T/4247. számú törvényjavaslat indokolással - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról

2011. évi CLVIII. törvény

1. §

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni kell. A halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat. E törvény rendelkezéseit a vadászható állatfajok tekintetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben szereplő eltérésekkel kell alkalmazni."

2. §

Az Ávt. a 8. §-t követően a következő 8/A. §-sal egészül ki:

"8/A. § Tilos élő állatot nyereményjáték díjaként használni."

3. §

Az Ávt. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"10. § (1) Az állaton minden olyan beavatkozást el kell végezni, amelynek elmulasztása az állat fájdalmát, szenvedését idézi elő, az állatnak sérülést okoz, vagy az állat károsításához vezet.

(2) Az állaton küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás, valamint e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott további beavatkozás kivételével - nem végezhető.

(3) Az állat megjelölésénél az állat számára a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni."

4. §

Az Ávt. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"11. § (1) Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése csincsilla esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek felszámolása, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, valamint a tudományos kutatás. Eb és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek, továbbá tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása.

(2) Tilos macska vagy eb prémjét, valamint az ilyen prémet tartalmazó terméket forgalomba hozni, értékesítés céljából tartani, értékesítésre felajánlani vagy terjeszteni, vagy azt az ország területére behozni, illetve onnan kivinni, kivéve, ha az valamely közösségi jogi aktus alapján oktatási vagy preparálási célból engedélyezett."

5. §

Az Ávt. a 19. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:

"A szőrméjükért tenyésztett fajok tartása

19/A. § (1) Csincsilla és angóranyúl egyedein kívül más fajok egyedeit szőrméjükért tartani, tenyészteni, szaporítani tilos.

(2) A tilalom megszegésével tartott állatot az állatvédelmi hatóság elkobozza, majd - amennyiben állatkertben történő elhelyezésük nem megoldható - az állat tulajdonosának költségére gondoskodik az állat életének megengedett módon történő kioltásáról."

6. §

Az Ávt. 24. §-át követő alcím helyébe a következő rendelkezés lép:

"Eb által okozott fizikai sérülés, eb veszélyesnek minősítése és a veszélyes eb tartása

24/A. § (1) Az állatvédelmi hatóság az ebet egyedileg veszélyesnek minősítheti, amennyiben

a) az eb fizikai sérülést okozott, és megvalósulnak a veszélyesnek minősítés e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételei, vagy

b) az eb fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy az embernek fizikai sérülést okozhat, és ez a veszélyhelyzet kizárólag az eb veszélyesnek minősítésével hárítható el.

(2) Veszélyes eb az állatvédelmi hatóság által egyedileg veszélyesnek minősített eb.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásba be kell vonni az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértőt.

(4) Veszélyes eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által kiadott engedéllyel, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon, ivartalanítva és elektronikus azonosítóval (a továbbiakban: transzponder) megjelölve tartható.

(5) Tilos veszélyes ebnek bármely módon való szaporítása, tenyésztése - ideértve a vétlen szaporulatot is -, kiállítása, bármely formában történő versenyeztetése, őrző-védő feladatokra való tartása, képzése és alkalmazása, az országba való behozatala, az országból történő kivitele.

(6) A veszélyes ebet polgári jogi szempontból vadállatnak kell tekinteni

(7) Az e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabály szerinti eljárásokban az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértőként az a személy járhat el, aki az állatvédelmi hatóságtól erre engedélyt kapott. Az engedélyezéssel egyidejűleg az állatvédelmi hatóság nyilvántartásba veszi a szakértőt. A nyilvántartás tartalmazza az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértők természetes személyazonosító adatait. Az állatvédelmi hatóság a honlapján közzéteszi a szakértői névjegyzékben szereplő személy nevét, telefonos elérhetőségét, valamint elektronikus levélcímét.

24/B. § (1) Az állatvédelmi hatóság a 24/A. § szerinti engedélyezési eljárásban jogosult kezelni

a) az eb tulajdonosának nevét és címét,

b) az eb felügyeletét ellátó természetes személy (továbbiakban: ebtartó) nevét, születési helyét és idejét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,

c) az eb tartási helyét (település, kerület, utca, házszám),

d) az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, hívónevét,

e) a transzponder sorszámát,

f) az ivartalanítás időpontját,

g) az eb egyéb egyedi jellemzőit.

(2) Az állatvédelmi hatóság az (1) bekezdésben foglalt adatokról a veszélyes ebek hatékony azonosítása érdekében nyilvántartást vezet.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt adatokat az eb elpusztulásától, elvesztésétől, valamint tulajdonosváltásától számított három évig kell nyilvántartani.

(4) Az ebet veszélyesnek minősítő állatvédelmi hatóság a veszélyesnek minősítés tényét 8 napon belül bejelenteni a transzponderrel megjelölt ebek adatait nyilvántartó országos elektronikus adatbázis működtetőjének.

24/C. § (1) Az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb életének kioltását, amennyiben az halálos kimenetelű sérülést okoz embernek, és az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő megállapítja, hogy az eb viselkedése egyértelműen a sérülés okozására irányult.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl az állatvédelmi hatóság elrendeli a veszélyes eb életének kioltását, amennyiben

a) a veszélyesnek minősítő határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül nem kérelmezik az eb tartásának engedélyezését,

b) a tartási engedélyében meghatározott biztonságos tartási feltételek az engedélyben előírt határidőig, de legkésőbb az engedély kiadásától számított 30. napig nem teljesülnek,

c) az eb ivartalanítása és transzponderrel való megjelölése a tartási engedély kiadásától számított 30 napon belül nem történik meg,

d) az eb a tartási engedélyben meghatározott biztonságos tartási feltételek teljesítéséig embernek fizikai sérülést okoz,

e) az ebre vonatkozó tartási szabályokat megszegik, és emiatt az eb embernek fizikai sérülést okoz,

f) az ebet az engedélyezett tartási helyen, és az ebtartó felügyeletén kívül fogják be legalább második alkalommal, és a tulajdonos értesítése eredménytelen vagy az a befogással, őrzéssel, megfigyeléssel kapcsolatos költségeket nem téríti meg, vagy

g) annak tulajdonosa, vagy az ebtartó ellen indított büntető- vagy szabálysértési eljárás során az állatot jogerős határozattal elkobozzák.

