ÍH 2008.86 PÓTMAGÁNVÁDAS ELJÁRÁS - ELJÁRÁST MEGSZÜNTETŐ VÉGZÉS - A HIVATALI VISSZAÉLÉS BŰNTETTÉNEK SÉRTETTJE

I. Pótmagánvádas eljárásban a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a bírósági eljárás lefolytatásának alaki (eljárásjogi) feltételei fennállnak-e; csak ennek igenlő megválaszolása után, eljárásjogi akadályok hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség anyagi jogi megalapozottságának vizsgálatára és a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással bíró, érdemi határozat meghozata­lára [Be. 2. § (1) bekezdés, Be. 6. § (1) bekezdés].

II. A vádindítványt elutasító-, az eljárást törvényes vád hiányában, illetve bűncselekmény hiányában megszüntető végzés jogi természete [Be. 231. § (2) bekezdés, Be. 267. § (1) bekezdés a), j) pontja].

III. A hivatali visszaélés bűntettének sértettje az a személy, akinek az elkövető jogtalan hátrányt okoz, vagy okozni kíván [Btk. 225. §].

Dr. Zs. A. ügyvéd a 2007. évi február hó 16. napján kelt beadványában hivatali visszaélés bűntette miatt tett feljelentést dr. B. R. és dr. Sz. Z. ellen.

A feljelentés szerint dr. B. R. indokolatlanul indított fegyelmi eljárást dr. Ú. M. ellen, majd a fegyelmi eljárás során szándékosan arra törekedett, hogy az dr. Ú. M. számára e lehető legkedvezőtlenebbül fejeződjön be. A fegyelmi eljárás megindítására és lefolytatására valótlan tartalmú adatok, illetve megfelelő bizonyítékok nélkül került sor; végső soron úgy, hogy a feljelentett személyek jogtalan hátrány okozása céljából megszegték a hivatali kötelességüket.

A munkáltatói jogokat gyakorló dr. B. R. olyképpen, hogy az eljárás kezdeményezésekor nem adott teljes körű tájékoztatást, míg a fegyelmi tanács elnökeként eljáró dr. Sz. Z. oly módon, hogy a megkezdett vizsgálatot a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva felfüggesztette. A feljelentés szerint ezzel dr. Ú. M.-t - mivel nem részesülhetett külön juttatásban, egyéb javadalmazásban és kedvezményben - hozzávetőlegesen 1,5 millió forint összegű vagyoni hátrány érte.

A Központi Nyomozó Főügyészség a feljelentést a Be. 174. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

A határozat ellen dr. Zs. A. panaszt terjesztett elő, amelynek a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya nem adott helyt.

Ezt követően dr. Zs. A. pótmagánvádlóként lépett fel, és dr. B. R. valamint dr. Sz. Z. ellen vádindítványt nyújtott be, a feljelentésben foglaltakkal azonos tartalommal, megismételve az abban előadottakat.

Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. Határozatában a megyei bíróság kifejtette, hogy megítélése szerint a fegyelmi eljárás kezdeményezése és lefolytatása megítélése szerint nem minősül közhatalmi jogosítvány gyakorlásának.

Ebből adódóan a megvádolt személyek, dr. B. R. és dr. Sz. Z. nem hivatalos személyként jártak el, ezért a Btk. 225. §-ban megfogalmazott törvényi tényállás sem valósulhatott meg: következésképpen a vádbeli magatartás nem bűncselekmény.

A megyei bíróság végzése ellen annak hatályon kívül helyezése érdekében dr. Zs. A. jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság határozatában a következőkre mutatott rá.

A Be. 6. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa. Ugyanakkor a Be. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság törvényes vád alapján jár el.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a fenti, alapelvi jelentőségű rendelkezések egybevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy eljárásának alaki (eljárásjogi) feltételei fennállnak-e; csak ennek igenlő megválaszolása után, eljárásjogi akadályok hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség anyagi jogi megalapozottságának vizsgálatára, a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással bíró, érdemi határozat meghozata­lára.

Pótmagánvád esetén tehát a bíróságnak mindenekelőtt azt kell eldöntenie, hogy a vádindítvány elutasításának van-e helye (BH 2007/221. és BH 2007/282. számú eseti döntések).