62011TO0174[1]

A Törvényszék (nyolcadik tanács) 2012. március 21-i végzése. Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en España kontra Európai Bizottság. Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációt lehetővé tevő támogatási program - A támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a támogatások visszatéríttetését el nem rendelő határozat - A személyében való érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság. T-174/11. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2012. március 21. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációt lehetővé tevő támogatási program - A támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a támogatások visszatéríttetését el nem rendelő határozat - A személyében való érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság"

A T-174/11. sz. ügyben,

a Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en España (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, M. Muñoz de Juan és R. Calvo Salinero ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott C 45/07 (korábbi NN 51/07, korábbi CP 9/07) adózási amortizációról szóló, 2009. október 28-i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.) 1. cikke (1) bekezdésének megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: L. Truchot elnök (előadó), M. E. Martins Ribeiro és A. Popescu bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

A jogvita előzményei

1 2005-ben és 2006-ban előterjesztett írásbeli kérdéseivel (E-4431/05, E-4772/05, E-5800/06 és P-5509/06) az Európai Parlament több tagja a társasági adóról szóló spanyol törvénybe a 2001. december 27-i Ley 24/2001, de Medidas Fiscales, Administrativas y del Orden Social (adójogi, közigazgatási és szociális intézkedések elfogadásáról szóló 24/2001. sz. törvény; BOE 313. sz., 2001. december 31., 50493. o.) által bevezetett 12. cikk (5) bekezdése rendelkezéseinek állami támogatásnak való minősítéséről kérdezte az Európai Közösségek Bizottságát, amely rendelkezéseket átvette a 2004. március 5-i Real Decreto Legislativo 4/2004, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalásának elfogadásáról szóló 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet; BOE 61. sz., 2004. március 11., 10951. o.; a továbbiakban: vitatott szabályozás). A Bizottság lényegében azt válaszolta, hogy a rendelkezésére álló információk alapján nem tűnik úgy, hogy a vitatott szabályozás az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozna.

2 A Bizottság 2007. január 15-i és március 26-i levelében információkat kért a spanyol hatóságoktól a vitatott szabályozás hatályának és hatásainak értékeléséhez. A Spanyol Királyság 2007. február 16-i és június 4-i levelében közölte a Bizottsággal a kért információkat.

3 2007. augusztus 28-án a Bizottsághoz faxon panasz érkezett egy magán gazdasági szereplőtől, amely szerint a vitatott szabályozás a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

4 2007. október 10-i határozatával (összefoglalás: HL C 311., 21. o.) a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást a vitatott szabályozás tárgyában.

5 2007. december 5-i levelében a Bizottság megkapta a Spanyol Királyság észrevételeit a hivatalos eljárás megindításáról szóló e határozatról. 2008. január 18. és június 16. között a Bizottság megkapta 32 érdekelt harmadik fél észrevételeit is. 2008. június 30-i és 2009. április 22-i levelében a Spanyol Királyság megjegyzéseket tett az érdekelt harmadik felek észrevételeire.

6 2008. február 18-án, 2009. május 12-én és június 8-án technikai találkozókra került sor a spanyol hatóságokkal. További technikai találkozókra is sor került a 32 érdekelt harmadik fél közül egyesekkel.

7 2008. július 14-i levelében és 2009. június 16-i elektronikus levelében a Spanyol Királyság kiegészítő információkat nyújtott be a Bizottsághoz.

8 A Bizottság az eljárást az Európai Unión belüli részesedésszerzéseket illetően a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott C 45/07 (korábbi NN 51/07, korábbi CP 9/07) adózási amortizációról szóló, 2009. október 28-i 2011/5/EK határozatával (HL 2011. L 7., 48. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) lezárta.

9 A megtámadott határozat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja a vitatott szabályozást - amelynek lényege olyan adókedvezmény, amely lehetővé teszi a spanyol társaságok számára, hogy levonják a külföldi vállalkozásokban való részesedésszerzésből eredő üzleti és cégérték amortizációját -, amennyiben e szabályozás az Unión belül letelepedett vállalkozásokban való részesedésszerzésekre alkalmazandó.

10 A megtámadott határozat 1. cikkének (2) és (3) bekezdése ugyanakkor a bizalomvédelem elvének megfelelően lehetővé teszi a vitatott szabályozás további alkalmazását a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában2007. december 21-én való közzétételét megelőzően történt részesedésszerzések, valamint azon részesedésszerzések esetében, amelyek megvalósítása valamely szabályozó hatóság engedélyéhez kötött, és e hatóságot az ügyletről ezen időpont előtt értesítették, és amely ügyletek teljesítésére visszavonhatatlan kötelezettséget vállaltak 2007. december 21. előtt.

Az eljárás és a felek kérelmei

11 A Törvényszék Hivatalához 2011. március 18-án benyújtott keresetlevelével a felperes, a Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en España, előterjesztette a jelen keresetet.