(3) Az állatvédelmi hatóság elrendelheti az eb életének kioltását, amennyiben az súlyos vagy maradandó sérülést okoz embernek, tartója 14 napon belül nem válik ismertté, viselkedésproblémáinak megfelelő kezelése nem biztosított, és az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő megállapítja, hogy az eb viselkedése egyértelműen a sérülés okozására irányult.

(4) Az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb azonnali elkobzását, elszállítását és megfelelő helyen való tartását, valamint transzponderrel való megjelölését, amennyiben az súlyos, maradandó vagy halálos kimenetelű sérülést okoz embernek, vagy amennyiben az ebtartó veszélyes eb tartási engedélyét visszavonják.

(5) A jogerős határozattal elrendelt ivartalanítás, transzponderrel történő megjelölés, elkobzás, szállítás, tartás és az eb élete kioltásának költségei az eb tulajdonosát terhelik."

7. §

Az Ávt. a 42. §-t követően a következő 42/A-42/C. §-sal egészül ki:

"42/A. § (1) Az állatorvos az eb vizsgálata, kezelése előtt köteles ellenőrizni, hogy az állat transzponderrel jelölt-e.

(2) A transzponderrel megjelölt ebek adatait országos elektronikus adatbázisban kell nyilvántartani az állat tartója és más személyek jogainak, személyi biztonságának és tulajdonának védelme céljából.

(3) Az eb transzponderrel történő megjelölését követő 8 napon belül a beavatkozást végző állatorvos köteles az állat adatait az országos elektronikus adatbázisban regisztrálni. Az országos elektronikus adatbázisba való regisztrációért e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni, mely díj az országos elektronikus adatbázis működtetőjének a bevétele.

(4) A (2) bekezdés szerinti országos elektronikus adatbázist a Magyar Állatorvosi Kamara működteti.

(5) Az országos elektronikus adatbázisnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) az állattartó nevét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,

b) az állat faját, fajtáját, nemét, hívónevét,

c) az állat születési idejét, színét,

d) az állat tartási helyét,

e) a beültetett transzponder sorszámát, a beültetés időpontját,

f) ivartalanított állat esetén az ivartalanítás időpontját,

g) eb esetén annak utolsó veszettség elleni védőoltásának időpontját,

h) kisállat útlevéllel rendelkező állat esetén az útlevél számát, kiállításának időpontját,

i) eb veszélyessé minősítésének tényére és időpontjára vonatkozó adatot.

(6) Az országos elektronikus adatbázis működtetője jogosult kezelni az (5) bekezdésben meghatározott adatokat.

(7) Az eb tartója köteles a (5) bekezdés szerinti adatokat az eb transzponderrel történő megjelölését és regisztrációját végző állatorvos rendelkezésre bocsátani.

(8) A transzponderrel megjelölt eb tartójának megváltozása esetén

a) az új tartó köteles az adatváltozást 8 napon belül az országos elektronikus adatbázis működtetője felé bejelenteni,

b) az országos elektronikus adatbázis működtetője köteles a korábbi tartó adatait legalább öt évig nyilvántartani.

(9) Az eb tartója az állat elpusztulását 8 napon belül köteles az országos elektronikus adatbázis működtetőjének bejelenteni.

(10) Az országos elektronikus adatbázis működtetője biztosítja a (5) bekezdés b), g) és i) pontja szerinti adatokhoz való nyilvános hozzáférést az állatba ültetett transzponder sorszáma alapján. A működtető az országos elektronikus adatbázis egyéb adataihoz bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság és közigazgatási szerv részére, jogszabályban meghatározott közfeladatának az ellátása érdekében hozzáférést biztosíthat.

(11) Az állatvédelmi hatóság kérésére az országos elektronikus adatbázis működtetője köteles a nyilvántartott állatokról adatot szolgáltatni.

42/B. § (1) A tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat ebösszeírást végezhet.

(2) Az ebösszeírás során a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat jogosult kezelni az

a) az eb tulajdonosának nevét, címét,

b) az ebtartó nevét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,

c) az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, hívónevét,

d) az eb tartási helyét,

e) transzponderrel megjelölt eb esetén a beültetett transzponder sorszámát,

f) ivartalanított eb esetén az ivartalanítás időpontját,

g) az eb utolsó veszettség elleni védőoltásának időpontját,

h) az eb veszélyessé minősítésének tényére és időpontjára vonatkozó adatot.

(3) A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat a (2) bekezdésben foglalt adatokról elektronikus nyilvántartást vezethet, az állat tulajdonosa, tartója és más személyek jogainak, személyes biztonságának és tulajdonának védelme, valamint ebrendészeti és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából.

(4) A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat a (2) bekezdésben foglalt adatok nyilvántartására szerződhet az országos elektronikus adatbázis működtetőjével.

(5) Az állatvédelmi hatóság kérésére a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles a nyilvántartott ebekről adatot szolgáltatni.

(6) Az eb tulajdonosa és tartója az ebösszeíráskor köteles a (2) bekezdés szerinti adatokat a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat rendelkezésre bocsátani.

42/C. § (1) Az ebtartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat a négy hónaposnál idősebb eb után az eb tulajdonosától évente ebrendészeti hozzájárulást szedhet be.

(2) Az adott évi ebrendészeti hozzájárulás tekintetében az eb tulajdonosának az év első napján az oltási könyvben tulajdonosként feltüntetett természetes vagy jogi személyt, jogi személyiség nélküli szervezetet kell tekinteni.

