3236/2017. (X. 3.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.520/2016/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az gazdasági társaság (képviseli: az ügyvezető) indítványozó, jogi képviselője útján (Török Gyula Ügyvédi Iroda, 1081 Budapest, II. János Pál pápa tér 3., III. emelet, képviseli: dr. Török Gyula ügyvéd) alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria Pfv.V.20.520/2016/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.616/2015/4. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (az alapügy I. rendű alperese) 2013. május 23. napján földhaszonbérleti pályázati kiírást tett közzé egyes meghatározott területek haszonbérbeadására 2013. szeptember 1., illetőleg 2014. szeptember 1. napjától 2023. augusztus 31. napjáig terjedő határozott időre. Valamennyi haszonbérbeadásra meghirdetett terület egyben Natura 2000 minősítésű országos jelentőségű természetvédelmi terület volt. Az egyik, HB-159/2013. pályázati azonosítójú pályázati felhívásra határidőben négy pályázat érkezett, ezek egyikét az indítványozó nyújtotta be. A pályázatok értékelését egy háromtagú bizottság végezte el, az értékelési jegyzőkönyv tartalmazta a pályázati kiírásban szereplő szempontrendszert és a pályázók által megszerzett pontokat. A bizottság valamennyi pályázatot formailag megfelelőnek találta. Az értékelési jegyzőkönyv szerint a legjobb pályázat 142 pontot kapott, a második legjobb pályázat 139 pontot, a harmadik legjobb pályázat 131 pontot, míg az indítványozó 114 pontot szerzett. Az értékelő bizottság ennek megfelelően a legtöbb pontot elért pályázat nyertessé nyilvánítására tett javaslatot. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója a pályázat eredményének megállapítása során, a 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 18. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva az értékelő bizottság javaslatától eltért, és a második legjobb pályázatot nyilvánította nyertessé, álláspontja szerint ugyanis ez a pályázó érte el a legmagasabb objektív pontszámot, miközben a gazdálkodási tervére indokolatlanul, 30 ponttal alacsonyabb pontszámot kapott csak azért, mert állattartó telepe a javasolt nyertesétől távolabb, de a szomszéd településen helyezkedik el a birtoktesthez képest. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója azt is rögzítette, hogy a két pályázat egyéb lényeges szempontok tekintetében gyakorlatilag nem tért el egymástól. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a döntésről 2013. szeptember 6. napján hirdetményt tett közzé, és a pályázókat közvetlenül is értesítette. A nyertes pályázóval (az alapügy II. rendű alperesével) a haszonbérleti szerződés megkötésére 2013. szeptember 11-én került sor.
[3] 1.2. Az indítványozó 2014. december 17-én keresetet nyújtott be a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság mint I. rendű alperes és a pályázaton nyertesnek nyilvánított II. rendű alperes magánszeméllyel szemben, kérve annak megállapítását, hogy a pályázat, illetőleg az annak eredményeként a II. rendű alperessel megkötött szerződés jogsértő. Elsődleges kereseti kérelmében kérte a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 86. § (2) bekezdés a) pontja alapján a teljes pályázat, és annak eredményeként az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés jogsértő jellegének megállapítását, és a Tpvt. 86. § (2) bekezdés d) pontja alapján a sérelmes helyzet megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását. Másodlagos kereseti kérelmében a régi Ptk. 199. § és 200. § (2) bekezdés első fordulata (jogszabályba ütközés) alapján a semmisség megállapítását kérte, míg harmadlagos kereseti kérelmében a régi Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulata alapján kérte a semmisség megállapítását (jóerkölcsbe ütközés).
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az elsődleges kereseti kérelmet a bíróság érdemben nem vizsgálta, mert a Tpvt. alapján a perindításra 6 hónapos határidő áll rendelkezésre a pályázati eredmény közzétételétől számítva, mely határidőt az indítványozó elmulasztotta. A bíróság megítélése szerint az a körülmény, hogy az indítványozó a sajtóból értesült arról, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) ellenőrzést végez az I. rendű alperes által kiírt földhaszonbérleti pályázati eljárásokkal kapcsolatosan, nem eredményezte az elévülés nyugvását, figyelemmel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet rendelkezéseire is.
