A Fővárosi Törvényszék Mf.631087/2013/4. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 46. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 60. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 193. §, 194. §, 2012. évi V. törvény (Kttvá.) 3. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Trabach Lea

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3784/2011/16., *Fővárosi Törvényszék Mf.631087/2013/4.*, Kúria Mfv.10581/2013/5., 1/2016. (I. 29.) AB határozat

***********

Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

....Mfv...../2013/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Erdőné dr. Rigó Ágnes ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a alperes képviseletében által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ...M..../2011/16. számú ítélete ellen a felperes által 19. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatja, és az átalánytérítés mértékét 11.598.400,- (tizenegymillió-ötszázkilencvennyolcezer-négyszáz) Ft-ra felemeli.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg az állam javára az adóhatóság külön felhívására 742.300,- (hétszáznegyvenkétezer-háromszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási részilletéket.

A felperes saját másodfokú költségét maga viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva megállapította, hogy az alperes a 2011. július 21-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeként kötelezte alperest tizenegy havi átlagkereset címén 6.379.120,- Ft megfizetésére, és marasztalta 275.000,- Ft perköltségben.

Indokolásában - utalva a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (2) bekezdés e) pontjában, a 8/C. § (1), (2) és (4) bekezdésében, valamint a 8/2010. (IX. 30.) VM utasítás 72. §-ában foglaltakra - a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának megszüntetésére valóban a felmentésben megjelölt indok alapján került sor, ugyanakkor ezen indok a jogviszony megszüntetése szempontjából okszerűnek nem minősül, ezért a felmentés jogellenes. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy felperes az első miniszteri levelet írta, így még az ezzel kapcsolatos gyakorlatot nem ismerhette, miszerint esetlegesen közvetlenül fordulhat a részére kiadott feladat értelmezése végett a miniszteri titkársághoz. A felperes vezetőivel, munkatársaival együttműködve, szakmai elhivatottsággal végezte a rábízott feladatot a levéltervezet megfogalmazása során, a nem egyértelműen megjelölt kritériumok, utasítások alapján az esetleges stílusbeli formai hibák még nem alapozhatnak meg bizalomvesztést.

Nem fogadta el ugyanakkor azt a felperesi érvelést, miszerint az alperes eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött, mert önmagában az, hogy a munkáltató felperest a felmentés előtt személyesen nem hallgatta meg, rendeltetésellenes joggyakorlásnak nem minősül, ezen túlmenően pedig felperes egyéb értékelhető körülményre e körben nem hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság ezért "nem alkalmazhatta a Kjt. (helyesen Ktv.) 60. § (1) bekezdését", ezért nem adott helyt a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására irányuló elsődleges kereseti kérelmének.

Részben találta alaposnak a felperes másodlagos - harminchat havi átlagilletmény megfizetése iránti - kereseti kérelmét. A Ktv. 60. § (4) bekezdése alapján különös súllyal értékelte, hogy az alperes intézkedése nem jelent kirívóan súlyos jogsértést, a felmentés a bíróság mérlegelése alapján minősült jogellenesnek, ugyanakkor figyelembe vette, hogy a mai munkaerő piaci helyzetre tekintettel a felperes elhelyezkedése az életkorából is adódóan igen nehéz.

Mindezek alapján tizenegy havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés megfizetésére kötelezte alperest havi 579.920,- Ft átlagkereset alapulvételével. Az összegében ezt meghaladó igényt - bár erre vonatkozó rendelkezést az ítélet rendelkező része nem tartalmaz, azonban az indokolásból kitűnően - elutasította.