(3) Az éves ebrendészeti hozzájárulás mértékét a tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat állapítja meg, de az nem haladhatja meg ebenként a háromezer-ötszáz forintot.

(4) Nem szedhető ebrendészeti hozzájárulás

a) a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő, vagy terápiás,

b) a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban, vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott,

c) az ivartalanított,

d) az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen, vagy állatvédelmi szervezet telephelyén tartott,

e) állatmenhelyről, ebrendészeti telepről, vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott

eb után.

(5) Az ivartalanítás megtörténtét az azt elvégző állatorvos az oltási könyv megfelelő rovatának kitöltésével igazolja.

(6) Az állatmenhelyről, ebrendészeti telepről, vagy állatvédelmi szervezettől történő örökbefogadás tényét az örökbeadó intézmény vagy szervezet vezetője írásban igazolja.

(7) A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles a befolyt ebrendészeti hozzájárulás összegének legalább felét az ebek ivartalanításának támogatására, vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására fordítani.

(8) A határidőre meg nem fizetett ebrendészeti hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozás."

8. §

(1) Az Ávt. 43. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti vagy annak nem tesz eleget, magatartásának súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott sérelem jellegéhez, időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles fizetni."

(2) Az Ávt. 43. §-a a következő (6)-(12) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Állatvédelmi bírság kiszabása helyett vagy azzal egyidejűleg az állattartót a hiányosságok kijavítására, pótlására kell kötelezni, továbbá az állatok gondozásával, a velük való helyes bánásmóddal kapcsolatos állatvédelmi oktatáson (továbbiakban: állatvédelmi képzés) való részvételre kötelezhető.

(7) Ha az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezett állattartó a kötelezettségének önként nem tesz eleget, az állatvédelmi képzés, illetőleg annak hátralévő része helyébe állatvédelmi bírság lép.

(8) A határidőre meg nem fizetett állatvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás.

(9) Ha kedvtelésből tartott állat tartója az állatok védelmére vonatkozó jogszabályok vagy hatósági határozat rendelkezésének szándékos vagy ismételt megsértésével állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és a kedvtelésből tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót állat kedvtelésből való tartásától a jogsértés súlyától függően 2-8 évre eltiltja.

(10) Ha nem kedvtelésből tartott állat tartója az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok vagy hatósági határozat rendelkezésének szándékos és ismételt megsértésével állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és a tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót az érintett állatfaj tartásától a jogsértés súlyától függően 2-8 évre eltiltja.

(11) Ha nem kedvtelésből tartott állat tartója az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok vagy hatósági határozat rendelkezéseinek szándékos vagy ismételt megsértésével állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és a tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót a jogsértés súlyától függően 2-8 évre

a) az állatok tartása, egészségi állapota tekintetében rendszeres jelentéstételre kötelezheti, vagy

b) az érintett állatfaj vonatkozásában tartási gyakorlattal rendelkező személy igénybevételére kötelezheti.

(12) Ha az állattartó a (11) bekezdés szerinti kötelezettségeit megsérti, az állatvédelmi hatóság a (10) bekezdésben foglalt jogkövetkezményt alkalmazhatja."

9. §

Az Ávt. 45. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Amennyiben az állat továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna és gyógyulása nem várható, továbbá

a) az állat tartója ismeretlen, vagy

b) vadon élő, nem vadászható állat esetében az egyed a szabadon élésre vagy fogságban tartásra alkalmatlan,

az állatvédelmi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásáról gondoskodni. Az állat életének kioltásával kapcsolatban felmerült igazolt költségeket a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles megtéríteni. Vadászható állatfaj esetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló, védett állatfaj esetében a természet védelméről szóló törvény szabályait kell alkalmazni."

10. §

Az Ávt. a következő 48/C-48/D. §-sal egészül ki:

"48/C. § A transzponderrel megjelölt, de az országos elektronikus adatbázisban nem regisztrált eb adatait az állat tartója köteles 2012. április 1-ig az országos elektronikus adatbázisban regisztráltatni.

48/D. § (1) A 19/A. § (1) bekezdésben foglalt tartási tilalom nem vonatkozik a 2012. július 1-ig az állatvédelmi hatóságnak bejelentett állatokra. A bejelentésben meg kell jelölni az állat faját, tulajdonosának vagy az állat tartójának nevét, címét, valamint az állat tartási helyének adatait. A bejelentett adatokról az állatvédelmi hatóság nyilvántartást vezet.

(2) Az (1) bekezdés szerint bejelentett állatok leölését vagy kimúlását be kell jelenteni az állatvédelmi hatóságnak."

11. §

(1) Az Ávt. 49. § (3) bekezdése a következő h)-j) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]

"h) az eb okozta fizikai sérülés, illetve ennek veszélye keletkezésekor felmerülő hatósági feladatokat, valamint a veszélyesnek minősített eb tartásának és a tartás engedélyezésének részletes szabályait,

i) a transzponderrel megjelölt ebek adatait nyilvántartó országos adatbázis működési feltételeit, valamint az adatbázisba történő regisztráció díját,

j) az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértők engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat"

[rendeletben állapítsa meg.]

(2) Az Ávt. 49. § (4) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap]

"h) a miniszter, hogy a veszélyes eb tartása engedélyezésének igazgatási szolgáltatási díját, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos szabályokat az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg."

(3) Az Ávt. 49. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Felhatalmazást kap a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat képviselő-testülete, hogy az ebrendészeti hozzájárulás mértékét, kiszabásának feltételeit, a kedvezmények, mentességek körét, illetve a megfizetésének szabályait rendeletben határozza meg."

12. §

Az Ávt. 50. §-a a tizedik gondolatjelet követően a következő alponttal egészül ki:

"- az Európai Parlament és Tanács 1523/2007/EK rendelete a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról."