[5] A másodlagos kereseti kérelem alapján a bíróság megállapította, hogy a pályázati szabályok megsértése akkor eredményezi a megkötött szerződés érvénytelenségét, ha a szerződés tartalma jogszabályba ütközik, vagy egyébként az előírt értékelési mód megsértéséhez a jogszabály a semmisség jogkövetkezményét fűzi, illetőleg a szerződés érvénytelensége egyéb ok (pl. jóerkölcsbe ütközés) miatt megállapítható. A konkrét esetben az ügyben alkalmazandó jogszabályok nem mondták ki az alkalmazandó eljárási szabályok megsértése esetén a szerződés semmisségét, és ez a Polgári törvénykönyv alapelveiből sem volt a bíróság szerint levezethető. A harmadlagos kereseti kérelem vonatkozásában a bíróság megállapította, hogy a pályázati eljárás során előforduló hiányosságok a pályázati eljárás jóerkölcsbe ütköző jellegének megállapítását nem indokolják.
[6] 1.3. A másodfokú bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet értelmében az elsődleges kereseti kérelem érdemben nem vizsgálható, mert az indítványozó az igényérvényesítésre nyitva álló határidőt elmulasztotta. A régi Ptk. 327. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja az elévülés megszakítását eredményező cselekményeket, melyek egyike sem áll fenn a jelen esetben, és az elévülés nyugvására sem került sor. A jogerős ítélet szerint a másodlagos kereseti kérelem azért alaptalan, mert a pályázati eljárás és az alperesek szerződésének jogszabálysértő volta nem állapítható meg. A pályázati eljárás érvénytelenségét csak a 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 14. § (1) bekezdésének f) pontjában rögzített esetben lehetett volna megállapítani, azaz ha a pályázó által közölt tények, adatok, információk részben vagy egészben nem felelnek meg a valóságnak, azonban a valótlan adatközlés mint érvénytelenségi ok jogkövetkezménye is csak a pályázati eljárásban vonható le. Ha a haszonbérleti szerződés megkötését követően derül fény a nyertes pályázó valótlan nyilatkozatára, annak jogkövetkezménye az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlása, és nem pedig az érvénytelenség megállapítása. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban sem a pályázati eljárás, sem a nyertes pályázó pályázati anyaga, sem pedig a haszonbérleti szerződés alapján nem állapítható meg az érvénytelenség, illetőleg a valótlan adatközlés. A bíróság a harmadlagos kereseti kérelmet is alaptalannak ítélte, mert arra a következtetésre jutott, hogy a pályázati eljárásban előfordult hiányosságok a pályázati eljárás jóerkölcsbe ütköző jellegének megállapítását nem indokolták.
[7] 1.4. Az ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, mely megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az elsődleges kereseti kérelem (Tpvt.-be ütközés) vonatkozásában az indítványozó arra hivatkozott, hogy az igényérvényesítésre nyitva álló határidőt nem mulasztotta el, miután a keresetére okot adó tény, nevezetesen az, hogy a pályáztatás tisztasága sérült, csak a KEHI vizsgálat lezártával jutott az indítványozó tudomására, a határidőt pedig a tudomásszerzéstől kell számítani. Az indítványozó a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában sérelmezte, hogy a bíróság az Abtv. 37. § (2) bekezdésének téves értelmezésével nem vizsgálta a 12/2012. (VI. 8.) VM utasítás jogszabályi rendelkezésekkel történő ütközését. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperesek magatartása megfelelt-e a VM utasításban foglaltaknak, hanem azt kellett volna vizsgálnia, hogy megfelelt-e a jogszabályoknak. Kifogásolta, hogy a bíróság a bizonyítottan valótlan adatok ellenére elmulasztotta a pályázat és az az alapján kötött szerződés érvénytelenségének kimondását. A harmadlagos kereseti kérelem vonatkozásában az indítványozó kifogásolta, hogy a jogerős ítéletből nem állapítható meg, hogy miért nem ütközik a társadalom általános értékítéletébe az alperesi magatartás.