12 A Törvényszék Hivatalához 2011. május 26-án benyújtott beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

13 A felperes 2011. július 8-án megtette észrevételeit a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.

14 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak, és rendelje el az eljárás folytatását;

- semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

15 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet nyilvánítsa elfogadhatatlannak;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

16 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §-a értelmében az egyik fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §-a szerint, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján megfelelően tájékozódott, és úgy határoz, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nem indokolt.

17 A Bizottság úgy érvel, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a felperes nem bizonyította sem az eljáráshoz fűződő érdekét, sem pedig azt, hogy őt a megtámadott határozat személyében érinti.

18 Először a Bizottság által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogást célszerű megvizsgálni.

19 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint "[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket".

20 Mivel a megtámadott határozatot a hivatalos vizsgálati eljárást követően fogadták el, és nem a felperesnek címezték, személyében való érintettségét a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítéletében (EBHT 1963., 197., 223. o.) meghatározott kritériumok szerint kell értékelni. Így a felperesnek kell bizonyítania, hogy a megtámadott határozat az ő sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal e határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-4087. o.] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

21 A felperes - annak bizonyítása céljából, hogy a megtámadott határozat, amely megállapítja, hogy a vitatott szabályozás jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen, amennyiben az Unión belüli részesedésszerzésekre alkalmazandó, őt személyében érinti - arra hivatkozik, hogy ő az említett szabályozás kedvezményezettje.

22 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot megtiltó határozata ellen főszabály szerint nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha őt e határozat csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett program potenciális kedvezményezettjeként érinti. Az ilyen határozat ugyanis e vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek kategóriája vonatkozásában fejt ki joghatásokat (lásd a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T-309/02. sz., Acegas kontra Bizottság ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-1809. o.] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

23 Mindazonáltal, mivel a felperes vállalkozást a kérdéses határozat nem csupán az érintett ágazatban működő vállalkozásként, vagyis a támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjeként is érinti, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte, e vállalkozás az említett határozat által személyében érintett, és a határozat ellen benyújtott keresete elfogadható (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-15/98. és C-105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I-8855. o.] 34. és 35. pontját, valamint a Törvényszék T-75/03. sz., Banco Comercial dos Açores kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 44. pontját).

24 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a felperes a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjének minősül-e, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-71/09. P., C-73/09. P. és C-76/09. P. sz., Comitato "Venezia vuole vivere" és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. június 9-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-4727. o.] 53. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T-221/10. sz., Iberdrola kontra Bizottság ügyben 2012. március 8-án hozott ítéletének 27. pontját).

25 A felperes úgy érvel, hogy egy Portugáliában letelepedett társaságban való részesedésszerzés címén a megtámadott határozat őt személyében érinti. Kifejti, hogy 2007. július 26-án a Portugáliában letelepedett anyavállalata egy holland társasággal a portugál versenyhatóság engedélyének megszerzésétől függő adásvételi szerződést kötött. A versenyhatóság a kérdéses ügyletet 2007. december 27-én jóváhagyta azt követően, hogy tájékoztatták azon tényről, hogy a felperes anyavállalatának "szerződéses jogállását" az adásvételi szerződés értelmében átruházták a felperesre. Az ügyletre végül 2007. december 31-én került sor, és a felperes a keresetlevél mellékleteként több dokumentumot is benyújtott, amelyek tanúsítják, hogy ezen ügyletre a vitatott szabályozást alkalmazta. Így a felperes bizonyította, hogy ő a vitatott szabályozás tényleges kedvezményezettje. Megjegyzi azonban, hogy nem vetették alá visszatérítési kötelezettségnek.

26 E tekintetben a felperes az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva azt állítja, hogy valamely jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program értelmében nyújtott támogatás kedvezményezettje személyében való érintettségének elismerése nem korlátozódhat azon esetekre, amikor előírják e támogatás visszatérítését. Szerinte ugyanis az ítélkezési gyakorlat a visszatérítési kötelezettséget csak mellékesen vizsgálja.

27 Ezen érvet el kell utasítani. A felperes által hivatkozott határozatokhoz hasonlóan a fenti 23. pontban hivatkozott ítéletek ugyanolyan megfogalmazásban annak elismerését, hogy valamely támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat a felperest személyében érinti, annak bizonyításától teszik függővé, hogy a felperes az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettje, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (a Törvényszék T-136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4063. o.] 70. pontja, T-292/02. sz., Confservizi kontra Bizottság ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-1659. o.] 44. pontja és T-301/02. sz., AEM kontra Bizottság ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-1757. o.] 45. pontja). E megfogalmazásból, amely a visszatérítési kötelezettséget ugyanazon szintre emeli, mint a felperes tényleges kedvezményezetti minőségét, nem lehet arra következtetni, hogy e kötelezettség másodlagos jelentőségű, sőt felesleges lenne.

