott rendelkezések kizárták a hulladékokra vonatkozó nemzeti szabályozás hatálya alól a töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként történő tényleges ismételt felhasználásra szánt kifejtett földet és köveket, az olyan szennyezett helyekről és a meliorizált területekről származó anyagok kivételével, amelyek szennyezőanyag-koncentrációja meghaladja a hatályos jogszabályokban előírt határértékeket - nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

59 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság - mivel a környezetről szóló, 2001. március 23-i 93. sz. törvény 10. cikke, valamint a kormánynak az infrastruktúrák és stratégiai termelőlétesítmények, továbbá a termelőtevékenységet fellendítő egyéb beavatkozások tárgyában adott felhatalmazásról szóló, 2001. december 21-i 443. sz. törvény 1. cikkének (17) és (19) bekezdése kizárta a hulladékokra vonatkozó nemzeti szabályozás hatálya alól a töltés, tömedékelés, feltöltés céljából, valamint őrleményként történő tényleges ismételt felhasználásra szánt kifejtett földet és köveket, az olyan szennyezett helyekről és a meliorizált területekről származó anyagok kivételével, amelyek szennyezőanyag-koncentrációja meghaladja a hatályos jogszabályokban előírt határértékeket - nem teljesítette az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.