[8] A Kúria ítéletében az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában rögzítette, hogy helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az indítványozó igényérvényesítése elkésett. A KEHI eljárása az indítványozó Tpvt. alapján történő igényérvényesítését nem befolyásolta, az ugyanis nem egyéni sérelmek orvoslására alkalmazható jogorvoslati eljárás, ezért az indítványozó igényérvényesítése, illetőleg igényének nyugvása szempontjából irreleváns. A Kúria alaptalannak minősítette az indítványozó azon hivatkozását is, hogy a kifogásolt magatartás folyamatos jellegű jogsértés lenne, ami a mai napig fennáll, hiszen az indítványozó által állított jogsérelem a pályázat elbírálásával bekövetkezett. A Kúria szerint téves az indítványozó azon álláspontja, hogy a rendes bíróságok hatáskörébe tartozna a közjogi szervezetszabályozó eszközök jogszabályba ütközésének vizsgálata, ez ugyanis az Alkotmánybíróság hatásköre. Ugyancsak az Alkotmánybíróság vizsgálhatja a normatív utasítás közjogi érvénytelenségét, közjogi érvénytelenség hiányában pedig az eljáró bíróságnak az érvényes 12/2012. (VI. 8.) VM utasításra tekintettel kellett vizsgálnia a pályázati eljárást. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában a Kúria szerint helytállóan vizsgálta a bíróság, hogy az indítványozó által állított jogszabálysértések fennállnak-e, ugyanis csak ezzel összefüggésben vethető fel a pályázati eljárás, illetve az az alapján megkötött szerződés érvénytelensége, a 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet rendelkezéseinek megfelelően. A bíróság rögzítette, hogy valótlan adatközlés a II. rendű alperes részéről nem történt, az I. rendű alperes pedig jogszerűen fogadta el a II. rendű alperes adatszolgáltatását valósnak. A megkötött szerződés jóerkölcsbe ütközésével kapcsolatosan a Kúria rámutatott, hogy ebben a vonatkozásban nem azt szükséges vizsgálni, hogy a pályázaton nem nyertes fél a pályázat sikertelensége következtében érdeksérelmet szenvedett-e, hanem azt, hogy maga a pályáztatás, illetve a megkötött szerződés az általános társadalmi megítélés szerint tisztességesnek tekinthető-e. Helytállóan és megfelelően indokolt ítélettel döntött arról a bíróság, hogy az alperesek közötti szerződés nem ütközik jóerkölcsbe.
[9] 1.5. Az ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-ára alapítva, kérve a Kúria Pfv.V.20.520/2016/10. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését, a Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.616/2015/4. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését. Az indítványozó (részben az Alkotmánybíróság, részben az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogával alátámasztott) érvelése szerint az alkotmányos védelem alá tartozó tulajdonfogalomba állami vagyonelemen fennálló vagyoni értékű jog is tartozhat. Érvelése szerint az ügy nagymértékben hasonló az Emberi Jogok Európai Bírósága által eldöntött Vékony kontra Magyarország üggyel, azzal a különbséggel, hogy annak az ügynek a tárgya egy dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultságot biztosító hosszú távú koncesszió, míg ennek az ügynek a tárgya egy hosszú távon haszonbérletbe vett termőföld, melynek szabálytalan pályázati eljárással történő elvesztése sértette az indítványozó tulajdonhoz való jogát. Az indítványozó külön is nevesítette egyebek között a II. rendű alperes pályázatának hiányosságait, azt a tényt, hogy az I. rendű alperes megváltoztatta az értékelő bizottság által felállított sorrendet, az indokolás hiányát az értékelési jegyzőkönyvekben, illetőleg a pályázati eljárás során tapasztalt "szubjektív pontozást".
[10] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét abban jelölte meg, hogy az eljáró bíróságok az alperesek magatartását kizárólag a 12/2012. (VI. 8.) VM utasítás, és nem pedig a hatályos jogszabályok alapján ítélték meg, mely VM utasítást automatikusan érvényesnek fogadtak el, és nem vizsgálták, hogy az jogszabályba ütközött-e vagy sem. Az indítványozó arra is hivatkozik, hogy sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot az eljáró bíróságok elévülési határidővel kapcsolatos értelmezése, mely értelmezés indokolatlanul korlátozza az indítványozó igényérvényesítési jogait.
[11] 1.6. Az Alkotmánybíróság döntésének meghozatala előtt, az Abtv. 57. § (3) bekezdése alapján beszerezte a Debreceni Törvényszéktől az alapügy iratait.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó perbeli jogi képviselője a Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletét 2017. január 11. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2017. március 10. napján adták postára. A jogi képviselőivel eljáró indítványozó csatolta az eljáró jogi képviselő meghatalmazását. A jogi személy indítványozó ugyancsak csatolta az indítványozó cégkivonatát, melyből a képviseleti jogosultság egyértelműen megállapítható.