13. §

Az Ávt. a következő 51. §-sal egészül ki:

"51. § E törvény 19/A. §-a tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, -a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént."

14. §

(1) Az Ávt. 3. § 3. pontjában a "szolgáló, megfelelő engedéllyel rendelkező állandó létesítmény" szövegrész helyébe a "szolgáló állandó létesítmény" szöveg lép.

(2) Az Ávt. 3. § 11. pontjában az "állatsereglet tartására - hatósági engedély alapján - létesítettek" szövegrész helyébe az "állatsereglet tartására létesítettek" szöveg lép.

(3) Az Ávt. 6. § (1) bekezdésében a "sérülést okozni, így különösen" szövegrész helyébe a "sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen" szöveg lép.

(4) Az Ávt. 6. § (2) bekezdésében a "tépésére" szövegrész helyébe a "szedésére" szöveg lép.

(5) Az Ávt. 7. § (2) bekezdés b) pontjában az "építményt vagy földterületet" szövegrész helyébe az "építményt, földterületet vagy egyéb helyet" szöveg lép.

(6) Az Ávt. 7. § (3) bekezdésében a "külön jogszabály alapján" szövegrész helyébe a "jogszerűen" szövegrész lép.

(7) Az Ávt. VIII. Fejezetének címében a "PÉNZÜGYI FEDEZETE, AZ ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG szövegrész helyébe a "PÉNZÜGYI FEDEZETE, AZ EBNYILVÁNTARTÁS, AZ EBRENDÉSZETI HOZZÁJÁRULÁS, AZ ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG" szöveg lép.

(8) Az Ávt. 43. § (2) bekezdésében az "élelmiszerlánc-felügyeleti szerv" szövegrész helyébe az "állatvédelmi hatóság" szöveg lép.

(9) Az Ávt. 43. § (3) bekezdésében az "élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek" szövegrész helyébe az "állatvédelmi hatóságnak" szöveg lép.

(10) Az Ávt. 45/B. § (1) bekezdésében "az állat egészségét" szövegrész helyébe "az állat vagy ember egészségét" szöveg lép.

(11) Az Ávt. 49. § (4) bekezdés b) pontjában a "nyilvánítás feltételeit, valamint" szövegrész helyébe a "nyilvánítás feltételeit, a veszélyes vagy veszélyesnek nyilvánított állatok adatait nyilvántartó országos adatbázis működési feltételeit, valamint" szöveg lép.

15. §

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában veszélyes eb a hatósági határozatban egyedileg veszélyes ebbé nyilvánított eb."

16. §

Ez a törvény 2012. január 1-jén lép hatályba, majd az azt követő napon hatályát veszti.

17. §

E törvény a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról szóló, 2007. december 11-i 1523/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

18. §

A törvény tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, - a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításának indokai két csoportra oszthatóak, egyrészt a veszélyes ebek témakörében 2010. október eleje óta fennálló joghézag megszűntetése, másrészt az emiatt felülvizsgált hazai állatvédelmi szabályozás, és ezen belül is kiemelten az ebrendészeti előírások korszerűsítése.

Az Alkotmánybíróság 2010. szeptember 30. hatállyal, a 49/2010. (IV. 22.) AB határozatával megsemmisítette a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendeletet. A vizsgálat indítványozója szerint a kormányrendelet jogbizonytalanságot okozott azzal, hogy veszélyes ebnek nyilvánította a pitbull terrier fajtájú kutyákat és keverékeiket, ugyanakkor a fajta megnyugtató módon nem különíthető el a staffordshire terrier fajtájú ebektől, amelyeket a jogszabály nem sorolt a veszélyes kutyák közé. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormányrendelet nem rendelkezett megfelelő jogi felhatalmazással, miután 2007. január elsején hatályon kívül lett helyezve a felhatalmazást tartalmazó, az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet.

A fentiek miatt kialakult joghézag mielőbbi pótlása érdekében - különös tekintettel a terület szabályozatlanságából fakadó közbiztonsági kockázatokra -szükségessé vált új szabályozás kialakítása, és a korábbi vonatkozó törvényi részek harmonizálása.

A szabályozás legfontosabb, a kutyák viselkedésének hazai és nemzetközi szakértőinek egyöntetű véleménye alapján kialakított változása, hogy ebről fajtája alapján nem, kizárólag egyedi viselkedésének következményeként ítélkezhet a hatóság. Az esetek sokszínűségére való tekintettel a veszélyesnek nyilvánításon kívül is széles eszköztár áll a szankcionáló hatóság rendelkezésére, úgymint például az eb tartási illetve sétáltatási szabályainak szigorítása, vagy az ebtartó képzésre kötelezése. Maga a veszélyesnek minősítés két úton történhet. Amennyiben az eb fizikai sérülést okozott, a végrehajtási rendeletben leírt összetett szempontrendszerben meghatározott feltételek teljesülésekor hozhat ilyen döntést a hatóság. A másik megközelítés központi eleme a megelőzés. Amennyiben állatorvos vagy civil állatvédelmi őrszolgálat képviselője úgy ítéli meg, hogy az eb fizikai vagy pszichikai állapotából fakadóan veszélyt jelenthet az emberek biztonságára, azt köteles jelenteni a hatóságnak, amely aztán az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő bevonásával dönthet az ebek veszélyesnek minősítéséről.

A veszélyes ebekre vonatkozó törvényi szabályok megalkotása mellett hazánk két legégetőbb, szorosan összefüggő ebrendészeti kérdése a tartott ebállomány ismeretlen nagysága és a kóbor ebek magas száma. Egyes becslések szerint mintegy 22,5 millió kutya él Magyarországon, a gazdátlan ebek száma eléri a százezret, a menhelyek és az ebrendészeti telepek tűrőképességük határán működnek. Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a mezőgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti értékekben. E kaotikus állapot felszámolásának - nemzetközi viszonylatban is - leghatékonyabb eszközei a kutyák minél szélesebb körű egyedi jelölése és nyilvántartása, valamint ivartalanítása.

