BH+ 2011.9.392 Az alperest nem mentesíti a kártérítési felelősség alól, ha a felperes is hozzájárult magatartásával a kár bekövetkezésében, ez utóbbi kármegosztásra adhat alapot [Ptk. 339. §, 344. §, 1988. évi I. tv. 34. §, 1996. évi LV. tv. 78. §].

Kapcsolódó határozatok:

Dabasi Járásbíróság G.20196/2009/9., Budapest Környéki Törvényszék Gf.25986/2009/4., Kúria Pfv.20500/2010/4. (*BH+ 2011.9.392*)

***********

2006. április 13-án 23 óra körüli időben az M5-ös autópálya B. irányából Sz. felé haladó jobb pályatestének 144 km. 730 méterszelvényénél személygépkocsi és őz ütközéséből baleset következett be. A balesetet szenvedett gépkocsiban jelentős összegű kár keletkezett, amelynek megtérítésére a Cs. Megyei Bíróság 2.Pf.21 973/2007/5. számú ítélete 2 682 081 forint összegben jogerősen kötelezte a felperest.

A balesettel érintett terület az autópálya létesítése előtt őz élőhely volt. A baleset helyszínéhez legközelebb eső 145 km. 300 méterszelvénynél lévő vadátjárónál a vadvédelmi kerítésnek folytonossági hibái voltak, a védőháló és a védőkorlát között 35-50 cm-es rések voltak találhatók. Az alperes a napi kétszeri útellenőrzési kötelezettségének eleget tett.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest 2 682 081 forint kártérítés, annak járulékai és a perköltség megfizetésére kötelezze. A felperes álláspontja szerint az autópálya vadvédelmi berendezéseinek kezelésére és ellenőrzésére az autópálya-kezelő köteles. Az autópálya létesítésére és fenntartására vonatkozó szabványok előírják, hogy az autópálya mellett a vadvonulást gátló, az átugrást is akadályozó kerítéssel, vadriasztó prizmákkal, tükrökkel, vagy más eszközökkel kell a vadakat az autópályától távol tartani, illetve a vadonélő állatok vonulását és átkelését szabályozó vadkerítést, vadátjárót kell létesíteni. Az 1988. évi I. törvény 34. § (1) bekezdése előírja, hogy a közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. Ebből következően a vadvédő kerítés állapotának ellenőrzését is a közút kezelőjének kell elvégeznie. Az alperes ennek nem tett eleget, ezért nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, kártérítési kötelezettsége tehát fennáll a Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy az autópálya forgalomba helyezését követően nem jogosult annak megállapítására, hogy a vadvédelmi berendezés a rendeltetésének megfelel-e vagy sem. Kötelezettsége az, hogy az útellenőrzések során észlelje az esetleges meghibásodást és intézkedjen az elhárítás érdekében. Az alperes álláspontja szerint a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 78. § (4) bekezdése éppen a vadászatra jogosult, tehát a felperesi vadásztársaság kötelezettségévé teszi a vadvédelmi rendszer átadását követően annak ellenőrzését és a hiányosságok bejelentését. Az alperes utalt arra, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az őz a vadvédő kerítésen jutott be az autópályára, nem pedig a közeli feljárónál. Kifogásolta továbbá, hogy a felperes a baleset bekövetkeztét követően tizenhat hónap elteltével jelezte csak az alperesnél, hogy a vadvédő kerítésnek hiányosságai vannak.

Az alperes hangsúlyozta, hogy a 6/1998. (III. 11.) KHVM rendelet 3. §-ában, illetve a rendelet mellékletében előírt útellenőrzési kötelezettségének maximálisan eleget tett, az előírt kétszeri útellenőrzés helyett az autópályát nappal két óránként, éjszaka négy óránként ellenőrzik. Ebből következően minden tekintetben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 2 682 081 forintot, annak 2008. július 1. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 570 020 forint perköltséget.