[14] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[15] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát.
[16] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[17] 2.1 Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy egy eljárási szabálytalanságokat tartalmazó, és az eredményt szubjektív pontozással értékelő pályázati eljárás következtében elveszítette a korábban általa haszonbérletbe vett termőföldet, sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való joga. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint önmagában a gazdasági vagy rendszeres jövedelemszerző tevékenység, a vállalkozási tevékenység jövőbeni nyereségének reménye nem tekinthető az alkotmányos tulajdonjog által elismert és védett tulajdoni várománynak, vagyis nem áll az Alaptörvény XIII. cikkének oltalma alatt (3024/2014. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [43]-[44]). A tulajdonhoz való jog sérelmének vizsgálhatósága legfeljebb abban az esetben merülhetne fel, ha az indítványozót az érvényesen fennálló haszonbérleti szerződése ellenére, egy szabálytalan pályázati eljárás keretében fosztotta volna meg az állam a további haszonbérlet lehetőségétől. Éppen ezért az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás iratanyaga alapján a tulajdonhoz való jog potenciális sérelme előkérdéseként az érintett területre vonatkozó jogszabályi szintű és konkrét haszonbérleti szabályozást kellett megvizsgálnia annak eldöntéséhez, hogy lehetett-e az indítványozónak tulajdoni várománya a pályázattal érintett, általa haszonbérelt területek vonatkozásában.
[18] A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Nemzeti Földalapba tartozó földrészleteket nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adással kell hasznosítani. Az (1a) bekezdés értelmében a haszonbérbe adás során a jogszabály alapján fennálló előhaszonbérleti jog sem gyakorolható. A (2) bekezdés értelmében a haszonbérbe adás során előnyben kell részesíteni az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személyeket. A pályázati eljárás részletes szabályait a 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet tartalmazza. A pályázatot megelőzően az indítványozó saját pályázati anyaga, illetőleg az alapügy iratainak tanúsága szerint összesen 50 hektár nagyságú, az I. rendű alperes vagyonkezelésében levő földterületen rendelkezett határozott időre szóló haszonbérleti joggal 2002 és 2014 között, mely haszonbérleti szerződés a határozott idő lejárta miatt szűnt meg. Az indítványozó korábbi haszonbérleti szerződése a HB-576/2013. pályázati azonosítószámú területre (és nem pedig az alapügyben érintett, HB-159/2013. számú területre) vonatkozott. A pályázati eljárás során a korábbi haszonbérlői jogviszony léte, illetőleg a jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének figyelembevétele a jogszabályi előírásokból következően nem szerepelt az értékelési szempontok között. Ebből következően az indítványozó egyébként is más területre vonatkozó, ugyancsak az I. rendű alperessel kötött haszonbérleti szerződése nem az I. rendű alperes által kiírt pályázat következtében szűnt meg, hanem ellenkezőleg: a pályázatok kiírására a haszonbérleti szerződések megszűnése miatt került sor. Éppen ezért az indítványozónak a pályázati kiírással érintett területre vagy más, az I. rendű alperes által haszonbérletre meghirdetett területre vonatkozóan nem lehetett semmilyen, alaptörvényi védelemben részesíthető várománya, és ekként az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelme sem merülhet fel.
[19] 2.2. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét részben a Tpvt. elévülésre vonatkozó szabályainak téves értelmezésében és ezáltal a bírói út kizárásában, részben az Abtv. hibás értelmezésében, részben pedig a perbeli bizonyítékok figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki (elvi rögzítését lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz (3073/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [29]). Az elévülés kezdő időpontjának, illetőleg megszakadásának és nyugvásának értelmezése azonban a konkrét ügyben egyértelműen az alaptörvényi értelmezési tartományon belüli, szakjogi kérdésnek tekinthető. Az indítványozó azon érvei, melyek az eljáró bíróságok jogértelmezését, illetőleg az indítványozó által előterjesztett bizonyítékok figyelmen kívül hagyását vitatják, valójában az alapügyben született ítéletek felülbírálatára irányuló indítványi elemek, melyek vizsgálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[20] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, sem pedig a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Budapest, 2017. szeptember 26.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/779/2017.