A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5001/2018/5. számú határozata

Siklós Város Önkormányzat Képviselő-testületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) számú rendelete törvényességi vizsgálatáról

Az ügy száma: Köf.5001/2018/5.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt, a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (7621 Pécs, Rákóczi út 34.)

Az érintett önkormányzat: Siklós Város Önkormányzata (7800 Siklós, Kossuth tér 1.)

Az ügy tárgya: telekadó-rendelet törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy a Siklós Város Önkormányzat Képviselő-testületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) számú rendelete 11. § (2) bekezdésének 2016. december 31. napjáig hatályos "az adó mértéke 150 Ft/m2" szövegrésze törvényellenes volt;

- megállapítja, hogy a Siklós Város Önkormányzat Képviselő-testületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) számú rendelete 11. § (2) bekezdésének 2016. december 31. napjáig hatályos "az adó mértéke 150 Ft/m2" szövegrésze nem alkalmazható a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt az 5.K.27.220/2017. szám alatt folyamatban lévő perben;

- elrendeli a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét;

- elrendeli, hogy határozatát - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A gazdasági társaság felperes tulajdonában lévő S. .../6. hrsz.-ú, kivett agyagbánya megnevezésű, 6292 m2 alapterületű ingatlan 2012. január 1. napjától telekadó hatálya alá tartozik. A felperes a telekadó bevallási és befizetési kötelezettségének az adóhatóság felhívására 2016. május 26-án tett eleget. A telekadó bevallása alapján az ingatlanon épület nem található, így a Siklós Város Önkormányzat Képviselő-testületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapján a 2012-2016. évekre a telekadó alapja 6292 m2, a telekadó mértéke m2-enként 150 Ft [Ör. 11. § (2) bekezdés].

[2] A Siklósi Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője a 01-1/143-3/2017. számú határozatával a felperest 2012-2016. évekre vonatkozóan a perbeli ingatlan 1/1 tulajdoni hányada után 943 800 Ft/év, mindösszesen 4 719 000 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése alapján eljáró Baranya Megyei Kormányhivatal a BAB/12/00731-2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot a megállapított adó összegében és mértékében helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a perbeli ingatlanon jogszabályban meghatározott korlátozásokkal lehet épületet elhelyezni, amely nem építési tilalmat, hanem az építési lehetőségek egyfajta korlátozását jelenti. A helyi építési szabályzat és az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján az ingatlan nem áll építési tilalom alatt, ezért telekadó köteles.

[3] Az adózó a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetet terjesztett elő, melyben kérte az első- és a másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az ingatlanra kivetett 150 Ft/m2 telekadó jelentősen eltúlzott mértékű. Az önkormányzat nem vizsgálta meg az adó tárgyát képező ingatlan forgalmi értékét, mely nélkül nem állapítható meg az adómérték törvényessége és nem zárható ki annak konfiskáló jellege. Mindezekre figyelemmel indítványozta az Ör. 11. § (2) bekezdésének megsemmisítése iránt a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtti eljárás kezdeményezését. A felperes ebben a körben hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanács több döntésére is. Álláspontja szerint az önkormányzat az Ör. megalkotását megelőzően hatásvizsgálatot nem végzett, ezáltal nem tett eleget a helyi adókról szóló törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjában előírt kötelezettségének, az adó mértékét saját gazdasági érdeke szem előtt tartásával állapította meg. A felperes keresetleveléhez csatolta az ingatlan forgalmi értékét igazoló, 2010. március 8-án kelt állami adóhatósági fizetési meghagyást, mely szerint az ingatlan forgalmi értéke 500 000 Ft volt.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében előadta, hogy egyedi hatósági ügyben nem vizsgálhatja az alkalmazandó jogszabályok törvényességét, csupán a hatályban lévő jogszabályok helyes alkalmazását ellenőrzi. Hivatkozása szerint a perbeli ingatlan forgalmi értéke nem igazolható egy hét évvel korábban keletkezett fizetési meghagyással.

