1/2007. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat
a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 4. § (3) bekezdés c) pontja 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos rendelkezésének helyes értelmezéséről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (3) bekezdés c) pontja 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos rendelkezésének helyes értelmezése szerint:
I. a kárpótlás céljára elkülönített és a külön törvényben meghatározott földalapba kijelölt földterület a megjelölt időszakban sem tartozott a gazdálkodó szervezet (szövetkezet) felszámolás alá vonható vagyonába;
II. az a - 1993. szeptember 2. napjától - 1996. május 11. napjáig hatályos - korlátozó törvényi feltétel, miszerint "ha... a tagok és alkalmazottak tulajdonba adásáról a szövetkezet közgyűlése az eljárás kezdő időpontjáig határozott, és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratokat is elkészítették", kizárólag "a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület"-re vonatkoztatható;
III. a törvény e korlátozó feltételt megállapító rendelkezése az 1996. május 11. napján még folyamatban lévő felszámolási eljárásban sem alkalmazható.
INDOKOLÁS
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma vezetőjének a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bszi.) 31. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogkörében, a Bszi. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján előterjesztett indítványa folytán szükségessé vált jogegységi eljárás lefolytatásának és jogegységi határozat hozatalának alapja az, hogy a bíróságok a különböző szinten - még a Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban is - meghozott bírósági határozatokban eltérően értelmezik a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltakat.
Az 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos szabályozás egyik értelmezése szerint: a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalapba tartozó földek csak akkor nem tartoznak a szövetkezet felszámolás alá vonható vagyonába, ha azok tulajdonba adásáról a szövetkezet közgyűlése a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig határozott, és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratokat is elkészítették; továbbá ez utóbbi korlátozó törvényi feltétel a hatályon kívül helyezésekor még folyamatban lévő felszámolási eljárásban alkalmazható.
Az ezzel ellentétes értelmezés szerint a kárpótlás céljára elkülönített termőföldre és a külön törvényben meghatározott földalapba tartozó termőföldre az említett korlátozó törvényi feltétel nem vonatkozik, így nem tartozik a szövetkezet felszámolás alá vonható vagyonába. A korlátozó törvényi feltételt tartalmazó rendelkezés a hatályon kívül helyezése időpontjától az akkor még folyamatban lévő felszámolási eljárásban sem alkalmazható.
A legfőbb ügyész részletesen megindokolt álláspontjának lényege a következő:
A Cstv. 4. § (3) bekezdése c) pontjának 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos korlátozó feltételt tartalmazó rendelkezése kizárólag a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterületre vonatkozott. A kárpótlás céljára elkülönített és a külön törvényben meghatározott földalapba vont földterület az 1993. szeptember 2-a és az 1996. május 11. közötti időszakban sem tartozott a felszámolás alá eső vagyon körébe. Az 1996. május 11-ével hatályon kívül helyezett korlátozó feltételt tartalmazó rendelkezés a folyamatban lévő felszámolási eljárásban sem alkalmazható.
I.
A Cstv. 4. § (2) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet (szövetkezet) vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon, és ilyenként a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonnak minősül [4. § (1) bekezdés]. Az említett szakasz (3) bekezdése ugyanakkor tételesen meghatározza azt a vagyont, amely nem tartozik "a (2) bekezdés hatálya alá".
A jogegységi eljárásban értelmezésre szoruló, a Cstv.-nek az 1993. évi LXXXI. törvény 4. § (2) bekezdésével megállapított 1993. szeptember 2. napjától hatályosu-ló, Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontja szerint nem tartozik a gazdálkodó szervezet vagyonába: "a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület, ha ennek a tagok és az alkalmazottak tulajdonba adásáról a szövetkezet közgyűlése az eljárás kezdő időpontjáig határozott és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratokat is elkészítették."
A jogegységi tanács megítélése szerint, az ellentétes álláspontok feloldása végett, annak kell döntő jelentőséget tulajdonítani, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontja tárgyává tett földterületek rendeltetéséről, azok jogi sorsáról külön törvény: a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (Ámt.) rendelkezett. A hivatkozott törvény a 13. §-a (2) bekezdésével a mezőgazdasági szövetkezetet arra kötelezte, hogy a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva - "földalap"-okat képezzen elkülönítve
- a részarány-földtulajdonosok tulajdonában lévő földet [a) pont],
- a tulajdoni viszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 17. §-ában meghatározott földalapot [b) pont],
- a Kpt. 15-16. és 18-20. §-aiban meghatározott földet az ott megjelölt árverés céljára [d) pont].
