3030/2013. (II. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 22.K.31.869/2011/10. számú ítéletével összefüggésben, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet 7. számú melléklete "Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához" cím "Az igazolt munkaórák száma 0, ha a tárgyévben ellátott, az Szt. 65/C. §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma nem éri el a 30 főt, illetve - ha a normatív állami hozzájárulást nem az egész évre vették igénybe - annak időarányos részét." szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő érdekvédelmi szervezet (a továbbiakban: indítványozó) 2012. július 20. napján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Fővárosi Törvényszék 22.K.31.869/2011/10. számú ítélete, és az ennek alapjául szolgáló, a Magyar Államkincstár Központ ÖF-2651/3/2010. számú közigazgatási határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szmr.) 7. számú melléklete "Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához" cím megjelölt - azóta már hatályon kívül helyezett - szövegrésze konkrét esetben való alkalmazása sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, II. cikkét, XV. cikk (2) bekezdését, XIX. cikk (1)-(2) bekezdéseit.

[2] Az Szmr. 7. számú melléklete a nem állami és egyházi fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók és intézmények 2008 évre igényelt feladatellátási normatív hozzájárulásának elszámolásához szükséges adatlapot tartalmazta. A "Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához" indítványozó által kifogásolt szövegrésze pedig kimondta: "Az igazolt munkaórák száma 0, ha a tárgyévben ellátott, az Szt. 65/C. §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma nem éri el a 30 főt, illetve - ha a normatív állami hozzájárulást nem az egész évre vették igénybe - annak időarányos részét."

[3] Az indítványozó a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetése tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az egyedi ügyben a Fővárosi Törvényszék a 2012. április 26-án kelt, 22.K.31.869/2011/10. számú jogerős ítélettel döntött. A jogerős ítélet megállapította, hogy a per tárgyát képező közigazgatási határozat jogszerű és megalapozott. Az indítványozó álláspontja szerint a hatósági eljárásban, illetve a bírósági peres eljárásban alaptörvény-ellenes (a hatósági eljárásban még alkotmányellenes) jogszabály alkalmazására került sor, és ennek a következménye a visszafizetési kötelezettség előírása.

[4] Az indítványozó az Alaptörvény II. cikke és XV. cikk (2) cikke összefüggésében elsősorban a diszkrimináció tilalmára hivatkozott, utalva az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára. Kifejtette, hogy a kifogásolt rendelkezésben előírt 30 fős korlát nem adott teret az egyes támogató szolgálatok esetén az egyéni szempontok - például a szolgáltató akár tőle teljesen független okból nem tudja az előírt létszámot teljesíteni - figyelembe vételére.

[5] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált jogállamiságból eredő jogbiztonság sérelmére is. Az indítványozó előadta, hogy a támogatási feltételek egyoldalúak, "diktátum jellegűek" voltak, a szolgáltatónak semmilyen mozgásteret nem biztosítottak a támogatási feltétek kialakításban. Azt is sérelmezte, hogy a kifogásolt rendelkezés nem határozza meg, hogy milyen személyi kör számítható be a 30 fős létszámba, hanem csak utal szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 65/C. §-ának (4) bekezdése szerinti szociális rászorultnak minősülő személyekre. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés utaló szabálya nem biztosítja az ellátotti minőség pontos behatárolhatóságát, ezért sérti a normavilágosság követelményét.

[6] Az indítványozó végül azt is kifejtette, hogy érdekképviseleti tevékenységére tekintettel, az értelmi fogyatékkal élő személyek képviseletében azt is kifogásolja, hogy a Szmr. hivatkozott rendelkezése közvetetten sérti az értelmi fogyatékkal élő személyek-Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében és XIX. cikk (1)-(2) bekezdésében biztosított - hátrányos megkülönböztetéstől mentes, szociális ellátáshoz és biztonsághoz való jogát.

[7] 2. Az alkotmányjogi panasz hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet módosításáról, továbbá egyes szociális tárgyú kormányrendeleteknek a működési engedélyeztetéssel összefüggő módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 320/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja 2010. január 1. napjával hatályon kívül helyezte az Szmr.-t.

[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Szmr. 7. számú melléklete Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához kifogásolt rendelkezését azon az alapon támadta, hogy az egyedi ügyében a bíróság alaptörvény-ellenes jogszabályt alkalmazott, és ennek következménye a visszafizetési kötelezettség. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 3. számú mellékletének 11. g) pontja értelmében a támogató szolgáltatás normatív állami hozzájárulásának törvény által előírt feltétele nemcsak a jogerős működési engedély, hanem előírás az is, hogy a támogató szolgálat megfeleljen a Szoc.tv. 65/C. §-ában és a külön jogszabályban, így az Szmr. 7. számú mellékletében foglalt szakmai követelményeknek is. A fenti követelmények az állami forrásokból való gazdálkodás előre lefektetett, objektív kritériumai, amelyek azt a gazdaságpolitikai célt szolgálják, hogy a hatékonyan működő támogató szolgálatokat finanszírozzák. Annak megállapítása, hogy egy támogató szolgálatnak egy évben hány főt kell ellátnia, nem alkotmányjogi kérdés. A konkrét esetben pedig mindegyik szolgáltató több mint 30 főt látott el, ezt azonban adminisztratív hibák miatt nem tudta igazolni. Ezért a szabályozás diszkriminatív, végső soron az emberi méltóságot sértő volta nem merül fel. Mivel az alkotmányjogi panasz nem alkotmányossági probléma vizsgálatára irányul, megállapítható, hogy nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt egyik feltételnek sem: nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna és nem áll fenn a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség sem.

[9] Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés "az Szt. 65/C. §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma" utaló szabálya kapcsán hivatkozott a jogállamiságból eredő jogbiztonság, és kifejezetten a normavilágosság követelményére is. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése azonban nem jog, hanem alkotmányos alapelv. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés utaló szabálya kapcsán tehát nem hivatkozott valamely, az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére. Az indítvány ezért nem felel meg az alkotmányjogi panasz eljárás törvényi feltételeinek.

[10] Az indítványozó - érdekképviseleti tevékenysége alapján - a fogyatékkal élő személyek képviseletében eljárva is kérte a kifogásolt jogszabály vizsgálatát. Az indítványozó azonban más személyek nevében nem járhat el, a fogyatékkal élők önállóan, saját nevükben nyújthatnának be Alaptörvényben biztosított jogaik sérelmére hivatkozással alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz ezért a fogyatékkal élő személyek jogaival összefüggésben sem bírálható el érdemben.

[11] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 64. § d) pontja, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdésének a) és c) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2013. február 4.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3253/2012.