[5] A felperes a perben csatolt egy 2017. február 15-én kelt illetékfizetési kötelezettség megállapításáról szóló fizetési meghagyást, mely alapján a perbeli ingatlan értéke 500 000 Ft. Az alperes a csatolt irat tartalmát a perben nem vitatta.

[6] A bíróság bizonyítási indítvány hiányában a perbeli ingatlan forgalmi értékének a felperes által megjelölt értéket fogadta el.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[7] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 5.K.220/2017/13. számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (3) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást, egyben az előtte folyó ügy tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[8] A bíróság - elfogadva a felperesi érvelést - arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. 11. § (2) bekezdése a vizsgált adóévekben ellentétes a Htv. 6. § c) pontjával, mert az önkormányzat nem volt figyelemmel sem a helyi sajátosságokra, sem az adóalanyok teherviselő képességére az adómérték meghatározása során. Az önkormányzat kizárólag a saját gazdálkodási követelményeihez igazodva vetette ki az adót, nem differenciál egyéb szempontok alapján az adóalanyok, illetve a telkek jellege, elhelyezkedése alapján. A bíróság utalt arra a körülményre, hogy felperes a telek forgalmi értékét fél év alatt fizeti ki telekadó formájában az alperesnek, ezáltal a telekadó vagyont elvonó, konfiskáló jellegűnek tekinthető. Erre tekintettel indítványozta az Ör. 11. § (2) bekezdésének megsemmisítését és az alkalmazási tilalom kimondását.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42. § (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[10] Az önkormányzat védiratában kifejtette, hogy a bírói indítvány nem felel meg a meghozatala napján irányadó a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (a továbbiakban: Bszi.) foglalt formai és tartalmi elvárásoknak, az nem az eljáró bíró, hanem a felperes azon meggyőződését tükrözi, hogy a perben alkalmazandó Ör. 11. § (2) bekezdése törvényellenes. Az önkormányzat ezért védiratában elsődlegesen az eljárás megszüntetését indítványozta. Álláspontja szerint az Ör. nem ütközik a Htv. 6. § c) pontjába, mivel a rendeletben megállapított adómérték a törvényi adómaximum felét sem éri el. Utalt arra, hogy az adó mértékét 2017. január 1. napjától kezdődően a 11. § (6) bekezdésének c) pontja tartalmazza, ezért aggályosnak tartotta, hogy a bíróság az indítványban az Ör. 2017. január 1. napja előtti rendelkezések megsemmisítését kéri. Kifejtette továbbá, hogy az indítványozó bíróság nem folytatott le bizonyítást az ingatlan forgalmi értéke vonatkozásában, nem vizsgálta a szerződő felek egymáshoz viszonyított jogállását, illetőleg az ingatlan természetben kialakult és az ingatlannyilvántartásban rögzített állapota közötti ellentmondást. Az önkormányzat annak igazolására, hogy a felperes által hivatkozott forgalmi érték nem felel meg a piaci árnak, mert az egymással nem független felek áralkuja eredményeként jött létre, a védirat kiegészítés mellékleteként becsatolt egy 2018. február 19-én kelt ingatlanforgalmi értékbecslést, mely szerint az ingatlan forgalmi értéke 2018. február 8-ai fordulónappal 11 600 000 Ft.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[11] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 5.K.27.220/2017/13. számú ügy alapja a felperes 2012-2016. évekre fizetendő telekadó-kötelezettsége. A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. vizsgált adóévekben hatályos 11. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói kezdeményezés szerint az nem kellően differenciál az adómérték meghatározásakor, továbbá konfiskáló jellegű.

[12] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése "a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. E rendelkezés szerint "[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve a törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot".

[13] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.

[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa elöljáróban azt rögzíti, hogy jelen ügyben a jogvita tárgyát az indítványozó bíróság előtt 2016. december 31. napjáig hatályos Ör. 11. § (2) bekezdése képezi, ezért nincs jelentősége az indítvány napján hatályos rendelkezéseknek. A hatályban volt rendelkezés törvényességi vizsgálatát az Ör. és a Htv. későbbi módosításai nem érintik. Az indítványozó bíróság ezért tévedés nélkül járt el, amikor nem a Htv. 7. § g) pontja 2017. január 1. napjától hatályos szövegéből kiindulva kezdeményezte a normakontroll eljárást.