28 Egyébiránt megjegyzendő, hogy a Törvényszék T-254/00., T-270/00. és T-277/00. sz., Hôtel Cipriani és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. november 28-án hozott és a felperes által szintén hivatkozott ítéletének (EBHT 2008., II-3269. o.) 84. pontja a fent említett két feltétel megismétlésére szorítkozik, és még különös jelentőséget is tulajdonít a visszatéríttetés elrendelésének, úgy vélve, hogy az egyénítés a jelen ügyben abból az egyéni érdeksérelemből származik, amelyet a visszatéríttetés elrendelése e zárt kör tökéletesen azonosítható tagjainak okoz. A Bíróság az ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezésről határozva úgy vélte, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a felperes vállalkozásoknak fennáll a kereshetőségi joga, mivel a vitatott határozat az érintett támogatások visszatéríttetésének elrendelésével a jogi helyzetükben okozott egyéni sérelem folytán személyükben érinti őket (a fent hivatkozott Comitato "Venezia vuole vivere" és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontja).

29 Ezenkívül a felperes állításával ellentétben a fent hivatkozott Comitato "Venezia vuole vivere" és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 56. pontjából nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság kétséget kizáróan megerősíti, hogy az előny visszatéríttetése nem sine qua non feltétele annak, hogy a felperest személyében érintettnek lehessen tekinteni. E pontban ugyanis a Bíróság azt állítja, hogy már a visszatéríttetés elrendelése személyében érinti a kérdéses program valamennyi kedvezményezettjét, mivel a vitatott határozat elfogadásának időpontjától kezdve ki vannak téve az általuk kapott előnyök visszatéríttetésében megnyilvánuló kockázatnak, ez pedig hátrányosan érinti a jogi helyzetüket, anélkül hogy vizsgálni kellene az olyan helyzetekre vonatkozó további feltételeket, amelyekben a Bizottság határozata nem rendeli el a visszatéríttetést. A Bíróság ugyanezen pontban kifejti továbbá, hogy az a lehetőség, hogy a jogellenesnek nyilvánított előnyöket utóbb nem téríttetik vissza a kedvezményezettekkel, nem zárja ki, hogy a kedvezményezettek személyükben érintettnek minősüljenek. Így a Bíróság csupán azt jelzi, hogy a visszatéríttetésnek a vitatott határozatban való elrendelése elegendő az érintett kedvezményezettek egyénítéséhez, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy nemzeti szinten ezen elrendelés hatásokkal jár-e.

30 Ebből következik, hogy amikor egy megtámadott jogi aktus megköveteli a valamely támogatási program értelmében nyújtott támogatások visszatéríttetését, e jogi aktus kizárólag a visszatérítési kötelezettség által érintett felpereseket érinti személyükben.

31 Következésképpen, mivel a felperest nem vetették alá visszatérítési kötelezettségnek, nem tekinthető a megtámadott határozat által személyében érintettnek.

32 Noha a felperes azon érvét, miszerint a jelen kereset elfogadhatatlanként való elutasítása megfosztja őt a hatékony bírói jogvédelemtől, jóllehet ezen érv az érvelésének az eljáráshoz fűződő érdekre vonatkozó részében található, úgy kell értelmezni, hogy arra a személyében való érintettségének alátámasztása érdekében is hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy az Unió jogon alapuló Unió, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy a Szerződéssel és az alapvető jogokat magukban foglaló általános jogelvekkel összeegyeztethetők-e. Ennélfogva a magánszemélyek hatékony bírói jogvédelemre jogosultak azon jogaikat illetően, amelyeket az uniós jogrendből származtatnak. Mindazonáltal a jelen ügyben a felperes semmilyen módon nincs megfosztva a hatékony bírói jogvédelemtől. Ugyanis, még ha a Törvényszék a jelen keresetet elfogadhatatlannak is nyilvánítja, a felperest semmi nem akadályozza meg abban, hogy a nemzeti bíróság előtti olyan jogviták keretében, amelyek felmerülésére hivatkozik, és amelyek keretében olyan jogalapokat hozhatnak fel, amelyekkel vitatják, hogy a felperest a megtámadott határozat értelmében nem terheli visszatérítési kötelezettség, az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalást indítványozzon a megtámadott határozat érvényességét azon az alapon megkérdőjelezve, hogy az megállapítja a vitatott szabályozás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-443/08. és T-455/08. sz., Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 2011., II-1311. o.] 55. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A felperes állításával ellentétben a Törvényszékhez a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdése ellen benyújtott egyéb keresetek léte nem kérdőjelezi meg az ilyen bírói jogvédelmet. Ugyanis, vagy a Törvényszék megsemmisíti az említett rendelkezést, és e megsemmisítés köti a nemzeti bíróságot, vagy pedig a Törvényszék elutasítja a kereseteket, és fennmarad a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy a kérdéses rendelkezés érvényességével kapcsolatos kétely esetén előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel forduljon a Bírósághoz (lásd ebben az értelemben a Bíróság 314/85. sz. Foto-Frost-ügyben 1987. október 22-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4199., 4225. o.] 15. pontját).

33 A keresetet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a Bizottság által felhozott, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított, első elfogadhatatlansági kifogást.

A költségekről

34 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségein túl a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére is, ez utóbbi kérelmének megfelelően.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Modelo Continente Hipermercados, SA, sucursal en Españát kötelezi a költségek viselésére.

Luxembourg, 2012. március 21.

E. Coulon

hivatalvezető

L. Truchot

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.