ÍH 2009.47 A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁG ÉRDEMI HATÁROZATA ELLENI FELLEBBEZÉS LEHETŐSÉGE - A HARMADFOKÚ ELJÁRÁS

A másodfokú bíróság nem biztosíthat fellebbezési jogot az eljárás erre jogosult résztvevőinek, (vagy a fellebbezésre jogosultaknak), ha az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján még más bűncselekmény elkövetésében is megállapítja a vádlott(ak) bűnösségét [1/2007. BKV B/II. pontja, Be. 341. § (1) és (2) bekezdés, Be. 369. § (2) bekezdés, Be. 386. § (1) bekezdés, Be. 390. § (2) bekezdés, Be. 588. § (3) bekezdés d) pontja].

A P. Központi Kerületi Bíróság 2006. év október hó 31. napján kelt ítéletével két vádlott társa mellett S. Cs. I. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett lopás vétségében és 3 rb. bűnsegédként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében állapította meg. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás szerint 2003. október 20-án S. R. II. r. és S. M. III. r. vádlottak együtt mentek be R-né C. E. lakásának előszobájába, ahonnan eltulajdonították R. K. sértett táskáját. Az I. r. vádlott ez alatt a lakás előtt kint várakozott és figyeléssel biztosította társai cselekményét, akikkel együtt hagyta el a helyszínt.

Az ítélet ellen bejelentett ügyészi, vádlotti és védői fellebbezés folytán a F. Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 313/C. § (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést emiatt tekintette kiszabottnak, a börtönbüntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyben a vádlottat 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében írt tényállást lényegében irányadónak tekintette, azt csak S. R. II. r., S. M. III. r. vádlottak lakásból történő kimenetelével és S. Cs. I. r. vádlott velük való távozásával pontosította.

Az ítélet ellen az I. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést elsődlegesen bizonyítottság hiányában történő felmentésért, másodlagosan enyhítésért.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi jogorvoslatot alaptalannak tartotta és a fellebbezés Be. 392. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő elutasítását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője 2009. év február hó 2. napján érkezett beadványában a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezést fenntartotta: elsődlegesen az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett védelmi álláspontra utalt, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

A harmadfokú nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője fellebbezését, a fellebbviteli főügyészség, pedig az indítványát az írásbelivel egyezően fenntartotta.

A Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette. Ezen eljárási szabályt értelmező 1/2007. BK vélemény B/II. pontja szerint a törvény nem fellebbezési okot, hanem olyan eljárás jogi helyzetet szabályoz, amelynek bekövetkezése esetén a harmadfokú eljárás lehetősége biztosított. Véleményében kizártnak tartotta azonban a fellebbezés lehetőségét akkor, amikor a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott esetében az eljárást megszünteti, vagy a megszüntetett eljárás esetén a vádlottat felmenti, mert ezekben az esetekben eltérő okból ugyan, de tartalmilag nem kerül sor bűnösség megállapítására.

2/c) pontban leszögezte, hogy "nyilvánvalóan nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozata nem tartalmaz - a Be. 386. §-ának (1) bekezdésében meghatározott - eltérő rendelkezést".

A F. Ítélőtábla a védelmi fellebbezés joghatályossága vizsgálatakor megállapította, hogy jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság által kidolgozott, az előbb idézett jogi helyzet áll fenn. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem hozott felmentő rendelkezését az I. r. vádlottal szemben, hanem - mint arra a F. Bíróság ítéletében egyébként helyesen utalt - figyelmen kívül hagyta azt, hogy "az ügyész a perbeszédében módosította az eredeti vádat és a vádlottak terhére a Btk. 313/C. § (7) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekmény megállapítását is indítványozta". Ennek rögzítése mellett a F. Bíróság úgy állapította meg az I. r. vádlott bűnösségét a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében, hogy az ezzel kapcsolatos elsőfokú ítéleti tényállást a másodfokú eljárásban is irányadónak tekintette, azt csak az érdemét nem érintően pontosította minimális mértékben az előbbiek szerint. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárásban nem született felmentő rendelkezés az I. r. (és S. R. II. r.) vádlottal szemben, nem áll fenn az ún. másodfellebbezésnek Be. 386. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott törvényes előfeltétele.