[15] A Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt 6. § c) pontja szerint "Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:

[c)] az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,"

[16] Az alapügyben vitatott telekadó kivetése időszakában (2012-2016.) hatályos Htv. 6. § c) pontja három szempontot rendelt az adómérték meghatározásához: az önkormányzat az adómértékben a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit érvényesítheti. E törvényi szabályozás implicit módon foglalta magában a differenciálás kötelezettségét.

[17] Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálata során a Kúria Önkormányzati Tanácsa több elvi jelentőségű megállapítást fogalmazott meg. A telekadó mértékére vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló Köf.5001/2013. számú határozatában - az Alkotmánybíróság határozataira utalással - megállapította, hogy "a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik". Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez - amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti - igazodó kell legyen. "Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti"

[18] A teherbíró képességhez igazodó közteherviselés alkotmányos kötelezettsége magában foglalja - többek között - az adómérték arányosságát. Ezt az arányossági követelményt a telekadóról szóló szabályozásra vonatkoztatva a Kúria ítélkezési gyakorlata az adómérték meghatározásának differenciáltságához szorosan kapcsolódó kérdésként vizsgálta. A Köf.5021/2016/3. számú határozatában arra mutatott rá, hogy a helyi önkormányzatoknak a telekadó mérték meghatározása során tekintettel kell lenniük a telkek közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejtő értékére is. A Köf.5018/2016/4. számú határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értéket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.

[19] A Kúria telekadóval kapcsolatos gyakorlatához tartozik a Köf.5047/2015/3. számú határozatban rögzített azon tétel, hogy a telekadó konfiskáló jellegének eldöntése esetén tekintettel kell lenni a több évet átfogó adóztatási gyakorlatra, a tulajdon értékének változására és egyéb körülményekre is.

[20] A fentiek alapján a Htv. 6. § c) pontjába ütközés vizsgálatakor az adómaximumon túl vizsgálandó - többek között - az adóztatott ingatlan forgalmi értéke és a telekadó éves mértékének az összevetése.

[21] Az Ör. 2012. január 1. - 2016. december 31. napjáig hatályos 11. § (2) bekezdése értelmében: "Az adó alapja a telek négyzetméterben számított területe, az adó mértéke 150 Ft/m2"

[22] A Htv. 21. §-a az adókivetés éveiben az adó alapját az önkormányzat döntésétől függően a telek m2-ben számított területében vagy a telek korrigált forgalmi értékében állapította meg. Az adó évi mértékének a Htv. 22. §-ában meghatározott felső határa 200 Ft/m2, a fogyasztói árszínvonal változással 2012. adóévre 287,4 Ft/m2, 2013. adóévre 301,5 Ft/m2, 2014. adóévre 313,2 Ft/m2, 2015. adóévre 331,1 Ft/m2, 2016. adóévre 336,0 Ft/m2. Megállapítható tehát, hogy az adó mértéke a Htv. 22. § a) pontja szerinti 200 Ft/m2 felső határhoz, különösen a 6. § c) pontja szerinti valorizált értékhez viszonyítottan nem minősíthető magasnak, az adó mértéke önmagában törvényes. Ezért a telekadó mértéke a perbeli esetben az adóztatott vagyontömeg értékéhez képest lehet csupán aránytalan.

[23] A Kúria Önkormányzati Tanácsa osztja az indítványozó bíróság azon álláspontját, hogy az önkormányzat adóztatási gyakorlata sértette a Htv. 6. § c) pontját azzal, hogy az Ör. 11. § (2) bekezdése a telekadó mértékének meghatározása során nem kellően differenciált az adóalanyok, a telkek jellege és elhelyezkedése alapján, amikor egyedül a telek mérete alapján határozta meg a fizetendő adó összegét. Ezt a hiányosságot az önkormányzat a 21/2016. (XI. 30.) önkormányzati rendelet megalkotásával igyekezett pótolni. A 2017. január 1. napjától hatályos Ör. 11. § (5) bekezdésében az adó mértéke szempontjából az önkormányzat illetékességi területét már három övezetbe sorolta, és az övezeti besoroláshoz igazodóan állapította meg az adó éves mértékét az Ör. 11. § (6) bekezdésében.

