BH 2020.10.289 A balra kanyarodni szándékozó a bekanyarodást nem kezdheti meg, és nem is folytathatja, ha a járműve előzését másik jármű már megkezdte, erről a bekanyarodás előtt meg kell győződnie [Btk. 235. §; KRESZ 31. § (1) bek. b) pont, (6) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. május 3. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, valamint 1 év 2 hónap közúti járművezetésétől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, továbbá akként rendelkezett, hogy annak végrehajtási fokozata fogház, és abból a terhelt - a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A terhelt és védője fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. május 21. napján meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt 2017. április 2. napján 10 óra 6 perc körüli időpontban J. város lakott területén kívül, főközlekedési úton közlekedett az általa vezetett motorkerékpárral, nappali látási viszonyok között, derült időben, száraz, töredezett felületű, lekopott útburkolati jelekkel ellátott, aszfalt burkolatú úttesten, kétirányú osztatlan úton, a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávban, mintegy 70 km/h sebességgel. A terhelt által vezetett motorkerékpáron a terhelt mögött utazott a sértett. A motorkerékpáron utazók bukósisakot használtak. Ugyanezen időpontban a terhelt mögött közlekedett vele azonos irányba Sz. J., az általa vezetett Dacia típusú személygépkocsival, valamint ezen személygépkocsi mögött közlekedett V. R. az általa vezetett Audi típusú személygépkocsival.

[4] A terhelt a főközlekedési út egyenes vonalvezetésű útszakaszán - mely útszakaszra főútvonaljelző tábla, 60 km/h-s sebességkorlátozó jelzőtábla, valamint egyenetlen útszakasz veszélyt jelző tábla hatálya terjed ki - a főközlekedési útba torkolló mezőgazdasági földútra, balra szándékozott bekanyarodni, hogy ott később megálljon. A terhelt a balra kanyarodás érdekében az általa vezetett motorkerékpár sebességét mintegy 50 km/h-s sebességre csökkentette, majd előbb a felezővonalhoz húzódott, ezt követően az úttest jobb széle felé kormányzott, majd az úttest jobb széléről szándékozott balra bekanyarodni a földútra.

[5] A terhelti motorkerékpár mozgását észlelve a mögötte haladó Sz. J. az általa vezetett Dacia személygépkocsival fékezett és jobbra húzódott, majd mintegy 50-52 km/h-s sebességgel a motorkerékpárt jobbról szándékozta előzni. Ezzel egy időben V. R. - az előtte haladó Dacia személygépkocsi irányjelzését és mozgását észlelve - az általa vezetett Audi személygépkocsival balra irányjelzett, és a későbbi ütközést megelőzően, mintegy 3,3-3,4 másodperccel az ütközés helye előtt 60 méterrel, mintegy 60-70 km/h-s sebességgel az előtte 15-20 méterrel haladó Dacia személygépkocsi előzését megkezdte, majd az ütközés helye előtt 30 méterrel 1,7 másodperccel az ütközés bekövetkezése előtt a felezővonalat átlépte.

[6] Amikor V. R. az általa vezetett Audi típusú személygépkocsival a felezővonalat átlépte, Sz. J. mintegy 8 méterrel a járműve előtt haladt mintegy 50-52 km/h-s sebességgel, míg a terhelt által vezetett motorkerékpár további 7 méterrel a Dacia típusú személygépkocsi előtt jobbra tartó helyzetben közlekedett, mintegy 26-28 km/h-s sebességgel.

[7] A terhelt az ütközés bekövetkezte előtt 1,5 másodperccel, mintegy 25-26 km/h-s sebességgel az úttest jobb oldali széle közeléből kezdte meg a balra kanyarodást, melynek során figyelmetlensége miatt - egyéb külső forgalmi ok nélkül - nem észlelte, hogy a mögötte haladó, Sz. J. által vezetett személygépkocsi, valamint az általa vezetett motorkerékpár előzését V. R. már megkezdte az általa vezetett Audi típusú személygépkocsival, ezért a terhelt a balra bekanyarodást folytatta. Ezt követően a terhelt mintegy 0,7-0,8 másodperccel az ütközés előtt mintegy 20 km/h-s sebességgel érte el az úttest felezővonalát, mely pillanatban a V. R. által vezetett Audi típusú személygépkocsi már féktávolságon belüli távolságban - mintegy 13-15 méterre az ütközési ponttól - a bal oldali forgalmi sávban haladt, mintegy 60-70 km/h-s sebességgel, melynek következtében az elé szabálytalanul behaladó, terhelt által vezetett motorkerékpárt V. R. észlelte, azonban fékezésre vagy ellenkormányzásra már nem maradt ideje, és változatlan sebességgel, mintegy 60-70 km/h-s sebességgel a személygépkocsi homlokfali részének bal oldalával, a 15 km/h-s sebességgel balra kanyarodó - az úttest hossztengelyével mintegy 80 fokos szöget bezáró - motorkerékpár bal oldali hátsó részének ütközött.

[8] Az ütközést követően a sértett a személygépkocsi motorháztetejére, majd első szélvédőjébe csapódott, ezt követően az úttestre esett. A motorkerékpár a terhelttel együtt a menetirány szerinti bal oldali útárokba sodródott, az ütközési ponttól mintegy 16,9 méterre.

[9] A baleset következtében a sértett a baleset helyszínén életét vesztette.

[10] A baleset következtében a terhelt a bal szeméremcsont elmozdulásos törésével járó 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A rendelkezésre álló adatok szerint maradandó sérülése a terheltnek nem keletkezett.

[11] A közúti baleset amiatt következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 31. § (6) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a balra bekanyarodó jármű vezetője a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyőződött arról is, hogy járművének előzését balról másik jármű nem kezdte meg.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor.

[13] Indokai szerint, bár a bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás nem mindenben felel meg a valóságnak, azonban azt - az erre vonatkozó törvényi tilalom miatt - nem támadja; ellenben azt kifogásolja, hogy a bíróság nem elemezte a balesetben részes Audi személygépkocsit vezető V. R. szerepét, valamint felelősségét a baleset megtörténtében.

[14] A védő összefoglalta az előzés feltételeivel kapcsolatos jogi szabályozást és a vonatkozó bírói gyakorlatot. Ennek során hivatkozott a BH 2002.216., a 2000.480., az 1997.163. és a 1993.207. számú eseti döntésekre.

[15] Jelen ügy kapcsán utalt arra, hogy a helyszíni szemle jegyzőkönyv szerint a három jármű egymás után közlekedett, elöl a terhelt által vezetett motorkerékpár, mögötte 5,4 méterrel a Dacia, utána kb. 43,1 méter távolságra az Audi. A terhelt nagy ívben balra kívánt fordulni, ezért olyan manővert tett, hogy meggyőződjék a mögöttes forgalomról, és a kanyarodást biztonságosan végre tudja hajtani. Amikor a felezővonalhoz húzódott a motorkerékpárral, a Dacia jobbról előzte meg. V. R. az Audit vezetve ezt nem észlelte, vagy nem kellően mérte fel, és úgy akarta a Daciát megelőzni, hogy az előzés feltételeit nem mérte fel. Ezért ütközött a bal oldali sávban a terhelt motorkerékpárjával, és következett be a tragédia.