A bizonyos esetekben már előírt egyedi jelölési kötelezettség mellett egyre több települési önkormányzat teszi saját hatáskörben kötelezővé az ebek chipes megjelölését. A helyi chipadatbázisok fizikai korlátai, és azok egymás közti kommunikációjának hiánya miatt van szükség a transzponderrel megjelölt ebek országos elektronikus adatbázisban történő kötelező nyilvántartásának bevezetésére.

A jelenleg szabályozatlanul növekvő ebállomány nagyságának alakulásába történő érdemi beavatkozáshoz elengedhetetlen, hogy a problémát kezelő hatóságok tisztában legyenek a tartott kutyák pontos számával. A bizonytalan becslésbe bocsátkozások helyett e célt szolgálja - és szolgálta évtizedeken keresztül eredményesen - az ebek önkormányzatok által végzett összeírása, mely intézkedésnek lényeges állat- és humán-egészségügyi vonatkozásai is vannak. A javaslat törvényi szinten garantálja, hogy az önkormányzatoknak a jövőben is lehetősége legyen ebösszeírást végezni.

A felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása mellett az ebrendészetet, mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutását is szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás bevezetésének törvény által garantált lehetősége, mely opcióról az adott önkormányzat döntheti el - mérlegelve a helyi viszonyokat - kíván-e élni vele.

Felülvizsgálatra kerültek a prémtermelésre vonatkozó szabályok is. Az ágazat az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult, így mára hazánkban csincsillán kívül más prémes állat tenyésztése nem folyik (az angóranyulat elsősorban húsáért tartják, a prémje melléktermék). A módosítás ezért a csincsilla és az angóranyúl kivételével megtiltja más állatok prémtermelési célú hasznosítását, így Magyarország is csatlakozhat azon európai országok közé, melyek korlátozzák bizonyos prémfajok tartását, leölését. Átmeneti rendelkezésként a törvény biztosítja, hogy amennyiben e két fajon túl is tartanak prémjéért állatot hazánkban, azok 2012. július elejéig az állatvédelmi hatóságnál bejelentve leölésükig vagy kimúlásukig tovább tarthatók. A prémesállatok tartásának korlátozása nem csak állatjóléti előnyökkel jár. Az ilyen telepekről elszabadult, illetve szándékosan elengedett állatok hatalmas gazdasági és ökológiai károkat okoznak, mely károk elleni preventív védekezés mindenképpen indokolt.

A módosítás megtiltja az élő állatok nyereményjáték díjaként történő felhasználását az állatok védelme érdekében. Az élő nyeremények leggyakrabban kedvtelésből tartott állatok, kisrágcsálók, madarak, macska- és kutyakölykök, de előfordulnak hüllők, malacok, vagy akár csikók is. Az állatok nyertesei legtöbbször nincsenek felkészülve azok megfelelő körülmények közti tartására, ezáltal az állatok jóléte sok esetben veszélybe kerül. Mindez teljességgel összeegyeztethetetlen a felelős állattartás alapelveivel.

A törvénymódosítás érinti az állat küllemének megváltoztatása érdekében végrehajtott sebészeti beavatkozásokat is, és előírja, hogy az ivartalanítás mellett csak olyan küllemi beavatkozás végezhető el, mely az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározásra kerül.

A törvény lehetővé teszi továbbá, hogy az állatvédelmi bírság kiszabása helyett, illetve azzal egyidejűleg az állattartót állatvédelmi oktatáson való részvételre kötelezhesse a hatóság azokban az esetekben, amikor a tudatlanság, a téves beidegződés, illetve szemléletmód okozza a mulasztást.

Fontos kiemelni, hogy a jelen előterjesztés egy több lépésből álló, a megoldandó állatvédelemi kérdésekkel összefüggő jogi környezetet kérdéskörönként felülvizsgáló folyamat első fázisa, melynek célja a legjelentősebb problémák gyökerének kezelése, azok forrásainak megszűntetése. A következő lépésekben - az időközben időszerűvé váló uniós kötelezettségeken túl - a kóborrá vált állatok befogását és elhelyezését, az ebrendészeti telepek és állatmenhelyek működését meghatározó feltételek rendezése kerül munkaasztalra.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A törvény hatályának pontosítása szükséges a vadászható állatfajok védelméről és a vadászati tevékenységről szóló, különböző megközelítésű törvényi előírások megnyugtató összehangolására való tekintettel.

A 2. §-hoz

A nagyobb tömegeket vonzó szórakoztató rendezvényeknek gyakorta meghatározó pontja a tombolahúzás. Nem ritka jelenség, hogy a díjak között -legtöbbször fődíjként - élő állatok is kisorsolásra kerülnek. Az élő nyeremények leggyakrabban kedvtelésből tartott állatok, kisrágcsálók, madarak, macska- és kutyakölykök, de előfordulnak hüllők, malacok, vagy akár csikók is. Az állatok nyertesei legtöbbször nincsenek felkészülve azok megfelelő körülmények közti tartására, ezáltal az állatok jóléte sok esetben veszélybe kerül. Sorsuk akár napokig, hetekig bizonytalan, és ezen időszak alatt sokszor nem megfelelő körülmények között tartják őket. Mindez teljességgel összeegyeztethetetlen a felelős állattartás alapelveivel, ezért az állatok védelme érdekében indokolt az állatok nyereményjáték díjaként történő felhasználásának törvényi tiltása.

A 3. §-hoz

Előfordulhat olyan eset, amikor az állat jóléte nem a kárára tett cselekmény, hanem az elmulasztott beavatkozás miatt sérül. Erre példa a lovak csüd- és pataápolásának folyamatos szükségessége, melynek hiányában súlyosan károsodhat az állat egészsége. A törvény szövege nem helyezi egyértelműen a hatálya alá az ilyen eseteket, ezért a szabályozás ez irányú kiegészítése indokolt.

Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozást - bizonyos kivételekkel - a törvény tiltja. Ezek közé a kivételek közé tartozik az állat ivartalanítása, valamint a fajtatiszta kutyán végzett fül- és farokkorrekció, amennyiben az a tenyésztési hatóság által elismert tenyésztő szervezet tenyésztési programjában meghatározott küllemi előírások kialakítását biztosítja. Az utóbbi beavatkozások még mindig meglehetősen elterjedtek, holott állatjóléti szempontból erősen megkérdőjelezhetőek.

A tenyésztő szervezetek által szabadon módosítható szabályozásból fakadó jogbizonytalanságot orvosolandó a törvény kimondja, hogy az ivartalanításon túl csak olyan küllemi beavatkozás végezhető el, mely az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározásra kerül.

A 4. §-hoz

A törvény 11. §-a kimondja, hogy kutya és macska esetében az élelmezési cél, illetve a prémtermelés nem minősül elfogadható indoknak az állat életének kioltása tekintetében. A szakasz olyan kiegészítése szükséges, hogy az megtiltsa e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználását is. A globalizáció fokozódásával hazánk is egyre több nemzetiségnek, kultúrának ad otthont. Időről időre napvilágot látnak olyan hírek, miszerint bizonyos vendéglátóipari egységekben a hazánkban tradicionálisan kedvtelésből tartott két legnépszerűbb faj valamelyikét használják, szolgálják fel élelmiszerként. Ezek a hírek általában hamisnak bizonyulnak, ugyanakkor a jelenség teljes mértékben idegen a magyar hagyományoktól, ezért esetleges meghonosodásának megelőzése érdekében az élelmezési cél törvényi szintű tiltása indokolt.

A macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról szóló 1523/2007/EK közösségi rendelet, mely hazánkban is közvetlenül hatályos, tiltja a macska- és kutyaprém, valamint ilyen prémet tartalmazó termék forgalomba hozatalát, importját, exportját. A közösségi rendelkezés törvényi szinten való deklarálása szükséges. Ezen felül - a magyarországi macska- és kutyatartás hagyományaiból fakadóan - az e fajokból származó prémek felhasználásának teljes körű tiltása indokolt.

Az 5. §-hoz

A prémtermelés céljából tartott állatok kérdése mindig is a közvélemény érdeklődésének középpontjában állt, ennek ellenére a téma hazai, állatjóléti szempontú megnyugtató rendezésére a mai napig nem került sor.

A prémesállat-tenyésztés nagy múltra tekint vissza Magyarországon, különösen a szőrmefeldolgozás és a szűcsipar volt egykor méltán világhírű. A nagyüzemi keretek között folyó prémesállat-tenyésztés az 1980-as évek elején kezdődött. Eleinte a sarki róka, nyérc- és nutriatelepek terjedtek el, majd a csincsillatenyésztés is fejlődésnek indult. Az egymást követő forró nyarak megviselték az ágazatot, és a hidegkedvelő állatok prémjének minőségbeli romlása oda vezetett, hogy a sarki róka, nyérc- és nutriatartás az 1990-es évek elejére gyakorlatilag megszűnt. Mindezzel ellentétes tendenciát mutat a csincsillaipar, melynek napjainkban mintegy 200 tenyésztelepe működik, és melynek éves forgalma több milliárd forintra tehető. A magyar tenyésztők által tenyésztett állatok kikészített szőrméje világszínvonalú, és szinte kivétel nélkül külföldön talál gazdára.

A módosítás révén Magyarország - a későbbiekben esetlegesen felmerülő komoly állatjóléti, gazdasági és ökológiai problémákat megelőzendő - is csatlakozik azon európai országok közé, melyek tiltják bizonyos prémfajok tartását, leölését. Fontos kiemelni, hogy a hazánkban gazdaságilag meghatározó két faj, a csincsilla és az angóranyúl hasznosítását nem tiltja a tervezet. Átmeneti rendelkezésként a törvény biztosítja, hogy amennyiben e két fajon kívül is tartanak prémjéért állatot hazánkban, azok 2012. július elejéig az állatvédelmi hatóságnál bejelentve leölésükig vagy kimúlásukig tovább tarthatók.

A prémesállatok tartásának korlátozása nemcsak állatjóléti előnyökkel jár. Az ilyen telepekről elszabadult, illetve szándékosan elengedett állatok hatalmas gazdasági és ökológiai károkat okoznak. E kártétel elleni preventív védekezés elengedhetetlen.

Az 6. §-hoz

Az Alkotmánybíróság 2010. szeptember 30-i hatállyal, a 49/2010. (IV. 22.) AB határozatával megsemmisítette a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendeletet. A vizsgálat indítványozója szerint a kormányrendelet jogbizonytalanságot okozott azzal, hogy veszélyes ebnek nyilvánította a pitbull terrier fajtájú kutyákat és keverékeiket, ugyanakkor a fajta megnyugtató módon nem különíthető el a staffordshire terrier fajtájú ebektől, amelyeket a jogszabály nem sorolt a veszélyes kutyák közé. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormányrendelet nem rendelkezett megfelelő jogi felhatalmazással, miután 2007. január elsején hatályon kívül lett helyezve a felhatalmazást tartalmazó, az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet.

A fentiek miatt kialakult joghézag mielőbbi pótlása érdekében - különös tekintettel a terület szabályozatlanságából fakadó közbiztonsági kockázatokra -szükségessé vált új szabályozás kialakítása, és a korábbi vonatkozó törvényi részek harmonizálása.

