BH+ 2015.2.58 A becsületsértés vétségét valósítja meg, aki az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásban gyanúsítottként történő kihallgatása során a kihallgatását foganatosító rendőrt lealacsonyító, becsmérlő, az emberi méltóságot durván sértő kifejezésekkel illeti.

A becsmérlő szavakat a terhelt a sértett hivatali tevékenységével kapcsolatban használata, s mivel közte és szolgálati tevékenységét teljesítő sértett között más kapcsolat nem volt, azok a sértett munkakörének ellátásával kapcsolatban hangzottak el, tehát a becsületsértés szempontjából tényállásszerűek [1978. évi IV. tv. 180. § (1) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2012. október 29. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 180. § (1) bekezdés a) pont], amiért őt 150 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte, és rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

A terhelt és védője fellebbezése alapján másodfokon eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. április 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A terhelt ellen a rendőrkapitányságon 2010. évben zaklatás vétsége miatt büntetőeljárás volt folyamatban. Ennek során 2010. szeptember 13. napján 10.00 óra körüli időben gyanúsítottként hallgatta ki őt a nyomozó hatóság a rendőrkapitányság rendőrőrsének hivatali helyiségében.

A kihallgatást a nyomozó hatóság részéről T. I. M. r. ftőrm. foganatosította.

Kihallgatása során a terhelt sérelmezte a meggyanúsításának a tényét és annak indokolatlanságát, valamint a kihallgatását foganatosító T. I. M. r. ftőrm. eljárását, tekintettel arra, hogy nevezett - a terhelt álláspontja szerint - erősködött és erőszakoskodott vele, hogy vallomást kell tennie. Azt közölte vele, hogy rabosításon kell majd megjelennie, aminek a jelentését ő félreértette. Korábban már több alkalommal is megidézte, azonban a kihallgatását folyamatosan elhalasztotta. Ezek alapján a terhelt úgy érezte, hogy a sértett - a saját szavaival - bohócot akar csinálni belőle. Ebbéli felháborodásában a terhelt a kihallgatásáról annak a befejezése előtt el kívánt távozni, majd amikor T. I. M. sértett őt helyben maradásra és a kihallgatás folytatására szólította fel, az időközben a helységbe belépett B. Z. r. ftőrm. jelenlétében azt mondta a sértettnek, hogy "mit képzelsz magadról, te dagadt, büdös kurva", majd pedig onnan engedély nélkül eltávozott. Később azonban a terhelt a nyomozó hatóság épületébe visszajött, ahol is sor került az eltávozása miatt félbehagyott vallomása felvételének befejezésére.

A terhelt bűncselekmény megállapításának alapjául szolgáló fenti kijelentése alkalmas volt a sértett becsületének csorbítására, tekintettel arra, hogy az a vele szemben jogszerűen eljáró rendőr sértettre nézve - annak a rendőri minőségében foganatosított, ám a terhelt által kritizált eljárása miatt, tehát a sértettnek a rendőrségen belül ellátott munkaköre kapcsán, feladata ellátásával összefüggésben - lealacsonyító, becsmérlő és az emberi méltóságot durván sértő kifejezést tartalmazott.

A törvényszék másodfokú határozatában e tényállást mindenben megalapozottnak tekintve felülbírálatát az abban írtakra alapította.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - külön beadványokban - a terhelt és védője is felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A terhelt indítványában kétségbe vonta, hogy az ügyben a sértett joghatályos magánindítványát a törvényes határidőn belül terjesztette elő. Állítása szerint a "büdös kurva" kifejezést soha sem használta, kizárólag a "dagadt" kifejezés használatát ismerte el, és azt nem tartotta a bűncselekmény megállapítására alkalmasnak. Számos ponton sérelmezte T. M. vele szembeni eljárását.

A terhelt védője felülvizsgálati indítványában a sértett magánindítványát ugyancsak elkésettnek jelölte meg, a sértett eljárásával érintett büntetőügyben készült jelentésben foglaltakat joghatályos magánindítványnak nem tekintette. Ezen alapulóan a büntetőeljárás megszüntetését kérte. Másodlagosan vitatta, hogy a terhelt a sértett munkakörének ellátásával, közmegbizatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben használt becsület csorbítására alkalmas kifejezést. A védő álláspontja szerint a terhelt által elismert "dagadt" kifejezés nem hozható összefüggésbe a sértett munkakörének ellátásával, legfeljebb a szidalmazás fogalma alá vonható. Minderre tekintettel a terhelt felmentését tartotta indokoltnak.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt és védője felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. Az átiratban kifejtettek szerint törvényben kizártak az indítványok azokban a részeikben, amelyekben a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállásban foglaltakat vitatják. Alaptalan a magánindítvány elkésettségére, és a bűnösség anyagi jogszabályt sértő voltára hivatkozás. A büntetőjogi fogalmakkal teljes mértékben tisztában lévő sértett által szakszerűen magánindítványnak megjelölt kijelentés a sértett megbüntetését célozta, konkrétan megjelölve, hogy milyen cselekmény miatt kéri az eljárás lefolytatását. Az eljárt bíróságok pedig az anyagi jogi szabályok helyes alkalmazásával állapították meg a használt kifejezés becsületsértésre alkalmasságát, és azt, hogy kijelentését a terhelt a sértett munkaköre kapcsán feladatai ellátásával összefüggésben tette.

A terhelt és védője felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan, a Legfőbb Ügyészség indítványa mindenben alapos.

A terhelt és védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 420. §-ának (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 423. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott körben bírálta felül. Hivatalból vizsgálta a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt eljárási szabálysértéseket, valamint a felülvizsgálati indítványban hivatkozott okokat.

1.) A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt Be. 373. § (1) bekezdés I/b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány hiányában hozott ítéletet. A terhelt és védője e felülvizsgálati okra hivatkozott, amikor azt állította, hogy a magánindítvány elkésett.

A terhelt és védője a bűncselekmény elkövetésének napján írt rendőri jelentésben foglaltakat joghatályos magánindítványnak nem tekintette, a sértett későbbi nyilatkozatát pedig elkésettnek jelölte meg.

A Kúria terhelt és védő érvelésével nem értett egyet. A cselekmény elkövetésének napján írt rendőri jelentésben foglaltak a joghatályos magánindítvány kritériumainak mindenben megfelelnek. Kizárólag a terhelt értelmezte akként, hogy a "magánindítványom megteszem" kitétel a jövőre vonatkozó szándéknyilatkozat, ezért a magánindítvány megtételéről nem beszélhetünk. A Kúria ezen okfejtést elvetette, mert a rendőri jelentés egyértelműen rögzíti a magánindítvány megtételét.