[24] A 21/2016. (XI. 30.) önkormányzati rendelettel módosított Ör. 2017. január 1-jén hatályos 11. § (5) bekezdése szerint az adó mértéke szempontjából az önkormányzat illetékességi területén 3 övezet van:

a) az első övezetbe tartozik az ipari park területe,

b) a második övezetbe tartozik a város nagykereskedelmi területe,

c) a harmadik övezetbe tartoznak a város a) és b) pontokba nem sorolt területei.

[25] Az adó éves mértéke:

a) az első övezetben: 50 000 m2-ig 75 Ft/m2, az 50 000 m2 feletti részre 50 Ft/m2

b) a második övezetben: 50 000 m2-ig 200 Ft/m2, az 50 000 m2 feletti részre 50 Ft/m2

c) a harmadik övezetben: 50 000 m2-ig 150 Ft/m2, az 50 000 m2 feletti részre 50 Ft/m2

d) Övezeti besorolástól függetlenül az árok megnevezésű ingatlan esetében az adó éves mértéke 15 Ft/m2.

e) Övezeti besorolástól függetlenül a saját használatú út és magánút megnevezésű ingatlanok esetében az adó éves mértéke 0 Ft/m2.

[26] A fentiekben ismertetett módosult rendelkezések az adóztatott vagyont és annak értékét is befolyásoló tényezőként értékelték a helyi sajátosságok között a telkek hasznosítását, funkcióját, illetve méretét és a Htv. 22. § a) pontjában meghatározott felső határra tekintettel eltérő telekadó mértéket írtak elő, valamint a Htv. 19. §-ában foglalt adómentességeken túl további - a helyi sajátosságokhoz és az adóalanyok helyzetéhez igazodó - mentességi okot határoznak meg, ezzel tovább differenciálva az adófizetési kötelezettséget és az adó alóli mentesülést (a saját használatú út és magánút megnevezésű ingatlanok tekintetében).

[27] Az adómérték arányossága tekintetében az Ör. módosult szabályozása már csak amiatt sem lenne alkalmazható jelen ügyben, mivel a felperesnek a telekadó fizetési kötelezettsége a perbeli ingatlan vonatkozásában a 2016. év folyamán történő értékesítés következtében 2016. december 31-ével megszűnt. Erre figyelemmel nincs jelentősége a felülvizsgálni kért adóhatósági határozat meghozatala időpontjának és az átmeneti rendelkezések szerinti alkalmazhatóság kérdésének.

[28] A Kúria Önkormányzati Tanácsa tehát jelen határozatában a kiszabott telekadó mértékét a 2016. december 31-ig hatályban volt Ör. 11. § (2) bekezdése alapján az adótárgy értékével összefüggésben mérlegelte, melynek során súlyos aránytalanság volt megállapítható. Az indítványozó bíróság az ingatlan forgalmi értékét a felperes által megjelölt és közokirattal is igazolt 500 000 Ft összegben állapította meg, melyhez képest az adóévenként kiszabott közel 1 millió forint adóteher fél éven belül felemészti az adóztatott vagyont. A Kúria a Köf.5042/2016/5. számú határozatában a közteherviselés általános elveivel ellentétesnek minősítette azt a vagyoni típusú adót, amely egy év alatt felemészti az ingatlan forgalmi értékét, és kimondta, hogy "ebben az esetben a több évet átfogó adóztatási gyakorlat vizsgálatára nincs szükség." A Köf. 5009/2016/4. számú határozat szerint "törvénysértő a telekadó mértéke - és ezért a perben nem alkalmazható - akkor, ha az a perbeli adótárgy értékéhez viszonyítottan aránytalan."