A szabályozás legfontosabb, a kutyák viselkedésének hazai és nemzetközi szakértőinek egyöntetű véleménye alapján kialakított változása, hogy ebről fajtája alapján nem, kizárólag egyedi viselkedésének következményeként ítélkezhet a hatóság. Az új szabályrendszer kialakításának fő szempontjai a fokozatosság és a következetesség voltak. Ennek megfelelően, az esetek sokszínűségére való tekintettel a veszélyesnek nyilvánításon kívül is széles eszköztár áll a szankcionáló hatóság rendelkezésére, úgymint az ebtartó írásos figyelmeztetése, az eb tartási illetve sétáltatási szabályainak szigorítása, az ebtartó képzésre kötelezése, vagy az eb ivartalanítása, akár az életének kioltása. Maga a veszélyesnek minősítés két úton történhet. Amennyiben az eb fizikai sérülést okozott, a végrehajtási rendeletben leírt összetett szempontrendszerben meghatározott feltételek teljesülésekor hozhat ilyen döntést a hatóság. A másik megközelítés központi eleme a megelőzés. Amennyiben állatorvos vagy civil állatvédelmi őrszolgálat képviselője úgy ítéli meg, hogy az eb fizikai vagy pszichikai állapotából fakadóan veszélyt jelenthet az emberek biztonságára, azt köteles jelenteni a hatóságnak, amely aztán az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő bevonásával dönthet az ebek veszélyesnek minősítéséről.

A 7. §-hoz

Hazánk két legégetőbb, szorosan összefüggő állatvédelmi kérdése a tartott ebállomány ismeretlen nagysága és a kóbor ebek magas száma. Egyes becslések szerint mintegy kétmillió kutya él Magyarországon, a gazdátlan ebek száma eléri a százezret. Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a mezőgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti értékekben. E kaotikus állapot felszámolásának - nemzetközi viszonylatban is -leghatékonyabb eszközei a kutyák minél szélesebb körű egyedi jelölése és nyilvántartása, valamint ivartalanítása.

A problémakör a felelőtlen ebtartónál gyökerezik, ezért olyan, új megközelítésű rendszer kialakítása szükséges, melyben az ebtartó valamilyen módon hozzájárul annak hosszú távú megoldásához. Az ebtartó háromféleképpen tehet a problémakör megnyugtató rendezéséért: megjelöli a kutyáját, ezáltal az elveszése esetén sem gyarapítja az ismeretlen eredetű kóbor ebek számát, ivartalaníttatja azt a nem kívánt szaporulatok létrejöttét megelőzendő, vagy anyagi hozzájárulásával támogatja az önkormányzatot ebrendészeti tevékenységét.

Hazánkban a hatályos jogszabályoknak megfelelően a fajtatiszta ebeken túl minden veszélyesnek minősített, veszettség szempontjából aggályos, országhatárt átlépő, valamint tulajdonost váltó ebet is kötelező egyedileg jelölni, chipezni. A helyi chipadatbázisok fizikai korlátaiból, és azok egymás közti kommunikációjának hiányából következően amennyiben egy eb az adatait tartalmazó rendszer illetékességi területén túl kóborol (vagy ott teszik ki), befogásakor tehetetlen a legjobb szándékú megtaláló is, még ha az állat meg is van jelölve. Ezért van szükség a transzponderrel megjelölt ebek országos adatbázisban történő kötelező nyilvántartásának bevezetésére. A transzponderrel megjelölt ebek adatait magában foglaló országos elektronikus adatbázis működtetésére - egy új nyilvántartás költséges létrehozása és kiforratlan üzemeltetése helyett - a Magyarország legnagyobb, legkiterjedtebb elektronikus eb-adatbázisát (Petvetdata) üzemeltető szervezet, a Magyar Állatorvosi Kamara kerül kijelölésre.

A jelenleg szabályozatlanul növekvő ebállomány nagyságának alakulásába történő érdemi beavatkozáshoz elengedhetetlen, hogy a problémát kezelő hatóságok tisztában legyenek a tartott kutyák pontos számával. A bizonytalan becslésbe bocsátkozások helyett e célt szolgálja - és szolgálta évtizedeken keresztül eredményesen - az ebek önkormányzatok által végzett összeírása, mely intézkedésnek lényeges állat- és humán-egészségügyi vonatkozásai is vannak. A javaslat törvényi szinten garantálja, hogy az önkormányzatok a jövőben is végezhessenek ebösszeírást.

A felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása mellett az ebrendészetet, mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutását is szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás bevezetésének törvény által garantált lehetősége, mely opcióról az adott önkormányzat döntheti el - mérlegelve a helyi viszonyokat - kíván-e élni vele. A tervezet a gazdákat is felelős állattartásra ösztönzi azáltal, hogy mentesülnek a díjfizetés alól azok, akik ivartalanították kutyájukat. Hangsúlyozni érdemes, hogy a menhelyről, ebrendészeti telepről, vagy civil állatvédelmi szervezettől hazavitt kutyák után sem szedhető hozzájárulás, mely az örökbefogadás gyakoribbá válását eredményezheti. A törvény kötelezi az önkormányzatot, hogy a beszedett ebrendészeti hozzájárulás legalább felét az ebek ivartalanításának támogatására, vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására forgassa vissza, ezáltal elősegítve a fennálló kaotikus populációdinamikai helyzet gyökeres megváltoztatásában döntő szerepet játszó beavatkozás minél szélesebb körű elterjedését.

A legnagyobb hazai civil állatvédelmi szervezetek évek óta szorgalmazzák a problémakör megoldását szolgáló határozott lépések megtételét, egyetértenek a javasolt új iránnyal.

A 8. §-hoz

A törvény 43. § (1) bekezdése kimondja, hogy állatvédelmi bírság kiszabása helyett, illetve azzal egyidejűleg az állattartót a hiányosságok kijavítására, illetve pótlására kell kötelezni. A fentiek olyan kiegészítése szükséges, hogy lehetővé váljon a mulasztó személynek állatvédelmi oktatáson való részvételre kötelezése. Mindez azért indokolt, mert az állatok kárára történő cselekmények hosszú távú visszaszorításának - a kapcsolódó tudományterületek szakértőinek egyöntetű véleménye szerint - leghatékonyabb eszköze a tudatformálás. Az állatjóléti szabályok megsértése gyakran abból következik, hogy a mulasztó nincs tisztában az állatok igényeivel, esetleg nem tekinti őket érző lénynek. A tudatlanság, a téves beidegződés, illetve szemléletmód legkönnyebben oktatással változtatható meg.