A törvény (Ámt.) egyidejűleg meghatározta a földkijelölésre vonatkozó szabályokat, az alapok képzésének eljárási rendjét. A törvényben meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése céljából egyeztető fórumok létrehozását rendelte el; a vitás ügyek elbírálását megyei kárrendezési hivatalok elé utalta, a határozatok ellen - a törvényben meghatározott személyek részére - fellebbezési jogot biztosított az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz; a hivatal jogerős határozata bírósági felülvizsgálatát is kérhették az arra jogosultak (Ámt. 14-18. §, 20-21. §) .
Mindezekből okszerűen következik annak szüksége, hogy a jogalkotó - 1993. szeptember 2-ai hatállyal - beiktassa a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontját, meghatározva azt a vagyont - adott esetben termőföldet - amelyről "más törvények már rendelkeztek, annak tulajdonjogát lényegében már "odaígérték", csak technikai okok és a lebonyolítás hosszadalmassága következtében vannak ezek a vagyontárgyak az adós (szövetkezet) birtokába, de azokról valójában sajátjaként már nem rendelkezhet." (1993. évi LXXXI. törvény 4. §-ához fűzött indokolás) . Helyes értelmezéssel tehát az állapítható meg: 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig terjedő időszakban sem tartozhatott a szövetkezet mint gazdálkodó szervezet felszámolás alá vonható vagyonába a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalapok részévé vált termőföld. A szövetkezet ezekről a földterületekről nem rendelkezhetett, tulajdonba adásukra vonatkozóan közgyűlési határozatot nem hozhatott, tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratot nem készíthetett.
II.
A szövetkezet intézkedési jogköre az Ámt. 25. §-ából következően a vagyonnevesítés szabályai szerint a tagok és alkalmazottak tulajdonába adandó, a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, továbbá a kárpótlási árverésből visszamaradó földterületekre vonatkozó közgyűlési határozatok meghozatalára terjedt ki. Ebből értelemszerűen az következik, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontjában foglalt, előzőekben hivatkozott korlátozó törvényi feltétel kizárólag a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterületekre vonatkoztatható. Ezt az értelmezést erősíti meg az 1996. évi XXXII. törvény 11. § (3) bekezdés e) pontjához fűzött indokolás, miszerint a korlátozó törvényi feltétel hatályon kívül helyezésével a törvény "egyértelművé teszi, hogy nem tartozik a felszámolás alatt álló szövetkezet vagyonába az a termőföld, amely nem került egyik földalapba sem, illetőleg visszamaradt a kárpótlási földalapból, függetlenül attól, hogy a szövetkezet közgyűlése, annak tagok, illetőleg alkalmazottak tulajdonába adásáról döntött-e már vagy nem."
Helyes értelmezéssel - az előzőekben kifejtettekre alapítottan - az állapítható meg: az 1993. szeptember 2. napjától - 1996. május 11. napjáig tartó időszakban hatályos korlátozó törvényi feltétel kizárólag "a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterületek"-re vonatkoztatható.
III.
Az 1996. évi XXXII. törvény 11. § (3) bekezdés e) pontja úgy helyezte hatályon kívül a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontjának korlátozó feltételét tartalmazó - "ha" kezdetű - mondatrészét 1996. május 11-ei hatállyal, hogy az alkalmazhatóságára vonatkozóan nem alkotott átmeneti rendelkezést, így nem rendelkezett arról, a hatályon kívül helyezés időpontjában még folyamatban levő felszámolási ügyekben továbbra is alkalmazható-e vagy sem.
A felszámolási eljárás mint nemperes eljárás sajátosságát is szem előtt tartva az az álláspont helytálló, hogy e hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésnek "nincs továbbhatása". A "rögtöni hatály" alkalmazását az adott esetben az is indokolttá teszi, hogy a korlátozó törvényi feltétel alkalmazásának mellőzése esetén a folyamatban lévő felszámolási eljárás nem válik ellentmondásossá, nem sérül az eljárás törvényes rendje, ugyanis a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően elkészült nyitómérleg az adott jogszabályváltozás folytán ugyanúgy lesz módosítható mint akkor, amikor ezt egy utólagos hitelezői igénybejelentés vagy eredményes kifogás miatt kell megtenni.
A Cstv. korlátozó feltételt megállapító rendelkezését ezért az 1996. május 11. napján még folyamatban lévő felszámolási eljárásokban sem lehet alkalmazni.
Budapest, 2007. január 17.
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Szőke Irén s. k.,
előadó bíró
Dr. Buzinkay Zoltán s. k.,
bíró
Dr. Murányi Katalin s. k.,
bíró
Bauer Jánosné dr. s. k.,
bíró
Dr. Kazay László s. k.,
bíró
Dr. Török Judit s. k.,
bíró