[29] A Kúria a Köf.5042/2016/5. számú határozatában a forgalmi érték kérdésben is állást foglalt, és azt állapította meg, hogy normakontroll eljárásában a Bszi. alapján nincs lehetőség bizonyítás felvételére, ezért a telekadóval kapcsolatos ügyekben a telek forgalmi értékének meghatározása során a bírói kezdeményezésben rögzített értékből kell kiindulni.

[30] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. hatálya alá tartozó jelen eljárásban is kötve volt az indítványozó bíróság által megjelölt és közokiratokkal is alátámasztott forgalmi értékhez. Ettől eltérő forgalmi érték az arányosság megítélése körében az önkormányzat által csatolt értékbecslés alapján sem volt figyelembe vehető, mivel a szakértő az összehasonlító módszerrel történő fajlagos érték megállapítás során kínálati és nem realizált adásvételek adatait használta fel, ennélfogva a szakvélemény szakmai megalapozottságához kétség fért.

[31] A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint az adó konfiskáló jellegének a megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. A Kúria a Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves telekadó mértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adó mértéke meghaladta a telek értékét. A teherbíró képességgel összhangban nem állóként semmisítette meg a Kúria Zalaszentiván Község Önkormányzata által alkotott rendelet telekadó mértékét meghatározó rendelkezéseit, megállapítva, hogy az adótárgy értékének közel 70%-át kitevő mértékű éves telekadó-mérték számottevően eloldódott az adóztatott vagyontömeg értékétől (Köf.5081/2013., MK 2013., 42. szám).

[32] Jelen esetben ilyen körülmény áll fenn, ezért az Ör. vitatott rendelkezése ellentétes a 2016. december 31. napjáig hatályos Htv. 6. § c) pontjában foglalt előírásokkal. Az önkormányzat azzal, hogy a telekadó mértékének a meghatározásakor figyelmen kívül hagyta a helyi sajátosságokat és az adózóknak a telektulajdonhoz kötődő észszerű teherviselő képességét, megsértette az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésében foglalt arányosság követelményét is. A jóval az adómaximum alatti összegben megállapított telekadó mérték előírásával formálisan ugyan megmaradt a Htv. adta keretek között, de ezzel még nem valósult meg a Htv. 6. § c) pontja szerinti teljesítőképességre utaló körülmény. Az indítványozó bíróság ezért helyesen mutatott rá arra, hogy az önkormányzat kizárólag a saját gazdálkodási követelményeihez igazodva vetette ki a telekadót 2016. december 31. napjáig.

[33] A Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja szerint: ha a Kúria megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az eljárás megindítását követően hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet vagy rendelkezése más jogszabályba ütközését állapítja meg.

[34] A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében: "Ha az önkormányzati rendelet, vagy rendelkezésének a megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésnek a megállapítására bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített önkormányzati rendelet, illetve annak rendelkezése nem alkalmazható a bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben." A (2) bekezdése alapján "[a] Kúria elrendeli az általános alkalmazási tilalom mellőzését, ha azt a közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme indokolja."

[35] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a lefolytatott eljárásában azt állapította meg, hogy az Ör. vizsgált adóévekben hatályos 11. § (2) bekezdésének megtámadott rendelkezése ellentétes volt a Htv. 2016. december 31. napjáig hatályban volt 6. § c) pontjában foglaltakkal, ezért a törvénysértés megállapítása mellett a Kp. 147. § (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján a közérdek és a jogbiztonság védelme miatt kizárólag a folyamatban lévő perben rendelte el a törvénysértő rendelkezés alkalmazásának tilalmát.

A döntés elvi tartalma

[36] Súlyosan aránytalan a forgalmi érték 200%-át elérő mértékű éves telekadó, mert az egy félév alatt felemészti az adóztatott ingatlan értékét.

Záró rész

[37] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint bírálta el.

[38] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.

[39] A határozat közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén és 146. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2018. március 13.

Dr. Balogh Zsolt s. k.,

a tanács elnöke,

Dr. Dobó Viola s. k.,

előadó bíró,

Dr. Horváth Tamás s. k.,

bíró