Amennyiben az állattartó szándékosan vagy ismételten szegi meg a felelős állattartás szabályait, feltételezhető, hogy sem állatvédelmi bírság kiszabásával, sem állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel nem biztosítható a mulasztó által tartott vagy a jövőben tartandó állatok jóléte, ezért indokolt biztosítani a lehetőséget, hogy a hatóság bizonyos körülmények teljesülésekor újabb feltételekhez kösse, esetleg korlátozza az állattartást.

A 9. §-hoz

A törvény 45. § (1) bekezdése azokat az eseteket határozza meg, amikor az állatvédelmi hatóság - az állat szenvedéseinek megszűntetése érdekében - köteles az állat életét fájdalommentes módon kioltani. A szakasz hatályos megfogalmazása félreértésekre ad lehetőségét, ezért a szabályozás egyértelművé tételét valósítja meg a módosítás.

A 10. §-hoz

A transzponderrel megjelölt, de az országos elektronikus adatbázisban nem regisztrált állatoknak a regisztrációjával, illetve a jövőben korlátozott, prémtermelés céljából tartott fajok egyedeinek bejelentésével kapcsolatos határidők megállapítására van szükség.

A 11. §-hoz

A veszélyes ebek kapcsán fennálló joghézag, illetve a hatályon kívül helyezett, az ebek veszélyesnek minősítésével összefüggő eljárás igazgatási szolgáltatási díjairól szóló jogszabály pótlása érdekében új kormányrendeleti, illetve miniszteri rendeleti szintű szabályozás megalkotására van szükség, amihez a módosítás megadja a Kormány, illetve a miniszter számára a szükséges felhatalmazást.

A 12. §-hoz

A törvény végén jelezni szükséges a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról szóló 1523/2007/EK közösségi rendeletnek való megfelelést.

A 13. §-hoz

A szakasz a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, - a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

A 14. § (1) és (2) bekezdéséhez

A törvény meghatározza az "állatkert", illetve a "cirkuszi menazséria" fogalmát. Mindkét definíció tartalmazza azt, hogy az adott létesítmény hatósági engedéllyel rendelkezik. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy a fogalmak későbbi hivatkozásai során az azokhoz kapcsolt szabályokat csak az engedélyezett állatkerteknek és cirkuszi menazsériáknak kell betartani, a hasonló tevékenységet végző, ám engedély nélkül működő létesítményeknek nem. A fennálló jogi visszásság rendezése érdekében a fogalmak pontosítása szükséges.

A 14. § (3) bekezdéséhez

A módosítás szövegpontosító jellegű. Indokolt az állat kíméletéről, az állatkínzás tilalmáról szóló szakasz tiltó rendelkezései közé ágyazni az "állat károsítása" kifejezést is, amely fogalmat a törvény 3. § 2. pontja definiál

A 14. § (4) bekezdéséhez

Tradicionális eljárásunkat, a libák tollszedését ért nemzetközi civil támadások világossá tették, hogy a hazai szaknyelvben is el kell különíteni a két különböző szemléletű tollnyerési módszert: a szárnyasok szigorú állatjóléti előírásoknak megfelelő tollazását, valamint az állatok kínzásával járó tépést, ami nem elfogadható, ezért tiltása indokolt. Ennek megfelelően a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló miniszteri rendelet módosítása bevezette a "tollszedés", "tollazás", "letollazás" kifejezéseket, és elhagyta a "tépés" szót. Ugyanakkor a törvény vonatkozó szakasza még tartalmazza a nem kívánatos kifejezést, ezen változtatni szükséges.

A 14. § (5) és (6) bekezdéséhez

A törvény 7. és 24/B. §-ainak összevonásakor a két szakasz minimális különbségeire való tekintettel pontosítások átvezetése szükséges.

A 14. § (7) bekezdéséhez

A tartalom bővülése miatt a törvény VII. fejezetének címét is kiegészíteni szükséges.

A 14. § (8) és (9) bekezdéséhez

Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet szerint a bírságot feladatkörében a települési, fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője, a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatósága, valamint a természetvédelmi hatóság szabja ki. Ezzel összhangban szükséges a törvény szövegének a módosítása, mivel bírságot nemcsak élelmiszerláncfelügyeleti szerv szabhat ki.

A 14. § (10) bekezdéséhez

A törvény 45/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az állat tartója állatjóléti szabályt szeg, és ezzel veszélyezteti az állat egészségét, úgy az állatot az állatvédelmi hatóság a körülmények rendeződéséig megfelelő helyre szállíthatja. A szakasz kiegészítése szükséges oly módon, hogy akkor is elkobozható legyen az állat, amennyiben az a gazda gondatlansága következtében ember fizikai épségét veszélyezteti (pl. veszélyes állatok, veszélyes ebek esetében).

A 14. § (11) bekezdéséhez

A jövőbeni szabályozás fontos eleme lesz a tartott veszélyes állatok adatait kezelő országos adatbázis létrehozása, amelyre vonatkozó szabályok megalkotására szintén felhatalmazást kap a Kormány.

A 15. §-hoz

A veszélyes ebekkel kapcsolatos szabályozás gyökeres átalakítása miatt a Büntető Törvénykönyv vonatkozó szakaszának módosítása szükséges, mivel a jövőben veszélyes eb csupán a hatóság által egyedileg veszélyesnek minősített eb.

A 16-18. §-hoz

A záró szakaszok a hatályba lépéssel kapcsolatos szabályokat, valamint az uniós megfeleléseket tartalmazzák.