735/B/2001. AB határozat

az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3), (6) bekezdése, valamint a 48. § (1) bekezdése egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdésének "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az Abtv. 21. § (3) és (6) bekezdése "ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében rögzített elvvel, mely szerint a bíróság előtt mindenki egyenlő". Az Abtv. 48. § (1) bekezdése pedig - állítása szerint - sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkriminációtilalmat, mert az csupán azoknak teszi lehetővé, hogy alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz forduljanak, akiknek jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása által következett be. Erre tekintettel kérte a 48. § (1) bekezdése "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" szövegrészének a megsemmisítését.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az Abtv. vizsgált rendelkezései:

"1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:

(...)

c) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata;

(...)

g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése".

"21. § (3) Az 1. § c) pontja szerinti eljárást indítványozhatják:

a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő,

b) a köztársasági elnök,

c) a Kormány vagy annak tagja,

d) az Állami Számvevőszék elnöke, e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke,

f) a legfőbb ügyész.

(...)

(6) Az 1. § g) pontja szerinti eljárást indítványozhatják:

a) az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága,

b) a köztársasági elnök,

c) a Kormány vagy annak tagja,

d) az Állami Számvevőszék elnöke,

e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke,

f) a legfőbb ügyész."

"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 32/A. §-a rendelkezik az Alkotmánybíróság intézményéről. Eszerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. Az Alkotmánybíróságnak tehát a jogszabályok alkotmányossági vizsgálata az Alkotmányban is nevesített egyik legfontosabb hatásköre. Minden egyéb hatáskör megállapításáról a törvényalkotó - az alkotmányos kereteken belül - mérlegelés alapján dönt.

2. Az Abtv. 21. §-a az egyes alkotmánybírósági eljárások kezdeményezésére jogosultak körét határozza meg. A szakasz (3) bekezdése a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatának, a (6) bekezdése pedig az Alkotmány értelmezésének indítványozására jogosultakat sorolja fel.

2.1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a rendes bíróságokra nézve állapít meg alkotmányos szabályokat. Ezzel szemben "az Alkotmánybíróság 'jogbíróság'. Jogszabályok alkotmányosságának elbírálása a fő feladata." (1437/B/1996. AB határozat, ABH 1998. 672., 675.) Ez eltér az igazságszolgáltatást végző rendes bíróságok tevékenységétől, amely konkrét, egyedi jogvitákban való döntéshozatalra irányul. Az Alkotmánybíróság nem is része az igazságszolgáltatás szervezetének (1350/B/1992. AB határozat, ABH 1993. 619., 620.). Ebből következően az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó törvényi rendelkezések nem állnak kapcsolatban az Alkotmány e rendelkezésével.

Ennek alapján az Abtv. 21. § (3) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság e bekezdés tekintetében az indítványt elutasította.

2.2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság már vizsgálta az Abtv. 21. § (6) bekezdését (1261/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 625., 628.). Ennek során megállapította, hogy - a 2.1. pontban kifejtettekkel azonos indok alapján - az Alkotmánybíróságot érintő szabályozás és a rendes bíróságokra vonatkozó alkotmányi rendelkezés között nincsen alkotmányos összefüggés, így azok között ellentét sem áll fenn.

Erre tekintettel az Abtv. 21. § (6) bekezdésének - a fenti alkotmányos rendelkezésre vonatkozó - alkotmányossági vizsgálata "ítélt dolognak" (res iudicata) minősül. Az erre irányuló eljárást ezért az Alkotmánybíróság - az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatának 31. § c) pontja alapján - megszüntette.

3. Az Indokolás III. 1. pontjában foglaltak alapján megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz intézményének megteremtése nem alkotmányos kötelezettség, ugyanígy a részletszabályok meghatározása sem. A részletszabályoknak viszont, természetesen meg kell felelniük az Alkotmány rendelkezéseinek, így a 70/A. § (1) bekezdésének is.

Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmára vonatkozóan állandó gyakorlatot alakított ki. Eszerint "az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990. 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 203. stb.]" [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 138.]

Az alkotmányjogi panasz benyújtásának az a feltétele, amely szerint azt csak alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán előállott jogsérelem esetén lehet kezdeményezni, nem jelent valamely alapvető jog tekintetében megkülönböztetést. Továbbá nem sérti az emberi méltósághoz való jogot sem, mert a megkülönböztetés a kezdeményezésre jogosultak között nem ésszerű indok nélküli, azaz nem önkényes. Az alkotmányjogi panasz kezdeményezésének kifogásolt feltétele ugyanis az Alkotmánybíróságnak az Alkotmányban meghatározott szerepéhez igazodik. "Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság feladatául főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg. Ezzel a feladatmeghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel." (277/D/1995. AB határozat, ABH 2001. 780., 788.) Ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz is a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatát célozza, nem pedig valamely jogi eljárás során - nem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán - hozott egyedi döntés közvetlen orvoslására nyújt lehetőséget. A törvényalkotó tehát azáltal, hogy az alkotmányjogi panasznak csak az utólagos normakontrollra irányuló formáját teszi lehetővé, az alkotmányjogi panasz indítványozására jogosítottak között olyan megkülönböztetést tesz, amely szerint azt csupán az a személy indítványozhatja, akinek egy konkrét ügy kapcsán a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Ennek a megkülönböztetésnek azonban ésszerű indoka az, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése az alkotmányjogi panasznak éppen az Alkotmánybíróság sajátos szerepéből adódó szabályait alkotta meg, és az Alkotmánybíróság Alkotmányból eredő funkciójának érvényesülését biztosította.

Az Alkotmánybíróság mindemellett megjegyzi, hogy az alkotmányjogi panasz szabályainak alkotmányos volta nem jelenti azt, hogy az alkotmányjogi panasz intézményét csak az Abtv.-ben jelenleg meghatározott formában lehetne szabályozni.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése tehát ebben a tekintetben nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést, ezért az indítványt e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" szövegrészének a megsemmisítésére irányuló részében is elutasította.

Budapest, 2002. június 24.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

az aláírásban akadályozott

dr. Kiss László

alkotmánybíró helyett

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró